Vas Népe, 1982. december (27. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

EXPRESSZ •if Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke táv­­­iratban üdvözölte Naka­­szone Jaszuhiro-t, Japán miniszterelnökévé tör­tént megválasztása alkal­mából. •if Kedden Genf­ben tel­jes ülést tartott az euró­pai közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai kül­döttség. Ezzel lezárult a megbeszélések jelenlegi szakasza. A felek megál­lapodtak abban, hogy a tárgyalásokat 1983. janu­ár 27-től ismét folytat­ják. ■j­ Amintore Fanfani ked­den hivatalosan bejelen­tette Pertini államfőnek, hogy készen áll négypár­ti koalíciós kormányá­nak megalakítására. A miniszterek névsorát vár­hatóan szerdára állítja össze. TASZSZ Szovjetellenes rágalom Az Egyesült Államok Kül­ügyminisztériuma dokumen­tumot tett közzé, amelyben ismét azt próbálta igazolni, hogy a Szovjetunió és szö­vetségesei vegyi és biológiai fegyvereket alkalmaztak Af­­ganisztánban, Kambodzsá­ban és Laoszban. A TASZSZ szovjet hírügynökség ezzel kapcsolatban rámutat: a nem először felszínre kerülő rágalmakat nem csak a szovjet fél utasította már vissza. A nyugati állítások „tanúkra” és „szemtanúkra” hivatkoznak, az ENSZ szak­értői azonban semmiféle bi­zonyítékot nem találtak. A meggyőző bizonyítékok hiá­nyáról beszámolt a The Wa­shington Post és nyilatkoz­tak erről neves amerikai tu­dósok is. A szovjet hírügynökség felhívja a figyelmet, hogy az újabb szovjetellenes rága­lomra azért volt szükség, mert az amerikai kongresz­­szus rövidesen megkezdi a vitát a vegyi és a biológiai hadviselésre fordítandó dol­lármilliárdokról. Az amerikai sajtó adatai szerint az Egyesült Államok fegyvertárában máris 150 ezer tonna mérgező anyagot tartalmazó bomba és akna található. Schmidt: „Nevetséges a nyugat kisebbségi katonai komplexusa” Helmut Schmidt volt nyu­gatnémet kancellár a BBC­ televíziónak adott nyilatko­zatában „egészen nevetsé­gesnek” minősítette „a nyu­gat katonai kisebbségi komplexusát” — nemcsak hagyományos, nukleáris ér­telemben is. Utalt rá, hogy az NSZK hadserege, habár csak hagyományos fegyver­zettel van ellátva, „önmagá­ban is hatalmas erő, képes arra, hogy bárkit elrettent­sen az agressziótól”. A szociáldemokrata poli­tikus — aki magánlátogatá­son tartózkodik Londonban — tisztelgő látogatást tett Margaret Thatcher minisz­terelnöknél, a BBC szerint azért is, hogy tanácsokat adjon a december 3-i közös­piaci csúcsértekezlet előtt. Schmidt nyilatkozatában — nevek említése nélkül — kijelentette: „itt nyugaton minden negyedévben vagy minden hónapban akad egy politikus, hol a NATO fő­titkára, hol valamely (NATO-) állam feje vagy miniszterelnöke, aki ször­nyűl­ködni kezd, azon, mi­lyen rettenetesen erősek a szovjetek, mennyi katonájuk van, mennyi hajójuk stb., s hogy nekünk már kellene valamit tennünk ez ellen... Én magam meglehetősen magabiztos vagyok. Itt van például a (nyugatnémet) Bundeswehr. . . A katonai kisebbségi érzésnek ez a kultiválása egyenesen ne­vetséges” — mondotta. Kétéves késéssel Kína 6. ötéves terve Reálisnak minősített gaz­dasági fejlesztést javasolt 1985. végéig kedd délután Pekingben Csao Ce-jang miniszterelnök a kínai par­lament előtt elhangzott be­szédében. A kétéves késéssel ismertetett 6. ötéves terv — a tervidőszak 1981. január­jával kezdődött — évente átlagosan 4 százalékos gaz­dasági