Vas Népe, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
Vidám ünnep, felvonulás — esernyők alatt-Május elseje Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról) Tízezrek gyülekeztek már kora délelőtt Szombathely utcáin, terein, hogy köszöntsék a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét, hazánkban a harminchatodik szabad május elsejét. A vasútállomásra sorra futottak be a szerelvények, több ezer ember felutazott a környező városokból és községekből, hogy a megyeszékhelyen ünnepeljen. A kellemetlenül hűvös szél, a megmegújuló eső sem tudta elriasztani az embereket: délelőtt tíz órakor mozgásba lendült a hatalmas, ernyőkkel „felfegyverkezett” tömeg, hogy elvonuljon a Bartók Béla körúti díszemelvény előtt. A tribünön helyet foglalt Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Horváth József, az SZMT titkára, dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke, Horváth Lajos, a városi pártbizottság első titkára, Czvizek Miklós, a városi tanács elnöke, dr. István Lajos, a HNF megyei bizottságának elnöke, valamint a megyei párt-vb. több tagja, a városi párt- és tanácsi szervek vezetői, veteránok, kitüntetett dolgozók, a fegyveres testületek parancsnokai és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselői. A felvonulást a megyei párt vb és az SZMT elnöksége nyitotta meg. Elsőként a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát, a LATEX Vállalat, a MÁV Járműjavító munkásai vonultak fel az emelvény előtt. Színpompás volt a menet, az egyre zuhogó eső sem tudta elrontani a felvonulók vidámságát, jókedvét. A szovjet fúvószenekar pattogó ritmusai közepette érkeztek a körútra a VASÉP és a TANÉP dolgozói: darukkal, betonkeverő gépekkel érzékeltették munkájukat. Tetszett, és nagy sikert aratott a Vízügyi Igazgatóság dekorációja — ők élő májusfákkal színesítették a felvonulást. A Tanárképző Főiskola hallgatói fokozták a jó hangulatot énekükkel. A hallgatók kezeiben vörös zászlók és nemzeti lobogók lengedeztek, pár percre igazán színpompássá téve a körutat. Sikere volt a Saharia Cipőgyár, valamint a Sütőipar szellemes dekorációinak is. Nagy tapsot kaptak a szombathelyi vállalatok, szolgáltató egységek — köztük az IKV, a Városgazdálkodási Vállalat, az Autójavító dolgozói. Aztán az utánpótlás, a fiatalok menete következett. Általános- és középiskolák diákjait láthattuk a mozgalmas menetben, a köszöntés nekik és tanáraiknak, nevelőiknek szólt. A vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző menetében ott láthattuk a fejlődő országok hazánkban tanuló diákjait, a leendő faluvezetőket, szakembereket, irányítókat. Még előttük, ugyancsak nagy tapsot kapott a maribori egyetem tanárképzősökkel felvonuló delegációja. A hangulatot fokozta a cseppet sem irigylésre méltó „hangosbemondó”, Steiner Sándor. Mit sem törődve az ömlő esővel, lelkesen közvetített, köszöntötte a dolgozókat, szellemes rögtönzéseivel feledtette a rossz időt... Aztán az ipari szövetkezetek, a hivatalok, közintézmények, kereskedelmi vállalatok vonultak fel. Derűs színfoltja volt az ünnepségnek az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat fiatalsága , népviseletbe öltözve ropták a táncot a nedves aszfalton. Tetszett a sportoló lányok, fiúk menete. Melegítőkben, pöttyös labdákkal vonultak fel, rendezett sorokban. Láthattuk a kiváló dolgozókat, szocialista brigádok tagjait. Azokat az embereket, akiknek elsősorban köszönhető gyarapodásunk, fejlődésünk. Ez a nap igazából az ő, a becsületes munkát végző emberek ünnepe: demonstrációjuk olyan erőt, összefogást sejtetett, hogy rájuk bizton számíthatunk, az egyre keményedő, nehezebbé váló gazdasági helyzetben is megállják majd helyüket. Töretlen fejlődésünk zálogai ők, a munkásemberek. A