Vas Népe, 1983. május (28. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

EXPRESSZ Ír Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguay-i politi­kus, Mahmud Dervis pa­lesztin költő, és John Morgan kanadai lelki­pásztor kapta meg az 1980—1982. évre szóló nemzetközi Lenin-békedí­­jat. A nemzetközi Lenin­­békedíj bizottság határo­zata kimondja, hogy e közéleti személyiségek „a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagas­ló érdemeikért" részesül­tek a kitüntetésben. i1 Népszavazás a NA­­TO-tagságról, együttmű­ködés a nyugati világgal, újtípusú kapcsolat az USA-val, normális vi­szony a szocialista orszá­gokkal. a nemzetközi enyhülés támogatása — ezekben jelölte meg a spanyol külpolitika fő irányait sajtónyilatkozatá­ban Fernando Moran külügyminiszter. is A Csillagvárosban tartózkodó két indiai űr­hajósjelölt megkezdte a gyakorlati felkészülést a jövő évre tervezett szov­jet-indiai közös űrrepü­lésre. A két indiai jelölt — Rakes Sarma és Ravis Malhe­ra — 1982. őszén érkezett a Szovjetunióba. Mindketten az indiai lé­gierő berepülőpilótái vol­tak. Grazi vásár Tegnap ünnepélyes kül­sőségek között nyitották meg a grazi tavaszi vásárt. A megnyitón ott volt Randó Je­nő hazánk bécsi nagykövete is. A nyitó és a köszöntő be­szédekben kiemelték a grazi vásárok fontos szerepét a kelet-nyugati és főleg a ha­tár­ szomszédos országok kö­zötti árukapcsolatok fejlesz­tésében. Az idén a magyar részvé­tel a grazi vásárokon már több mint 10 éves múltra tekint vissza. A mostani az eddigi legnagyobb magyar árubemutató. Több mint 10 magyar vállalat hozta el leg­újabb termékeit. Kitüntetések szakszervezeti munkáért Május elseje alkalmából szakszervezeti tisztség­­viselőket, aktivistákat tűz­hettek ki. Kiváló szakszervezeti munká­jukért megyénkből is többen kapták meg a Szakszervezeti Munká­ért kitüntetés arany, il­letve ezüst fokozatát, számosan pedig elismerő oklevelet kaptak. Mielőbb eredményesen befejezni a madridi találkozót_______________________ Kádár János válasza hat európai ország felhívására_______ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Cip­rus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a Helsinki záróokmány alá­íróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befe­jezésére, az európai biztonsági és együttműködési folya­mat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a sem­leges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfői­nek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi te­vékenységében a Helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásiban kifejezésre juttatott aggodal­mat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési foly­amat egészével kapcsolat­ban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntés­re van szükség a Madridiban folyó munka mielőbbi ered­ményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérés­ét. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyőző­dését, hogy a madridi találkozó erdemé­nyes befejezése len­dületet adna az európai biztonság és együttműködés folya­matának. A találkozó kudarcának viszont kedvezőtlen ha­tása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumentum elfogadásával mielőbb be­fejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újab­b ér­tékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás erdményes befejezéséhez­­, hangsú­lyozta a Központi Bizottság első titkára. ★ Jurij Andropov, az SZKP KiB főtitkára is válaszolt a hat európai semleg­es és el nem kötelezett ország vezetői­nek hozzá intézett üzenetére, s többek közt leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is híve a madridi találkozó gyors és sikeres befejezésének. Konzultációk Rómában Az olasz kormány lemon­dásának bejelentését köve­tően, Sandro Pertini köztár­sasági elnök szombaton, reg­gel megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giu­seppe