Vas Népe, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

EXPRESSZ K­ Keddre virradóra szélsőséges elemek fel­gyújtották a „Steffl” áru­házát­­az elegáns Kärnt­­­erstrassén, Bécs szívé­ben. Az anyagi kárt mint­egy 20—30 milió schil­lings becsülik. Szerda hajnalban két időzített gyújtószerkeze­tet találtak a közeli „Boedker” áru­házban is. ■Jk Az ugandai felsza­badító erőik és tanzániai szövetségeseik hétfőn el­foglalták a kenyai határ­­közelében fekvő két stra­tégiai fontosságú várost: Xororót és a bal­ot.­t." Baleset következté­ben életét vesztette Ser­gio Fernando Pamnhos Fleury, a brazil „halál­brigád” elnevezésű szél­sőjobboldali szervezet egyik vezetője. K­ Szélső­bal­oldali ter­roristák a francia fővá­rosban hét pokolgépes merényletet követtek el szerdán hajnalban külön­böző középületek, hivata­lok ellen és tetemes anyagi kárt okoztak. Grönland­i önkormányzat Grönland, a Föld legna­gyobb szigete 258 évi dán fennhatóság után május 1-től önkormányzatot kapott. Az erről szóló okmányt II. Mar­git dán királynő kedden nyújtotta át az április elején választott helyi parlament elnökének, Lars Chemnitz­nek. A grönlandiak január 17- én népszavazáson döntöttek az önkormányzat bevezetésé­ről és április 4-én választot­ták meg a 21 tagú helyi par­lament képviselőit. A válasz­táson a közös piaci tagságot ellenző és az amerikai tá­maszpontok felszámolását követelő Siumut (Előre) párt 13 képviselői helyet szerzett, így ennek elnöke, Jonathan Motzfelat vezetésével alakult meg a négytagú kormány. Az ipari, a kereskedelmi, az oktatási, a kulturális és a szociális ügyeket ez a helyi kormány intézi, míg a kül­­ügyek, pénzügyek és had­­ügyek intézése továbbra is a dán kormány kezében marad. Kedden este Teheránban meggyilkolták Morteza Mo­tahari ajatollahot, Khomei­ni egyik vezető tanácsadó­ját. A merényletet — egy is­meretlen telefonáló szerint — a Forghan nevű szélső­séges szervezet hajtotta vég­re, ugyanaz a csoport, amely felelős Mohamed Vali Gharannak, a forradalmi hadsereg első vezérkari fő­nökének meggyilkolásáért is. Szemtanúk szerint Mota­­harit két fegyveres pisz­tollyal fej­belőtt­.­, amikor egy barátjánál tett látogatás után hazaindult. A síita fő­pap kórházba szállítás után éjféltájiban belehalt sérü­léseibe. A teheráni rádió a me­rényletet kommentálva meg­állapította, hogy Motahari mártírhalált halt, külföldi összeesküvésnek esett áldo­zatul. A rádió Motahari tisztségéről nem közölt rész­leteket, csak a Qumi főis­kola egyik vezető teológu­sának nevezte az ajatolla­hot. Az Ajandegan című lap szerkesztőségénél a me­rényletet elkövető szervezet nevében jelentkező tele­fonáló szerint Motahari a legfelsőbb irányító testület az ismeretlen összetételű iszlám forradalmi tanács vezetője volt. Hírügynöksé­gek ugyanakkor megjegy­zik : a tényleges hatalom Khomeini kezében össz­­pontosul, így a tanács igazi vezetőjének kétségkívül­­ őt kell tekinteni. (Más érte­sülések szerint Motahari vezette a forradalmi bíró­ságokat.) A teheráni rendőrfőnök­től származó értesülések sze­­rint négy évvel ezelőtt ala­kult szélsőséges csoport, amelyet egy volt mullah ve­zet, listát állított össze a ki­végzendő személyekről. Motabari barátai szerint a Forghan valószínűleg azért gyilkolta meg az ajatolla­hot, mert két évvel ezelőtt bírálta Ali Sariatit, a cso­port