Vas Népe, 1980. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
A főiskolai felvételi vizsgákon az intézet is vizsgázik a társadalom előtt Végzős hallgatóit útjukra, pályájukra, a többieket vakációra bocsátja az intézet. Lezárult az év végi hajrá, a vizsgaidőszak, de máris itt a következő próbatétel: a felvételi. A Szombarthelyi Tanárképző Főcsikityla a gondos előkészítés után újabb erőpróbán bizonyíthat, hiszen a felvételi vizsgákkal már a jövő tanév indításét, a holnap eredményeit alapozza. Olyan időszakiban, amikor — dinamikus fejlődésének első, sodró erejű fellendülésén túljutva — a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyarapodás fokéra érkezett. Mint minden felvételi előtt, most is fontos kérdés, hányan juthatnak be az intézetbe, milyen képzésben részesülhetnek, s hogyan lehetséges a lehető legigazságosabb válogatás a túljelentkezés és a keretszámok által meghatározott létszám végletei között. Ezekkel és az intézet fejlődésével kapcsolatban kértünk választ Szalay László főigazgatótól. — Van-e új vonása az idei felvételinek? — Hadd kezdjem azzal, hogy a most befejezett tanév nagy erőfeszítései, a vizsgák után igazi öröm — képletesen szólva — a termés betakarítása. Most az a dolgunk, hogy a felvételi vizsgák során kiválogassuk a jövő évi vetés magvát. Ehhez a felelős munkához körülbelül százan fogunk hozzá. Tudjuk, hogy ezekben a napokban, hetekben a várakozási, a remény, a jövő mérlegelése, a lehetőségek latolgatása, a tervezgetés minden érdekelt családiban, s természetesen szélesebb körben is feszültséget okoz. Ismerjük a társadalom igényeit, erre alapozzuk egész munkánkat, s tisztában vagyunk azzal, hogy a felvételeiken leendő hallgaóinkkal együtt a főiskola is vizsgázik — a társadalom előtt. Az elmúlt évek tapasztalatai sokat segítettek szemléletünk és gyakorlatunk kialakításához. Főiskoláink eddig 1500 pedagógust képzett ki, s a felmérések tanúsága szerint elenyésző közülük azoknak a száma, akik nem maradt a pályán. Hasonló a helyzet a közművelődési szakemberekkel is. A mostani felvételiben változatlan a vizsgák rendje, de lesz a szakok párosításában néhány újdonsági s bizonyos keretszámok is változnak... — Változik-e ezekkel az intézet kialakult jellege, profilja? — Nem változik. Továbbra is megmarad az a sajátosság, hogy egy intézet falai ■között tanítói, tanár és közművelő képzés folyik. Ugyanakkor — tekintettel a tanárképzés sajátosságaira és arra, hogy a folyamatos tanítóképzés révén sikerült a régebben közismerttanítóhiányt majdnem teljesen megszüntetni, a jövőben csak a pótlás lesz a feladat, tehát lehet szűkíteni a felvételi keretet. Ez a következő tanévre 25 fős lesz. A felszabaduló keretszámok terhére viszont több tanárszakost vehetünk fel, tehát csökken a ■túljelentkezés, a feszültség. A régebbi nyolc-, kilencvagy éppen tízszeres túljelentkezést már sikerült 3—4- szeresére csökkentenünk... 2 — Ismereteink szerint a főiskola hallgatóinak száma kereken ezerkétszáz. Év végén, az utolsó évfolyamok távoztával mennyi hely szabadul fel, azaz hány jelentkezőt vesznek fel? — Nappali tagozatra kereken 250 hallgatót, a levelezőre pedig 50—60-at. Ehhez, és az előbbi kérdéshez kívánkozik, hogy a tavaly bevezetett két párosítás: a népművelés—testnevelés valamint a népművelés—történelem most is indul. Új lesz a következő szakpárosítás : szlovén—testnevelés, szlovén—rajz, szlovén—magyar, összességében az új tanévben 15 szakpárosításban indulnak tanárszakos növendékeink, s ezen kívül lesz a tanítószak. A levelezők számára