Vas Népe, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
Sikeres akció A hulladékhasznosítási program rövid időn belül valóban társadalmi méretűvé vált — állapították meg a Hazafias Népfrontnál. A települések vezetői és a lakosságot képviselő szervezetekelismerték, hogy az állampolgárok mozgósításával, értelmes célok kitűzésével pótolhatók, kiegészíthetők a szűkös pénzügyi alapok. Már eddig több mint nyolcmillió forint gyűlt össze a helyi tanácsok pénztárában. Ezt az összeget a későbbiekben, — az állampolgári vélemények meghallgatásával és figyelembevételével — a településfejlesztési feladatok megvalósítására fordítják. Minden városban, községben, faluban felhalmozódnak felesleges holmik, ám — megfelelő érdekeltség híján — nincs, aki a MÉH telepeire szállítaná a szemet bántó, a környezetet csúfító hulladékhegyeket. A népfront-mozgalom, csatlakozva a kormány hulladék- és másodnyersanyag hasznosítási programjához, még 1982-ben, mintegy kísérletképpen felkérte a Vas megyei vezetőket, hogy tavasztól őszig, egy-egy hét végén teremtsék meg a hulladékok összegyűjtésének feltételeit. Az akkori próbálkozás jól sikerült, s a kezdeti eredményeken felbuzdulva, a Hazafias Népfront 1983-ban kiszélesítette az akció kereteit, valamennyi megyét bevonta a munkába. Eddig fémből 4,5 ezer tonnát, papírból csaknem 700, textilből 120 tonna hulladékot gyűjtöttek össze. A szakértők véleménye szerint valamilyen módon szinte a teljes mennyiség hasznosítható. Még több hulladék, másodlagos nyersanyag is megmenthető lett volna, ha nincsenek szállítási nehézségek. A MÉH elvileg messzemenően támogatta a kezdeményezést, ám a gyakorlati megvalósítás időnként nem volt zökkenőmentes. A tapasztalatokat összegző országos értekezleten megfogalmazódtak a továbblépés előfeltételei. A jelenlévők leszögezték: a begyűjtés az állami vállalatok feladata, míg a szervezés, a mozgósítás, a teendők összehangolása a népfrontbizottságokra hárul. A tsz-ek a településekért Hazánk településeinek fejlődése során a falu fokozatosan vesztette el népességmegtartó képességét, hátránya a várossal szemben halmozódott. Századunk közepén új népvándorlás zajlott le, amikor is a falusiak menete megindult a városok, a kisvárosiaké a nagy városok felé. A kisebb helységek történetileg felhalmozódott hátrányának megszüntetését célozva 1971-ben a kormányzat kialakította a terület- és településfejlesztési jogszabályba foglalt tervet. A dokumentum az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció (OTK) nevet kapta, s ez az első, kormányszinten elfogadott átfogó magyar urbanizációs politikai keret. A településpolitikát kifejező keretjogszabály segíti az urbanizációt, hiszen célkitűzésének előterében a városhálózat bővítése, erősítése áll, de nem segíti a települések többségének fejlődését. A jogszabály létét ugyanis egyes településkategóriák (a kisebb helységek) ellen fordította a gyakorlat. Az OTK csak a települések 37,5 százalékát rangsorolta a fejlesztés szempontjából és csakis e települések esetében rendelkezett a fejlesztés anyagi bázisáról. Ezen belül jó helységek 33,4 százalékát a megyékgondjaira bízta, míg az apró- és kis falvak ügyében, amelyek döntő többsége Baranyában, Zalában, Veszprémben, Vasban, Somogyban, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye csereháti tájkörzetében helyezkedik el — semmiféle fejlesztési terv nem készült. Az a tény, hogy atelepülések mintegy 63 százalékát kitevő falvak fejlesztése nem szerepelt az országos koncepcióban, egyre erősödő országos kritikába torkollt. Eközben a helyben lévő egyetlen potenciális tényező, a mezőgazdasági termelőszövetkezet vállalta az adott helység eltartó és megtartó erejének alakításával összefüggő aprómunkát. Vállalták a szerepet azért is, mert az aprófalvak elnéptelenedése munkaerőhelyzetüket is érintette, az irányzat megváltoztatása gazdasági érdekük volt. A termelőszövetkezeteknek a kisebb településeket szolgáló tevékenysége igen sokrétű. Bár agépesítés eredményeképpen