Vas Népe, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
EXPRESSZ K Keddre virradóra szélsőséges elemek felgyújtották a „Steffl” áruházátaz elegáns Kärnterstrassén, Bécs szívében. Az anyagi kárt mintegy 20—30 milió schillings becsülik. Szerda hajnalban két időzített gyújtószerkezetet találtak a közeli „Boedker” áruházban is. ■Jk Az ugandai felszabadító erőik és tanzániai szövetségeseik hétfőn elfoglalták a kenyai határközelében fekvő két stratégiai fontosságú várost: Xororót és a balot.t." Baleset következtében életét vesztette Sergio Fernando Pamnhos Fleury, a brazil „halálbrigád” elnevezésű szélsőjobboldali szervezet egyik vezetője. K Szélsőbaloldali terroristák a francia fővárosban hét pokolgépes merényletet követtek el szerdán hajnalban különböző középületek, hivatalok ellen és tetemes anyagi kárt okoztak. Grönlandi önkormányzat Grönland, a Föld legnagyobb szigete 258 évi dán fennhatóság után május 1-től önkormányzatot kapott. Az erről szóló okmányt II. Margit dán királynő kedden nyújtotta át az április elején választott helyi parlament elnökének, Lars Chemnitznek. A grönlandiak január 17- én népszavazáson döntöttek az önkormányzat bevezetéséről és április 4-én választották meg a 21 tagú helyi parlament képviselőit. A választáson a közös piaci tagságot ellenző és az amerikai támaszpontok felszámolását követelő Siumut (Előre) párt 13 képviselői helyet szerzett, így ennek elnöke, Jonathan Motzfelat vezetésével alakult meg a négytagú kormány. Az ipari, a kereskedelmi, az oktatási, a kulturális és a szociális ügyeket ez a helyi kormány intézi, míg a külügyek, pénzügyek és hadügyek intézése továbbra is a dán kormány kezében marad. Kedden este Teheránban meggyilkolták Morteza Motahari ajatollahot, Khomeini egyik vezető tanácsadóját. A merényletet — egy ismeretlen telefonáló szerint — a Forghan nevű szélsőséges szervezet hajtotta végre, ugyanaz a csoport, amely felelős Mohamed Vali Gharannak, a forradalmi hadsereg első vezérkari főnökének meggyilkolásáért is. Szemtanúk szerint Motaharit két fegyveres pisztollyal fejbelőtt., amikor egy barátjánál tett látogatás után hazaindult. A síita főpap kórházba szállítás után éjféltájiban belehalt sérüléseibe. A teheráni rádió a merényletet kommentálva megállapította, hogy Motahari mártírhalált halt, külföldi összeesküvésnek esett áldozatul. A rádió Motahari tisztségéről nem közölt részleteket, csak a Qumi főiskola egyik vezető teológusának nevezte az ajatollahot. Az Ajandegan című lap szerkesztőségénél a merényletet elkövető szervezet nevében jelentkező telefonáló szerint Motahari a legfelsőbb irányító testület az ismeretlen összetételű iszlám forradalmi tanács vezetője volt. Hírügynökségek ugyanakkor megjegyzik : a tényleges hatalom Khomeini kezében összpontosul, így a tanács igazi vezetőjének kétségkívül őt kell tekinteni. (Más értesülések szerint Motahari vezette a forradalmi bíróságokat.) A teheráni rendőrfőnöktől származó értesülések szerint négy évvel ezelőtt alakult szélsőséges csoport, amelyet egy volt mullah vezet, listát állított össze a kivégzendő személyekről. Motabari barátai szerint a Forghan valószínűleg azért gyilkolta meg az ajatollahot, mert két évvel ezelőtt bírálta Ali Sariatit, a csoport állítólagos teoretikusát, és azóta sem változtatta meg álláspontját. Az iráni forradalom kirobbanása óta elkövetett második jelentős politikai gyilkosság máris nagy megrázkódtatást okozott Teheránban mind a vezetők, mind a nép körében. Abbasz Amir Entezam miniszterelnök-helyettes, a ■kormány szóvivője kijelentette, hogy a merénylet „mélyen megdöbbentette”. Morteza Motahari meggyilkolása miatt az ideiglenes kormány csütörtökre nemzeti gyásznapot hirdetett. A teheráni rádióban beolvasott kormányközlemény szerint csütörtökön zárva lesznek a közhivatalok, a vállalatok és az üzletek. A gyászszertartást Teherán központi mecsetjében tartjaik majd meg. Közleményében a kormány mély fájdalmának adott hangot a merénylet miatt, elítélve az ellenforradalmárok terrorját és gyilkosságát. Újabb merénylet Iránban