népművelés—történelem, könyvtáros—történelem, népművelés—magyar, továbbá könyvtáros—magyar szak indul. S ne felejtsük el a kiegészítéseket sem. Akik ugyanis eddigi szaktárgyaikhoz újat szeretnének felvenni, az 1980/81-es tanévben magyar, történelem, népművelés, könyvtáros és matematika szakon folytathatják tanulmányaikat — körülbelül hatvanan... — Várható-e, hogy a jelentkezők között az intézet eddigi hagyományainak megfelelően ismét elegendő számban lesz munkások gyermeke? — Rendszeres előkészítő tanfolyamainkon magyar, történelem, orosz és matematika tárgyakban foglalkozunk körülbelül 300 munkás származású diákkal. A tanszékek és tanárjelöltek szoros kapcsolatban állnak velük, feladatok kidolgozásában működnek együtt. Noha a munka hatásfokát (beleértve az egyhetes előkészítőket is) nehéz lemérni, a tapasztalatok szerint a résztvevők húsz százaléka eredményes színvonal javulást ért el. Mikor lesznek a felvételi vizsgák? — Az írásbelit június 23-án a főiskolán és a gyakorlóban tartjuk, délelőtt magyarból, délután orosz, történelem, szlovén tárgyakból. A szóbeli a matematika— rajz és a matematika—testnevelés szakosoknak június 24-én, a többi szakosnak 26- án lesz. A tanítószakosok felvételije ugyancsak 26-án lesz. A kiegészítő szakosokkal június 19-én beszélgetnek. A felvételi bizottság július 11-én ülésezik. Az eredményről írásbeli választ, értesítést kapnak a jelentkezők. Tehát július 11-e után néhány nappal már megtudják, felvették-e őket, vagy fellebbezhetnek a döntés ellen. Mellékesen meg kell említeni, hogy intézetünk foglalkozik átirányításokkal is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elfogadunk olyan jelentkezőket, akik valamelyik tudományegyetemen magas pontszámot értek el, de túljelentkezés miatt, csekély hátránnyal kiszorultak a felvettek közül. A tanárszakra fel nem vett, de jó pontszámú jelentkezőket a terület szerint illetékes tanítóképzőbe igyekszünk irányítani. Hasonlóan a tanítószakra néhány pont hiánya miatt fel nem vett lányokat a területi illetékes óvónőképzőbe... — A felvételi döntés óriási felelősség súlyával nehezedik a bizottsági tagokra... — Igen. Sokszor életpályák, hivatás, egész életre kiható döntések forognak kockán. S mivel mindig több a jelentkező, mint a felvehető, nagy körültekintést igényel. Abban a már említett száz fős munkacsoportban intézetünk tanárai mellett az állami és pártvezetés képviselői, a KISZ megbízottai és középiskolai szaktanárok is részt vesznek. Tapasztalataink szerint az ilyen sokoldalú és lelkiismeretes, felelős, minden részletre kiterjedően gondos mérlegelés — amilyenre a fent említett összetétel biztosítékot nyújt — a lehető legcsekélyebbre szorítja a tévedést. A ránk nehezedő nyomás csökkenése az előbb említett tényezőkkel együtt megalapozza derűlátásunkat: a pályaalkalmasság megállapítása és a megítélés tárgyilagossága kedvezőbb, ennek következtében kevesebb lesz a csalódott, elkeseredett fiatal, javul a kiválogatás, kiválasztás minősége, tehát egész társadalmunk nyer általa, így szeretnénk vizsgázni a felvételin — társadalmunk előtt... — Köszönjük a beszélgetést, Bertalan Lajos . Ismeri a babavakat? Fő a bizalmatlanság! nek be egy-egy új tömbházba, előszeretettel keresik fel a városban levő három Fiatal Házasok Otthonát is. Ludván Istvánné intézményvezető is tudja, túl sűrűn jönnek házalni, s volt már rá példa, hogy igazoltatta őket, valóban fényképészek-e. Persze nem találkozhat mindegyikkel ő sem. De a póruljárt panaszosokkal igen. A Paragvári úti házban az egyik fiatalaszszony meséli: — Jött egy kis szőke hölgy, mondta ő a