Vas Népe, 1980. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
EXPRESSZ ★ A Richter skála szerint 8,0 erősségű földrengés volt kedden délután a Portugáliához tartozó Azori szigeteken. Portugáliában szerdán négynapos gyászt rendeltek el a földrengés miatt. Eanes portugál elnök tegnap a helyszínre érkezett. Egyes források úgy tudják, hogy a földmozgásnak több mint ötven halálos és mintegy háromszáz sebesült áldozata van. ★ Másfél éves vizsgálat után a római államügyész megszerkesztette vádiratát Aldo Moro kereszténydemokrata pártelnök elrablása és meggyilkolása miatt, és továbbította a törvényszékre. A vádirat 21 személy vád alá helyezésére tesz indítványt. Törökország Katonák felhívása A török katonai vezetők figyelmeztetést intéztek akormányhoz és a parlamenthez: zároshatáridőn belül számolják fel az országban dúló anarchiát. Fahri Korutürk köztársasági elnök szerdán az elnöki palotába rendelte Süleyman Demirel kormányfőt és Bülent Ecevitet, az ellenzéki Köztársasági Néppárt vezetőjét, hogy ismertesse velük a hadsereg vezetőinek az ország politikai pártjaihoz és alkotmányos intézményeihez intézett figyelmeztető feljegyzését. A dokumentum felszólítja a parlamentet, hogy „a lehető leghamarabb hozza meg a szükséges intézkedéseket a nemzeti egység biztosítására, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága helyreállítására”. « A Az afgán kormány nyilatkozata Támadások nagykövetségek ellen Az afgán kormány hétfőn Kabulban nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatta: a szovjet katonai segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi joggal. Az alapokmány 51. cikkelye ugyanis kimondja: minden ország joga, hogy szükség esetén segítséget kérjen más baráti országtól. Mihelyt megszűnik a külföldi agresszió veszélye, amint szavatolják a békét és a biztonságot a térségben, a korlátozott létszámú szovjet erők — az afgán kormány kívánságára — bármely pillanatban elhagyják az ország területét. Kijelentjük azonban — fűzte hozzá —, hogy amennyiben Afganisztán külső ellenségei tovább bújtogatnak és folytatják agressziós cselekményeiket, az áprilisi forradalom vívmányainak, függetlenségüknek és nemzeti szuverenitásunknak védelmére még hatékonyabb segítséget kérünk a Szovjetuniótól és más békeszerető országoktól. A kormánynyilatkozat Pakisztánt jelöli meg, mint a Demokratikus Afganisztán ellen irányuló amerikai fegyveres felforgató akciók kiinduló pontját. Mintegy hatvan afgán diák szerdán elfoglalta Afganisztán új-delhi nagykövetségét. Az akció idején a nagykövet nem tartózkodott az épületben. A diákok bezúzták az ablakokat, szétszórták a hivatalos iratokat. Jelentések szerint a támadók hat órai benntartózkodás után elhagyták az épületet. Szerdán délelőtt hasonló esemény színhelye volt Afganisztán bonni nagykövetsége: az épületbe harminc, egyes források szerint ismeretlen nemzetiségű személy, más jelentések szerint afgán diák hatolt be. A támadók elbarikádozták magukat a nagykövetség helyiségeiben. A nyugatnémet rendőrség eltávolította az épületből és őrizetve vette őket. A rendőrség szóvivője később bejelentette, hogy igazoltatásuk után szabadlábra helyezték őket. Az újév első munkanapján 0 órakor leállt az acélgyártás Nagy-Britannia kohóiban és öntődéiben — megkezdődött az 1928-as általános sztrájk óta első országos acélipari sztrájk. Az állami acélipar százezer fizikai dolgozója — nemzetközi és hazai szakszervezeti szolidaritástól támogatva — sztrájkba lépett, mert a kormány életszínvonaluk érzékeny csökkentésével akarja versenyképesebbé tenni a pangó iparágat. A tröszt hat százalékos béremelési ajánlatot tett, míg az acélipari szakszervezet 16-ot követel a máris 17 százalék felett járó évi infláció ellensúlyozására. A konzervatív kormány egyelőre azt hangoztatja, hogy semmi köze sincsen a „munkaügyi vitához”, a vállalat egyezzék meg dolgozóival, ahogy tud a látszólagos semlegesség politikája mögött azonban az a fenyegetés húzódik meg, hogy az elhúzódó sztrájk még jobban megtizedelheti az ország legfontosabb állami