Vas Népe, 1983. május (28. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
EXPRESSZ Ír Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguay-i politikus, Mahmud Dervis palesztin költő, és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1980—1982. évre szóló nemzetközi Lenin-békedíjat. A nemzetközi Leninbékedíj bizottság határozata kimondja, hogy e közéleti személyiségek „a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeikért" részesültek a kitüntetésben. i1 Népszavazás a NATO-tagságról, együttműködés a nyugati világgal, újtípusú kapcsolat az USA-val, normális viszony a szocialista országokkal. a nemzetközi enyhülés támogatása — ezekben jelölte meg a spanyol külpolitika fő irányait sajtónyilatkozatában Fernando Moran külügyminiszter. is A Csillagvárosban tartózkodó két indiai űrhajósjelölt megkezdte a gyakorlati felkészülést a jövő évre tervezett szovjet-indiai közös űrrepülésre. A két indiai jelölt — Rakes Sarma és Ravis Malhera — 1982. őszén érkezett a Szovjetunióba. Mindketten az indiai légierő berepülőpilótái voltak. Grazi vásár Tegnap ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a grazi tavaszi vásárt. A megnyitón ott volt Randó Jenő hazánk bécsi nagykövete is. A nyitó és a köszöntő beszédekben kiemelték a grazi vásárok fontos szerepét a kelet-nyugati és főleg a határ szomszédos országok közötti árukapcsolatok fejlesztésében. Az idén a magyar részvétel a grazi vásárokon már több mint 10 éves múltra tekint vissza. A mostani az eddigi legnagyobb magyar árubemutató. Több mint 10 magyar vállalat hozta el legújabb termékeit. Kitüntetések szakszervezeti munkáért Május elseje alkalmából szakszervezeti tisztségviselőket, aktivistákat tűzhettek ki. Kiváló szakszervezeti munkájukért megyénkből is többen kapták meg a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát, számosan pedig elismerő oklevelet kaptak. Mielőbb eredményesen befejezni a madridi találkozót_______________________ Kádár János válasza hat európai ország felhívására_______ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a Helsinki záróokmány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a Helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásiban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolatban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a Madridiban folyó munka mielőbbi eredményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy a madridi találkozó erdeményes befejezése lendületet adna az európai biztonság és együttműködés folyamatának. A találkozó kudarcának viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás erdményes befejezéséhez, hangsúlyozta a Központi Bizottság első titkára. ★ Jurij Andropov, az SZKP KiB főtitkára is válaszolt a hat európai semleges és el nem kötelezett ország vezetőinek hozzá intézett üzenetére, s többek közt leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is híve a madridi találkozó gyors és sikeres befejezésének. Konzultációk Rómában Az olasz kormány lemondásának bejelentését követően, Sandro Pertini köztársasági elnök szombaton, reggel megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giuseppe Saragatot és Giovanni Leonet fogadta, majd a parlament két házának elnökével, Nilde Jottival, illetve Tommaso Morlinoval tárgyalt. Ezután a pártok képviselői következnek. Pertini ma délben be akarja fejezni a konzultációsorozatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament feloszlatását, és kitűzik a választások időpontját. Valószínű, hogy a községtanácsi választással együtt, június 26-án szólítják urnák elé a szavazópolgárokat. Az előrehozott választás 290 milliárd