Vas Népe, 1980. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
■XPRESSZ if Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök Szaddam Huszszein államfő meghívására még ebben az évben Irakba látogat — jelentette ki szerdán Bagdadban Olivier Stirn francia külügyi államtitkár, aki hivatalos látogatáson Irakban tartózkodik. if A héten már a második sikeres szívátültetést hajtották végre Angliában. Ezúttal a londoni Harefield kórházban kapott új szívet egy páciens, ám az orvosok sem az ő, sem a donor nevét nem közölték. A hét elején Cambridge-ben új szívet kapott Nigel Olney állapota azonban biztatóan javul. is Julianna holland királynő csütörtökön este televíziós beszédben jelentette be, hogy április 30-án 71. születésnapján lemond trónjáról, lánya, Beatrix trónörökös-hercegnő javára. Beatrix, csütörtökön ünnepelte 42. születésnapját. Szabotázskísérlet Amerikai lapjelentések szerint szabotázst kíséreltek meg az Aeroflot szovjet légitársaság utasszállító gépe ellen, amely január 18-án tette meg rendszeres járatát Moszkva és New York között. A New York-i repülőtér egyik amerikai alkalmazottja tudatosan megrongálta a leszállást ellenőrző elektronikus számítógépet. Csak a szerencsés véletlenen múlt, hogy a gépet nem érte baleset. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége magyarázatot kért az amerikai külügyminisztériumtól. Párizs nem bojkottál A France Soir című párizsi esti lap értesülései szerint Franciaország nem követi az amerikai kormányt a Szovjetunióval kialakított gazdasági kapcsolatok csökkentésében. A francia Mezőgazdasági Minisztérium úgy vélekedik, hogy a Szovjetunióba irányuló gabonaszállítmányokat nem csökkentik és Franciaország — a lehetőségekhez képest — kész minden, egyéb szovjet megrendelést teljesíteni. Negyven amerikai szervezet felhívása az enyhülésért „Az új amerikai kül- és katonapolitikáért küzdő koalíció” elnevezésű szövetség amely 40 társadalmi szervezetet tömörít, elítélte a washingtoni kormányzatnak a nemzetközi helyzet élezésére tett lépéseit. Nyilatkozatában a szövetség hangsúlyozta, hogy elsősorban az amerikai kormányzatot terheli a felelősség a nemzetközi helyzet bonyolultabbá válásáért. A dokumentum megállapítja,hogy rontotta a szovjet— amerikai kapcsolatokat és aláásta az enyhülésipolitika alapjait előibb a SALT— II. szerződés aláírásának, majd kongresszusi elfogadásának halogatása, az MX típusú új hadászati rakéta kifejlesztéséről és új atomfegyverek nyugat-európai elhelyezéséről hozott döntés, a katonai költségvetés emelése, valamint a „kínai kártya” kijátszásával való fenyegetőzés. A 40 amerikai társadalmi szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormány a szövetségi költségvetés tervezetében a katonai kiadások újabb ugrásszerű növelését irányozza elő a szociális program alapjainak csökkentése árán. A szövetség nyilatkozata szerint Washington figyelmen kívül hagyja a történelmi tapasztalatokat. Az Egyesült Államok katonaibeavatkozása a fejlődő országok belügyeibe atomkatasztrófa szélére taszítaná a világot. Angliában jó tíz évi nagyarányú, központosított telefonlehallgatás folyik bármiféle törvényes ellenőrzés nélkül. A lehallgató központ működését leleplező hetilap, a New Statesman minden parlamenti képviselőnek megküldte a lap számát, hogy parlamenti vitát provokáljon a titkos tevékenységről. A New Statesman megállapította, hogy a lehallgató központ London Chelsea kerületeiben egy laktanyával szemben álló négyemeletes épületiben van. Hivatalos neve a Fosta Gyártmányfejlesztő Részlege, de lényegesen különbözik a többi hasonló gyártmányfejlesztő teleptől. Kapui állandóan zárva vannak, ablakait lefüggönyözve tartják és éjjel nappal folyik benne a munka. A váltás a korahajnali órákban történik. Amikor igazgatóját, Philip Harrist megkérdezték, semmit sem volt hajlandó mondani az épület rendeltetéséről. Más, azóta nyugdíjazott postamérnökök viszont elmondták a New Statesmannek, hogy a hivatal korszerű számítógépes berendezései egyidőben ezer vonalat képesek