növekedést irányoz elő és előnyben részesíti az energiaágazat, valamint a közlekedés és szállítás fej­lesztését. Kína a tervidőszak végéig folytatja a kiigazítás politi­káját. A beruházásra elő­irányzott 360 milliárd jü­anból 130 milliárdot kíván­nak a meglevő üzemek kor­szerűsítésére fordítani. Ugyanakkor a hatodik terv­időszak végére 400 nagy- és közepes beruházást is át kí­vánnak adni. A 6. ötéves tervben a külkereskedelem növekedési üteme több mint kétszer akkora lesz, mint a gazdaság növekedési üteme. Csao Ce-jang aláhúzta, hogy az elmúlt 28 év gazda­sági eredményei „nagyon gyengék” voltak, míg a 6. ötéves terv máris jobb gaz­dasági mutatókra épül. Kína a terv szerint évi­­hárommilliárd jüan alatti szinten (mostani árfolyamon számítva: másfél milliárd dollár alatt) kívánja tartani az államháztartás deficitjét. Az ország az 1979. évi 17 milliárd jüanról tavaly 2,5 milliárdra szorította le a deficitet. A terv az egy főre jutó fogyasztás szintjét évente átlagosan 4,1 százalékkal kí­vánja növelni, ami maga­sabb, mint 1953 és 1980 kö­zött bármikor. A városi la­kosság jövedelme 4,9 száza­lékkal, míg a több mint 800 milliós falusi lakosságé évi 6 százalékkal, 191 jüanról (1980) 255 jüanra (havi 21,2 jüanra) emelkedik. A 6. kínai terv a korábbi évtizedekhez képest lényege­sen nagyobb összegeket irá­nyoz elő az életszínvonal fejlesztésére. Évente 62 mil­lió négyzetméter lakást akar­nak építeni, ami csaknem háromszorosa az 1953 és 1980 között eltelt 28 év át­lagának. A tervidőszakban 29 millió embernek kíván­nak munkát biztosítani. Csao Ce-jang azonban azt is jelezte, hogy az életszín­­vonal politikáját alááshatja a lakosság számának túlzott növekedése. Ezt évi 13 ezre­lék alatt kell tartani. Kína lakosainak száma 1985 végé­re nem haladhatja meg az egymilliárd hatvanmillió. K­edden, hosszabb szünet után, ismét magasba emelkedett az amerikai elnök különgépe. Utasait Közép- és Dél- Amerikába repítette. Ronald Reagan Shultz külügyminiszter és néhány katonai­gazdasági szakértő társaságában Brazíliá­ba, Kolumbiába, Costa Ricába és Hondu­­rasba indult, öt nap alatt négy országban, hat ál­lamfővel tárgyal az elnök. Mi tagadás, sűrű program. Okkal vonják kétségbe Washingtonban a tanácskozások érdemi jellegét. Ilyen rövid idő aligha alkalmas az Egyesült Államok és az érintett orszá­gok, valamint a térség valamennyi prob­lémájának tüzetes áttekintésére. Az elnö­ki villámvizit legföljebb arra jó, hogy ki­fejezésre juttassa az USA érdekeltségét, alkalmat adjon az elnöknek a washing­toni törekvések kifejtésére. Félő viszont — vélik a tárgyilagos elemzők —, hogy Reagan idejéből nem futja majd az el­lenérvek mérlegelésére, a kétoldalú kap­csolatokban jelentkező problémák orvos­lására.­­ Úgy tűnik, ez nem is célja az ötnapos körútnak. Sokkal inkább az amerikai ér­telmezésű demokrácia terjesztése Közép- és Dél-Amerikába­n. Hogy miféle demok­ráciáról van szó, arra vonatkozóan nem lehetnek kétségeink. Washington ugyanis eleve szembefordul minden olyan folya­mattal, amely a térség valamely országá­ban az Amerika-barát katonai juntát ve­szélyezteti. Salvadorban, Hondurasban, s egy sor más országban rendkívül elnéző az emberi jogok megsértésével szemben, viszont „a nemzetközi terrorizmus elleni harc” jegyében mindent elkövet Nicara­gua haladó rendszerének megdöntésére. V­­alószínű, hogy