líra különkiadással terheli meg az állami költségvetést. Az OKP keddre vezetőségi ülést hívott össze, május második hetében pedig a Központi Bizottság tanácskozik majd. A jövő hét körvonalazhatja az esetleges kormányszövetséget, a koalíciós formulát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. Husszein az USA-t teszi felelőssé Husszein jordániai király részben az Egyesült Államokat tette felelőssé a Jasszer Arafat palesztin vezetővel folytatott ammarti tárgyalásainak kudarcáért. „Megkíséreltem a lehetetlent, hogy közvetlen párbeszédet kezdeményezzek az Egyesült Államok és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet között, de az USA hajthatatlan maradt, — jelentette ki az An-Nahar című bejrúti lapnak adott interjújában, majd hozzáfűzte, hogy nem fogja megkerülni a PFSZ-t, nem kapcsolódik be semmiféle közel-keleti béketárgyalásba palesztin részvétel és arab támogatás nélkül. Jordánia az 1974-es rabati arab csúcs határozatához tartja magát, amely a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerte el a PFSZ-t. Husszein kifejtette, hogy ő személy szerint egy nemzetközi békekonferencia híve. Üdvözlő táviratok Május 1. alkalmából HORVÁTH MIKLÓS, az MSZMP Vas megyei Bizottsága első titkára DR. BORS ZOLTÁN Vas megye Tanácsa elnöke SZOMBATHELY Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy köszöntsük Önöket, a megye kommunistáit és minden lakóját Május elseje, a világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának napja alkalmából! Egyúttal hadd kívánjunk a legőszintébben és a legszívélyesebben jó egészséget, boldogságot és sok sikert! A mari nép tiszta szívből örül az Önök eredményeinek, amit a gazdaság, a kultúra fejlesztésében, a lakosság életkörülményeinek javításában elértek. A megye dolgozóinak újabb alkotó sikereket kívánunk az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásában! Erősödjenek és fejlődjenek baráti kapcsolataink a szovjet és a magyar nép javára, a béke és a szocializmus jegyében! G. POSZIREJEV, az SZKP Mari Területi Bizottságának első titkára V. ROMANOV, a Mari ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A. VASZILJEV, a Mari ASZSZK Minisztertanácsa elnöke ★ üdvözlő táviratot küldött Horváth Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának Géza Bade, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Muravidéki Községközi Bizottságának titkára. Tudósítás a megyei (Folytatás az 1. oldalról) Kétségtelen, hogy gyarapodott az ország, a nemzeti jövedelem is. Annak ellenére, hogy a nemzetközi piacokon a cserearány-romlás következtében ugyanazért az importáruért húsz százalékkal többet kell exportálnunk, mint korábban. A hiányt egy ideig kölcsönökkel pótoltuk, amit viszsza kellett és kell fizetnünk. Mostani ötéves tervünkben — előre nem számolt módon is — nem csak kamatainkat kell fizetnünk, hanem adósságainkat is. Ebből számtalan feladat következik országosan és megyénkben is. Ezért is a hatékony termelés növelése rendkívül fontos feladatunk. Azért is, mert nem célszerű a beruházások további csökkentése, a fogyasztás korlátozása. Olyképpen folytathatjuk a nehézségek kiküszöbölésének kezdeti eredményeit, hogy lényegesen tovább növeljük külkereskedelmi aktívumunkat. Az első titkár ezután arról szólt: A nyugati propaganda szeretné úgy feltüntetni, hogy a nehézségekből való kijutás azért hozott eredményeket, mert kapitalista módszereket alkalmazunk. A különféle kisvállalkozások bevezetéséről szól ilyképpen. Akadnak elvtársaink is, akik ezeket nem éritik kellőképpen. Ezek kellenek, a fejlődés hozta, kívánta őket, mint annak idején a háztáji termelés fejlesztését, a másodállások