Vas Népe, 1985. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

xxx. évfolyam 1. szám ■ ms. január 3. csütörtök a Ara 1.so forint Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke 1985. január 1-én az alábbi újévi kö­szöntőt mondta el a Kossuth Rádióban és a Televízióban: Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Hagyományaink sze­rint búcsúztunk az óesz­tendőtől és köszöntjük az újat. Szilveszterkor, ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gond­jai foglalkoztattak ben­nünket, ma pedig előre­tekintve azt kívánjuk egymásnak, hogy az új esztendő szebb és boldo­gabb legyen, mint a­ mö­göttünk hagyott év. 1984 alighanem úgy vonul be történelmünk­be, mint egy, könnyűnek egyáltalán nem mondha­tó esztendő a sok közül. A két világrendszer kö­zötti feszültség a párbe­széd élénkülése ellené­re sem csökkent, a gaz­dasági építőmunka kül­ső feltételei számunkra tovább romlottak. A vártnál nehezebb körül­mények mellett elért eredményeink nem le­becsülendők. Dolgozó népünk szor­galmas munkája révén a magyar népgazdaság a fő gazdaságpolitikai cé­loknak megfelelően fej­lődött. Nemzeti jövedel­münk magasabb lett a tervezettnél, nőtt az ipa­ri és a mezőgazdasági termelés, a kedvezőtlen időjárás ellenére is. Olyan jelentős beruházá­sok fejeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű má­sodik egysége, a Dunai Kőolajipari Vállalat krakküzeme és a buda­pesti Metró új szakasza. Felújítottuk a Szolnoki Papírgyárat, az Állami Operaházat, az Árpád­­hidat és a Baleseti Kór­házat. Az elmúlt esztendő eredményei között tart­juk számon, hogy tovább javult a külgazdasági egyensúly, megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és — ha nem is minden­ki számára érezhetően — az életszínvonal elért szintjét. Új lakások, böl­csődék, óvodák, iskolák épültek, növekedett a kórházi ágyak száma, széles körben megtör­tént a 40 órás munkahét bevezetése. Hazánk nemzetközi elismerése tovább szé­lesedett új társadalmunk építésében elért ered­ményeivel. Ennek a megbecsülésnek legfőbb tényezője az a szocialista nemzeti egység, amely­­lyel népünk felsorakozik politikánk mögé, egyre felelősségteljesebben él­ve demokratikus jogaival és kötelességeivel. A má­sik az, hogy népgazda­ságunk a nehezebb fel­tételek közepette is te­herbírónak, működéské­pesnek bizonyult. A har­madik tényező: külpo­litikánk. A Magyar Népköztár­saság aktív külpolitiká­jának legfőbb célja: belső építőmunkánk kül­ső feltételeinek javítá­sa, s — a többi szocialis­ta országgal együtt — a béke és a társadalmi haladás ügyének követ­kezetes szolgálata. őszin­tén reméljük, hogy 1985 — a helsinki értekezlet 10. évfordulója — Hel­sinki szellemének, az enyhülés visszatérésé­nek az éve lesz. Azért, hogy ez bekövetkezzék, a jövőben is mindent megteszünk. Politikánk elismerését tapasztalhattuk, amikor az állam- és kormányfők egész sora látogatott el hozzánk 1984-ben, és ak­kor is, amikor mi vol­tunk küldetést teljesítő vendégségben a velünk azonos vagy a miénktől eltérő társadalmi rend­szerű országokban. Ezek a látogatások nemcsak egymás jobb megismeré­séhez járultak hozzá, nemcsak a kölcsönösen előnyös együttműködés újabb lehetőségeit tár­ták fel, hanem a barát­ság szálait is erősítették és a béke egyetemes ügyét szolgálták. Arról is meggyőződhettünk, hogy hazánk nemzetközi tekintélye elsősorban belső helyzetünk szilárd­ságától, politikánk kö­vetkezetességétől, az erő­södő népi—nemzeti egy­ségtől, építőmunkánk eredményeitől függ. Az új esztendőben, amelyet most köszön­tünk, ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulóját, sor ke­rül pártunk XIII. kong­resszusára, tanács- és országgyűlési választá­sokat tartunk, befejez­zük a VI. ötéves népgaz­dasági tervet, és hozzá­kezdünk a gazdaságirá­nyítás korszerűsítéséről hozott döntéseink gya­korlati megvalósításá­hoz. A 40. évfordulón ismét felmérhetjük, hogy or­szágunk 