Vas Népe, 1973. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

A döntés és feltételei A vezető testületek és a vezetők tevékenységének egyik leglényegesebb része a döntések meghozatala. A pártalapszervezetekben­­ is, amelyek döntései határoza­tokban, állásfoglalásokban, irányelvekben, javaslatok­ban, intézkedési tervekben öltenek testet. Persze a fel­tételek és a lehetőségek nem teljesen egyformák. Más a döntési lehetősége — és a vele szemben támasztott igény is — egy gyáregységi alapszervezetnek, amely zárt nagyüzemben működik, más a vállalati köz­ponttól távol eső telephe­lyi alapszervezetnek, és me­gint más az olyan önálló alapszervezetnek, amely egy alacsony létszámú kisüzem­ben működik. Bizonyos alap­elvek azonban egyaránt ér­vényesek mindegyikükre. Néhány fogyatékosság A pártalapszervezetek egy­re inkább arra törekednek, hogy döntéseikben a szakmai szempontok mellett a politi­kai elemek domináljanak. A munkahelyeken amúgy is igen szűk az a terület, ahol csak szakmai vagy csak politikai megfontolások alapján le­het dönteni. Akadnak azon­ban olyan hibák is, amelyek kiküszöbölésére célszerű és érdemes az eddiginél na­gyobb figyelmet fordítani. Sok esetben nem elég tu­datosan, inkább ötletszerűen hoznak határozatokat vagy tesznek javaslatokat. Gyako­ri a határozatok túl általá­nos megfogalmazása, a teen­dők és feladatok elvont meg­jelölése. Néhány alapszerve­zet egyszerűen lemásolja a felsőbb pártszervek határoza­tait. Másutt a vezetőség a határozatok előkészítésé­be a tagságot nem, vagy nem megfelelően vonja be. Hibás gyakorlat az is, hogy a dön­tésre váró javaslatokat csak a taggyűlésen, egyszeri felol­vasás alapján ismertetik meg az alapszervezet kollektívá­jával. Ezekben az esetekben az alapszervezet tagjai in­kább szemlélői, mintsem te­vékeny résztveői a döntés­nek és a végrehajtásnak. Még nem általánosan­­köve­tett az a módszer, hogy a munka konkrét tapasztalatai alapján szükségessé váló módosításokat újból a tag­gyűlés elé terjeszti a vezető­ség. Nem mindenütt térnek vissza határozataik végrehaj­tásának elenőrzésére, illetve a végrehajtás minősítésére, pedig ezek elmaradása kér­désessé teheti a további dön­tések erdeményességét is. A hozzáértők bevonása Alapvető követelmény, hogy a pártalapszervezet ve­zetősége következetesen tö­rekedjen a különböző hatá­rozatok, állásfoglalások jó előkészítésére és végrehaj­tásának megszervezésére. Itt nemcsak a veztőségre hárul­hat szerep a döntések előké­szítésében. Igénybe vehetnek olyan szakértőket, akik az egyes témakörökben elméleti és gyakorlati jártassággal rendelkeznek. Fontos szere­pet lehet szánni a pártcso­portoknak. A döntések elő­készítésébe történő bevoná­suk nagymértékben növeli a pártvezetőség tájékozottsá­gát, az előkészítés demokra­tikus formáit és módszereit. Fokozza az egységes gondol­kodás és cselekvés lehetősé­gét. Létrehozhatnak az előké­szítés segítségére brigádokat, kollektívákat is. Jelentős se­gítséget adhatnak ehhez a munkához a vállalat gazda­sági vezetői, szükség esetén a felsőbb szakmai szervek is. Igényelhetik az irányító párt­szerv­­, hozzáér­tő, a témában jártas munkatársának­ segít­ségét is. Célszerű felhasznál­ni a különböző társadalmi szervek tapasztalatait, ja­vaslatait, véleményét is. A döntések­ eredményességét se­gíti elő, ha pontosan feltár­ják a jelentkező problémák okait, és nem állnak meg a felszínen, hanem igyekeznek tisztázni, hogy eseti tünettel vagy mélyebb okokra vissza­vezethető jelenséggel állnak­­e szemben. A pártszervezetek által ké­szített elemzések egyre ala­posabbak. Gyakran sokolda­lú vizsgálatokat folytatnak, amelyekhez esetenként a szo­ciológia módszereit is igény­be veszik és nagy figyelmet fordítanak az információk megszerzésére. Konkréten és következetesen A konkrétság és követke­zetesség