állítólagos teoretiku­sát, és azóta sem változtatta meg álláspontját. Az iráni forradalom kirobbanása óta elkövetett második jelentős politikai gyilkosság máris nagy megrázkódtatást oko­­zott Teheránban mind a ve­zetők, mind a nép körében. Abbasz Amir Entezam mi­niszterelnök-helyettes, a ■kormány szóvivője kijelen­tette,­­ hogy a merénylet „mélyen megdöbbentette”. Morteza Motahari meg­gyilkolása miatt az ideigle­nes kormány csütörtökre nemzeti gyásznapot hirde­tett. A teheráni rádióban beolvasott kormányközle­mény szerint csütörtökön zárva lesznek a közhivata­lok, a vállalatok és az üzle­tek. A gyászszertartást Te­herán központi mecsetjében tartjaik majd meg. Közlemé­nyében a kormány mély fájdalmának adott hangot a merénylet miatt, elítélve az el­lenforradalmárok ter­rorját és gyilkosságát. Ú­jabb merénylet Iránban M­egölték Khomeini egyik tanácsadóját_________ Kommentár Washington vendége ki­­m­ongvaesiemelte a japán kormányig helyze­­te. Szerdán kezdődött washingtoni látogatásán nem kisebb ellenféllel találja­­ szembe magát, mint az amerikai kormányzat és a pénzügyi körök félté­kenysége. Japán ugyanis már huzamosabb ideje ural­ja az amerikai piacot. A szó legszorosabb értelmé­ben: a szigetország­ és az USA kereskedelmében ta­valy például 11,6 milliárd dollár többlet mutatkozott Japán javára. Amerikai szakértők szerint az árucse­reforgalom szerkezete a ludas. Tokió ugyanis többsé­­gében drága gépet, értékes berendezéseket és felsze­reléseket szállít, míg az Egyesült Államok japáni ex­portjának kétharmada nyersanyag, élelmiszer, vegy­ipari termék, s csupán egyötöde gép. Ilyen körülmények miatt Japánnak egyre több a bírálója Washingtonban. A többi között azt is Tokió rovására írják, hogy egyes amerikai iparágakban csök­ken a foglalkoztatottság. Kétségtelen, hogy a közked­velt japán gépkocsik keresett cikkekké váltak, nem utolsó sorban a hatalmas amerikai „cirkálókhoz” ké­pest kisebb fogyasztásuk, olcsóbb áruk ás jobb par­kolási adottságaink miatt is. Hasonlóképpen meghó­dította az amerikai fogyasztókat — de az ipari fel­használókat is — az olcsó, jó minőségű japán híradás­­technikai áruválaszték. Mindez persze­ csupán az érem egyik oldala. Ami a­z a másikat illeti, már lényegesen közelebb áll­nak Tokió és Washington nézetei, sőt érdekei is. Ne­vezetesen: a politikai célok tekintetében Carter el­nök, Vance külügyminiszter és Ohira Maszajosi kor­mányfő között nem várható lényeges nézeteltérés. Megfigyelők szerint az USA távolkeleti politikája kivívta Japán elismerését. Tokió megelőzte ugyan szövetségesét Pekingben, de kétségtelen, hogy éppen a japán­-kínai kapcsolatok taposták ki az utat Wa­shington számára a nagy fal „bevételére”. Tokió egy árnyalattal közelebb áll Indokinához, mint az USA, ez azonban nem gátolja abban, hogy helyeselje az amerikai magatartást a világnak ebben a most külö­nösen feszült térségében. Akadnak ugyan halvány nézetkülönbségek a két Korea megítélésében és az Egyesült Államok között, ezek viszont nem alapve­­tőek.