Vas Népe, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Ezután is scarscancik­ élen a munkában (Folytatás az 1. oldalról) Ismerve az idei termelési célkitűzéseket, Vas megyé­ben általában 10 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelés hozamát. Ezen be­lül a növénytermesztésben 13, az állattenyésztésben 6 százalékkal kell többet ter­melni. A Célkitűzés megvalósítá­sához a feltételek adottak. Több műtrágya és növényvé­dőszer áll rendelkezésre, jobb a szövetkezetek mun­kaeszköz ellátottsága, javult a vezetés színvonala. A tsz­­ekben 427 egyetemet és fő­iskolát végzett szakember dolgozik, s mind több lesz a betanított, illetve a jól képzett szakmunkás is.­­A legjobb felszereltség sem nélkülözheti azonban a becsületesen dolgozó embe­rek munkáját. Így a tsz-tag­­sággal együtt a szocialista brigádok szerepe külön is meghatározó lesz a tervek teljesítésében. Öröm, hogy a tsz-ek, s a brigádok nagy többsége csatlakozott a csepeli szocialista brigá­dok felhívásához, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tettek a még jobb munka, a nagyobb ter­melés érdekében. A tanácskozás — most az év elején — újabb segítséget is adott a hatékonyabb mun­kához. Célszerűnek talál­ták, hogy például a szarvas­marhatenyésztésben dolgo­zók — akiknek vállalásai a tejtermelés és a borjúszapo­rulat növelésére irányulnak — az egységnyi termékre jutó költség csökkentését is vegyék tervbe, illetve ezzel is egészítsék ki vállalásukat. Ugyancsak helyes lesz, ha a sertéstenyésztők — a szapo­rulat növelése és az elhullás csökkentése mellett — egy kiló húst az eddiginél keve­sebb takarmányból állítanak elő. Hasonlóan dolgozzák ki — vagy módosítsák — vál­lalásaikat a baromfigondo­zók, míg a gépeket üzemel­tetők egyik fő feladata az anyaggal való takarékosság legyen. A tanácskozás fontosnak tartotta, hogy a szocialista brigádok állandóan gyara­pítsák politikai, szakmai is­mereteiket, művelődjenek, tanuljanak, ahogy ezt már korábban maguk célul tűzték ki. Szót kért a vitában Czirák Ferenc elvtárs is. Tisztelet­tel emlékeztetett a mezőgaz­daságban dolgozó szocialista brigádok eddigi eredményei­re, s hangoztatta: a megye párt- és állami vezetése kezdettől figyelemmel kísérte és kíséri ma is munkájukat. Most azzal tehetik a legjobb szolgálatot, ha minden lehe­tő módon segítik a megye­i tervek teljesítését, illetve túlteljesítését. A felszólaló kérte, hogy a munkában a szocialista brigádok járjanak élen. Már az is nagy ered­mény lesz, ha az azonos fel­tételekkel gazdálkodó , de a termelésben lemaradt szö­vetkezetek megközelítik a legjobbak eredményeit vagy felzárkóznak melléjük. E gondolat taglalásánál a ter­melési tartalékok jobb ki­használására is felhívta a fi­gyelmet. A felszólalók, így Horváth Istvánné vasvári, Nagy La­jos szelestei, Tóth Árpád ké­­menesmagasi, Baráth Gyula egyházashetyei, Légrádi Éva molnaszecsődi, Kremán Fe­renc répcelaki, Zsótér Hen­rik hosszúperesztegi, Bedecs Ágota gersekaráti, Dávid Já­nosné ikervári, Érez Ferenc csepregi brigádvezetők vál­lalásaikkal illetve a terme­léssel kapcsolatban mondot­ták el véleményüket, ismer­tették munkamódszereiket. A tanácskozás Nagy La­jos szelestei, Horváth Ist­vánná vasvári, Baráth Gyula egyházashetyei brigádveze­tőt választotta meg a tsz­­ekben dolgozó szocialista brigádok márciusi, III. or­szágos tanácskozására. Udvardy Gyula soha nen feledjük” lataira, és