lehallgatni. Ebből a rendőrség alig százat vesz igénybe komolyabb bűnügyi nyomozások céljaira, a többivel a belbiztonsági szerv, az MI 5 rendelkezik és a Scotland Yard különleges osztaga. A sztárokban álló szakszervezetek vezetőinek hivatali és otthoni telefonjait immár rendszeresen lehallgatják. A rendőrségnek minden alkalommal engedélyt kell kérnie a belügyminisztertől egy személy telefonjának lehallgatására, az MI 5 azonban teljesen saját szakállára működhet. A lehallgató készülékeket rendszerint éjszaka szerelik fel a vidéki telefonközpontokban. A helyi mérnökök nem egyszer észreveszik és eltávolítják. A brit posta most dolgozik egy új, teljesen elektronikus telefonközponton a System X-en, amelybe bennfentesek szerint már eleve beépítik a lehallgató és rögzítő berendezést. A brit közvélemény azonban egyre jobban aggódik az elszaporodó lehallgatások miatt. A New Statesman vezércikke így foglalja össze véleményét: „Az ország törvényes és alkotmányos szerkekezete minden lehetőséget megad, amit egy bürokratikus zsarnokság csak kívánhat. Gyenge törvényhozásunk van, talpnyaló sajtónk, önelégült jogászhadunk és rengeteg gonoszul elnyomó törvényünk.” Délután az alsóházban William Whitelaw belügyminiszter tagadta, hogy ellenőrzés nélkül, folyna a telefonlehallgatás Angliában. Kommentár Robbanásveszély Rhodesiában A rhodesiai helyzet a témája az ENSZ ** Biztonsági Tanácsa ülésének. A testület összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte azzal az indokkal, hogy Nagy- Britannia súlyosan megsérti az országról decemberben, Londonban kötött négyoldalú megállapodást. Mint ismeretes, ez az egyezmény arra hivatott, hogy egy átmeneti időszak közbeiktatásával biztosítsa a hatalom átadását a fehértelepes Smithrendszer kezéből a fekete többségnek. Az egyezmény aláírói között szerepel a fegyveres felszabadító harcot folytató Zimbabwe Hazafias Front, a fehértelepesek képviselője, a vele együttműködő Muzorewa-kormányzat, valamint a volt gyarmattartó, Nagy-Britannia. A megállapodás értelmében tűzszüneetet rendeltek el, s az újonnan kinevezett brit kormányzónak, lord Soamesnak kellene gondoskodnia a megfelelő politikai körülményekről a valóban szabad választások megtartásához. A londoni megállapodás egyik fontos rendelkezése szerint ki kellene vonni Rhodesiából az ott állomásozó dél-afrikai csapatokat, mintegy hatezer embert. Az utóbbi hetek eseményei azonban arról győzték meg a zimbabwei hazafiakat és az AESZ tagországait, hogy a brit gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith—Muzorewa kormányzat fenntartásáért. A dél-afrikai csapatokat nem vonták ki, lord Soames részrehajló intézkedései pedig a hazafiakat sújtják. Nem hajtották végre egyebek között a londoni megállapodásnak ama rendelkezését, amely valamennyi politikai fogoly szabadonbocsátását és a száműzöttek hazatérését írja elő. A BT-vita afrikai kezdeményezői tehát a londoni egyezmégnek durva megsértését akarják számonkérni Nagy- Britanniától. Ez utóbbi képviselője a testületben visszautasította az afrikai országok előterjesztését és felszólította őket, hogy tartózkodjanak mindenfajta „beavatkozástól", mivel az csak nehezítené az afrikai ország függetlenségének megadásáról szóló megállapodás teljesítését. Anglia végső soron vétójogával élve megakadályozhatja a határozathozatalt a BT-ben, de ez esetben — az AESZ ezt már jóelőre jelezte — a vita kezdeményezői a kérdést az ENSZ rendkívüli közgyűlése elé viszik. Anglia viszont szeretné elkerülni, hogy ott a vádlottak padjára ültessék. A vita élét elveendő lépéseként értékelendő, hogy a BT-ülésre időzítve lord Soames bejelentette: az országot Dél-Afrikával összekötő híd északi oldalán rhodesiai csapatok vették át a körzet ellenőrzését a dél-afrikai csapatoktól. Ez a részleges kivonulás azonban aligha elégíti ki a rhodesiai hazafiakat, s ezért továbbra is veszély fenyegeti a törékeny tűzszünetet. Pálfi Viktor Willy Brandt véleménye A (Nyugat) európai Parlament politikai bizottsága csütörtökön: Brüsszelben megvitatta