Vas Népe, 1979. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
EXPRESSZ ★ Henryk Jabrowski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Costa Ricába érkezett, i Ötvenen meghaltak, harmincan pedig megsebesültek kedden délután Dzsibutitól 70 kilométerre, amikor egy tehervonat kisiklott — jelentette szerdán a helyi rádió. A sebesülteket Dzsibuti polgári és katonai kórházaiba szállították. A szerencsétlenség oka nem ismeretes, if öt benzinpalackos merényletet követtek el szerdára virradóra Paduában a Fiat-cég öt bemutatóterme ellen, további kettőt pedig ír város közelében. A robbanások jelentős anyagi károkat okoztak. A „Szervezett kommunista proletárok’’ elnevezésű szélsőbaloldali csoport ezzel az akcióval a Fiat-cég újabb elbocsátásai ellen akart tiltakozni. Az elmúlt héten — mint ismeretes — Fiaték fn munkást bocsátottak el. Lengyel bányaszerencsétlenség Sziléziában, a Czechowice —dziedzicei „Szilézia” kőszénbányáiban katasztrófa történt.Egy szállítószalag meggyulladása tüzet okozott. A körzetben 26 bányász tartózkodott. Az azonnal megindított mentőakció során négy bányászt sikerült kimenteni, és kettőnek a holttestére bukkantak rá. Húsz bányász kimenekülését illetve a közvetlen segítségnyújtást a tűzvész eddig meghiúsította. A mentésbe bekapcsolódtak a szomszédos bányák mentőalakulatai, valamint az ország legkiválóbb szakértői és tudósai, bevetették a legmodernebb műszaki eszközöket. Szerda esti jelentések szerint rendkívül nehéz körülmények között folyik a Szilézia nevű kőszénbányában rekedt 20 bányász mentése. A szerencsétlenség színhelyére érkezett Edward Gierek, a LEMIP KB első titkára. Találkozott a bányászokkal, a bányamentőkkel, az őket segítő tudósokkal és szakértőkkel. Kommentár Két malomkő között Duns, a NATO főtitkára az „eurorakéták” megszavazására bíztat. Hágában a kormányzó holland kereszténydemokrata tömörülés, a CD A 49 képviselője órködik a Pershing—2 és a szárnyasrakéták Európába telepítésétől, s a fegyverkorlátozásról tárgyalásokat javasol a Szovjetunióval. Az USÁ-ban tüntetnek a fegyverkezési hajsza fokozódása ellen. Rómában a parlament arról vitatkozik, milyen feltételek — értsd: gazdasági támogatás — fejében tárják szélesre Itália kapuit a középhatótávolságú nukleáris eszközök előtt. Ottawában a NATO 15 tagállamának parlamenti képviselői 71:38 arányban olyan határozatot hoztak, amely felszólítja az amerikai szenátust: hagyják jóvá a SALT-szerződést. Kétségek és remények — a világpolitika legfrissebb eseményeire, különösen az európai térség fejleményeire, nem jellemző az egyhangúság. Már-már naiv, mosolyognivaló az ellentmondás, ami egy-egy politikus megnyilatkozásaiból kicseng. Békésen megfér egymással az enyhülés támogatása — legalább is szavakban — és a fegyverkezés helyeslése. A legszembetűnőbb talán Margaret Thatcher brit miniszterelnök példája. A „vas-lady” nagy vonalakban egyetért a SALT ratifikálásával, ám ami az európai rakétatelepítési terveket illeti, érveit a rosszemlékű hidegháborús évekből kölcsönzi. Hasonlóképpen járnak el azok a NATO-stratégák is, akik most egyszerre szovjet fölényről, a Nyugat-Európát fenyegető állítólagos veszélyről próbálják meggyőzni közvéleményüket. Gyakran idézték korábban a londoni stratégiai intézetet. Többé-kevésbé tárgyilagos adatai csakugyan megközelítő pontossággal orientálnak, bár kétségtelenül a nyugati hatalmak szolgálatában". Újabban azonban a