Vas Népe, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
''vk bÉ-' ..%•S' V •• fUpi KllfOIOCS csrC80Vil0S A szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló eredményeik elismeréséül hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából tegnap az Országház kupolacsarnokában ünnepélyes keretek között kiosztották az 1977. évi Kiváló és Érdemes Művész kitüntető címeket. A kitüntetéseket a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében Pozsgay Imre kulturális miniszter adta át . Ugyancsak tegnap Budapesten a Fészek Művészklubban rendezett ünnepségen adták át az idei irodalmi és művészeti középdíjakat. Az elismerő kitüntetéseket a Kulturális Minisztérium képviseletében Tóth Rezső miniszterhelyettes nyújtotta át. Az alábbiakban ismertetjük a kitüntetettek névsorát. A „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE” Ágay Karola, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, A Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, dr. Ranódy László, Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Népköztársaság Éredemes Művésze, Szervánszky Endre, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Teván Margit, Munkácsy-díjas ötvösművész, a Magyar Népköztársaság Éredemes Művésze, Tomanek Nándor, a Vígszínház Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, Törőcsik Mari, Kossuth-díjas, a Nemzeti Színház Balázs Béla- és Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. A „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE” Barta Éva, iparművész, Berényi Gábor, a József Attila Színház Jászai-díjas főrendezője, Borbély Gyula, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas karmestere, Czimer József, a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgja, Csekovszky Árpád, Munkácsy-díjas keramikusművész, Drégely László, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas díszlettervezője, Engelsz József, Munkácsy-díjas ötvösművész, Foky Ottó, Balázs Béla és Munkácsy-díjas bábfilmrendező, műteremvezető, Gabos Gábor, Lisztdíjas zongoraművész, az Országos Filharmónia szólistája, Gábriel Frigyes, Munkácsy-díjas belsőépítész, Gerbár Tibor, a Debreceni Csokonai Színház Jászai-díjas színművésze, Hofi (Hoffmann) Géza, a Mikroszkóp Színpad Jászai-díjas színművésze, Horváth Bálint, a Debreceni Csokonai Színház magánénekese, Huszár Klára, a Magyar Állami Operaház Erkel-díjas rendezője, Kass János Munkácsy-díjas grafikusművész, Kiss Kovács Gyula, Munkácsy-díjas szobrászművész, Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai- és Juhász Gyula díjas színművésze, Külkey László, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Lajos Attila, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus Zenekarának Liszt-díjas szólófuvolása, Marosán László, Munkácsy-díjas grafikusművész, Máté András Munkácsy-díjas grafikusművész, Mécs Károly, a Thália Színház Jászai-díjas Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a kulturális miniszter a következő irodalmi és művészeti díjakat adományozta: JÓZSEF ATTILA DÍJAT Almási Miklós kritikusnak, Balázs József írónak, Csukás István, költőnek, Gergely Ágnes, írónak, Janikovszky Éva, írónak, Németh G. Béla irodalomtörténésznek, kritikusnak, Páskándi Géza, írónak, Sárándi József, költőnek, Szentkuthy Miklós, írónak, Szécsi Margit, költőnek, Tamás Aladár írónak, ERKEL FERENC DÍJAT Loránd István zeneszerzőnek, Fresser Gábor zeneszerzőnek, előadóművésznek, Tímár Sándor, néptánc-koreográfusnak, dr. Vikár László, népzenekutatónak, MUNKÁCSY MIHÁLY DÍJAT Cságoly Klára textiltervező-iparművésznek, Frank János, művészettörténésznek, Fürtös Ilona textiltervező-iparművésznek, Konyorcsik János szobrászművésznek, Sajdik Ferenc karikaturistának, Szekeres Károly keramikusművésznek, Szemethy Imre grafikusművésznek, Tury Mária festőművésznek. színművésze, Németh