Vas Népe, 1981. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

4 VISNEPE Rádió KOSSUTH RADIO 8.27 Eszmék faggatása. — 9.12 Népdalok. — 9.44 Gyermek­könyvhét. — 10.05 MR 10—14. — Különkiadás. — 10.35 zenekari muzsika. — 11.37 A Vatikán tit­ka. 11. rész. — 12.35 Törvény­­könyv. — 12.50 Offenbach: A 66-os szám. Daljáték. — 13.50 Verbunkosok, nóták. — 14.40 Élő világirodalom. Eugenio Montale. — 15.10 Andor Éva énekel. — 15.28 Kisiskolások műsora. — 16.05 Zengjen a muzsika. — 17.07 Bogár Zsuzsika búcsúzik. No­vella. — 17.31 Virágénekek. — 17.45 A Szabó család. — 19.15 Ziehrer műveiből. — 20.00 Gaz­dasági mindenféle. — 20.30 Nó­ták. — 21.02 Szülők és pedagó­gusok, a gyermekekről. — 21.32 Takács Klára éneke. — 22.20 Tíz perc külpolitika. — 22.30 Új le­mezeinkből. — 23.03 Szakérte­lem. — Rapcsányi László műso­ra. — 23.13­ Operarészletek. — 0.10 Kovács Andor gitározik. PETŐFI RADIO 8.05 Sanzonok. — 8.20 Tíz perc külpolitika. — 8.33 Társalgó. — 10.00 Zenedélelőtt. — 12.33 Meló­diakoktél. — 13.30 Éneklő Ifjú­ság. Kettőtől hatig ... Zenés délután. — 14.00 Operaslágerek. — 14.35 Tánczenei koktél. — 15.20 Könyvről könyvért. — 15.30 Örökzöld dallamok. — 16.33 Csúcsforgalom. — 18.00 Tip-top parádé. — 18.33 Beszélni nehéz. — 18.45 Népdalkörök pódiuma. — 19.10 Fúvószene. — 19.23 Ne­mes György írása. — 19.33 Csak fiataloknak. — 20.33 Magányos utazás. 7. rész. — 20.50 Pofonok és indulatok. Riportműsor. — 21.32 Az elmúlt hetek legsike­resebb műsoraiból. — 23.20 A dzsessz a 70-es években. GYŐRI RADIO 17.00 Műsorismertetés, hírek. — 17.05 Új felvételeinkből. — 17.20 Zenés Sportturmix. Szerkesztő: Takáts Árpád. — 17.50 Dallam­koktél. — 18.00—18.30 Nyugat­dunántúli krónika — Esti mu­zsika — Időjárás. T­elevízió BUDAPEST 8.00 Tévétérna. — 8.05 és 18.10 Földrajz. — 8.35 Magyar nyelv. — 9.05 és 14.40 Fizika. — 9.35 Korok művészete. — 10.10 Csak gyerekeknek.­­— 10.40 és 13.45 Technika. — 11.05 Matematikai vetélkedő. — 11.35 Ajánlóműsor gyerekeknek. — 15.05 Napközi­seknek, szakköröknek. — 15.35 Hírek. — 15.40 Itália múzeumai­ban. Olasz filmsorozat. — 16.05 Zéman őrnagy. Csehszlovák filmsorozat. Félelem. — 17.05 Gólyavári esték. XV/2. — 17.40 Csúzli. — 17.55 Egészségünkért! — 18.05 Megújulás a Mekong mentén. Laosz hat éve. — 18.25 Pannon krónika. — 18.55 Olvas­satok mindennap. — 19.10 Té­vétorna. — 19.15 Esti m­ese. — 19.30 TV-híradó. — 20.00 Az Onedin család. — 21.00 Stúdió ’81. — 22.00 „Lesz olaj, az biz­tos”. Portréfilm. — 22.50 TV-híradó. 2. MŰSOR 20.00 Szegedi est. A szegedi körzeti stúdió műsora. — Köz­ben: kb. 21.00 TV-híradó. osztrák műsok 9.30 Angol nyelvlecke kezdők­nek. — 10.00 Iskolatelevízió. — 10.30 Még egyszer, több érzés­sel. Amerikai filmkomédia. — 12.15 Idősek klubja. — 17.25 Gyermekműsor. — 17.55 Jó éj­szakát gyerekek. — 18.00 A szü­letésnapi ajándék. Film. — 18.30 MI. — 19.00 Osztrák képek. 19.30 TV-híradó. — 20.15 Teleob­jektív. — 21.00 Merre tart a mai színházművészet? — 21.50 Esti fény. Tévéfilm. — 22.55 Hírek. 2. MOSOK 17.45 Iskolatelevízió. — 10.30 Ringstrassenpalais. Filmsorozat. 