Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

Ml liWilar JWngBjepang« iMdWfcl aMb ■®88%,®i^P9y wiäEBwlwiÄBm.liFwÄwi^Pe ^Pe é­s a lakáselosztásról Megyeszékhelyünk lakossága a történelem során még sosem nőtt olyan gyors ütemben, mint a leg­utóbbi évtizedben. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 65 ezer lakosa volt Szombathelynek, az idei népszámlálás adatai szerint viszont azóta ez a szám 86 ezerre növekedett. Mindez a város egész fejlődé­sét is jelzi, ugyanakkor — főként a lakásgazdálkodás és a lakáselosztás, valamint a lakosság egészségügyi, művelődésügyi, kereskedelmi igényeinek kielégítése vo­natkozásában — nem kevés gondot is okoz. Ezúttal a lakásgazdálkodással és elosztással összefüggő gondok­ról kérdeztük Iker Károlyt, a városi tanács lakásügyi osztályának vezetőjét. — Szombathely lakosság­száma az elmúlt évtized­ben a tervezettnél gyor­sabban nőtt. Hogyan ha­tott ez a lakáshelyzetre? — A lakosságszám terve­zettnél nagyobb arányú nö­vekedése azt jelenti, hogy nem javultak úgy a lakás­­viszonyok, ahogy egyébként javulhattak volna. Az elmúlt évtizedben szervezett kere­tek közt 10 ezer lakás épült Szombathelyen. Szerényebb lakosságszám növekedés mellett ez érezhetően jobb lakásviszonyokat eredménye­zett volna. Az új lakások egy része azonban — külön­böző formákban — a más településekről Szombathely­re költözötteknek jutott. Így aztán az elmúlt időszakra jellemző nagy arányú lakás­építés ellenére most mégis azt kell mondanom: ugyan­annyi lakásigénylőt tartunk nyilván, mint tíz évvel eze­lőtt. Akárcsak akkor, most is három és félezer a lakás­igénylők száma Szombathe­lyen. S itt kell szólni arról is, hogy miközben igen nagy összegeket fordítottunk új lakások építésére, nem jutott elég pénz a növekvő lakos­ság egyéb igényeinek kielé­gítésére, valamint a régi la­kóépületek felújítására, kor­szerűsítésére. Az is komoly gond, hogy a belvárosban nagyon sok az olyan épület — s ezekben nagyrészt szom­bathelyi őslakosok élnek —, amelyet szanálni kellene, la­kóikat pedig a mai követel­ményeknek jobban megfele­lő lakásokhoz kellene juttat­ni. — Egyes belvárosi lakó­házak állaga valóban erősen kifogásolható. Mennyi ezeknek a szá­ma? — A belvárosban, sajnos, sok az ilyen lakóépület. Szinte egész utcasorok van­nak ilyenek. Itt van például a belváros szívében a Kos­suth Lajos utca, a Kőszegi utca, aztán kissé odébb a Sorok utca, de sorolhatnám tovább is. Ezekben az utcák­ban tömegével találhatók olyan elavult,­­az egészség­­ügyi és szociális követelmé­nyeknek nem megfelelő épü­letek is, amelyeket le kell bontani, s bérlőiket megfe­lelőbb lakáshoz kell juttat­ni. Ami pedig a lakóházak felújításával kapcsolatos fel­adatokat jelzi: a belváros­ban mintegy kétezer lakás szorul sürgős felújításra. És a felújításokat úgy kell el­végezni, hogy valóban ja­vuljanak az e lakásokban élők lakásviszonyai. Töreked­ni kell a komfortfokozat nö­velésére, a társbérletek meg­szüntetésére, el kell végezni az udvarok rendezését, le kell bontani a használatra nem alkalmas épületnyúl­ványokat. — Folytatódhat-e Szom­bathelyen az állami la­kóházak építésének ed­digi