­indent egybevetve Ohira kormányfő első ame-­­­e­rikai látogatása sok szempontból meghatározó­­ fontosságú lehet nemcsak japán, hanem az egész Tá­vol-Kelet számára. GYAPAY DÉNES Választás Angliában Az Egyesült Királyságban csütörtökön országos parla­menti választásokat tartanak az alsóház 635 mandátumá­nak betöltésére. Véletlen egybeesés folytán Angliá­ban, Walesben és London egy kerületében ugyanek­kor újítják meg a helyi ta­nácsokat is, tehát a brit sza­vazók jó része egy helyen egy időben két választáson vesz részt. A szavazóhelyisé­gek reggel 7-től este 10-ig fogadják­ a választókat. A parlament feloszlatása­kor április elején az alsóház összetétele a következő volt: munkáspárti 307 konzervatív , 282 liberális 14 skót nemzeti 11 walesi 3 skót munkáspárti 2 észak-ír unionisták 10 SDLP 1 független katolikus 1 betöltetlen 4 A három legnagyobb párt, a Munkáspárt, a Konzerva­tív Párt és a Liberális Párt csaknem minden brit vá­lasztókerületben állít jelöl­tet, csupán Észak-Írország­­ban nem vetélkednek a mandátumokért. A nemzeti pártok most is saját terüle­tükön indulnak. 300 jelölt­tel indul országosan az új­fasiszta Nemzeti Front — nem reménykedik mandátu­mokban, csak a színesek el­len uszító propagandájához akar fórumot nyerni. Több választási gyűlésük véres összetűzésekbe fulladt. El-Ahriszi Szadat—Begin—Vance Menahem Begin izraeli miniszterelnök szerdán Sza­­da­ egyiptomi elnök bele­egyezésével meghívta Cyrus Vance amerikai külügymi­nisztert, hogy május 27-én E­l-Ab­is Shiban vegyen részt; ő is azon az egyiptomi­-­izra­eli csúcstalálkozón, amely a Sinai -fél­szigetről t­ör­t­é­n­ő részleges izraeli kivonulást lesz hivatott emlékezetessé tenni. Az izraeli függetlensé­gi nap alkalmából elhang­zott rádióbeszédében Begin közölte: javasolta Szadatnak, hogy az el-ahi­sihi találkozóra „hívják meg Izrael és Egyip­tom hadirokkantjait is, hogy a két ország háborúiban megsebesült veteránok ösz­­szebarátkozhassanak”. Be­gin hozzáfűzte, hogy az egyiptomi­­ elnök helyeselte kezd­em­ényezését. Ciszj­ordán­iáról szól­va Be­gin ismét arról beszélt, hogy a kilátásba helyezett palesz­tin­ önkormányzat korláto­zott lesz. Leszögezte, hogy sohasem húzhatnak ismét határt Nyu­­gat-Palesztina (értsd Cisz­­jordánia) és Izrael közé, az izraelieknek a jövőben is jo­gaik lesz letelepedni a pal Isszkrinai földeken, valamint az önkormányzatnak szava­tolnia kell Izrael „biztonsá­gát”. Nyomatákosan hang­súlyozta, hogy az autonómia a palesztin­a­iaknak csak köz­­igazgatási és nem törvény­hozási jogkört biztosít majd. Begin elismerte, hogy az autonómiáról folytatandó ■tárgyalásokon „minden bi­zonnyal lesznek problémák” de bizakodva hozzáfűzte, hogy a megbeszélésekre „egy teljes év áll rendelkezésre. Begin ismét hangot adott re­ményének, hogy Jordánia, a palesztin önkormányzatról szóló tervezet alapján vé­gül is „hajlandó lesz békét kötni Izraellel”. nagykövet Kínai fenyegetés Különös nyilatkozatot adott a The Washington­ Star tu­dósítójának Leonard Wood­cock, az Egyesült Államok jelenlegi pekingi nagyköve­te. A diplomata —Vietnam elleni kínai agressziót érintve — kijelentette: úgy tűnik, hogy a vietnamiak nem tanultak a leckéből, le­hetséges, hogy még egyszer meg kell leckéztetni őket. Képmutatóan azért hozzá­fűzte: reméljük, hogy erre nem lesz szükség. Kijelenté­sének provokációs jellegén azonban mit sem változtat ez a közvéleménynek szánt frá­­­­zis "- állapítja meg kom­mentárjában a TASZSZ hír­­ügynökség, majd így folytat­ja: Kína arcátlan agressziója Vietnam ellen az egész vi­lág előtt­ leleplezte Peking hegemonisztikus terveinek valódi lényegét. Ennek