Vas Népe, 1978. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
Közel-kelet Washington csalódása az egyiptomi álláspont miatt Az Egyesült Államok hétfőn „csalódottságának” adott hangot Anvar Szadat egyiptomi elnök elhatározása miatt, hogy mindaddig felfüggeszti „békekezdeményezéseit” amíg Izrael hozzá nem járul csapatainak a megszállt arab területekről történő kivonásához. Az amerikai állásfoglalást az a közlemény tartalmazza, amelyet Carter elnök és tanácsadói hétfőn reggel Camp Davidben tartott megbeszéléséről adtak ki. A közlemény szerint Washingtonnak „nagy csalódást” okozott Szadat nyilatkozata, amely szerint Egyiptom a jelenlegi körülmények között „nem vesz részt újabb tárgyalássorozatban Izraellel”. Mindamellett — fűzi hozzá a közlemény — „Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az eredeti terveknek megfelelően a Közel-Keletre utazik, hogy találkozzék Menahem Begin izraeli miniszterelnökkel és Anvar Szadat egyiptomi elnökkel.” Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének hétfői tájékoztatása szerint Vance szombaton érkezik Jeruzsálembe és onnan utazik majd Kairóba, hogy találkozzék az egyiptomi államfővel. Arra a kérdésre, vajon Vance „ingázni” fog-e Egyiptom és Izrael között „a két féllel való egyidejű közvetlen találkozás helyett”, a szóvivő kitérően azt válaszolta, hogy „találgatásba nem bocsátkozhat az ügyben”. Kairóban egyiptomi tisztségviselők hétfőn kijelentették : Egyiptom továbbra is kész tárgyalni Izraellel, nem mondott le „békekezdeményezéséről”. Szadat „új, kemény vonalának” magyarázata az, hogy Kairóban a jövendő tárgyalások szempontjából Izrael által támasztott előfeltételnek tekintik azt az indítványt, hogy a „megszállt arab területekre vonatkozóan kössenek kompromisszumot”. Dél-Libanon Jobboldali milicisták tevékenysége a határkörzetben A dél-libanoni határkörzetet törvényellenesen megszállva tartó jobboldali milicisták hétfőn délután aknavető- és ágyutűzzelmegakadályozták, hogy a libanoni hadsereg reguláris egységeinek első, 500 főnyi alakulata ellenőrzése alá vonja az ország déli határvidékét, a jobboldali fegyveresek— korábbi fenyegetőzéseiket beváltva — tüzet nyitottak a Kaukadánál lévő ENSZ őrhelyhez érkezett katonai alakulatokra. Adib Szaad alezredes, a délre küldött kormánycsapatok parancsnoka közölte, hogy a jobboldali milicisták fegyveres ellenszegülése miatt a hadsereg egységei nem képesek megközelíteni a Kaukabától mintegy tizenöt kilométerre délre lévő Tebnint, küldetésük célját Az ENSZ jeruzsálemi központja közleményben adta tudtul, hogy a libanoni hadsereg első egységei a nap folyamán elérték a Kaukadánál (Mardzsajun körzetében) elhelyezett ENSZ-ellenőrző posztot. Helsinki három éve ÉPPen három esztendeje írták alá a nevezetes Finlandia-palotában, Helsinki ékkövében harmincöt állam legmagasabb rangú képviselői az európai biztonsági konferencia emlékezetes záróokmányát. Az ember — sajnos — könnyen felejt. Három év történelmi mércével egyetlen pillanat töredék, de még emberi mércével sem igazán tekintélyes idő. Mégis úgy tűnik, nem árt feleleveníteni, mi volt annak a záróokmánynak a lényege. Sajátos módon már a résztvevők száma utal az okmámy,,kemény magjára”, legfontosabb részeire. Az a harmincöt ugyanis a „harminchárom plusz kettős” képletből állt össze. Harminchárom európai ország, valamint az amerikai kontinens két országa, az Egyesült Államok és Kanada állam- és kormányfői ülték körül azt az immár történelmi kerekasztalt, hogy kerültek az európai