az afganisztáni helyzetet. A bizottság ülésére meghívták Roy Jenkins-t az EGK bizottságának elnökét. Jenkins kifejtette: a Közös Piacnak nincs kétoldalú gazdasági egyezménye a Szovjetunióval. Ami a Szovjetunióba irányuló élelmiszerszállítmányokat illeti, azok mennyisége évről évre változik s ezért nehéz lenne e szállítások megszüntetésének alapját megkeresni. Jenkis tehát — ha gyakorlati okokból is — az exporttilalom kimondása ellen foglalt állást. Az ülésen felszólalt a szocialista csoport nevében Willy Brandt is. Kifejezte azt a véleményét, hogy a nyolcvanas évek elejére ugyanazt a témát kell uralkodóvá tenni, amely a hetvenes évek végén volt: keresni az enyhülést és elhárítani a konfrontációt. Del-iiriín Veszélyes lépések Az izraeli hadsereg „biztonsági jellegű lépéseket” tesz a szíriai határon — jelentette be szerdai tv-nyilatkozatában Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter. A közelebbről meg nem nevezett lépéseket Weizman szerint az izraeli kabinet vasárnapi ülésén határozták el azzal az indoklással, hogy „az utóbbi időben megnőtt a Szíria részéről Izraelt fenyegető katonai veszély”. Ugyanakkor a kormányt aggasztja „a palesztin és a szíriai katonai tevékenység fokozódása Libanonban” — mondotta Weizman. Bejrútiból érkezett hírek szerint az izraeli tüzérség és a libanoni jobboldali milíciák ágyúi szerdán este ismételten lőtték Nabatije környékét. ,, Konzultatív találkozó Málta fővárosában, La Vallettában február 4. és 7. között megrendezik a földközi-tengeri térség el nem kötelezett országai képviselőinek konzultatív jellegű találkozóját, amely a tavaly szeptemberi havannai csúcskonferencia ajánlására ül össze. Líbia és Tunézia vitája • Tunézia szerdán visszahívta líbiai nagykövetét, s felszólította Tripoli tuniszi nagykövetét, hogy hagyja el az országot — jelentette be Hédi Nuira tunéziai kormányfő. A két ország közötti kapcsolatok ilyenfokú megromlását a tunéziai Gafsában vasárnap történt fegyveres támadás idézte elő. Tunisz ugyanis újabban azzal vádolja Líbiát, hogy „ők képezték ki a támadókat s Tunézia elleni külföldi invázió előkészítésére küldték őket Gafsaba”. A líbiai külügyminisztériumot „rendkívüli meglepte a nagykövet visszahívására vonatkozó tuniszi döntés.” Mint a Jana líbiai hírügynökség szerdán jelentette, a külügyminiszérium mélységesen aggódik amiatt, hogy „a lépés káros hatással lesz a két ország kapcsolataira”. Elhunyt Gyáros László Gyáros László nyugalmazott nagykövet,a Magyar Partizán Szövetség tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend — és más magas kitüntetések — tulajdonosa, a magyar és a nemzetközimunkásmozgalom ismert személyisége 72 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. MSZMP Budapesti Bizottsága Magyar Partizán Szövetség Magyar Újságírók Országos Szövetsége Gyáros László 1908. október 1-én született Budapesten. Harcos kommunista, katona, politikus, diplomata és újságró volt — küzdött a harcterek, s az eszme fegyvereivel. Dolgozott műhelyben, szerkesztőségben, magas állami beosztásban — közéleti ember volt. Életútja ngyegyenesen a munkásmozgalomba vitte. Az ifjú aranyműves 1928-ban — alighogy megszerezte segédlevelét — külföldön keresett megélhetést. Brüsszelben talált munkát. Amikor spanyol földön veszélybe került a köztársaság, önkéntesnek állt, fegyvert fogott Franco tábornok fasisztái ellen. Háromszor sebesült meg a harcokban. A Vörös Segély 1939-ben Moszkvába segítette, bemondó lett a rádió magyar nyelvű adásaiban, a világháborúban végigharcolta a kárpáti és magyarországi felszabadító hadjáratot. Újságíró pályafutása 1945 májusában kezdődött, az Új Szónál, a Vörös Hadsereg magyar nyelvű lapjánál. Leszerelése után, — mivel három nyelven beszélt — a ■külképviseleteken dolgozott. Nagykövet volt Guineában, Maliban, Marokkóban, Iránban és Afganisztánban. 