Vas Népe, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

A pekingi csúcstalálkozónak nem szabad dillúziókat kellenie EC- NAP----------------------------- Nixon amerikai elnök közép-európai idő szerint kedden a délutáni órákban külön-külön tájékoztatta a kongresszus vezetőit és a kormány tagjait a kínai vezetőkkel tartott tárgyalásairól. Mudzsibur Rahman sejk szerdán érkezik Moszkvába. Genfben kedden ismét megnyílt a leszerelési értekezlet. Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégítheti ki a közvéleményt — állapítják meg Moszkvában, mivel a dokomentumban foglalt fontos megállapítások egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről való „lemondásról”, illetve az ilyen törekvések „megakadályozásáról” szóló kitételek részletesebb magyarázata nélkül igen sokféleképpen értelmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfekvőbb mindenesetre a külső megfigyelő számára az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani hegemóniáját a térségben. A keddi Pravda a közlemény mellett a francia kommunista párt lapjának, a Humaniténak a cikkét idézi, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy a Sanghaji kormnimillenek nemszabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakorlati cselekedetei fogják megmutatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó résztvevői maratoni megbeszéléseiken. Rahman sejk ma érkezik Moszkvába A szovjet kormány meghívására Mudzsibur Rahman B£jk, Bangladesh miniszterelnöke kedden 18 tagú kísérettel Moszkvába utazott. A bengáli kormányfő március 1-én érkezik a szovjet fővárosba. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vett fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, vissza útban pedig egy napot tölt Taskentben. A Szovjetuniónak a Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő viszonya nem igényel kommentárt: az egész világ tanúja lehetett, hogy Moszkva és a testvéri szocialista országok kezdettől fogva teljes mellel kiálltak a volt Kelet-Pakisztán népének függetlenségi törekvései mellett. Maga Mudzsibur Rahman ,,barátsági misszióként” jellemezte a napokban szovjet✓ unióbeli hivatalos látogatását. 2 tlz amerikai elnök beszámolt kínai útjáról „Nem volt semmiféle titkoss megállapodás, nem volt semmiféle diplomáciai kétértelműség és nem adtuk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségeinkből” — jelentette ki Nixon elnök egyhetes kínai látogatásáról hazatérve az Andrews légitámaszpont hangárában öszszegyűlt 5—6000 főnyi közönség előtt. Nixon elnök kedden délelőtt kormányának tagjait és a kongresszus vezetőit tájékoztatta a kínai látogatásáról. Az elnök hazatérésekor mondott hétfő esti beszédében nyomatékosan köszönetet mondott ugyan a „békeutazását kísérő kétpárti tárogatásért”, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy héttel a New Hampshire adumban lezajló első próbaválasztás előtt a Fehér Ház lakója számára rendkívüli korteselőnyt biztosít a kínai látogatását körülvevő óriási publicitás. A demokratapárti elnökjelöltpályázók többsége, különösebb lelkesedés nélkül ugyan, de elismeréssel adózott Nixon elnöknek „békeerőfeszítéseiért”. Edward Kennedy szenátor, aki ritkán talál dicsérő szavakat Nixon elnökre, most kijelentette, hogy „ a Pekinghez kiépítet híd tartós emlékműve lesz Richard Nixon elnökségének”. A demokratapárti ellenzék részéről eddig csupán Hubert Humphrey és Henry Jackson szenátor fejezte ki aggodalmait „Tajvan feladásával” kapcsolatban. Jackson szenátor azzal vádolta az elnököt, hogy „egyoldalú engedményeket tett Pekingnek... Nem jó dolog az, ha egy újraválasztásért fellépő elnök megy csúcstalálkozóra és mindenáron egyezményt akar elérni” — mondotta. A szovjet f¥váro®ban figyelmesen tanulmányozzák az amerikai—kínai csúcstalálkozóról kiadott közleményt, amelyet a TASZSZ hírügynökség jelentése alapján valamennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertet. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tartalmazza Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló az álláspontok közeledése Az indokínai álláspontok látszólagos változatlansága viszont eleve, felveti a kérdést, hogy mi szükség volt ■a régi álláspontok részletes kifejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak. Leszerelési értekezlet Kedden Genfben , hoszszasob téli szünet után folytatta munkáját a 25 tagú leszerelési értekezlet. Képünk: Alekszej Roecsin szovjet fődelegátus üdvözli Joseph Martint, az új amerikai fődelegátust. Az ülésen felszólalt Mexikó képviselője is. Waldheim ENSZ-főtitkár is üdvözlő beszédet mondott . ______ Jakubsovszkij Poznanban Iván Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés Tagállamát Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka és Szergej Styemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke látogatást tett Poznanban. Az egyesített fegyveres erők főparancsnoka megtekintette a „Cegelski” fémipari műveket, ahol találkozott a vállalat párt és gazdasági aktívájával. A vendégek megismerkedtek a „Czarniecki” lengyel harckocsizó tisztiiskola növendékeinek kiképzésével és megszemlélték egy kombinált gyakorlatukat. Jakubovszkij marsallt és Styemenko hadseregtábornokot poznani látogatására elkísérte Boleslaw Chodka altábornagy, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, lengyel vezérkari főnök. Jarring ismét közvetít Hétfőn visszatért New York ba Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja, hogy folytassa közvetítő