Vas Népe, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
Pompidou Kínaba latosat Párizsban pénteken hivatalosan bejelentették, hogy Pompidou elnök szeptember 11-e és 17-e között hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. Az elnök szeptember 10-én délután indul el Párizsból és másnap érkezik meg Pekingbe. Az elnök négy napot tölt a kínai fővárosban és közben többízben találkozik a pekingi vezetőkkel, majd Tatungban, Hancsauban és Sanghajban tesz látogatást. A francia elnök Pekingben sajtóértekezletet is tart. A látogatás bejelentésével kapcsolatban francia hivatalos körökben rámutatnak: a Kínai Népköztársaság megalakulása óta első ízben tesz francia államfő hivatalos látogatást Pekingben és Pompidou elnök lesz az első nyugat-európai államfő is, aki ellátogat a Kínai Népköztársaságba. Waldheim Kairóban Pénteken délután kétnapos , látogatásra Kairóba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A világszervezet vezetőjét a repülőtéren , Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter fogadta. , Kurt Waldheim délelőtt még Tel Avivban tárgyalt Abba Eban izraeli külügyminiszterrel. Pekingben augusztus 24—28 között megtartotta X. kongresszusát a Kínai Kommunista Párt. A kongresszus elnökségében (balról jobbra) Van Hung-ven, Mao Cetung pártelnök és Csou En-laj miniszterelnök. . (Fotó: Új Kína — AP — MTI — KS — Vas Népe képtávíró) Illést tartott az Elnöki Tanács (Folytatás az 1. oldalról) jármok iskolába, amelyben 16. életévüket betöltik. Mostantól kezdve viszont arra is lehetőség nyílik, hogy a 14. életévét betöltött gyermek — a változatlanul 16. életévig terjedő tankötelezettségnek — a dolgozók általános iskolájában tegyen eleget. Ez lényegében feloldja azt a megkötöttséget, hogy a gyermeket 16. életévének betöltéséig mindennapi iskolalátogatásra kötelezte. Az alsófokú oktatási intézmények közül a törvényerejű rendelet külön foglalkozik a gyógypedagógiai intézményekkel, ezek képzési céljaival. A tanácstörvénnyel összhangban a törvényerejű rendelet a gimnáziumok és a szakközépiskolák, valamint a középiskolai kollégiumok és diákotthonok létesítését, valamint mindezek fenntartását a tanácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. Kivételt csupán a felsőoktatási intézmények gyakorló iskolái és az egyházi gimnáziumok jelentenek. A rendelkezés tehát azt jelenti, hogy jövőben a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek nem tartanak fenn szakközépiskolát. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletis a gimnáziumok képzési céljainak megjelölésében figyelembe veszi a kettős feladatot: a felsőfokú tanulmányokra, illetve közvetlenül a gyakorlati életre való felkészítést. A gimnazisták a négy év sikeres elvégzése után érettségi vizsgát tehetnek, s ez jogosítja őket a jelentkezésre felsőoktatási intézményekbe. Ugyanakkor a gimnáziumok négy évfolyamának sikeres elvégzése — az érettségi vizsga letétele nélkül is — képesít általános irányú középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére. Eddig a gimnáziumi végzettséget egységesen az érettségi vizsga nyújtotta. Az érettségi tehát mindinkább a felsőfokú tanulmányok folytatásának — a külön felvételi vizsgát kiszorító — előfeltétele lesz. A szakközépiskolák elvégzése után is lehetőségük nyílik a tanulóknak az érettségi vizsga letételére, ha felsőfokú intézményekbe kívánnak jelentkezni. A szakközépiskolának felsőfokú tanulmányokra felkészítő szerepe annyiban módosul, hogy nagyobb súlyt kap a szakirányú felsőfokú tanulásra való előkészítés. Érettségi vizsga nélkül — a gimnáziumokhoz hasonlóan — a négy évfolyam elvégzése képesítést nyújt a középfokú iskolai végzettséghez kötött állások betöltésére. Az 1961. évi III. törvénynek az a rendelkezése, hogy felsőfokú intézetet a Miniszter, tanács, egyetemet és főiskolát pedig az Elnöki Tanács létesíthet, illetve szüntethet meg, nem változik. A most elfogadott törvényerejű rendelet azonban rámutat, hogy a felsőoktatási