Vas Népe, 1983. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

Széles körű társadalmi összefogással Tudatosabb községfejlesztés A változott gazdasági körülmények hatására meg­növekedett a községi pártbizottságok gazdaságpoliti­kai irányító és ellenőrző munkájának a szerepe, je­lentősége. Tevékenységükben egyre nagyobb teret kap a községfejlesztési munka. A lakosság fokozott igényei a kereskedelmi, kommunális, szociális ellá­tásban, a lakásépítésben és a szolgáltatások terüle­tén indokolják, hogy a pártszervek érdemben foglal­kozzanak e kérdésekkel. Ezek azért is előtérbe kerül­nek, mert a tervszerű, tudatos fejlesztés ellenére a problémák újrateremtődnek, így széles körű társa­dalmi összefogásra van szükség a lakóhelyek fejlesz­tése, szépítése érdekében. A községi pártbizottságok az 1980-ban tartott pártér­tekezletükön fogadták el azokat az alapelveket, ame­lyeknek figyelembevételé­vel kell alakítani a telepü­lésfejlesztés irányait. A VI. ötéves terv időszakában is főként azokra a problémák­ra összpontosították a fi­gyelmet, amelyekre nincs ál­lami erőforrás, a közhangu­latot azonban jelentősen be­folyásoló tényezők. A siker mindenütt attól függ, hogy milyen szoros az együttműködés a tanáccsal, a községben működő gazdasági szervek­kel és a társadalmi szerve­zetekkel. Feltétlenül jó együttműködésre és a testü­letek összehangolt jó mun­kájára van szükség. Fontos a rendszeres tájékoztatás, a fejlesztési feladatok meg­határozott időközönkénti egyeztetése, az elhatározott feladatok csomópontjainak kiválasztása, a közeli és a távolabbi célok megjelölése. Mindezeknek megfelelően természetesen elengedhe­tetlen a lakosság egyetér­tésének megnyerése. Nem maradhat el a rendszeres ellenőrzés és segítés. Helyes, ha az adott létesítmény be­fejezésekor részletesen ér­tékelik a munkát és ez le­het egyben az új feladatok meghatározásának forrása is. A középtávú és éves fej­lesztési tervek kimunkálásá­ban, a beruházások rang­sorolásában és a kivitelezé­si feladatok megvalósításá­ban is részt vesznek a párt­­bizottságok. Közreműköd­nek abban, hogy a tanácsok és tömegszervezetek útján a lakosság széles körben megismerje a fejlesztési cél­kitűzéseket, azonosuljon ve­lük és egyre többen vegyenek részt a kivitelezésben. A telepü­lésfejlesztési feladat megol­dásában a pártszervek kö­rültekintő politikai munká­jára igen nagy szükség van, hasonlóképpen a helyi lehe­tőségek felismerésében, a kezdeményezésben, a jó irá­nyú elhatározás politikai támogatásában. Jó gyakor­lat, hogy miután a község­fejlesztési terveket tanácsülé­sen jóváhagyták, a pártbi­zottságok, a pártvezetőségek egyes konkrét feladatok megoldásához kérik a gaz­dasági egységek, a tömeg­­­szervezetek, a helyi lakos­ság segítségét. Sokat tesznek a községi pártbizottságok településük fejlesztéséért, a lakosság jobb ellátásáért. A pártbi­zottságok támogatásával a­­községi tanácsok a közigaz­gatási területükön gazdál­kodó szervekkel együttmű­ködési szerződésekben rög­zítik a fejlesztésben vállalt­­teendőket. Kialakult helyes módszer, hogy — a községi­­pártbizottságok titkárai a területen működő gazdasá­gi egységek vezetőivel, a tár­sadalmi és tömegszervezetek aktivistáival egyeztető tárgyaláson is ismertetik,­ ­— természetesen a községi­­tanács közreműködésével — az év során megoldásra vá­ró községfejlesztési felada­tokat. Így már célirányosan tudják rögzíteni a nem ta­nácsi szervekkel kötendő együttműködési megállapo­dásokban, hogy a gazdasági egységek milyen