éppen a Managua­­ elleni fellépés összehangolása és a salvadori hazafiak elleni harcban az amerikai támogatás megsokszorozása lesz a legfőbb téma Reagan és Magana sal­vadori, illetve Rios Montt guatemalai el­nök tárgyalásán. Jellemző, hogy ezekre a megbeszélésekre Costa Rica és Hondu­ras fővárosában kerül sor, miután a sal­vadori, illetve a guatemalai látogatásról biztonsági okokból lebeszélték az elnököt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok „hátsóudvarának” tartott Közép-Ameriká­­val még szorosabb kapcsolatokra törekszik Washington. Ebből a szempontból jelen­tősnek számít Reagan San Jose-i eszme­cseréje Costa Rica vezetőivel. Brazíliában valószínűleg a gazdasági kapcsolatok té­mája kap majd elsőbbséget a tárgyaláson, míg Kolumbiában aligha hagyja szó nél­kül Reagan azt a politikai irányvonalat, amelyet Belisario Betancurt elnök folytat, megbékélést hirdetve a baloldali gerillák­kal szemben. Ami a rövid körút valamennyi állomá­sán bizonyára szóba kerül, az az Egye­sült Államok szerepe a­ falklandi válság­ban. Washington annak idején az angol­szász szolidaritás jegyében London mel­lett állt ki, s a briteknek nyújtott erköl­csi és műszaki támogatás hatalmas visz­­szatetszést keltett az Argentínával rokon­szenvező kontinensen. Latin-Amerika alighanem máig sem feledte ezt, ami az­óta is beárnyékolja Washington és a tér­ség kapcsolatát. D­onald Reagan útitervéből éppen ** ezért hiányzik Argentína. Buenos Aires egyszerűen nem hajlandó fátylat borítani a múltra. Gyapay Dénes Madridi találkozó Feloldani a nézet­­különbségeket Hogyan folytatódjék a zá­ródokumentum szerkesztése, milyen megközelítéssel kel­lene feloldani a fennálló nézetkülönbségeket, hogyan válhat fontos állomásává Madrid az európai politikai légkör enyhítésének? Ezek a témák foglalkoztatták az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó mad­ridi találkozó keddi plená­ris ülését. A 35 ország részvételével folyó találkozón nagy fi­gyelmet keltett Igor Andro­­povnak, a szovjet küldött­ség tagjának elsőként el­hangzott beszéde. A szovjet delegátus főként annak elemzésével foglalkozott, hogy a találkozó eredmé­nyes befejezése érdekében hogyan lehetne a munkát meggyorsítani. Kitért arra, hogy a siker útjába újabb és újabb akadályokat gör­dítő nyugati küldöttségek néhány, nemrégiben beter­jesztett módosító javaslata olyan töltetet hordoz, amely felrobbanthatja a találkozó kiegyensúlyozott menetét. Az amerikai delegáció ve­zetője, Max Kampelman ugyan azt a reményét fe­jezte ki, hogy a meglévő nézetkülönbségek ellenére a mostani találkozó a kelet­nyugati párbeszéd nélkülöz­­hetetlen fóruma marad, azonban védelmébe vette a szocialista országok által ki­fogásolt nyugati módosító javaslatokat. Felszólította a Szovjetuniót, hogy „konst­ruktívabban reagáljon” ezekre. Szaljut—z Előkészületek a visszatérésre Anatolij Berezovoj és Va­­lentyin Lebegyev, akik több mint 200 napot töltöttek az űrben és ezzel megdöntötték a világűrben való tartózko­dás időtartam rekordját, most — miközben folytatják feladataik végrehajtását — megkezdték az előkészülete­ket arra, hogy visszatérjenek a Földre — írja a TASZSZ szovjet hírügynökség. A két űrhajós kedden fel­­töltötte azt a vákuumos űr­ruhát, amely a földi nehéz­kedést imitálja. Varsó Internálás ideiglenes feloldása A lengyel parlament alkot­mányjogi felelősséget