lehetőségének bevezetését és hasonlókat. Ezek is, a kisvállalkozások is a szocialista élet, gazdálkodás jogosult részei, bizonyos igényeket elégítenek ki. Egyébként a kisvállalkozások a szocialista szektor részei, a nemzetgazdaságban szükségesek, de kis hányadot képviselnek. A szocialista szektor adja, bonyolítja a kiskereskedelmi forgalom 98,9 százalékát. Az a lényeg — hangsúlyozta Horváth Miklós —,hogy valóban közhasznúak legyenek. Teljesítményük mérhető legyen, ne vezetési, szervezési bajokat leplezzen, valódi érdekeket szolgáljon — a vállalati, üzemi belső „szolgáltatást” javítsa. A szocialista brigádok közérdekű működését meg ne kérdőjelezze, működési terüket inkább növelje. Az természetes, hogy az ilyen vállalkozások a végelszámolásnál nem zárhatnak népgazdaságihaszon nélkül sem! Mert a kisvállalkozás nálunk eleve nem lehet állami, közösségi eszközök felhasználásával a rendelkezésre bocsátók előnye nélkül csupán az egyéni haszonszerzés, netán harácsolás eszköze. Erről államunk gondoskodik. Ezután gazdaságirányítási rendszerünkről szólt. Ennek lényege, mondotta Horváth Miklós — a szocialista tervgazdálkodás, a piaci törvények figyelembe vételével. Az üzemeik kellő önállósága, közgazdasági szabályozókkal. Más szocialista országokban is előrelépnek ebben. Folytatjuk ennek tökéletesítését, ami — természetesen — nem a reformok reformja, hanem az élethez, fejlődésihez való igazodás. Ennek szellemében és segítségével valósítjuk meg a VI. ötéves tervet. Annak előirányzatait a tapasztalatok szerint nem kell módosítanunk. Fontos azonban a Központi Bizottság azon megállapítása, hogy a legfőbb célkitűzések teljesítéséhez célratörő, hatékony munka kell, ennek további javítása, ezt követeli életszínvonalunk megtartásának igénye és elhatározása is. Amit a kongresszus kimondott, hogy az életszínvonalat meg kell őrizni, megvalósítottuk. Változatlanul feladat az életszínvonal társadalmi méretű szinten tartása, ezen belül a gyermekes családok, a családalapító fiatalok, az alacsony nyugdíjból élő idősek helyzetének jarvulása. Ezután az ideológiai munkáról szólt a megyei pártbizottság első titkára. A világnézetek, társadalmi rendszerek harca, eszmék harca nemzetközileg éleződik, ennek következtében az ideológiai munka most és a jövőben előtérbe kerül. A marxizmus—leninizmusnak nálunk széleskörű propagandája van. Megyénkben is kiterjed a marxista oktatás. Csupán az oktatottak számával azonban nem lehetünk elégedettek. Most az élő elmélet megfelelő propagálását kell erősítenünk. És ezt csak megfelelő előadói gárda biztosíthatja. Az oktatók és oktatottak magas száma ne bűvöljön el bennünket, a minőség a lényegesebb, mondotta az első titkár. Majd a tömegkommunikációs eszközök működéséről szólt. Elismerően is, bírálóan is. Ezeknek az eszközöknek a tömeghatása felbecsülhetetlen — mondotta. Nem igaz, amit Nyugaton számosan állítanak, hogy minden közlésihez a pont előzetes hozzájárulása szükséges nálunk. Következésképpen az sem, hogy amit netán helytelenül közölnek, azt is a párt számlájára írják. A nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió sokat fejlődött, nagy tömegekre hat. Éppen ezért erősíteni kell ezek felelősségét, azt, hogy ne adjanak teret zavaros nézeteknek, szemben álló publikációknak, lássák és láttassák reálisan, eszmeileg tisztán életünket, fejlődésünket. Mi nem cenzúrázunk, de ezt elvárjuk! Az ideológiánktól, eszméinktől elütő, társadalmi fejlődésünket nem kellőképpen értékelő, nem egyszer nacionalista nézetek, publikációk nem használnak céljaink megvalósításának. Horváth Miklós ezután a párt fejlődéséről, vezető és ellenőrző