Aladár Munkácsy-díjas szerszám- és gépipari formatervező, az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, Németh Éva, Munkácsy-díjas textiltervező iparművész, Palásthy György, Balázs Béladíjas filmrendező, Pártay Lilla, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas szólótáncosa, Ruszt József, a Kecskeméti Katona József színház Jászai-díjas főrendezője, Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Lisztdíjas magánénekese, Szabó Zoltán, Munkácsy-díjas festőművész, Varga Géza, a Magyar Rádió Jászai-díjas rendezője, Vámos Ágnes, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Vámos László Balázs Béla-díjas fotóművész. BALÁZS BÉLA DÍJAT Balla Demeter fotóművésznek, Koltai Lajos filmoperatőrnek, Kálmán Éva dramaturgnak, Szász Péter filmrendezőnek, Mészáros Márta filmrendezőnek, Lukács Lóránt operatőrnek. LISZT FERENC DÍJAT Kováts Kolos magánénekesnek, Keveházi Gábor szólótáncosnak, Koncz Zsuzsa énekművésznek, Onczay Csaba gordonkaművésznek, Schiff András zongoraművésznek, Zsolnay Hédi előadóművésznek, Gyermán István hegedűművésznek, Hidi Péter zenekari koncertmesternek, Jablonkay Éva magánénekesnek, Pödör Béla karnagynak. JÁSZAI MARI DÍJAT Babarczy László rendezőnek, Bálint András színművésznek, Csajági János rendezőnek, Dobos Ildikó színművésznek, Gyöngyössy Katalin színművésznek, Hacser Józsa színművésznek, Kerényi Imre rendezőnek, Kristóf István artistaművésznek, Koltai János színművésznek, Kútvölgyi Erzsébet színművésznek, Mikes Lilla előadóművésznek, Molnár Piroska színművésznek, Pásztor Erzsébet színművésznek, Ronyecz Mária színművésznek, Tordy Géza színművésznek, Trokán Péter színművésznek, ifj. Ujlaky László színművésznek. — Ki segédkezett a szülésnél? — Senki. Magam szültem. A szomszédasszonyomnak csak azt engedtem át, ami muszáj volt. Akkoriban nagy volt a szegénység. Nálam is, a faluban is. 180 pengőt fizettek három hónapra — mit kérhettem volna a hozzám hasonló szegényektől? Az egyetlen örömöm az volt, amikor egészségesen felsírt a csecsemő. — Negyvennégy év bővelkedett izgalmakban. — De mennyire! Egyet sohasem felejtek el. Szüléshez hívtak itt a faluban. Elmentem. Az asszonyka vajúdott. Ekkor befutott egy falubeli férfi a házba, jöjjek már, mert pár házzal odébb is mindjártszülés lesz. Alighogy megjött a kicsi, már rohantam is. Időben érkeztem. Rendben ment minden, amikor ismét berohantak: a falu végén is szül egy asszony! Ez már kicsit sok volt. Szerencsére amásodik szülés is sikeres volt, rohantam tovább. Kertek alatt, mert úgy rövidebb volt az út. A harmadik is sikerült. Hat óra alatt három gyereket segítettem a világra. — Most, hogy hirtelen sok ideje lett, mivel foglalkozik Kati néni ? — Kisebb dolgokban segítek, így lázat mérek, borogatok, stb. A doktor úr, ha kijön a faluba, meglátogat. Elbeszélgetünk. Aztán itt vannak az unokák, kilencen. Meg egy dédunoka. Nincs időm unatkozni. Napjában sokan és sokszor rámnyitják az ajtót. — Kár, hogy így elment az idő. Ha újra születnék, akkor is ezt a szakmát választanám. Mert nem lehet a földön ahhoz hasonló nagyszerű érzés, amint új élet keletkezik és én ebben segíthetek. „Gólya néni” — így hívják a faluban, Nemesrempehollós közéletében is becsülettel kivette részét. Férjével együtt alapító tagja volt a pártnak. Amikor férje 1957- ben belépett a Munkásőrségbe, Kati néni sok éjszakán át türelmesen várta, hogy véget érjen a riadó. S amikor férje hazajött már ő nem vetít otthon: szüléshez hívták. Munkáját az évek során kisebb-nagyobb jutalmakkal ismerték el. De egyáltalán: lehet-e elismerni ezt a munkát? Ezer embert kellene ehhez megkérdezni. Kozma Gábor Kopott kép a családi albumból, Kati néni férjével egy munkásőr találkozón. 