Vas Népe, 1979. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

EXPRESSZ ★ Henryk Jabrowski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke szerdán háromnapos hi­vatalos látogatásra Costa Ricába érkezett, i­ Ötvenen meghaltak, harmincan pedig megse­besültek kedden délután Dzsibutitól 70 kilométer­re, amikor egy tehervo­nat kisiklott — jelentette szerdán a helyi rádió. A sebesülteket Dzsibuti polgári és katonai kór­házaiba szállították. A szerencsétlenség oka nem ismeretes, if öt benzinpalackos merényletet követtek el szerdára virradóra Paduá­­ban a Fiat-cég öt bemu­tatóterme ellen, további kettőt pedig ír város közelében. A robbanások jelentős anyagi károkat okoztak. A „Szervezett kommunista proletárok’’ elnevezésű szélsőbaloldali csoport ezzel az akcióval a Fiat-cég újabb elbocsá­tásai ellen akart tiltakoz­ni. Az elmúlt héten — mint ismeretes — Fiaték fn­ munkást bocsátottak el. Lengyel bányaszerencsétlenség Sziléziában, a Czechowice —dziedzicei „Szilézia” kő­szénbányáiban katasztrófa történt.­­Egy szállító­szalag meggyulladása tüzet okozott. A körzetben 26 bányász tar­tózkodott. Az azonnal meg­indított mentőakció során négy bányászt sikerült ki­menteni, és kettőnek a holt­testére bukkantak rá. Húsz bányász kimenekülését illet­ve a közvetlen segítségnyúj­tást a tűzvész eddig meghiú­sította. A mentésbe bekap­csolódtak a szomszédos bá­nyák mentőalakulatai, vala­mint az ország legkiválóbb szakértői és tudósai, bevetet­ték a legmodernebb műszaki eszközöket. Szerda esti jelentések sze­rint rendkívül nehéz körül­mények között folyik a Szi­lézia nevű kőszénbányában rekedt 20 bányász mentése. A szerencsétlenség színhe­lyére érkezett Edward Gie­­rek, a LEMIP KB első titká­ra. Találkozott a bányászok­kal, a bányamentőkkel, az őket segítő tudósokkal és szakértőkkel. Kommentár Két malomkő között Duns, a NATO főtitkára az „eurorakéták” meg­szavazására bíztat. Hágában a kormányzó holland ke­­­­reszténydemokrata tömörülés, a CD A 49 képviselője órködik a Pershing—2 és a szárnyasrakéták Európá­ba telepítésétől, s a fegyverkorlátozásról tárgyalásokat javasol a Szovjetunióval. Az USÁ-ban tüntetnek a fegyverkezési hajsza fokozódása ellen. Rómában a parlament arról vitatkozik, milyen feltételek — értsd: gazdasági támogatás — fejében tárják szélesre Itália kapuit a középhatótávolságú nukleáris eszközök előtt. Ottawában a NATO 15 tagállamának parlamenti kép­viselői 71:38 arányban olyan határozatot hoztak, amely felszólítja az amerikai szenátust: hagyják jóvá­­ a SALT-szerződést. Kétségek és remények — a világpolitika legfris­sebb eseményeire, különösen az európai térség fej­leményeire, nem jellemző az egyhangúság. Már-már naiv, mosolyognivaló az ellentmondás, ami egy-egy politikus megnyilatkozásaiból kicseng. Békésen meg­fér egymással az enyhülés támogatása — legalább is szavakban — és a fegyverkezés helyeslése. A legszembetűnőbb talán Margaret Thatcher brit miniszterelnök példája. A „vas-lady” nagy vonalak­ban egyetért a SALT ratifikálásával, ám ami az eu­rópai rakétatelepítési terveket illeti, érveit a rossz­emlékű hidegháborús évekből kölcsönzi. Hasonlókép­pen járnak el azok a NATO-stratégák is, akik most egyszerre szovjet fölényről, a Nyugat-Európát fenye­gető állítólagos veszélyről próbálják meggyőzni köz­véleményüket. Gyakran idézték korábban a londoni stratégiai intézetet. Többé-kevésbé tárgyilagos adatai csakugyan megközelítő pontossággal orientálnak, bár kétségtele­nül a nyugati hatalmak