pénzbeli ■vagy munka formájában nyújtott segítséget vállal­nak. A lakosság körében a helyi népfront-bizottság — a tanács koordinálásával — szervezi a társadalmi hoz­zájárulást, az effektív tár­­­sadalmi munkát. Az üze­mek, a mezőgazdasági szö­vetkezetek — mint meghatá­rozó gazdasági erők — egy­­egy településen állandó ré­szesei lettek a községfejlesz­­­tési alapok bővítésének. En­nek a tudatos munkának az eredménye, hogy a kommu­nista kollektívák, szocialista és munkabrigádok kezde­ményezők és kiemelkedő munkát vállalnak. Sajnála­tos azonban, hogy néhány­­gazdaság elsősorban a szék­helyén szorgalmazza a köz­ségfejlesztést, így a műkö­dési területükön levő ki­sebb községek háttérbe szo­rulnak. A területfejlesztési elkép­zelések megvalósításának az utóbbi években igen sok­színű formája alakult ki a megyékben, főként a közsé­gi pártbizottságok kezde­ményezésére és irányításá­val. Növekedett a lakásépí­tés, széles társadalmi összefogással iskolák, óvodák és rendelő­­intézetek épültek, kedvező­en változott az egészség­­ügyi ellátás, terebélyesedett a gyermekorvosi hálózat. A lakossági tettrekészsé­­get az is bizonyítja, hogy a­# megyékben a falugyűlése­ken évente több százezer állampolgár vesz részt. Többségükben nem követe­lőznek, hanem a megoldás lehetőségeit vetik fel és a legtöbb felszólaló nyomban megteszi társadalmi felaján­lását is. Tovább fejlődött a lakossági szolgáltatás, az el­látás színvonala, a hagyo­mányos szolgáltatás terü­letén a vegytisztítás és a háztartási gépek javítása. Kiszélesedett az üzlethá­lózat, a kereskedelmi el­látásban jelentékenyebb az ÁFÉSZ-ek és a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek szerepe. Napjainkban már a falun élő lakosság is egy­re inkább igény­be veszi a különféle szolgáltatásokat. A párt- és tanácsi szervek számára nem kis gondot jelent az igények kielégíté­se, de segítenek abban, hogy a szövetkezetek és a ma­gánkisiparosok szélesítsék szolgáltatásaikat, s ezt bő­vítsék a szövetkezetek is az árutermelés mellett. Kü­lönösen azt igyekeznek biz­tosítani, hogy a kisipari tevékenység is egyre inkább a lakosság sokrétű igényeihez igazod­jék. Igen jó gyakorlatot jelent a rendszeres koordináció, mely a községekben két­irányú. Egyrészt a­ pártbi­zottságok egybehangolják a helyi gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsola­tát, másrészt elősegítik az üzemek, szövetkezetek és a községek együttműködését a közösségi feladatok meg­oldásában. Általános, hogy a községi pártbizottságok évenként egy-két alkalom­mal koordinációs megbe­szélést hívnak össze a te­rületen működő gazdálko­dó szervek párt- és gazda­sági vezetőivel. Ezeken ki­emelt hangsúlyt kap, hogy a gazdálkodó szervek részt vegyenek a községfejlesztés­ben. A következetes munkát jelzi, hogy egyre több üzem, ipari és mezőgazdasági szö­vetkezet vesz részt a köz­ségek sokoldalú fejlesztésé­ben,­­ az ellátás javításában, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások zavartalan működésében. Krasznaja Presznya követeink kedvezőtlen körülmények között folytatott munka megosztottsága. Másrészt számottevően megnőtt kül­kereskedelmi forgalmunk, amely 1983-ban meghaladja a nyolc milliárd transzferábi­lis rubelt. Ugyanakkor mindez összekapcsolódik számos olyan tevékenység­gel, amely nélkül nem lehet kereskedni. Gondoljunk csak arra: ha valamilyen technikát vesz­nek tőlünk, akkor annak az üzembehelyezéséről, szak­emberek küldéséről, a szük­séges szakmai tanácsadásról is gondoskodnunk kell. Ha­sonló