szervező, gyerekképekkel foglalkoznak. Mondta, hogy a társa a másik házban jár. Gondoltam, jó lenne egy-két rendes kép a gyerekről. Beleegyeztem, hogy húszképes albumot csináljanak. Adott egy kis papírt és elkért 130 forintot. Azt mondta száz forint az előleg, harminc a kiszállás díja. A papíron volt valami név, meg az, hogy fényképész Budapest és egy olvashatatlan aláírás. Két hónap múlva kaptunk egy levelezőlapot, s jött egy szakállas fiatalember fényképezni. Elkért 150 forintot, azt mondta a többit majd ha készen lesznek a képek. A kész fényképekkel megint egy ismeretlen férfi állított be. Harminc képet hozott, meg egy festett nagy képet. Mindegyik a mi gyerekünkről készült, persze megvettem. Nem sok maradt az ezresből, amit kifizettem érte. Sokalltuk, persze, hogy sokalltuk, dehát beugrottam, mit csináljak. Az biztos, hogy azóta hozzánk hiába csönget akárki. Egy másik házaspárnak úgy kellett kinyomozni az előleggel eltávozott pesti fényképészek tartózkodási helyét, s aztán öt hónap múlva megkapták a fényképeket, természetesen jóval többet a megrendeltnél, ezer forint körüli árért. Dehát, ha egyszer olyan aranyosak rajtuk a gyerekek. S ugye a szemünk fényéért lehetetlen annyit kérni, amenynyit sajnálunk... Jártam olyan családoknál, ahol az előleget már átadták, s láttam néhány bizonytalan bizonylatot. Radírból és indigó tintával bármikor elő tudnék állítani hasonló primitív pecsétet. S a nevek, a nevek sem valami biztatók. Nagy, Kovács, Kis Budapest utcanevek, számok, olvashatatlan aláírás. Ilyen papírfoszlányért én nem adnék semmilyen előleget. Azt mondják, azok a kisgyerekes szülők még szerencsések, akik végül is kapnak fényképeket (az már más kérdés, hogy milyen áron), de olyanok is vannak, akik elbúcsúzhatnak az előlegtől... — Hozzánk jönnek be, rajtunk keresik a fényképészt, meg a pénzüket — mondják a Fényszöv Bejczy utcai üzletében. De nemcsak szombathelyiek, vidékiek is. Mivelhogy úgy mutatkoznak be „a fényszövtől vagyunk”, azt hiszik ez már elég garancia. — Nem tudunk védekezni ellenük — mondja a Vas megyei Fényképész Szövetkezet főkönyvelője. Rontják az üzletet, könnyen be tudják csapni az embereket. Soknak iparengedélye sincs. Nem tudom miért választják őket mégis. — Hátha kitöltenek egy létező űrt... Hátha csak a kényelemmel tudnak manipulálni. .. — Mi is házhoz megyünk, csak fel kell venni a telefont és hívni bennünket. Régebben a szervezőink megpróbáltak házalni, de nem ment. Véleményem szerint, megalázó a lépcsőházban zaklatni az embereket. Mi másképp próbálkozunk, például Szombathelyen májustól bevezettük a fotós csütörtököt, ilyenkor egyik üzletünkben este nyolcig dolgoznak. Népi tudom mi a titka a messziről jött fényképészeknek, de jellemzésül még annyit, egyik dolgozónk közeli rokona is velük fényképeztette a csemetéit... háromszoros áron... A KIOSZ csoport szombathelyi körzeti titkára hivatalból is üldözendőnek tartja a messzi tájakról jött álfényképészeket. Tud róluk, panaszt is hall rájuk eleget, dehát megfogni ő sem tudja őket. A már emlegetett bizonytalan bizonylat, ha a kezébe kerül fölhívja az illetékes budapesti KIOSZ irodát, ahol is megmondják, ez az iparos nem létezik. Szabálysértési feljelentést kezdeményezhet, de addigra a szabálytalankodónak bottal ütheti a nyomát. Nem kívánom folytatni, még csak annyit: valamenynyi illetékes a lelkemre kötötte hívjam fel a lakosság figyelmét. Meg is teszem: tehát, tessék kételkedni! Amíg nem késő. Mert utána csak a bánat marad. Meg a zsebünk. Kifosztva. Treiber Mária 1980. június 1. Vasárnap Húsz vezetői munkakör