Vas Népe, 1985. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

EXPRESSZ if Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke táviratban­­ üdvözölte Radzsiv Gandhit, az In­diai Köztársaság mi­niszterelnökévé történt újraválasztása alkalmá­ból. is Nagy jelentőségű in­tézkedésnek nevezte Csao Ce-jang kínai mi­niszterelnök azt, hogy az újévtől eltörlik a me­­­zőgazdasági termények kötelező állami felvá­­­­sárlási rendszerét. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az állam vásárolta fel előre rögzített áron a parasztok által ter­melt gabonafélék 90 százalékát. K­ Az Egyesült Államok inváziós fenyegetései­­miatt Nicaragua kato­nai kiadásai el fogják­­érni a nemzeti költség­­­vetés 40 százalékát, szemben az 1984. évi 25 százalékkal —­­ közölte újévi rádióbeszédében Dániel Ortega megvá­lasztott elnök, a kor­mányzótanács koordi­nátora. Japán lap felkérésére Cromiko és Shultz újévi üzenetei A béke megszilárdítása és ezzel összefüggésben a le­szerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés előmoz­dítása mellett szállt síkra a japán néphez intézett új­évi üzenetében Andrej Gro­­miko szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter. Néhány nappal ket­tejük küszöbönálló genfi találkozója előtt mindkét külügyminiszter a nemzet­közi feszültség enyhítésével és a kelet-nyugati, ezen belül a szovjet—amerikai viszony megjavításával kap­csolatos reményének adott hangot. Az Aszahi Simbun című lap felkérésére meg­jelent üzenetet mind Gro­­miko, mind Schultz felhasz­nálta arra, hogy ismertesse országának a legfontosabb külpolitikai kérdésekre, to­­­vábbá a Japánnal való kap­csolatokra vonatkozó ál­láspontját, ami az említett célok kölcsönös hangoztatá­sa mellett tükrözte a meg­közelítésben rejlő különc­ségeket is. Andrej Gromiko — mint erről már a szovjet hír­­ügynökség jelentése alap­ján beszámoltunk — az Egyesült Államok külügy­miniszterével való találko­zójával kapcsolatban nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űrfegy­verekről tárgyalni kíván. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai fél pozitív és realista magatartást tanú­sít, és támogatja majd a hatékony megállapodást célzó szovjet törekvéseket. George Scultz hangoz­tatta, hogy országa — mint fogalmazott — elkötelezte magát a fegyverzetkorláto­zás és a nukleáris fegyve­rek esetleges megsemmisí­tése iránt. Az amerikai kül­ügyminiszter azonban egyet­len szót sem szólt az űr­fegyverekről, amelyek ki­­fejlesztésére Washington nagyszabású programot dolgozott ifi. Gromikoval való genfi találkozójára utalva csupán annyit mon­dott, hogy a fontos fegyver­zetkorlátozási kérdések elő­­revitele érdekében — úgy­mond — közös tárgyalási alapok keresésére van szük­ség, s reményének adott hangot, hogy a találkozó eb­ből a szempontból sikeres lesz. A Szovjetuniót illető­en az eddiginél konstruktí­vabb kétoldalú viszony megteremtésének óhajáról beszélt ugyan, de ezzel kap­csolatban szovjet engedmé­nyeket sürgetett. A Japánnal való kapcso­latokat érintve a Szovjet­unió külügyminisztere meg­erősítette, hogy országa a viszony mielőbbi megjaví­tására törekszik. Hangsú­lyozta, hogy az ezt célzó korábbi szovjet javasla­tok érvényben vannak, vi­szont japán részről hiányoz­nak a megfelelő erőfeszí­tések. Andrej Grimiko ez­zel összefüggésben rámuta­tott arra is, hogy a sziget­ország egyre aktívabban vesz részt az Egyesült Álla­mok és a NATO szovjet­ellenes stratégiájában. Radzsiv Gandhi új kormánya Átszervezett és megfiata­lított kormány élén kezdte meg miniszterelnöki tevé­kenységét Radzsiv Gandhi indiai kormányfő az új év­ben. A negyvenéves politi­kus bátran nyúlt hozzá a tárcák átszervezésének és megosztásának az ügyéhez. Radzsiv Gandhi hivatali esküjét hétfőn harmincki­lenc tagú kabinet élén tette le. A tizenöt szövetségi mi­niszteri tárca közül öt élé­re új embert nevezett, ki. Akik viszont maradtak, mind más minisztérium vezetését vet­ték át, mint az előző kabi­netben. A kormányzási gé­pezet hatékonysága érdeké­ben a minisztériumok — fő­képpen a gazdasági tárcák — feladatkörét is