Vas Népe, 1974. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

Kinyi, könyvtár as­­­sei fia A Könyvtártudományi tanulmányokban, az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács kiadványának legfrissebb számában jelent meg dr .Kuntár Lajos: Könyv, könyv­tár és a mai falu című tanulmánya. A tanulmány bevezetőben ismerteti az olvasási kultúra fejlődésének társadalmi ösz­­szefüggéseit falun, bemutatva, hogy történel­mi távlatban hogyan indult változásnak a parasztság anyagi és szellemi kultúrája. Számunkra különösen érdekes, hogy a ta­nulmány három Vas­ármegyei község, Nemes­­cső, Bük és Nagyrákos életéből vett ada­tokkal alátámasztja a könyv és a könyvtár szerepét, jelentőségét a művelődés különbö­ző formáinak együttjárását, kölcsönhatását. Nemescsónát olvashatunk a falu múlt­járól és jelenéről, a művelődés intézményei­ről — ezen belül a klubkönyvtár megalaku­lásáról, a könyvtár hatóköréről, az újságok és folyóiratok olvasásáról, az olvasás folya­matosságáról, az olvasási igény megnöveke­déséről. Nemescsón a családok valamivel több mint egyharmadának van 10, vagy en­nél több könyve, s adatokkal bizonyítja: az olvasás igazi bázisa még ma is a könyvtár. S akik olvasnak, azok a közművelődés más csatornáit is igénybe veszik. A következő fejezet Bük és Nagyrákos településeket mutatja be hangsúlyozva, miért van mindkét községben mély és erős gyökere a művelődési vágynak, elsősorban az olvasásnak, összehasonlítja Nemescsó és Nagyrákos kulturális helyzetét is megálla­pítja, hogy a paraszti életforma például Nagyrákoson még ma is erősen gátolja az embereket a művelődésben, szórakozásban. Végül életkor és foglalkozás szerint össze­hasonlítja­­a három község könyvtári olva­sóit, foglalkozik a televízió hatásával, s meg­állapítja: „Az a körülmény, hogy Nemes­csón, különösen pedig Bükön sokasodik azoknak a száma, akik felismerik, hogy a könyv nélkül a részfeladatok sem végezhe­tőek el szakszerűen, közelebb hozza­­azt a jövőt, amikor a könyv falun is munkaesz­közzé válik. Ez pedig a művelődés, a szel­lemi felemelkedés egyik feltételét, a rend­szeres olvasás szükségességét erősíti.”. — Igé­s Ha költő lennék, ugyanezt írnám k­i el a Szokolay Sándor Kossu­t díjas zeneszerzővel — Századunk megújulást kereső zenei életében, mi­lyen gondolatok kísérik al­kotottján Szokolay Sándort?­­ — Féltem a zenét. A dal­lamot, a ritmust. A művészet lendületét, melynek lassan helyére lép a töprengés, té­­pelődés... Az idő rostájából régen a kicsiny hullott ki: — ma, úgy tűnik mintha csak a mikroelemeket gyűj­tenék s a nagyobb bazalto­kat szemügyre se vennék... — Hogyan vélekedik ko­runk zenéjéről? — A modern zene nehéz, differenciált alkotóelemek­ből tevődik. Ez egyik védő­pajzsa, kizárja ugyanis a dillettantizmus lehetőségét. A kísérletezés feltétlenül jo­gos,, de­­ veszélyes is. A művészet nem laboratóriumi játék! Aki a korszerűséget csak az eszközök válogatásá­ban véli megtalálni, könnyen építménynek látja az­ eleme­­iket, melyek­ pedig csak be­építhetők az alkotásba. Jor­gos aggodatrnám: hová vezet az érzelmek sugárzását, len­dületét nélkülöző, hideg fő­vel kiszámított zenei nyelve­zet, amely elyre több mo­dern zeneművet jellemez? — Csak a zeneszerzők len­nének tehát felelősek a kö­zönség közönyéért, mellyel az új zeneműveket fogadják? — Korántsem. Súlyos hiá­nyosságai vanak e téren