Vas Népe, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Jól élni szépen járni Az érem egyik... Ha büszkélkedni akarnánk mások előtt — lám, mily sok­ra viszi nálunk a lehetőség­gel társult szorgalom — Rép­celak nagyközség akár kira­katba is kerülhetne. — Így van ez, elnök elv­társ? — Dicsekvés nélkül beszél­hetünk jólétről, biztos jövő­ről, kiegyensúlyozott fejlődés­ről — mondja Kondor Imre, a nagyközségi tanács elnöke. — A körzet lakossága 5200 lélek, ebből 2600 a kereső. Aki tanulni akar, tanulhat, a felnőtt pedig válogathat, hogy a Szénsavgyárban, a Sajtgyárban az állami gazda­ságban, vagy a termelőszö­vetkezetben akar-e dolgozni. A lakosság egy esztendei jövedelme 170 millió forint. Valaha két megye közt sor­vadó falu volt Répcelak, de a gyárak, a munkásság meg­jelenése óta robbanásszerű itt a fejlődés. — Mondana néhány jell­­lemző adatot a lakosság anyagi állapotáról? — Vegyük például azt, hogy ma már nem is figyel­jük, mert általános, hogy me­lyik háznál van televízió­ság jó anyagi ellátottságával, Répcelak úgyszintén válaszra jelentkezhetne. — Megfelelőnek tartja, el­nök elvtárs, a lakosság élet­módját, fizikai-erkölcsi fejlő­dését is? — Ha arra gondolok, hogy iskolai évnyitókon és évzáró­kon hányan szédülnek ki a iskolai, sem az iskolán kí­vüli nevelés eredményeivel. A jövő? A répcelaki körzetben 130 óvodai férőhely van és 600 gyermek jár általános iskola­­ ­i újság, elnök elvtárs? Készül az új 27­ lakásos épület. vagy motorkerékpár, me­lyiknél nincs. Azt azonban még az idegen is észreveszi, hogy rohamosan csinosodi­, és magasodik a nagyközség. Az emeletes lakások száma meghaladja a százat, és eb­ből több mint 30 a családok önerejéből épült. És ha el­készül a ház, az emberek igyekszenek azt a kor igé­nyeinek megfelelően beren­dezni, majd a házhoz gördül a kocsi is. Répcelakon jelen­leg 500 dolgozónak van sze­mélyautója. Úgy számítom, 5 éven belül elérjük a 800-at. De ami ennél is örvendete­­sebb: 80 kisgyermek születik évente. Jelenleg 2,5 a csalá­donkénti gyermeklétszám. Ha így haladunk, 1980-ra ál­talános lesz nálunk az 5 ta­gú család. Növekszik tehát a népesség is. — Milyen az ellátás? — Húsból, zöldségből ta­lán a legjobb a megyében. Az állami gazdaság és a ter­melőszövetkezet saját vágó­híddal rendelkezik. A zöld­ségtermesztő szakcsoport 17 kataszteri holdon termel, s ezen belül 10 ezer négyzet­­méter a fóliasátrak alapterü­lete. A tavaszon még krump­liból sem volt hiányunk. A kiskereskedelmi forgalom évi 60 millió és mintegy 20 millió forint a lakosság taka­rékbetétállománya. Amit el­mondtam, a társközségekre — Csánigra, Nickre, Uraiúj­­falura és Vámoscsaládra is vonatkozik. ...és a másik oldala Ha pedig arra keresnénk példát, miért nem lehetünk elégedettek csupán a lakás­sorból, meg hogy sorozások alkalmával milyen szaporán hümmögnek az orvosok, bi­zony nem lehetek elégedett. No meg jobban hódolunk még a külsőségeknek is, mint az igazi értékeknek. A szomszédénál 20 centivel ma­gasabb házról olykor többet beszélünk, mint arról az emberről, aki magasabb ké­pesítést szerzett önerejéből. Pedig fejjel magasabbra nő­ni korábbi önmagunknál, ugye, nagyobb dicsőség né­hány téglásoméi. Eléggé gyakoriak a megalapozatlan családalapítást követő válá­sok is. És egy kicsit magas az italszámlánk. — Mennyi? — Az egy főre jutó szesz­fogyasztás, a csecsemőket is ide számítva, évi 1600 forint. Sajnos több bort iszunk, mint tejet. Ezért aztán a jö­vőben nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a jó­létet az egészséges életmód, a gyarapodási törekvéseket pedig a fejlett igény és ön­művelés jellemezze. Igyek­szünk is erre, de még nem­ lehetünk elégedettek sem az­ra. Az óvodát is az iskolát is bővíteni akarják a