megszüntetését határozták el a REMIX szombathelyi gyáregységében; az új szervezeti felépítési értelmében — ésszerű összevonásokkal — az eddigi 82-ről 62-re csökkentik a vezetői munkaköreik számát. S nincs szó arról, hogy akár egyetlen, eddig vezetői munkakört betöltött dolgozójuktól megválnának. Azokat, akiknek munkaiköre az új szervezeti felépítés allapján megszűnik, más, a termeléssel közvetlenebb kapcsolatban álló munkák végzésére irányítják, a termelés műszaki előkészítésével kapcsolatos tennivalókkal, konkrét szervezési és egyéb feladatokkal bízzák meg őket. Mindezt a gyáregység új, nemrég kidolgozott szervezeti felépítése teszi lehetővé. Másképpen fogalmazva: a régi szervezeti felépítés 82 vezető munkakört tett szükségessé, az új viszont lehetővé tette, hogy egynegyedével csökkentsék a vezetői munkakörök számát. Amiből az is következik, érdemes volt kidolgozni ezt az új szervezeti formát, mert az már most látható, hogy a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyabb, azaz a termelést jobban szolgáló foglalkoztatását teszi lehetővé. Anélkül, hogy mindenütt minden gazdasági egységben alkalmazható és egyedül üdvözítő módszernek kiáltanánk ki ezt a szervezeti változtatást, hadd ajánljuk azért figyelmükbe más üzemek vezetőinek is. És elsősorban abban az értelemben, hogy manapság mindenütt érdemes külön megvizsgálni, hol mennyi vezetői munkakörre van szükség, hogyan lehet a lehető legcélszerűbben és a leggazdaságosabban foglalkoztatni az adott üzemben dolgozó, jól felkészült szakembereket. Takarékoskodni sok mindennél lehet, a pazarlás minden területen bűnnek számít. De különösen nem engedhető meg egyetlen munkahelyen sem az, hogy jó felkészültségű embereket olyan munkakörökben foglalkoztassanak, amelyekre — ha jól meggondoljuk — tulajdonképpen nincs is szükség. (L) atot,. Gallygyűjtés, sok haszonnal Az erdők, mezők „rettegett” figurája volt annak idején az erdőkerülő, őrizte a kívülállóktól a vadak épségét, az erdők értékeit. Az utóbbi időben azonban alapvetően megváltozott egy szemlélet. Örömmel nyugtázták szakemberek, hogy nem tilos terület már az erdő a megye legtöbb termelőszövetkezetében. Jelentős mennyiségű erdő van a megyében tsz-ek birtokában, a gazdaságok többsége szorgalmazza, hogy hasznosítsák a fel nem használt erdei fahulladékot, ágakat, gallyakat. A feldolgozásra, tűzifának alkalmas törzseket hasznosítják a szövetkezetek, de ezen kívül még nagy mennyiségű, fűtésre alkalmas faanyag marad az avaron. Korábban erre nem sok figyelmet fordítottak, jobbára elkorhadtak, tönkrementek a fel nem használt ágak. Aztán felvetődött az energiaprobléma, s újra nagy keretük lett a régi kályháiknak, sparhelteknek, kandallóknak. S hol vannak ilyenek leginkább? A községekben, kisebb településeken. Egyre többen jönnek rá arra, hogy a legolcsóbb tüzelőanyag a faág, még akkor is, ha elég sokat kell vele bíbelődni, szállítani, feldarabolni. Az említett tsz-ek nagy része nemcsak ■tagjainak engedd meg a gallygyűjtést, hanem kívülállóknak is. E kezdeményezés haszna több oldalról is megközelíthető. Jól jár a gyűjtő, hiszen nem túl sok fáradsággal szerezhet fát. Ezzel egyúttal lemond drága energiahordozók felhasználásáról, szénről, olajról, gázról. Könnyít ez az akció a TÜZÉP-ek helyzetén is, hiszen enyhíti a falusa tüzelőgondokat. Vannak szerényebb anyagi körülmények között élő, főleg idősebb emberek is: nekik ez igazi ajándék. S nem jár rosszul a gazdaság sem, kitisztítják erdeit, eltakarítják a hulladékot, amit eddig nem tudtak hasznosítani. — más IRIHR tau». (Félreértelmező szótár