Vas Népe, 1984. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
Dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes — honi könyyűiparok felelős gazdája — és mimikatársai találkoztak anapokban Vas megyei politikai és gazdasági vezetőkkel Szele Ferencnél, a megyei tanács elnökhelyettesénél. Most is — mint hasonló megbeszéléseken — korábbi megállapodásaikat vizsgálták felül és az élet által fölvetett újabb igényekre reagáltak, keresvén a megoldások módozatait, lehetőségeit. Az effajta találkozások egyre inkább információs, mintsem valamifajta pénzkérő-pénzosztogató fórumok. A pontos, jó információ viszont egyre nagyobb érték. Kaposvári György, a megyei tanács osztályvezetője iparunk — benne főleg a még mindig vezető ágazatnak számító és egyre jobban felértékelődő — könnyűiparunk állapotáról mondott lényeges dolgokat. Azt például, hogy bár a termelés növekedésének üteme valamelyest mérséklődött az elmúlt két esztendőben, dinamikája azonban még így is meghaladja az országos átlagot. A vasipar tavaly 9,6 százalékkal emelte nyereségét és több, mint 12 százalékkal növelte kemény valutával fizető exportját. A ■termelékenység tavaly négy százalékkal emelkedett. A gépiparé kiemelkedően: 14 százalékkal. Tizennyolccal csakként viszont élelmiszeriparunké... Hozzájárulásunk az ország dolgához még a lehetőségek alatt marad. Kemény, de igaz megállapítás az önállóságtól eléggé ódzkodó gyáregységekről és központjaikról: utóbbiak nagyon ragaszkodnak hozzájuk. A legtöbb gyáregységiben ugyanis jelentős fejlesztésű forrás képződik, az elvihető, átcsoportosítható. A gyáregységvezetőik némelyikének is jól megfelel a mai állapot, mert védettek s jobbára „csak” azon kell ■gondolkodniuk, hogy mikénthajtsák végre a központi utasításokat. .Régi dolgokra visszanézve Két évvel ezelőtt is szóba került a Magyar Selyemipari Vállalat fejlesztésének ügye,amikor Szentgotthárdira, a vállalat egyik legnagyobb ■gyárának bővítésére 41 milliót ígért a központ. Mára kiderült, hogy nincs pénz, nem hozzák Vasba a filmnyomást, nembővül a veriztikum. A berendezések kihasználására való törekvés mai „eredménye”: a gottihárdi gyár a kilépő, távozó dolgozói helyébe nem vesz föl újakat, hiányoznak a bővített újratermelés feltételei. A miniszterhelyettes mostani tájékoztatójából is tudjuk: a vállalat pénzügyi helyzete tavaly megingott, az idén is alaphiányos és várhatóan jövőre is az lesz. Komoly erők dolgoznak a vállalat pénzügyi helyzetének stabilizálásáért. Ennek kapcsán Takács László, a megyei pártbizottság titkára elmondotta: tíz évvel ezelőtt még azzal nem értett egyet a központ, hogy kikészítő is épüljön Szentgotthárdon, azaz vertikummá fejlődjék az üzem. Mire egyetértettek — és ezt annak idején a megyei pártvégrehajtó bizottság előtt is hangoztatták — addigra a pénz fogyott el. E sajátságos helyzet közepette a politikának viszont az a felelőssége, hogy a szlovén vidék lakosságának jó közérzetét, kellő foglalkoztatását továbbrais szavatolja. Szeptember táján ezen a vidéken is újabb fiatalok jelentkeznek majd munkáért ... E vidékhez kapcsolódik az a tény is, hogy az utóbbiidőben lelassult a Rába szentgotthárdi gyára fejlesztése, ugyancsak pénzügyi problémák miatt. Nem éppen megnyugvással állapították ezt meg a tárgyaló felek. A körmendi Lacita dolgozóinak viszont már nemkell a fővárosba járniuk munkára, és általában rendeződtek a két éve még jelen volt, gyár körüli tisztázatlanságok. (Munkájuk van elég, kész az új gyógyszergyártó üzem is, sikerrel oktatják felnőtt szakmunkásaikat stb.) Sikeres gázprogram Két évvel ezelőttkiemelt figyelem jutott a minisztérium és a megye vezetőinek találkozóján a megye földgáz-ellátására. Most már