Vas Népe, 1979. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
Túl a Volgán, mari földön 4. ZVENYINGOVO Utaztunk, mesébe illő rengetegen át. Egyszer megálltunk egy egészen kicsi, mély, mégis átlátszó tónál.. Sok ilyen és nagyobb tó van a Mari Köztársaságban. Szabad inni a vizükből, oly tiszták. Esett a hó, hidegebb volt a fagypontnál. Mondták, hogy ez a hó már meg is marad. Egy helyen az erdőben azonban iker-vargányát találtunk és rengeteg volt a pereszke. Mátyás királyunk címerének hollója úgy látszik északkeletre „emigrált”: láttunk hollórajt, ami nálunk már kipusztult. Aztán megérkeztünk Zvenyingovoba. Ez egy kisváros, járási székhely a Volga mentén. A járásnak 52 000, a városnak 12 000 lakosa van. Új város, nemrég még falu volt. Mint nálunk Körmend, vagy Celldömölk. A járás területének 60 százaléka erdő. A szántóföldek a 37. osztályba tartoznak minőségük, termőképességük szerint. (A Szovjetunióban 100 osztály van.) Tizennyolc kisebb-nagyobb ipari üzeme van a járásnak, főképpen a székhelynek, a legnagyobb a hajóépítő, illetve javító vállalat. A járás területén is erőteljesen végzik a meliorációs talajjavítást. Évente több mint 20 millió rubel a központi állami beruházás. Érdekes, hogy ebből 150 milliót kimondottan a város és a járrás építkezéseire költenek. Ez már szépen meg is látszik a városon és a járáson. A hajógyár udvarának elején egy markáns arcvonású szobor áll magas talapzaton. Ez Butyakov, mondják kísérőink. Hajókovács volt és 1940-ben önként bevonult katonának és meghalt a finn—orosz háborúban. Az egyik üzemrész falánál egy magas emléktábla áll. Azok emlékére, akik elestek a második világháborúban. Ebből a gyárból 330 ember ment a csatába és 95 elpusztult. A neveket nem a táblába mélyítették, ahogy általában szokás, hanem a táblát mélyítették a nevek körül. A nevek, betűk nagyok, kiugróak és acélból vannak. Köztük a Magyarországon elesett katonák nevei is. A XI. ötéves tervben nagy rekonstrukcióval fejlesztjük gyárunkat, mondta Alekszander Dvitmievics Aulov főmérnök. German Alekszandrovics Mitrofanov párttitkár elmondotta, hogy ebben a gyárban javítják azokat a tolóhajókat is, amelyeket a magyarok gyártottak és kitűnő tolóhajók a Volgán. Az egyik ilyen magyar hajónak Nikolaj Iljics Vicsorkin a kapitánya, ő elutazott Magyarországra és onnan a Dunán, a Feketetengeren, a Volgán át vezette el azt a tolóhajót, amelylyel most is mindenfélét szállít. Vele dolgozik a hajón a felesége, fia, annak a felesége is. Háromszor három nagy, megrakott uszályt tol gépével, amely legjobb tudomásuk szerint szállítási rekordnak számít messze földön. Nem tudja más ugyanilyen magyar tolóhajóval utolérni teljesítményét. Aztán jött egy hajó Csebokszáriból, Valentin Alekszandrovics Matvejev, a járási pártbizottság első titkára kérte kölcsön, hogy kirándulhassunk vele. Amikor a hajó kajütjébe szálltunk, azt mondta: az ég felhős, eszébe hajlik az idő s a Volga sem derűs most. Hó hull széllel, ez ellen azonban nem tehetünk. Az a fontos, hogy a szívünk derűs legyen. Meleg és elvtársian baráti. Erre koccintsunk! Mondtam neki, hogy egyszer, nagyon derült időben utaztam már a Volgán. Volzsszktól Uljanovszkig, az egykori Szimbirszkig. Akkor azt mondtam: bárha egyszer majd láthatnám a Volgát télies, fenséges zordságában is! Amikor fönt az ég, lent a tengernyi víz ráncolja homlokát. És most ráncolta. És mondtam, hogy a fedélzetre megyek, szeretném onnan látni mindezt. Aztán föntről néztem, a korlátnak támaszkodva. Nem zavartak. Jó idő elteltével mondták a zvenyingovoiak: a Volga bal partjától kezdődik a mari föld. A túlsó partjától pedig csuvas föld. És itt hármashatár van, mert itt kezdődik a Tatár Köztársaság is. A monda szerint Sztyepan Razin is fontos küldetésben járt itt egyszer. Nézze, hol legtisztább a Volga vize. Amikor meglátta, hogy itt, úgy határozott, hogy a két parton túli területet a mari és a csuvas nép birtokolhatja, mivel mindegyik dolgos, becsületes nép. Van itt két domb a Volga mentén. Ez is azt jelképezi. Később, amikor bementem a hajó vezetőfülkéjébe, láttam, hogy