küldetését. Az ENSZ egyik képviselője szerint Waldheim főtitkár „nagyon hasznosnak” találta Jarring kairói, ammari és jeruzsálemi útját, s azt tanácsolta a svéd diplomatának, utazzék New Yorkba, vegye fel ismét a kapcsolatot az érintett feleikkel. Pillanatnyilag mindenesetre nem könnyű kideríteni, kivel veszi fel a kapcsolatot Jarring: sem az izraeli, sem az egyiptomi, sem a jordániai ENSZ-nagykövet nem tartózkodik a világszervezet székhelyén. Maga Jarring, megérkezése után, szokásához híven az újságírók minden kérdését elhárította. Koszigin - Chnoupek találkozó Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisztert, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik Moszkvában. A megbeszélésen részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Sztyepan Gservonyenko, a Szovjetunió prágai nagykövete és Jan Havelka, Csehszlovákia moszkvai nagykövete. Douglas-Home Gibraltárról tárgyal Douglas-Home angol külügyminiszter hétfőn másfél órás tanácskozást folytatott spanyol kollegájával, Lopez Bravóval. A megbeszélésen kizárólag Gibraltárról volt szó. Tájékozott spanyol forrás szerint még nem tudni, sikerül-e valamiféle előrehaladásra szert tenni a keddi tárgyalásokon. VAS NÉPE KOMMENTÁR Krómozott füllentés Valamennyi világlap vezető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának legújabb határozatát. A döntés lényege: változatlanul érvényben van a világszervezet minden szankciója a fajüldöző rhodésiai rendszer és mindazok ellen, akik ezt a rezsimet akár gazdasági, akár politikai, akár más eszközökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy esztendeje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos határozatot, amely nemcsak szellemében, hanem betűjében is jórészt megegyezik 14 mostanival. Jogos a kérdés, akkor miért volt szükség erre a néhány órája megszületett döntésre, illetve egy már régebbi elvi gyakorlati állásfoglalás megismétlésére. Kezdjük azzal, hogy erre az ismétlésre feltétlenül szükség volt. A világszervezet egyik legtekintélyesebb testületének az a határozata, hogy fenntartja 1968-as döntését, ezúttal látványos politikai gesztusként és az egyik állandó BT-tag, Nagy-Britannia súlyos vereségeként értékelendő. Egy másik tag, , az Egyesült Államok számára pedig vereségként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül A Biztonsági Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert azóta a helyzet megváltozott. 1968-ban London — bár titokban üzleteket kötött a Salisbury-i rezsimmel — hivatalosan még zendülőnek, árulónak tekintette Ian Smith-t és telepes-kormányát. Néhány héttel ezelőtt azonban rendkívül lényeges fordulat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előre vetette árnyékát A London és Salisbury közötti tárgyalások eredményre vezettek: Anglia — ötmillió elnyomott afrikai háta mögött és rovására — megegyezett egy kétszázezer főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A megállapodás annyit jelentett, hogy London szemében egyenrangú partnerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a világ szemében nem és ezt a fontos tényt rögzítette a BT-határozat. Ezt a határozatot a tanács 13 szavazattal fogadta el. Két tartózkodó volt,, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul megjegyezte: elkerülhetetlen, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy valamelyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Times mutatta ki, hogy erre az importra nincs szükség, hogy a vásárlás lényege Smith-ék támogatása. A füllentést az sem szépíti meg, ha csillogó krómmal vonják be. Megbírságolták a „tintás merénylet“ tettesét A brüsszeli bíróság kedden hathónapi börtönbüntetésre és 1500 frank pénzbírság kifizetésére ítélte Marie-Louise Kwiatkowski, alias Kaimi Cooper 81 éves német származású pszichológust, a Heath brit miniszterelnök ellen elkövetett „tintás merénylet” tettesét. Mint emlékezetes, január 22-én a brüsszeli Egmont - palota előcsarnokában a fotóriporterek csoportjából váratlanul egy magas szőke nő vált ki: tintát loccsantott a csatlakozási szerződés aláírására siető Edward Heath arcára és ruhájára, majd nyugodtan távozott —* immár a tömegben meghúzódó biztonsági emberek kiséretében. Tekintettel a vizsgálati fogságban eltöltött hat hétre, Kwiatscowski kisasszonynak már csak hat hete van hátra a büntetésből. A jelentések szerint ezt az idős önéletrajz megírására fordítja majd. Tettének semmi kapcsolata nincs az EGK kibővítésével. Nem fogadták el a felmondó leveleket A skóciai Upper Clyde Shipbuilders hajógyár — máss néven Govan művek — szakszervezeti bizalmijai és munkásai a győzelem küszöbéig jutottak el a kormány gazdasági tervei ellen vívott harcukban. John Davies ipar- és kereskedelemügyi csúcsminiszter az alsóházban bejelentette, hogy35 millió font sterlinggel kisegítik a rossz vezetés miatt csődbe került gyárat A kormány fel akarta számolni a gyárat és ezzel a munkanélküliség által különösen sújtott nyugat-skóciai iparvidékeken újabb 15 000 embert fenyegetett az elbocsátás. " A bányászsztrájk előtt ez a gyár volt a kormány munkásellenes gazdaságpolitikája ellen vívott harc gyújtópontja: hét hónappal ezelőtt itt robbant ki a mindaddig ismeretlen fordítottsztrájk. A munkások nem fogadták el a felmondóleveleket és bejártak, dolgozni. Az észak-írországi Londonderry immár világhírű katofik negyedében, a Bogside-on gyűlést tartottak. Képünk 5.v Bernadette Devlin (csuklyával) a gyűlés résztvevői között. 1975 március 1. Szerda.