Vas Népe, 1976. október (21. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
m -■ pMjpin : ,' •, Kitüntetettek a honvédelmi nevelésben A Fegyveres Erők Napján a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke vendégül látta a társadalmi élet különböző területein, a honvédelem érdekében huzamosabb időn át kiemelkedő tevékenységet folytatókat. Megköszönte eddigi áldozatkész munkájukat, melynek elismeréseképpen kitüntetésben részesítette őket. Megyénkből Szabó Ferenc, a körmendi nagyközségi tanács csoportvezetője, dr. Király Lajosné, a lukácsházi tanács elnöke, Kiss István, a jánosházi nagyközségi tanács elnöke és Németh Endre, a sárvári járási hivatal főelőadója kapott kitüntetést. Az őszi BNV utolsó napja Az őszi BNV zárónapján központi rendezvény már nem hívta a szakembereket, az utolsó látogatók tömege is hagyott időt a kiállítóknak arra, hogy megvonják a vásár gyorsmérlegét, véglegesen lezárják tárgyalásaikat, befejezzék megbeszéléseiket. Csütörtökön, az utolsó napon is bőven volt látogatója a vásárnak, amelyet az elmúlt nyolc nap alatt 630 ezren tekintettek meg. A mérlegkészítés jellemezte tehát a vásár utolsó napját, amelynek estéjén a vásárigazgatóság négy nyelven búcsúzott a látogatóktól a tavaszi viszontlátásig. Este 7 órakor bezárta kapuit az 1976. évi őszi BNV. Szombathelyre” rabjának izgalmas premierje után volt alkalmunk beszélgetni Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művésszel, s a színház nálunk is szereplő több vezető művészével. — Nem tájolni megyünk Szombathelyre — mondta Marton Endre. — A színház egyik településsel, egyik megyével sincs olyan kapcsolatban, kulturális, szocialista szerződésben, mint Vas megyével, Szombathellyel. Csaknem egy hétig leszünk önöknél, s két, a már tűzpróbát kiállt nagysikerű produkciónkat mutatjuk be, remélem ott is sikerrel. — Lesz alkalma a szombathelyi közönségnek színpadon kívül is találkozni a Nemzeti művészeivel? — Feltétlenül, erről korábban már beszélgettünk, a találkozó, vagy találkozók megszervezése és lebonyolítása a vendégfogadókra tartozik. Mi mindenesetre ott leszünk, s a lehetőségekhez képest szeretnénk egy kicsit „beépülni” a város, a megye kulturális életébe. — A most bemutatott, ön által rendezett German darabot vajon láthatjuk-e Szombathelyen, s most, a premier után, milyen sikert jósol neki? — Az utóbbi kérdésre válaszolva: nagy sikert, hiszen már holnap várjuk itt Pesten egy-egy nagyüzem szocialista közösségeit. S hadd említsem meg, hogy már a főpróbán volt olyan munkásnézőnk, aki a színpadi szavazáskor csaknem felemelte a kezét, annyira a darab részesének érezte magát. Hogy megyünk-e, s mikor, ez még képlékeny állapotban van. Talán majd a tavasszal. Hiszen a színészegyeztetés még így is külön művészet... A Gelman darab premierjének pezsgő légkörében váltottunk néhány szót a szombathelyi vendégszereplés előtt Avar Istvánnal, aki Tiborcot alakítja majd a Bánkban, Aigistus király a Major Tamás által rendezett Magyar Elektrában, Karnyó, a Csokonai darabban. A többféle szerepben sokoldalúságát láthatja majd a szombathelyi közönség, aki eddig főleg magyar filmek igazgatófiguráiban látta — a Gelman darabban is igazgatót alakít! Örömmel és szívesen készül a szombathelyi „csonka hétre”, akárcsak Ronyecz Mária, aki majd Gertrudisként lép elénk a Bánkból. A Nemzeti szombathelyi hetén a két bemutató öt előadásán színpadra lép nálunk Sinkó László, Téri Sándor, Sinkovits Imre, Vörös Eszter, Raksányi Gellért, Szokolay Ottó, Konrád Antal, Básti Lajos, Versényi László és Őze Lajos, valamint Galloy Kornél, Máthé Erzsi, Törőcsik Mari, Felföldy László, Benedek Miklós, Moór Marianna, Gobbi Hilda, Szacsvay László és Major Tamás. Idei színházi évadunk úgy kezdődik, mintha nem is lennénk olyan messze, színház nélkül a 25 színházzal rendelkező fővárostól...! Szakály Éva Jelenet Katona József Bánk bánjából: Gertrudis: Ronyecz Mária, Bánk: Sinkovits Imre. 1976. október 1. Péntek Pártalapszervezetek az 1976. évi tervért Korai lenne még mérleget készíteni a pártalapszervezetek 1976. évi gazdaságszervező, ellenőrző, segítő munkájáról, viszont legalább olyan hiba lenne nem észrevenni a változást a kibontakozó új tendenciákat. Az erőfeszítések kezdik meghozni gyümölcsüket. Erősödött a pártalapszervezetek munkájában az a törekvés, hogy működési területükön a párt politikája minden téren érvényre jusson, és a XI. kongresszus határozatai következetesebben valósuljanak meg. Elmondható, hogy a népgazdaság szempontjából legfontosabb üzemek pártalapszervezetei tevékenységére a céltudatosabb munka, munkamódszerükre a sokszínűség a jellemző. Jól érzékelhető, hogy egyre inkább a pártalapszervezetek válnak a politikai szervező és ellenőrző tevékenység, a szemléleti és cselekvési egység formálásának középpontjává. Sokat javult helyzetismeretük, gyarapodott politikai, szakmai hozzáértésük. Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt időszakban a pártalapszervezetek gazdaságszervező, ellenőrző szerepének fejlesztése terén történt az egyik legszembetűnőbb változás. Híven tükrözik ezt az idén először készített cselekvési programok, amelyek az intézkedés-dömping helyett a konkrét és gyors cselekvésre ösztönöznek. Eredményes az a munka, amellyel az egyes pártalapszervezetek mozgósítják a kommunistákat, a pártonkívülieket, szervezik és erősítik a szocialista munkaversenyben való részvételt. Szorosan együttműködnek a szakszervezeti alapszervezetekkel és csoportokkal, s egyre inkább a KISZ-szel is. Tovább szélesedett az üzemi pártalapszervezetek patronáló tevékenysége a lakóterületi, a várospolitikai célkitűzések megvalósításában. Ami az alapszervezetek belső munkáját illeti rendszeresebb és célirányosabb a gazdasági vezetők negyedévenkénti beszámoltatása. Kezd kialakulni több helyen, hogy az egyes napirendek keretében előre meghatározzák, miről számoljanak be és a problematikát ismertetik a párttagsággal. Az így előkészített taggyűlésen magasabb a párttagság aktivitása, bátrabban mondanak véleményt és tesznek javaslatot. Több helyen támaszt a tagság olyan igényt, hogy a beszámolókon ne csak a termelés anyagi, technikai folyamatát vizsgálják, hanem elemezzék a vezetők és beosztottak kapcsolatát, segítsék a gazdaságvezetést a helyes munkastílus kialakításában. A beszámoltatások természetesen hozzájárulnak a jó tapasztalatok terjesztéséhez, a helyes kezdeményezések ösztönzéséhez, az akadályozó tényezők felszámolásához. Az is világos azonban, hogy nem csak ezért javult a pártalapszervezetek munkája, a kommunisták helytállása. A XI. kongresszuson megfogalmazott célkitűzés olyan gazdasági program, amelyet a széles dolgozó tömegek érdeklődését és résztvételét igényli és biztosítja. Jó politikai alap mellett kétségtelen nagy ösztönző hatású munkájukra, hogy nőtt az irányító pártszervek ellenőrzése, segítő tevékenysége többek között az egyes párttagokkal szemben támasztott követelmény is. S ne feledkezzünk meg az egyéni beszélgetésekről sem, amelyek a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatban lezajlottak, és amelyek méltán keltették fel az érdekeltek aktivitását. Az eredményes munka értékelése során fontos azonban arra is rámutatni, hogy az ötéves terv megvalósításában, ezen belül az 1976. éves terv végrehajtásában még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az eredmények is szerények. Az előttünk álló feladatok változatlanul nagyok és nehezek. Ezért alapvetően a jövőben is arra van szükség, hogy a munkában eddig kialakult kedvező tendenciák megerősödjenek. Még többet kell tenni az egyes párttagoknak, az egész kollektívának azért, hogy mindenki a maga helyén, a maga területén tegye amit kell és ne várjon másra. Azért, hogy mindenki megértse, gazdasági törekvéseink középpontjában a társadalmi munka gazdasági hatékonyságának erőteljes növelése áll, s ezt a politikai szervező és nevelő munka eszközeivel kell elősegíteni. Ami pedig megköveteli lehetőségeink, anyagi és szellemi erőforrásaink minél teljesebb kihasználását. A feladatokat nem könnyű végrehajtani. Csak akkor teljesíthetők, ha a tervben testet öltő gazdaságpolitika megvalósításához megnyerjük a dolgozók cselekvő támogatását. Ez a párt minden szervétől és szervezetétől tömegkapcsolataik további erősítését követelheti. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője Éljenek a lehetőséggel! Elképzelni is nehéz, a most zajló ifjúsági parlamenteknél demokratikusabb fórumokat. Ezekre a mindent feltáró eszmecserékre, vitákra persze kellő módon fel kell készülni. Csak úgy érdemes igazán egy észlelt hiányosság ellen szót emelni, ha javaslat is van a megoldásra. Eredményeket sem lehet úgy közreadni, hogy például „eleget tett brigádunk a hármas jelszó követelményeinek”. Ha valóban így van, megéri néhány példát sorolni a „mikéntre”, bizonyára tanul belőle, hasznosítja a tapasztalatot a gyengébb kollektíva. Okulni kell, s ha van mivel, segíteni másokat. Megvalósítható javaslatokat kell adni, kendőzetlen nyíltsággal. Kérni is csak úgy lehet a jelenlévő vezetőktől, ha kéznél van a megfelelő érv is annak jogossága mellett. Miért írjuk le most mindezeket? Mert néhány helyszíni tapasztalat szükségessé teszi. Tisztelet a kivételnek, egynéhány parlament résztvevői egyszerűen nem élnek a lehetőségekkel. Sportzsargonnal szólva: ziccereket hagynak ki. Mintha érződne a felszólalókon, hogy „szerepet kaptam, rám osztották, mit tehetek, minél előbb igyekszem túlesni rajta”. Ilyenkor sikerül a lehetetlen: beszélni, felolvasni a közhelyekkel teletűzdelt szöveget — s nem mondani semmit. Dolgavégezetlenül távoznak az ilyen névleges parlamentről a résztvevők. Sok hűhó semmiért — hallatszik innenonnan a megjegyzés utána. Persze észre sem veszik, hogy saját maguk az okai mindennek. Reméljük, hogy az effajta fórumokra csak „az ilyen is van” megjegyzés illik. A tipikust az ellenpélda szolgáltatja. Azok a parlamentek, ahol a papírt a szív, a szókimondás helyettesíti. De azért, hogy a további gyakorlat is méginkább ezt bizonyítja, nem lehet szó nélkül hagyni a kivételeket sem. (lakatos) Haszon, sokszorozva Egy különleges kiképzésű, a nálunk használttól eltérő rendszerű szifonpatront ad el a nyugati országokba a répcelaki Szénsavgyár. Sparklets-rendszerűnek mondják ezt s egy használat után eldobható. Érdekesség: ezt a megtört nyakú, sérült végű „hazai” patronokból — mondhatnánk, az itthon már nem használhatóból — állítják elő. Mondhatni: tiszta haszon, amit ezért külföldön kapnak. (Egyébként ott csak ezt keresik, a „miénk” nem kell nekik.) A répcelaki gyár ezeket a patronokat bérmunkában készíttette eddig a szomszédos községben egy Győr-Sopron megyei tszben. Egy patronért harminc fillért fizettek a tsz-nek. Most megszüntetik a bérmunkát, bár igen jól dolgozott a partner. Az történt ugyanis, hogy a répcelaki Szénsavgyárban — a patrontöltés automatizálása, a nehéz kézi munka megszüntetésének eredményeként — sok munkáskéz fölszabadult, őket most forgácsolásra tanítják, tanították és maguk gyártják az importra szánt patronokat. De most már nem harminc fillérbe kerül egynek-egynek a felújítása, hanem a felébe. Úgy számolnak a gyárban, hogy évente hárommillió forintot(!) takaríthatnak meg a bérmunka megszüntetésével. Úgy tudjuk, a hajdani töltőnők is szívesen fogtak az újhoz, mert jóval könnyebb a dolguk, mint volt akkor, amikor naponta tizennégytizenhatezerszer kellett kis asztalkáikra ütögetni a patront, hogy beleüssék az alumíniumdugócskát. A répcelaki példa arra is jó, hogy újfent felmutassa: az sem mindig eredménytelen, ha valaki a saját hajába kapaszkodik s nem mástól várja, hogy gondjain úrrá legyen. Jelzőlámpa gyalogosoknak