Vas Népe, 1980. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

■XPRESSZ if Valéry Giscard d’Es­­taing francia köztársasá­gi elnök Szaddam Husz­­szein államfő meghívásá­ra még ebben az évben Irakba látogat — jelen­tette ki szerdán Bagdad­ban Olivier Stirn francia külügyi államtitkár, aki hivatalos látogatáson Irakban tartózkodik. if A héten már a máso­dik sikeres szívátültetést hajtották végre Angliá­ban. Ezúttal a londoni Harefield kórházban ka­­pott új szívet egy páci­ens, ám az orvosok sem az ő, sem a donor nevét nem közölték. A hét ele­jén Cambridge-ben új szívet kapott Nigel Olney állapota azonban bizta­tóan javul. is Julianna holland ki­rálynő csütörtökön este televíziós beszédben je­lentette be, hogy április 30-án 71. születésnapján lemond trónjáról, lánya, Beatrix trónörökös-her­cegnő­­ javára. Beatrix, csütörtökön ünnepelte 42. születésnapját. Szabotázs­kísérlet Amerikai lapjelentések szerint szabotázst kíséreltek meg az Aeroflot szovjet lé­gitársaság utasszállító gépe ellen, amely január 18-án tette meg rendszeres járatát Moszkva és New York kö­zött. A New York-i repülő­tér egyik amerikai alkalma­zottja tudatosan megrongál­ta a leszállást ellenőrző elektronikus számítógépet. Csak a szerencsés véletlenen múlt, hogy a gépet nem ér­te baleset. A Szovjetunió washing­toni nagykövetsége magya­rázatot kért az amerikai kül­ügyminisztériumtól. Párizs nem bojkottál A France Soir című pári­zsi esti lap értesülései sze­rint­ Franciaország nem kö­veti az amerikai kormányt a Szovjetunióval kialakított gazdasági kapcsolatok csök­kentésében. A francia Me­zőgazdasági Minisztérium úgy vélekedik, hogy a Szov­jetunióba irányuló gabona­­szállítmányokat nem csök­kentik és Franciaország — a lehetőségekhez képest — kész minden, egyéb szovjet megrendelést teljesíteni. Negyven amerikai szervezet felhívása az enyhülésért „Az új amerikai­ kül- és katonapolitikáért küzdő koa­líció” elnevezésű szövetség amely 40 társadalmi szerve­zetet tömörít, elítélte a wa­shingtoni kormányzatnak a nemzetközi helyzet élezésé­re tett lépéseit. Nyilatkozatában a szövet­ség hangsúlyozta, hogy első­sorban az amerikai kor­mányzatot terheli a felelős­ség a nemzetközi helyzet bo­nyolultabbá válásáért. A do­kumentum megállapítja,­­hogy rontotta a szovjet— amerikai kapcsolatokat és aláásta az enyhülési­­politi­ka alapjait előib­b a SALT— II. szerződés aláírásának, majd kongresszusi elfoga­dásának halogatása, az MX típusú új hadászati rakéta kifejlesztéséről és új atom­fegyverek nyugat-európai elhelyezéséről hozott döntés, a katonai költségvetés eme­lése, valamint a „kínai kár­tya” kijátszásával való fe­nyegetőzés. A 40 amerikai társadalmi szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormány a szövetségi költségvetés ter­vezetében a katonai kiadá­sok újabb ugrásszerű növe­lését irányozza elő a szociá­lis program alapjainak csök­kentése árán. A szövetség nyilatkozata szerint Washington figyel­men kívül hagyja a törté­nelmi tapasztalatokat. Az Egyesült Államok katonai­­beavatkozása a fejlődő or­szágok bel­ügyeibe atomka­­­tasztrófa szélére taszítaná a világot. Angliában jó tíz évi nagy­arányú, központosított tele­fonlehallgatás folyik bármi­féle törvényes ellenőrzés nélkül. A lehallgató központ működését leleplező hetilap, a New Statesman minden