Vas Népe, 1980. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

Emlék­ülés (Folytatás az 1. oldalról) motora­tikus átalakuláshoz vezető utat, létrejöttek a kommunista pártszervezetek az egész országban, így me­gyénkben, is. A párt szövet­ségesei is létrehozták saját szervezeteiket. A Magyar Front utódjaként megalakult a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front és vidéken, így megyénkben is megala­kultak a nemzeti bizottsá­gok. Pártunk nem késleke­dett. Az új rendért, az újjá­építésért harcba szólította a munkásokat, dolgozó parasz­tokat, haladó értelmiségie­ket. Nagyszerű dolog, hogy 35 év elteltével itt lehetnek, ünnepelhetnek, emlékez­hetnek azok, akik részesei voltak mindannak a bátor, nagyszerű cselekvés­soro­zatnak, amely elvezetett bennünket 1945-től 1980-ig. Részletesen beszélt a szó­nok a földosztásról, a de­mokratikus erők 1947-es vá­lasztási győzelméről, az inf­láció felszámolásáról, a két munkáspárt egyesüléséről, a tanácsok megteremtéséről, a termelőszövetkezeti mozga­lom megszervezéséről, az ország és a megye iparának átalakulásáról, fejlődéséről, az iskolázatlanság felszámo­lásáról, a Hazafias Népfront­nak az országépítő munká­ban, a megye életében be­töltött szerepéről. — Pártunk helyes politi­kája — mondotta befejező­ben — óriási erőket, ener­giát szabadított fel a szocia­lista építőmunka javára, aminek sorra beértek és be­érnek gyümölcsei. A XII. kongresszus a múlt héten adott számot elért eredmé­nyeinkről. Ezt megelőzően a megyei pártértekezlet is elvégezte a számvetést. Úgy gondolom nincs szükség ezek ismétlésére. Egyetértünk Kádár elvtárssal: szép ered­ményeket értünk el, van mit megvédeni. Köszönet Önök­nek, megyénk azon vezetői­nek, dolgozóinak, közremű­ködőinek, akik e 35 év küz­delmes, de eredményekben gazdag munkájában részt vettek. Az ünnepi megemlékezés után a megjelentek feleleve­nítették a régi időket, küz­delmeket. Jó érzéssel beszél­tek arról, hogy munkájuk, fáradozásuk nem volt hiába­való. Farkas Mihály­Fotó: Czika László tavaszi seregszemlére pedig Bárdos Lajos: Napfé­nyes utakon című dala csen­dült fel. A daloló ifjúság napja egyúttal az úttörő kulturális szemle városi bemutatója, il­letve az Éneklő Ifjúság te­rületi bemutatója is volt, s az idén először vett részt e kitűnően megszervezett, nagyszabású találkozón a szombathelyi járásból hat kórus is. A városi fúvószene­kar muzsikájára forgószín­­pads­zerűen váltották egy­mást az énekkarok, amelyek az idén gazdagabb, változa­tosabb műsorral szerepeltek (hat Kodály, 27 Bárdos, 8 Balázs, 5 Karai, 2 Bartók művet énekeltek), s a karve­zetők szívesen nyúltak új a mai magyar szerzők művei­hez, így Szokolay, Kocsár, Szőnyi és Kerényi kórusai­hoz. Javult az énekkarok előadókészsége is: tisztább, egységesebb volt a hangzás, az éneklés ünnepévé vált ez a rendezvény. A sok szép népdalfeldolgozás, az uniszó­­ló művek tisztán csendültek fel, zenei anyanyelvünket jól „beszélik” a pajtások. A hangverseny végén négy serleget adta­k át a legjobb teljesítményt nyújtó kóru­soknak. A szombathelyi vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya által adott serleget összteljesítményéért az Úttö­rő utcai általános iskola énekkarának (karvezető Nav­­ratil Ferencné) Kopcsándi Erzsébet, osztályvezető-he­lyettes adta át. A szombat­­helyi városi pártbizottság vándorserlegét a legszebben megszólaltatott népdalfel­dolgozásért a gencsapáti ál­talános iskola énekkara (kar­vezető Bencsics Istvánná) vette át Horváth Józseftől a pártbizottság munkatár­­sától A legszebben megszó­laltatott úttörődalért a szombathelyi Gyakorló Ál­talános Iskola kórusa (veze­tője Németh Endréné) ka­pott serleget, amelyet a vá­rosi úttörőelnökség alapított, s Harkány Tibor, vá­rosi úttörőelnök adott át A1 szemlén szereplő hat járási kórus közül a legjobban sze­repelt a rumi általános isko­la énekkara (vezetője Móricz Iván), ők a szombathelyi já­rási úttörőelnökség serlegét vették át Jászberényi Gézáné járási úttörőelnöktől. Az Éneklő Ifjúság területi bemutatójára 26 kórus je­lentkezett, közülük 12 kérte minősítését. Öröm, hogy va­lamennyi arany, illetve ezüst fokozatot ért el. Aranyfoko­­zatú minősítést kapott a Dó­zsa György Általános Isko­la, a vépi általános iskola, a gencsapáti általános iskola, a szombathelyi Hámián Kató általános kisdobos és úttörő kórusa, valamint a szombat­­helyi Úttörő utcai iskola kó­rusa. Ezüst fokozatot ért el az Antal János, a kámoni, a Joskai-Ola la­kótelepi, a büki valamint a Népfront utcai iskola kisdobos (az idén alakult) és úttörő kórusa.­­Ended Péter, a Kecskemé­ti Kodály Intézet igazgató­ , a zsűri elnöke — vasárnap három és félórás, szakmai értékelést tartott a kórusve­zetőknek a Bartók Béla Ze­neiskolában — elmondta, hogy országos tapasztalata: a szombathelyi ifjúsági da­lostalálkozó szervezettségé­ben, fegyelmezettségében és minőségében is kiemelkedik más hasonló rendezvények közül. Szakály Éva­Fotó: Horváth Pál Bodrogi Tamás Délelőtt is, délután is közel ezer-ezer pajtás ajkán csen­dült fel a dal. 1980. április 1. Kedd A szombathelyi járási Ifjúgárda zászlóalj zászlóavató ünnepsége Ifjúságunkhoz méltó, „márciusi” hangulatú ün­nepségnek adott helyet va­­sárnap a vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Mun­kástovábbképző Intézet. Itt rendezték meg a szombathe­lyi járási Ifjúgárda zászló­alj névadó és zászlóavató ünnepségét. A díszteremben 10 órakor elfoglalta helyét az elnökség, melynek tagjai között ott volt Takács Lász­ló, a megyei pártbizottság titkára, Móricz István, az Ifjúgárda országos parancs­noka, Hazai György ezredes, az MSZMP­­polgári védelmi bizottságának titkára, Zé­­mari László alezredes, az Országos Ifjúgárda Parancs­nokság tagja, Végvári István, a szombathelyi járási hiva­tal elnöke, járási polgári vé­delmi parancsnok, dr. Apró Attila, az intézet igazgatója, ott voltak a KISZ, a fegy­veres testületek és a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselői is. Honvédek hozták be a csapatzászlót ifjúgárdisták kíséretében, majd Tigróczki Ferenc üdvözölte az elnöksé­get és az ifjúgárdistákat. Az ünnepi beszédet Takács László mondta. A névadó Gáspár György alhadnagy ellenforradalmárok által ki­oltott életéről szólva emlé­keztetett a márciusi forra­dalmi lendület hordozóira, utódaikra, 1919 ifjú vöröska­tonáira, akik már új társa­dalmi rendért harcoltak. — 1919 betetőzése 1945 volt — mondotta a többi között. — Beteljesült a sok vérrel meg­szentelt álom a Szovjetunió hősi harcai nyomán. A kom­munisták, akikre sok gyalá­zatot és rágalmat szórtak és szórnak, egyedül voltak képesek valóságos demokr­­­ráciát teremteni, megszüntet­ni az emberek közötti kü­lönbséget, visszaadni a mun­ka méltóságát. Mert a de­mokráciát nem pártok és csoportosulások, hanem az igazi emberi kapcsolatok je­lentik.