2. — 19.30 TV-híradó. — 20.15 Osztrák népi muzsika. — 21.05 Horoszkóp: „Nyilas”. — 22.20 Hírek. m­m Savaria. A 3. számú űrbázis 10, 4, 6, 8. Mini: Harmadik típusú talál­kozások I—II. 5. a művelődési­es sportház MŰSORA: FÚVÓS JUBILEUMI KONCERT 19 órakor a Bartók Teremben (18 327) Politikai foglyok a Sághegyen 1944-45-ben* (Andrássi Gyula visszaemlékezései alapján) „Csak ak­kor születtek nagy dolgok Ha bátrak voltak, akik mertek.” (Ady) 1944-ET IRTUNK. A hitlerista csapatok megszállták hazánkat. A háború pusztí­tásai mérhetetlenül nagyok voltak. Min­den jóérzésű ember a békére áhítozott. A kommunisták kezdettől fogva a német rablóháború ellen voltak. A párt hívó szavára egyre több hazafi csatlakozott az ellenállókhoz. Sokan életüket veszítették a megszállók elleni küzdelemben. Többen börtönbe kerültek, vagy politikailag meg­bízhatatlanok lévén munkaszolgálatosok lettek. Ilyen hazafiak — köztük néhány kommunista — voltak azok is, akik a 410-es különleges büntetőszázad tagjai­ként az alsósági bazaltbányában dolgoztak. Az egyik volt politikai fogoly, Andrássi Gyula visszaemlékezése alapján idézzük fel a múltat, az 1944-es esztendőt, a mun­kaszolgálatosok sorsát, életét. ★ A POLITIKAI FOGLYOK késő éjjel érkeztek meg a celldömölki vasúti pálya­udvarra. Innen fáradtan, éhesen, csomag­jaikat cipelve gyalog mentek szálláshe­lyükre, a sághegyi Bagolyvárba. Majd kétszázan voltak, a társadalom számára valamennyien politikailag megbízhatatla­nok, köztük csupán kevés kommunista. Reggel felsorakoztatták a munkaszolgá­latosokat. Ismertették a normát, ami na­gyon magas volt. A bazaltbányában kezd­tek dolgozni, együtt a helybeli bányászok­kal, akik kezdettől fogva rokonszenveztek velük. A fronthíreket is ők továbbították számukra. A bazaltbányában a munka nehéz volt. Eleinte megpróbálták a kö­veket lapáttal rakni a csillébe, de ez nem ment. Egész testük izomlázas lett. Majd kézzel rakták, így azonban lekopott uj­­jaikról a bőr. A politikai foglyok a munka szabotá­­lására törekedtek. Ez először veszélyes vállalkozás volt, hiszen nem is ismerték egymást. Az egész ország területéről vol­tak köztük emberek. Az előírt munka­normát nem teljesítették, ezért a bün­tetőszázad parancsnoka felsorakoztatta a századot és a fenyegetések egész sorát zú­dította rájuk. Igyekeztek lassítani a mun­kát. Ilyenkor a kötőző apparátus megteh­ett, de nem lehetett kiüríteni, mert csille nem volt, ekkor a munka szünetelt, a rako­dók pihentek. Egy-egy kényszerszünet, amely néha fél napig is eltartott, kiváló alkalom volt a beszélgetésre. Egyszer az­tán nem kaptak vagonokat, a munkát né­hány napra abba kellett hagyni. Azért, hogy ez alatt se tétlenkedjenek, répasze­désre küldték ki őket. Sokan megbeteged­tek, mivel esőben és hidegben is dolgoz­niuk kellett, ruházatuk és élelmezésük hiányos volt. Elkeseredésükben többen is belletörték a répát a földbe, de az öntu­­datosabbak nem hagyták ezt szó nélkül, hiszen tudták, hogy a cukorra nagy szük­ség lesz a háború után, aminek közeli be­fejeződésében valamennyien reményked­­tek A SZÁLASI-KORMÁNY hatalomra ke­rülésével még szigorúbb lett a felügyelet, az őrizet. A politikaiak közül jópárat el­vittek Alsóságról. Az itt maradóknak új munkahelyet találtak ki.