Vas Népe, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Ml liWilar JWngBjepang« iMdWfcl aMb ■®88%,®i^P9y wiäEBwlwiÄBm.liFwÄwi^Pe ^Pe és a lakáselosztásról Megyeszékhelyünk lakossága a történelem során még sosem nőtt olyan gyors ütemben, mint a legutóbbi évtizedben. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint 65 ezer lakosa volt Szombathelynek, az idei népszámlálás adatai szerint viszont azóta ez a szám 86 ezerre növekedett. Mindez a város egész fejlődését is jelzi, ugyanakkor — főként a lakásgazdálkodás és a lakáselosztás, valamint a lakosság egészségügyi, művelődésügyi, kereskedelmi igényeinek kielégítése vonatkozásában — nem kevés gondot is okoz. Ezúttal a lakásgazdálkodással és elosztással összefüggő gondokról kérdeztük Iker Károlyt, a városi tanács lakásügyi osztályának vezetőjét. — Szombathely lakosságszáma az elmúlt évtizedben a tervezettnél gyorsabban nőtt. Hogyan hatott ez a lakáshelyzetre? — A lakosságszám tervezettnél nagyobb arányú növekedése azt jelenti, hogy nem javultak úgy a lakásviszonyok, ahogy egyébként javulhattak volna. Az elmúlt évtizedben szervezett keretek közt 10 ezer lakás épült Szombathelyen. Szerényebb lakosságszám növekedés mellett ez érezhetően jobb lakásviszonyokat eredményezett volna. Az új lakások egy része azonban — különböző formákban — a más településekről Szombathelyre költözötteknek jutott. Így aztán az elmúlt időszakra jellemző nagy arányú lakásépítés ellenére most mégis azt kell mondanom: ugyanannyi lakásigénylőt tartunk nyilván, mint tíz évvel ezelőtt. Akárcsak akkor, most is három és félezer a lakásigénylők száma Szombathelyen. S itt kell szólni arról is, hogy miközben igen nagy összegeket fordítottunk új lakások építésére, nem jutott elég pénz a növekvő lakosság egyéb igényeinek kielégítésére, valamint a régi lakóépületek felújítására, korszerűsítésére. Az is komoly gond, hogy a belvárosban nagyon sok az olyan épület — s ezekben nagyrészt szombathelyi őslakosok élnek —, amelyet szanálni kellene, lakóikat pedig a mai követelményeknek jobban megfelelő lakásokhoz kellene juttatni. — Egyes belvárosi lakóházak állaga valóban erősen kifogásolható. Mennyi ezeknek a száma? — A belvárosban, sajnos, sok az ilyen lakóépület. Szinte egész utcasorok vannak ilyenek. Itt van például a belváros szívében a Kossuth Lajos utca, a Kőszegi utca, aztán kissé odébb a Sorok utca, de sorolhatnám tovább is. Ezekben az utcákban tömegével találhatók olyan elavult,az egészségügyi és szociális követelményeknek nem megfelelő épületek is, amelyeket le kell bontani, s bérlőiket megfelelőbb lakáshoz kell juttatni. Ami pedig a lakóházak felújításával kapcsolatos feladatokat jelzi: a belvárosban mintegy kétezer lakás szorul sürgős felújításra. És a felújításokat úgy kell elvégezni, hogy valóban javuljanak az e lakásokban élők lakásviszonyai. Törekedni kell a komfortfokozat növelésére, a társbérletek megszüntetésére, el kell végezni az udvarok rendezését, le kell bontani a használatra nem alkalmas épületnyúlványokat. — Folytatódhat-e Szombathelyen az állami lakóházak építésének eddigi üteme? — Őszintén meg kell mondani, hogy — részben az ország jelenlegi gazdasági helyzete, részben az elmondottak miatt — erre nem lesz lehetőség. Kevesebb új lakást építhetünk, viszont jobban kell gazdálkodnunk meglevő lehetőségeinkkel. Több energiát és anyagi erőforrást kell fordítani arra, hogy ahol lehet, a régi épületekben teremtsünk jobb lakásviszonyokat, ugyanakkor a helyes és jól bevált elvek megtartásával változtatnunk kell a lakáselosztási gyakorlatunkon — Miben várhatók változások az eddigi gyakorlathoz képest? — Főképpen abban, hogy elejét szeretnénk venni a lakosságszám más településekről való ideköltözésekkel történő túlzott arányú növekedésének. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a szervezett lakáselosztás keretében az új lakásokat is, úgyszintén a felújítások révén kialakuló lakásokat is elsősorban a hosszabb ideje városunkban, rossz lakáskörülmények közt élők részére kívánjuk juttatni. Mi a magunk részéről ezt az elvet az utóbbi években már igyekeztünk érvényre juttatni. Mostantól a vállalatoknak, üzemeknek, munkahelyeknek is azt ajánljuk, hogy a szervezett lakásépítési akciókban munkahelyi támogatással épülő lakásokba is minden esetben helyben lakó dolgozójukat javasolják. A vidéken lakóknak, de Szombathelyen dolgozóknak pedig azt ajánljuk, hogy csak akkor keressék városunkban a letelepedés lehetőségeit, ha családi ház vagy egyéni szervezésű társasház építéséhez anyagiakkal rendelkeznek. Az ilyen törekvések megvalósításához természetesen a munkahelyek is adhatnak segítséget. Egyébként azok számára, akik így akarnak Szombathelyen, esetleg a város környéki községekben letelepedni, a városi tanács igyekszik megvásárolható házhelyeket biztosítani. Jelenleg ilyen lehetőség a házhelyvásárlásra a gyöngyöshermáni részen . Említette, hogy a szervezett lakáselosztás keretében a régóta helyben, rossz körülmények közt lakókat kívánják megfelelő lakáshoz juttatni. Hogyan érvényesítik a szociális szempontokat a tanácsi lakások odaítélésénél? — Azt, hogy a valóban legrászorultabbakat jutassuk állami lakáshoz, eddig is igyekeztünk érvényre juttatni. A rászorultság fokát azonban nem könnyű megítélni. Az az elvünk, hogy bérlakást a lakossági keretből csak az kaphat, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem 1600 forint alatt van, vagyona pedig a 30 ezer forintot nem haladja meg. Ezt figyelembe véve is nagyok lehetnek azonban az eltérések az egyes igénylők rászorultságát illetően. Éppen ezért fontos, hogy alapos környezettanulmányok alapján minél több információt szerezzünk be az igénylők jövedelmi, vagyoni, lakás- és egyéb viszonyairól, hogy aztán a lehető legigazságosabban dönthessünk. Milyen egyéb lehetőségeket lát a lakáshelyzet javítására Szombathelyen? — Szerintem a lakásgazdálkodásban nagy tartalékot jelenthet a lakáscserék szervezettebbé tétele. Túlságosan sokan laknak ma nagyobb lakásban, mint amekkorára ténylegesen szükségük van. A jelenlegi lakbérviszonyok és jogszabályok alig-alig ösztönöznek az ésszerű cserékre. Ezt országosan is látják, és várhatók ilyen értelmű módosítások. Egy biztos: célszerű ösztönözni az ilyen cseréket, mert így új lakások építése nélkül is sok lakásgond megoldódhatna. Aztán itt van egy másik probléma is: felméréseink szerint a lakásigénylők mintegy tíz százaléka nem azért kér lakást, mert rossz a lakása, hanem azért, mert rossz a viszonya a szomszédjával, vagy valamelyik lakótársának rendetlen magatartása miatt akar elköltözni. A szocialista együttélés szabályainak betartásáért az utcabizalmiaknak is, a lakóbizottságoknak is, a házkezelőségeknek is sokkal többet kellene tenniük, akkor az ilyen gondok csökkennének. Sorolhatnék még hasonló gondokat és lehetőségeket, de én itt most inkább azt szeretném még újra aláhúzni: a lényeg, hogy az elosztásban is, a lakásgazdálkodásban is még jobban igyekezzünk érvényre juttatni az ésszerűség elvét. Kevesebb új lakásra számíthatunk, ezért jobban kell gazdálkodnunk a meglevő lehetőségekkel, s jobban kell ösztönöznünk és segítenünk az egyéni építkezéseket. Lőrincz Károly 1980. szeptember 2. Kedd g éjszakái (5.) a betegeknek hogy a bejelentők alig érthetően, néha felületesen diktálják a lakáscímet, nem is gondolják, hogy ezzel nagyon is megnehezítik a gépkocsivezető és az orvos dolgát". Több lakóházat a városban autóval nehéz megközelíteni, előfordul, hogy a doktor gumicsizmában vág neki a sártengernek. A kivilágítatlan utcákban amúgy is nehéz a tájékozódás, hát akkor, ha hiányzik a házszámtábla, vagy sorra kell járni a lépcsőházakat egy hiányos cím miatt. Indokolatlan hívás? Előfordul, de nagyon ritkán. Ilyenkor is inkább arról van szó, hogy délután értesítik a körzeti orvost, aki valami miatt még az esti órákban se ér a beteghez. A következő telefon már az ügyeletre szól, s a két orvos kocsija egyszerre vagy röviddel egymás után kanyarodik a ház elé. Még mindig érdeklődünk, bekopogtatunk a szomszédba, a gyermekügyeletre. Üres a váróterem, Böröczné dr. Kóbor Ilona gyermekorvost a rendelőben találjuk. — Hozzánk kerülnek a beteg gyerekek 14 éves korig. Este hattól éjfélig bőven akad dolgunk, ilyenkor bizony nehéz