lankadatlan helyt­állásra buzdított. A katonaeskü ünnepélyes percei következtek a csapat­­zászló előtt. Szabó Géza ha­tárőr mondta el a katonaes­kü szövegét, mely a felemelt öklök erdeje felett megszáz­­szorozva visszhangzott, mia­latt a Szózat fenséges ak­kordjai festették alá a tö­mören szárnyaló mondato­kat. Az országos parancsnok­ság képviselője mondott, be­szédet az esküt tett kato­nákhoz. — Sajátos fénye, ne­mes, igaz csengése van a katonai eskü mondatainak. Megkérdezhetünk ifjú határ­őröket, hivatásos vagy tarta­lékos katonákat, valameny­­nyien úgy beszélnek a ka­tonai esküről, mint életük egyik legszebb, legemléke­zetesebb pillanatáról — kezdte beszédét Hajós ezre­des. Emlékeztetett arra, hogy ez az eskü a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében hangzott el, s még jobban kiemeli azt a tényt, hogy a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szá­munkra egész életre szóló politikai, egyszersmind alap­vető erkölcsi követelmény.­­ A szocialista haza, a szo­cialista közösség védelmére való felkészülés, és ha a szükség úgy kívánja, annak önfeláldozó védelme a leg­nemesebb politikai, a legna­gyobb erkölcsi tett — mon­dotta a szónok. Köszönetet mondott a szülőknek, az ifjú katonafeleségeknek a meg­értésért és a segítésért, mely­­lyel az ifjú katonák szolgá­latát­­megkönnyítik, majd így fejezte be beszédét: — A nehézségeket és a fáradal­makat legyőzve készüljenek fel a határőréletre, váljanak határaink teljes értékű őr­zőivé. A katonaeskü szelle­mében tettekkel bizonyítsák, hogy hű fiai szocialista ha­zánknak. Az esküt tettek nevében Lipcsei László határőr tett ígéretet, hogy az eskü szel­lemében fognak élni és dol­gozni: „eskünket soha el nem felejtjük.” Szita Sándorné, a nagy­községi KISZ-bizottság tit­kára arról beszélt a fiatal katonáknak, hogy bizalom és megbecsülés fogadja őket a lakosság körében, amely­­lyel összefogva, szoros együttműködésben munkál­kodjanak a szocializmus épí­tésében. — Erős lélekkel, biztosan őrizzétek államha­tárainkat, ebben a lakosság segítségére mindig bizton számíthattok. A határőri szolgálat ne csak a határőri­zetet, hanem a kommunista eszme, az internacionalizmus védelmét is jelentse — mon­dotta a KISZ-titkár befeje­zésül. Az Internacionálé után díszmenethez alakult meg az egység, s vonult el parancs­nokaik és a közönség előtt. A délutánt a fiatal kato­nák szüleik, hozzátartozóik társaságában töltötték. Körmend ismét gazdagabb lett egy szép élménnyel, amely nemcsak látványos díszelgés, hanem politikai demonstráció is volt. (várhelyi) 1977. március 1. Kedd Országgyűlési tisztségviselők értekezlete Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, az országgyűlés elnöké­nek vezetésével hétfőn ér­tekezletet tartottak az or­szággyűlés állandó bizottsá­gainak elnökei, a képviselő­­csoportok vezetői, s a parla­ment tisztségviselői. A ta­nácskozáson — amelyen részt vettek Péter János és Inokai János, az országgyűlés alel­­nökei — elsőként Apró An­tal tájékoztatta a képviselő­ket az országgyűlés soron kö­­vetkező, tavaszi ülésszakának tennivalóiról, előkészületei­ről. Az értekezleten dr. Korom Mihály igazságügyminiszter adott tájékoztatót a közérde­kű bejelentésekről, javasla­tokról és panaszokról szóló törvénytervezetről. Az értekezleten felszólalt dr. Mátay Pál, dr. Szabó Jó­zsef, dr. Pesta László, dr. Szilvágyi Gábor, dr. Molnár