intézmények fontos feladata a szakemberek továbbképzése, valamint a felsőoktatás és a gyakorlati termelőmunka szorosabb kapcsolatának biztosítása is. Kimondja, hogy a hallgatók a tanulmányi idő alatt — a képzés jellegétől függően — szakmai gyakorlatot folytatnak. Lehetőséget biztosít arra, hogy a szakmunkásképesítéssel rendelkezők középiskolai végzettség nélkül is felvehetők felsőoktatási intézményekbe ha a később, külön meghatározott feltételeknek megfelelnek. Rendelkezik arról is, hogy az egyetemeken és a főiskolákon az egyetemi, illetve a főiskolai végzettségnél alacsonyabb szintű szakképesítés is szerezhető. A törvényerejű rendelet pontosabban megfogalmazza a felnőtt oktatás kereteit. Lényeges, új rendelkezés, hogy — külön jogszabályokban meghatározandó keretek között — az általános iskoláik és a gimnáziumok mellett a jövőben egyes szakközépiskolákban és a felsőoktatás területén is lehetőség nyílik a tananyag egyéni tanulással történő elsajátítására. A felnőttoktatás továbbfejlesztése érdekében tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a tanköteles koron túl lévők tanulása igazodjék a felnőttek oktatásának sajátos követelményeihez. Módot ad így arra is, hogy egyes iskolatípusokban, illetve szakokon egyéni tanulással, az előírt vizsgák eredményes letételével is megszerezhető legyen a végzettség. (MTI) Anvar Szadat egyiptomi és Moammer Kadhafi líbiai elnök megegyezett a két ország uniójában. (Telefotó — AP — MTI — RS) yos népe Genf: európai biztonsági értekezlet Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszát előkészítő koordinációs bizottság, csütörtök délutáni ülésén megkezdte annak a kérdésnek megválását, mlyen formában nyáníthatják nézeteiket a konferencia egyes napirendi pontjaival kapcsolatban a Födközi-tenger térségének Európán kívüli országai. Ezzel kapcsolatban tájékozódó munkacsoport alakult, amely az erre vonatkozólag előterjesztendő javaslatokat elbírálja majd és azokról jelentést tesz a koordinációs bizottságnak. Olaszország máris hárompontos javaslatot nyújtott be: 1. Algéria és Tunézia írásban járulhassanak hozzá a konferencia munkájához, de képviseltethessék magukat nagykövetek által. 2. A konferencia titkársága tájékoztassa erről a döntésről a két ország kormányát. 3. Ugyanez az eljárás legyen alkalmazandó a Földközi-tenger partján elterülő többi ország vonatkozásában is, amelyeknek meghallgatási kérelmét a konferencián résztvevő valamelyik tagország közvetíti a konferencia titkárságának. Algéria és Tunézia részvételi kérelmét még Helsinkiben Málta terjesztette elő. EXPRESSZ--- ★ Havannában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Államtanács elnöke, Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, miniszterelnök és Osvaldo Dorticos köztársasági elnök között. K Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke csütörtökön fogadta Le Duant, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkárát, aki Moszkvából hazatérőben szerdán érkezik a kínai fővárosba. Kr Henry Kissinger kijelölt amerikai külügyminiszter, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója folytatja a külügyminiszteri tisztség átvételét előkészítő konzultációt. Az emlékezés napja Szeptember 1-én emlékezik a világ. Harmincnégy évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én indította be a német fasizmus azt a gépezetet, amely azután több mint öt éven át élt, pusztított, felégetett, megsemmisíett, kiirtott. Ezen a napon robbantotta ki Hitler a második világháborút. A Lengyelország elleni támadás napját jelölte ki a világ közvéleménye nemcsak az emlékezés, hanem a fasizmus elleni harc és összefogás nemzetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai az egykori német birodalom fővárosában kitűzték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nem igen ismer olyan korszakot, amelyben huszonnyolc évig hallgattak a fegyverek! Az első világháborúnak utolsó puskalövése után alig több mint két évtizeddel dördültek