a hajót már kollégám, Horváth Pál vezeti. (Valamikor a Dunán, a flottillánál szolgált katonaként. A csebokszári kormányos nevetve, tüntetően kiment, mintha dolga akadt volna a fedélzetén. Láttam rajta, kimenetelével azt akarja kifejezni, hogy megbízik kollégámban. Sötét volt, a Volga két partján jelző lámpák villóztak. Villanások, föl, le. Mindig látni lehetett, melyik a vezető villózás, a melyik a tilos. A személy - és teherforgalom elég nagy volt a folyamon. Jó idő elteltével visszatértünk Zvenyingovoba. Ott is aludtunk egy nagyon helyes szállodában. Marina — azaz Mari — szolgált ki bennünket a vacsoránál. Egy nagyon helyesen büszke Volgai lány. Egy mari Mari! Étkezéskor egy gyönyörű, cukorból készült kiskosarat is rakott elénk. Cukorgyümölcsökkel volt tele. Ennivaló, szép csendéletű festménynek is beillett volna. (Folytatjuk! Pozsgai Zoltán Fotó: Horváth Pál A Volga pótolhatatlan villlút. Óriási teherforgalmon kívül menetrend szerint suhannak habjain a személyszállító Meteor szárnyashajók. gondokkal és eredményekkel tudás 20—25 százalék , ennek több oka van. Ezek közül elsőként említendő az illúziók elvesztése. A vendéglátóipari keresetekről kialakult legendák jelentik ugyanis a szakma legnagyobb vonzerejét. Amikor azonban a gyerekek az iskolában és az üzletben, ahol szakmai gyakorlaton vannak, csakhamar rádöbbennek, hogy a vendéglátóipar nem csak „jattot” jelent, hanem kemény és megfeszített, szabad szomlat és ünnep nélküli munkát is, következik a kiábrándulás, és sürgősen más szakma után néznek. A lemorzsolódás másik oka, hogy a tanulmányi eredmények egyes esetekben még a legminimálisabb követelményeket sem elégítik ki. Ez részben az alapok hiányának is betudható, hiszen — válogatási lehetőség nem lévén — a tanulók többsége kettes, jobb esetben hármas átlagosztályzattal végezte a nyolcadik általánost. De azt is figyelembe kell venni, hogy a vendéglátóipari szakmunkás- képzés alapfeltételei sokkal kedvezőtlenebbek mint más, ipari szakmáké. Az iskolának nincsenek például olyantanműhelyei — történetesen konyhái — ahol ennyi tanuló gyakorlati oktatását biztosítani lehetne. Így a gyakorlati oktatás csaknem kizárólag a vállalatok üzleteiben és azok konyháibantörténik. S így az ahány házannyi szokás mondás alapjában a gyakorlati oktatás szintje vállalatonként, s még vállalatokon belül, üzletenként is változó. Pedig nem mindegy, hogy a fiatalok milyen munkahelyi közösségekbe kerülnek, hogyan foglalkoznak velük, mit látnak és tapasztalnak Mert a gyerekeket érhetik káros hatások is az üzletekben. S ahárom iskolai nap alatt ugyancsak nehéz feledtetni velük a szakmát csak könynyű pénzszerzési forrásnak tekintő pincéreket, a munkafegyelem lazaságát kihasználó konyhai személyzetet és az ittas vendégek kötetlen viselkedését. Pedig többekközött ezeknek a negatív élményeknek a következménye a harmadik lemorzsolódási ok, a felgyülemlett igazolatlan órák sokasága is., Mert a gyerek abból vaz alapélvből indul ki, ha a munkahelyen eltűrik a fegyelmezetlenséget, ha egyfelnőtt minden következmény nélkül „csinálhat” magának önkényesen szabadnapot, miért nem vonatkozhat ez őrá az iskolában is? De lehetnek a gyenge tanulmányi eredményeknek és igazolatlan órák gyarapodásának családi okai, társadalmi háttere is, s ez sem ritka, mivel nem kevés úgynevezett „veszélyeztetett” gyerek tanul ebben az iskolában. Mentőakciók Természetesen az iskola egyik elsődleges célja a lemorzsolódás csökkentése és a tanulmányi eredmények javítása. Ennek érdekében mind szorosabb kapcsolatot igyekeznek kialakítani azokkal a vendéglátóipari vállalatokkal, ahol a tanulók a gyakorlati idejüket töltik, s a vállalatok tanulófelelőseivel megbeszélik az iskola gyakorlati tantervét és irányelveit. A társadalmi háttér és a tanulást gátló nyomasztó családi körülmények felderítése szintén a pedagógusok, nevelők feladata, akik rendszeresen, járnak családlátogatásokra, rábeszélnek, érvelnek, agitálnak, valóságos mentőakciókat szerveznek, hogy egy-egy gyerek továbbtanulhasson. Az a cél,hogy mind jobban ismerjék a