akiteljesedésnél tart a nagy munka, 1985 végére — Szentgotthárd kivételével — a megye minden városában ott lesz a földgáz. Az újratokaik közül valószínű, hogy Celldömölkön gyúllhat ki először a kékes láng. „Vas megye ez ügyben jobb munkát végzett, nagyobb összefogásról tett tanúságot, mint más vidékek” — mondta a miniszterhelyettes, utalva arra, hogy ennek jelentősége igazából talán az ezredforduló táján lesz kérhető. Szabó Imre mai aktualitásokra is kitért. Elmondta, ■pénzzel ők ugyan nem tudják, de szakmailag támogatják azt a kérést, hogy a szombathelyi nyomda megkaphassa új, off szét rotációs — lapelőálló! — gépét. A Vas Népét egyre többször késve, gyenge szöveg- és képnyomással kézbe vevő olvasók is szinte naponta megszenvedik az elavult, tönkrement lapnyomó gépet... Nem kielégítő — mondta — a megyei vállalatok és az ipari, szövetkezetekkapcsolata. Nem megnyugtató Vasiban a számítástechnika, elektronika helyzete sem, ez ügyben is nagyobb összefogást sürgetett. . Hiányolta olyan méretes szalonok jelenlétét, amelyek a külföldi turisták igényeire alapoznák munkájukat. (A Május 1 Ruhagyár ilyen boltot nyitott Bécsben és hasonlót tervez Frankfurtban és New Yorkiban is. Holott a Styl pozíciói legalább olyan jók ha nem jobbak, mint a fent mondott vállalaté.) Drága áram, drága ház Szombathely oladi lakótelepén a lakások értékesítési gátja a drága villanyfűtés, vízmelegítés. Ez ügyiben — másokkal, más vidékiekkel együtt — régtől protestál a megye, és a lakók érdekeit e fórum elé is odahozták. A miniszterhelyettes fölvállalta képviseletüket és aztt ígérte, hogy bővebb információk birtokában rövidesen visszatérnek rá. Kevésbé lényegesnek látszó, valójában roppant fontos kérdést érintettek, amikor a különféle ,faapríték tüzelő új magyar berendezések technológiai tökéletlenségeiről beszéltek. Több termelőszövetkezet, gazdálkodó vett ilyeneket a megyében, de ezek hatásfoka igen távol marad a megadottól. Mert nem tudják garantálni az állandóan azonos méretű faaprítékot! „Ezt csak méregdrágán tudnák fölvállalni a használók” — mondta a megyei pártbizottság titkára, s visszaidézte azt a kort, amikor a mezőgazdaságiban, az állattenyésztésben a műszaki fejlettség adott állapotához akarták hozzárendelni a genetikai követelményeket. Nem beruházó és gyártó problémájáról van szó, annál jóval messzebb mutatóról. Évente egymillió űrméter fa megy tönkre erdésünkben, ugyanennyi meg azért kerül ebek harmincadjára, a fentihez hasonló sorsra, mert nem használjáksemmire. Így végül kétmillió űrméternyi fát vesztünk évente. Valamit a toronyi lignitről, annak hasznosításáról. A minisztérium írásban előre küldött válaszából idézünk: „A kérdésre ez idő szerint egyértelmű választ adni nem lehet. Az osztrák fél legutóbbi szóbeli közlése szerint a közeljövőben átadják. . . azt a környezetvédelemmel foglalkozó tanulmányt, melyet a burgenlandi tartományi kormány megbízásából az osztrák Tudományos Akadémia készített. Információnk szerint további, elsősorban a talajvízháztartásra vonatkozó, hosszasabb vizsgálatokat igényelnek...”. A napi gyakorlathoz igazodó válaszok sorában elhangzott: a lakosság radiátor ellátása a jövő évben megoldódik. A szerelvényekről, csövekről hasonló jóikat nem mondhatott el a miniszterhelyettes. — T — mindent tartalmaz, ami a tizennyolcadik századi enciklopédikus tudáshoz szükséges: 25 országból, negyvenezer kötetet gyűjtöttek össze. Itt őrzik az 1410-ből származó Magyar szavak és glosszák egy példányát, Galeotti Marzio 66 antikváját, Körösi Csoma Sándor 1837- ből származó tibeti angol szótárát — egyet a kiadott ötszázból. Az épület másik részében a Bolyai Múzeum fogadja a látogatókat. A Rózsák terén épült Kultúrpalota