parlamenti képviselőnek megküldte a lap számát, hogy parlamenti vitát provo­káljon a titkos tevékenység­ről. A New Statesman megálla­pította, hogy a lehallgató központ London Chelsea ke­rületeiben egy laktanyával szemben álló négyemeletes épületiben van. Hivatalos ne­ve a Fosta Gyártmányfejlesz­tő Részlege, de lényegesen különbözik a többi hasonló gyártmányfejlesztő teleptől. Kapui állandóan zárva van­nak, ablakait lefüggönyözve tartják és éjjel nappal fo­lyik benne a munka. A vál­tás a korahajnali órákban történik. Amikor igazgatóját, Philip Harrist megkérdezték, semmit sem volt hajlandó mondani az épület rendelte­téséről. Más, azóta nyugdí­jazott postamérnökök viszont elmondták a New States­­mannek, hogy a hivatal kor­szerű számítógépes berende­zései egyidőben ezer vona­lat képesek lehallgatni. Eb­ből a rendőrség alig százat vesz igénybe komolyabb bűnügyi nyomozások céljai­ra, a többivel a belbiztonsá­gi szerv, az MI 5 rendelke­zik és a Scotland Yard kü­lönleges osztaga. A sztárokban álló szak­szervezetek vezetőinek hiva­tali és otthoni telefonjait immár rendszeresen lehall­gatják. A rendőrségnek min­den alkalommal engedélyt kell kérnie a belügyminisz­tertől egy személy telefonjá­nak lehallgatására, az MI 5 azon­ban teljesen saját sza­kállára működhet. A lehallgató készülékeket rendszerint éjszaka szerelik fel a vidéki telefonközpon­tokban. A helyi mérnökök nem egyszer észreveszik és eltávolítják. A brit posta most dolgozik egy új, telje­sen elektronikus telefonköz­ponton a System X-en, amelybe bennfentesek sze­rint már eleve beépítik a le­hallgató és rögzítő berende­zést. A brit közvélemény azon­ban egyre jobban aggódik az elszaporodó lehallgatások miatt. A New Statesman vezér­cikke így foglalja össze vé­leményét: „Az ország törvé­nyes és alkotmányos szerke­­kezete minden lehetőséget megad, amit egy bürokrati­kus zsarnokság csak kíván­hat. Gyenge törvényhozá­sunk van, talpnyaló sajtónk, önelégült jogászhadunk és rengeteg gonoszul elnyomó törvényünk.” Délután az alsóházban William Whitelaw belügymi­niszter tagadta, hogy ellen­őrzés nélkül, folyna a tele­fonlehallgatás Angliában. Kommentár Robbanásveszély Rhodesiában A rhodesiai helyzet a témája az ENSZ ** Biztonsági Tanácsa ülésének. A tes­tület összehívását az Afrikai Egységszer­vezet kérte azzal az indokkal, hogy Nagy- Britannia súlyosan megsérti az országról decemberben, Londonban kötött négyolda­lú­ megállapodást. Mint ismeretes, ez az egyezmény arra hivatott, hogy egy átme­neti időszak közbeiktatásával biztosítsa a hatalom átadását a fehértelepes Smith­­rendszer kezéből a fekete többségnek. Az egyezmény aláírói között szerepel a fegy­veres felszabadító harcot folytató Zim­babwe Hazafias Front, a fehértelepesek képviselője, a vele együttműködő Muzore­­wa-kormányzat, valamint a volt gyarmat­­tartó, Nagy-Britannia. A megállapodás értelmében tűzszüne­­e­tet rendeltek el, s az újonnan ki­nevezett brit kormányzónak, lord Soames­­nak kellene gondoskodnia a megfelelő po­litikai körülményekről a valóban szabad választások megtartásához. A londoni meg­állapodás egyik fontos rendelkezése szerint ki kellene vonni Rhodesiából az ott állo­másozó dél-afrikai csapatokat, mintegy hatezer embert. Az utóbbi hetek esemé­nyei azonban arról győzték meg a zimbab­wei hazafiakat