Vas Népe, 1983. június (28. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
Diploma után A pályázati rendszer tapasztalatairól A FELSŐOKTATÁSBAN végzők elhelyezkedését 1977 óta pályázati rendszer segíti. A fiatal szakemberek elhelyezkedésének, a pályázati rendszer működésének 1980 évi, módosító szabályozása óta összegezhető tapasztalatait tekintette át az Állami Ifjúsági Bizottság, s tájékoztatta erről a kormányt. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán az elmúlt évben mintegy 14 ezer fiatal fejezte be tanulmányait. E fiatalok közül 9800-an voltak a pályázatra jogosultak. 1982-ben az előző évinél több, 24 ezer álláshelyet hirdettek meg a munkáltatók. A felsőfokú végzettségűek iránti munkáltatói igény tehát összességében csaknem 2,5- szeresen meghaladta a végzők számát. Szakonként azonban jelentősek az eltérések. A műszaki, gazdasági és az agrár felsőoktatásiban végzők iránt 4—4,5-szeres volt az igény. A tudományegyetemek egyes szakain viszont — bár az egészhez viszonyítva az itteni létszámok nem számottevőek — nem, vagy alig érte el a meghirdetett állások száma a végzőkét. A TAPASZTALATOK összegezését egy felmérés is megelőzte. Ez azt mutatja, hogy a fiatalok döntő többsége szakmájában helyezkedik el. Összességében az eddig eltelt időszak alapján a pályázati rendszer működésének tapasztalatai azt mutatják: alkalmas eszköznek bizonyult arra, hogy feltárja és az érdekeltekkel megismertesse az álláskínálat jelentős részét. A kezdeti indokolatlan kötöttségek oldása, illetve mérséklése kedvező visszhangot váltott ki a fiatalok körében, elősegítette az elképzeléseiknek megfelelő munkahely megtalálását. Az adminisztratív előírások mérséklése csökkentette a felsőoktatási intézmények és a munkáltatók ezzel kapcsolatos terheit. A tapasztalatokhoz tartozik azonban az is, hogy az információs rendszer még mindig nem működik tökéletesen. Az elhelyezkedést a felsőoktatási intézmény nem tudja nyomon követni, és így nem képes napra készen nyilvántartani a pályázati felhívásokat. További gond, hogy a munkáltatók nem fogadják el, sok esetben nem is igénylik az oktatási intézményeknek a fiatalokról készített jellemzését. Ennek viszont az is oka, hogy az oktatási intézménytől kapott jellemzések nagyrészt sematikusak, és így nem adnak kellő alapot a választáshoz. A PÁLYÁZATI FELHÍVÁSOK száma nem tükrözi mindig a reális munkaerőkeresletet. A munkáltatók többször megalapozatlanul írnak ki diplomás munkaerőkre pályázatot, holott a munkakör jellege ezt nem igényelné. Olykor túl általánosan fogalmazzák meg az igényeiket, egyes szakok iránt pedig nem is érdeklődnek. Van tennivaló annak érdekében is, hogy demokratikusabbá váljék az elhelyezkedés mechanizmusa, helyenként ugyanis még mindig teret kap a protekció. Ezt a problémát sokan a pályázati rendszer hibájaként vetik fel, holott ezt jogszabállyal megoldani nem lehet. Még a legkötöttebb szabályozás sem teremtene biztosítékot a protekció megszüntetésére. A jogikorlátozás ezért nem is hozhat megoldást. A protekció elleni harcot már a felvételnél meg kell kezdeni az itt jelenlévő munkahelyi társadalmi szervek, KISZ képviselők következetes fellépésével. A jövő ében a társadalmi szerveknek hatékonyabban kell ennek érdekében tevékenykedniük. MINDENT ÖSSZEVETVE a pályázati rendszer megfelelően illeszkedik a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz, ezért az alapjogszabályok változtatása nem indokolt. A teendőknek a gyakorlati működés javítására, egyes elemeinek finomítására kell irányulniuk. Jelenleg a pályázati felhívásokkal és elhelyezkedéssel kapcsolatos információs rendszer javítása, az általánostól eltérő módon pályázó pedagógusokra és orvosokra vonatkozó egyes minisztériumi jogszabályok ■kismértékű módosítása, továbbá olyan szabályozás kialakítása a feladat, amely lehetőséget ad arra, hogy a költségvetési intézményeknél munkába lépő legkiválóbb teljesítményt elérő végzős fiataloknak elhelyezkedésükkor visszavonható pótlékkal egészítsékki kezdőfizetésüket. A MÉSZÖV elnöksége kedden Szombathelyen — dr. Buzdor Attila elnökletével — az áfészek vagyonvédelmi helyzetét elemezte, ezzel összefüggésben a leltározási munkát értékelte és az improduktív költségek