fegyverkezési hajsza híveinek hivatkozásából hiányoznak a londoni intézmény statisztikái. Egy nemrég közreadott jelentésükben ugyanis arról adtak számot, hogy a két katonai szervezet, a Varsói Szerződés és a NATO nagyjából egyensúlyi helyzetet foglal el Európában. Ez pedig a manipulált érvelés számára ugyebár nem elfogadható kiindulási pont... Szovjet részről ésszerű, elfogadható álláspont tükröződött azokban a kezdeményezésekben, amelyeket Leonyid Brezsnyev berlini beszédében jelentett be. Úgy tűnik, a NATO lépéselőnyt szeretne szerezni, s az „eurorakéták” tervének decemberi jóváhagyása után netán még a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások elől sem tér ki. Lehetetlen azonban e törekvés mögött nem érzékelni az igazi mozgatórugókat; az Egyesült Államok belső helyzetét, a jövő évi elnökválasztás előcsatározásainak , szelét, Carternak és közvetlen tanácsadóinak a „héják” voksaira kacsingatását. Gyapay Dénes infl- Algéria és Kurdisztán Mehdi Bazangan miniszterelnökkel az élen szerdán magas szintű iráni kormányküldöttség indult Algírba, hogy részt vegyen az algériai forradalom 25. évfordulójának ünnepségein. Az algériai látogatás során lehetőség nyílik arra, hogy az iráni küldöttség a vendéglátókon kívül tárgyalást folytasson az ünnepségeken résztvevő többi ,külföldi delegációval is. Ez egyébként Bazargari első külföldi útja februári kinevezése óta. A kormányfőt útjára elkísérte Ibrahim Jazdi külügyminiszter, Musztafa Ali Csamran hadügyminiszter, valamint Hosszein Saker tábornok, vezérkari főnök. A jelek szerint Iránban megkülönböztetett figyelmet szentelnek az Algériával kialakítandó kapcsolatoknak. Elutazása előtt Jazdi külügyminiszter közölte, hogy a küldöttség Khomeini ajatollah „fontos üzenetét” továbbítja az algériai vezetőknek. Nyilatkozatában Jazdi „a világ egyik legnagyobb, s egyben első iszlám forradalmának” minősítette az algériai nemzeti felszabadítási mozgalom győzelmét. Szerdai értesülések szerint a harcok korlátozására, a támadások beszüntetésére szólította fel a kurd felkelőket a Kurd Demokrata Párt, miután a teheráni kormány kedden utasította a hadsereg Kurdisztánban állomásozó alakulatait, hogy ne kezdeményezzenek fegyveres összetűzéseket, s kizárólag védelmi akciókat folytassanak. Az iráni kormány és a kurd vezetők a „korlátozott fegyvernyugvással” szeretnék előmozdítani a szembenálló felek közötti tárgyalásokat. Mint jelentettük, Teheránból csütörtökön „jószolgálati” kormányküldöttség indul Kurdisztánba, hogy tárgyaljon az autonómiát követelő kurd vezetőkkel. Kurdisztániból szintén szerdán érkezett hír arról is, hogy a kurd felkelők kezére jutott Bukan városában ismét megkezdte tevékenységét több betiltott politikai szervezet. Kurd források szerint már megnyitották a Kurd Demokrata Pártés a radikális Fedajin—Khalk csoport irodáit a Mahaibadtól délre fekvő városban. tazalasz amerikai „előrejelzésekre” Az USA kongresszusának egyesített gazdasági bizottsága nemrég nyilvánosságra hozta azt a jelentését, amelyben többek között arról esik szó, hogy a Szovjetunióban néhány éven belül súlyos olajhiány léphet fel és olajexportőrből olajimportőrré válhat. A dokumentumot olvasva azt lehetne hinni, hogy nem is az USA-t és a többi nyugati országot sújtja az energiaválság, hanem a Szovjetuniót. Felmerül a kérdés, vajon mire szolgálnak az efféle „előrejelzések”? Úgy tűnik, az amerikai közgazdászok számára éppen ez