ezen a területen is döntő fontosságú. Egy fon­tos feladatot ellátó üzem­ben például a gépek korsze­rűtlensége, elavultsága mi­att ugrásszerűen növekedett a balesetek száma és csök­kent a termelés, ami a dol­gozók között rossz hangula­tot szült. Az üzem vezetői a szűkös anyagi lehetőségekre hivatkoztak, türelmi időt kér­tek. A pártalapszervezet ve­zetőségét nem nyugtatta meg ez az érvelés. Összehívták a taggyűlést, javaslatokat kér­tek a tagságtól olyan megol­dásra, amivel e tarthatatlan helyzeten változtatni lehet. Jónéhány javaslat született, amelyeket a tagság meghúzá­sából a pártvezetőség eljut­tatott a szakmai veztéshez, s határidőt szabott a rossz kö­rülmények megszüntetésére. A feladat nem teljesítése ese­tén — szólt a pártszervezet állásfoglalása — felsőbb párt- és állami irányító szervük­höz fordulnak segítségért. Az eredmény: a gazdasági veze­tés határidőre megoldotta a feladatot. A fenti példa is jelzi, hogy a pártalapszervezetek dön­tései jelentősen befolyásol­ják a dolgozók és vezetők gondolkodását, magatartá­sát, szemléletét és hangula­tát. Az alapszervezetek sze­repe ezért igen jelentős a gazdasági vezetők által ho­zott döntések előkészítésé­ben, megalapozásában. Gyarapodik a pártszerveze­tek és az irányító pártszer­vek ezirányú tapasztalata is. Fennáll tehát annak a le­hetősége, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben tökélete­sedjék az alapszervezetek döntést előkészítő, döntést hozó tevékenysége. Koszorús Ferenc, az MSZMP KB munkatársa A társközségekkel együtt szépül, gyarapszik Jánosháza Jánosházán jártunk... Kiss Istvánnal, a nagyköz­ségi közös tanács elnökével szemléltük meg a szépen gyarapodó lakhely születő újdonságait. E­kből muta­tunk be olvasóinknak egy csokorra valót. Körzeti rendelő épül ! Az egészségügyi ellátással eddig sem volt különösebb baj, bár az ötezernél több lélekszámhoz viszonyítva ke­vés két orvos. Egyikük fél évszázada gyógyítja János­háza és környéke betegeit, s mindkettőjük jóval többet dolgozik a „kötelező” óra­számnál. A község vezetői előrelátóan vetik meg a kul­turáltabb, igényesebb beteg­­ellátás alapjait. A nagyköz­ség és a környező falvak egészségügye, a betegellátás legalább három orvost igé­nyel. Ilyen megfontolással fogtak hozzá egy korszerű egészségház építéséhez a tanácsház szomszédságában. A mintegy három és félmil­lió forintos beruházással ké­szülő létesímény 3 teljesen felszerelt rendelőt, három összkomfortos lakást foglal magába, s helyet ádáz anya- és csecsemővédelemnek is — külön rendelőben. Az építkezés még tavaly ősszel elkezdődött, s jelenleg is jó ütemben zajlik. Jelen­tős társadalmi segítséget is kapnak: a tsz-től homokot, fuvart, az erdészettől az­­ összes faanyagot, parkettát — önköltségi áron. A Cete­­váll kivitelezésében épülő egészségház egyszeriben meg­szünteti a szűk, korszerűt­len orvosi rendelőkben ma még fennálló gondokat, s egy korszerű körzeti szak­rendelő alapjait veti meg. Ősztől szaktanterni oktatás az általános iskolában A jánosházi gimnázium rövid története jövőre a vé­géhez ér. ősztől az érettségi rajthoz áll az utolsó negye­dik osztály, 26 diákkal. Az iskola életében azonban sok­kal lényegesebb és fontosabb esemény, hogy szeptembertől bevezetik a szaktantermi ok­tatást. A gimnáziumi osztá­lyok a tíz év alatt az általá­nos iskolainál „erősebb” ok­tató gárdát igényeltek. Ez meg is teremtődött. A kö­zépiskolai oktatás megszün­tetésével a tanári kar nem számolódott fel. Egy kivéte­lével valamennyien ott van­nak, a jövőben az általános iskolában fognak tanítani — remélhetőleg magas színvo­nalon. Nos, ehhez a kitűnő tan­erőhöz alakítják át az isko­lát szaktantermű oktatásra. A községi tanács 30, a Mű­velődésügyi Minisztérium ugyancsak 30 ezer forint tá­mogatást nyújt a felszerelés­hez. Az iskola — ragyogó ötlet! — szerződést kötött a község és a környék legjelen­tősebb helyi üzemével, az Iskolabútorgyárral, misze­rint a tanulók társadalmi munkában segítenek az üzem udvarának rendezésében. A gyár ennek fejében felszere­lési tárgyakat juttat az is­kolának. Gimnáziumnak nem volt elég erős a jánosházi isko­la, ám úgy tűnik, a járás egyik legszínvonalasabb ál­talános iskoláját itt alakít­ják ki. Helyet a gépkocsiknak! Úgy bizony, helyet. A ta­nács elnökével gyors szám­vetést készítettünk, s kide­rült, hogy a községben több mint száz személygépkocsi van magántulajdonban, s a környező falukból is sokan jönnek járművel a központ­ba ügyes-bajos dolgaik inté­zése végett. Szükségszerűvé vált tehát a község szívében egy autó­parkoló kiépítése. A tanács a Közúti Igazgató­ságot hívta segítségül. A par­koló helyét már kijelölték. Aszfaltozott, minden igényt kielégítő lesz, s rövidesen megkezdik a kialakítás mun­kálatait. Mozgolódás a társközségekben Nemcsak a nagyközség, ha­nem a hozzátartozó falvak is élvezik a „jó gazda”, a kö­zös tanács gondviselését. Ne­­meskeresztúron például a napokban fejeződött be a közvilágítás korszerűsítése. A régi vezeték annyira gyen­ge volt, hogy még a háztar­tási gépek üzemeltetését is megtiltották a faluban. Most nagyobb keresztmetszetű ve­zetéket építettek ki, kicse­rélték az oszlopokat, s új lámpatesteket helyeztek el az utcákon. Ezzel majdnem egy­­időben rendezték a falu pa­takját. A mocsaras, évente többször belvízzel fenyegető patak medrét mélyítették. A több mint egymillió forint értékű munkával a nemeske­­resztúri portákat örökre meg­szabadították az ugyancsak sok kárt okozó, egészségte­len belvíztől. A szép, virágos Pálfán (Ke­­menespálfa) most az árkok, átereszek kicserélése, felújí­tása adja a legtöbb tenniva­lót. A falut átszelő közutat korszerűsítik, szélesítik. Az út és a virágágyások között elhanyagolt az árokrendszer, besüppedt hidak, tönkrement átereszek csúfítják a falut. A tanács egyöntetű összefogás­ra hívta fel a lakosságot, s intézkedésére valóságos mozgalom tört ki. Aki né­hány hét múlva keresztül­megy a falun, láthatja majd a pálfai összefogás eredmé­nyét. Ugyancsak itt a népműve­lés helyzetén kíván változ­tatni a közös tanács. A falu szélére szorult, eléggé elha­nyagolt, s főleg elhagyatott kultúrházból szeretnék „be­vinni” a kultúrát a faluba. A felszabadult tanácsház nagy lehetőségeket tartogat. Klu­bot és könyvtárat alakítanak ki benne, amely nemcsak az ifjúságnak, hanem a felnőtt lakosságnak is a javát szol­gálja. Pósfai H. János 1973. augusztus – Szerda . . 1 Tanácsi irányítás a szak­középiskoákban Korábban kormányhatáro­zat született a szakközépis­kolák és a szakközépiskolai kollégiumok közvetlen irá­nyításának és fenntartásának egyes minisztériumoktól és országos hatáskörű szervek­től a megyei (fővárosi) taná­csok hatáskörébe történő át­adásáról. A művelődésügyi miniszter legújabb utasítása értelmében — egyetértésben az érdekelt főhatóságokkal — az intézmények átadását hamarosan megkezdik. Az átadás—átvétel két szakasz­ban történik: az intézmények egy részét ez év augusztus 31-ig, másik részét 1974. au­gusztus 31-ig adják át a kü­lönböző szaktárcák, főható­ságok az érdekelt tanácsok­nak. A közös igazgatású vagy közös épületben működő szakközépiskolások és szak­munkásképző intézmények átadását együtt, a szakközép­­iskolák átadásakor kell vég­rehajtani. Celldömölki „ügyek“ Törvényeink tiszteletben tartása minden állampolgár számára kötelező. Követke­zésképpen eljárnak azokkal szemben, akik a törvény el­len vétenek, szándékosan, vagy gondatlanságból kárt okoznak. A felelősségrevonás akkor sem marad el, ha az illető társadalmi funkciót tölt be, avagy korábban el­ismerésre méltó érdemeket szerzett munkájával. Magától értetődő dolgok ezek, s hogy