gyerekek iskolán kívüli,életét is, mert csak így tudják valóban megmenteni őket, s átsegíteni az esetleges kríziseken, hiszen a tanítás és tanulás csak akkor lehet igazán eredményes, ha mint a pedagógusnak, mint a diáknak egyaránt sikerélményt jelent. Ezek után azonban még mindig levegőben lóg a kérődés: ha valóban ennyi gondot, energiát, fáradságot jelent a vendéglátóipari szakmunkásképzés, vajon milyen lesz az utánpótlás? A jelek biztatóak. Ezt a szakmát ugyanis sokan „menet közben” szeretik és ismerik meg igazán. Eztbizonyítja, hogy sok szakmunkásképzőt végzett fiatal tanul tovább esti szakközépiskolában, s vannak olyanok is, akik a vendéglátóipari főiskolán diplomát szereznek. Ágh Tihamér 1979. november 1. Csütörtök Köszönjük, fiúk! Néha szeretnék veletek kezet szorítani, ahogy a forgalmas útkereszteződésben, a Rohonci út és a Szűrcsapó utca találkozásánál reggelente irányítjátok a közlekedést. Pedig — most már nyugodtan bevallhatom — annak idején, amikor először tűntetek föl a sarkon s állítottátok meg a gépkocsikat, hogy az iskolásoknak elsőbbséget adjatok, még majdnem rosszalló kétkedéssel nézzetek benneteket. Aztán, ahogy teltek a hetek, hónapok, meggyőztetek bennünket: általános iskolás fiúk is beletanulhatnak a csöppet sem könnyű mesterségbe, átvehetik a felelősséget felnőtt és gyermek közlekedők ügyében, felismerik az állandóan változó reggeli forgalomban a kritikus pillanatokat, gyorsan és határozottan cselekszenek, ha például óvodába, iskolába siető, félénk vagy tétova gyermekeket kell a gépkocsiáradat egyik oldaláról a másikra segíteni. S azt is bebizonyítottátok, hogy ennek a nagyon felelős és fontos közérdekű munkának a formai külsőségeit is megfelelő érzékkel tudjátok közlekedési rendőreinktől átvenni. Egyik-másikotok mármár felnőttes könnyedséggel, majdnem azt mondhatnám: eleganciával inti az álljt vagy a továbbhaladást. Kézfogás helyett hadd mondjunk így köszönetet, fiúk. Nektek is, tanáraitoknak, nevelőiteknek is. Azoknak is persze, akik nem ezen a sarkon, hanem másutt, a város más pontján hozzátok hasonlóan, veletek együtt már a kora reggeli órákban jó szívvel és elismerésre méltó buzgalommal vállalják ezt a többletet. Reméljük, előbb-utóbb azok a felnőttek is felfigyelnek rátok, akik (szerencsére nem sokan vannak) néha fegyelmezetlenek s kevésbé megértők. Bizonyára mindenkit meggyőztek arról, hogy így is lehet a közösségért, biztonságunkért felelősséget vállalni. Bertalan Felelős csak délelőtt van Az SZMT munkavédelmi felügyelői rendszereben végeznek délutáni, éjszakai ellenőrzéseket a tsz-ek, állami gazdaságok mellett a több műszakban dolgozó ipari üzemekben. Az irányítást, a munkakörülményeket, a munkahelyi fegyelmet vizsgálják elsősorban. Kiderül a tapasztalatokból, hogy az utóbbi kettő szoros függvénye annak, hogy vannak-e megfelelő irányítók a délelőtti főműszak után is. Sajnos, nem mindenütt. Álljon itt jellemző példaként a közelmúlt napokban vizsgált KERIPAR 4. sz. celldömölki, gyára, ahol mintegy félszáz délutánosra nem jut szakmányvezető. Nincs olyan valaki, aki átlátná, irányítaná a műszak egészét a létszámtól kezdve a termeléssel, a munkavédelemmel összefüggő problémákig. Egyszóval abszolút intézkedési joggal délután, éjszaka nincs senki felruházva. Nagyon sok más üzemben meg az a tapasztalat, hogy alkalomadtán egyikmásik csoportvezetőt bízzák meg az ilyen teendők ellátásával. Sajnos, csak szóban. Írásos* meghatal—ugyanis nincs erről. És ez a tény: fonák helyzetek előidé-* zője lehet. Példának okáért, ha valami rendkívüli dolog előadja magát, és utólag felelőst keresnek, az ily módon előléptetett személy (akik közül jónéhány — a vizsgálat ezt is bizonyította — egyáltalán nincs tisztában, teendőinek sokaságával, nem tudja mire vállalkozott) kérdőre vonható-e igazán? Hol az írásos bizonyíték a kinevezésről? Továbbá az ilyen botcsinálta felelős személyeknek koránt sincs megfelelő tekintélyük, rangjuk. Lazább így a munkafegyelem, a balesetvédelmi előírásokat sem tartják be a szabályzatnak megfelelően. (lakatos) lföldg takarékossági nap