Vas Népe, 1980. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

■XPRESSZ -fr A Magyar Népköztársaság és a Botswana Köztársaság között megállapodás jött létre, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít Szerdán délelőtt 10 órakor Julianna holland királynő lemondott a holland trónról leánya, a 42 éves Beatrix hercegnő javára. A lemondási ceremóniára az amszterdami királyi palota egyik termében került sor. Újabb NDK-NSZK megállapodások Újabb NDK-NSZK kormányi megálapodásokat kötöttek szerdán Berlinben. Avízi, közúti és vasúti közlekedésre vonatkozó egyezmények és szabályozások folytatását, kibővítését jelentvk azoknak, a két német állam közötti magállapodásoknak, amelyeket 1979. november 16-án kötöttek meg ugyanúsak az NDK fővárosaiban. A mostani magállapodások különböző okmányait a Német Demokratikus Köztársaság kormányának megbízásából dr. Heinz Schmidt közlekedési miniszterhelyettes és dr. Michael Kohl külügyminiszter-helyettes, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nevében pedig Günter Gauss, az NSZK állandó NDK-ibeli képviseletének vezetője írta alá. Dr. Michael Kohll a megállapodások aláírásakor tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy azok „a kölcsönös előnyök elvéből indulnak ki, s a két fél érdekeinek kellő egyensúlyát fejezik ki”. Kommentár Felelősséggel a világért! Fogvacogtató májusra virradunk — mondják a meteorológusok. Sajnos, nemcsak az időjárás zordabb a megszokottnál. Közhelyszámba megy — éppen ezért sok benne az igazság —, hogy a politikai klíma is fagyosabb, mint bármikor az elmúltesztendőkben. Jeges fuvallatok érkeztek az óceánon túlról, s alaposan lehűtötték kontinensünk hőmérsékletét. Úgy is mondhatnák: közérzetünk romlott. Nőttön-nő az aggodalom, mert a fegyverkezési hajsza, a tömegpusztító fegyverek arzenáljának rohamos növekedése nem kedvez a békének. Ilyen körülmények között különös érdeklődést és széleskörű visszhangot váltott ki huszonkét európai kommunista és munkáspárt képviselőinek párizsi találkozója. Az MSZMP képviseletében Gyenes András, a Központi Bizottság titkára felszólalásában joggal állapította meg: „a világ békéjét, az emberiség létét súlyosan fenyegeti napjainkban az imperializmus által szított fegyverkezési verseny fokozódása, a tömegpusztító eszközök növekvő ütemű felhalmozódása, s ezáltal a világméretű konfliktus anyagi-műszaki bázisának növekedése.” A SALT—II. megállapodás hatályba lépésének halogatása, a szovjet—amerikai kapcsolatokban bekövetkezett mélypont, a washingtoni „héják” agresszív lépései — legutóbb az Irán elleni felelőtlen és végül kudarcba fulladt kommandóakció —, az USA által diktált bojkottintézkedések mind-mind súlyos teherként nehezednek az emberiségre. A földkerekség népei azonban mélységesen érdekeltek a termonukleáris háború elkerülésében, az enyhülés vívmányainak megvédésében. Különös felelősséget éreznek ebben az európai kommunista és munkáspártok, valamennyi haladó erő. Mint Gyenes András Párizsban hangsúlyozta:„Európában különösen fontos, hogy megtaláljuk az együttműködés és a közös fellépések lehetőségét a tőkés országokban komoly kormányzati pozíciókkal és jelentős tömegbefolyással rendelkező szocialista, szociáldemokrata pártokkal.” Napjainkban a békéért, az enyhülésért, az atomkatasztrófa elhárításáért folytatott erőfeszítések nem szűkülhetnek le bizonyos pártokra, egyes személyiségekre. Párizsból ugyan egyes nyugat-európai pártok távolmaradtak, de ez nem jelenti azt, hogy közös harcunkból kivonják magukat. Pártunk legutóbbi kongresszusán állást foglalt valamennyi békeszerető erő összefogásának szükségessége mellett. Ezt a véleményt tükrözte Gyenes András párizsi beszéde, amely a többi között az európai méretű párbeszéd folytatását szorgalmazta mindazon pártokkal és vallási, valamint egyéb