el Lengyelország határán a német ágyuk. S bár nem mondhatjuk, hogy a világon teljes volt a béke 1945 óta, hiszen alig volt pillanat, amikor valahol helyi háború, fegyveres összeütközés ne rombolta volna az emberi otthonokat, de az egész glóbusra kiterjedő konfliktust sikerült megakadályozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi antifasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisztelünk meg az emlékezéssel és elismeréssel, végül is olyan világ született, amelyben merőben mások az erőviszonyok, mint bármikor ezelőtt voltak. A Szovjetunió és a szocialista közösség a világ és az emberiség sorsát, ha nem is egyedül eldöntő, de alapvetően befolyásoló tényezővé, erővé vált. Ezért aztán nem kevés harc és bizony olykor éles küzdelem határát súroló összetűzések árán végül is sikerült a másik táborral elfogadtatni a békés egymás mellett élés politikáját — lényegében azt az irányvonalat, amelyben a fasizmus elleni közös harc idején megegyeztek, de amelyről a hidegháború korszakában eltávolodtak. Ma Európában, de nagyrészt az egész világon is olyan viszonylag enyhült nemzetközi légkör uralkodik, amelyre csak közvetlenül 1945, a győzelem után és akkor is csak rövid időre volt példa. De nagy könnyelműség volna — különösen a fasizmus elleni nemzetközi harc napján — nem emlékezni arra, hogy a múlt maradványai és erői még léteznek és működnek. A világ sok táján megtalálhatók a fajüldözés, az elnyomás, az embertelenség, a vérgőzös gyilkosság — vagyis a fasizmus — követői, hívei. S még inkább akadnak olyanok, akik talán nem kívánnak a fasizmus végletes módszeréig elmenni, csak (!) éppen a békés egymás mellett élés politikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzetközi harc napja ezért nemcsak az antifasiszta harcosokra — élőkre és hősi halált haltakra — emlékezés ideje. Az erők öszszefogásának napja is, hogy soha többé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember 1. N. 3. KOMMENTÁR- Különös kongresszus A hírügynökségek jelentései szerint Pekingben megtartotta első ülését a Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa során megválasztott új központi bizottság. A világsajtó hasábjain egyébként mind több szó esik erről a kongresszusról, amely még kínai viszonylatban is több szempontból különösnek, rendhagyónak nevezhető. Mind az előzményekre, mind a lebonyolításra a legtalálóbb kifejezés alighanem a titokzatosság. Hosszú időn keresztül szállingóztak a legkülönbözőbb híresztelések arról, mikor és milyen körülmények között ül össze a KKP kongresszusa. Néhány nappal ezelőtt külföldi megfigyelők jelentették, hogy szokatlanul nagy gépkocsikaravánok érkeznek a tanácskozás feltételezett színhelye felé, ahová viszont ezeken a konvojokon kívül mást nem engednek be. így és kizárólag így vált először valószínűvé, majd biztossá, hogy a kongresszus megtartására végülis sor került. A világsajtó kommentátorai nemcsak a titokzatosságban értenek egyet, hanem abban is, hogy Pekingben is, másutt is az a megfigyelők benyomása: a kínai vezetők szerették volna ezt a kongresszust mielőbb lebonyolítani. A párt legmagasabb fóruma csaknem negyedszázada, 1949 óta nem tanácskozott ilyen rövid ideig. Mi az, amit mégis meg lehet, sőt meg kell állapítani a rejtélyeskedés és a sietség kulisszái mögött? Az általános érdeklődésre számot tartó személyi kérdéseken túl (a kongresszus jóváhagyta Lin Piao „kiátkozását” Csou En-laj pedig most már minden szempontból az ország második emberének tekinthető) például azt, amit az Osztrák KB lapja a Volksstimme így fogalmaz meg: minden „a kínai vezetés mélységes elszigeteltségéről tanúskodik”. A japán Jomiuri szerint „különös kongresszus volt... egész jellege arra vallott, hogy a nyolc éve tartó megrázkódtatások hullámai nem ültek el Kínában”. Tegyük hozzá: a szovjetellenesség hullámai sem. A KKP 10. kongresszusáról kiadott közlemény gyakorlatilag a Szovjetuniót minősíti „főellenségnek”. (RS) 2 1973. szeptember 1. Szombat