Vas Népe, 1974. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Megszépült a Vörös tér Megfiatalítva, szépségének teljében várja a Vörös tér a november 7-i ünnepsége­ket. Néhány nappal ezelőtt a külföldi turistáikat ismét be­bocsá­toták a Kreml előtti történelmi nevezetes­ségű térre, mely május óta a rekonstrukciós munkála­tok miatt le volt zárva a­­ nagyközönség elöl. A Kreml falainak resta­urációja és a katonai dísz­­szemlék okozta megpróbál­tatásoknak kitet­t macska- 1 éves felvonulási tér kija­vításán kívül befejezték a mauzóleum két oldalán ál­ló dísztribünök építését. Restaurálták a Vörös térre néző Szpasszkij-tornyot, s benne a híres toronyórát. Felfrissítették magának a Lenin-mauzóleumnak a kő­burkolatát is, s a túlságo­san magasra nőtt fenyők helyett kisebbeket ültettek a mauzóleum elé. A­ Kreml parancsnoksága éppen csü­­törtmintim közölte a reggeli moszkvai lapokban, hogy november 2-án a Leni­i mauzóleumot ismét meg­nyitják a nagyközönség szá­mára. Haderőcsökkentés Új szovjet javaslat A közép-európai haderő­­csökkentési tárgyalások rész­vevői csü­törtökön az osztrák fővárosban megtartották so­ron következő plenáris ülé­süket. Az ülésen felszólalt O. Hrasztov, a szovjet delegáció vezetője aki a tárgyaláso­kon a jelen pillanatig kiala­kult helyzetet elemezte. A szovjet delegáció vezetője előterjesztette a szocialista országok néhány javaslatát azzal a meggondolással, hogy e javaslatok elfogadásával sikerül előbbre vinn­i a tár­gyalások menetét. A javas­latok kezdeti konkrét lépé­seket tartalmaznak a közép­európai haderőcsökkentéssel kapcsolatban , számításba veszik a nyugati fél állás­pontjának több mozzanatát. A javasolt lépéseket köny­­nyen végre lehet hajtani és ezek a lépések lehetővé te­szik a tárgyalások előbbre­­vitelét, valamint azt, hogy már a következő esztendő­ben elérjék az első gyakor­lati eredményeket. ENSZ-vétó A nyugati hatalmak szer­dán megakadályozták, hogy a Biztonsági Tanács határo­zatra emelje az ENSZ köz­gyűlésnek azt a javaslatát, hogy a Dél-afrikai Köztársa­ságot a világszervezet alap­okmányának és az emberi jogok általános deklarációjá­nak sorozatos megsértése mi­att zárják ki a szervezetből. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország vétóhoz folyamodott, amikor világossá vált, hogy a hatá­rozat a Biztonsági Tanács tagállamai döntő többségé­nek támogatását élvezi. A javaslat mellett szavazott a testület tíz tagállama, két ország — Ausztria és Costa Rica —­ tartózkodott a sza­vazástól. A Dél-afrikai Köztársaság ENSZ-tagságának megvita­tását a világszervezet köz­gyűlése utalta a Biztonsági Tanács elé, miután elutasí­totta a dél-afrikai küldött­ség mandátumának elfoga­dását azzal érvelve, hogy a delegáció nem képviseli az afrikai ország népét. Az af­rikai országok és a Dél-af­rikai Nemzeti Felszabadítási Mozgalom képviselői kemé­nyen elítélték a fajgyűlölő hatóságokat, az afrikai haza­fiak üldözéséért, Namíbia törvénytelen megszállásáért. XAS KÉPEI Kádár János, az MSZMP KB első titkára október 31-én hivatalában fogadta a Német Kommunista Párt küldöttségét, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke vezet. A megbe­szélésen jelen volt Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára. A küldöttség látogatásáról csütörtökön közös közleményt adtak ki. Képünk a tárgyalásról készült. (MTI fotó—Telefotó—KB—Vas Népe képtávíró) Szovjet—nyugatnémet megállapodás A Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya között létrejött megállapodás, ame­lyet szerdán írt alá Moszk­vában egyrészről Leonyid Brezsnyev az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, más­részről Helmut Schmidt nyu­gatnémet szövetségi kancel­lár és Hans-Dietrich Gen­scher alkancellár, külügymi­niszter kimondja: a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság a jövőben is fej­leszti és tovább szélesíti az együttműködést gazdasági, ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirányoz­za az ipari kooperáció fej­lesztését és az együttműkö­dés kiszélesítését a nyers­anyag és az energia­termelés területén. A két ország szer­vezeteinek ebben az együtt­működésben való részvétele egyebek között szabadalmak, licencek­ átadását, gép és gé­pi berendezések szállítását jelen­theti A két állam képviselői évente legkevesebb egy íz­ben hol Bonnban, hol Moszk­vában találkoznak a megál­lapodás teljesítésének ellen­őrzése céljából. Az 1971. szeptember 3-án megkötött négyoldalú megál­lapodásnak megfelelően ez a megállapodás megszabott előírásoknak megfelelően Nyugat-Berlinre is vonatko­zik. A megállapodás, amely aláírásának napján lépett hatályba, nem érinti a Szov­jetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság régebben megkötött kétoldalú és sok­oldalú szerződéseit és egyez­ményeit. ★ Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön be­fejezte szovjetunióbeli láto­gatását. A nap folyamán a kancel­lár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és a kíséret tagjai Kijevből repülőgépen hazautaztak. ............................................. A Közel-Kelet Szadat nyilatkozata a rab­ati döntésről Bócz Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Szadat egyiptomi elnök rabati sajtóértekezletén, amelyről röviden beszámol­tunk, megerősíette: nem le­het SZÓ arról, hogy csupán, az egyiptomi fronton va­lósítsák meg az újabb iz­raeli csapatkivonást. Vala­mennyi fronton régibe kell mennie a kivonulásnak-Szádat kijelentése össz­hangban van az arab csúcs­értékeidet döntésével. Az egyértelmű állásfog­lalás jelentőségét növeli az a tény, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter rövidesen visszatér a Kö­zel-Keletre a korábban megkezdett közvetítői tár­gyalások folytatása végett. Mint ismeretes, Kissinger a genf békeértekezleten kívül, újabb kétoldalú csa­­pat­szétválasztási megállapo­dások formájában szorgal­mazza a rendezési kísérle­tek folytatását. Az amerikai külügymi­niszter a rabatt csúcsnak a Palesztinai kérdéssel kap­csolatos határozata ellené­re kitart amellett, hogy a Palesztinái problémát és a megszállt Ciszjordánia jö­vőjét Izrael és Jordánia tár­gyalásain, tehát a paleszti­nai nép egyedüli képvise­lőjeként elismert felszabadí­tási szervezet mellőzésével kell megvitatni. A kairói Al Akhbar r. mindazonáltal úgy véleke­dik, hogy a rabati csúcs eredményeként rövidebbé és világosabbá vált a Génf­be vezető út. Az Al Güra­li írj­a azt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió éberen követi az eseményeket és nem tűr semmiféle mellé­beszélést, időhúzó manőve­rezést a közel-keleti ren­dezés kérdésében. „Ezt Kis­si­n­gennek is tudomásul kel­lett vennie, amikor leg­utóbb Moszkvában járt” — állapítja meg a kommen­tár. And a szovjet—egyipto­mi kapcsolatokat illeti, Szadat elnök rabatt sajtó­értekezletén kijelentette: „Egyiptomnak jó kapcsola­tai vannak a Szovjetunió­val- Reméljük, hogy mind­ez még érzékelhetőbbé vá­lik Leonyid Brezsnyev kai­rói látogatása idején." Jean Sauvognargues fran­cia külügyminiszter csütör­tökön délelőtt Jeruzsálem­ben egyórás megbeszélést folytatott J­ich­ak­ Rabin iz­raeli miniszterelnökkel és Jigal Allón külügyminisz­terrel. A találkozóról rész­leteket nem hoztak nyilvá­nosságra, francia források szerint azonban elsőso­r­­ban „egy újabb háború el­kerülését szolgáló lépések­ről” volt szó. Nyugati­­ hírügynökségek megjegyzik, hogy a francia külügyminisztert az izraeli vezetők továbbra is köz­vé de hűvös fogadtatás­ban részesítik, nyilvánva­lóan azért, mert Franciaor­szág a közelmúltban több alkalommal is tanúj­elét