az oktatásnak, a sajtó­kritiká­nak. Mindenekelőtt, az el­mélyült kritikusi munkát hiányolom — Mi vonzotta Önt az opera műfajához? — A szöveg bűvöletébe estem. Kantátákat, oratóriu­mokat komponáltam, ezek csodálatosan szén szövései, a belőlük áradó gondolatok, valósággal sodortak­ a szín­pad felé. A színház számom­ra az élet egészének szinté­zisét jelenti Ahol helyet kapnak a valóság, a vágyak, az álmok, ahol nem idegen a pátosz, az elementarítás... Valójában nem a zene a fon­tos, hanem a mondanivaló. Ha költő lennék, ugyanezt írnám, ha festő lennék, ugyanezt festeném, mint amit ma a zenével próbálok kifejezni. — Mi az a legfontosabb mondanivaló? —■ Minden fontos, ami az emberről, az emberért szól. Operáimban, a Vérnász az érzelmek lázadását, a Ham­let az igazság, a Sámson az elhivatottság gondolatát buktatóit, szépségét példázza, minden kor emberére érvé­nyes tanulságokkal. Egyik új művem Baranyi Ferenc köl­tővel közösen készül, Má­tyás bolondja címen, tör­ténelmi daljátékot írunk. A régi anekdoták ebben sem csak a" poros történelmet idézik, hanem a jelen kort is. Mert néha ma sem árta­na, ha egy-egy álruhás igaz­ságtevő leleplezné a hazugo­kat, csalókat, törtetőket. — Véleménye szerint, mit tehetnek a zeneszerzők azért, hogy megnövekedjen a kor­társ zenét kedvelők tábora? — Legnagyobb baja a mostani új zenének, hogy nincs elég pedagógiai da­rabja így azok is idegen­kedve hallgatják a modern műveket, akik tanultak ze­nét, igénylik is. A csak klasszikusokon nevelkedők nem értik a modern zene nyelvét, s innen ezért érdeke minden zeneszerzőnek, hogy gyermekdarabokat is írjon ha nem akar elszakadni a közösségtől Hisz a most fel­növő nemzedék lesz a jövő hangversenylátogatója. Ahol az ő műveit is játszani fog­ják. — Hogyan képzeli el a ze­ne jövőjét? — Nagy változások tanúja volt eddig is életem.­ A fel­szabadulás utáni lelkesedés a művészeteknek is­­lendítő­ereje volt. Ma­­ gyakori az érdektelenség. A művészet pedig mindent előír, csak a közönyt nem. Jó lenne meg­érni, hogy azok a kísérletek, melyek ma egyaránt tobo­roznak híveket és ellenzőket, idővel egyfajta rendbe tö­mörülnek. A szépnek jelen­tése igaz megváltozott, de azért a XX. században sem kötelező csúnya zenét írni A harmónia igénye örök az emberben — és ezt lesz hi­vatva szolgálni a jövő zené­je is. L. k. P­á­l­y­á­z­a­t izgitörtén­eti anyasok pilisére A Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa Elnöksége és a szombathelyi Forradalmi Múzeum pályázatot hir­det a Vnegye üzemeinek szocialista brigádjai számára ÜZEMTÖRTÉNETI­­ANYAGOK GYŰJTÉSÉRE ÉS KIÁLLÍTÁSOK MEGRENDEZÉSÉRE. A pályázaton részt vehetnek az üzemek kollektíván nevező szocialista brigádjai vállalva, hogy üzemük tör­téneti tárgyait, termékeit, a munkahelyről szóló doku­mentumokat párt- és tömegszervezeti emlékeket össze­gyűjtik és azokat az üzemben kiállításon bemutatják. A kiállítások elkészítési időpontja: 1975. május 1. A Forradalmi Múzeum által kijelölt bíráló bizottság a történeti hűség, a kiállítás formai gazdagsága és esz­tétikája alapján értékel. A kiállítás térbeli nagysága nem kötött. A legjobb üzemtörténeti kiállítást a Forradalmi Mú­zeum is bemutatja a Múzeumi Hónap keretében, 1975. októberében. A pályázatok díjai: üdülés, utazás, kirándulás, érté­kes könyvjutalmak, ingyenes színházbérletek stb. A kiállításon szereplő különlegesen értékes munkás­történeti, üzemtörténeti tárgyak dokumentumok feltáró­it külön díjazásban részesítjük akkor is, ha kiállításnyi dokumentumot nem gyűjtöttek. A kiállítást a Forradalmi Múzeum gondozza, segíti, ezért a nevezési lapot a Forradalmi Múzeum címére (Szombathely, Alkotmány u. 2.) 