és az AESZ tagországait, hogy a brit gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith—Muzorewa kormányzat fenntartásáért. A dél-afrikai csapatokat nem vonták ki, lord Soames részrehajló intézkedései pedig a hazafia­kat sújtják. Nem hajtották végre egyebek között a londoni megállapodásnak ama rendelkezését, amely valamennyi politikai fogoly szabadonbocsátását és a száműzöt­­tek hazatérését írja elő. A BT-vita afrikai kezdeményezői te­­hát a londoni egyezmégnek durva megsértését akarják számonkérni Nagy- Britanniától. Ez utóbbi képviselője a tes­tületben visszautasította az afrikai orszá­gok előterjesztését és felszólította őket, hogy tartózkodjanak mindenfajta „beavat­kozástól", mivel az csak nehezítené az af­rikai ország függetlenségének megadásá­ról szóló megállapodás teljesítését. Anglia végső soron vétójogával élve megakadá­lyozhatja a határozathozatalt a BT-ben, de ez esetben — az AESZ ezt már jóelőre je­lezte — a vita kezdeményezői a kérdést az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé viszik. Anglia viszont szeretné elkerülni, hogy ott a vádlottak padjára ültessék. A vita élét elveendő lépéseként értékelendő, hogy a BT-ülésre időzítve lord Soames bejelen­tette: az országot Dél-Afrikával összekötő híd északi oldalán rhodesiai csapatok vet­ték át a körzet ellenőrzését a dél-afrikai csapatoktól. Ez a részleges kivonulás azo­n­­ban aligha elégíti ki a rhodesiai hazafia­kat, s ezért továbbra is veszély fenyegeti a törékeny tűzszünetet. Pálfi Viktor Willy Brandt véleménye A (Nyugat) európai Par­lament politikai bizottsága csütörtökön­: Brüsszelben megvitatta az afganisztáni helyzetet. A bizottság ülésé­re meghívták Roy Jenkins-t az EGK bizottságának elnö­két. Jenkins kifejtette: a Kö­zös Piacnak nincs kétoldalú gazdasági egyezménye a Szovjetunióval. Ami a Szov­jetunióba irányuló élelmi­szerszállítmányokat illeti, azok mennyisége évről évre változik s ezért nehéz lenne e szállítások megszüntetésé­nek alapját megkeresni. Jenkis tehát — ha gyakor­lati okok­ból is — az export­­tilalom kimondása ellen fog­­lalt állást. Az ülésen felszólalt a szo­cialista csoport nevében Willy Brandt is. Kifejezte azt a véleményét, hogy a nyolcvanas évek elejére ugyanazt a témát kell ural­kodóvá tenni,­ amely a het­venes évek végén volt: ke­resni az enyhülést és elhárí­tani a konfrontációt. Del-iiriín­ Veszélyes lépések Az izraeli hadsereg „biz­tonsági jellegű lépéseket” tesz a szíriai határon — je­lentette be szerdai tv-nyilat­­kozatában Ezer Weizman iz­raeli hadügyminiszter. A kö­zelebbről meg nem nevezett lépéseket Weizman szerint az izraeli kabinet vasárnapi ülésén határozták el azzal az indoklással, hogy „az utóbbi idő­ben­ megnőtt a Szíria részéről Izraelt fenye­gető katonai veszély”. Ugyanakkor a kormányt aggasztja „a palesztin és a szíriai katonai tevékenység fokozódása Libanonban” — mondotta Weizman. Bejrútiból­ érkezett hírek szerint az izraeli tüzér­ség és a libanoni jobboldali milíci­ák ágyúi szerdán este ismé­telten lőtték Nabatije kör­nyékét. ,, Konzultatív találkozó Málta fővárosában, La Vallettában február 4. és 7. között megrendezik a föld­közi-tengeri térség el nem kötelezett országai képvise­lőinek konzultatív jellegű találkozóját, amely a tavaly szeptemberi havannai csúcs­­­konferencia ajánlására