1100 éves tör­ténelmében, népünk éle­tében milyen óriási for­dulatot jelentett a fel­­szabadulás. Az eltelt négy évtizedben kiépí­tettük, megvédtük és megszilárdítottuk a népi hatalmat. A gyors gazda­sági fejlődés következté­ben hazánk elmaradott országból közepesen fej­lett ipari-agrár ország­gá vált. Alapvetően vál­tozott társadalmunk egé­sze, népünk műveltsége és életének minősége. A szocialista társada­lom építésében elért eredmények alapján or­szágunknak neve és be­csülete van Földünk minden kontinensén. Széles körű kapcsolata­ink kiterjednek csaknem valamennyi országra, függetlenül társadalmi rendszerétől. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kong­resszusán nem kisebb feladat hárul ránk, mint társadalomépítésünk to­vábbi progr­mjának ki­dolgozása. Az élet min­den területén követke­zetes munkával fel kell tárnunk és hasznosíta­nunk kell a szocialista rendszerben lévő hatal­mas erőforrásokat. Nép­gazdaságunk teljesítő­­képességének növelésé­­-­vel, a gazdasági fejlő­dés fokozatos élénkí­tésével meg kell terem­tenünk az életszínvonal emelésének, az életkörül­mények javításának, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésének anyagi feltételeit. De­mokratikus intézménye­ink fejlesztésével a szo­cialista célok jegyében tovább kell erősítenünk a nemzeti egységet. A szocialista demok­rácia kiteljesedését szol­gáló, módosított válasz­tási rendszer is az idén vizsgázik először a gya­korlatban, de a tanács- és országgyűlési válasz­tásokon vele vizsgázunk mi is valamennyien. Az igazi vizsga azon­ban: helytállni a dolgos hétköznapokon. Az idei esztendő gazdasági elő­irányzata a realitásokkal számolva szerény növe­kedést irányoz elő. Gaz­daságirányításunk to­vábbfejlesztésétől a mun­ka hatékonyságát, ered­ményességének a javulá­sát várjuk. Nem lesz könnyű a mind jobban élesedő nemzetközi ver­senyben helytállni, s egy­idejűleg a hazai fogyasz­tók növekvő igényeit is kielégíteni. De a magyar nép a mainál sokkal ne­hezebb helyzetekben bizonyította rátermett­ségét, szorgalmát és szí­vósságát. Ezeknek a tulajdon­ságoknak a továbbélése biztosítja, hogy a magyar nép egy újabb felfelé ívelő szakasz alapjait rakja le. Biztosíték az is, hogy hazánk a társa­dalmi fejlődés legha­ladóbb áramlatához kapcsolódik. Szövetsé­günk, sokoldalú együtt­működésünk a Szovjet­unióval, a többi szocia­lista országgal békénk, biztonságunk, szocialista építőmunkánk felbe­csülhetetlen értékű nem­zetközi támasza. E gondolatok jegyében — 1985 első napján, pár­tunk Központi Bizottsá­ga, az Elnöki Tanács, a kormány és a magam nevében is — kívánok országunk minden ál­lampolgárának, egész magyar népünknek, a vi­lág békeszerető embe­reinek békés, eredmé­nyes, boldog új eszten­dőt. M £Ml ,ri_ ^ ■ _ r~ Jg -- ff ■Mj VluZiQ­l és kisecaite gazdasag A megyei tanács vb üléséről Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Dr. Bors Zoltán tanácselnök beszámolt a vb két ülése között történt fontosabb eseményekről és intézkedé­sekről, majd a háztáji és kisegítő gazdaságokról szóló be­számoló megtárgyalására került sor. A nyolcesztendős idő­szakra visszatekintő beszá­moló alapján azt állapíthat­ta meg a végrehajtó bi­zottság, hogy a szövetkeze­tek, állami gazdaságok, fel­vásárló és forgalmazó vál­lalatok, a tanácsi szervek és intézmények megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a kistermelést segítő, szer­vező munkára, rendezettek a nagyüzemek és a kister­melők kapcsolatai. Mind­ezek eredményeként a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelése lépést tartott a megye mezőgazdaságának általános fejlődésével. Ma is a kistermelők adják me­gyénkben a mezőgazdasági bruttó termelési érték majd­nem egyharmadát, ami 1983-ban meghaladta a 2 milliárd forint értéket. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok száma a megyében meg­haladja a 46 ezret. A föld­terület egyhatod részén, 34 ezer hektáron folytatnak mezőgazdasági termelést. (E napirendi pont tárgyalására lapunkban visszatérünk.) A végrehajtó bizottság a továbbiakban a megyei ta­nács szervezési és jogi osz­tályának tevékenységéről szóló jelentést vitatta meg. Az osztály munkáját elis­merve és eredményesnek ítélve a vb határozatában szükségesnek tartja, hogy a munkában a jövőben is kapjon kiemelt figyelmet a tanácsi szervek és a lakos­ság közötti kapcsolat, a ta­nácsok képviseleti tevé­kenysége, a lakóhelyi kö­zösségek révén a szocialis­ta demokrácia fejlesztése. Segítse az osztály a városi és községi tanácsok, vala­mint a községi tanácsok egymás közti együttműkö­désének továbbfejlesztését, a felügyeleti ellenőrzések hatékonyságának, egyszerű­sítésének előmozdítását. A következőkben a vég­rehajtó bizottság meghall­gatta és jóváhagyólag tudo­másul vette a járások meg­szüntetésével kapcsolatos átszervezés tapasztalatai-­­ról készített előterjesztést. Megállapította, hogy az át­szervezés a végrehajtó bi­zottság által jóváhagyott tervnek megfelelően, kö­rültekintő előkészítéssel tör­tént meg, politikai céljai megvalósulóban vannak. Az átszervezéssel kapcso­latos hatásköri és egyéb változások miatt a lakos­ságot az ügyintézéssel ösz­­szefüggő érdeksérelem nem érte. Az új irányítási rend hatékonyságával a közsé­gek önállósága tovább nö­vekedhet. F. M. Az Élgép 4-es gyára Még háromnegyedmillió, jutalomként igazán népszerű dolgot jelenthetett be az Élgép dol­gozóinak hagyományos (1981 óta megszokott) hajnali munkásgyűlésén Pintér Pál igazgató: tavalyi jó export­munkájukért még 780 ezer forint mozgóbér illeti a gyár 865 dolgozóját. Ezt a napokban fizetik ki. Ez a tény is érzékelteti némiképp, hogy nem akár­milyen évet zárt ez a jelen­tős vasi gépgyár, ahol két esztendő leforgása alatt alig több mint 50 ezer forintról 65 ezerre nőtt egy átlagos­nak mondható dolgozó évi bére. Az Élgép 4-es számú gyá­ra — Zaja utcai, öntödei Szerelők A büki rolikrém üzem építését elsősorban a csepregi állami gazda­ság dolgozói végzik. Az új üzem építése a ter­veknek megfelelően ha­lad. Remélhetőleg a ter­vezett költségeken belül határidőre elkészülnek a kedvenc csemegét készí­tő üzem építésével. Ké­pünkön a földbe helye­zett olajtartályok kive­zető csöveit állítják be a szerelők. Munkásgyűléssel kezdték az évet — Hajnali körkép a gyárakból — és körmendi részlegeivel — a múlt évet dicsérendő mó­don zárta, minden fontos mutatóját teljesítette, il­letve túlteljesítette. Jöve­delmezőségi tervét és ex­portját (ez utóbbi a terme­lésnek több mint a három­negyede) különösképpen eredményesen. Gyakorlati­lag minden javaik forrása ezen tényekhez vezethető vissza. . Ezek hatása dolgozóik közérzetén olyképpen is mérhető, hogy hosszú idő után először stabilizálódott a gyári létszám, sikerült ta­valy megállítaniuk az évek óta tartó csökkenést. (Folytatás a 3. oldalon) Nem sikerült olyan mély­re „temetni a munkát” Szil­veszter estéjén, hogy a leg­többen ne ásták volna ki szívesen tegnap reggel­ a „csatabárdot”. S bár nem harcolni igyekeztek buszo­kon, kerékpárokon s gya­log is az emberek, mi a ko­rai hajnalon azt tapasztal­tuk a gyárak környékén, hogy szívesen jöttek. Bizo­nyára azt is jónéhányan el­­dünnyögték maguknak újó­lag, mégis csak a munka adja igazán az élet célját, bár vélhetően egysze­rűbben mondták s vallották ezt be maguknak az emberek. Azt is okkal gondoljuk talán, hogy a tegnapi nap nem volt éppen a csúcstel­jesítményeké. Viszont az év első napján szervezett korai munkásgyűléseken járva azt is érzékelhettük, hogy nem a levegőt marko­­lászták a munkába igyek­vők odabent a csarnokok­ban, gépeknél. Általában a két esztendőt összekötő, jó átvezető programokat ké­szítettek maguknak a gyá­rak. A Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat munkás­gyűlésén a résztvevők Bejczy Imre igazgató beszámolóját hallgatják.

Next