szolgálatában". Újabban azon­ban a fegyverkezési hajsza híveinek hivatkozásából hiá­nyoznak a londoni intézmény statisztikái. Egy nem­rég közreadott jelentésükben ugyanis arról adtak szá­mot, hogy a két katonai szervezet, a Varsói Szerző­dés és a NATO nagyjából egyensúlyi helyzetet foglal el Európában. Ez pedig a manipulált érvelés számára ugyebár nem elfogadható kiindulási pont... Szovjet részről ésszerű, elfogadható álláspont tük­röződött azokban a kezdeményezésekben, amelyeket Leonyid Brezsnyev berlini beszédében jelentett be. Úgy tűnik, a NATO lépéselőnyt szeretne szerezni, s az „eurorakéták” tervének decemberi jóváhagyása után netán még a Szovjetunióval folytatandó tárgya­lások elől sem tér ki. Lehetetlen azonban e törek­vés mögött nem érzékelni az igazi mozgatórugókat; az Egyesült Államok belső helyzetét, a jövő évi el­nökválasztás előcsatározásainak , szelét, Carternak és közvetlen tanácsadóinak a „héják” voksaira kacsin­­gatását. Gyapay Dénes infl- Algéria és Kurdisztán Mehdi Bazangan minisz­terelnökkel az élen szerdán magas szintű iráni kormány­­küldöttség indult Algírba, hogy részt vegyen az algériai forradalom 25. évfordulójá­nak ünnepségein. Az algériai látogatás során lehetőség nyílik arra, hogy az iráni küldöttség a vendéglátókon kívül tárgyalást folytasson az ünnepségeken résztvevő többi ,külföldi delegációval is. Ez egyébként Bazargari első külföldi útja februári kinevezése óta. A kormány­főt útjára elkísérte Ibrahim Jazdi külügyminiszter, Musz­­tafa Ali Csamran hadügymi­niszter, valamint Hosszein Saker tábornok, vezérkari főnök. A jelek szerint Iránban megkülönböztetett figyelmet szentelnek az Algériával kialakítandó kapcsolatoknak. Elutazása előtt Jazdi külügy­miniszter közölte, hogy a küldöttség Khomeini ajatol­­lah „fontos üzenetét” továb­bítja az algériai vezetőknek. Nyilatkozatában Jazdi „a világ egyik legnagyobb, s egyben első iszlám forradal­mának” minősítette az al­gériai nemzeti felsza­badítási mozgalom győzelmét. Szerdai értesülések szerint a harcok korlátozására, a támadások beszüntetésére szólította fel a kurd felke­lőket a Kurd Demokrata Párt, miután a teheráni kor­mány kedden utasította a hadsereg Kurd­isztánb­an ál­lomásozó alakulatait, hogy ne kezdeményezzenek fegy­veres összetűzéseket, s kizá­rólag védelmi akciókat foly­tassanak. Az iráni kormány és a kurd vezetők a „kor­látozott fegyver­nyugvással” szeretnék előmozdítani a szembenálló felek közötti tárgyalásokat. Mint jelentet­tük, Teheránból csütörtökön „jószolgálati” kormánykül­döttség indul Kurdisztánba, hogy tárgyaljon az autonó­miát követelő kurd vezetők­kel. Kurdisztániból szintén szer­dán érkezett hír arról is, hogy a kurd felkelők kezére jutott Bukan városában is­mét megkezdte tevékenysé­gét több betiltott politikai szervezet. Kurd források szerint már megnyitották a Kurd Demokrata Párt­­és a radikális Fedajin—Khalk csoport irodáit a Mahaibadtól délre fekvő városban. ta­zalasz amerikai „előrejelzésekre” Az USA kongresszusának egyesített gazdasági bizott­sága nemrég nyilvánosságra hozta azt a jelentését, amely­ben többek között arról esik szó, hogy a Szovjetunióban néhány éven belül súlyos olajhiány léphet fel és olaj­­exportőrből olajimportőrré válhat. A dokumentumot olvasva azt lehetne hinni, hogy nem is az USA-t és a többi nyu­gati országot sújtja az ener­giaválság, hanem a Szov­jetuniót. Felmerül a kérdés, vajon mire szolgálnak az ef­féle „előrejelzések”? Úgy tűnik, az amerikai közgaz­dászok számára éppen ez az időszak