Megölték Khomeini egyik tanácsadóját_________ Kommentár Washington vendége kimongvaesiemelte a japán kormányig helyzete. Szerdán kezdődött washingtoni látogatásán nem kisebb ellenféllel találja szembe magát, mint az amerikai kormányzat és a pénzügyi körök féltékenysége. Japán ugyanis már huzamosabb ideje uralja az amerikai piacot. A szó legszorosabb értelmében: a szigetország és az USA kereskedelmében tavaly például 11,6 milliárd dollár többlet mutatkozott Japán javára. Amerikai szakértők szerint az árucsereforgalom szerkezete a ludas. Tokió ugyanis többségében drága gépet, értékes berendezéseket és felszereléseket szállít, míg az Egyesült Államok japáni exportjának kétharmada nyersanyag, élelmiszer, vegyipari termék, s csupán egyötöde gép. Ilyen körülmények miatt Japánnak egyre több a bírálója Washingtonban. A többi között azt is Tokió rovására írják, hogy egyes amerikai iparágakban csökken a foglalkoztatottság. Kétségtelen, hogy a közkedvelt japán gépkocsik keresett cikkekké váltak, nem utolsó sorban a hatalmas amerikai „cirkálókhoz” képest kisebb fogyasztásuk, olcsóbb áruk ás jobb parkolási adottságaink miatt is. Hasonlóképpen meghódította az amerikai fogyasztókat — de az ipari felhasználókat is — az olcsó, jó minőségű japán híradástechnikai áruválaszték. Mindez persze csupán az érem egyik oldala. Ami az a másikat illeti, már lényegesen közelebb állnak Tokió és Washington nézetei, sőt érdekei is. Nevezetesen: a politikai célok tekintetében Carter elnök, Vance külügyminiszter és Ohira Maszajosi kormányfő között nem várható lényeges nézeteltérés. Megfigyelők szerint az USA távolkeleti politikája kivívta Japán elismerését. Tokió megelőzte ugyan szövetségesét Pekingben, de kétségtelen, hogy éppen a japán-kínai kapcsolatok taposták ki az utat Washington számára a nagy fal „bevételére”. Tokió egy árnyalattal közelebb áll Indokinához, mint az USA, ez azonban nem gátolja abban, hogy helyeselje az amerikai magatartást a világnak ebben a most különösen feszült térségében. Akadnak ugyan halvány nézetkülönbségek a két Korea megítélésében és az Egyesült Államok között, ezek viszont nem alapvetőek.indent egybevetve Ohira kormányfő első ame-erikai látogatása sok szempontból meghatározó fontosságú lehet nemcsak japán, hanem az egész Távol-Kelet számára. GYAPAY DÉNES Választás Angliában Az Egyesült Királyságban csütörtökön országos parlamenti választásokat tartanak az alsóház 635 mandátumának betöltésére. Véletlen egybeesés folytán Angliában, Walesben és London egy kerületében ugyanekkor újítják meg a helyi tanácsokat is, tehát a brit szavazók jó része egy helyen egy időben két választáson vesz részt. A szavazóhelyiségek reggel 7-től este 10-ig fogadják a választókat. A parlament feloszlatásakor április elején az alsóház összetétele a következő volt: munkáspárti 307 konzervatív , 282 liberális 14 skót nemzeti 11 walesi 3 skót munkáspárti 2 észak-ír unionisták 10 SDLP 1 független katolikus 1 betöltetlen 4 A három legnagyobb párt, a Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Párt csaknem minden brit választókerületben állít jelöltet, csupán Észak-Írországban nem vetélkednek a mandátumokért. A nemzeti pártok most is saját területükön indulnak. 300 jelölttel indul országosan az újfasiszta Nemzeti Front — nem reménykedik mandátumokban, csak a színesek ellen uszító propagandájához akar fórumot nyerni. Több választási gyűlésük véres összetűzésekbe fulladt. El-Ahriszi Szadat—Begin—Vance Menahem Begin izraeli miniszterelnök szerdán Szada egyiptomi elnök beleegyezésével meghívta Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, hogy május 27-én El-Abis Shiban vegyen részt; ő is azon az egyiptomi-izraeli csúcstalálkozón, amely a Sinai -félszigetről történő részleges izraeli kivonulást lesz hivatott emlékezetessé tenni. Az izraeli függetlenségi nap alkalmából elhangzott rádióbeszédében Begin közölte: javasolta Szadatnak, hogy az el-ahisihi találkozóra „hívják meg Izrael és Egyiptom hadirokkantjait is, hogy a két ország háborúiban megsebesült veteránok