az időszak lenne a legmegfelelőbb arra, hogy azt kutassák: miként lehetne megoldani saját országukban az energiahiányt, ahelyett, hogy a Szovjetunió jövőbeli gondjairól szóló üres fecsegésbe bocsátkoznak. Márpedig az amerikai energiahelyzet valóban komoly. Maga Carter elnök jelentette ki, hogy az „energiaproblémák ellen vívott harc — Amerikának mint nemzetnek a szabadságért és függetlenségért vívott harca”. Az elnöknek nyomós okai voltak arra, hogy ilyesmit jelentsen ki. Az USA lakosságának az energiaválság miatt számtalan nehézséggel kell küszködnie. Ezzel kapcsolatban az energiaügyi miniszter-helyettes például kijelentette, hogy ezen a télen sok amerikai a fűtés és a táplálkozás közt lesz kénytelen választani. William Roth, Delaware állam köztársaságpárti szenátora megjegyezte: „hamarosan olcsóbb lesz dollárkötegekkel fűteni, mint olajjal.” „Az elkövetkező hónapokban sok észak-keleten lakó család kénytelen lesz választani a kenyér, a lakás vagy a meleg között” — írta jelentésében a feketebőrűek szervezetének nemzeti városi ligája. Az év harmadik negyedének jövedelmeiről a közelmúltban közzétett adatok az olajmonopóliumok profitjának rekordnagyságú, 50— 134 százalékos növekedéséről tanúskodnak az elmúlt év hasonló időszakához képest. Nem meglepő tehát, hogy Carter elnök 142 milliárd dolláros energiaprogramját, amelyet túlnyomórészt az olajcégek extraprofitjának kivetett adókból finanszíroznának az utóbbiak igen ellenségesen fogadták. Ennek a programnak gyakorlatilag minden pontja a nagytőke egyik vagy másik szektorának érdekeibe ütközött, akiknek — kongresszusi lobbyjuk segítségével — sikerült megakadályozniuk elfogadását. A kongresszus egyesített gazdasági bizottságának a várható szovjetunióbeli olajhiányról szóló jelentésének közzétételét nyilvánvalóan propagandacélok sugalmazták, főként az, hogy eltereljék a figyelmet az Egyesült Államok súlyosbodó energiaválságáról és hogy elhitessék az amerikaiakkal: saját gondjaik más országokat sem kerülnek el a jövőben. Sovány vigasz! (TASZSZ) Nőttek Kennedy esélyei A demokratapárti elnökjelöltségért vívott küzdelemben tovább növekedtek Edward Kennedy szenátor esélyei. Jane Byrne chicagói polgármester kedden közölte, hogy Kennedy szenátor támogatása mellett döntött, noha nem sokkal korábban még ellenkező értelmű kijelentést tett Carter elnök jelenlétében. Ugyanezen a napon Dick Clark, a washingtoni kormány menekültügyi programjának koordinátora lemondott posztjáról, hogy csatlakozhasson Edward Kennedy táborához. Clark, Iowa állam volt demokrata párti szenátora korábban azt mondta, hogy semleges lesz a Carter—Kennedy párviadalban. Mostani döntését a jelenlegi elnök újraválasztására irányuló erőfeszítései iránt mutatkozó általános közönnyel indokolta. A pénzügyi alkalmazottak szakszervezete kedden Edward Kennedy szenátor demokratapárti elnökjelöltségének támogatása mellett foglalt állást. Vincent Connery, a szakszervezet elnöke kedden Washingtonban tartott sajtókonferenciáján Carter elnök szemére vetette, hogy nem képes megbirkózni a gazdasági nehézségekkel és bírálta Carternek a közalkalmazottak szakszervezeteivel szemben folytatott politikáját, különösen azt a múlt évi döntését, amely 5,5 százalékban maximálta fizetésemelésüket. Glenn Watts, a közlekedési dolgozók szakszervezetének elnöke viszont szervezetének hivatalos lapjában Kennedy jelöltsége ellen érvelt. Szerinte demokrata párt