lenne a legmegfele­lőbb arra, hogy azt kutas­sák: miként lehetne megol­dani saját országukban az energiahiányt, ahelyett, hogy a Szovjetunió jövőbeli gond­jairól szóló üres fecsegésbe bocsátkoznak. Márpedig az amerikai energiahelyzet va­lóban komoly. Maga Carter elnök jelen­tette ki, hogy az „energia­problémák ellen vívott harc — Amerikának mint nem­­­­zetnek a szabadságért és füg­getlenségért vívott harca”. Az elnöknek nyomós okai voltak arra, hogy ilyesmit jelentsen ki. Az USA lakos­ságának az energiaválság miatt számtalan nehézség­gel kell küszködnie. Ezzel kapcsolatban az energiaügyi miniszter-he­lyettes például kijelentet­te, hogy ezen a télen sok amerikai a fűtés és a táp­lálkozás közt lesz kénytelen választani. William Roth, Delaware állam köztársaságpárti sze­nátora megjegyezte: „ha­marosan olcsóbb lesz dol­­lárkötegekkel fűteni, mint olajjal.” „Az elkövetkező hónapok­ban sok észak-keleten lakó család kénytelen lesz­ válasz­tani a kenyér, a lakás vagy a meleg között” — írta je­lentésében a feketebőrűek szervezetének nemzeti városi ligája. Az év harmadik negyedé­nek jövedelmeiről a közel­múltban közzétett adatok az olaj­monopóliumok profit­jának rekordnagyságú, 50— 134 százalékos növekedésé­ről tanúskodnak az elmúlt év hasonló időszakához ké­pest. Nem meglepő tehát, hogy Carter elnök 142 mil­liárd dolláros energiaprog­ramját, amelyet túlnyomó­­részt az olajcégek extra­profitjának kivetett adókból finanszíroznának az utób­biak igen ellenségesen fo­gadták. Ennek a program­nak gyakorlatilag minden pontja a nagytőke egyik vagy másik szektorának ér­dekeibe ütközött, akiknek — kongresszusi lobbyjuk segít­ségével — sikerült megaka­dályozniuk elfogadását. A kongresszus egyesített gazdasági bizottságának a várható szovjetunióbeli olaj­hiányról szóló jelentésének közzétételét nyilvánvalóan propagandacélok sugalmaz­ták, főként az, hogy elterel­jék a figyelmet az Egyesült Államok súlyosbodó ener­giaválságáról és hogy elhi­tessék az amerikaiakkal: sa­ját gondjaik más országokat sem kerülnek el a jövőben. Sovány vigasz! (TASZSZ) Nőttek Kennedy esélyei A demokratapárti elnök­jelöltségért vívott küzdelem­ben tovább növekedtek Ed­ward Kennedy szenátor esé­lyei. Jane Byrne chicagói pol­gármester kedden közölte, hogy Kennedy szenátor támo­gatása mellett döntött, noha nem sokkal korábban még ellenkező értelmű kijelen­tést tett Carter elnök jelen­létében. Ugyanezen a napon Dick Clark, a washingtoni kor­mány menekültügyi prog­ramjának koordinátora le­mondott posztjáról, hogy csatlakozhasson Edward Kennedy táborához­. Clark, Iowa állam volt demokrata párti szenátora korábban azt mondta, hogy semleges lesz a Carter—Kennedy párvia­dalban. Mostani döntését a jelenlegi elnök újraválasz­tására irányuló erőfeszíté­sei iránt mutatkozó általá­nos közönnyel indokolta. A pénzügyi alkalmazottak szakszervezete kedden Ed­ward Kennedy szenátor de­mokratapárti elnökjelöltsé­gének támogatása mellett foglalt állást. Vincent Con­nery, a szakszervezet elnöke kedden Washingtonban tar­tott sajtókonferenciáján Carter elnök szemére vetet­te, hogy nem képes megbir­kózni a gazdasági nehézsé­gekkel és bírálta Carternek a közalkalmazottak szak­­szervezeteivel szemben foly­tatott politikáját, különösen azt a múlt évi döntését, amely 5,5 százalékban ma­ximálta fizetésemelésüket. Glenn Watts, a közlekedési dolgozók szakszervezetének elnöke viszont szervezeté­nek hivatalos lapjában Ken­nedy jelöltsége ellen érvelt. Szerinte demokrata párt ér­dekei azt diktálják, hogy Kennedy halassza el indulá­sát 1984-re, mert Carter je­lölése jelenleg nagyobb le­hetőségeket kínál a republi­kánusokkal szemben. Aczél György miniszterelnök-helyettes­­ fogadta dr. Hans- Jochen Vogel nyugatnémet igazságügyminisztert. Magyar—luxemburgi külügyminiszteri tárgyalások folynak Budapesten. A képen bal szélen Puja Frigyes, vele szem-é­ben pedig vendége, Gaston Thorn luxemburgi külügymi­niszter. Thatcher Bonnban Egynapos brit—nyugatné­met konzultációt tartottak szerdán Bonn­ban.