vizs­gáló bizottságának felkéré­sére a lengyel belügyminisz­ter engedélyezte, hogy Piotr Jaroszewicz, egykori minisz­terelnök, Tadeusz Pyka, volt miniszterelnök-helyettes. Jan Szydlak, az időközben fel­oszlatott lengyel szakszerve­zeti szövetség elnökségének volt elnöke, valamint Tade­usz Wrzaszczyk, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának volt tagja ideiglenesen elhagy­hassák internálási helyüket. Az intézkedés célja, hogy az egykor felelős tisztséget be­töltött politikusok a szejm­­bizottság előtt tanúvallo­mást tehessenek az ügyük­ben folytatott vizsgálatban. B—52-es balesete Felrobbant és kiégett egy B—52-es típusú amerikai hadászati bombázó az Egye­sült Államok légierejének Merced támaszpontján, Ka­lifornia államban. A bom­bázó hattagú legénységének sikerült megmenekülnie. A támaszpont vezérkarának szóvivője nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem meg­cáfolni azt, hogy a robbanás pil­anatában volt-e nukleáris fegyver a repülőgépen. (Folytatás az 1. oldalról) tették a magyar­-román kapcsolatok alakulását. Meg­különböztetett figyelmet for­dítottak a Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977. évi találkozóján az együttműkö­dés fejlesztése érdekében el­határozott közös lépések és intézkedések megvalósításá­ra. A Magyar Népköztársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság együttműködé­se, a magyar és a román nép barátságának elmélyítése, egymás kölcsönös megisme­rése és a tisztelet erősítése érdekében elengedhetetle­nül szükséges a politikai, gazdasági, tudományos, ok­tatási, kulturális kapcsola­toknak és a két ország la­kossága érintkezéseinek fo­lyamatos fejlesztése, a két szomszédos szocialista or­szág sokoldalú együttműkö­désének erősítése. Ebben fon­tos ösztönző szerep illeti meg a Magyarországon élő román és a Romániában élő magyar nemzetiséget. Meg­állapodtak abban, hogy a nyitott kérdések rendezése érdekében megbeszéléseiket Budapesten folytatják. Aczél György és Várkonyi Péter kedden este hazaérke­zett Budapestre. Ü­lést tartott az MSZBT országos elnöksége Kedden a Parlament Vadász­ termében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége. A ta­nácskozást Apró Antal, az MSZBT elnöke nyitotta meg, majd a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójára emlé­kezve méltatta a szovjet állam létrejöttének történelmi je­lentőségét. Hangsúlyozta: hat évtizede annak, hogy a forra­dalom győzelme után öt esztendővel a Nagy Október logi­kus folytatásaként államszövetségre léptek a győztes forra­dalom egyes köztársaságai. December 30-án jött létre, szer­veződött államszövetségbe a világ első, soknemzetiségű, egységes munkás-paraszt szocialista állama. A soknemzetiségű szovjet állam létrejötte a lenini nemzetiségi politika gyakorlati megtestesülése — mondotta Apró Antal. Az MSZBT elnöke emlékeztetett rá: a soknemzetiségű szovjet állam ma egységesebb, összeforrottabb társadalmi, politikai, eszmei, ideológiai szempontból, mint a világ bár­­melyik egynemzetiségű állama. A megnyitót követően György Sándor, a társaság tit­kára összegezte az MSZBT-nek az ifjúságnak a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelése te­rületén elért eredményeit, körvonalazta a további teendőket. Egyebek között hangsúlyozta: speciális és fontos teendői vannak e téren a társadalmi szervezeteknek, közöttük