Vas Népe, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás a 2. oldalról) Kedves Elvtársak! Barátaim! Mélyen meghat bennünket llekes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és többi elvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek elvtársak. Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embernek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel Isikolás koruk óta tudják, hogy itt, a vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905- ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársasághoz intésett üzenetét. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságának adományozott. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmával nyújtottak át. A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor proletariátusunk sok ország, imperialistái ellen harcolt, a magyar munkásosztály itt, a Duna partjain megteremtette a tanácshatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacionalizmushoz. A magyar munkásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni. összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, menynyire elmélyült a szovjet—pporry-g^ fan cf M* ^mbereV. szov-jet kommunisták naavra becsültük ezt a barátságot amtiv viliit minden mesér/s bánatást s a SZoCializmus és a3 Irowhmiwirmna diadaláért vívott közös harcunkban edződött. E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók , munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, hanem örök időkre érvényes! Kedves Elvtársak! Az önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohászati üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-gyárnak és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokon dolgoznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, Önök is rendelkezünk tapasztalatokkal e problémák megoldásában. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közösségünk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan, haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze a vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Hírről elvtársak, saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban lévő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannakvelünk testvéri viszonyban lévő, szonittizmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialita család minden tagja. Éhségben az erőnk ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesízik mind belső nemzeti, mind pedig közös internacionalista feladatainkat! Mélyül és egyre sokoldalúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt világosan mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumínium-termelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olajfeldolgozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesztésében. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik országaink, népeink békés munkáját. Az, hogy az imperialisták nem mertek kirobbantani új világháborút, mindenekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista országok a béke és a haladás érdekében, tettek. Elég, ha megemlítjük nemzetközi politikánk egyes alapvető célkitűzéseit. Ezek a következők: — a béke érezhető, érzékelhető megszilárdulása Európában; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak: — az India és Pakisztán Vrv-revf-H •t.^r/ynn «.■rédi VI^OTIV Vitásának te~vékeny£*4 -j yhpvYVjr,{»fV?vrJ VrK^ö- ■pv\V «'»Athan • boff*1 ti fqrt/»« WJra n f«-14. « W+rfl§■« orvos együttműködés irányába, „.v rstxjY) kn lépés, nem együttkedés a népek hite mögött, hanem anyűt, következetes, becsületes politika. S ez nem ígérgetés, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat. Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismeretes, parlamenti választásokat tartottak az NSZK-ban. Természetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e választások eredményeit. Egy következtetést azonban bizonyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború napjaihoz, azoktól a választóktól megvonják a támogatást. A választók a békére, az enyhülésre, a reális politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Németországra érvényes, hanem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát továbbra i a jó irányába változik. Ez szerintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek kontinensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közöttikapcsolatok alapjait szabályozó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nemzetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista ország fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyának további normalizálását. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint már Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdődött. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegyveres erő és a fegyverzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes következménye. Elvtársak!’ A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és támogatásra talált. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok internacionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösztönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni — feltétlenül mérget is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellentétes osztályalapokon állunk, és ellenségeink minden eszközzel igyekeznek akadályozni országaink sikeres fejlődését, gyengíteni egységünket. A szocialista országok határozott visszautasítással, egybeforrottságunk, testvéri szövet«“Tünk sokoldalú megszilárdításával válaszoltak és formai válaszolni az imperialisták és szekértolóik minden kísérletére. Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel, s az teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalásaikkal Pekingben olyan abszurd állításokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadására készülne Aligha feltételezhető azonban, hogy e koholmányok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosabban kutatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, saját politikájaikban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, szakadás előidézése a szocialista rendszerben és az antiimperialista erő megosztása. Kínának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista országokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismételten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvonalukat Kína viszonylatában világg,n«sn megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai. S megelégedéssel állapíthattuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is tet te.5 az eavsécrünk a '.VT' gVst* N«nVörtá'.sn!`'águl és más testvéri szocialista ország?okkal. Elvtársakl A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödéséhez, a béke megszilárdításán hoz a világban. Engedjék meg, elvtársak hogy élve e kellemes találkozás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Magyarország munkásainak, parasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Éljen az MSZMP vezeté- i sével a szocialista társadalmat építő magyar nép! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista államok internacionalista egy- Bége! Éljen a béke és a kommunizmus! Kádár János és Leonyid Brezsnyev szavait sűrűn szakította félbe a nagygyűlés résztvevőinek tapsa. Hosszan zúgott a taps a csepeli Sportcsarnokban, a nagygyűlés résztvevői melegen ünnepelték a szovjet és magyar vezetőket, éltették a két testvéri nép megbonthatatlan, örök barátságát. A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszél a csepeli naggyűlésen. (Vas Népe telefotó) SSKSL dSeeussjfeeff L Péntek j i ..it m Hasznos beiekletés Az évről évre fejlődő és iparszerűen termelő termelőszövetkezetekben egyre több szakemberre és jól képzett szakmunkásokra van szükség. Ezen a téren a műszaki vezetőknél általában már nincs különösebb probléma, legfeljebb állandó továbbképzésükről kell gondoskodni A szakmunkásképzés azonban még mindig nem megy úgy — jó néhány termelőszövetkezetben — ahogy azt az igények megkövetelnék. Kivételek persze vannak, s ilyen kivétel a pécöli termelőszövetkezetis, ahol az utóbbi évek során — helyben megszervezett tanfolyamokon —76 termelőszövetkezeti tagot képeztek át szakmunkássá. Ez igen nagy szó, hiszen ez a szám az állandóan foglalkoztatott tagoknak több mint a fele. A termelőszövetkezet vezetősége , minden bizonnyal nem sajnálta a fáradtságot, de az esetleges anyagi áldozatokat sem azért, hogy az egyre több gépi eszközzel rendelkező gazdaságban — ahol új technológiák bevezetésével is állandóan számolni kell —a minél képzettebb szakmunkások végezzék a soron levő feladatokat Ez jó befektetés, amely hamarosan megsérül a közös gazdaságoknak. A vezetőség azonban továbbira is gondoskodik az utánpótlásról, s jelenleg is több ösztöndíjasa tanul a szakmunkásképző iskolákban, középfokon és az egyetemeken. A gazdaságban dolgozó szakemberek 90 százaléka 30—40 év közötti, akik több éves gyakorlattal rendelkeznek, azonban — nagyon helyesen — ők is rendszeres továbbképzésben részesülnek munkabeosztásuknak megfelelően a részükre szervezett főiskolai, egyetemi továbbképő tanfolyamokon. Mindent egybevetve, a pesceli termelőszövetkezet vezetőségét csak dicséret illeti azért, hogy a gazdaság fejlődésének megfelelően készíti fel — képezi át — a termelőszövetkezet gazdáit. « d| =›■ Tisztesség, emberség Valahol mélyen él az emberekben, néha el-elszunynyad, néha váratlanul akkor és ott támad fel, ahol nem is sejtjük. A legkézenfekvőbb példa: mit tesznek az emberek, ha valamilyen jelentősebb értéket találnak? Mondjuk egy tele pénztárcát, egy aktatáskát, vagy bármit, amit használni lehet? A legtöbben az első pillanatban arra gondolnak, hogy vissza kell juttatni a gazdájának, mert valami ezt diktálja belülről Igen ám, de egyúttal megszólal egy másik hang is, hiszen meg is tarthatnám, senki nem látta, senki nem tud róla, honnan „szereztem”. Kiváltképpen a pénzt, melynek egyébként sincs szaga. Pár héttel a nagy ajándékozási alkalomtól az alábbi eset történt Szombathelyen. Egy fiatal pedagógus házaspár szüleitől a Zetkin Klária utcából gépkocsival indult vissza Ikervárra, ahol tanítanak. Az ifjú asszony lakktáskáját a Zsiguli csomagtartóján felejtette. A táska útközben elveszett, benne 700 forint körüli készpénz, kesztyűk, igazolványok, apróbb kellékek. Visszatértek Szombathelyre, de hiába. A táska nem volt... Tűnődtek, hol eshetett fel ! Kiszámították, hogy a kocsi gyorsulása, s egyéb tényezők következtében körülbelül is hol kellett leesnie, de sajnos a találgatás sem segített Napok teltek el, a táskával senki nem jelentkezett, s es házaspár le is mondott róla és akkor jött a kellemest meglepetés. A városi tanácsról értesítést kaptak, hogy a talált tárgyak osztályán átvehetik elveszített holmijukat. Kiderült, hogy a táska Za* itatnál esett le a csomagtartóról. Farkas István állatgondozó talált rá, amikor estei hazafelé tartott a munkábó. Másnap behozta Szombathelyre, a városi tanácsra, ahol elnézést kért, hogy az* nap nem juttathatta el a táskát, de hát már nagyon későn volt... Farkas István 61 éves, s Felszabadulás Tsz régi tagja. Meg sem fordult a fejében, hogy a táskában talált pénzt esetleg megtartja. Hiánytalanul visszaszolgáltatta tulaj*donosának, aki meghatódva köszönte meg a szívességet. A táskának is örült, de sokkal inkább annak, ahogyan az elveszett táska megkerült Szép példázat ez! (pósfai) " vas "neve