Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

Expressz­ Közlemény Cyrus Vance moszkvai látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) désére számot tartó nemzet­közi problémát. A megbeszéléseken közpon­ti helyet foglalt el a hadá­szati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos új megállapodás előkészíté­sének befejezését érintő kér­dések vizsgálata. Ennek fo­lyamán a felek megállapod­tak, hogy folytatják e kér­dések megvitatását. A fegyverkezés korlátozá­sával és a leszereléssel kap­csolatos más kérdésekről is véleménycserére került sor. Megegyezés született arról, hogy e kérdések megvitatá­sát kétoldalú találkozókon, ezen belül szakértői tanács­kozásokon folytatják. A nemzetközi problémák megvitatása során érintették az európai biztonsági érte­kezlet résztvevőinek küszö­bönálló belgrádi találkozójá­val, valamint a ciprusi és a dél-afrikai helyzettel kapcso­latos kérdéseket. A felek megerősítették az 1971. szeptember 3-i négyol­dalú megállapodás nagy je­lentőségét. Különös figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok,­­mint a genfi közel-keleti béke­konferencia társelnökei, kö­zötti együttműködés rendkí­vül fontos a körzet igazságos és tartós békéjének megte­remtése szempontjából. Meg­állapodtak abban ,hogy ez év májusának első felében Genfben találkozóra ker­ül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügymi­nisztere között a közel-keleti­­problémával, s ezen belül a genfi konferencia munkájá­nak felújításával kapcsolatos kérdések beható tanulmányo­zása érdekében. Egyidejűleg folytatják bizonyos, a moszk­vai tárgyalásokon már érin­tett kérdések megvitatását. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kétoldalú kap­csolatai gyakorlati kérdései­nek megvitatása során a tár­gyaló felek számos konkrét megállapodást értek el. Négyórás megbeszélést folytatott csütörtökön Bonn­ban a moszkvai tárgyalásai­ról Washingtonba tartó Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral, és külügyminiszterével, Hans- Dietrich Gensc­herrel. ★ Cyrus Vance csütörtökön este Bonnból London­ba ér­kezett, hogy tájékoztassa Ja­mes Callaghan brit minisz­terelnököt moszkvai tanács­kozásainak eredményeiről. ★ Anvar Szadat egyipto­mi államfő csütörtökön Kairóból nyugat-európai és amerikai látogatásra indult, melynek során igyekszik erkölcsi és anya­gi támogatást szerezni országa közel-keleti ren­dezési elképzeléseihez és gazdasági talpraállításá­­hoz. K­ ..A Palesztinai Felsza­­lítási Szervezet az arab népek barátjának tekinti a Szovjetuniót" — mon­dotta csütörtökön Da­­maszkuszban tartott sajtó­­értekezletén Abdel-Moh­­szen Abu Maszar, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának tagja a PFSZ hivatalos szóvivője. is Huszonnégy, a japán közéletben vezető szerepet játszó nő — köztük tudósok, írók és művé­szek — nyílt levelet in­tézett száz amerikai nő­höz, támogatásukat kér­ve annak megvalósításá­hoz, hogy az Egyesült Ál­lamok mielőbb kivonja fegyveres erőit Dél-Ko­­reából. if A belga tv Zairéből most visszatért munka­társai arról számoltak be, hogy Shaba tartomány te­rületén Mobutu elnök hadserege teljesen fel­bomlóban van. A szöké­sek tömegessé váltak, a tisztek elhagyják alaku­lataikat, a fegyelemnek nyoma sincs. Kedvezőtlen döntés a Spanyol KP ügyében? Madridban a Legfelső Bíróság szerdán döntést