a po­litikának mindenfajta párto­lása, sőt ösztönzése egyenér­tékű az erőszak és­ a dikta­­túra támogatásával, azoknak a mesterkedéseknek a párto­lásával, amelyekkel a pekin­gi rezsim háborúba szeretné belerántani az egész emberi­séget. Így tehát még disszonán­­sabban hangzik Washington pekingi hivatalos képviselő­jének kijelentése. Felháborí­tó és elképesztő az, hogy egy nagykövet, akinek minden­képpen elő kellene mozdíta­nia a béke megszilárdítását, ilyen rosszindulatú, provoká­ciós kijelentéseket tesz, és nyíltan arra bújtogatja a foga­dó országot, hogy folytassa­ az egyetemes békét fenyege­tő expanziós és agresszív po­litikát Délkelet-Ázsiában. A dolgozók nemzetközi szolidaritása a haladásért, a békéért Vas János, a SZOT titkára hétfőn este a Kossuth Rá­dióban és a­ televízióban ün­nepi köszöntőt mondott. — A proletár nemzetközi­ség ünnepe alkalmából — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos­­ Tanácsa nevében — tiszte­lettel és szeretettel köszön­töm hazánk dolgozóit,, a szo­cializmus építésében nemzeti egységbe forrott népünket. — Kezdte beszédét, majd egyebek közt hangoztatta: — Kilencven esztendeje, hogy május elseje a munkás­­osztály, a dolgozók nemzeti­közi ünnepe. — Május elsejét, ezt a har­ci napot mindig az jelle­mezte, hogy a közös nagy eszmék és az időszerű fela­datok jegyében zajlott. Ez adta meg a jelentőségét, ez magyarázza messzegyűrűző hatását, ezért érvényesül ma is mozgató ereje. — Elődeink munkát és ke­nyeret követeltek, a puszta megélhetésért küzdöttek. A mi jelszavunk a becsületesen, szocialista módon, végzett munka. Tudjuk, hogy a tő­­kés országokban van mun­kanélküliség. Nálunk nyitva áll az érvényesülés útja az alkotó, dolgos kéz, a teremtő ész előtt. — Amit a szocializmus építése során elértünk, azt a teremtő munkának köszön­hetjük. Ez ad mindenkor megbízható alapot társadal­mi céljaink megvalósításá­hoz. A dolgozók tenniakará­­sából született tömegméretű vállalások és teljesítések mu­tatják a szocialista módon végzett munka óriási alkotó erejét. Mind többen, a mun­kaköri kötelezettségen túl, önként és öntudatból csele­kednek a közös célok érde­kében­. Nagyra becsüljük azokat, akiknek törekvése arra irányul, hogy többek le­gyenek tegnapi önmaguk­nál, akik többet akarnak tudni, hozzáértőbben akar­nak dolgozni, akik szocialis­ta emberhez méltóan akar­nak élni. — A munka ünnepén újra átgondoljuk tennivalóinkat, dolgainkat. Együttes erőfeszí­tésre van szükség, hogy el­hárítsuk a külső körülmé­nyekből és munkánk fogya­tékosságaiból fakadó nehéz­ségeinket. Május elseje al­kalmából is szólnunk kell er­­ről, hiszen a májusi gondo­lat egyik lényeges mondani­valója az összefogás, az együtt cselekvés.­­ Nemzetközi méretekben ugyancsak összefogásra, együttes cselekvésre, szolida­ritásra van szükség. Ezt a készségünket fejezzük ki, amikor az ünnepi felvonulá­sokon magasra emeljük a munkás nemzetköziség vörös zászlaját és a hazafiság pi­­ros-fehér-zöld­­ lobogóját. Nemzeti erőfeszítéseinkkel a nemzetközi haladást is szol­gáljuk. Kifejezzük szolidari­tásu­nkat a tőkés országokban harcoló munkás testvéreink­kel, a fejlődő országokkal, amelyek a valódi független­ségért, faji egyenlőségért vívják harcukat. Azt üzenjük nekik, hogy számíthatnak szolidaritásunkra, erőnkhöz mérten teljesítjük, amit vál-. laljzunk, ami a küldetésünk.