1958 —59-ben a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, ezt követően a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 70. születésnapján a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. A magyar munkásmozgalmat, újságíró társadalmat és diplomáciát fájdalmas veszteség érte. USA Köszönet Kanadának A Delaware állambeli Dover légitámaszpontjára érkezett szerdán az a hat amerikai diplomata, aki a teheráni túszszedés idején a kanadai nagykövetségre menekült, majd vasárnap kanadai segítséggel (hamis papírokkal) elhagyta Iránt — közölték az amerikai légierő tisztviselői. Hodding Carter amerikai külügyi szóvivő szerdán közölte, hogy a hazatért diplomaták csak pénteken Washingtonban találkozhatnak majd a sajtó képviselőivel, addig mégpihenésre van szükségük, és tanácsokat kapnak a külügyminisztériumtól, miképpen válaszoljanak az újságírók kérdéseire.” Mint mondotta, a State Department gondoskodni kíván arról, hogy a teheráni nagykövetség volt tagjai semmi olyat ne mondjanak, „ami veszélyeztethetné a fogva tartott túszokat.” Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerdán olyan határozatot fogadott el, amelyben köszönetet mond a kanadai kormánynak „az amerikai állampolgároknak nyújtott védelemért.” Hasonló határozatot hagytak jóvá a képviselőházban is. Frank Ghurch, a szenátus külügyi bizottságának elnöke szerdán este derűlátását hangoztatta a teheráni túszüggyel kapcsolatban. Kijelentette, hogy véleménye szerint új utak nyílnak a túszok szabadonbocsátása előtt, de erről többet nem volt hajlandó mondani. Az ENSZ főtitkárának környezetéből származó értesülések szerint Kurt Waldheim elérkezettnek látja az időt, hogy újabb közvetítő látogatást tegyen Teheránba az amerikai nagykövetségen fogva tartott túszok kiszabadítása érdekében. A látogatás időpontját pontosan nem jelölték meg, de a források szerint arra a közeljövőben sor kerül. ail.llDCI lUU Ha a tv- vagy rádióriporter, újságíró, író valakit a munkájáról, szabad idejéről, azaz életviteléről faggat, nem maradhat el a jól ismert kérdés: na és mi a hobbija? Ugyanígy tesznek azok a társadalomkutatók is, akik az emberek életmódját, szabad idejét, vagy munkáját vizsgálják, csak a kérdéseik rafináltabbak. Tapasztalat, hogy az interjúalany erre a kérdésre adott válaszában gyakran többet elárul magáról, mint egyéb kérdések kapcsán, de legalábbis ezzel a kép lesz teljesebb Mindenesetre tény, hogy korunk emberének arculata nem érthető meg anélkül, hogy ne vegyük szemügyre a tevékenységében megnyilvánuló alapivető tendenciákat. Az alapivető tendenciák közé tartozik az ún. hobbitevékenységek óriási méretű térhódítása, különösen azokban az országokban, amelyeket elért az ipari civilizáció. Az emberek életére, közérzetére különös kisugárzása van a munkahelyi viszonyoknak (szétdaraboltság, monotónia, feszes beszabályozottság stb.), a lakásnak és a lakóhelyi viszonyoknak (urbanizáció, lakótelepek zsúfoltsága, régi városrészek lebontása, kisméretű lakások stb.), valamint a megnövekedett szabad idő (különösen egyes rétegeknél és korosztályoknál), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Úgy vélem, hogy azok állnak közel az igazsághoz, akik azt vallják, hogy itt a társadalmi fejlődésnek elkerülhetetlen következményével állunk szemben.. Ami azt jelenti, hogy az ipari civilizáció kísérő jelensége, tartozéka, vagy azt is mondhatnánk, hogy az „ára” a lét bizonyos fokú mechanizálódása, amely keresztbe-kasul átszövi az emberi társadalom minden szféráját. Az ember természetes ösztönéből következik, hogy védelmet keres a veszéllyel szemben, és igyekszik kiépíteni a védekező mechanizmusokat. A társadalomkutatók többsége a hobbi-tervékenységekinek éppen a védekező funkcióját tartja a legerősebbnek. Ezen nem változtat az sem, hogy közrejátszanak benne más szempontok is (pl. gazdasági okok). A kutatások egybehangzó tapasztalata, hogy (különböző országokban és miliőkben) nagyon sok ember igyekszik a szabad időben megvalósítani azokat a vágyakat, amelyeket hivatásszerű munkájában nem tud kielégíteni. A „kenyérkereső” munka után sokan keresik az olyan fajta aktív tevékenységet, amellyel kielégítik ambícióikat, szükségleteiket, mint 1980. február 1. Péntek