szervezetekkel, mozgalmakkal, amelyek magukénak érzik a béke ügyét. „A béke valamennyiünk közös kincse, - olvashatjuk a párizsi találkozó Európa népeihez intézett felhívásában. Ezt a kincset mindenáron meg kell — meg is lehet — védeni. A fogvacogtató május — nem árt erre emlékeztetni — nem szükségszerű. Az időjárást nem, de a politikai klímát lehet, sőt szükséges megváltoztatni. Olyan irányban, hogy a kibontakozásnak, a világméretű együttműködésnek kedvezzen. Ehhez viszont összefogásra, közös fellépésre van szükség. Gyapay Dénes Arab fegyveresek Megszállták Irán londoni nagykövetségét Iránban fogvatartott arabok szabadon bocsátását követelik az Irán londoni nagykövetségét megszállva tartó fegyveresek. Értesülések szerint három fegyveres tartja megszállva az épületet és túszként fogva tartja a rendőrt, valamint húsz más személyt. Kora délután egy férfi, aki libanoni újságírónak mondta magát, telefonon közölte a BBC-vel, hogy az akcióban többen vesznek részt és nem irakiak, de arabok. A fegyveresek több, mint 90 arab fogoly szabadonbocsátását követelik iráni börtönökből. Angliától egy repülőgépet követelnek, hogy túszaikkal egy „Irántól délre fekvő független arab államba” repülhessenek. A Scotland Yard hosszú ostromra rendezkedik be és elővigyázatosságból kiürítette a környező épületeket, köztük a thaiföldi és az afganisztáni nagykövetséget is. A brit külügyminisztérium délután közölte Iránnal, hogy Anglia a londoni túszügy gyors, biztonságos megoldására törekszik, emberélet veszélyeztetése nélkül. A fegyveresek később kiengedték a nagykövetségről egyik női túszukat, akit azután szívrohammal kórházba szállítottak. Londoni megfigyelők szerint a túszszedő akciót az Irán déli részén fekvő arablakta Khuzisztán tartomány szeparatistái hajtották végre. Akciójuk a központi kormány elleni lázongás egyik jele lehet. Jugoszlávia viszonya szomszédaihoz A jugoszláv államelnökség Lazar Kolisevszki alelnök elnökletével kibővített ülésén megtárgyalta az országnak a Szovjetunióhoz és a közvetlenül szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint az elnökség megállapította, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai kedvezően fejlődnek, s a belgrádi és moszkvai közös nyilatkozatok elvei tartós alapot biztosítanak a két ország baráti együttműködésének további erősítéséhez. Az államelnökség aláhúzta, hogy Jugoszlávia rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a közvetlen szomszédaihoz fűződő jó viszonyának. Ezt Tito elnök 1978-as Skopjei, majd 1079-es pristinai beszédében külön hangsúlyozta. Éppen ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy a teljes egyenjogúság és kölcsönös megbecsülés elvei alapján fokozott tevékenységet fejtsenek ki az ország közvetlen szomszédaival folytatott sokoldalú együttműködésének bővítésére és erősítésére. A párizsi találkozó kiindulópont az akcióegységhez Jó munkát végzett az európai kommunista és munkáspártok párizsi találkozója — ezzel az érzéssel váltak el egymástól kedden délután a résztvevők. Ezt tükrözi a maga módján a szerdai francia sajtó is, amely nagy terjedelemben, vezető helyen foglalkozik a kommunisták felhívásával, bár természetesen a polgári lapok igyekeznek kétségbe vonni a találkozó jelentőségét vagy eltorzítaná értelmét. Amint azt Georges Marphais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, a találkozó résztvevőinek tiszteletére adott keddi fogadáson hangsúlyozta, a kommunisták szemében az európai népekhez intézett felhívás kiindulópont, ugródeszka a más erőkkel való akcióegységhez, a béke érdekében. Különösen nagy figyelmet keltett Párizsiban, a francia sajtóban, a felhívás utalása a fent említett, a többi erővel való mindenki előtt nyitva álló későbbi találkozóra, amelynek módozatait, formáját a jövőben fogják meghatározni de