biztonsági konferenciára a távoli földrész képviselői? Úgy, hogy az események alakulása folytán e hatalmak (persze mindenekelőtt az USA) több szempontból is érdekeltek Európa történéseiben, sorsában. Lehet-e kétséges, hogy ez a tény nem a résztvevők mindegyikének tetszik? Aligha. De attól a tény tény marad és ez volt Helsinki lényege: a valóság, a második világháború következményeinek, az azóta eltelt időszak fejleményeinek messzemenő figyelembevételével, két lábbal állva a realitások talaján továbbépíteni kontinensünk jövőjét. Ez Helsinki legfőbb öröksége — a záróokmány szelleme és betűje nem egyik vagy másik csoport álmain-vágyain, hanem a tömény földrajzi-politikai — és társadalmi! — valóságán alapult, ezen a létező alapon tette meg megvalósítandó és megvalósítható ajánlásait. Ha Helsinki segített — márpedig sokat segített — az enyhülési folyamat kiteljesítésében, az mindenekelőtt ennek a realista megközelítésnek köszönhető. És ha most bizonyos körök magatartása komoly aggodalomra ad okot — márpedig, sajnos, ad! —, akkor annak éppen az az oka, hogy ezek a körök a valóság helyett saját, különbejáratú vágyaikból indulnak ki. ■Eelsinski lényege annak elismerése volt, hogy a világon is, Európában is különböző társadalmi berendezkedésű országoknak kell békésen, sőt barátian egymás mellett élniök, hogy vannak és erősödnek szocialista országok. A záróokmány aláírása után mindössze három évvel nincs groteszkebb, szomorúbb színjáték, mint az a mostanában nemiritka nyugati kísérletsorozat, amely rendszerük, jellegük miatt támadja a szocialista országokat, vagy egyszerűen azért, mert — mint minden más állam a világon — eljárnak azokkal szemben, akik megsértik törvényeiket. Pedig Helsinkit „helsinki nevében” sem lehet megcsúfolni. Harmat Endre Kínai zárlat a határátkelőhelyeken A kínai hatóságok továbbra is zárva tartják a határátkelőhelyeket azok előtt a Vietnamban élő kínaiak, előtt, akiket, éppen ők bujtogattak föl arra, hogy vándoroljanak ki Kínába. A Hua Nghi Quan-i határátkelőhelyen több mint 3 ezeren, Bac Luan-nál csaknem ezerötszázan várnak arra, hogy beléphessenek Kínába. A határátkelőhelyeken várakozók közül sokan visszautaztak Hanoiba, hogy a kínainagykövetségtől kérjenek engedélyt a határ átlépésére, kérésüket azonban visszautasították. Mások a határon próbáltak kapcsolatba lépni a kínai hatóságokkal, de ez akapcsolatfelvétel sem vezetett eredményre. Ugyanakkor a kínai hatóságok bizonyos személyeket titokban átengedtek a határon. A legújabb jelentések szerint a határ,átkelőhelyeken várakozók között ezerre emelkedett a betegek száma. A vietnami hatóságok ismételten felszólították a kínai felet, hogy oldja föl a határzárat, de az elzárkózik a felszólítás teljesítésétől, sőt — a valósággal szöges ellentétben — a kínai származású vietnamiak „üldözésével és kiűzésével” rágalmazza a hanoi kormányt. Fegyveres támadás Irak párizsi nagykövetsége ellen Hétfőn reggel három ismeretlen fegyveres férfi behatolt Irak párizsi nagykövetségére. Két diplomatát megsebesítettek, ötöt pedig túszként fogva tartanak. A követség egyik diplomata munkatársa, akinek sikerült elmenekülnie elmondotta: röviddel 10 óra előtt három férfi lépett be a nagykövetség épületébe. Kettő közülük a második emeleten levő katonai irodába való felmenetelre kért engedélyt és elvitg indult felfelé. A harmadik, aki lent maradt, vadul lövöldözni kezdett, majd elmenekült. A rendőrség körülvette az épületet és lezárta környékét, speciális alakulatai készenlétben