­­ Helmut Schmidt kancellár a délelőtt folyamán két és félórás négy­­szemközti megbeszélést foly­tatott Margaret­­ Thatcher brit miniszterelnökkel. Ez­zel párhuzamosan a két külügyminiszter, Genscher és lord Carrington is tárgya­lóasztalhoz ült. Egy­­bonni kormányszóvi­vő szerint az első találkozón aktuális nemzetközi kérdé­sekről esett szó. A két poli­tikus tájékoztatta egymást Hua Kuo-feng kínai kor­mányfő bonni illetve lon­doni látogatásának eredmé­nyeiről. Eszmecserét folytat­tak az enyhülés témaköréről, különös tekintettel a lesze­relésre és a fegyverzetellen­őrzésre. Előkészítették a NATO decemberi csúcstalál­kozóján megvitatásra kerülő nyugati tervet új rakétafegy­verek gyártásáról, európai állomásoztatásáról, valamint az észak-atlanti­ tömb „le­szerelési” javaslatáról. Ugyancsak szó esett a SAJLT —II és a SALT—III megál­lapodásról is. Napirenden­­szerepelt a brit kormány számára leg­égetőbb kérdés is: London­nak az a követelése, hogy a Közös Piac november végi dublini csúcsértekezletén csökkentsék Anglia hozzájá­rulását a közös költségvetés­hez. Thatcher a nap folyamán felkereste Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnököt is. Fttal fizetek! Szakmunkásképzés szakmunkásképzés sajátos Közismert munkaerőhiány szorongatja a vendéglátó­ipart, s az sem öregbíti­ a­­tisztes hagyományokra visz­­szatekintő szakma tekinté­lyét, hogy a még meglevő dolgozóknak is csak kisebb­­hányada felel meg az alap­vető követelményeknek. A Szakma régi, neves mesterei kiöregednek, ezért időszerű feltenni a kérdést, vajon lesz-e elegendő és megfelelő utánpótlás, lesznek-e akik tua­jd a tűzhelyek mellé áll­nak, tortakölteményeket ál­modnak, hozzáértő ízléssel­­terítenek és udvariasan felt szolgálnak? Elveszett illúziók A fővárosban és az ország különböző megyéiben, több iskolában folyik a vendéglá­tóipari szakmunkásképzés. Ezúttal az egyik legnagyobb,­­az Ecseri úton működő, Ven­déglátóipari, Szakközép és Szakmunkásképző Iskolába látogattunk, ahol Barna Jó­zsef igazgatóhelyettes ismer­tette a vendéglátóipari helyzetét és feladatait. Az Ecseri úti­ vendéglátó­­ipari szakmunkásképző is­kolának 1032 tanulója vam Az idei tanévben tizenhá­rom első osztály indult négy-­ százharminc növendékkel. Közülük 130 a felszolgáló, 130 a szakács, ugyancsak 130 a cukrász és 40 az eladó­­tanuló, ez utóbbi elvégzése kávéfőzői, illetve úgyneve­zett „forgóplaccos” felszol­gálói munkakör betöltésére képesít. A vendéglátóipar különböző szakmáira készü­lő fiatalok kétharmada fiú és egyharmada lány. Az ■arány azért billen a fiúk ja­vára, mert a felszolgáló és ■a szakács tanulók döntő ■többsége fiú, a cukrász mes­terséget választók között vi­szont már több lányt talál­hatunk, eladónak pedig ki­zárólag csak lányok készül­nek. Négyszázharmincan kezd­ték meg tehát idén a tanul­mányaikat ebben a vendég­látóipari szakmunkásképző iskolában. De közülük va­jon mennyien végeznek majd? Az átlagos lemorzsa- 1979. november 1. Csütörtök

Next