­­Ezentúl a vasút­­­­állomáson a mozdonyokat kellett szénnel megrakniuk. Erős őrizet mellett váltott műszakban, éjjel-nappal dolgoztak. Hogy a munkát szabotálják, különösen éjjel, a talpfák közül kiszedték a köveket és azt is felrakták a mozdonyra a szén­nel együtt. Persze ezzel a kővel nem tud­tak messzire jutni a mozdonyok. Igaz, sokan féltek ezt megtenni, mivel a sza­botázsért halálbüntetés járt, de a bátrab­bak semmitől sem riadtak vissza. Egyre több légiriadó volt. Először a politikai foglyok nem bújhattak el a lé­giriadó alatt. De az alacsonyan támadó kis szovjet Ráták olyan erősen lőttek, hogy később a munkaszolgálatosok őreik­kel együtt futottak el a mozdonyok mel­lől. Ilyenkor a támadás elől a mozdonyok gyorsan kifutottak az állomásról. Ez re­mek lehetőség volt a szökésre, aminek gondolatával valamennyien foglalkoztak. Bár ez nagyon veszélyes vállalkozás volt. Hiszen hova is menekülhettek? Akit el­fogtak, azt kivégezték. Aki elrejtette vagy segítette őket, azokra is halálbüntetés várt. Mégis jópáran megkockáztatták, hogy a légitámadás elől kifutó mozdonyra felkapaszkodva megmeneküljenek. Volt, akinek sikerült, de olyan is akadt, akit elfogtak és kivégeztek. A munkaszolgála­tosok őrizete egyre szigorúbb lett. A szö­kések száma mégis nőtt. Sikerült meg­menekülnie Andrássi Gyulának; eredmé­nyes volt Tóth György szökése is, akit ebbe a felesége, Szerémi Borbála segített. A MUNKASZOLGÁLATOSOK többsége azonban nem tudott elmenekülni. Szigorú felügyelet mellett tovább dolgoztak a vasútállomáson, s várták az egyre köze­ledő, felszabadító szovjet csapatokat. 1945. március 27. Celldömölköt február 13-án erős bom­batámadás érte. Félelmetes, borzalmas nap volt. A szovjet csapatok ideérkezése azonban eloszlatta a félelmet. A munka­szolgálatosokat is ők, a Vörös Hadsereg harcosai szabadították fel, s a volt 410- es büntetőszázad tagjai sietve elhagyták a nyomasztó bazaltbányát. Jó ideig leg­inkább az alsósági bazaltbányászok vissza­emlékezéseiben találkozhattunk emlékük­kel. 1970-ben azonban az itt élő, hagyomá­nyokat tisztelő felnőttek és diákok igye­kezete nem maradt eredménytelen. A Sághegyen, a régi bazaltbányánál talál­koztak a volt 410-es különleges büntető­­század tagjai. Akik eljöttek, meghatottan emlékeztek vissza az itt eltöltött nehéz napokra. Ez a találkozó azonban nem maradt folytatás nélkül. A kapcsolat, a levelezés nem szakadt meg. Így került sor 1974. május 10-én a politikai foglyok itt tartóz­kodásának 30. évfordulóján a bagolyvári emléktábla avatására. AZ ÜNNEPÉLYES emléktábla­ avatá­sakor elérzékenyülve néztük ezeket a sokat szenvedett, idős embereket, akik a régi időkre emlékezve , félkörbe állva, megrázó erővel énekelték az Internacio­­nálét. Mi, a fejlődő Kemenesalja lakói köte­lességünknek