terv­időszakban. Van művelődési házuk, négy klubkönyvtá­ruk, hét ifjúsági klubjuk. (S hogy nem mindegyik dolgo­zik még kielégítően, tudják). A nagyközség közigazgatási szerepköréhez mérten fejlett a sportélet. Ez évben elké­szül a tornacsarnok. Délelőtt az iskolások, délután a fel­nőttek vehetik birtokukba. Új sportpálya épül, ahol 1930-ban már úszómedencét találunk. Ami igaz, igaz: nemcsak a növekedés gondjait, a gon­dok orvosságát is jól ismerik a nagyközség vezetői. — Mire törekszenek, elnök elvtárs? — Arra, hogy jól és még jobban éljen, edzett legyen, és szellemi értelemben is „szépen járjon” a répcelaki körzet lakossága. Farkas Imre­Fotó: Tóth Imre Nyolcvan kisgyermek születik évente. Az új vasútállomás. s nemzedékűnltás a mezőgazdaságban JÚNIUS ELSŐ napjaiban nyolc forintért vásároltam egyetlen darab zöldpaprikát. Tagadhatatlan,­­ az én kis paprikavételem is aprócska adalék ahhoz, hogy sokasod­nak a figyelmeztető jelek bizonyos tennivalókra. De minderre nem is ke­ríthető sor a valódi okok és összefüggések elemzése nél­kül. Nos, erre volt az első nagyobb szabású kísérlet az a dokumentum, amely a TOT elnökségének asztalára tétetett, s amelyet a szóban forgó testület most megvita­tott. Egy-két utalás volt már ugyan a szaksajtóban, köz­­gazdasági publikációkban ar­ra a most már megkérdője­lezendő folyamatra, amely­nek fő jellemzője a munka­erő túlzott mértékű eláram­­lása a mezőgazdaságból. Em­lékezetem szerint Csernok Attila írt erről elsőként a Gazdaság című folyóiratban, s a Valóság legutóbbi szá­mában Burgerné Gimes An­­­na, a jeles agrárközgazdász szögezte le álláspontját Lé­nyegében arra a következte­tésre jut, hogy a további el­­áramoltatás sajnos már elő­irányzott üteme kedvezőtlen nem pusztán a zöldség­ter­­mesztésre, hanem általános­ságban is az élelmiszerek elő­állítására. Mit is olvashatunk a TOT elnöksége által napirendre tűzött tanulmányban? Pél­dául azt, hogy a negyedik öt­éves tervperiódusban a lét­­­számapadás megfelel ugyan a számbavett mértéknek, „összetétele és differenciált­sága folytán azonban a ter­melőerők kihasználása szem­pontjából néhány vonatko­zásban aggályteremtően ala­kult”. A FOGALMAZÁS ugyan kissé bonyolult, a szóalkotás — „aggályteremtő” — sem valami stiláris lelemény, de kétségkívül lényegretörő. Íme néhány szabatos adat: az úgynevezett aktív korú téesa-tagok 1970-ben még 638 ezren voltak, s a szá­muk 1975-re 510 ezerre apadt. Tekintélyes volt a munka­erőmozgás — ki- és belépé­sek — mértéke is,, főként az iparosodott tájakon, s első­­­sorban nem is a tagok, ha­nem az alkalmazottak köré­ben. (Az ő arányuk sem le­becsülendő: 97 ezerről 110 ezerre gyarapodott számuk, jogaik ugyan a különféle döntésekben nincsenek, ám ez a réteg többnyire a leg­képzettebb munkaerőből rek­­rutálódik). Ha a tagokat és alkalma­­zottakat együttesen vizsgál­juk, úgy 360 ezer emberről állapítható meg, hogy már a felszabadulás után született, ők már eleve olyan igények­kel jönnek a szövetkezetbe, amilyenekkel az iparban je­lentkezők — olykor maguk is dolgoztak már az iparban —, s voltaképpen alig-alig kötődnek a hagyományos pa­raszti életformához. A nyug­­­díjasok, járadékosok nélkül kalkulált átlagos életkor ily módon 41 esztendőre csökkent, három évvel ki­sebbre az öt évvel ezelőttinél. És mit hoz a jövő? Saj­nos, a nyugdíjas-járadékos téesz-tagok száma 420 ezer, ami a taglétszámban 44 szá­zalékos aránynak felel meg. Köztudomású, hogy januártól fokozatosan, évről évre kö­zeledik a téesz-tagság nyug­díjkorhatára az ipari-alkal­mazotti dolgozókéhoz, s 1980-ra kiegyenlítődik, egy­ségesen 60, illetve 55 év lesz a nyugdíjkorhatár. Így aztán 1980-ig újabb százezren vál­nak ki a szövetkezetekből — a tagság körében többségbe jutnak a