üteme? — Őszintén meg kell mon­dani, hogy — részben az or­szág jelenlegi gazdasági hely­zete, részben az elmondottak miatt — erre nem lesz lehe­tőség. Kevesebb új lakást építhetünk, viszont jobban kell gazdálkodnunk meglevő lehetőségeinkkel. Több ener­giát és anyagi erőforrást kell fordítani arra, hogy ahol le­het, a régi épületekben te­remtsünk jobb lakásviszonyo­kat, ugyanakkor a helyes és jól bevált elvek megtartásá­val változtatnunk kell a la­káselosztási gyakorlatunkon — Miben várhatók vál­tozások az eddigi gya­korlathoz képest? — Főképpen abban, hogy elejét szeretnénk venni a lakosságszám más települé­sekről való id­eköltözésekkel történő túlzott arányú növe­kedésének. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a szervezett la­káselosztás keretében az új lakásokat is, úgyszintén a felújítások révén kialakuló lakásokat is elsősorban a hosszabb ideje városunkban, rossz lakáskörülmények közt élők részére kívánjuk jut­tatni. Mi a magunk részéről ezt az elvet az utóbbi évek­ben már igyekeztünk ér­vényre juttatni. Mostantól a vállalatoknak, üzemeknek, munkahelyeknek is azt ajánl­juk, hogy a szervezett lakás­­építési akciókban munkahe­lyi támogatással épülő laká­sokba is minden esetben helyben lakó dolgozójukat ja­vasolják. A vidéken lakók­nak, de Szombathelyen dol­gozóknak pedig azt ajánljuk, hogy csak akkor keressék városunkban a letelepedés lehetőségeit, ha családi ház vagy egyéni szervezésű tár­sasház építéséhez anyagiak­kal rendelkeznek. Az ilyen törekvések megvalósításához természetesen a munkahe­lyek is adhatnak segítséget. Egyébként azok számára, akik így akarnak Szombat­helyen, esetleg a város kör­nyéki községekben leteleped­ni, a városi tanács igyekszik megvásárolható házhelyeket biztosítani. Jelenleg ilyen lehetőség a házhelyvásárlás­ra a gyöngyöshermáni részen . Említette, hogy a szer­vezett lakáselosztás kere­tében a régóta helyben, rossz körülmények közt lakókat kívánják megfe­lelő lakáshoz juttatni. Hogyan érvényesítik a szociális szempontokat a tanácsi lakások odaítélé­sénél? — Azt, hogy a valóban legrászorultabbakat jutas­suk állami lakáshoz, eddig is igyekeztünk érvényre jut­tatni. A rászorultság fokát azonban nem könnyű meg­ítélni. Az az elvünk, hogy bérlakást a lakossági keret­ből csak az kaphat, akinek a családjában az egy főre ju­tó jövedelem 1600 forint alatt van, vagyona pedig a 30 ezer forintot nem haladja meg. Ezt figyelembe véve is nagyok lehetnek azonban az eltérések az egyes igény­lők rászorultságát illetően. Éppen ezért fontos, hogy alapos környezettanulmá­nyok alapján minél több in­formációt szerezzünk be az igénylők jövedelmi, vagyo­ni, lakás- és egyéb viszo­nyairól, hogy aztán a lehető legigazságosabban dönthes­­sünk.