­­ A továbbiakban arról be­szélt a szónok, hogy a mai nehéz időkben a jelen ifjú­ságának, a 21. század felnőt­teinek arra kell gondolnia, hogy van mit megőrizniük, anyagi és szellemi értékek gazdag kincsestára van reá­juk bízva, s ifjúságunk szá­­ne-java hűséggel, becsülettel, önmagát nemesítve őrzi, gya­rapítja ezeket a kincseket, majd így folytatta: :— Ifjú­ságunkat ma is próba elé állítja a kor. Ennek a lé­nyege: többet adni az utó­doknak, mint amennyit az elődöktől kapott. A jövő mércéjét úgy szabják meg, hogy ezt a próbát derekasan megállják, s felnőttként él­vezhessék annak a gyümöl­csét, amit ifjú korukban megalkottak. — Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be Takács László: — Legye­tek boldogok a szocialista jövőért, az emberiség boldo­gulásáért harcoló emberek boldogságával.­­ Az átfűtött hangú beszé­det vastapssal fogadták a fiatalok, s ez a hangulat kí­sérte a további eseményeket is. Böcskey Imre főhadnagy, járási polgári védelmi törzs­­parancsnok felolvasta a já­rási parancsnok díszparan­­csát a zászlóadományozásról és Gáspár György nevének felvételéről. Végvári István zászlóátadó beszédében an­nak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy jó kezekbe került a zászló, s arra kérte a fiatalokat, gyarapítsák az Ifjúgárda zászlóalja megszer­zett jó hírnevét, legyenek méltók névadójukhoz. Hor­váth Lajos járási KISZ-tit­­kár, megköszönve a megtisz­telő­­kitüntetést, ígérte, igaz szívvel, becsülettel vesznek részt a mindennapi felada­tok végrehajtásában, amely­nek során az ifjúgádistákra mindig és mindenben számí­tani lehet. Ezután a járási pártbizott­ság, a megyei KISZ-bizott­­ság, a munkásőrség járási parancsnoksága, a határőr­ség, a Szombathely városi és járási Rendőrkapitányság, a Szombathely városi és járá­si T­űzöl­tőparan­csnokság, az MHSZ járási vezetősége, a járási úttörőelnökség szalagot kötött a csapatzászlóra. Ezt az aktust az Ifjúgárda moz­galomban és a honvédelmi nevelésben végzett kiváló munkáért zászlók, kitünteté­sek, oklevelek átadása kö­vette KI­SZ -alapszer­vezetek­nek és egyéneknek. A név­adó és zászlóavató ünnepség a délutáni órákban az ifjú­gárda polgári védelmi szak­­rajok versenyével folytató­dott. (várhelyi) Fotó: Varga Cs. Jó kezekbe került a zászló. Végvári István járási polgári védelmi parancsnok átadó beszédét mondja. Vigyáz rá a jószerencse? Elkezdődtek a tavaszi munkák a földeken, moz­gásba lendült a termelő­­szövetkezetek, állami gazdaságok gépparkja. Erő- és munkagépek so­kasága szánt,­vet a határ­ban. Nem egy közülük igazi újdonság: magas műszaki felkészülést kí­ván a kezelőtől, s még valamit — nagyobb fi­gyelmet az emberek biz­tonsága érdekében. Sajnos, sok gazdaságban nem veszik eléggé komo­lyan a balesetvédelmet, nem oktatják az embere­ket a helyes magatartás­ra, a szükséges tudniva­lókra. Szomorú példa