csodálatos akusztikájú koncerttermét, az emeleten elhelyezett tükörtermet főként az üvegre festett székely népballadák miatt érdemes felkeresni. Farkaslakán szinte a tavasziasan vibráló délutáni verőfényből bukkant elénk a falu szélén szerénykedő kis református temető. Csoportvezetőnk figyelmes ajándékaként eltölthettünk néhány percet a tizennyolc éve májusban elhunyt Tamási Áron sírjánál, amelynél egy kopjafa és a Szervatiusz Jenő és Tibor által alkotott emlékmű őrzi az író örök álmát. Brassóban a huszadik század mai valósága ragadja meg az utazót. A híres Fekete-templom, a Városháza, a Fellegvár a fő idegenforgalmi attrakció, de a város lakosságát inkább a közelmúlt évtizedek történelme, a mai élet sokrétű gondjai foglalkoztatják. Brassó nagyváros, de ha arra gondol az ember, hogy ottlétünkkor — május elején síelni mentek a fiatalok, hogy a sífelvonókon félóra alatt megközelíthető síterepek várják a vendégeket —, akkor egy kicsit mégis irigylem őket napi gondjaikkal együtt. Bármerre is jártunk Erdélyben, útikalauzunk mindig ismertette az apró székely falvak, virágos, tiszta erdélyi városok mai életét, fejlődését a felszabadulás óta. Azt például, hogy ezrével létesültek lakótelepei, iskolák, gyárak, üzemek, kultúrházak, színházak, köztük több magyar nyelvű is az elmúlt évtizedek alatt. Közben a történelmi múlt szellemi és tárgyi emlékei is minduntalan előtérbe nyomakodtak. Kézdivásárhelyen például Gábor Áron alakja köré font jelképes koszorút az utódok emlékezete. A legendás székely voltaképpen afféle ezermesterként ígérte meg Bem tábornoknak a haditanács sepsziszentgyörgyi ülésén, hogy „lészen ágyú”. A vásárhelyi múzeumban az első ágyú másolata mellett kiállították a derék asztalosmester által készített íróasztalt is, ami bizonyítja, hogy Gábor Áron asztalosnak is kiváló volt, de ágyúöntő vállalkozása halhatatlanná tette. Kököst, ahol Gábor Áron elesett szabadságharcos emlékhelyként tiszteli a székelység, ahogyan Petőfi hősi halálának színhelyét, a segesvári csatateret is. A segesvári Petőfi múzeumot éppen most tatarozzák. A Petőfi tiszteletére emelt emlékmű obeliszkje előtt olvasható a népi demokratikus Románia által adományozott emléktábla, rajta Petőfi soraival: „Gyertek ki síromhoz — Mondjatok éljent a respublikára.” A székelyföldi gyógyfürdők messze földön híresek és szinte minden bajra gyógyírt jelentenek. Szovátán, Tusnádon ottjártunkkor már népesek voltak a zöldvendéglők, ahol a szakszervezeti beutaltak az egész napos gyógykezelés után szívesen töltik pihenőidejüket. Ezen a vidéken valóságos kultusza van a különböző ízű és hatású borvizeknek, amelyek bőven bugyognak fel az útmenti, szépen rendbentartott forrásokból. Kovásznán a város közepén a híres pokolsár fortyogó katlanjától ötven méternyire tör fel egy, és éjjel-nappal bőséges forrásvízzel látja el a várost. Itt kóstoltuk meg a híres kürtőskalácsot is és tulajdonképpen itt találkoztunk először a Körösi Csorna kultusz tárgyi emlékével, a kovásznál Körösi Csorna szoborral. Kissé keletiesre stilizálta ugyan alkotója, de mégis a nagy világutazó emlékét idézi, alig néhány kilométerre szülőfalujától. Vasvári Ferenc (Következik: Csomakőrös fenyőfái) Körösi Csoma Sándor kovásznás szobra. 