Vas Népe, 1982. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
Kiváló vállalatat köszöntüik. Igaz, szép szavakat keresek a legjobbak méltatására. De talán megkoptak valamelyest a gyakori méltatlan használatban. Bármifajta megmérettetés mindig magában hordozza a viszonylagosság szubjektív elemeit is. Egyéni életünkre is olyképpen áll ez, mint ha valamely kollektívák munkája mérettetik. Az egyén azért valamivel büszkébb önmaga kiválóságára, mint a kollektíva. Ez utóbbi tagjai belülről látják erényeiket, de gyengeségeiket is: „hát ha még ezt is jobban csináltuk volna, hátha még amazt is ...” — mondhatják, gondolhatják mostanában azok, akik jó munkájukra koccintják el ünnepi ebédlő és vacsora asztaloknál poharaikat. Mostanában olyan kollektívák ünnepein jártunk elsősorban, amelyek korábban nem nagyon kerültek a legjobbak közé. Szándékkal mentünk hozzájuk és nem csalódtunk: e helyeken jobban örültek a sikernek, mint ott, ahol s ahova az elmúlt években szinte menetrendszerűen érkezett valamely kitüntetés, kollektív jutalom. Nehéz évet hagytak maguk mögött gazdasági szervezeteink 1981-gyel talán mára — új, szinte naponta változó — feltételek közepette szinte el is homályosultak már némely emlékképek azokban, akik azt a tavalyi nagy munkát elvégezték. Mit jelent ma kiválónak lenni? Jelenti például a napi igazodási készséget, az állandó megújulásra kész hajlamot, jelenti annak fölvállalását, hogy az ilyen kollektíva nem csupán az önmaga számára készített tükörben mutat jól. De állja az összehasonlítást bárkivel, túl az országhatárokon is. Örömre egyre több ilyen kollektívát találunk tavalyi legjobbjaink között! KIVÁLÓ VÁLLALAT címet érdemelt ki megyénkben tavalyi munkájáért az AGROKER Vállalat, Gabonaforgalmi Vállalat, ÉLGÉP szombathelyi gyára, Ingatlankezelő Vállalat, Kerámia Vállalat, KPM Közúti Igazgatóság, KERIPAR celldömölki gyára, MÁV Igazgatóság, Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát, 2-es Postahivatal, őrségi Vízrendezési Társulat, Sabaria Cipőgyár, Styl Ruházati Vállalat, Sylvester János Nyomda, Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat, Vegyesipari Vállalat, Vetőmagtermeltető Vállalat. ÉLÜZEM lett az Agrober Vállalat, Állati Fehérjefeldolgozó Vállalat sárvári gyára, ÉDÁSZ szombathelyi üzemigazgatósága, Posta Távközlési Üzem. ELISMERŐ OKLEVELEt kaptak irányító hatóságoktól: Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, Kertészeti és Parképítő Vállalat, Körmendi Takarékszövetkezet, Népfront Lakásszövetkezet (Szombathely), Szombathelyi Városgazdálkodási Vállalat, 17-es Volán Vállalat. KIVÁLÓ SZÖVETKEZETEINK: Lakmetal Ipari Szövetkezet, Fémipari Szövetkezet, Sárvári Ruhaipari Szövetkezet, Szombathelyi Háziipari Szövetkezet, Kertész Termelőszövetkezet, Répcelaki Nagymező Termelőszövetkezet, Celldömölki Sághegyalja Termelőszövetkezet. Kiváló minősítést kapott a MÁV szombathelyi Hídépítési Főnöksége, a Biztosítóberendezések Főnöksége, valamint a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat szombathelyi telepe is. Gratulálunk a kollektíváknak! — A Lakmetatl Ipari Szövetkezet ma Magyarország egyik legnagyobb dezodorgyártója. A Kerámia Vállalat számottevően növelte tavaly exportját. Az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat úttörő szerepet vállalt a kishatár forgalom bővítésében. A kiválónak minősített Soproni Postaigazgatóság számos Vas megyei üzeme a legjobbak közé került. Postásainkat — legközvetlenebb ismerőseinket — külön tiszteletűl köszöntjük. A Styl Ruházati Vállalat termékei egyre nagyobb caeanyiségben jutnak el Amerikába is. 4 ’Mlin. A munkaügyi államtitkárral beszélgettünk A változásra érett bérszabályozásról A megye közgazdászainak, vállalatvezetőinek tartott előadást a napokban Szombathelyen a munkaerő- és bérgazdálkodás rendszerének továbbfejlesztési irányairól dr. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke. Bár az ide vágó kérdések elsősorban a vállalatgazdálkodás fogalmi körébe tartoznak, érthető módon nagy közfigyelemre is számot tartanak. A munkaerő- és bérgazdálkodás első számú vezetője ezért is szívesen válaszolt munkatársunk kérdéseire. — Sokan talán azt gondolhatják, hogy a kötelező munkaerő közvetítési rend feloldásával egyidőben „odadobtuk a gyeplőt a lovak közé”, ezáltal kisebb lett a valószínűsége annak, hogy az emberek a népgazdaság szempontjából fontos munkahelyeket keressék. Megfigyelhető — nálunk, Vas megyében most például a Rába gyárban —, hogy a kiemelt területek három műszakja, gyakorta az itt végezhető, mechanikusnak látszó munka nem mindenki számára vonzó. Hogyan látja ön az érdekek egyensúlyának kialakulási lehetőségeit? — Sok kérdés rejtőzik ebben az egyben. Tapasztalatok szerint minden olyan időszakban, amikor valamit a munkaviszonyok szabályozásán oldunk, akkor meglendül a munkaerő. Utána azonban visszaáll az élet megszokott medrébe. Így van ez ma is. Rossz az a hiedelem, hogy -odadobtuk volna a gyeplőt.” Rossz, mert ma semmivel nem nagyobb a munkaerőmozgás, mint két évvel ezelőtt volt, sőt kisebb. Hova megy a munkaerő? Azt javaslom, e helyről ne ítéljük meg, oda ment-e, ahol jó eredményekkel dolgozhat, vagy sem. Még akkor sem, ha esetleg biztosak vagyunk benne, hogy nem mind mentek hatékony munkahelyekre. Higgyük el a munkába lépő, helyet változtató embereknek, hogy oda mennek, ahol jól érzik magukat s bízzunk azokban is, akik őket alkalmazzák. Bízzunk abban, hogy eredményesen tudják őket foglalkoztatni. Higgyük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy a Rábánál hiányzik iksz számú ember és de jó lenne, ha többen jönnének ebbe a gyárba. Ennek különböző feltételei, vagy gondjai vannak, hogy miért nem mennek oda. Azért fontos ezt mondani, mert ma és a jövőben sem tervezünk olyasmit, amellyel akár vállalatot, akár egyént köteleznénk valamilyen irányba mozogni. Rábízzuk e mozgásokat a szabályozásra, és a vállalati érdekek összehangolására. Értem a fölvetett gondot, egyetértek azzal, hogy néha nem a kívánt irányba tart a mozgás. Tudnánk jobb helyen is alkalmazni az embereket. Ami nem szorosan ide tartozik, azt ne fogjuk rá a fentebb mondottakra. A több műszak például azért nem megy mindenütt, mert az életkörülmények úgy változtak, hogy az emberek többre becsülik a kényelmet, mint a pénzt. — Tehát a kényelmes munka presztízse nőtt volna a hatékonynak mondott munkáéval szemben? — Ne így mondjuk, mert így félreérthető. Én nem a munkára mondtam a kényelmet, hanem az emberek életkörülményeire. Tehát jobban szeretnek sokan egy műszakban dolgozni, mint háromban. Nem arról van persze itt szó, hogy valaki nem akarna dolgozni. Hanem mindenki azon van, hogy jobban, könnyebben, ha úgy tetszik, kényelmesebben éljen. Ma egyértelműen igazolható, hogy bérrel nem tudunk megváltani életkörülményeket befolyásoló tényezőket. Például nem tudjuk bérrel megfizetni a harmadik műszakot. Egyrészt azért, mert nincs annyi pénzünk, másrészt, mert értelmetlen lenne, hogy, háromszor annyit érjen a harmadik műszak, mint az első. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a harmadik műszakokra nincs szükség. A vállalatok tudják, mi a dolguk e téren s általában el is végzik azt. De azt javaslom, ne arra fektessük a hangsúlyt, hogy miért nem mennek az emberek három műszakba dolgozni. Azért, amiért maga sem, meg én sem igyekeznénk oda. A napokban a televízióban néztem egy kenyérgyári riportot. Kérdezte a riporter, mennyit kérenek ? Hétezret — mondták a gyárban. És mégis kevés a pék! Pedig nem mindenütt keresnek nálunk ennyit az emberek. — Államtitkár elvtárs, az emberek azt látják, hogy számban is gyarapodó csoportok — arányosan nem föltétlen az övéknél több munkával — kiugró jövedelmekhez jutnak. Ez a fajta polarizáció, szétválasztódás néha mérgesíti, irritálja a szűkebb mozgástérre kényszerüiteket. Például a gyári szalagoknál dolgozókat. A kérdésben némi demagógia is rejtőzik, kérem, ennek ellenére vázoljon perspektívát a nagy értékű ipari technika, technológiák mozgatóinak. — Nagyon közérdekű a