ül össze. Líbia és Tunézia vitája • Tunézia szerdán­ vissza­hívta líbiai nagykövetét, s felszólította Tripoli tuniszi nagykövetét, hogy hagyja el az országot — jelentette be Hédi Nuira tunéziai kor­mányfő. A k­ét ország közötti kap­csolatok ilyenfokú megrom­lását a tunéziai Gafsában vasárnap történt fegyveres támadás idézte elő. Tunisz ugyanis újabban azzal vá­dolja Líbiát, hogy „ők ké­pezték ki a támadókat s Tu­nézia elleni külföldi invázió előkészítésére küldték őket Gafsaba”. A líbiai külügyminisztériu­mot „rendkívüli meglepte a nagykövet visszahívására vonatkozó tuniszi döntés.” Mint a Jana líbiai hírügy­nökség szerdán jelentette, a külügyminiszérium mélysé­gesen aggódik amiatt, hogy „a lépés káros hatással lesz a két ország kapcsolataira”. Elhunyt Gyáros László­­ Gyáros László nyugalmazott nagykövet,­­a Magyar Par­tizán Szövetség tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend — és más magas kitüntetések — tulajdonosa, a magyar és a nemzetközi­­munkásmozgalom ismert személyisége 72 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. MSZMP Budapesti Bizottsága Magyar Partizán Szövetség Magyar Újságírók Országos Szövetsége Gyáros László 1908. októ­ber 1-én született Budapes­ten. Harcos kommunista, katona, politikus, diplomata és újságró volt — küzdött a harcterek, s az eszme fegy­vereivel. Dolgozott műhely­ben, szerkesztőségben, magas állami beosztásban — köz­életi ember volt. Életútja ngyegyenesen a munkásmozgalomba vitte. Az ifjú aranyműves 1928-ban — alighogy megszerezte se­gédlevelét — külföldön ke­resett megélhetést. Brüsszel­ben talált munkát. Amikor spanyol földön veszélybe ke­rült a­ köztársaság, önkéntes­nek állt, fegyvert fogott Franco tábornok fasisztái el­len. Háromszor sebesült meg a harcokban. A Vörös Segély 1939-ben Moszkvába segítette, bemon­dó lett a rádió magyar nyel­vű adásaiban, a világhábo­rúban végigharcolta a kár­páti és magyarországi fel­szabadító hadjáratot. Újság­író pályafutása 1945 máju­sában kezdődött, az Új Szó­nál, a Vörös Hadsereg ma­gyar nyelvű lapjánál. Leszerelése után, — mivel három nyelven beszélt — a ■külképviseleteken dolgozott. Nagykövet volt Guineában, Maliban, M­arokkóban, Irán­ban és Afganisztánban. 1958 —59-ben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, ezt követően a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek elnöke volt. Munkásságát számos ki­tüntetéssel ismerték el, 70. születésnapján a Szocialista Magyarországért Érdem­renddel tüntették ki. A magyar munkásmozgal­mat, újságíró társadalmat és diplomáciát fájdalmas veszt­­eség érte. USA Köszönet Kanadának A Delaware állambeli Do­ver légitámaszpontjára ér­kezett szerdán az a hat ame­rikai diplomata, aki a tehe­ráni túszszedés idején a ka­nadai nagykövetségre mene­kült, majd vasárnap kana­dai segítséggel (hamis papí­rokkal) elhagyta Iránt — kö­zölték az amerikai légierő tisztviselői. Hodding Carter amerikai külügyi szóvivő szerdán kö­zölte, hogy a hazatért dip­lomaták csak pénteken Wa­shington­ban találkozhatnak majd a sajtó képviselőivel, addig még­­pihenésre van szükségük, és tanácsokat kapnak a külügyminisztéri­umtól, miképpen válaszolja­nak az újságírók kérdéseire.” Mint mondotta, a State De­partment gondoskodni kíván arról, hogy a teheráni nagy­­követség volt tagjai semmi olyat ne mondjanak, „ami veszélyeztethetné a fogva tartott túszokat.” Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága szerdán olyan határozatot fogadott el, amelyben köszönetet mond a kanadai kormánynak „az amerikai állampolgároknak nyújtott védelemért.” Hason­ló határozatot hagytak jóvá a képviselőházban is. Frank Ghurch, a szenátus külügyi bizottságának elnö­ke szerdán este derűlátását hangoztatta a teheráni túsz­üggyel kapcsolatban. Kije­lentette, hogy véleménye szerint új utak nyílnak a tú­szok szabadonbocsátása előtt, de erről többet nem volt hajlandó mondani.­­ Az ENSZ főtitkárának környezetéből származó érte­sülések szerint Kurt Waldheim elérkezettnek látja az időt, hogy újabb közvetítő látoga­tást tegyen Teheránba az amerikai nagykövetségen fogva tartott túszok kiszaba­dítása érdekében. A látoga­tás időpontját pontosan nem jelölték meg, de a források szerint arra a közeljövőben sor kerül. ail.llDCI­ l­­UU Ha a tv- vagy rádió­riporter, újságíró, író valakit a munkájáról, szabad idejéről, azaz életviteléről faggat, nem maradhat el a jól ismert kérdés: na és mi a hobbija? Ugyanígy tesznek azok a társadalomkutatók is, akik az emberek életmódját, szabad idejét, vagy munkáját vizsgálják, csak a kérdéseik rafináltabbak. Tapasztalat, hogy az interjúalany erre a kérdésre adott válaszában gyakran többet elárul magá­ról, mint egyéb kérdések kapcsán, de legalábbis ezzel a kép lesz teljesebb Mindenesetre tény, hogy ko­runk emberének arculata nem érthető meg anélkül, hogy ne vegyük szemügyre a tevékenységében megnyil­vánuló alapivető tendenciá­kat. Az alapivető tendenciák közé tartozik az ún. hobbi­tevékenységek óriási méretű térhódítása, különösen azok­ban az országokban, amelye­ket elért az ipari civilizáció. Az emberek életére, közér­zetére különös kisugárzása van a munkahelyi viszonyok­nak (szétdaraboltság, mono­tónia, feszes beszabályozott­­ság st­b.), a lakásnak és a la­kóhelyi viszonyoknak (urba­nizáció, lakótelepek zsúfolt­sága, régi városrészek lebon­tása, kisméretű lakások st­b.), valamint a megnövekedett szabad idő (különösen egyes rétegeknél és korosztályok­nál), hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Úgy vélem, hogy azok áll­nak közel az igazsághoz, akik azt vallják, hogy itt a társa­dalmi fejlődésnek elkerülhe­tetlen következményével ál­lunk szemben.. Ami azt je­lenti, hogy az ipari civilizá­ció kísérő jelensége, tartozé­ka, vagy azt is mondhat­nánk, hogy az „ára” a lét bizonyos fokú mechanizáló­­dása, amely keresztbe-kasul átszövi az emberi társadalom minden szféráját. Az ember természetes ösztönéből következik, hogy védelmet keres a veszéllyel szemben, és igyekszik kiépí­teni a védekező mechaniz­musokat. A társadalomkuta­tók többsége a hobbi-tervé­­kenységekinek éppen a véde­kező funkcióját tartja a legerősebbnek. Ezen nem változtat az sem, hogy köz­rejátszanak benne más szem­pontok is (pl. gazdasági okok). A kutatások egybehangzó tapasztalata, hogy (különbö­ző országokban és miliők­ben) nagyon sok ember igyekszik a szabad időben megvalósítani azokat a vá­gyakat, amelyeket hivatás­­szerű munkájában nem tud kielégíteni. A „kenyérkereső” munka után sokan keresik az olyan fajta aktív tevékenységet, amellyel kielégítik ambíciói­kat, szükségleteiket, mint 1980. február 1. Péntek

Next