alakulásáról tanácskozott. Az összetett témáihoz fűződő tájékoztatót a MÉSZÖV ellenőrzési irodája állította össze. A tényekből és ellenőrzési tapasztalatokból kitűnt, hogy van tennivaló. Bár néhány számszerű adat javulást mutat, a vagyonvédelemmel kapcsolatos általános helyzet az utóbbi két évben romlott. Például a normán felüli hiányok összege a balti kiskereskedelemnél 741 ezer forinttal, a felvásárlásnál 181 ezer forinttal csökkent, ugyanakkor a vendéglátó egységeknél 289 ezer, az egyéb tevékenységnél 58 ezer forinttal növekedett. Milyen tényezők idézték elő a leltárhiányok növekedését? Erre a kérdésre mind az előterjesztett jelentés, mind a hozzászólások több választ is adtak. Az okok között szerepel a szövetkezeteken belüli felületes ellenőrzés, a vizsgálati megállapítások nem kellő hasznosítása, a szakképzettség és a gyakorlati idő hiánya, ilyen dolgozók vezetőként történő foglalkoztatása, az új egységvezetőknek nyújtott kevés segítségadás, helytelen, felületes áruátvétel, az önkiszolgáló boltokban a vásárlások nem kellő figyelemmel kísérése. A szövetkezetek vezetői a normán felüli leltárhiányokat áthárítják a felelős dolgozókra, illetve a lehetőségeken belül megtéríttetik az okozott kárt. Ebben a tevékenységben kedvező folyamat indult meg. Ugyanis addig, amíg 1981- ben a normán felüli 4 millió 385 ezer forint hiányból két és fél millió forintot sikerült csak áthárítani, addig 1982- ben a 3 millió 810 ezer forint hiányból 2 millió 943 ezer forint megtérítését kezdeményezték. Kedvezőtlen ugyanakkor az a jelenség, hogy a normalizált leltárhiány összege egy év alatt 20 százalékkal emelkedett és a megye szövetkezeti üzleteiben milliókra rúg. A vagyonvédelemmel összefügg az improduktív és hasonló jellegű költségek emelkedése. Ez az összeg 1981-ben 7 millió, 1982-ben 11 és fél millió forint volt. A kiadás energia bírságokból, vagonállási díjakból, késedelmes fizetés miatti kamatokból és adóbírságokból tevődik össze. Az elnökség tagjai megállapították, hogy az improduktív költségeket ■jobb munkaszervezéssel, a szállítás meggyorsításával, a vagonok időbeni kirakásával csökkenteni lehetne. A vagyonőrzés technikai ellátottságára sem fordítanak kellő gondot a szövetkezetek. Egyes helyeken például a riasztóberendezést megvásárolták, de nem szerelték fel. F. L. Vagyonvédelem az áfészeknél turistaként kastély-múzeumaiban ország bemutatkozása volt. Modern felszerelésekkel ellátott múzeumok. A vendég gombnyomására elhangzik az idegenvezetés, amilyen nyelven a vendég óhajtja, s közben még diaképek is kísérik a tárlatban a jobb szemléltetés céljából. Az állandó kiállításban nemzeti kultúrájuk történetét követhettük szinte napjainkig. A keleti gyűjtemények külön élményt jelentettek: Kína, Mongólia, India, Japán, Korea, Afganisztán és Burma anyaga. Valósággal szédültünk több száz termen át a látványtól. Közben az udvarias, kedves teremőr figyelmesen hallgatta beszélgetésünket, s finoman megérdemelődte, hogy finnek vagyunk-e. Beszédünk dallamáról, ritmusáról úgy ítélte: Mi mondtuk, hogy magyarok vagyunk, mire ő elmosolyodott: „Érződik a nyelvrokonság”. A királyi palota más szárnyain elhelyezett múzeumokba is ellátogattunk. Az Arsenal hatalmas fegyveranyagából egy egész hadsereget lehetne felszerelni. Majd színházak, paloták, korai templomok következtek, aztán a Csillagvár és a Szirén szobra a parton. Felüdülésnek pedig az éjszakában a Tivoli Park mesevilága. A Kínai Pagoda csodálatos fényeivel, a kivilágított szökőkutak emlékeivel búcsúztunk a dán fővárostól. Még néhány szép üdülőhellyel ismerkedtünk meg, s újra hajóra szálltunk, hogy Sjaellandról Fyn szigetére utazzunk. Odenseben a világ nagy mesemondójának, Hans Christian Andersennek a házát is megnéztük. Mesevilág ez az utcácska. A napfény és a derű megmintázva, egy hatalmas napkorong aranyban izzóan, önmagából sugarakat kibocsátva. A kirakatokban levő apró emléktárgyak karácsonyi hangulatot árasztottak. A város mellett skanzen áll, nagy területen korhűen berendezett parasztházakkal, udvarokkal, istállók és gazdasági épületek. A szobákban az egykori dán paraszti élet relikviái. A közelebbi múltból a távolabbi múltbaértünk, amikor egy őskori települést látogattunk meg. Néhány éve fedezték fel a kutató régészek, még ma is folynak a munkálatok a teljes helyreállításra. Jylland félszigetre már híd vezetett át. Itt is találkoztunk érdekes vár- és kastélyépülettel. Élményekkel súlyosan megpakolva nehéz megmondanunk mi a maradandóbb a természet, vagy az emberi alkotás adta szépség, mely harmonikus egységben volt Skandináviában. Észak fényei a soha le nem nyugvó Nap sugaraival világítanak szívünkben. Vége Dr. Smidt Erzsébet Fotó: Keppel Miklós Dániai kastély. 