szerepéről szólt. A Központi Bizottság megállapította — mondta —, hogy pártunk általános helyzete jó. Pártunkban egység van, a taglétszám növekszik. A kongresszus óta 40 ezerrel gyarapodott a párttagok száma. A párttestületekben kollektív a vezetés, a végrehajtásban megnyilvánul a személyi felelősség, megvalósul a demokratikus centralizmus. Helyenként azonban bizonytalan „A beszélgetés is egy állapotot rögzít, amin talán már rég túljutottunk, mire napvilágot lát. Már csak úgy vállalható, mint a múltunk, ami a jelenre viszont nem érvényes.” Nemrég egy interjú-kötetben olvastam e fenntartásról terhes megállapítást. (Avatatlanul felidéződik bennem, most, amikor egy olyan ember szavait hallgatom, akinek szemmel láthatólag csöppnyi kételye sincs aziránt, hogy amit mond, abban a múlt, jelen és jövő egymásból fakadóan benne van. 47 évesen általában nem szokott az ember summázatot adni életéről. Túlontúl fiatal kor ez még ahhoz. Lakner Márton mégis majdhogynem ezt teszi. A nyugdíjig még meglevő 13 esztendőről is úgy beszél, mintha már megélte volna. — Mindig ilyen magabiztos, eltökélt volt? — Talán úgy mondanám: megfontolt, célirányos. Ha az ember egyszer elhagyja már a gyerekkort, egyenesbe jut, szakmát, hivatást szerez, attól fogva legyen igenis határozott. Tervezze meg az életét. Tizennégy évesen csak azt tudta, hogy nem fog apja, nagyapja nyomdokaiba lépni. Belőle nem lesz falusi cipészmester. Volt egy óhaja, máig sem tudja, miből fakadt: szép lenne vasas szakmát tanulni. Mindegy, hogy melyiket. A MÁV Járműjavítóba jelentkezett felvételre, ott megtetszett a gyerek, meg is felelt a próbán olyannyira, hogy mindjárt esztergályosnak jelölték. Idejekorán tette le a szakmunkás vizsgát, egy évvel korábban, mint sok más társa. Nála biztosabban munkált a gép, az ő kezében pontosabban mérte a subler a századmillimétert, neki... Neki talán a többinél is nagyobb volt az elhivatottsága. 1953 nyara. Az első nagy dátum Lakner Márton életében. Vasas lett, esztergályos. Bizonyítványt kapott róla abban az üzemben, ahová kíváncsi gyerkőcként lépett be, az iskolapad után. Abban az üzemben, amellyel akkor egyszer s mindenkorra eljegyezte munkáséletét. Akkor még mozdony osztálynak hívták azt az üzemrészt, ahol a szakmát kitanulta, elkezdte. Gőzmozdonyokat, öreg lokomotivokat javítottak kizárólag, ők, esztergályosok leginkább vízállás- és festmérőket, dugattyúkat, millió féle csövet, rudat formáltak, perselyeztek. Tizen, tizenketten. Közülük a legtöbb már nincs itt, elmentek nyugdíjba. — Na és a régi esztergagépet, azt érzi-e még? Megmosolyogja a kérdést. — Hol van az már... armatúr esztergának hívták akkoriban. Transzmissziómeghajtású masinák voltak. Legfeljebb ha valamely tanműhelyben lehetne még fellelni belőlük. Eljárt az idő, jöttek az E 400-as csúcsesztergák a hatvanas években. Túlhaladt az idő a gőzmozdonyokon is. Tizenöt év óta Diesel-osztálynak hívják az ő egykori üzemét. Bizony más alkatrészeket hoznak ide azóta a karbantartó lakatosok. — Nehéz volt az átállás? — Miért lett volna... Néhány dolgot, például a beállítást kellett csak megszokni, s ment minden ugyanúgy, mint azelőtt. Sőt jobban, könnyebben, pontosabban. — Harminc éve esztergályos. Mondhatja-e, hogy jöhet bármi, mindent tudok? Fejével int nemet. — Ezt legfeljebb csak azok mondhatják, akik már nyugdíjba mentek ebből a szakmából. Tudja az a szép a miénkben, hogy itt folyton lehet és kell is újat tanulni. Rájönni dolgokra, amik eltérők a megszokottól. Odahoz egy kecses, karcsú, szép formájú favázát. Kezembe adja! nézem. Találok-e valami hibát rajta? _________„Amit elvállalok, azt itt:?, május 1. Vasárnap