eldönteni, kit lássunk el előbb: a rendelőbe hozott kevésbé súlyos vagy az otthon fekvő lázas beteget. Gyakran indulunk vidéki útra, volt olyan hónap, amikor kilencvenöt alkalommal hívtak bennünket Gencsapátiba és Perenyébe. Hétvégeken legtöbb a munkánk, néha 120, máskor 80 beteg gyermeket látunk el Elég sok gondot okoz, hogy a szülők nem mérik fel a gyermekük állapotát, néha indokolatlanul súlyos betegséget jelentenek, több esetben viszont késve telefonálnakaz ügyeletre. Több megértést kérünk tőlük, ha éjszaka nem érkezünk azonnal a beteghez. Tudjuk, hogy a szülőknek a gyermekük a legfontosabb, de nekünk egyformán kell gondoskodnunk mindenkiről. (folytatjuk) Burkon László Fotó: Czika László Éjfél felé már kevesebb a bejelentés, ritkábban hoznak beteget a gyermekorvoshoz, jut idő olvasásra is. Csendes a város, senki se várakozik már az autóbuszra. Vízbefojtott ebihal Ha a légy víz alá kerül, meg is fullad annak rendje, s módjaszerint. Nem úgy az ebihal! Az persze elemében érzi magát. No, meglepetések még érhetik ettől függetlenül, esetenként akkorák is, hogy bizony ő is szépen felfelé fordítja a hasát. Gondoljunk csak bele, miit érezhet például, mikor tömény széndioxidot préselnek eddig megszokott — esetleg kissé poshadt, ám neki épp ezért kiválóan megfelelő — közegébe, és vele együtt szódavízként adják el! De ez még nem minden! Mire gondol az, aki szerencsétlenségére ezzel a szódavízzel oltaná a szomját? Nos, mi már tudjuk. Ha akadt, aki írásunk elején azon meditált, hogyan kerül egymás mellé a vízhalált halt légy és az ebihal, a továbbiakban arról is felvilágosíthatnánk, hogyan hozható mindez kapcsolatba a palackozók családfájával. Ám mivel mégiscsak az a lényegesebb, hogy hogyan kerültek így együtt a szódavizes palackba, megkérdeztük erről a szombathelyi szikvízüzem vezetőjét. De szerinte sincs magyarázat a visszatetszést kiváltó esetre. Nem is lehet, mert ilyen egyszerűen nem fordulhat elő. Ezt a palackok tisztítási és töltési technológiája teljesen kizárja. Ha netán ebihalak úszkálnának a városi vízhálózatban, akkor talán. De légy sehogysem kerülhetett a szódavizes üvegbe. Következésképp nincs is ott. S ha a palackos szódavizet kedvelő olvasónk hisz a szemének, ez esetben rosszul teszi. Akkor ugyanis kereshet más üdítőitalt az olcsó, s eddig szívesen vásárolt szódavíz helyett. Vagy készítheti otthon, házilag. A szikvízüzem dolgozóinál is gondosabban ellenőrizve, hogy mi folyik a csapból. Igazán rosszul egyébként is csak a kis állatok jártak, nekik már nincs választási lehetőségük ... Azzal pedig mi is készséggel egyetértünk, hogy a szikvízüzemnek nem lehet feladata, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Csupán annyi, hogy többek között ebihal és légymentes szódavizet gyártson. — sj — Lakóbosszantó Tudomásom szerint senki semmilyen felmérést nem végzett még, ama apró-cseprő ügyekben, amelyek a lakótelepek panelházaiban együttélőket bosszantják. Tesszük akarva... akaratlanul... (?) írhatnánk ki pályázatot! Ki tud többet, jobban bosszantani? Afféle lakótelepi ki-mit tud? Elő a fantáziával!Ne a gyakorlatban... a világért se, azaz a lakótársainkért! Kategorizálhatnánk is. Az egyik lenne a krimibosszantó. Mert izgalmas, ha le szeretnél feküdni és hallod... „valami ketyeg...” Nem, pokolgépről szó sem lehet... aligha találod ki: a fűtőtest ketyeg ... a felső lakó rátette a vekkert. Reggel együtt ébredünk, ötkor! Becsú szóra fél hétkor szerettem volna kelni! A ledobó-bosszantó is nagyon egyszerű. A szemétledobóban minél magasabbról — lehetőleg üveg vagy fém — kell a tárgyakat leejteni, úgy hajnali három körül. Aztán az ajtó-bosszantó. Ki tudja erősebben becsapni — éjfél körül. Hadd ébredjenek fel a közelben lakó gyerekek! A csengő-bosszantó a legkedvesebb — természetesen ez is minél később ... Lehet véletlen is, ha nem figyelünk oda — villanykapcsoló helyett, ugyanis egymás mellett van ... logikus ... Lehetne sorolni sokáig. Nem teszem. Inkább vegyük tudomásul: élünk, „egymáshoz panelozva”. Békésen? Próbáljuk meg! Sikerülni fog! csery ! (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NÉPE 3