öszszebarátkozhassanak”. Begin hozzáfűzte, hogy az egyiptomi elnök helyeselte kezdeményezését. Ciszjordániáról szólva Begin ismét arról beszélt, hogy a kilátásba helyezett palesztin önkormányzat korlátozott lesz. Leszögezte, hogy sohasem húzhatnak ismét határt Nyugat-Palesztina (értsd Ciszjordánia) és Izrael közé, az izraelieknek a jövőben is jogaik lesz letelepedni a pal Isszkrinai földeken, valamint az önkormányzatnak szavatolnia kell Izrael „biztonságát”. Nyomatákosan hangsúlyozta, hogy az autonómia a palesztinaiaknak csak közigazgatási és nem törvényhozási jogkört biztosít majd. Begin elismerte, hogy az autonómiáról folytatandó ■tárgyalásokon „minden bizonnyal lesznek problémák” de bizakodva hozzáfűzte, hogy a megbeszélésekre „egy teljes év áll rendelkezésre. Begin ismét hangot adott reményének, hogy Jordánia, a palesztin önkormányzatról szóló tervezet alapján végül is „hajlandó lesz békét kötni Izraellel”. nagykövet Kínai fenyegetés Különös nyilatkozatot adott a The Washington Star tudósítójának Leonard Woodcock, az Egyesült Államok jelenlegi pekingi nagykövete. A diplomata —Vietnam elleni kínai agressziót érintve — kijelentette: úgy tűnik, hogy a vietnamiak nem tanultak a leckéből, lehetséges, hogy még egyszer meg kell leckéztetni őket. Képmutatóan azért hozzáfűzte: reméljük, hogy erre nem lesz szükség. Kijelentésének provokációs jellegén azonban mit sem változtat ez a közvéleménynek szánt frázis "- állapítja meg kommentárjában a TASZSZ hírügynökség, majd így folytatja: Kína arcátlan agressziója Vietnam ellen az egész világ előtt leleplezte Peking hegemonisztikus terveinek valódi lényegét. Ennek a politikának mindenfajta pártolása, sőt ösztönzése egyenértékű az erőszak és a diktatúra támogatásával, azoknak a mesterkedéseknek a pártolásával, amelyekkel a pekingi rezsim háborúba szeretné belerántani az egész emberiséget. Így tehát még disszonánsabban hangzik Washington pekingi hivatalos képviselőjének kijelentése. Felháborító és elképesztő az, hogy egy nagykövet, akinek mindenképpen elő kellene mozdítania a béke megszilárdítását, ilyen rosszindulatú, provokációs kijelentéseket tesz, és nyíltan arra bújtogatja a fogadó országot, hogy folytassa az egyetemes békét fenyegető expanziós és agresszív politikát Délkelet-Ázsiában. A dolgozók nemzetközi szolidaritása a haladásért, a békéért Vas János, a SZOT titkára hétfőn este a Kossuth Rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. — A proletár nemzetköziség ünnepe alkalmából — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében — tisztelettel és szeretettel köszöntöm hazánk dolgozóit,, a szocializmus építésében nemzeti egységbe forrott népünket. — Kezdte beszédét, majd egyebek közt hangoztatta: — Kilencven esztendeje, hogy május elseje a munkásosztály, a dolgozók nemzetiközi ünnepe. — Május elsejét, ezt a harci napot mindig az jellemezte, hogy a közös nagy eszmék és az időszerű feladatok jegyében zajlott. Ez adta meg a jelentőségét, ez magyarázza messzegyűrűző hatását, ezért érvényesül ma is mozgató ereje. — Elődeink munkát és kenyeret követeltek, a puszta megélhetésért küzdöttek. A mi jelszavunk a becsületesen, szocialista módon, végzett munka. Tudjuk, hogy a tőkés országokban van munkanélküliség. Nálunk nyitva áll az érvényesülés útja az alkotó, dolgos kéz, a teremtő ész előtt. — Amit a szocializmus építése során elértünk, azt a teremtő munkának köszönhetjük. Ez ad mindenkor megbízható alapot társadalmi céljaink megvalósításához. A dolgozók tenniakarásából született tömegméretű vállalások és teljesítések mutatják a szocialista módon végzett munka óriási alkotó erejét. Mind többen, a munkaköri kötelezettségen túl, önként és öntudatból cselekednek a közös célok érdekében. Nagyra becsüljük azokat, akiknek törekvése arra irányul, hogy többek legyenek tegnapi önmaguknál, akik többet akarnak tudni, hozzáértőbben akarnak dolgozni, akik szocialista emberhez méltóan akarnak élni. — A munka ünnepén újra átgondoljuk tennivalóinkat, dolgainkat. Együttes erőfeszítésre van szükség, hogy elhárítsuk a