­­ Milyen egyéb lehető­ségeket lát a lakáshely­zet javítására Szombat­helyen? — Szerintem a lakásgaz­dálkodásban nagy tartalékot jelenthet a lakáscserék szer­vezettebbé tétele. Túlságo­san sokan laknak ma na­gyobb lakásban, mint amek­korára ténylegesen szüksé­gük van. A jelenlegi lakbér­viszonyok és jogszabályok alig-alig ösztönöznek az ésszerű cserékre. Ezt orszá­gosan is látják, és várhatók ilyen értelmű módosítások. Egy biztos: célszerű ösztö­nözni az ilyen cseréket, mert így új lakások építése nél­kül is sok lakásgond meg­oldódhatna. Aztán itt van egy másik probléma is: fel­méréseink szerint a lakás­igénylők mintegy tíz száza­léka nem azért kér lakást, mert rossz a lakása, hanem azért, mert rossz a viszonya a szomszédjával, vagy vala­melyik lakótársának rendet­len magatartása miatt akar elköltözni. A szocialista együttélés szabályainak be­tartásáért az utcabizalmiak­nak is, a lakóbizottságoknak is, a házkezelőségeknek is sokkal többet kellene ten­niük, akkor az ilyen gondok csökkennének. Sorolhatnék még hasonló gondokat és le­hetőségeket, de én­­ itt most inkább azt szeretném még újra aláhúzni: a lényeg, hogy az elosztásban is, a lakás­­gazdálkodásban is még job­ban igyekezzünk érvényre juttatni az ésszerűség elvét. Kevesebb új lakásra számít­hatunk, ezért jobban kell gazdálkodnunk a meglevő lehetőségekkel, s jobban kell ösztönöznünk és segítenünk az egyéni építkezéseket. Lőrincz Károly 1980. szeptember 2. Kedd g éjszakái (5.) a betegeknek hogy a bejelentők alig ért­hetően, néha felületesen dik­tálják a lakáscímet, nem is gondolják, hogy ezzel na­gyon is megnehezítik a gép­kocsivezető és az orvos dol­gát". Több lakóházat a város­ban autóval nehéz megköze­líteni, előfordul, hogy a dok­tor gumicsizmában vág neki a sártengernek. A kivilágí­­tatlan utcákban amúgy is nehéz a tájékozódás, hát akkor, ha hiányzik a ház­számtábla, vagy sorra kell járni a lépcsőházakat egy hiányos cím miatt. Indoko­latlan hívás? Előfordul, de nagyon ritkán. Ilyenkor is inkább arról van szó, hogy délután értesítik a körzeti orvost, aki valami miatt még az esti órákban se ér a be­teghez. A következő telefon már az ügyeletre szól, s a két orvos kocsija egyszerre vagy röviddel egymás után kanyarodik a ház elé. Még mindig érdeklődünk, bekopogtatunk a szomszéd­ba, a gyermekügyeletre. Üres a váróterem, Böröczné dr. Kóbor Ilona gyermekorvost a rendelőben találjuk. — Hozzánk kerülnek a be­teg gyerekek 14 éves korig. Este hattól éjfélig bőven akad dolgunk, ilyenkor bi­zony nehéz eldönteni, kit lássunk el előbb: a rende­lőbe hozott kevésbé súlyos vagy az otthon fekvő lázas beteget. Gyakran indulunk vidéki útra, volt olyan hó­nap, amikor kilencvenöt al­kalommal hívtak bennünket Gencsapátiba és Perenyébe. Hétvégeken legtöbb a mun­kánk, néha 120, máskor 80 beteg gyermeket látunk el Elég sok gondot okoz, hogy a szülők nem mérik fel a gyermekük állapotát, néha indokolatlanul súlyos be­tegséget jelentenek, több esetben viszont késve telefo­nálnak­­az ügyeletre. Több megértést kérünk tőlük, ha éjszaka nem érkezünk azon­nal a beteghez. Tudjuk, hogy a szülőknek a gyermekük a legfontosabb, de nekünk egy­formán kell gondoskodnunk mindenkiről. (folytatjuk) Burkon László Fotó: Czika László Éjfél felé már kevesebb a bejelentés, ritkábban hoznak beteget a gyermekorvoshoz, jut idő olvasásra is. Csendes a város, senki se várakozik már az autóbuszra. Vízbefojtott ebihal Ha a légy víz alá kerül, meg is fullad annak rend­je, s módja­­szerint. Nem úgy az ebihal! Az persze elemében érzi