­­•" f Köszöntjük a szocialis­ta közösség országainak dol­gozóit, akikkel a célok és eszmék azonossága köt ösz­­sze benünket. Köszöntjük a szovjet embereket, akik meg­annyi dicső példáját adták és adják a nemzetközi szolida­ritásnak, a társadalmi hala­dásért vállalt áldozatos helyt­állásnak.­­ Együtt küzdünk azért, hogy az enyhülés ellenségei ne fordíthassák vissza azt az irányzatot, amelynek határ­köve a helsinki okmány alá­írása volt. Együtt munkálko­dunk azon, hogy a politikai enyhülés tartós maradjon, a békés egymás mellett élés eszméje terjedjen ki más földrészekre is. — A világ munkásaival, haladó és békeszerető erőivel mi is­­azért küzdünk, hogy az imperialista és a háborús erőket visszavonulásra, tár­gyalásra kényszerítsük. Ahol pedig az agresszor nem vo­nul vissza önszántából, ott a hősi védelem és a nemzet­közi összefogás készteti visz­­szavonulásra, mint ezt Viet­nam példája is bizonyítja. — Május elsején a dolgo­zók nemzetközi összefogásá­nak gondolata járja be a földkerekséget. Jólesik a tu­dat, hogy mi már a létező szocializmusról, a felszaba­dult alkotó munka eredmé­nyeiről és bensőnkből faka­dó szolidaritásunkról üzen­hetünk. Mi is kapunk ha­sonló üzeneteket, velünk is szolidárisak a dolgozók a világ minden táján.­­ Az összefogás, a prole­tár internacionalizmus gon­dolata kötelezzen mindenkit szocialista eszméink gyakor­lati valóra váltására, a szo­cializmus építésében való helytállásra. Kívánom, hogy a követke­ző hétköznapokon mindany­­nyian találják meg az alkotó munka semmivel nem pótol­ható örömét, egyéni és csa­ládi boldogságukat. Sokáig azt gondoltam, minden ember mun­kás, aki a két kezével és dereka feszítésével, vagyis közvetlen testi erővel keresi a kenyerét. Felnevelő falum pedig csak táplálta bennem ezt a hitet, hiszen ott a nép munkásembernek nevezte azt, aki a kaszanyélre ha­­jolt, kapára görnyedt, kazal­­­tetőre villázta a szalmát, cséplőgép mellett zsákokat cipelt, térden csúszva egyel­te a répát, lovakat, ökrök­et nógatott, szóval: az urak, a csősz meg a pásztorembe­rek kivételével munkásem­ber volt mindenki. A munkás szó igazi ér­telmét emlékezetem szerint először a falujárók hozták el nekem, ám a legelső munkással csak 1949 derekán találkoztam hosszabb ideig. Azért emlékszem erre pon­tosan, mert akkor alakult meg a falunkban a terme­lőszövetkezet, azaz akkor még a termelőszövetkezeti csoport, két tucatnál keve­sebb családdal­ és kétszáz­ ­ volt holdnál alig több földdel. Nos, ide küldte el egyik győri gyár egyik munkását, Gálovics Ferencet, hogy se­gítse, istápolja, erősítse a csetlőbotló közösséget. Milyen ember volt ő? ! Í­gy, az idő messzesó­® géből visszapillantva rá, úgy emlékszem, külsőleg hasonlított a sematikus pla­kátok munkásfigurájára, izmos, tuskókemény fiatal­ember volt, majdnem fe­hérre fakult munkásruhát viselt, vastagtalpú bakancs­ban rótta a falut, a határt, szürke micisapkája még ak­kor is a feje búbján pihent, ha olykor-olykor istápolt­­jaival a kocsmaasztal mel­lett üldögélt. Csodálatosan hamar otthonra lelt a falu­ban. Páratlanul jó memóriá­ja lehetett, hiszen alig egy­két hét­­alatt még a dedgs­­korú kölyköket is ismerte név szerint. Nyilván eme gesztusát viszonozta a falu népe azzal, hogy soha-soha nem hallottam öt szaktárs- 1SZS. május 3. Csütörtök

Next