Saragatot és Giovanni Leonet fogadta, majd a par­lament két házának elnöké­vel, Nilde Jottival, illetve Tommaso Morlinoval tár­gyalt. Ezután a pártok kép­viselői következnek. Pertini ma délben be akar­ja fejezni a konzultációsoro­zatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament felosz­latását, és kitűzik a válasz­tások időpontját. Valószínű, hogy a községtanácsi válasz­tással együtt, június 26-án szólítják urnák elé a szava­zópolgárokat. Az előrehozott választás 290 milliárd líra különki­adással terheli meg az álla­mi költségvetést. Az OKP keddre vezetősé­gi ülést hívott össze, május második hetében pedig a Központi Bizottság tanács­kozik majd. A jövő hét körvonalaz­hatja az esetleges kormány­szövetséget, a koalíciós for­mulát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. Husszein az USA-t teszi felelőssé Husszein jordániai király részben az Egyesült Ál­lamokat tette felelőssé a Jasszer Arafat palesztin vezető­vel folytatott ammarti tárgyalásainak kudarcáért. „Megkísé­reltem a lehetetlent, hogy közvetlen párbeszédet kezdemé­nyezzek az Egyesült Államok és a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet között, d­e az USA hajthatatlan maradt, — jelentette ki az An-Nahar című bejrúti lapnak adott inter­jújában, majd hozzáfűzte, hogy nem fogja megkerülni a PFSZ-t, nem kapcsolódik be semmiféle közel-keleti béke­tárgyalásba palesztin részvétel és arab támogatás nélkül. Jordánia az 1974-es rabati arab csúcs határozatához tart­ja magát, amely a palesztin nép egyedüli törvényes képvi­selőjének ismerte el a PFSZ-t. Husszein kifejtette, hogy ő személy szerint egy nemzet­közi békekonferencia híve. Üdvözlő táviratok Május 1. alkalmából HORVÁTH MIKLÓS, az MSZMP Vas megyei Bizottsága első titkára DR. BORS ZOLTÁN Vas megye Tanácsa elnöke SZOMBATHELY Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy köszöntsük Önöket, a megye kommunistáit és minden lakóját Május elseje, a világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának napja alkalmából! Egy­úttal hadd kívánjunk a legőszintébben és a legszívélyesebben jó egészséget, boldog­ságot és sok sikert! A mari nép tiszta szívből örül az Önök eredményeinek, amit a gazdaság, a kul­túra fejlesztésében, a lakosság életkörül­ményeinek javításában elértek. A megye dolgozóinak újabb alkotó sikereket kívá­nunk az MSZMP XII. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásában! Erősödjenek és fejlődjenek baráti kap­csolataink a szovjet és a magyar nép ja­vára, a béke és a szocializmus jegyében! G. POSZIREJEV, az SZKP Mari Területi Bizottságának első titkára V. ROMANOV, a Mari ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A. VASZILJEV, a Mari ASZSZK Minisztertanácsa elnöke ★ üdvözlő táviratot küldött Horváth Mik­lósnak, a megyei pártbizottság első titká­rának Géza Bade, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Muravidéki Községközi Bizottságának titkára. T­udósítás a megyei (Folytatás az 1. oldalról) Kétségtelen, hogy gya­rapodott az ország, a nem­zeti jövedelem is. Annak ellenére, hogy a nemzetközi piacokon a cserearány-rom­lás következtében ugyan­azért az importáruért húsz százalékkal többet kell ex­portálnunk, mint korábban. A hiányt egy ideig kölcsö­nökkel pótoltuk, amit visz­­sza kellett és kell fizetnünk. Mostani ötéves tervünkben — előre nem számolt mó­don is — nem csak kamata­inkat kell fizetnünk, hanem adósságainkat is. Ebből számtalan feladat követke­zik országosan és megyénk­ben is. Ezért is a hatékony termelés növelése rendkí­vül fontos feladatunk. Azért is, mert nem cél­szerű a beruházások továb­bi csökkentése, a fogyasztás korlátozása. Olyképpen folytathatjuk a nehézségek kiküszöbölésének kezdeti eredményeit, hogy lényege­sen tovább növeljük kül­kereskedelmi aktívumunkat. Az első titkár ezután ar­ról szólt: A nyugati propaganda szeretné úgy feltüntetni, hogy a