Béla, dr. Vida Miklós, dr. Hegedűs Lajos és dr. Laka­tos Pál országgyűlési képvi­selő. 25 szövetkezet és 26 szakcsoport képviseletében A kertbarátok megyei küldöttközgyűlése A kertbarát mozgalom — mostani formájában — nem régi múltra tekint vissza. Az elmúlt években alakultak sorban a munkás kertszövet­kezetek. Céljuk többoldalú. Az üzemben, irodában eltöl­tött idő után szükséges a friss levegő, a kikapcsolódás, a mozgás. Másrészt az ott megtermesztett zöldség és gyümölcs legalább olyan for­mában segít a közellátáson, hogy azért már nem kell a piacra menni. Eddig azonban nem volt olyan szerv, amely összefogta volna ezeket a szö­­vekezeteket. A Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága mellett a közelmúltban alakult meg a Kertbarátok megyei Társa­dalmi Szövetségének az el­nöksége. A vezetőség a na­­pokban hívta össze Szombat­helyen a kertbarátok megyei küldöttközgyűlését. A megje­lentek 25 szövetkezetet és 26 szakcsoportot képviseltek. Havasy Jenő, a népfront megyei bizottságának a tit­kára bevezetőjében kérte a kertbarát mozgalom tagjait, hogy egyben legyenek a nép­front aktivistái is. A továb­biakban rámutatott, hogy a föld nemzeti kincsünk és nem mindegy, hogyan hasz­nosítjuk. E hasznosítás része az egyre szélesebb körben kibontakozó kertmozgalom is. Ezután Farkas László, a Kertbarátok Vas megyei Társadalmi Szövetségének az elnöke ismertette a műkö­dési szabályzatot, a követke­ző évekre szóló programot és az idei közvetlen felada­tokat. Elősegítik újabb kertbarát körök, klubok, szakcsoportok alakítását, összehangolják a kertbarát szövetkezetek munkáját a megyei szervek­kel, a városi és községi ta­nácsokkal, a felvásárló és el­látó vállalatokkal. Az idei feladatok között szerepel az, hogy a Szombat­helyen működő kertszövet­kezetek ez évi termékkiállí­tásának szervezését elősegí­tik. Továbbá felkérik a taná­csokat és a termelőszövetke­zeteket, hogy parcellázzanak újabb területeket a kertszö­vetkezetek számára. Közben­járnak abban az ügyben, hogy a szombathelyi hűtő­ház kisebb tételben is vegyen át terményeket. A beszámolók után a kül­döttközgyűlést a megyei ta­nács a MÉSZÖV, az AGRO­­KER, a Vetőmag Ellátó és Termeltető Vállalat, a Nö­vényvédő Állomás és több más szerv képviselői tájé­koztatták a különböző típusú szövetkezetek együttműködé­séről, a vetőmag- és kisgép­ellátásról, a kisgazdaságok legcélszerűbb hasznosításá­ról. Jó példa is elhangzott. A Celldömölki ÁFÉSZ kis trak­tort vásárolt, amelyet az igé­nyeknek és lehetőségeknek megfelelően kölcsön adnak a kisgazdaságoknak és kertszö­vetkezeteknek is. A szövetkezetek és szak­csoportok küldöttei hasznos tanácsokat kaptak az idei és az elkövetkezendő évek mun­kájához, amelyet a jövőben a népfront mellett működ kertbarát szövetség hangol össze és irányít. F. L. Tavasz a lépcsőházban Már alig várjuk, a rügyfakadást, az igazit. A ta­vasz ma még csak az utcasarkon kosárkákban lapuló hóvirágok és barkák bársonyszírmain érkezik laká­sunkba, az enyhébb napok langyos esőt zúdítanak a nyakunkba, s kavarja körülöttünk a város, az épít­kezések porát a majdnem tavaszi szél. Várjuk a tavaszt, de ma még fűtünk. Hogy ki mivel? A lépcsőházak — tisztelet annak a kevés ki­vételnek — úgy mutatják ezt, mint rossz vendéglő­ben a piszkos abrosz az étlapot... Fűtünk olajjal, hatalmas foltok, végigfolyatott olajutak mutatják jó­­néhány belvárosi házban. Aki viszi