iparágát, mint amit a kormány máris elhatározott. Még nagyobb bérjavítás lehetőségét is további 12 ezer dolgozó leépítéséhez kötötték, amikor a tröszt már amúgy is 50 ezer dolgozó végleges elbocsátását és az acéltermelő kapacitásnak negyedével történő csökkentését tervezi két év alatt. Angliában a két vasutas szakszervezet és a dokkmunkások szolidaritási akciót indítanak az acélipariakkal. Szerdától megszüntették a vas és acél szállítását az üzemekbe, külföldről sem acél, sem kokszolható szén nem jut többet a brit felhasználókhoz. Egy rágalom-hadjárat háttere A legújabb hírek szerint Afganisztánban viszszatér rendes kerékvágásába az élet, de a nemzetközi porond nyugati rágalmaktól hangos. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post olyan címet ad egyik „elemző” cikkének, amely önmagában is jól érzékelteti, mire igyekszik felhasználni az afganisztáni fejleményeket az amerikai vezetés. A cím így hangzik: „az enyhülés halott...” az afgán helyzetre való nyugati — elsősorban persze amerikai — reagálás félreérthetetlenül beleillik abba a szovjetellenes kampányba, amelynek célja nem utolsó sorban belpolitikai természetű: hidegháborús hisztéria felkorbácsolásával próbál „nemzeti egységet” teremteni és ennek nyomán a hivatalban levő apparátus számára szavazatokat szerezni. Mi az igazság Afganisztán körül? Ez a stratégiailag fontos helyen levő ország a földkerekség egyik legelmaradottabb állama volt: nyomor, tudatlanság, teljes kiszolgáltatottság jutott osztályrészül a népnek és a társadalom szerkezete szinte középkori szinten konzerválódott. Az utóbbi években azonban sokasodtak annak jelei, hogy a magas hegyek sem zárhatják el légmentesen Afganisztánt a világ változásaitól. Itt is megszülettek azok az erők, amelyek az immár másfél évtizede megalakult forradalmi párt vezetésével győzelemre akarták — és tudták — vinni az új életért vívott küzdelmet. Diadalmaskodott az áprilisi forradalom és az afgán nép Taraki elnök vezetésével megindult az új élet útján. A belső ellenforradalmi és a külső reakciós erők azonban nem nyugodtak bele pozícióik elvesztésébe. Fő céljuk az új rendszer lejáratása, katonai, gazdasági és politikai meggyengítése volt. Egyre növekvő mértékben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációikat. Kívülről, lényegében az Egyesült Államok imperialista köreinek, a kínai és pakisztáni vezetők támogatásával. A reakció népellenes törekvései megvalósításához politikájával Hafizullah Amin államfő is hozzájárult. Amin szeptemberben puccsal buktatta meg Taraki haladó rendszerét, a törvényesség durva megsértésével és visszaéléseivel befeketítette az áprilisi forradalom eszményképeit. Ilyen helyzetben a szovjet—afgán szerződés és az ENSZ-alapokmány megfelelő cikkelye alapján fordultak segítségért a szomszédos Szovjetunióhoz ahazájuk érdekeit valóban szívükön viselő afgán erők — és a segítség nem is maradt el. „Országunk — írja a Pravda — nem titkolta: nem engedi, hogy Afganisztánt a Szovjetunió déli határán imperialista agresszió előkészítésének ugródeszkájává változtassák”. Ez az állásfoglalás különösen azoknak a híreknek a fényében tűnik indokoltnak, amelyek szerint az Egyesült Államok fokozza fegyverszállításait Pakisztánba, amely eddig is az Afganisztán elleni támadások fő kiindulópontja volt. Harmat Endre Lisszabon Kormánynévsor Francisco La Cameiro, az új portugál miniszterelnök ismertette kormánya névsorát. A decemberi választásokon győztes jobboldali pártkoalíciót képviselő kabinet a kormányfővel együtt 15 tagú. A miniszterelnök szociáldemokrata pártja a kormányfői poszt mellett még nyolc miniszteri tárcát kapott. A koalíció másik pártját, a Demokratikus Centrnumpártot (CDS-t) öt miniszter képviseli a kabinetben: a CDS vezetője, a 38 éves Diego Freitas Do Amaral miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. A jobboldali kabinet hat fős többségre számíthat a nemzetgyűlésiben. Rhodesia Nkomo hazatér Kedden megkezdődött a februárra kiírt választások előtti kampány. A Hazafias Front egyik szóvivője hivatalosan