állnak. Az iraki hírügynökség Párizsból származó értesülése szerint az egyik támadó Szaid Hammamnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet január 4-én Londonban meggyilkolt képviselőjének fivére. A túszok szabadonbocsátása fejében egy repülőgépet követel, amelyen Londonba akar utazni, hogy kiszabadítsa azt a nőt, akit az Irak londoni nagykövete ellen pénteken elkövetett merénylet kapcsán tartóztattak le. A kora esti órákban zavaros és tragikus körülmények között ért véget Irak párizsi nagykövetségének kilencórás túszhistóriája. A túszok szabadon bocsátásának pillanatában tűzpárbaj robbant ki ,amelynek egy francia rendőrfelügyelő és az iraki nagykövetség biztonsági szolgálatának egy embere esett áldozatul. A lövöldözésnek több sebesültje is van. Mint utóbb kiderült, a nagykövetség öt alkalmazottját egy — minden jel szerint arab — fegyveres férfi ejtette túszul. A francia biztonsági erőknek a helyszínre érkezett csoportja már rávette a terroristát, hogy adja meg magát, s az, két rendőrfelügyelő kíséretében kilépett a nagykövetségi épületből, hogy beszálljon a rendőrségi gépkocsiba, amikor a nagykövetség biztonsági szolgálatának három tagja érthetetlen módon tüzet nyitott az autóra. A francia biztonsági szolgálat emberei viszonozták a tüzet, s a lövöldözésben egy rendőrfelügyelő és egy iraki meghalt, a terrorista megsebesült. Vasárnap délelőtt ismét színes áradat hömpölygött a szombathelyi Gavrasin Rudolf laktanya felé. Szülők, hozzátartozók, ismerősök, barátok ezrei érkeztek a megyéből és az ország más tájairól, hogy jelen legyenek a katonafiú ünnepélyes eskütételén. Tíz órakor fogadta Miller Jenő alezredes, a magasabb egység képviselője, a vezénylőtiszt jelentését. A Himnusz hangjai mellett tisztelgett a csapatzászló előtt, majd üdvözölte az esküre készkatonákat és a díszemelvényre vonult. Ott már helyet foglaltak a megye és a város párt- és állami vezetői, a társ fegyveres szervek és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok parancsnokai és a meghívott vendégek. Kovács Árpád alezredes szólt az eskü előtt álló katonákhoz: " ...Az ünnepélyes katonai eskütétel, amelyre itt előttünk felsorakoztak, egy életre elkötelezi önöket a hazának, s ezzel elkezdődik kétéves küldetésük, a sokoldalú felkészülés hazánk és a szocialista világrendszer védelmére — mondotta a többi között, majd így folytatta: — Szocialista hadseregünkben az eskü szelleme arra kötelezi a katonákat, hogy internacionalista harcoshoz méltóan, a testvéri hadseregekkel vállvetve, egymást segítve, egymás érdekében áldozatokat is vállalva, mindenkor magas fokú harckészültséggel rendelkezzünk és teljesítsük a Varsói Szerződésből ránk háruló feladatokat a szocialista világrendszer védelmében... Bízunk abban, hogy Önök tudják, értik és érzik a katonai eskü jelentőségét. Biztosak vagyunk abban, hogy esküjüket megtartják, aszerint élnek és dolgoznak. Biztosak vagyunk abban is, hogy az eskü szellemében élő fiatalt a legnagyobb megbecsülés kíséri a hadseregben és a polgári életben egyaránt. Befejezésül köszönetet mondott a szülőknek, a katonafiataloknak pedig kimagasló eredményeket,katonasikert kívánt. Takács Péter honvéd, a szombathelyi Haladás fiatal vívója mondotta az eskü szövegét özvegy édesanyjával az oldalán, s a Szózat akkordjaival aláfestett eskü ércesen zengett, betöltve a teret és a szíveket. Miller alezredes szavai „Internacionalista ígérjük, hogy becsülettel helytállunk__ MT hétfői eseményei Fort Péter és Pogány Irén, az MTI tudósítói