átszervez­te. Az államminiszterek kö­zött sok fiatal politikus ta­lálható. Noha India 1984-ben jó gazdasági évet zárt, a kor­mányra mégis égető gondok leküzdése vár. A szegények százmilliós tömegei életszín­vonalának emelése, az ipari korszerűsítés, a munkanél­küliség enyhítése, az oktatás fejlesztése, a fiatalok és a nők helyzetének a javítása — sürgős intézkedéseket kö­vetelő feladatok. Nem vélet­len, hogy a kormányfő — a külügyi tárcán kívül — olyan ügyek kezelését is magának tartotta meg, mint az ipar, kereskedelem, ellá­tás, a tudomány és techno­lógia, atomenergia, elektro­nika, kultúra, ifjúság- és környezetvédelem. Szilveszteri szomorúságok Petárdával, tűzijátékkal, csillagszóróval és más, a he­lyi szokásoknak megfelelő vigalmi kellékkel ünnepel­ték világszerte az év végét. Ám, min­t a rendőri jelenté­sekből kitűnik, nemcsak a pezsgő folyt korlátlanul, ha­nem vér is ömlött a szil­veszteri verekedések során. Az NSZK-ban összesen mintegy 90 millió márkát érő petárdát és tűzijátékra­kétát pufogtattak el szil­veszter éjszakáján. A nyu­gatnémet rendőrök nem pi­henhettek: csak Hamburg­ban több min­t kétezerszer kellett kivonulniuk a túl­ságosan is vehemensen ví­gadók megfékezésére. Egy nagyerejű petárda Mün­chenben leszakította egy 16 éves fiú mindkét karját. Az egyik neu­ ulmi bárban egy amerikai katona leszúrta baj­társát. Párizsban egy sportese­mény volt a szilveszter éji mulatozás csúcspontja. Jac­ques Soliry, a bumerángve­tés francia bajnoka a Con­corde téren szenzációs do­básra készült: az óév utol­só másodperceiben rekord­­távolságra eldobott bume­rángját az új év első má­sodperceiben próbálta ismét kézbe kaparintani. Ám a kísérlet nem sikerült, és csak a harmadik dobás után tért vissza az elhajított bume­ráng a bajnok kezébe. A New York-i Times Square környékén 1200 rend­őrnek kellett vigyáznia a rendre, akkora volt a tu­multus. Londonban ugyan­ilyen tumultusban 48 em­ber megsebesült. Rómában egy ember meghalt, több mint hatszáz megsebesült petárdarobbantások követ­keztében. Popieluszko-per A toruni vajdasági (me­gyei) bíróságon szerdán foly­tatódott a Popieluszko-ügy tárgyalása. Újra kihallgat­ták Leszek Pekala vádlot­tat, mivel a vizsgálat során és a tárgyaláson tett vallo­másai ellentmondanak egy­másnak. A vádlott ismételten hang­súlyozta, hogy az akcióban Grzegorz Piotrowski döntő szerepet játszott. Ismét rá­mutatott, hogy Piotrowski meggyőzte beosztottjait, mi­szerint nem vonják őket fe­lelősségre. Pekala szerint Piotrowski biztosította őkéit, hogy senkit sem fognak ki­hallgatni ebben az ügyben és ő mindenért vállalja­­ a felelősséget. Olyan célzáso­kat tett, hogy a pap elrab­lása feletteseik helyeslésé­vel találkozik. A szerdai tárgyaláson részt vettek a magánvádlók ügyvédei és az orvosszakér­tők is. A Trybuna Ludu, a LEMP Központi Bizottságának lap­ja a toruni perről szóló­­kommentárt közölt, amely szerint a pert figyelemmel követő újságírók úgy vélik: az eljárás igen körültekin­tően folyik, mindazoknak a kérdéseknek a részletekbe menő elemzésével, amelyek­nek az igazságszolgáltatás szempontjából jelentősége lehet. .,Ez nem is történhet másként egy olyan per­ben, amelynek a tárgya em­berölés” — állapítja meg a Trybuna Ludy cikkírója. Lemondott R Reagan belügyminisztere Benyújtotta lemondását Reagan elnöknek William P. Clark belügyminiszter. A miniszter, aki az elnök legközelebbi munkatársai közé tartozik és korábban a Fehér Házban töltött be vezető beosztást, azzal in­dokolta távozását, hogy „lényegében befejezte a rá­bízott feladat megoldását, és vissza kíván térni kali­forniai birtokára. Clark előreláthatólag tavaszig még megmarad tisztében. Utódjáról egyelőre nem tör­tént döntés, a lehetséges je­löltek között van Donald Hodel, a jelenlegi energia­ügyi miniszter, Paul Laxall nevadai szenátor, aki ugyancsak az elnök köz­vetlen munkatársainak kö­réhez tartozik, valamint két republikánus képviselő is. A tisztet, sok éve, hagyo­mányosan az Egyesült Álla­mok nyugati vidékeiről származó politikus tölti be. A belügyminisztérium ha­tásköre az Egyesült Álla­mokban