1983. június 1. Szerda I I Új korszak? ! — A vágányzárak korszakát éljük — mondta a minap egy vasutas Bük és Szombathely között egy vonatpótló autóbuszon. Az elmúlt hét munkanapjain ugyanis az említett szakaszon vágányépítési munkálatok miatt a reggeli órákban autóbuszok szállították az Utasokat... Most nyilván azon kellemetlenségek felsorolását várja az olvasó, melyek ilyenkor a többnyire legtermészetesebb dolgoknak számítanak. Aháromszori utazásom alkalmával — hétfőn, szerdán és pénteken — azonban szervezettséget, zavartalan „vonatpótlást” tapasztaltam. Akalauzok kedvesen, udvariasan felhívták a figyelmet az átszállásra, a hangosbemondó eligazítását még a legfigyelmetlenebbek is meghallották. Az utasok részéről volt ugyan néhány „ezt jól kifogtuk”, „pont most kell ezt is csinálni”, sőt még egy-két nyomdafestéket nem tűrő kifejezés is, de egészében „leszerelték őket” az udvarias figyelmeztetésekkel, útbaigazításokkal. Bükön csak néhány percet kellett várni a három autóbuszra, melyet állítólag egy negyedik is követett. Nem kellett közelharcot vívni az ülőhelyekért, mindenki nyugodtan, kényelmesen helyet foglalhatott. Pénteken a harmadik busz ugyan jócskán megtelt, az ott levők azonban nyilvánnem látták, hogy az elsőben alig-alig voltak. S az az egy-két perces késés szerdán, — hétfőn és pénteken tartottuk a menetidőt — máskor átszállás nélkül is elő szokott fordulni. Századunk évtizedeire nagyon sok jelzőt, minősítést aggattak, azt azonban, hogy a vágányzárak korszakát éljük, még nem hallottam. Ha az előttünk levő évek mégis ilyen korszakot is jeleznének, akkor úgy tűnik, arra a MÁV is igyekszik felkészülni, s talán a sok szidás, jogos panasz után légy új, szervezettebb, kulturáltabb utaztatás korszaka is kezdődik egyben. Említett jelek legalábbis erre utalnak__ ■ (Szenkó) I I .Éiaiik. .<■■■■>. .«inak. '«■■■■■-'aaaaaa*-aaaaaa' ^aa' '«• A vásárló bizalma Hozzáillő gombot kérek az elveszett helyett a lemberdzsekemre, s megkérdezem a régi, jónevű maszek rövidárustól, nem szid-e majd meg a feleségem a vásárolt gombokért. Mire a boltos szinte sértődöttem jegyzi meg: „Ha nem illene a ruhájához, nem adnám oda. Mi sokat adunk a vevő bizalmára.” Jó tapasztalni, hogy nemcsak a maszekboltokban, hanem az államiakban, szövetkezetiekben is egyre többet jelent a vásárló bizalma. Vidéki ismerősöm gáztűzhelyet vásárolt nemrég a szombathelyi Borostyánkő Áruházban. A bemutatótéren kiválasztotta, s bizalommal hazavitte a lezárt dobozban lévő árut, látatlanul megbízva a gyártóban, a csomagolóban és az áruházban. Rosszul tetted, hogy nem bontottad ki a dobozt és nézted át a tartalmát, mondtam neki, amikor vidéki utamon kezembe nyomta a jótállási füzetet és a vételről tanúskodó blokkot, arra kérve, hogy a bizonylatok alapján kérjek az áruházban pótlólag egy gázrózsa korongot, mert az hiányzott a dobozból. De ismerősöm teljesen nyugodt volt a korongot illetően, mert tisztában volt az original szó magyar jelentésével. Intelmem azonban nem volt teljesen alaptalan, mert az eladó, akinél a mai árviszonyok mellett is csak néhány forintba kerülhető gázrózsakorong ügyében reklamáltam, így válaszolt: „Kérem, a vevő aláírta, hogy az árut hiánytalanul átvette, nem tartom jogosnak a reklamációt. De azért szólok az osztályvezetőnek.” Az osztályvezető viszont már határozottabb volt. Fenntartás nélkül megbízott a vevő becsületességében, s egy pillanatra sem merült fel benne, hogy jogtalanul reklamál. Mert lehet ugyan, hogy nem tanult latinul, de tanítómesterei megtanították az original, originális szó jelentésére, ami magyarul annyit jelent, hogy eredeti, hiteles, szavatolt, hamisítatlan. (f—ig) ,<h. .«■■■■a. .alti». '«■■■■*" '«■■■■»" ■aa- -ap' *apr - Hórukk!