1974. december 1-ig ké­rik beküldeni. 1914. nevembei 3» Vaaáwaa#f m GyfcStt e­gySsgécMfi én és b pr­im smeUm Difim I lir; iiüiisi szerelmei A budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka Az új szombathelyi szín­házi idény meglepetése a bu­dapesti Nemzeti Színház művészeinek négy vendég­­szereplése. Az első bemuta­tóra csütörtökön került sor a Művelődési és Sportház­ban. Délután a diákbérlete­sek, este, pótszékes ház előtt a Márkus Emília bérlet tu­lajdonosai láthatták Deve­­cseri Gábor költői játékát az Odüsszeusz szerelmei­t. Az Odüsszeia­ ihlette szín­padi mű ősbemutatója 1961- ben volt. Akkor is, a későbbi felújítás során is a budapesti Egyetemi Színpad vitte a közönség elé Devecseri val­lomását Odüsszeuszról és ön­magáról, de nem színi játék­ként, hanem felolvasás for­májában. 1973 augusztusában a Nemzeti Színház társulata a budai Várpalotában mu­tatta be, majd a Katona Jó­zsef Színházban tűzte rend­szeresen műsorra a darabot. A Homérosz-eposz fordítá­sát újra és újra tökéletesítve, évtizedes, mély barátság szö­vődött az eposzhős és ma­gyar népszerűsítője között. Többet­­látott, többet sejtett meg­ a trójai hős sorsában, kalandjaiban Devecseri, mint amennyit a­­történet az ol­vasónak, elárul Azonos tu­lajdonságok,­­ hasonlítható életmozzanatok erősítették ezt a rokonságot, egészen odáig, hogy a tanulság túl­nőtt két élet véletlen egybe­esésein és az Odüsszeusz-sors általános emberi, férfi-ma­gatartások jelképévé nőtt. Mi a fontos a férfi életében — kutatja a szerelmek, ve­szélyek, küzdelmek sorozatá­ban Devecseri. — A hűség — ad feleletet kétrészes já­tékában. A hűség a szülő­földhöz, a hűség a szerelem­hez, a csábítások, a köny­­nyebb boldogulási lehetősé­gek ellenére is. Ez az önvallomásszerűő ér­telmezés ad eredetiséget az Odüsszeia-parafrázisnak. De nem sikerült igazi drámát írnia Devecseri Gábornak. Következetes ragaszkodása az eposz cselekménysorához a színpadi játék rovására ment. Erősek maradtak a narratív elemek, sok a mo­nológ, a magyarázat. Mon­danivalója, költői szándéka csupán a záró jelenetekben, és a kitűnően megírt Athéné ■— Aphrodité vetélkedések­ben átütő erejű. Az Odüsz­­szeuszért az ész, illetve a sze­relem fegyverével csatázó is­tennők éltetik, lendítik egyre magasabbra a darabot. Ők sugározzák Devecserinek a teljes élet élésébe vetett hi­tét, örömét. Az ész és a szív harmóniája a szép élet zá­loga. Nehezen­­öleli Odüsz­­szeusz hét év múltán, a sze­relem múltán Kalüpszót. Elege van egy év alatt Kir­­kéből. Nauszikaát a betelje­sületlen szerelem, a szép álom emlékeként őrzi. De kínzó nyugtalanságát csak az otthon és Pénelopé szün­tetheti meg. Haza kell érnie — és ebben segítik kemény próbákon át az ész és a sze­relem istennői. Sikerrel birkózott meg Hu­szár Klára­­ irányításával a Nemzeti Színház művészgár­dája a nehezen játszható da­rabbal. Az egyszerű, kevés variációval helyszínváltozást jelző díszlet, Csányi Árpád ötlete és Schaffer Judit pom­pás jelmeze az előadás han­gulatának, stílusának meg­találásában nagy szerepet kapott. Huszár