1984. június 1. Fentek II | Bizalmat a gépeknek is! | „A bizalom valakinek az olyan személyre irána nyúló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, s jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítő I készségéről meg van győződve...” — olvashatjuk a *I Magyar Nyelv Értelmező Szótárában. Találhatunk a _ bizalom címszó alatt számos más, személyhez, poli- I tikához kötődő meghatározást is, de hiába keresünk I olyant, amely a gépek iránti bizalomról szól. ■ Igy vélem, hogy nemcsak az értelmező szótárban _ kellene kitérni a gépek iránti bizalomra, hanem a napi munka során, közgondolkodásunkat változtatva ■ is gyakrabban kellene hangsúlyoznunk. Mindez a me- *I gyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén jutott eszembe, amikor arról volt szó, hogy a gépi I könyvelésre áttért tanácsok egy részénél — nem bízva I meg teljesen a gépekben — továbbra is vezetik a ha- h I gyományos adó-, illetve költségvetési nyilvántartást, m így a gépi könyvelés bevezetése nemhogy könnyített I volna a munkájukon, hanem még esetleg pluszmun- I kát is jelent a hagyományos és gépi könyvelés adatai-I nak összevetése, kezelése miatt. ■ A gépi könyvelésre való áttérés gyökeres váltó- s zást jelent a tanácsok adminisztrációjában. Nemcsak ■ technikai korszerűsítést jelent, hanem szemléletvál- ■ I tozást, más munkastílust is igényel. A tanácsok vezzetőinek meg kell szokniuk, hogy csak a tárgyhót követő két-három hét eltelte után kapnak adatot az adózás, a költségvetés helyzetéről. S el kell hinniük, ■I hogy teljességgel megbízhatnak a gépek pontosságában. Az is igaz persze, hogy a bizalom megszerzésé- hez a gépek esetében is bizonyos időre van szük- Iség. S ez annál rövidebb, minél megbízhatóbbak, pontosabbak az adatfeldolgozó, adatszolgáltató szerv i vek. Pontos munkájuk révén reméljük, mielőbb el- terjed közgondolkodásunkban és a tanácsi gyakor- is latban is: a gépek azért vannak, hogy könnyítsenek a munkán, s mai, gépesített világunkban nemcsak I ember és ember, hanem az ember és gépek közötti I viszonyban is nagy szerepe van a bizalomnak. (foly) Apró mulasztás? G. a szőlőjében volt egész nap. Bort fejtett, meg is kóstolta saját termését. Tudta, hogy autóba ül délután, de nem volt nyugtalan. Gondolta, nem iszik sokat, az meg felszívódik délutánra, nem lesz akadálya a vezetésnek. Rótta a kilométereket. Abban a hiszemben, hogy már nincs alkohol a szervezetében. Pedig volt még, valamivel túl azon a határon, ami büntetendő. Sötét volt, mire beért a városba. Egy kanyarhoz ért, rá akart gyújtani egy cigarettára. Mint a dohányos autósok általában, menet közben, kattintotta az öngyújtóját, s egy pillanatig a szájában levő cigarettára tekintett, elérte-e a láng. Csak egy pillanat volt mindez, de az autó tetemes útvonalat tett meg ez alatt az idő alatt is. G. csak azt látta, amikor felpillantott, egy kerékpáros van közvetlenül előtte. Hatalmasat fékezett. Hiába. A kerékpáros belehalt sérüléseibe. Pedig a gépkocsi nem ment túl gyorsan. Igaz, a kerékpáros szabálytalankodott, de ha G. figyel, meszsziről észrevehette volna őt, megelőzhette volna a tragédiát. Még féktávolságon kívül. Felvetődik az is, ha G.-t a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja az ital, vajon nem javult volna-e reakcióképessége, mondjuk villámgyors oldalkormányzással nem kerülhette volna-e ki áldozatát? Ez az, amit nem tudunk, s ez az, amiért tiltják az ittas vezetést, büntetik, aki megszegi ezt az előírást. Mondják azt is: ha G. nem gyújt rá, biztosan időben észrevette volna a kerékpárost nem üti el. De nem vette észre, s elütötte. Ráadásul ittas volt, így a halálos végű baleset okozásáért súlyos büntetést kapott. Hányszor, de hányszor legyintenek a legkülönbözőbb helyeken az intő szó hallatán? Hányan veszik könnyelműen az otthoni, munkahelyi balesetvédelmi jótanácsokat, előírásokat, a közlekedés biztonságát szolgáló szabályokat? Meglehet, hogy a mulasztások csak egy töredéke vezet bajhoz. De olykor elég annyi is a tragédiához, ha valaki csak egy picit ivott, csak egy picit figyelmetlen... í rás Ünnepi könyvhét (7.) Lektűr. (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3