összességében csökkent a tsz-beli aktív keresők száma, de vannak helyek, ahol a nyolcvanas évek elején is a helyi munkabíró népesség 90 százaléka a tsz-ben talál munkát. Mint termelő üzemek, a tsz-ek gyarapítják a helyi tanácsok anyagi bázisát. Városi és községi hozzájárulás címén a zárszámadásban kimutatott bruttó jövedelem 1 százalékát utalják át a központilag gyűjtött pénzalapba, amelynek fele a szakkormányzat és a megyei tanács döntésétől függő megosztásban kerül vissza a helységekbe. A tanácsok támogatásának további módja aberuházási célú fejlesztési alap átadása, olyan infrastrukturális (közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi, szociális, kulturális, ifjúságpolitikai, közművelődési, sportlétesítmények létrehozására és fenntartására, amelynek használatában a tsz-tagokkal együtt a helység valamennyi lakója részt vesz. Az alapátadás gyakorlatát az ipari üzemek is folytatják, de az ország számos tájkörzetében a tsz a helyi tanácsok egyedüli ilyen támogatója. A segítés másik köre még sokrétűbb, és még gazdagabb, noha jóval rejtettebb. Az adott helységekben folytonosan felmerülő napi feladatok megoldásában való részvételről van szó. A háttér nélküli vagy eleve pénzszűkében kezdett létesítménytelepítés, egyesületi életszervezés és működtetés támogatása írható ide általában, de a konkrét valóság rendkívül színes. A vaskúti Bácska Tsz évenként 25—25 ezer forinttal támogatja a bajai Frankel Leó német nyelvű gimnáziumot, a bajai II. Rákóczi Ferenc, valamint a vaskúti általános iskolát, nem számítva más apróbb, ugyancsak az iskoláknak nyújtott támogatást. A pélyi Tiszamente tsz a tagközségben, Tarnaszentmiklóson épített nagy kapacitású napköziotthonos konyha létrehozásával két községben oldotta meg közétkeztetését. A Hajdú-Bihar megyei Újlétán az Új Élet Tíz egymillió kétszázezer forintért az egész község lakosságának szolgálatában álló klubházat épített. A Zala megyei Petrivente kisközség ivóvízellátása nem oldódott meg a Muramenti régió helységeinek állami pénzforrására támaszkodó Murai vízmű építésekor. Emiatt a lakosság a falugyűlésen elégedetlenségének adott hangot. A megoldás: a termelőszövetkezettől fúrt mély kútra kapcsolták rá a lakossági vízvezetéket. Az egyes települések fejlesztését segíti továbbá a helyi dolgozóknak nyújtott lakásépítési támogatás, a szolgáltatások helyi variánsainak, az alapellátást biztosító üzlethálózatnak kialakítása a periférián és a tanyavilágban. Számos helység, vagy településkörzet köszönheti a villanyt, a telefonösszeköttetést, a pormentes utat és a jó ivóvizet annak, hogy a tsz megteremtette termelése nélkülözhetetlen infrafeltételét. A termelőszövetkezetek ilyenfajta tevékenysége ma nemcsak figyelemre, de legalizálásra, elismerésre és támogatásra is méltó. Dr. V. F. aiSSIST — Milyen a munkaidő utáni elfoglaltságotok? — Programok vannak. A pinceklub már megnyílt a szállóban, kimenő is van, de igen rövid, egy-másfél óra. Többet szeretnénk, szóvá is tesszük majd. Sportprogramokat is szerveznek nekünk, ezeket örömmel várjuk. — Erre számítottatok, mikor az építőtáborba jelentkeztetek? — Igen, én valami hasonlót vártam, mint ami itt van. A szakmánkat gyakorolhatjuk, az ellátás jó, az üzemi konyhában kellemesen csalódtunk. A más megyékből érkező szakmunkástanulókat elkísérik oktatóik is. A Fejér megyei asztalos tanulókkal Nagy Lajos szakoktató jött el az építőtáborba. — Jól szervezett táborba érkeztünk — kezdi az értékelést. — A kiszállításra, az étkeztetésre panaszunk nem lehet. A srácok kéz alá kapnak mindent. Eddig javarészt csak tanműhelyben dolgoztak, de úgy látom, ezen a munkahelyen is meg tudnak felelni. Hárman-hárman dolgoznak egy lakásban, léceznek, passzítják az ablakot. Jók a szakmunkástanuló tábor első heteinek tapasztalatai. Igaz, az ország legkülönbözőbb megyéiből érkező fiatalok fogadását a vállalat sok hónapos, alapos munkával készítette elő. Úgy látszik, az ösztönzés is megfelelő volt, hiszen a fiatalok majdnem elérték a felnőttek teljesítményét, alaposan kitettek magukért. Ez a tábor egyúttal szakmai gyakorlatukba is beszámít. A fiatalok szakmai fejlődésén kívül alapvető az, hogy a tábor segít a KISZ-eseknek épülő lakások minél előbbi befejezésén. Remélhetően a táborozók közreműködésével sikerül betartani az első 33 lakás pontos átadási határidejét. Más Fotó: Kaczmarski Asztalostanulók passzítják az erkélyek ajtaját, ablakait. 