a folyékony tüze­lőt bizonyára lakása küszöbén gondosan letörli a kan­na alját. A közterület meg úgyis Csáki szalmája, nem ő takarítja, mi gondja rá... lelki rövidlátása odáig nem ér el: ő maga is behordja saját lakásába cipőjén a piszkot. Aztán még hagyományos anyaggal is sokan tüzelnek. Szénnel és fával. Ennek meg a salakja égeti ki a kukákat, borítja órákig a lépcsőházat, sőt egy-egy környéket bűzös füstfelhőbe , mert parázs formájá­ban dobják a közszemétre. Csütörtökön este a Bajcsy- Zsilinszky utca vége és a Malom utca eleje élvezhet­te még éjszaka is a lakásokba beszivárgó mérges szén­gázt: az égő, füstölgő kuka különben még méterre sincs az építkezés deszkakerítésétől... De nemcsak a tüzelőanyagoktól piszkosak a lép­­csőházak. Eldobjuk a szemetet, a tavaszi lakástakarí­tás ezernyi göncét, mintha valóban senkiföldje volna Valamennyiünk közterülete. A zöldet ritkán látó városi ember szépítés helyett rontja környezetét, tudat alatt szennyezve közérzetét is. „Tiszta udvar, rendes ház"? Mintha lett volna, mintha volna is egy ilyen mozga­lom! A Ludas Matyinak pedig volt egy Aranykuka díja, amelyet hétről hétre a legnagyobb pesti „szemét­domb­” kapott meg. Nos, a barkaillatú tavaszban ez utóbbi díjat több városi bérház nyerné el előbb, mint a tisztaságért járót... Sajnos. (szakály) A fuvolázó sárkány London — legalábbis így szól a híradás — léleg­zetvisszafojtva olvassa Joe Haines-nek, Wilson volt munkáspárti miniszterelnök egykori sajtófőnökének le­leplezéseit hajdan volt főnökének és akkori politikai titkárnőjének viszonyáról. Ezúttal nem szerelmi kap­csolatról van szó, bár (ki ne gondolna erre) e gyanú húrját is megpendíti a szerző. A könyv fő mondani­valója az, hogy a politikai titkárnő hatása Wilsonra nagyobb volt, mint a pártban és a miniszterelnöksé­gen bárki másnak. Előfordult, hogy a kormányfő kül­földi útról visszatérvén addig nem indult el a repülő­térről (kocsijával körbe-körbe hajtatott), amíg a hölgy, Marcia Williams meg nem érkezett, s együtt mentek a miniszterelnökségre. A könyv más hasonló „szen­zációkat" is közöl. Vádolja a hölgyet, hogy beleszólt a miniszterek kinevezésébe, beavatkozott a kitüntetettek, a főrendekké kinevezendők listájának összeállításába. Megállok az olvasásnál, elgondolkozom. Valahogy nem tudok igazán fölháborodni. Sok kétségtelen tényt, sok igazságot tartalmaz a kötet, a hölgy igen erélyes, hatalmaskodó természetű volt. Aki nem táncolt a füttyszavára a miniszterelnökség tisztviselői közül, az mehetett. Van ilyen. A könyv mindenesetre akkora feltűnést keltett, hogy a tévé is kamerái elé hozta a két ellenfelet: a hölgyet, akit fénykorában egyszerűen csak a Sárkánynak neveztek, valamint a szerzőt, akit sajtófőnök korában az újságírók szintúgy igencsak utáltak. Marcia Williams higgadtan, lágy hangon kérdéssel válaszolt a kérdésekre: Van-e a világon olyan hivatal, ahol ne adnának tanácsot a főnöknek? A szerzőtől pedig talán joggal kérdezték az újságírók: nem arról van-e szó, hogy jó pénzért elárulta főnökét, aki egyéb­ként mindig igen jól bánt beosztottaival? A vita tart, vádak és cáfolatok látnak napvilágot valószínűnek tartják, hogy e témában még több ta­nulmány megjelenik: valaki megírja az ellenkezőjét. Az is elfogy majd, mert ez is kulisszatitok. Az új szerzők pedig új pénzeket vesznek majd fel. (tatár) Tu - részletre (Lakatos Ferenc rajza) vas népe.

Next