jelentik: Éjszakába nyúlóan tartott vasárnap este is a bál Havanna utcáin. Kubai zenekarok szórakoztatták a nemzetközi közönséget végig a tengerparti sétányon. Hétfőn délelőtt pontosan tíz órakor ismét megnyíltak a tárgyalótermek ajtai, folytatódott a komoly munka. A VIT állandó politikai vitaközpontjainak ülésein résztvevő fiatalok hétfőn olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint a világ népeinek harca a békéért, a gazdasági politikai és társadalmi egyenlőségért, a békét szolgáló nemzetközi együttműködés fejlesztése, az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend megteremtése. A világ ifjúságának képviselői kifejthették véleményüket arról, hogy hogyan kellene a társadalmi haladás szolgálatába állítani a tudományos-műszaki fejlődést. A vitaközpontokban szó volt a monopóliumok uralma elleni harcról és annak módjairól, a társadalom, az állam demokratikus átalakításáért vívott küzdelemről, s folytatódott a vita a dél-afrikai, namíbiai, zimbabwei fiatalok harcáról a szabadságért, a faji megkülönböztetés megszüntetéséért, az apartheid felszámolásáért. „Ázsia napjaként” szerepelt a hétfő a XI. havannai fesztivál programjában. Ennek megfelelően a VIT-küldöttek a koreai, a laoszi és a vietnami nép melletti szolidaritásuknak adhattak hangot a kora délelőtti, valamint a délutáni órákban megtartott nagygyűléseken. Ezeken — akárcsak a politikai vitaközpontok ülésein — felszólaltak Magyarország képviselői is. Az antiimperialista szolidaritás nemzetközi köpontjában tevékenykedő nemzetközi bíróság hétfői ülésén Vietnam képviselőinek előterjesztésében hallgathatták meg a bírák az „imperialista agressziók” összefoglaló címet viselő vádpontot. Ezt megelőzően Dél-Afrika, Namíbia, Zimbabwe képviselői tanúvallomásokkal, dokumentumokkal támasztották alá azt a vádjukat, hogy az imperializmus a diszkrimináció legkülönbözőbb formáit alkalmazza és ezzel hátráltatja a társadalmi fejlődést. A nemzetközi diákközpontok munkájának keretében — szintén magyar részvétellel — regionális találkozókat tartottak Európa fiataljai. Este — rövid pihenés után — a delegátusok az NDK, a csehszlovák, a jamaicai, a sierra leonei és a dél-jemeni küldöttség gálaestjein vettek részt. Azt az öt órát hiányolják küldötteink, amellyel Magyarországon előbbre jár az időszámítás, hisz ha a nap nem huszonnégy, hanem legalább huszonkilenc órából állana, talán sikerülne eljutniuk a VTT-eseményeknek legalább a felére. Példa erre a hétfői programsor is: a magyar vonatkozású rendezvények puszta felsorolása is oldalakat töltene meg. A politikai vitaközpontokban elhangzottak az első magyar felszólalások, „,a világbékéért, a világ népeinek politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőségéért vívott harc, témakörét elemző munkacsoportban például Bajnai Ildikó, a SZOT külügyi referense mondta el hazai tapasztalatokban bővelkedő beszédét. Ott voltakküldötteink a vietnami szolidaritási nagygyűlésen is, ahol Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára tolmácsolta a magyar ifjúság álláspontját: ahogyan a vietnami nép oldalán álltunk a harc nehéz óráiban, úgy segítjük a testvéri szocialista ország népét a háború sebeinek begyógyításában, s úgy vállalunk közösséget vele újabb nehézségeinek közepette. Hétfőn este Havanna Atamara kerületének lakói látták vendégül a magyarokat. Szovjet—magyar baráti találkozó volt Havannában. A képen: Pasztuhov, a Komszomol első titkára és Maróthy László, a KISZ KB első titkára. 1978. augusztus 1. Kedd