ho­zott a Spanyol Kommunista Párt legalizálásának kérdé­sében, de egyben úgy hatá­rozott, hogy döntését csak tíz nap múlva hozza nyilvá­nosságra. Az Europapress angol hír­­ügynökség bírósági körökre hivatkozó jelentése szerint kedvezőtlen döntés született. A hírügynökség úgy tudja, hogy a Legfelsőbb Bíróság 3:2 arányban elvetette a párt legalizálását. Az Europapress beszámolt arról is, hogy az SKP szer­dára meghirdetett sajtóérte­kezletét lemondták. Romosan háromszázhatvannyolc nappal ezelőtt ■ járt utoljára a Német Szövetségi Köztársaság fővárosá­ban Anvar Szadat egyiptomi államfő és monst­re létszámú kísérete. És Bonnból — akárcsak most — Párizsba vezetett az útja, majd Olaszország, Jugoszlá­via és Ausztria következett, amelyek viszont ez alka­lommal elmaradnak.­­ A cél azonban tavaly is, most is megegyező: Kairónak pénzre, sok-sok pénzre van szüksége, és nem utolsósorban politikai támogatásra is a tehetős nyugat részéről. Az egyiptomi elnök politikusi tekintélyét is latba veti, hogy az igen súlyos nehézségekkel küszködő gaz­daságát külföldi tőkeinjekciókkal helyreállítsa. l­ajrói közlésekből ugyanis kiderül, hogy az or­­szág mérleghiánya elérte a kétmilliárd dollárt; az infláció kb. 30 százalékos, az élelmiszerek ára leg­alább ennyivel, a ruházati cikkeké 40—50 százalék­kal növekedett igen rövid idő alatt. Az ember azt gondolná, hogy a valamikor igen jól jövedelmezett Szuezi-csatorna újramegnyitása valamelyest enyhít a gondokon; kétségtelen, nőttek a víziút használatából eredő bevételek, de nem a forgalom, hanem a díjtéte­lek kétszeresére emeléséből. A nemzetközi élet híreit figyelemmel kísérők bi­zonyára fölfigyeltek arra, hogy a nemrégiben a nyu­gatnémet és a francia külügyminiszter is járt Kairó­ban, mi több, az amerikai diplomácia vezetője, Vance is két napot töltött az egyiptomi fővárosban, és most — Szadattal egyidejűleg — Bonnban tartózkodik. Sza­dat viszont Párizsból Carter elnök meghívására Wa­shingtonba repül. Egy szó mint száz: Szadat már egy esztendővel TM ezelőtt megpróbálkozott nem kis összegű támo­gatást kérni a nyugattól és az olajban gazdag közel­­keleti országoktól egyaránt. Ez utóbbiak négyen négy­­milliár dolláros alapot létesítettek Egyiptom számá­ra, a nyugati „nagybácsik” azonban óvatosak. A tőke ugyanis szeret biztosra menni, egyáltalán nem kedve­li — ha a pénzéről van szó — a szó- vagy szerződés­szegést. A Majna-frankfurti, a londoni és a New York-i tőzsdén valószínű jól megjegyezték az egykori Egyip­tomi Kommunista Párt volt főtitkárának, Abu Szeif Jusszefnek a szovjet-egyiptomi szerződés Szadat indít­ványára történt felmondása utáni kijelentését, amikor a többi között így nyilatkozott: „árthat a nyugati vi­lág szemében szavahihetőségünknek, ha ilyen köny­­nyedén kezeljük egy szerződés fölmondását. És még arra számítunk, hogy sok szerződést fogunk aláírni a nyugati országokkal? Mit fognak gondolni rólunk?” Kulcsár László alvas népel Szovjet elnöklettel folyta­tódott csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentésének kérdésével fog­lalkozó konferencia. A ple­náris ülésen ezúttal Andre Wielland, az NDK küldött­ségének helyettes vezetője szólalt fel. Sajtótájékoztatón közölték, hogy az NDK képviselője rámutatott azokra az akadá­lyokra, amelyeket a nyugati államok állítottak a tárgya­lások útjába. Ezek között