1977. április 1. Péntek Határidő előtt fél évvel üzembe helyezték a nyergesújfalui Magyar Viscosagyár új üzemét A nyergesújfalui Magyar Viscosagyár legfiatalabb üzemében a Pan II-ben csütörtökön — fél évvel a határidő előtt — megkezdték az üzemszerű termelést. Ez azt jelenti, hogy a Pan I. és a Pan II., amely most már együttesen termel, évi 11 millió tonnás kapacitásával a legnagyobb hazai szintetikus szálgyár. Crumeron néven forgalomba kerülő gyártmányai amelyek a szintetikus szálak közül legjobban hasonlítanak a gyapjúhoz, nagyon keresettek. A hazai nagyberuházásoknál még ritka határidőrövidítés főként a beruházó viscosagyárnak és a munka oroszlánrészét végző, egyben azt koordináló Vegyépszer, valamint a többi 14 kivitelező vállalat jól összehangolt munkájának köszönhető. Ehhez alapot adott, hogy a beruházást kiválóan előkészítették és jól hasznosították a Pan I. építésénél szerzett tapasztalatokat. A Pan I-et, amely 1972. óta termel és évente 5000 tonna szálat adott, már eredetileg úgy építették, hogy később az újabb gépsorok nagy részének helyt tudjon adni. A Pan II-t a tervezett költséggel építették fel, a határidőrövidítéssel pedig mintegy 8—10 millió forintos beruházási járulékot takarítanak meg. Nem mellékes az sem, hogy a kivitelezők hamarabb tudják dolgozóikat más fontos beruházáshoz irányítani. A féléves előnynyel várhatóan több mint 2500 tonna Crumeron-szálat adnak az idén terven felül Ez annál is inkább jelentős, mert a kölcsönös magyar—lengyel szintetikus szál gyártásszakosítási és szállítási egyezmény Magyarországra háruló feladatait főleg Pan-termékekből teljesítik. Sorbanállás Lassan már csak az idősebb nemzedék emléke lesz a sorbanállás. A háború idején, s még egy ideig utána is, bizony sokat álldogáltunk a kenyérért, lisztért, cukorért. De mindez már a múlté. Sorbanállás azonban még ma is előfordul. Amint a fenti kép is igazolja, jócskán összeverődtek az egyik szombathelyi üzlet előtt. Az Óra és Ékszerbolt „előcsarnokában” arany- és ezüsttárgyakra várnak a vásárlók. Közeledik a húsvét, nemsokára itt lesznek a ballagások, a szülők, névadók, keresztmamák és keresztpapák igyekeznek idejében megszerezni az ajándékokat. Végeredményben mégis csak „hiánycikkért” állnak sorban. De ez a hiánycikk egészen mást jelent, mint annak idején a kenyér, a liszt, a cukor... Ezt még könnyebb is elviselni! Fotó: Tóth Imre „Titkosított" burgonya? Barátom kesereg. Ha ez így megy tovább — mondja — akkor nekem sem lesz sok bizodalmam az emberekben, mert bennem sem bíznak. A kesergés oka 25 kiló Desirée névre hallgató vetőburgonya, amelyet március 25-én, pénteken, vásárolt a szombathelyi vásárcsarnok mezőgazdasági szakboltjában. Kiválasztotta az árut, majd blokkot kért az eladótól és 161 forintot fizetett a pénztárnál. Eddig rendben is volt minden. A távozás már korántsem volt ilyen egyszerű. A pénztárnál ülő hölgy ugyanis elkérte barátom személyi igazolványát, s minden adatot gondosan átmásolt egy előtte lévő nagykönyvbe. Végül az egészet aláíratta. Mintha csak lőfegyvert, ciánt, meg efféléket vásárolt volna? — Miért e titokzatosság? A burgonya tudtommal se népi robbanóanyag, se nem katonai objektum — szólt a pénztároshoz. — Kérem, ez az előírás — kapta a választ. — Azért kell ezt csinálni, hogy ne történjenek visszaélések. A holland vetőburgonyát ugyanis dotálja az állam. — Ezek szerint csak korlátozott mennyiséget vehetek belőle? — Annyit vesz, amennyit akar. Barátom tovább faggatózott. Megtudta, hogy bár a vásárlók adatait felírják, arra már senki sem kíváncsi: van-e egyáltalán földjük, s ha van hány hold? Mert ha ezt jegyeznék fel, valóban nehéz lenne az üzérkedőknek. — Mire jó ez az egész? — kérdezte végül. Választ nem kapott, nem is kaphatott. Mert ugyan, mire lenne jó, néhány mázsa fölösleges aktával tovább gyarapszik majd az idén hazánk. Ahelyett, hogy csökkenne. Kozma Külföldi útra... ... spórol a család. (Lakatos Ferenc rajza)