bejelentette, hogy Joshua Nkomo, a front társelnöke vasárnap tér vissza Rhodesiába. Egyúttal cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint Nkomo és a front másik társelnöke, Mugabe külön-külön lépnének föl a választásokon. Losonczi Pál újévi köszöntője Az alábbiakban közzétesszük Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntőjét, amely január elsején hangzott el a Kossuth Rádióban és a Televízióban. Tisztelt Honfitársak! Az új év első napján számvetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Számot vetünk az elvégzett munkával, és egyben előrenézve, megszabjuk a jövő feladatait is. A közösségi és az egyéni számvetés jól megfér egymással a írai társadalmunkban, és jól össze lehet hangolni azokat a feladatokat, amelyek a haza sorsának további alakulását meghatározzák. Milyen évet hagytunk mögöttünk? Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egyetemben is — alapjában eredményesnek ítélhetünk. Fejlődésünk kézzelfogható eredményei öltenek testet abban, hogy új gyárakkal, lakóházak tízezreivel, iskolákkal, óvodákkal, kulturális, egészségügyi intézményekkel gyarapodtunk. Népünk békében, nyugodt körülmények között élhetett és dolgozhatott. Eredményeink értékét csak növeli, hogy nehezebb külső és belső feltételek közepette értük el azokat. Népünk a gazda szemével nézd dolgainkat, felelősen mérlegel, józanul ítél Politikai érettségéről, a szocializmus eszméihez való ragaszkodásáról tesz tanúságot, amikor fegyelmezetten és megértően vállalja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldására irányulnak, jóllehet ezek áldozatot is követelnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és politikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializmus építése nem mentes a gondoktól sem. De erősíti hitét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvonalában a szocializmus építésének útján halad. Igaz, terveink az idén szerényebb célokat tűznek ki, de valójában nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldanunk. Mindezek arra irányulnak, hogy megvédjük eddigi eredményeinket, amelyeket a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. Érdemes értük dolgozni, érdemes értük cselekedni! Kedves Barátaim! Teljes joggal mondhatjuk: nem gondtalanul, de reménykedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos feltétele ma, hogy minden, területen fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk, hogy takarékosabb gazdálkodással, a hatékonyság és a minőség javításával növeljük népgazdaságunk eredményeit. Jó alapot adott ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő tennivalókra. Népünk abban a tudatban végezheti nyugodt alkotó munkáját, hogy a párt következetesen folytatja azt a fő politikai irányvonalat, amely a múlt évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan eredményeket és vívmányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határozott eltökéltséggel, elemi érdekektől vezéreltetve kell dologznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, akinek drága a haza üdve és további felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemzetet szocialista egységbe tömörítő összefogásra! A társadalom egésze és a kisebb közösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sorskérdéseit és a rá váró tennivalókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását”. Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal tisztában vagyunk, de tudatában vagyunk annak is, hogy békés alkotó munkánknak fontos nemzeti feltételei vannak. A világ eseményei ellentmondásosak és bonyolultak. Sőt, feszültséggel, néha fenyegetésekkel terhesek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemrégiben elfogadott veszélyes európai rakétafegyverkezési döntésére. De mindezek ellenére is az a meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő, hogy tovább szélesedik a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nemzetközi küzdőtéren. A nemzetközi viszonyok kedvező alakulásában növekvő szerepet játszik a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalom. Ezért tartjuk külpolitikánk alapjának, hogy erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Szolidárisak vagytok a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralomtól megszabadult népekkel. A békés egymás mellett élés elveitől vezéreltetve, a kölcsönös előnyök alapján, tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal, politikai, gazdasági kulturális és más területeken. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az előttünk álló út zökkenőmentes. Azonban meggyőződéssel valljuk, hogy ebben az évben is teljesíthető célokat tűztünk magunk elé. Szocialista rendszerünkben az egész magyar nép kezébe van letéve sorsának, jövőjének alakulása. Hisszük, hogy ki-ki jól érti a maga feladatát, kötelességét és e szellemben munkálkodik, alkot saját maga és egyben szocialista hazánk javára és boldogulására. Ezeknek, az egész nemzetünket átfogó, egységes cselekvésre ösztönző feladatoknak a sikeres végzéséhez kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében minden hazánkfiának jó erőt, egészséget, egész magyar népünknek: boldog új évet. Meglepett, amikor legutóbbi ünnepi faluriportunkból azt olvastam, hogy Kemenessemijénben az onnan elszármazott Kecskeméti Lajos „lejegyezte” az egykori helybeli Józsi kanász és egy gazdaember történetét, mely szerint a kanász a gazda ablaka előtt dudált, noha annak nem is volt kijáró „malaca”. A gazda, hogy a korai, álomriasztó dudálást elhárítsa, cselhez folyamodott. Reggelenként adott Józsi kánásznak egy-egy pohárka pálinkát, hogy csak fújja, fújja, szereti hallgatni. Egyszer azonban nem tette ki a pálinkát az ablakba, sőt másnap, harminci nap és később sem, amitől a kellemetlenkedő kanász úgy megsértődött, hogy többé nem volt hajlandó dudálni a gazdának. Jópofa történet, nem vitás. Csakhát aligha eredeti sömjéni, sőt biztos, hogy nem, hiszen aki Móricz Zsigmond rövid szép prózáit ismeri, tudja, hogy ezt a történetet ő írta meg ,,A debreceni csordás” című anek idotisztikus elbeszélésében. Ettől persze még lehetne sömjéni téma, mag, ihletés, hiszen jól tudjuk, hogy Móricz Zsigmond a realizmus egyfajta megszállottja volt, főképpen idősebb korában, témáinak legnagyobb neszét nem kigondolta, hanem az életből merítette. Azt mondta például Szombathelyen, amikor itt járt: „Az idealizmus az irodalomban azt jelenti, hogy valaki kész doktrínával megy neki az életnek és adatokat keres az elméletéhez. A realista író szabadon úszik az életben, s a lelke előtt és a lelkében lejátszódó életesemények alakulnak formába és rendszerbe. A két típus terméke közt csak azon a ponton válik el az érték, hogy az író maga tehetséges-e, művész-e, ha igen , mind a kettő egyformán értéket teremt, ha nem, akkor a külső kiindulás semmit sem segít”. Tehát az élet valóságaihoz igazodott. Mégsem meríthette Sömjenből a témát, hiszen „A debreceni csordás” című elbeszélését 1910-ben írta, amikor a Kemenes vidékéről vajmi kevés ismeretsége lehetett, azon kívül, hogy becsülte, nagyon tisztelte Berzsenyi Dánielt, megyénk nagy szülöttjét, aki ebből a tájból kelt is, és vált nagy hazafivá és költővé. Móricz egészen fiatalon írta „A debreceni csordás”-t s aligha volt szüksége rá, hogy a történetet Vasból Debrecenbe transzponálja át. És az ő történetében nem Józsi kanászról van szó, hanem Jávor Miska tehénpásztorról és nem egy gazdáról, hanem Debrecen egyik tanítójáról. És történetében egy szabolcsi „lyány” is szerepel. (A csordás tulajdonképpen neki szánta a hajnali „zenéket”.) Mint tudjuk, Móricz Szabolcsban született, iskoláit Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte. És ennek a tájnak a hangja, nyelve, lelki világa szólalt meg utána leginkább a műveiben. A dunántúli „L”-ező lányt például nem találhatjuk meg műveiben. Mindettől még mindig áthallatsahatott volna Sömjénből hozzá a történet, hiszen nem egy anekdota, mese, közmondás" világrészeket is képes bejárni, s Móricz viszonylag fiatalon Pesten is járt, sőt dolgozott is, egye- A sömjéni kanász. 1880. január 3. Csütörtök