külső körülményekből és munkánk fogyatékosságaiból fakadó nehézségeinket. Május elseje alkalmából is szólnunk kell erről, hiszen a májusi gondolat egyik lényeges mondanivalója az összefogás, az együtt cselekvés. Nemzetközi méretekben ugyancsak összefogásra, együttes cselekvésre, szolidaritásra van szükség. Ezt a készségünket fejezzük ki, amikor az ünnepi felvonulásokon magasra emeljük a munkás nemzetköziség vörös zászlaját és a hazafiság piros-fehér-zöld lobogóját. Nemzeti erőfeszítéseinkkel a nemzetközi haladást is szolgáljuk. Kifejezzük szolidaritásunkat a tőkés országokban harcoló munkás testvéreinkkel, a fejlődő országokkal, amelyek a valódi függetlenségért, faji egyenlőségért vívják harcukat. Azt üzenjük nekik, hogy számíthatnak szolidaritásunkra, erőnkhöz mérten teljesítjük, amit vál-. laljzunk, ami a küldetésünk.•" f Köszöntjük a szocialista közösség országainak dolgozóit, akikkel a célok és eszmék azonossága köt öszsze benünket. Köszöntjük a szovjet embereket, akik megannyi dicső példáját adták és adják a nemzetközi szolidaritásnak, a társadalmi haladásért vállalt áldozatos helytállásnak. Együtt küzdünk azért, hogy az enyhülés ellenségei ne fordíthassák vissza azt az irányzatot, amelynek határköve a helsinki okmány aláírása volt. Együtt munkálkodunk azon, hogy a politikai enyhülés tartós maradjon, a békés egymás mellett élés eszméje terjedjen ki más földrészekre is. — A világ munkásaival, haladó és békeszerető erőivel mi isazért küzdünk, hogy az imperialista és a háborús erőket visszavonulásra, tárgyalásra kényszerítsük. Ahol pedig az agresszor nem vonul vissza önszántából, ott a hősi védelem és a nemzetközi összefogás készteti viszszavonulásra, mint ezt Vietnam példája is bizonyítja. — Május elsején a dolgozók nemzetközi összefogásának gondolata járja be a földkerekséget. Jólesik a tudat, hogy mi már a létező szocializmusról, a felszabadult alkotó munka eredményeiről és bensőnkből fakadó szolidaritásunkról üzenhetünk. Mi is kapunk hasonló üzeneteket, velünk is szolidárisak a dolgozók a világ minden táján. Az összefogás, a proletár internacionalizmus gondolata kötelezzen mindenkit szocialista eszméink gyakorlati valóra váltására, a szocializmus építésében való helytállásra. Kívánom, hogy a következő hétköznapokon mindanynyian találják meg az alkotó munka semmivel nem pótolható örömét, egyéni és családi boldogságukat. Sokáig azt gondoltam, minden ember munkás, aki a két kezével és dereka feszítésével, vagyis közvetlen testi erővel keresi a kenyerét. Felnevelő falum pedig csak táplálta bennem ezt a hitet, hiszen ott a nép munkásembernek nevezte azt, aki a kaszanyélre hajolt, kapára görnyedt, kazaltetőre villázta a szalmát, cséplőgép mellett zsákokat cipelt, térden csúszva egyelte a répát, lovakat, ökröket nógatott, szóval: az urak, a csősz meg a pásztoremberek kivételével munkásember volt mindenki. A munkás szó igazi értelmét emlékezetem szerint először a falujárók hozták el nekem, ám a legelső munkással csak 1949 derekán találkoztam hosszabb ideig. Azért emlékszem erre pontosan, mert akkor alakult meg a falunkban a termelőszövetkezet, azaz akkor még a termelőszövetkezeti csoport, két tucatnál kevesebb családdal és kétszáz volt holdnál alig több földdel. Nos, ide küldte el egyik győri gyár egyik munkását, Gálovics Ferencet, hogy segítse, istápolja, erősítse a csetlőbotló közösséget. Milyen ember volt ő? ! Így, az idő messzesó® géből visszapillantva rá, úgy emlékszem, külsőleg hasonlított a sematikus plakátok munkásfigurájára, izmos, tuskókemény fiatalember volt, majdnem fehérre fakult munkásruhát viselt, vastagtalpú bakancsban rótta a falut, a határt, szürke micisapkája még akkor is a feje búbján pihent, ha olykor-olykor istápoltjaival a kocsmaasztal mellett üldögélt. Csodálatosan hamar otthonra lelt a faluban. Páratlanul jó memóriája lehetett, hiszen alig egykét hétalatt még a dedgskorú kölyköket is ismerte név szerint. Nyilván eme gesztusát viszonozta a falu népe azzal, hogy soha-soha nem hallottam öt szaktárs- 1SZS. május 3. Csütörtök