nehézségekből való kijutás azért hozott ered­ményeket, mert kapitalista módszereket alkalmazunk. A különféle kisvállalkozá­sok bevezetéséről szól ily­képpen. Akadnak elvtársa­ink is, akik ezeket nem ér­itik kellőképpen. Ezek kel­lenek, a fejlődés hozta, kí­vánta őket, mint annak ide­jén a háztáji termelés fej­lesztését, a másodállások le­hetőségének bevezetését és hasonlókat. Ezek is, a kis­vállalkozások is a szocialista élet, gazdálkodás jogosult részei, bizonyos igényeket elégítenek ki. Egyébként a kisvállalkozások a szocialis­ta szektor részei, a nemzet­­gazdaságban szükségesek, de kis hányadot képviselnek. A szocialista szektor adja, bonyolítja a kiskereskedelmi forgalom 98,9 százalékát. Az a lényeg — hangsú­lyozta Horváth Miklós —,­­hogy valóban közhasznúak legyenek. Teljesítményük mérhető legyen, ne vezetési, szervezési bajokat leplezzen, valódi érdekeket szolgáljon — a vállalati, üzemi belső „szolgáltatást” javítsa. A szocialista brigádok közér­dekű működését meg ne kérdő­jelezze, működési te­rüket inkább növelje. Az természetes, hogy az ilyen vállalkozások a végelszá­molásnál nem zárhatnak népgazdasági­­haszon nél­kül sem! Mert a kisvállal­kozás nálunk eleve nem le­het állami, közösségi esz­közök felhasználásával a rendelkezésre bocsátók elő­nye nélkül csupán az egyé­ni haszonszerzés, netán ha­­rácsolás eszköze. Erről ál­lamunk gondoskodik. Ezután gazdaságirányítási rendszerünkről szólt. Ennek lényege, mondotta Horváth Miklós — a szoci­alista tervgazdálkodás, a pi­aci törvények figyelembe vételével. Az üzemeik kellő önállósága, közgazdasági szabályozókkal. Más szo­cialista országokban is elő­relépnek ebben. Folytatjuk ennek tökéletesítését, ami — természetesen — nem a reformok reformja, hanem az élethez, fejlődésihez va­ló igazodás. Ennek szellemében és se­gítségével valósítjuk meg a VI. ötéves tervet. Annak előirányzatait a tapasztala­tok szerint nem kell módo­sítanunk. Fontos azonban a Központi Bizottság azon megállapítása, hogy a leg­főbb célkitűzések teljesíté­séhez célratörő, hatékony munka kell, ennek további javítása, ezt követeli élet­­színvonalunk megtartásá­nak igénye és elhatározása is. Amit a kongresszus ki­mondott, hogy az életszín­vonalat meg kell őrizni, megvalósítottuk. Változat­lanul feladat az életszínvo­nal társadalmi méretű szinten tartása, ezen belül a gyermekes családok, a csa­ládalapító fiatalok, az ala­­csony nyugdíjból élő idősek helyzetének jarvulása. Ezután az ideológiai munkáról szólt a megyei pártbizottság első titkára. A világnézetek, társa­dalmi rendszerek harca, esz­mék harca nemzetközileg éleződik, ennek következté­ben az ideológiai munka most és a jövőben előtérbe kerül. A marxizmus—lenin­­izmusnak nálunk széleskö­rű propagandája van. Me­gyénkben is kiterjed a marxista oktatás. Csupán az oktatottak számával azonban nem lehetünk elé­gedettek. Most az élő elmé­let megfelelő propagálását kell erősítenünk. És ezt csak megfelelő előadói gár­da biztosíthatja. Az oktatók és oktatottak magas száma ne bűvöljön el bennünket, a minőség a lényegesebb, mondotta az első titkár. Majd a tömegkommuniká­ciós eszközök működéséről szólt. Elismerően is, bíráló­­an is. Ezeknek az eszközök­nek a tömeghatása felbe­csülhetetlen — mondotta. Nem igaz, amit Nyugaton számosan állítanak, hogy minden közlésihez a pont előzetes hozzájárulása szük­séges nálunk. Következés­képpen az sem, hogy amit netán helytelenül közölnek, azt is a párt számlájára ír­ják. A nyomtatott sajtó, a­ rádió, a televízió sokat fejlődött, nagy tömegekre hat. Éppen ezért erősíteni kell ezek felelősségét, azt, hogy ne adjanak teret zava­ros nézeteknek, szemben ál­ló publikációknak, lássák és láttassák reálisan, esz­meileg tisztán életünket, fejlődésünket. Mi nem cen­zúrázunk, de ezt elvárjuk! Az ideológiánktól, eszmé­inktől elütő, társadalmi fej­lődésünket nem kellőképpen értékelő, nem