felvonulás végén aCsónakázótó környéki lacikonyhák, az MHSZ ügyességi sátrai — lövöldék, célbadobók, — alkalmi vendéglátóhelyek, várták a majálisozó ezreket. A rendezők gondoskodtak kulturális programról, bálról. Szinte mindéről, ami ezen ünnephez illik. Sajnos, nem rajtuk múlt, hogy egész sor tervezett rendezvény elmaradt, a szakadó esőben lehetetlen volt megtartani. Ennek ellenére még a késő délutáni órákban is százak várakoztak, álltak sorban a sátrak, bódék előtt, dacolva a hideggel, vízzel, sárral. Az idei május elsejei felvonulás, ünnepi jó hangulatban ért véget. i Kozma Horváth László felvételei Egy csokorravaló, a színes, hangulatos felvonulásról, amit a kellemetlen idő sem tudott elrontani. az első nak, elvtársnak vagy úrnak megszólítani. De még a vezetéknevét se emlegették. Csak így: Jöjjön már ide, Feri, intézze el már azt, Feri, segíts már nékem, Ferikém! Az ördög tudja, hogy bírta beosztani az erejét meg az idejét, de gyalog, vagy az elnöktől kölcsönkapott rozoga biciklin mindig idejében eljutott oda, ahol sürgősen tenni kellett valamit. Megbütykölte a bedöglött cséplőmasinát, fölváltotta a kévédobálásban elfáradt suhancot, civakodást elsimított, viták végére pontot tett. Időben érkezett akkor is, amikor delelés közben ádáz ateista vitába keveredtem az asszonyokkal, akik — mert én csökönyösen hajtogattam eretnek nézeteimet — már-már a hajamnak estek. Szerencsére akkor is időben érkezett, amikor talán az életemet kellett megmenteni. Lovat vezettem az ekekapa előtt, persze a mezítláb, mert akkoriban még a nyársvégű tarló sem ártott a talpamnak. Az egyébként jámbor ló egy fölugró nyúrtől megrémült, leszegett fejjel futásnak eredt, de előtte a földre rántott engem. Ettől még nem esett bajom, csakhogy a lábamon átment az ekekapa is, csontig hasított belém a vas, átvágta az ütőeremet. Szökőárként bugyogott a vérem, nem lehetett azt elállítani sem zsebkendővel, sem széttépett ingem darabjaival. Mert a káromkodó férfiak, meg jajveszékelő asszonyok nem értették a módját. Folyt, folyt a vérem. S én egyszercsak azt vettem észre, hogy Gálovics Ferenc mellettem térdel, aztán ölébe kap, majd szalad, szalad velem a dülőút irányába. Fölültet a rozoga bicikli vázára, s ahogy csak bír, hajt velem, nem is a faluba, hanem Magyaróvárra, merthogy nálunk akkor még a legnagyobb egészségügyi méltóság a bábaasszony volt. Tüdejének zihálását ma is hallom, fölforrósodott leheletét ma is érzem az arcomon. Nem tudom, meddig maradt még a mi falunkban Gálovics Ferenc. Még azon az őszön győri diák lettem, aztán költő és riporter. Szinte véletlenül éveken át a lap ipari rovatának írtam a cikkeket, riportokat. Megvallom, gyakran a tudatlanságtól törpén álltam a gépek mellett, de szakmai tudatlanságomat sohasem lepleztem, sőt, őszintén megvallottam munkás-riportalanyaimnak, akik az őszinteségre mindig-mindig türelmes magyarázattal válaszoltak. Tudom, ezek az élmé■nyék túlságosan sekélyek lennének ahhoz, hogy költőként is felelősséggel szóljak a munkásokhoz. A minap egyik nagy gyár munkásszállójában amolyan irodalmi csevegés közben meg is kérdezte valaki, hogy én, a faluról jött költő, nem érzem-e magamat közöttük idegen környezetben. Nem — mondtam —, most már nem. Most már gyakran találkozom munkásokkal. Ugyanis: népes családomnak éppen a fele mosonmagyaróvári gyári munkás. Mégpedig — fizikai munkás. Simon Lajos 1979. május 3. Csütörtök Kitüntetések szakszervezeti munkáért A napokban Budapesten és Szombathelyen további szakszervezeti kitüntetéseket adtak át a kiváló aktivistáknak. A SZOT-ban vette át a „Szakszervezeti Munkáért” oklevelet Pünkösty Botondné, a Savaria Cipőgyár szakszervezeti propagandistája. A „Szakszervezeti Munkáért” kitüntetés arany