adta: támogatja az arabok Palesztinával kapcsolatos politikáját. A hivatalos megbeszélé­seket követően Sauvagnari­gues udvariassági látoga­tást tett Biiraim Kadr ál- Jwrítfőnél. ’ Hamburg: Schulz lemondott Csütörtökre virradó éj­­szaka váratlanul lemon­dott Peter Schulz, Ham­burg polgármestere, a ham­burgi tartományi kormány elnöke — közölte a ham­burgi szenátus szóvivője. Peter Schulz lemondását azzal indokolta, hogy közte és az SPD városi szerveze­te között nincs meg a Ham­­­burg előtt álló súlyos prob­­lém­ák megoldásához elen­gedhetetlenül szükséges egyetértés. ■ ________ A hamburgi polgármes­ter lemond­ása benni po­litikai körökben nagy meg­lepetést keltett A Kijevben tartózkodó Helmut Schmidt szövetségi kancellárt a­z éjszak­a folya­mán tájékoztatták az ese­ményekről. Úgy tudják, hogy a kancellár szovjet­unió-beli látogatásának vé­geztével Kijevből egyene­sen Hamburgba repül. PRAVDA-kOMMErMAB a szovjet—jugoszláv viszonyról A Pravda csütörtöki száma erélyesen elutasítja a nyu­­gati reakciós sajtóorgánumok kísérleteit a szovjet—jugo­szláv viszony befeketítésére. Különösen három bécsi lap — a Kronen Zeitung, a Die Presse és a Kurier — maga­tartása váltott ki rosszallást a szovjet fővárosban. Ezek a lapok a közelmúltban olyan jelentéseket közöltek, amelyek szerint „a szovjet csapatok előrenyomulnak” a jugoszláv határ felé. A Kurier a napokban továbblépett e rágalom­­hadjáratban, azzal a légből kapott állítással, hogy „szovjet ejtőernyősök már régóta hadgyakorlatokat folytatnak Belgrád közelében.. A Pravda emlékeztet a jugoszláv Vjesnik „A Kurier ejtőernyős kacsája” című kommentárjára, amely a bécsi jobboldali lap koholmányára válaszol, s nemcsak méltóan visszavág a rágalmazóknak, hanem a rosszindulatú sajtó­­kampány hátterét is megvilágítja. Ez az akció a jugoszláv lap szerint egy régóta, jóllehet sikertelenül folyó Jugoszlá­­via-ellenes kampány része,­ mely a hazugság, koholmány, rágalom eszközével él, de ennél messzebbre is elmegy, mert fizetett terroristák befogadását és Jugoszláviába kül­dését is magában foglalja. A jugoszláv vélemény szerint ez a „specifikus és speciális háború” nemcsak Jugoszlávia ellen, hanem az országok közötti kapcsolatok rendezése ellen is irányul, melyben Jugoszlávia fontos hozzájárulás­­sal működik közre. Az SZKP Központi Bizottságának lapja felhívja a fi­gyelmet arra a körülményre is, hogy jóllehet a Jugoszlávia és Jugoszláviának a szocialista országokhoz fűződő viszo­nya ellen indított kampányt maga a jugoszláv sajtó lelep­lezte, a kampányhoz haladéktalanul csatlakozott a pekingi propagandagépezet is. A Zsenmin Zsipao terjedelmes cik­kének alapját az imperialista propagandából vett kohol­mányok alkotják. Ezzel a Zsenmin Zsipao ismét lemezte­leníti a pekingi külpolitika valóságos céljait, a viszálykel­tésre, az enyhülés akadályozására, a szocialista országok érdekeinek megkárosítására, együttműködésük és összefol­yásuk megakadályozására irányuló törekvéseket Scheien­ingeni börtöndráma Kiszabadultak a túszok 104 órás feszült várakozás után csütörtökön hajnalban véget ért a Hága melletti Scheveningen börtönében a túszok drámája. Hajnali négy óra 15 perckor egy húsz válogatott tenge­részgyalogosból álló egy­ség behatott a börtön kápolnájába, ahol négy fellázadt rab szombat este óta tartotta fogva túszait Bár a rabok a tárgyalások során néhány túszt — gyer­mekeket és idősebb embere­ket — elengedtek még min­dig 15 személy köztük két nő volt a kezükb­en. Az akció egyetlen puska­lövés nélkül ment végbe: a meglepett lázadók letették a fegyvert és a túszoknak sem esett bántódásuk. A négy­­lázadót már vissza is vitték cellájukba, a túszok pedig a rendőrautón elhagyták a börtönt. A lázadást egy palesztin géprabló, Ahmed Nuri vezetésével két