erre nem is egy akad. A kró­nika feljegyzi a súlyosabb munkahelyi baleseteket, de nem említi a „könnyű” sérüléseket. Csak talál­gathatunk, hány zúzódás, horzsolás, törés marad észrevétlen, ami elkerül­hető lett volna... Bizo­nyára sokan tudnának példát említeni a sebti­ben, felületesen megtar­tott oktatásokról. Vagy arról, amikor minden ta­nítás és számonkérés nél­kül hivatalos papírt kap az illető, „balesetvédelmi oktatásban részesült”. Az­tán felülhet a gépre, vi­gyázzon rá a jószerencse. S ha baj történik? Ott a papír, az érintett is alá­írta. Felettese, oktatója tehát fedezve van. Emlékszem egy régebbi felmérésre, mikoris a kér­dezők egy pesti vállalat balesetvédelmi oktatás­ban részesült dolgozóitól érdeklődtek, alapvető biztonságtechnikai tudni­valókról. Meglehetősen szánalmas eredmény szü­letett. Száz munkás kö­zül ötvenet akár újra vizsgáztathattak volna az elégtelen tudás miatt. Né­hány gazdaságunkban sem jobb a helyzet. Főleg, ha tudjuk: a téesztagok többsége idős korú, nehe­zen tart lépést az új tech­nikával, technológiák­kal. Tanulni is nehezeb­ben tanulnak. Így aztán néhány balesetvédelmi­s hajlik a könnyebb meg­oldásra, beírja: „kioktat­va”. A téesztag meg nem tiltakozik, mert nem kell vesződni a szabályokkal. Pedig ő az igazi vesz­tes. Mert a szabályok a védelmében születtek. A kettős mulasztás — ok­tató és oktatott részéről — tragédiához vezethet. Ha ez netán bekövetke­zik, ugyan, ki vállalja a felelősséget? A pecsétes papír nem pótolhatja a valós tudást, a balesetvé­delmi ismereteket... — kor Futva, rohanva... Egy fiatal édesanya áll csak a szombathelyi Pető-­­ffi Sándor utcai iskola előtt, a zebránál. Kézen fogja kisfiát, le ne lépjen a tilosba. Pirosat jelez a lámpa. Elhúz a 16-os busz, az Ady téri megállóban fé­kez. Ez viszont arra csá­bítja a buszállomás irá­nyából igyekvőket, hogy átfussanak az úton. Ab­ban bízva vágnak neki a nem veszélytelen­­ vállal­kozásnak, hogy elérik a buszt. Nem követik a fia­tal édesanya példáját. Ő kivárja, hogy zöldre vált­son a készülék, és húsz­perces időveszteséggel ugyan, de biztonságosan száll a következő buszra. Mind gyakoribb jelen­ség zebrák, pályaudvarok közelében a futkosás, ro­­hangászás. A vonatról ér­kezők is rendszerint to­­ronyiránt vágtatnak a bu­szokhoz. A kőszegi vasút­állomáson mindennapos látvány, hogy a vonattal érkezőik közül sokan fut­va teszik meg a százötven méteres utat a buszokig. Némelyek már a vonaton, Lukácsházánál elkezdik a készülődést. Amikor megáll a vonat Kőszegen, futnak a buszhoz, helyet foglalni. A munkahelyre, vonat­ra, buszra, iskolába egyre többen mennek futva. A liftes házakban mind gya­koribb reggelente, hogy a fiatalabb lakók is ro­hannak a felvonóhoz, így érik el csak az utolsó bu­szukat. Nem a napi test­edzést végzik, a késői fel­kelést akarják ellensú­lyozni. Rövidesen, a nyári idő­számítás bevezetésével esetleg tovább romlik a helyzet s még többen fut­­károznak — veszélyeztet­ve önmagukat, s másokat. Pedig jobb időbeosztással és nagyobb önfegyellem­­mel — néhány perccel­­korábban útnak indulva — kapkodás és veszélyez­tetés nélkül juthatunk célhoz. (Kék) Társasjáték a felnőtteknek (8.) Papás-mamás. (Lakatos­­Ferenc karikatúrája)

Next