fokozatát kapta: Horváth Genovéva (Patyolat Vállalat), Fülöp Emiil (Vas megyei Tejipari Vállalat). A kitüntetés ezüst fokozatában részesült: Pál Sándorné (Szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat), Horváth Kálmán (Szombathelyi Városgazdálkodási Vállalat), Tuba István (Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat), Zsigmond Lajos (Vas megyei Tejipari Vállalat), Szabó Imréné (Baromfifeldolgozó Vállalat sárvári gyára). Osztálykirándulás... ? A legköslbb osztályközösség — kellemes időre számítva — általában tavaszszal, nyár elején szervezi kirándulásait. A jó előre kidolgozott programban hazánk nevezetességeinek, tájainak megtekintése, múzeum- és könyvház látogatás szerepel. Tudatos és — főleg — céltudatos szervezést jelent ez,, hiszen minden tevékenység célja, hogy hasznos és tanulságos legyen. Az eset, ami tollhegyre kívánkozik, szintén tanulságos, ha nem is pontosan a fentiek szerint. Álltalános iskolások népes csoportja indult nemrég Szombathelyre a reggeli órákban. A csoportvezető tanár egész napra szóló, gazdag programotállított össze. Hasznosnak és tanulságosnak indult a kirándulás. Mégis hiba csúszott a szervezésbe, és szinte semmi sem úgy alakult, amint azt korábban elképzelték és átbeszélték. Hogy miért? , Ellátogattak ugyan minden olyan helyre, ahova szerettek volna, az ott töltött időt azonban nagyon szorosra kellett fogni. Megnézték ezt, látták azt, bementek ide, elsétáltak oda, de a gyerekeket valami különös nyugtalanság kergette, hajszolta. A vezető tanár kitalálhatta hamar, miről is volt szó egyáltalán. A szülők különféle megbízatásai folyton ott lebegtek a gyerekek szeme előtt, s talán még hallani is vélték szüleik utolsó mondatait: „... aztán el ne felejtsd megvenni . . .” Ha már a városban jártak, vásárol ■_takkenyeret, tejet, a hét vége lévén — húst és egyéb olyan cikket, amit — szerintük — a falusi boltokban frissen nem kapnak meg. Nem volt mit tenni, menet közben módosult az elképzelés. A múzeumból a tejboltba, az Iseumból a húsboltba, a könyvtárból a kenyérboltba szaladtak, hogy a kirándulás ne csak a gyerekek, de a szülők számára is hasznos legyen. Így tértek haza estefelé az iskolások nagy és kellemes élmények helyett nagy és kellemetlenül nehéz táskákkal... — burkon — Tanuljunk MÁV-ol? Az utazókat értesíti a MÁV. Gondosan, naponta, jó nagybetűs szöveg található lapunkban. Aki májusban utazni fog, utazni szeretne Sárvárra, Cellldömölkire és vissza, tanulmányozhatja a tájékoztatót. A megértéshez vegyük igénybe vasutas ismerősünket, ha nincs, szakirodalmait szerezzünk be vagy mélyedjünk el a menetrendekben. A MÁV ugyanis vasutasnyelven kíván kapcsolatba lépni velünk. Azt írja például, hogy az 1827, az 1812, az 1815 és az 1312 számú vonat helyett autóbuszra kell szállnunk. Melyek ezek a vonatok? Honnan indulnak, mikor és hova? A vasutasok a négyes számcsoportból kiolvasnak egyet-mást. Nekem rejtjel vagy történelmi dátum az 1827, az 1812, az 1815. Nekik vonat. Nem értjük egymást. Én azt szeretném tudni, ha például reggel Sárvárra kell utaznom, onnan Cellbe, akikor van vonat vagy nincs? Megáll-e Sárváron vagy nem és nagyon érdekel, hogy mikor indul. És hogyan jutok vissza Celldömölkről ? Délelőtt vagy délután járnak (nem járnak) azok a vonatok, amelyekre a hirdetés felhívja a figyelmet? Az utasoknak szól a szöveg. Mi pedig úgy utazunk, hogy például a reggel 6-kor induló Savariára váltunk jegyet és eszüntkibe sem jut, hogy az 1807-et emlegessük a pénztárnál. Az Érkezik, Indul, Honnan, Hova táblák alatt is időpontot és helynevet találunk. Ezek a feliratok az utazóközönségnek szólnak. Magyarul. Ellentétben a MÁV-al megfogalmazott hirdetéssel. b. r. IBS A tavasz virága Gólyahír. (Lakatos Ferenc rajza)