érdekei azt diktálják, hogy Kennedy halassza el indulását 1984-re, mert Carter jelölése jelenleg nagyobb lehetőségeket kínál a republikánusokkal szemben. Aczél György miniszterelnök-helyettes fogadta dr. Hans- Jochen Vogel nyugatnémet igazságügyminisztert. Magyar—luxemburgi külügyminiszteri tárgyalások folynak Budapesten. A képen bal szélen Puja Frigyes, vele szem-ében pedig vendége, Gaston Thorn luxemburgi külügyminiszter. Thatcher Bonnban Egynapos brit—nyugatnémet konzultációt tartottak szerdán Bonnban. Helmut Schmidt kancellár a délelőtt folyamán két és félórás négyszemközti megbeszélést folytatott Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel. Ezzel párhuzamosan a két külügyminiszter, Genscher és lord Carrington is tárgyalóasztalhoz ült. Egybonni kormányszóvivő szerint az első találkozón aktuális nemzetközi kérdésekről esett szó. A két politikus tájékoztatta egymást Hua Kuo-feng kínai kormányfő bonni illetve londoni látogatásának eredményeiről. Eszmecserét folytattak az enyhülés témaköréről, különös tekintettel a leszerelésre és a fegyverzetellenőrzésre. Előkészítették a NATO decemberi csúcstalálkozóján megvitatásra kerülő nyugati tervet új rakétafegyverek gyártásáról, európai állomásoztatásáról, valamint az észak-atlanti tömb „leszerelési” javaslatáról. Ugyancsak szó esett a SAJLT —II és a SALT—III megállapodásról is. Napirendenszerepelt a brit kormány számára legégetőbb kérdés is: Londonnak az a követelése, hogy a Közös Piac november végi dublini csúcsértekezletén csökkentsék Anglia hozzájárulását a közös költségvetéshez. Thatcher a nap folyamán felkereste Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnököt is. Fttal fizetek! Szakmunkásképzés szakmunkásképzés sajátos Közismert munkaerőhiány szorongatja a vendéglátóipart, s az sem öregbíti atisztes hagyományokra viszszatekintő szakma tekintélyét, hogy a még meglevő dolgozóknak is csak kisebbhányada felel meg az alapvető követelményeknek. A Szakma régi, neves mesterei kiöregednek, ezért időszerű feltenni a kérdést, vajon lesz-e elegendő és megfelelő utánpótlás, lesznek-e akik tuajd a tűzhelyek mellé állnak, tortakölteményeket álmodnak, hozzáértő ízlésselterítenek és udvariasan felt szolgálnak? Elveszett illúziók A fővárosban és az ország különböző megyéiben, több iskolában folyik a vendéglátóipari szakmunkásképzés. Ezúttal az egyik legnagyobb,az Ecseri úton működő, Vendéglátóipari, Szakközép és Szakmunkásképző Iskolába látogattunk, ahol Barna József igazgatóhelyettes ismertette a vendéglátóipari helyzetét és feladatait. Az Ecseri úti vendéglátóipari szakmunkásképző iskolának 1032 tanulója vam Az idei tanévben tizenhárom első osztály indult négy- százharminc növendékkel. Közülük 130 a felszolgáló, 130 a szakács, ugyancsak 130 a cukrász és 40 az eladótanuló, ez utóbbi elvégzése kávéfőzői, illetve úgynevezett „forgóplaccos” felszolgálói munkakör betöltésére képesít. A vendéglátóipar különböző szakmáira készülő fiatalok kétharmada fiú és egyharmada lány. Az ■arány azért billen a fiúk javára, mert a felszolgáló és ■a szakács tanulók döntő ■többsége fiú, a cukrász mesterséget választók között viszont már több lányt találhatunk, eladónak pedig kizárólag csak lányok készülnek. Négyszázharmincan kezdték meg tehát idén a tanulmányaikat ebben a vendéglátóipari szakmunkásképző iskolában. De közülük vajon mennyien végeznek majd? Az átlagos lemorzsa- 1979. november 1. Csütörtök