a közeljövőben, hiszen, mint a felhívás hangsúlyozta, a békéért és a leszerelésért folytatott küzdelem sürgető, elsőrendű kérdés. A Francia Rádiónak adott szerda reggeli nyilatkozatában Maxime Gremetz, az FKP KB titkára, a találkozón részt vett francia küldöttség vezetője azt emelte ki, hogy a párizsi találkozó új, hajlékony formát jelent a kommunista és munkáspártok együttműködésében. Afrikai csúcsértekezlet * A lagosi akcióterv elfogadásával kedden befejeződött az Afrikai Egységszervezet 1. gazdasági csúcsértekezlete. A záróokmányban 50 afrikai állam kötelezettséget vállal arra, hogy 2000-ig létrehozza az afrikai gazdasági közösséget. Az afrikai közös piac révén próbálják megvalósítani a földrész országainak szoros gazdasági, kulturális és társadalmi együttműködését. A dokumentum értelmeiben a nyolcvanas években tovább kiéll fejleszteni a kontinensen a regionális együttműködést. A regionális szervezeteket a századfordulóig kívánják közös piaccá alakítani. Az afrikai országok megerősítették, hogy a fejlesztési terveket nem képesek végrehajtani a fejlett ipari országok támogatása nélkül. A résztvevő országok ezt a támogatást jogos követelésnek tekintik. Rámutattak, hogy Afrika elmaradottságának növekedése fenyegeti az iparilag fejlett országokat és a békét is. — Írd meg azt a levelet. — Igen. Azt hiszem, megírom. ★ Tisztelt Osztályvezető Főorvos Elvtárs(nő)! Hosszas vívódás után szántam rá magam arra, hogy mégis csak elmondom önnek, az ismeretlennek erkölcsösnek talán nem föltétlen nevezhető kérésemet. Anyámról akarok írni, aki huszonötödik éve dolgozik az egészségügyben. De jobb, pontosabb azt mondanom, szakácsnő a mi falunk bölcsődéjében, tehát egy ön által irányított, vezetett munkahelyen. Jól tudja Főorvos Elvtárs(Nő), hogy a szakácsnők általában nincsenek reflektorfényben, ők általában láthatatlanul, alig mutatván magukat dolgoznak, hát még egy falusi bölcsődében, mint a miénk is. Fény alig esik rájuk, bölcsödéről hallva egészen más jut az eszünkbe, mint a szakácsnő. Inkább az, hogy hány hely kell még, bővíthető-e a meglévő, általában effélék. S nem a koszt. Az legföljebb■— így faluhelyen — a városról kijáró helyi tanácsi funkcionáriusnak, némely ingázó pedagógusnak fontos, tehát azoknak, akik az ön engedélyével ide kosztra, ebédre befizethetnek. A mi falunkban nincs vendéglő, ezért elég nagy a nyomás a bölcsődére, ehessenek ott a falura kijárók, újabban a káembés rendőr is, persze. De hallom, szigorították. Anyám szereti a kosztosait, mert dicsérik a föztjét, amit a gyerektől ugye nem várhat senki, a gyerek az megeszi, vagy nem eszi, passz, kész. Mondom, szereti a házikosztot az állatorvos, az emberorvos — ugye, ők ott így mondják — meg a tanácselnök is. Sőt! Egyszer egy miniszter is járt ott, amikor a faluban átadták a csudanagy sertéstelepet. A miniszternek is a bölcsődében tálaltak, hát anyám még ma is emlegeti, hogy az a nagy ember ővele mennyire meg volt elégedve, vagyis a főztjével. Friss tavaszi csirkét rántottak, fejessalátával és utána zserbószeletet adtak elébe, azt ma márnem nagyon sütik, de anyám még igen érti, nálunk minden vasárnap az volt, amikor még élt az apám is és nagy ünnepi ebédek voltak, csatos családi sörrel a végén. És hogy őt a miniszter tartotta annyira, hogy megkérdezze a nevét. S amikor megmondták neki, azt mondja az anyámnak: „Mariska néni, én máskor is idejövök Kosz- Arany S tosnak, ha ide engednek." Akkor az anyám zavarában azt mondta, tessék, tessék nyugodtan. Csak a tanácselnöknek tessék előtte szólni, mert az adja az engedélyt a kasztosoknak. Hát... ezt szegény anyám gyakran elmeséli nekem, amikor nála vagyok, mást nem nagyon szokott a munkájáról. Pedig faggatom rendesen erről is s legfőképpen arról, hogy bírja e még. Persze, hogy bírja — mondja ilyenkor — pedig