tartjuk megőrizni és ápolni a politikai internáltak és a soraikban le­vő kommunisták emlékét. "E haladó ha­gyományok tiszteletét továbbadjuk gyer­mekeinknek, hogy a múltat megismerve jobban értékeljék a jelent és biztosabban építsék a jövőt. Kálmán Jenő * A cikk 1975-ben, felszaba­dulásunk 30. évfordulója al­kalmából jelent meg a Ke­menesalja c. kiadványban. Az írás kötésével a most elhunyt Andrásiyai Gyula, a bátor, harcos kommunista emléke előtt tisztelgünk. Új szálló a Duna partján November 28-án átad­ták a Duna-part­i szállo­dasor második tagját, a Forum Hotelt. Az új, 408 szobás, 14 szintes létesít­mény osztrák fővállalko­zással épült. Népi ellenőri utóvizsgálat Terítéken az üzemi koszt — Ebéden voltál? — hangzik el naponta sok százszor a kérdés a munka­helyeken. S gyakran ez a­ válasz: — Nem vettem jegyet, mert nem éri meg. — ... mert otthon főz az asszony (az anyós, az anya.) — .... mert csomagoltam hideget, nekem nem kell az itteni. ★ Egy éve, országos vizsgá­lat részeként, megyénkben is áttekintették a népi el­lenőrök az üzemi, munkahe­lyi étkezést. Akkor megálla­pították, hogy viszonylag kevesen veszik igénybe ezt a kedvezményt. A munkál­tatók sem fordítanak kellő gondot arra, hogy megked­­veltessék. Sok konyha tech­nikai szintje elavult volt, az üzemeltető vendéglátó vál­lalatokkal nem tisztázták kellőképpen a kötelezettsé­geket. Szinte mindenütt akadt higiéniai probléma — jórészt a konyhai dolgozók szemlélete, fegyelme miatt. Több vállalat vezetője intéz­kedett a népi ellenőrök fel­hívására. A Nyugat-magyarországi Vendéglátó Vállalat egyebek között az ellenőrzés, a lét­szám, a higiénia javítását helyezte kilátásba. Mi válto­zott egy év a­latt? Ezt vizs­gálták a Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottságok szakem­berei. ★ A hat vizsgált egység, vállalat mindegyikénél ta­pasztaltak kedvező változá­sokat. Megállapították, hogy a tavalyi vizsgálat után mindenütt foglalkoztak az étkezéssel. Az intézkedési tervekben a szociopolitikai előadók feladatául szabták ki, hogy betekintsenek az üzemi konyhák munkájába, működjenek közre az étla­pok készítésénél. A REMIX- ben az üzemorvos is rend­szeresen ellenőrzi a kony­hát, az ételeket, a higiéniát. A két évvel ezelőtti ár­emelések után nagymérték­ben csökkent a munkahelyen étkezők száma. Feltehetően a konyhák munkájának ja­vulása is közrejátszik abban, hogy ismét többen fizetnek elő üzemi kosztra, de a ko­rábbi szintet még nem érte el az étkezdék látogatottsá­ga. ★ Ételgyár — így hívják a Nyugat-magyarországi Ven­déglátó Vállalat szombathe­lyi központi konyháját. Régi, elavult üzem ez, ahol a hi­giéniai követelménynek lel­kiismeretes munka mellett is csak alig tudnak megfe­lelni. Kapacitásának csak hatvan százalékát töltik ki jelenleg, mert az új Derko­­vits lakótelepi étterem sok vendéget elhódított. A KÖ­JÁL véleménye az, hogy en­nél több munkát az ételgyár már nem is bírna, éppen a rossz közegészségügyi felté­telek miatt. Még ebben az ötéves tervben a konyhát megszüntetik, szerepét a