problémákat vetnek fel a széles körű kooperá­ciós vagy szakosodási meg­állapodások különféle rész­letei. Minden, a Szovjetuniót érintő magyar külkereske­delmi tevékenység itt össz­pontosul, és csak a műszaki kiszolgáló munkák folynak másutt. Az új épület tette lehetővé, hogy a külkereske­delemmel foglalkozó minden magyar kiküldött ezentúl itt kapjon helyet, itt tárgyal­hasson, itt mutathassa be termékeit. Apropó, bemutató! Mielőtt Molnár Endre a vetítőből ki­lépett, természetesen nem valami játékfilm új bemuta­tóját nézte meg (bár estén­ként erre is nyílik alkalom), hanem fontos tárgyalás ki­egészítője zajlott. A Volán­­pack cégünk szemléltette te­vékenységét, tárta elő aján­latait szovjet partnerének azza­l a javaslattal, hogy bi­zonyos kooperáció jöjjön létre esetleg a rakodólapok gyártásában vagy exportcé­lú csomagolási feladatok el­látásában. Igen gyakran in­dulnak így üzleti kezdemé­nyezések, amelyek a legtöbb­ször hasznos együttműködés­hez vezetnek. ★ A kirendeltség épületében résnyire nyílik az egyik aj­tó, és látni, ahogy az íróasz­tal fölött „négy-öt magyar összehajol”. Mint a tőmon­datokból is kivehető, bábol­naiak és nádudvariak erősí­tik meg újra az álláspontju­kat: nem külön-külön sze­retnénk adni az eszközöket, technológiát, vetőmagot, mű­trágyát, vegyszereket, hanem kukoricatermesztési rend­szereket exportálunk a szük­séges előírásokkal és szak­emberekkel együtt. Így lehet garantálni az eddiginél jó­val magasabb hozamokat a kijelölt 1200, illetve 800 hek­táros területeken. A szovjet partnereket viszont egyelőre saját engedélyezési előírásaik kötik például a vegyszerek alkalmazásában. Más érde­kek is azt kívánják, hogy külön ajánlatot kérjenek a gépekre és használati díjuk­ra­, stb. Az egyeztető meg­beszélteken részt vesznek a külkereskedő gazdaságok és vállalatok képviselői, segít a kirendeltség két szakem­bere. Mire való mindez? — kér­dez — ismét laikusan a vendég. Hiszen a magyar párt- és kormányküldöttség júliusi látogatása idején épp ebben az épületben született miniszterhelyettesi kézje­gyekkel ellátott egyezmény a bemutatásról. Korábban a moldvai földeken vizsgázott igen jó eredménnyel a bajai kukoricatermesztési rend­szer, a Sugovica parti város szakembereinek helyszíni közreműködésével. Gyorsan kiderül, hogy a felső szintű megállapodás nem valamiféle pontot tett a munka végére, hanem in­kább teret nyitott előtte. Sokszor bonyolult műszaki­­termelési és külkereskedelmi folyamat indul meg hasonló esetekben, szakértői tárgya­lások követik egymást, napi­rendre kerülnek a jogi, fi­zetési és egyéb kérdések. Tisztázódniuk kell­ a vitás pontoknak, hogy végül ér­vényes szerződés lépjen élet­be, összhangban az eredeti egyezménnyel. Már létrejött a szerződés,­­mi több: kiszállítások indul­tak az éves előirányzaton fe­lüli, pótlólagos bor- és pezs­gőexport ügyletben. Hozzá­vetőlegesen harmincmillió rubelt meghaladó értékről van szó. Döntőek a szállítási lehetőségek az almaértékesí­tésnél is. Van mit és miért szorgalmazni, tenni mindkét fél részéről a kölcsönösen előnyös áruforgalmi megálla­podásokért — győződünk meg a magyar külkereske­delmi kirendeltségen. Meg­éri! L. Z. — H. F. Moszkvai kereskedelmi kirendeltségünk előcsarnokában. 