most leírjuk, annak oka van. Celldömöl­­kön jártunk, ahol többen is nekünk szögezték a kérdést: miért hallgat a megyei lap, miért nem írjuk meg, hogy a nagyközségben egymás után buknak le felelős be­osztású személyek? Netán el­hallgatják cselekményeiket „érdemeikre való tekintet­tel?” Nos, nem erről van szó. Celldömölkön az illetékes ha­tósági szervek valóban vizs­gálnak néhány ügyet,­­ le­hetséges, hogy büntető eljá­rást kezdeményeznek néhány személy ellen. A gimnázium igazgatója, a járási művelő­dési osztály vezetője, a köz­ségi tanács költségvetési üze­mének vezetői, s az ügy kap­csán még néhányan csakugyan követtek el­ olyan cselekmé­nyeket, amelyekért felelős­séggel tartoznak. Egyelőre azonban még tart a vizsgá­lat, illetve az egymástól füg­getlen cselekmények teljes felgöngyölítése. Lapunknak­ mindezekről tudomása van. Arról is, hogy például a gimnázium igazga­tójával kapcsolatban már el is készült a vádirat. Ám, amíg a vizsgálat, illetve a büntető eljárás végéhez nem ér, nem tartjuk célszerűnek a publikálást. Az események­nek nem akarunk elébe vág­ni, de ígérjük: nem is mara­dunk le azok tárgyilagos is­mertetéséről. Alkalmas idő­ben tehát tájékoztatjuk olva­sóinkat — rangra, beosztás­ra való tekintet nélkül, de a valóságnak megfelelően — a történetekről. Addig azonban bízzuk az egészet a legilletékesebbekre, végezzék nyugodtan munká­jukat! (pósfai) A szépítő egyesü­let figyelmébe Nápoly — ha meghallom a szép fekvésű olasz kikötő­város nevét a Vezúv, Pom­peji és Herculaneum rom­jai, Sorrento, templomok, fényűző tengerparti villák jutnak eszembe, de erős kontraszként ott sötétlenek a hírhedt nyomornegyed si­kátorai: újságpapírral be­vont ablakok, kötélen­ szára­dó tarka rongyok. Szombathelyen a Pável Ágoston sétány gúnyneve „kisnápoly”. Találó, mert a Múzeum-park romantikus, szomorúfüzes Gyöngyös­partja, a Savaria út frissen tatarozott szép házai valóban kellemes látvány. De az össz­képből nem hiányzik a vis­kók sora sem. A tákolt léc- és gyékény falak, a rozsdás vaslemeztetők, „papírüve­ges” ablakok. Honnan is tud­hatnák a városunkba érke­ző idegenek, hogy ezek ga­­­rázsok, itt a város szívében. Jó ha csak szerszámos bot dénak nézik, no de akkor is mit keresnek az illúziórom­­­boló „fészerek” a kies sétány mentén? Belátom, hogy a ga­rázs nagy gondot jelent az autótulajdonosoknak, sokba is kerül, helyet is nehéz ta­lálni. Viszont akinek olyan igényei vannak, hogy csak a „Cityben” a folyóvíz men­tén, zöldövezetben akar „horgonyozni, hát áldozzon is érte, s a környezethez mél­tó külsővel építse fel gará­zsát. De egyáltalán: mit ke­resnek az autók egy sétá­nyon, hát még a garázsok?! Retúrjegy Egy hetet szándékozott maradni, mégis már érkezé­se napján csomagolt. Tudta, hogy hálátlan lesz vendég­látójával szemben. Azt is tudta, hogy mindez az óvó­nőképzőben egy év alatt ki­alakult barátság végét jelen­ti, de ez sem tartotta visz­­sza. Becsapottnak érezte ma­­gát, s nemcsak magát, év­folyamtársait is. Még jól él emlékezetében, mikor a képzőben kihirdet­ték, hogy be lehet adni szo­ciális segélyre az igényt. Ba­rátnője — mostani vendég­látója — elsők közt jelent­kezett. Szülei a vendéglátó­­iparban dolgoznak, s kereste elő a papírokat, melyek az alacsony fizetésüket bizonyí­tották. A következő hónapban már meg is kapta a szociális segélyt. Emlékszik még arra is, hogy néhány többgyerekes családból származó évfo­lyamtársnője tett is meg­jegyzést. Azért is volt most nagy a meglepetése, mikor reggel Zsigulival várták, hogy ba­rátnője villához inkább ha­sonlító lakására vigyék. Nem ismert rá évfolyamtársára. Mindketten óvónők lesz­­nek. Mindketten pedagógus­nak készülnek. És mégis mi­lyen nagy köztük a különb­ség! Tévedés ne essék, nem iri­gyelte barátnőjét! Nem! Sajnálta! Gombás Imre 3 r­os népe

Next