egyszer naci­onalista nézetek, publiká­ciók nem használnak cél­jaink megvalósításának. Horváth Miklós ezután a párt fejlődéséről, vezető és ellenőrző szerepéről szólt. A Központi Bizottság meg­állapította — mondta —, hogy pártunk általános helyzete jó. Pártunkban egy­ség van, a taglétszám nö­vekszik. A kongresszus óta 40 ezerrel gyarapodott a párttagok száma. A párttes­tületekben kollektív a veze­tés, a végrehajtásban meg­nyilvánul a személyi felelős­ség, megvalósul a demokra­tikus centralizmus. Helyen­ként azonban bizonytalan­ „A beszélgetés is egy álla­potot rögzít, amin talán már rég túljutottunk, mire nap­világot lát. Már csak úgy vállalható, mint a múltunk, ami a jelenre viszont nem érvényes.” Nemrég egy interjú-kötet­ben olvastam e fenntartás­ról terhes megállapítást. (Avatatlanul felidéződik ben­nem, most, amikor egy olyan ember szavait hallgatom, akinek szemmel láthatólag csöppnyi kételye sincs az­iránt, hogy amit mond, ab­ban a múlt, jelen és jövő egymásból fakadóan benne van. 47 évesen általában nem szokott az ember summáza­­tot adni életéről. Túlontúl fiatal kor ez még ahhoz. Lakner Márton mégis majd­hogynem ezt teszi. A nyug­díjig még meglevő 13 esz­tendőről is úgy beszél, mint­ha már megélte volna. — Mindig ilyen magabiz­tos, eltökélt volt? — Talán úgy mondanám: megfontolt, célirányos. Ha az ember egyszer elhagyja már a gyerekkort, egyenes­be jut, szakmát, hivatást szerez, attól fogva legyen igenis határozott. Tervezze meg az életét. Tizennégy évesen csak azt tudta, hogy nem fog apja, nagyapja nyomdokaiba lép­ni. Belőle nem lesz falusi cipészmester. Volt egy óha­ja, máig sem tudja, miből fakadt: szép lenne vasas szakmát tanulni. Mindegy, hogy melyiket. A MÁV Jár­műjavítóba jelentkezett fel­vételre, ott megtetszett a gyerek, meg is felelt a pró­bán olyannyira, hogy mind­járt esztergályosnak jelöl­ték. Idejekorán tette le a szakmunkás vizsgát, egy év­vel korábban, mint sok más társa. Nála biztosabban munkált a gép, az ő kezében pontosabban mérte a subler a századmillimétert, neki... Neki talán a többinél is na­gyobb volt az elhivatottsá­ga. 1953 nyara. Az első nagy dátum Lakner Márton életé­ben. Vasas lett, esztergá­lyos. Bizonyítványt kapott róla abban az üzemben, ahová kíváncsi gyerkőc­ként lépett be, az iskolapad után. Abban az üzemben, amellyel akkor egyszer s mindenkorra eljegyezte munkáséletét. Akkor még mozdony osz­tálynak hívták azt az üzem­részt, ahol a szakmát kita­nulta, elkezdte. Gőzmoz­­donyokat, öreg lokomotivo­­kat javítottak kizárólag, ők, esztergályosok legin­kább vízállás- és festmérő­­ket, dugattyúkat, millió féle csövet, rudat formáltak, perselyeztek. Tizen, tizen­­ketten. Közülük a legtöbb már nincs itt, elmentek nyugdíjba. — Na és a régi eszterga­gépet, azt érzi-e még? Megmosolyogja a kérdést. — Hol van az már... ar­­matúr esztergának hívták akkoriban. Transzmisszió­meghajtású masinák voltak. Legfeljebb ha valamely tan­műhelyben lehetne még fel­lelni belőlük. Eljárt az idő, jöttek az E 400-as csúcs­esztergák a hatvanas évek­ben. Túlhaladt az idő a gőz­mozdonyokon is. Tizenöt év óta Diesel-osztálynak hívják az ő egykori üzemét. Bizony más alkatrészeket hoznak ide azóta a karbantartó la­katosok. — Nehéz volt az átállás? — Miért lett volna... Né­hány dolgot, például a beál­lítást kellett csak megszok­ni, s ment minden ugyan­úgy, mint azelőtt. Sőt job­ban, könnyebben, pontosab­ban. — Harminc éve esztergá­lyos. Mondhatja-e, hogy jö­het bármi, mindent tudok? Fejével int nemet. — Ezt legfeljebb csak azok mondhatják, akik már nyug­díjba mentek ebből a szak­mából. Tudja az a szép a miénkben, hogy itt folyton lehet és kell is újat tanulni. Rájönni dolgokra, amik elté­rők a megszokottól. Odahoz egy kecses, karcsú, szép formájú favázát. Ke­zembe adja! nézem. Talá­­lok-e valami hibát rajta? _________„Amit elvállalok, azt itt­:?, május 1. Vasárnap

Next