kérdés. Hadd kezdjem a második részével. Amit mi a bérezésnél akarunk: a központi tarifa rendszerrel véleményünk szerint közelítően, és tendenciájában jól — sokak szerint vitathatóan — a munka különböző fajtái között az arányokat is meghatározzuk. Hogy mennyit ér a segédmunka vagy a szakképzett munka, vagy egy mérnöké és így tovább. Ebben elfér a szalag mellett álló is, ott van ő is a bérskálán. Vannak viszont — úgy igaz — e bérskálán kívül állók is. Vagy éppen olyanok, akik ezen kívül szereznek jövedelmet. Ezt kétféleképpen kell megítélni. Arról ne beszéljünk, aki bűnös módon, vagy nem törvényesen jut jövedelemhez. Törvénytelen a fusizás is. A fusizó nem fizet adót, tehát nem törvényes a munkája. Viszont azok, akik valamely gazdasági közösségben, kisvállalkozásban, túlórában, tehát a gazdasági szabályozók által teremtett kereteken belül jutnak jövedelemhez, azok — fogadjuk el — megdolgoznak érte. Még akkor is, ha a kívülálló netán nem látja ezt a munkát, de aki elvégzi, az tudja, hogy ő kockázatot vállalt érte. Ilyen-olyan mérvű kockázatot. Nagy kockázat például valamely, kisvállalkozásnál, kisszövetkezetnél, hogy a dolgozóknak nincs garantált bérük. Ezt a kívülálló nem látja, nem érzékeli. Csak azt hallja, hogy itt valaki kereshet mondjuk húszezer forintot is. De aki benne van, az kudarc esetén mehet haza üres zsebbel. A másik dolog: nem akarja senki Magyarországon, hogy családi tőke jövedelmet hozzon. Az ilyesmi valóban irritálná közvéleményünket. Maradjunk a valóságos vállalkozásoknál. S épp azért, mert ezek a kockázat eddig nem szokott elemeit is hordozzák, a megszokottól eltérő nagyobb jövedelmek képződhetnek itt. Becsúszhatnak persze olyan dolgok is, amelyeket jó lenne elkerülni. — Vállalatvezetőink némelyike aggályoskodik, mondván, ha elszaporodnak a különféle vállalati társulások, vállalkozások, áruval nem fedezett többletbér áramlik ki a vállalatoktól... — Nem minden kifizetett forintból lesz többletbér! Ha egy gazdasági közösség bedolgozik saját vállalatának mondjuk tíz forintért, a tíz forinból csak öt forint a bér, a másik öt adó, és egyéb közteher. Ha nem dolgozna be a közösség saját vállalatához, akkor esetleg máshol keresne szabad idejére munkát. ez, hogy ott csak háromért dolgozna, nem ezért, mint a vállalatánál. De éppen azért nem megy máshova, mert „otthon” többet kap. Értem a kollégák, igazgatók kérdését, hogy vigyázni kell a jövedelmek kiáramlására e csatornán. Azt válaszolom: még nem akkora a tömeg, s még nem akkora a hatás sem. A figyelemfelhívást köszönöm. — Ma sokan bírálják a bér- és keresetszabályozás jelenlegi rendszerét. Sok vita zajlik az alakuló út körül is. Legyen szíves, vázolja ez utóbbinak a lényegét. — A jövő évben bevezetendő módosított bér- és keresetszabályozást úgy alakítjuk, hogy a ma fölmerülő legszembeötlőbb hibákat megszüntessük. Ennek érdekében a továbbfejlesztésnek az a fő célja, hogy a bérszabályozásnak a vállalati teljesítmény visszatartására késztető elemeit megszüntesse, erőteljesen ösztönözzön a teljesítmény fokozására, de tegye lehetővé az átmeneti visszaeséseket is. Erősen korlátozni kívánjuk a bérszabályozás báziselvet érvényesítő, és közvetlen növekményérdekeltséget támasztó jellegét. Ezáltal megszűnik a vállalatok rövidtávú gazdálkodási szemléletét kiváltó egyik legfőbb ok. Szándékunkban áll megszüntetni a létszámcsökkentés révén megtakarított bértömeg bérszínvonal emelésre való felhasználásának jelenlegi merev korlátait is. A jelenlegi bér- és keresetszabályozás bonyolult, nehezen áttekinthető, a bírálatok jó része ezzel függ össze. A korszerűsítés fontos célja az egyszerűsítés is. Az a célunk, hogy a bér- és keresetszabályozás a jövedelemszabályozás szerves része legyen. Érvényesítése a nyereségérdekeltség elvét. Ezért a bérfejlesztési mutatót ki kell iktatni, hogy ezáltal ne jöhessen létre egy második, formálisan elkülönült érdekeltségi centrum. Ez a lényege a törekvéseinknek. — Köszönöm a beszélgetést. Tarabe Zoltán 1982. május 1. Szombat