Klára ren­dező, a feleség, akinek De­vecseri Gábor ezt a művét ajánlotta, felszínre hozta a darabból mindazokat az ér­tékeket, gondolati, érzelmi tartalmakat, amelyek ol­vasáskor rejtve maradhat­nak. Ehhez ragyogó társakat talált a színészekben. Ra­gaszkodott a darab szinte minden sorához, írói útmuta­tójához. Ez a hűség azonban lassította az előadás ritmu­sát Drámai konfliktus nemigen bontakozik rá a cselekmény­ből. A viaskodás Odüsszeusz hazavágyása és a szerelem­mel, kényelemmel maraszta­ló nők között olyan belső gyötrelem, amelyre az idő múlása meghozta a megol­dást. A bolyongást hosszúra nyújtó, haragvó istenekkel szemben pedig Odüsszeusz tehetetlen, csupán Athéné és Aphrodité segítségében­­re­ménykedhet. Éppen ezért a színpadra állításnak, a színészi játék­nak döntő szerepe van a si­kerben vagy a kudarcban. Az előadás nagy élmény, nagy siker és ez a színművé­szek érdeme. A játék lelke az Athéné — Aphrodité is­tennő pár, Csemus Mariann és Zolnay Zsuzsa okos, ér­zelmes, jókedvű alakítása. Csemus Mariann csodálato­san mondja a nehéz, verses, időmértékes szöveget. A cél­ra, Odüsszeusz hazajuttatá­sára összpontosítva eljátssza a ravasz, szigorú, a harcias, a veszekedős, és főképp az előrelátó nőt. Temperamen­tummal, logika mögé rejtett érzelemmel, igazodik el a bonyodalmak között. Pillana­tok alatt izzó légkört teremt maga körül a színpadon! Zolnay Zsuzsa a szerelem nevében csatázva lesz szel­lemes, kellemes, egyenrangú párja Athénének. Várad! Hédi három alakban, Kalüp­­szó, Kirké és Heléna­ jelme­zeibe bújva kelti életre az érett szépasszonyt. A buja nőiességet képviselő, a min­den férfin, minden szerel­men könnyen túllépő, szün­telenül újat­­kereső asszo­nyokat állította színpadra! Nauszikaá szerepében Far­­kas Zsuzsa szép volt, a sze­rep mást nem is igényelt tő­le. Az asszonyok, a szerel­mek sora a húsz évig hűsé­gesen Váró Pénelopével tel­jes. Kohut Magda megjelené­­se, kifinomult színpadi moz­gása, megértő asszonyisága a néhány perces szerepben is emlékezetes alakítás. Odüsszeuszként Sínkó Lász­ló bűvölte el a közönséget. A darab humorának, oldot­tabb részeinek megtalálása volt alakításának erénye. A szövegmondással nehezebben birkózott meg. A kisebb sze­repekben kitűnt Rajz­­János, Szersén Gyula, Ungvári László és Velencey István. Budai Rózsa IL". A Magyar Televízió befejezte Déry Tibor: „Felelet” c. regényéből készíiit TV-film forgatását, amelyet a jövő év elején nyolc folytatásban láthatnak a TV-nézők. A film rendezője Zsinze Éva, operatőr Lukács Lóránt. Képünkön: Az egyik utolsó forgatási napon az 1930-as tüntetésről készítettek filmrészletet. *­­MTI Fotó — Csikós Gábor felvétele — KSI Kitüntetett építő katonák Szombaton délelőtt a Ke­repesi úti munkásszállóban, bensőséges ünnepség kereté­ben kitüntették és megjutal­mazták a magyar néphadse­regnek a gazdasági építő­­munkában részt vevő egyik alegységét és katonáit. Az ünnepeltek az év első kilenc hónapjában 45 millió forint termelési értékkel gyarapí­tották a nemzeti vagyont, kiemelkedő eredményt értek el a katonai kiképzésben és az ifjúsági munkában. Az ünnepségen adták át a KISZ Központi Bizottságának a kiemelkedő teljesítményt nyújtó alakulatok számára alapított vándorzászlaját és a magyar néphadsereg kivá­­ló százada kitüntető, címet,­­ valamint a velejáró elisme­réseket és jutalmakat. JVAS NÉPE

Next