1983. szeptember 1. Csütörtök Melyik a nagyobb veszély? Aprócska átalakítást hajtottak végre néhány hét­tel ezelőtt az útépítők Szombathelyen, a Paragvári úton. Az orvosi rendelő mögött levő gépkocsiparkoló Paragvári úti kijáratát megszüntették. Szegélyköve­ket helyeztek el, megakadályozva ezzel a kihajtást közvetlenül a Paragvári útra. Az intézkedés első pil­lanatban hasznosnak, ésszerűnek tűnt: eggyel keve­sebb lett a kijárat, vagyis a baleseti lehetőség az igen forgalmas Paragvári úton. A rendelőhöz érkező autók azóta a Bem utcába kanyarodnak először, majd egy összekötő utcácskán át juthatnak a parkolóhoz — a korábbihoz képest nagyobbacska kerülővel. Kik állnak általában járműveikkel a rendelőépü­let mögött? A felnőtt- és gyermekkörzetek orvosai. Akik — ha rendelnek — nem ritkán kapnak sürgős hívásokat. A telefonálók olykor el is túlozzák a be­teg állapotát, dehát az orvos nem mérlegelhet, ok­kal és joggal hiszi, hogy minden másodpercen élet múlhat. Olykor múlik is... Autóba vágja magát és robogna, ha... Nem, nem az a kis kerülő probléma elsősorban, amivel a kijárat megszüntetésével meg­hosszabbították a parkolóba vezető utat. Hanem a fő veszély az, hogy a parkoló és a Bem utca közötti ré­szen szinte mindig gyerekek játszanak. Egyévestől a tízévesig minden nem- és korosz­tály. Futnak, kis teherautót tolnak, bicikliznek, lab­dáznak. Vérfagyasztó eset történt a minap. A lendülettel kikanyarodó gépkocsi — az ügyeletes orvos vezette — kis híján elütött egy hirtelen átfutó gyereket. Az orvos félrerántotta a kormányt. A másik oldalon pe­dig egy kuka mögül ugrott elő váratlanul egy másik gyermek. A gyermekekre felügyelő szülők a nagy gázzal induló, erősen fékező, kocsi, az „erőszakos” autós láttán még méltatlankodnak is. „Miért olyan sietős neki?” Nem tudhatják, mi az oka. Az orvosok pe­dig nem érnek rá magyarázkodni. Ha elférnek autó­jukkal, „átsöpörnek” a gyerekektől nyüzsgő területen. Egy intézkedéssel megszüntettek egy balesetve­szélyt, de létrehoztak egy másikat. Arról, hogy me­lyik veszély a nagyobb, lehet vitatkozni. A gyors or­vosi segítség szempontjából az új megoldás minden­képpen akadály... K. T. A jövőre nézve... Bükfürdőhöz hasonlóan, az utóbbi években köz­kedvelt pihenőhellyé vált szép környéke miatt a Szajki tavak. Szombat- és vasárnaponként több ezer vendég találja meg a kikapcsolódás örömét. A vendéglátó egységek az ételek, italok válasz­tékát kínálják, kiépített táborhely és üdülőtelep emeli Szajk színvonalát. Viszont ami ezt a színvonalat rontja, az a telefon és egy elsősegélynyújtó hely hiá­nya.Ezek hiányát érezték a vendégek az egyik va­sárnap, amikor egy férfi hirtelen rosszul lett, epi­lepsziás rohamot kapott. Egy csehimindszenti levél­írónk számolt be az esetről. Szemtanúként élte át sokadmagával a tehetetlenség érzetét, amikor tudato­sult a segíteni kész emberekben, hogy nincs telefon, tehát gyors segítségre sem számíthatnak. A hétvége­ken csak Sárváron van orvos, mire az egyik autó­­tulajdonos Hosszúperesztegre ment mentőt hívni, egy óra telt el. Ha nem ilyen rosszulléttel állnak szembe, tehetetlenül nézhették volna esetleg egy ember ha­lálát. Mert nem biztos, hogy a külső beavatkozás, te­szem azt autóval való szállítás, használt volna a be­tegnek. A CB rádiózás korát éljük, szinte hihetetlen, hogy ne lenne mód valamilyen megoldásra. Tudjuk, a telefon bevezetése drága. De lehet-e, szabad-e pénzzel mérni az emberek biztonságát? Azokban fogalmazódott meg a gondolat, akik tehetetlenül nézték a vergődő beteget: nem elegendő, ha egy üdülőhely étellel, itallal és egyéb szolgálta­tással látja el a vendégeket, ennél sokkal fontosabb a gyors kapcsolatteremtés megléte. Bármilyen áron. (takács) Házunk tája (Lakatos Ferenc karikatúrája) VAS NÉPE.

Next