holland köztörvényes bűnöző és egy algériai születésű, francia állampolgárságú rab hajtotta végre. A lázadók a többi között azt követelték, hogy a gén­rabló egy társa aki a láma­dás kirobbanásakor a börtön kórházában volt, csatla­koz­­hassék hozzájuk, a palesztin­ rab azonban megtagadta ezt Azt is követelték, hogy re­pülőgépen elhagyhassák az országot, de a hatóságof­ szerint egyetlen ország sem volt hajlandó befogadni az egész csoportot. A túszoknak a csaknem öt napos rabság során ném esett bántódásuk. Valameny­­nyien egészségesek, de a fogság rendkívül megviselte őket. Expressz ír Ismeretlen fegyvere*** elraboltak és a Buenos Aires környéki erdőkben kivégeztek egy argentin baloldali polii­­ikust. — közölte csütörtö­­kön az argentin rendőrség- A peronista ifjúsági mozga­lom egyik vezetőjét ismeret­len tettesek munkahelyén gyilkolták meg. Az újabb terrorcselekmények követ­­keztében 168-ra emelkedett az idén Argentinában elkö­vetett politikai gyilkosságok áldozatainak száma. Gyorsuló erjedés Hispániában A Centropress csütörtök esti kommen­tárja: A Franco-rendszer egyedüli alapját al­kotó falangista mozgalom megalakításának 41. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ség ezúttal több volt hagyományos demonst­rációnál. Franco államfő és rájelölt utódja, Juan Carlos herceg jelenlétében megtartott gyűlés szónokai szélsőséges kirohanásokkal illették a liberalizálás­ híveit, követelték a diktatórikus rendszer változatlanságának fenntartását. A falangista akció rácáfolt azokra a feltételezésekre, amelyek szerint Franco ál­lamfő a rendszer mélyülő válságából a fo­lyamatosság céljából az óvatos nyitás, a fo­kozatos liberalizálás útját választaná. A portugál és a görög belpolitikai változás felbolygatta a spanyol állóvizet is. Madrid­ban az utóbbi hónapokban egyre több szó esett (még kormányszinten is!) a liberali­zálás szükségességéről. Arias Navarro kor­mányfő legutóbb három hete tett ígéretet a nyitás megkedésére, amelyet maga is „el­kerülhetetlennek” nevezett. Kedd óta azon­ban nyilvánvalónak látszik, hogy a három és fél évtizedes francoizmus merevsége ki­zárja mindenféle demokratizálás eshetősé­gét. Madridban ezek után már nem okozott meglepetést, hogy az év elején alakult, s a megfigyelők szerint „mérsékeltnek” minő­sített Navarro-kormányban is válságra ke­rült sor. Menesztették Pio Cabanillas tájé­koztatásügyi minisztert, akit a kabinet „li­berális” beállítottságú tagjának tartottak. Kétségtelenül szerepe volt abban, hogy a spanyol sajtó a hagyományosnál nagyobb lehetőséget kapott a politikai fejlemények kommentálására. Pio Cabanillas leváltása után néhány órával tiltakozásként benyúj­totta lemondását Cabello de Alba pénzügy­miniszter is. Általános az a vélemény, hogy a kormányválság a közeli napokban tovább mélyül. A kereszténydemokrata Ya napilap neves hírmagyarázója, Tacito az új fejle­mények alapján nem ok nélkül állapíthatta meg, hogy Madridban még a megvalósulás előtt „lezárult egy politikai vonal”, s nem fér kétség ahhoz, hogy a liberalizálás remé­nyeit siratta el a lap. A fejlemények pontosan egybevágnak a spanyol haladó erők jóslatával, amelyek kétségbe vonták a Franco-rendszer őszinte­ségét a demokratizálás iránt Dolores Ibár­ruzi csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén joggal hangsúlyozhatta, hogy a válságba ju­tott francóizmus végső megoldásként ismét­ az erőszak fokozásához nyúlt. A belpoliti­kai erjedést azonban már nem lehet meg­állítani. Spanyolországban a változást kö­vető erők, amelyek a kommunistáktól kezd­ve a demokratikus centrumon át még a felvilágosult monarchista köröket is maguk­ban foglalják, két hónapja megalakították a demokratikus juntát, a későbbi ideiglenes kormány csíráját (KS) 1974. november 1. Péntek

Next