a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak is. Az MSZBT, mint az egész társadalmat átfogó tömegmozgalom sokat tesz azért, hogy népünk, ifjúságunk megismerje a Szovjetuniót, az MSZKP politikáját, a magyar—szovjet együttműködés múltját és jelenét, távlatait, hozzájárulva a magyar ifjúság­nak a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus szellemében történő neveléséhez. György Sándor hangsú­lyozta: a Magyar—Szovjet Barátsági mozgalomnak különös figyelmet kell fordítania a munkahelyi, iskolai, nevelési le­hetőségek kihasználására. A barátsági mozgalom arra ösz­tönöz, hogy az iskolákban és munkahelyeken mind több Magyar Szovjet Barátsági Klub alakuljon — hangoztatta. Robbanás a Downing Streeten Kedden délben pokolgép robbant a londoni Downing Street 10. szám alatt a brit miniszterelnökség épületében. A délután folyamán a Scotland Yard közölte, hogy a ve­szedelmes csomag nem robbanó, hanem gyújtószerkezetet­­ tartalmazott és a felbontáskor kicsapó lángok egy tiszt­viselőt könnyebben megsebesítettek. A merényletet az „Ír nemzeti felszabadító hadsereg” elnevezésű szélsőséges terrorszervezet vállalta magára. Margaret Thatcher, aki az incidens idején a miniszter­­elnökségen tartózkodott, délután a parlamentben „renkívüli óvatosságra” intett minden képviselőt. A szegedi „Paprika put Szeged on the map”, azaz „Szegedet a paprika tette a térképre” — magyarán, változtatta híres­sé — írta egykor, az 1930- as évek elején Paál Jób, a Tisza partjáról Amerikába származott paprikakereske­dő, a­ki aztán igazán tudta, milyen értékes, akár egy egész város, sőt egy ország­rész gazdasági életét megha­tározó növény ez a burgo­nyafélék családjába (Solana­­ceae) tartozó, a Capsicum annuum L. nevet viselő nö­vény. Igen, ritka mód értékes ez a zöldség- és fűszerféleség, mert friss állapotában ele­ven tápanyag — főként vi­taminforrásként fogyaszt­hatjuk —, megszárítva, meg­őrölve pedig számos étkün­ket ízesíthetjük vele. Nem is hiányzik egyetlen konyhásból sem, s ezért az­tán nehéz elhinni, hogy tu­lajdonképpen új keletű élel­miszerünk. Kolumbusz törté­nelmi útja után Dél-Ameri­­­kából hozta át Európába d’Averio hajós. Magyar föld­re az 1570-es években jut­hatott el, amikor — így mondja a história — Széchy Margit, Zrínyi Miklós neve­lőanyja is termesztgette kertjében a „vörös törökibor­­sot”. (Ez az elnevezés egy­értelműen jelzi, hogy a tö­rökök közvetítésével jutott el hozzánk.) A paprika Szeged környé­kén talált igazi otthonra. Jól táplálta az ottani talaj, a sok-sok napfényes óra pe­dig az érését segítette. He­lyi termesztéséről a legré­gebbi adat 1723-ból szárma­zik, helybéli fogyaszt.')t­­­t pedig szintén a XVIII. só­sadban jegyezték fel, még­pedig a piaristák rendházá­nak elszámolásában a „pro paprika” jelzés alatt. A növényhistorikusok ki­bogarászták, hogy sokáig — egészen a XIX. század ele­jéig — csupán házi fűszer­ként alkalmazták, tehát nem termesztették piacra. Erre akkor került sor, amikor a Pálfy testvérek 1859-ben megépítették az első papri­­kam­almot Szegeden, ahon­nan aztán már nagyobb té­telekben került mind a bel-, mind a külföldi vásárlókhoz az égőpiros, csiklandozó il­latú őrlemény. Legelső im­portőrje a francia Escoffier úr volt, akinek jóvoltából aztán még a monte carlo­ Grand Hotel éttermében is szegedi paprikával főztek. 1982. december 1. Szerda

Next