1983. augusztus 2. Kedd Mindannyiunkat károsítják (vincze) A Volán Vállalat, a MÁV számtalan intézkedésével arra törekszik, hogy az utasok kényelmesebben, kulturáltabban utazhassanak. Igaz, csúcsforgalomban szorongani kell egy keveset, de ez bizonyos mértékig érthető. Az azonban teljességgel érthetetlen, hogy egyes utasok mindezeket a törekvéseket semmibe véve rongálják a járműveket, a várótermek berendezéseit. Egyik nap két olyan autóbuszon is utaztam, amelyiken több ülésről hiányzott egy-egy darab bőr. Láthatóan késsel hasították ki a hiányzó részeket. A minap Szombathelyről vonattal utaztam Körmendre. Sajnos itt is találtam késsel felhasított, megcsonkított üléseket. Az egyik — szinte teljesen új — kocsiban pedig a csomagtartó rögzítő csavarjait szerelték ki, amely így a levegőben lógott, használni nem lehetett. Ritka az olyan vasúti szerelvény, amelyen minden bőrülés ép, hibamentes. Egyeseknek az is kellemes időtöltést jelent, hogy a várótermek padjaiba különböző szavakat, neveket vésnek. Sokat gondolkodom azon, mikor követhetik el tetteiket a rongások, hiszen a járműveken, a várótermekben mindig többen tartózkodnak. Talán mi, a többi utas vagyunk figyelmetlenek, vagy éppen közömbösek? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a rongálások nyomát el kell tüntetni, ki kell javítani. Vajon hány óra megy el az ilyen munkákkal? Erre bizonyára nem gondolnak a kártevők. Ha ők nem is, nekünk, a többi utasnak kellene jobban odafigyelnünk ezekre a felelőtlen emberekre. Hogy tettenérésükkel, megszégyenítésükkel anyagilag és erkölcsileg ők is „viszszakapjanak” valamit! Az ilyen káros, rossz jelenségekkel szemben minden egyes esetben határozottan fel kell lépni, nem lehetünk irántuk közömbösek, hiszen végül is a közös értékeinket rongálják, valamennyiünk kényelmét zavarják. | • © • | ■ rrr , ■+» |-------------------------# I | I II I II I J-J | | Értékőrzés | Kimerítő gyaloglás után, testünkben jóleső fáradtsággal telepszünk le a velemi Szent-Vid hegy el- E dalában meghúzódó teraszos réten, ahol a régészek ■ feltárták az azóta európai hírűvé vált bronz- és vas- ■I s kori város maradványait. Előttünk sárgálló fatenger, a hátunk mögött faóriások magasodnak. Körben, min- B denfelé erdővel borított hegyek, melyek között kés- ■ kény völgy enged kilátást a távoli megművelt földek TM - re. Az égen kiterjesztett szárnyú ragadozómadár köröz. A rét aljában, ott ahol az ösvény bekanyarodik a fák közé, helyreállított őskori házak állnak. £3 B ahogy nézzük ezt a csodálatos tájképet, hirtelen fur- BI csa érzésünk támad. Mintha a múltba tekintenénk, az évezredek távolába. Az időt érezzük, mely megsűrű- E södik körülöttünk. De ugyanez az érzés fog el, ami- kor kilépünk az őriszentpéteri, Árpád-kori templom is kapuján, s szemünk végigtekint az őrségi táj lankáin, ezt érezzük ha ott állunk a szombathelyi Rom- ■ kert napvilágra hozott Borostyánkő útja mellett, vagy az Iseum romjainál. *„ Nem tudom, mi Vas megyeiek mennyire vagyunk tudatában a vasi táj eme különleges adottságának? Gondolunk-e rá, vagy ha úgy tetszik gondolkodunk-e róla? Nem inkább csak a műemlékeket, természeti képződményeket tartjuk-e számon? Ismerjük-e vajon , hanem azt is ami sokszor olyan megfoghatatlan! Új szülőföldünk „lelkét”, eszmeiségét? Higgyük el, az orsz szág más tájai ebben a varázsban bizony sokszor sze- R gényebbek! Amink van óvnunk kell, de nem csak || azt, ami kőben, fában kézzel foghatóan jelenik meg,| (halmágy) ! 4f!í; íjjih 4ggjj£ *5:-r 'S;:?** nUl" Nosztalgia (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3