említette, hogy a NATO vál­tozatlanul asszimetrikus csökkentést szorgalmaz és nem hajlandó elfogadni a szocialista országok által ja­vasolt „befagyasztási megál­lapodást”. Hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés tag­államai több alkalommal bi­zonyították kompresszumos megegyezési készségüket. El­fogadták például azt, hogy a csökkentést két lépcsőben hajtsák végre. A NATO ál­lamok viszont nem mutat­nak hasonló rugalmasságot és ez akadályozza a tárgya­lások előrehaladását. Bejelentették, hogy a szo­kásostól eltérően a jövő hé­ten csütörtök helyett szerd­án tartják a 11. forduló soron­­következő plenáris ülését. Sajtókörökben úgy tudják, hogy a tavaszi szünet ezút­tal nem Húsvét előtt, hanem a Húsvét utáni héten kezdik meg a haderőcsökkentési konferencia résztvevői. Cunhal a portugál helyzetről A portugál belpolitikai helyzet változatlanul bizony­talan és veszélyekkel teli — jelentette ki Alvaro Cunhal. A BTA bolgár hírügynökség lisszaboni tudósítójának adott nyilatkozatában a Por­tugál Kommunista Párt fő­titkára megállapította, hogy a portugál forradalmat két fő veszély, fenyegeti. Az első a fasiszta összeesküvés lehe­tősége. A fasiszták büntet­lenül, az államapparátus jó­váhagyásával, sőt részvételé­vel hajthatják végre akciói­kat. A Portugáliát fenyegető másik veszélyt a szocialista­párti kormány politikája je­lenti. A PSZF, a kapitalis­ták és nagybirtokosok segít­ségével, a reakciós pártokkal szövetségben, korlátozni, sőt felszámolni kívánja a por­tugál forradalom vívmánya­it. A kormány visszaadja ko­rábbi tulajdonosaiknak az államosított üzemeket, és a kisajátított földbirtokokat. Olyan törvénytervezeteket dolgoz ki, amelyek megkér­dőjelezik az államosításokat és a munkásellenőrzés gya­korlatát. Befagyasztja a munkabéreket és nem vet gátat a reálbérek értékét le­szállító, szédítő ütemű ár­emelkedéseknek. Ugyanak­kor milliós nagyságrendű összegekkel kárpótolja a nagytőkéseket és földbirto­kosokat. Ez a politika köz­vetlen fenyegetés a demok­ratikus társadalmi rendre nézve­­, mutatott rá Cun­hal. Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke beszédet mon­dott a legfelsőbb népi tanács és a kormány március 18-tól 28-ig tartott együttes ülésén. A beszédet, amelyben Kay­sone Phomvihane vázolta az elkövetkezendő időszak fela­datait és megvonta az 1975. decemberi népi hatalomátvé­tel óta elért eredmények mérlegét, most hozták nyil­vánosságra Vientianeban. A Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság — hang­súlyozta Phomvihane — a fejlődés új szakaszába, a függetlenség és a szabadság korszakába lépett, amelyben az ország a civilizáció, a tár­sadalmi haladás útján, a szocializmus útján halad előre. A Laoszi Forradalmi Nép­párt Központi Bizottságának főtitkára annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy a szocialista építést siker koronázza, és rámutatott, hogy a nemzeti forradalmi harc teljes sikere hozzájá­rult a béke megszilárdításá­hoz Indokínában és Délke­­let-Ázsiában. A népi demokratikus ha­talmat — folytatta Kaysone Phomvihane — sikerült fo­kozatosan megszilárdítani, különböző tömegszervezetek jöttek létre. Fontos eredmé­nyek születtek a gazdaság te­rületén is. Noha a gyarma­tosítás és az imperializmus korának öröksége rendkívül súlyos volt az ipari üzemek ismét megkezdték a munkát, fokozódott a mezőgazdasági termelés, sikerült biztosítani a lakosság ellátását a váro­sokban is. Képek , események Raymond Barre francia miniszterelnök megalakította máso­dik kormányát, amelynek az elsőhöz képest legfőbb újdon­sága az, hogy nem foglalnak helyet benne a kormánypár­tok „vezérképviselői”, az államminiszterek; az új kabinet­ben egyetlen minisztert sem illet meg az államminiszteri cím. A képen: Barre újságíróknak nyilatkozik az új kor­mányról. Dr. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár (középütt) elnökleté­vel Bécsben megkezdődött a Ciprus-konferencia újabb for­dulója. A kép bal szélén a görög ciprióták képviselője, Tasz­­szosz Papadopulosz, jobb szélén pedig a Cipruson élő török népközösség képviselője, Umit Onan. Helmut Schmidt a kelet-nyugati kapcsolatokról Helmut Schmidt kancellár szerdán újságírók előtt de­rűlátóan nyilatkozott a ke­let-nyugati kapcsolatok jövő­jéről és ezen belül a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok viszonyának távlatairól. Mint mondotta: mindkét fél érdeke a stratégiai fegyver­korlátozási tárgyalások folytatása az újabb megálla­podás megkötése, amely nagy jelentőségű nemcsak a két nagyhatalom hanem egész Európa, mi több az egész világ jövője szempontjából”. Kijelentette, hogy a nyu­gatnémet külpolitika az el­múlt években sokat tett az európai enyhülésért, a hel­sinki értekezlet előkészítése során és ezeket az eredmé­nyeket nem kívánja a jövő­ben sem kockára tenni. Ami Washington és Bonn kapcsolatainak alakulását illeti, Schmidt erélyesen megismételte: szó sem lehet arról, hogy az NSZK kitér­jen szerződéses kötelezettsé­geinek teljesítése elől. A Brazíliával megkötött atom­­export-szerződést tehát — az amerikai tiltakozás ellenére — a nyugatnémet fél teljes egészében teljesíti, beleértve a hasadó anyagok újradúsí­­tására szolgáló berendezések szállítását is. II tizenharmadik Nézem a kezét. Ezer apró ránc, az idő okozta sebek. Még fürgék az ujjak. A sok, világra segített emberpalán­ta nyomát őrzők. Az arcon is ott az idő, a ráncok kímélet­lenek, erőszakosak, de a szem... a szem az a régi maradt. Még ha valamit hal­ványult is az elmúlt 74 év­ben. özv. Kovács Lajosné védő­nőt sokan ismerik a kör­mendi járásban. Emlékezete szerint legalább ezer embert segített a világra. Nemes­­rempehollóson, ahol él, majdnem mindegyik család­nál. — 1933. szepember 1-én kezdtem meg a munkát, itt a faluban — mondja. — Még abban az évben Szombat­helyre mentem a bábaképez­­débe. Harmincegyen végez­tünk, Orffy Lajos igazgató úr keze alatt. A megyében öten maradtunk, a többiek az or­szág más részeibe mentek dolgozni. — Nehéz és szép a szülész­nő munkája. Igaz, ezt már múlt időben kell mondanom, hiszen nyugdíjas vagyok. A mai szüléseknél már nem kell a segítség. Ott a kór­ház, a szakképzett orvosok. Ha megkeresnek, jótanáccsal ■most is szívesen szolgálok. Amire igazán büszke va­gyok, az elmúlt 44 évben nem halt meg gyermek a ke­zeim között. Lázas betegem is csak kettő volt. Forralt borral itatták őket, azt hí­vén, ez könnyíti a szülést. —­­Kati néni népes család­ból származik. — Igen. Tizennyolcan (!) voltunk testvérek, én érkez­tem tizenharmadikként. Saj­nos, csak heten nőttünk fel. Testvéreim nagy részét elvit­te a torokgyík,a járványok, meg a háború. Harmincötben mentem férjhez, hét gyereket szültem. 1977. április 1. Péntek

Next