magát. No, meglepetések még érhetik ettől függetlenül, esetenként akkorák is, hogy bizony ő is szépen felfelé fordítja a hasát. Gondoljunk csak bele, mi­it érezhet például, mikor tömény széndioxidot préselnek eddig megszokott — esetleg kissé poshadt, ám neki épp ezért kiválóan megfelelő — közegébe, és vele együtt szódavízként adják el! De ez még nem minden! Mire gondol az, aki szerencsétlenségére ez­zel a szódavízzel oltaná a szomját? Nos, mi már tudjuk. Ha akadt, aki írásunk elején azon meditált, hogyan kerül egymás mellé a vízhalált halt légy és az ebihal, a továbbiakban arról is felvilágosíthatnánk, hogyan hozható mindez kapcsolatba a palackozók csa­ládfájával. Ám mivel mégiscsak az a lényegesebb, hogy hogyan kerültek így együtt a szódavizes palack­ba, megkérdeztük erről a szombathelyi szikvízüzem vezetőjét. De szerinte sincs magyarázat a visszatetszést ki­váltó esetre. Nem is lehet, mert ilyen egyszerűen nem fordulhat elő. Ezt a palackok tisztítási és töltési tech­nológiája teljesen kizárja. Ha netán ebihalak úszkál­nának a városi vízhálózatban,­­ akkor talán. De légy sehogysem kerülhetett a szódavizes üvegbe. Következésképp nincs is ott. S ha a palackos szó­davizet kedvelő olvasónk hisz a szemének, ez eset­ben rosszul teszi. Akkor ugyanis kereshet más üdítő­italt az olcsó, s eddig szívesen vásárolt szódavíz he­lyett. Vagy készítheti otthon, házilag. A szikvízüzem dolgozóinál is gondosabban ellenőrizve, hogy mi fo­lyik a csapból. Igazán rosszul egyébként is csak a kis állatok jártak, nekik már nincs választási lehetősé­gük ... Azzal pedig mi is készséggel egyetértünk, hogy a szikvízüzemnek nem lehet feladata, hogy megma­gyarázza a megmagyarázhatatlant. Csupán annyi, hogy többek között ebihal és légymentes szódavizet gyártson. — sj — Lakóbosszantó Tudomásom szerint senki semmilyen felmérést nem végzett még, ama apró-cseprő ügyekben, amelyek a lakótelepek panelházaiban együttélőket bosszant­ják. Tesszük akarva... akaratlanul... (?) írhatnánk ki pályázatot! Ki tud többet, jobban bosszantani? Af­féle lakótelepi ki-mit­ tud? Elő a fantáziával!­­Ne a gyakorlatban... a világért se, azaz a lakótársainkért! Kategorizálhatnánk is. Az egyik lenne a krimi­bosszantó. Mert izgalmas, ha le szeretnél feküdni és hallod... „valami ketyeg...” Nem, pokolgépről szó sem lehet... aligha találod ki: a fűtőtest ketyeg ... a felső lakó rátette a vekkert. Reggel együtt ébre­dünk, ötkor! Becsú szóra fél hétkor szerettem volna kelni! A ledobó-bosszantó is nagyon egyszerű. A szem­ét­­ledobóban minél magasabbról — lehetőleg üveg vagy fém — kell a tárgyakat leejteni, úgy hajnali három körül. Aztán az ajtó-bosszantó­. Ki tudja erősebben be­csapni — éjfél körül. Hadd ébredjenek fel a közelben lakó gyerekek! A csengő-bosszantó a legkedvesebb — természete­sen ez is minél később ... Lehet véletlen is, ha nem figyelünk oda — villanykapcsoló helyett, ugyanis egy­más mellett van ... logikus ... Lehetne sorolni sokáig. Nem teszem. Inkább ve­gyük tudomásul: élünk, „egymáshoz­ panelozva”. Békésen? Próbáljuk meg! Sikerülni fog! csery ! (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NÉPE 3

Next