nyugdíjasok! Máris általános jellegű munkaerőhiányt jeleznek Nógrád, Komárom, Borsodr és Zala megyéből, s további né­hány megye iparosodott kör­zeteiből. A következmény? Engedtessék meg még egy idézet ama TOT-dokumen­tumból: „A korábbinál fe­szültebb munkaerőhelyzet a tagság rövidtávú érdekei szempontjából előnyös, erősí­ti egyéni pozícióit, bátorítja anyagi igényeit. A gazdasági vezetés helyzetét, a célszerű tevékenységi kör és a helyes termelési szerkezet kialakí­tását azonban nehezíti, s így végső soron a tagság hely­­zetét is hátrányosan befo­lyásolja”. Így fordulhat elő, hogy mind kevesebben vállalkoz­nak téesz-elnöki szerepkörre, sőt akad megye, ahol pilla­natnyilag hat téeszben nincs elnök... De a vázolt adatok és folyamatok rávilágítanak általánosságban is a magyar mezőgazdaság újkeletű di­­­lemmáira. Nem csak, s tán nem is elsősorban a zöld­ségügyről van szó, hiányok ugyanis más termékekből is akadnak. KÉTSÉGTELEN, hogy a paraszti nemzedékváltás — vajon helyénvaló jelzőt ír­tam-e le? — fölgyorsulása és a különféle igények megug­rása az egész társadalom kí­vánalma, egyszersmind össz­munkájának eredménye. A paradoxon azonban nyilván­való: ahol megoldatlan a gépesítés, onnan hovatovább kivész a munkáskéz. Persze, más is belejátszik — így az időjárás — az „árszínvonal­ba”, esetemben a nyolc fo­rintos paprikába. Minden­­­esetre az összefüggéseket idő­ben és jól tárta föl a TOT elnökségének minapi ülése; ez a dokumentum is ott lesz a III. téeszkongresszuson, mint a megoldandó feladatok legfontosabbika. K. N. Lakásépítés, hűtőpultok, bérarányok A nők és fiatalok helyzete a MÉSZÖV elnöksége előtt Sok ezer fiatal és nő dolgo­zik a fogyasztási, a lakásépí­tő és a takarékszövetkezetek­ben. Hogyan alakult a hely­zetük az elmúlt években? Erről tanácskozott­­ a me­gyei párt- és KISZ-bizottság, a megyei tanács és a KPVDSZ képviselőinek je­lenlétében — kedden a ME­SZÖV elnöksége. Az előterjesztett beszámo­lóból kitűnt, hogy az ÁFÉSZ- ek tagságának egyharmada nő és közel tíz százaléka 50 éven aluli fiatal. Az utóbbi időben tett intézkedések el­lenére még sok a megoldás­ra váró probléma, így példá­ul a fizikai dolgozók 218­3 fo­rintos havi átlagkeresetén belül a nők 1872 forintot ke­resnek. A nem fizikai állo­mánynak 2714 forintos havi átlagán belül 2133 forint jut a nőkre. A dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítésé­re tavaly száz hűtőberende­zést állítottak az üzletekbe. Így lehetővé vált félkész éte­lek tárolása és árusítása. Si­­gítséget nyújtottak a főző­tanfolyamok és árubemuta­tók is. A fiatalok megbecs­ülésé­ben is jelentős fejlődés ta­pasztalható. Tavaly 42 fia­tal kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A lakásépítéshez, illetve vásárláshoz is nagy segítséget adnak. Például a körmendi ÁFÉSZ tavaly hét személynek 41 ezer, a sárvá­ri ÁFÉSZ 11 fiatalnak 161 ezer forint lakásépítési hoz­zájárulást fizetett. Az óvodák és bölcsődék bővítését is se­gítették a szövetkezetek. Já­­nosházán 120 ezer, Körmend­­den 80 ezer, Kőszegen 160 ezer, Pankaszon 90 ezer fo­rintot fizettek a tanácsoknak ilyen célra. A kulturális és sportolási lehetőségek is bővültek. Kör­menden, Sárváron és Répce­lakon öntevékeny művészeti együtteseket alakítottak a fiatalok. Szombathelyen a „Népfront” lakásszövetkezet­nél ifjúsági klub működik. További ifjúsági klubok ala­kítása van folyamatban. Néhány megoldandó prob­léma is felmerült, így többek között a fiatalok közel fele gyakran változtat munkahe­lyet. Az okok között szerepel a fiatalokkal való törődés hiánya. A vándorlásnál nem is a több pénz a döntő, in­kább a munkahelyi légkör. A jövőben tehát ennek javí­tására szükséges nagyobb gondot fordítani. F. L. 1976. július 1. Csütörtök

Next