na■gyan is jól tudom én, hogy tizenöt éve nyomja — kínozza az a tojásnyi sérv, amihez hozzányúlni a világért sem engedne, őt ne nézegesse senki emberfia. Az az apám joga volt, kizárólagos joga. Ezt a sérvet ő már kihordja, ezzel nekem ne legyen gondom, ettől ne fájjon a fejem, inkább hozzak valahonnét ötven kiló meszet, mert itt a tavasz s ezt a semmirevaló házat megint ki kell sározni, lemeszelni, de itt nem lehet meszet kapni, ne felejtsek hát el betenni a csomagtartóba egy zsákkal, ha legközelebb jövök. Csakhogy — tisztelt Főorvos Elvtárs(nő) — én már réges régen azon töröm a fejem, hogyan hozhatnám el ide a városra anyámat, hozzánk, hagyja a házat, a meszeléseket, hagyja a főzést az óvodában, elég volt huszonöt évig. „Huszonnégy” — igazít ki anyám — „jövő május elején lesz csak huszonöt”. Látom, addig innét elmozdítani nem tudom. S talán aztán sem nagyon, hiába a raffinéria, hiába ígérgetem neki, főzhet itt a városban is, ha akar s akkor legalább nincs egyedül, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy jót teszek neki tapintatosnak igyekvő erőszakosságommal. Annak idején — negyedszázada — amikor apámat az első, akkor még nem ismert és föl nem ismert nagy infarktus-hullám egyik napról a másikra elvitte tőlünk, mi ott álltunk egyetlen fillér nélkül, anyámmal. A faternak még Egyesült Államok fizír külügyminiszter ellensúlyozhatja Brzezinskit Carter elnök alig egy nappal. Cyrus Vance lemondása után kedden,bejelentette, hogy Edmund Muskie szenátort jelölte ki külügyminiszternek. A választás teljes meglepetés volt, abennfentesek Christopher külügyminiszter-helyettesiben vagy Carter belső politikai körének valamelyik tagjában sejtették az utódot. Muskie kiválasztása jó politikai húzásnak látszik. Nem csak Carter bel- és külföldi pozícióit erősítheti, hanem egyensúlyozó hatással lehet az amerikai külpolitikára, amelynek mind féktelenebb kilengései miatt Vance távozott. Muskie politikai háttere, egyénisége arra enged következtetni, hogy viszonylag mérsékelt külpolitikai vonalat követ majd, és ellensúlyozhatja Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó Carterre gyakorolt hatását. „Az elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy én képviselem majd az amerikai külpolitikát” — jelentette ki a sajtó előtt Muskie. — A világ bizonytalan, zavaros korszakban van, az Egyesült Államoknak erőt és állandóságot kell tükröznie — hangoztatta. Az új miniszter minden érdemi kérdés elől elzárkózott, s csak annyit mondott, hogy „lehetőség szerint” a kérdések békés megoldásának híve. Az északkeleti Maine államból származó katolikus politikus 26 éve tölt be választott posztokat, 22 éve a szenátus tagja. 1968-ban,, Hubert Humphrey elnöke . kampányának alelnökjelölt- jeként, társával együtt meszsze elmaradt a versenyben, 1972-ben ennek ellenére elnnökjelöltként indult. Kezdeti nagy sikere után (részben a Nixon-tábor piszkos trükjeinek hatására) visszaesett, s végül csak a negyedik helyre került a demokrata párt listáján a szavazatok tizenegy százalékával. A szenátus költségvetési bizottsága elnökeként kulcsposztot töltött be. A külügyi bizottság tagjaként jelentős nemzetközi tapasztalatot szerzett, elsősorban Nyugat- Európáiban. A politikus lengyel bevándorlók gyermeke, a család eredeti neve Muskiewicz. Edmund Muskie-nnek jogi képzettsége van. Fellépésében, stílusában hasonlít elődjéhez, bár sokkal dinamikusabb egyéniség. Vance elégedetten nyilatkozott utódja kiválasztásáról. A fő kérdés az, hogy milyen súlyt,befolyást szerez majd az új külügyminiszter a Fehér Házban s az amerikai külpolitika irányításában Brzezinskivel, a pillanatnyiilag „győztesnek” tekintett nemzetbiztonsági főtanácsadóval szemben. A képen az új és a távozó külügyminiszter sajtókonferenciát tart a Fehér Házban. 1980. május 1. Csütörtök