vagongyári konyha veszi át. ★ Látszólag apróságnak tűn­nek, különösebb befektetést sem igényeltek azok az in­tézkedések, melyek nyomán újra kezdenek népszerűbbek lenni az üzemi konyhák. Több helyen pótolták, a RE- IMIX-nél szinte teljes egé­szében kicserélték a konyhai létszámot. Apróbb javításo­kat végeztek, festettek az Autójavító konyháján, de a népi ellenőrök nem értették, miért ragaszkodik a válla­lat az étteremben levő sza­kadozott műanyag terítők­höz. Tavaly különösebb kifo­gás nem merült fel a Jár­műjavító konyháján, az utó­­vizsgálat során azonban szá­mos kifogást találtak. Rozs­dás polcokat, gusztustalan tálakat, koszos ételszállító kocsikat, a tálalóban előző napi moslékot, rendetlensé­get, összevisszaságot... (Mellesleg itt a létszámra sem lehet panaszkodni.) Az étrendekről jó véle­ményt alkottak a népi ellen­őrök. Változatosak a menük, elég gyakran adnak főzelé­ket és gyümölcsöt. 'Nem volt baj az adagok mennyiségé-' vel, minőségével sem a vizs­gálat időpontjában. ★­­ Több száz dolgozó töltött ki kérdőíveket a vállalatok­nál: mi a véleményük az üzemi étkezésről? Az étter­mek tisztaságát, rendjét ál­talában jónak, javulónak ta­lálták. A Járműjavítóban viszont a megkérdezettek 82 százaléka volt elégedetlen a koszttal. A vizsgálat is meg­állapította, hogy igen nagyok az eltérések a járműben ké­szült ételek tápértékei kö­zött. Másfél ezer embernek főznek ott, köztük sok a fi­zikai dolgozó. A kalória né­ha a könnyebb munkát vég­zőknek is kevés. Ezt tá­masztja alá a naponta fel­használt nyersanyagok érté­ke. Volt, hogy 16,82 forint­ból hozták­ ki az ebédet, de volt, hogy kb. feléből. So­kan panaszkodtak ebben az üzemben az ételek hőfoká­r­a, a levesek íztelenségére. Az ételgyárból­­szállított ebédekre is panaszkodtak: kemény a hús, hideg és összeragad a tészta, tehát a tálalással és az újramele­­gítéssel is bajok vannak.­­ A vizsgálatok nyomán máris intézkedtek a vállala­toknál. A Járműjavító igaz­gatója fegyelmi felelősségre­­vonásokat kezdeményezett, javította a belső ellenőrzést, intézkedési tervet készített a kifogásolt konyhai viszo­nyok felszámolására. Két konyhavezető, akiket, a tavalyi vizsgálat nyomán pénzbüntetésre ítéltek, ked­vezően értékelte a népi el­lenőri vizsgálatot. Szerin­tük az ellenőzés sok előny­nyel is járt, mert a figyel­met a konyhák állapotára, munkaerőhelyzetére,­­ az ét­keztetés fontosságára irányí­totta. Ennek köszönhető, hogy ma az üzemi konyhák feltételei jobbak, munkájuk könnyebb, mint a vizsgála­tok előtt volt. — kosa — .. .! Hányszor mérgelődünk azon, hogy naponta vásárolunk, és mégis naponta hiányzik vala­mi otthon. Aztán jön a szombat, amikor jobb lenne pihenni, de minden elmaradt vásárlást ak­kor próbálunk elintézni. Próbáljunk inkább: havonta egyszer: cukrot, lisztet, olajat, kon­­zervet, tisztítószert és hasonlókat, hetente egyszer: zöldséget, gyümölcsöt, kávét, aprósüteményt, mirelit készítménye­ket, és amire még szükség van, kétnaponta: tejterméket, pékárut VÁSÁROLNI! Tehát: 1981. december 1. Kedd

Next