elsősorban az ener­gia- és nyersanyaggazdálko­dás, az állami tulajdon­ban lévő parkok, a geoló­giai szolgálat, a vízügy, a vadvédelem, s a halászat ügyeinek intézése és a mi­nisztérium foglalkozik az indiánok ügyeivel is. Clark csaknem két évti­zede kezdte meg Reagan szolgálatát, még a jelenle­gi elnök kaliforniai kor­mányzósága­­idején. Reagan ■kormányában egy ideig külügyi államtitkár volt, majd az elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója. Innen került jelenlegi tisztébe, amikor az akkori belügymi­niszter, James Watt zajos körülmények között távo­zott. A kormány tagjai közül korábban már lemondott tisztéről Terrel H. Bell ok­tatásügyi miniszter. Ugyan­csak távozni készül — im­már hosszabb ideje — Wil­liam French Smith igaz­ságügyminiszter is. Ő azon­ban mindaddig hivatalában marad, amíg a törvényho­zás el nem fogadja erre a posztra Reagan egy másik közeli munkatársa, Edwin Meese kinevezését. Szergej Antonov provokáció áldozata Szergej Antonov politikai provokáció áldozata — álla­pítja meg a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szö­vetségének titkársága által Brüsszelben kiadott „Fehér Könyv”. A szövetség nem­zetközi bizottságot hozott létre az „Antonov-ügy” tár­gyilagos kivizsgálására. Mint ismeretes, a bolgár állampolgárságú Antonovot azzal vádolták meg Olasz­országban, hogy köze volt a II. János Pál pápa ellen el­követett merénylethez, és emiatt ítélet nélkül börtön­ben tartják. A Szövetség ténymegál­lapító dokumentuma elma­rasztal­j­a az olasz hatóságo­kat, s rámutat, hogy az ár­tatlanság védelmének elvét sértő módon járnak el, ami­kor ilyen hosszú vizsgálati fogságban tartják Antono­vot. Ez az eljárás ellentétben van az állampolgári és a politikai jogok védelméről kötött, illetve az alapvető szabadságjogokról szóló eu­rópai konvenciókkal — szö­gezi le a „Fehér Könyv”. A Szövetség nyugtalan­ságának adott hangot ami­att, hogy az úgynevezett Antonov-ügyet az olasz igazságügyi hatóságok a hi­degháborús hangulat elmé­lyítésére használják fel, hogy ezzel akadályozzák m­eg a népek közötti bizalom erő­södését célzó erőfeszítése­ket. A Szövetség követeli, hogy a lehető leggyorsabban de­rítsenek fényt az eset min­den részletére. Egyúttal be­jelentette, hogy a maga ré­széről nemzetközi bizottsá­got hozott létre a tárgyila­gos vizsgálat érdekében. i »» '■ ft i«- Wi \H ppOJPO IS*.» II. János Pál pápa „bölcs választásnak” nevezte a fegyverzetek korlátozásáról az Egyesült Államok és a Szovjetunió között január­ban Genf­ben kezdődő tár­gyalásokat. A katolikus egy­­házfő mintegy negyvenezer ember előtt beszélt a Rómán Szent Péter téren azt köve­tően, hogy a Világibéke Nap­ja alkalmából misét celeb­rált a Szent Péter baziliká­ban. Meghalt Kambodzsa kormányfője Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizotsága Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterelnöke súlyos szívbetegség következtében, hétfőn, 50 éves korában meghalt. Chan Sy halála alkalmából a Kambodzsai Nép­­köztársaságban január 3. és 5. között háromnapos országos gyászt rendeltek el. Temetésének megszer­vezésére a párt és az állam magasrangú képviselői­ből bizottság alakult. Részvéttávirat Chan Sy elhunyta alkalmából Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elhunyta alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Lo­­sonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő táviratot­­ küldte a Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottságának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtaná­csának és Minisztertanácsá­nak. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész né­pünk mély megrendüléssel értesült Chan Ly elvtárs­inak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Kam­bodzsai Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének elhunytéról. Őszinte részvé­tünket fejezzük ki a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak, a Kambodzsai Népköz­­társaság Államtanácsának, Minisztertanácsának, a bará­ti kambodzsai népnek és az elhunyt családjának. Gyá­szukban őszinte együttér­zéssel osztozunk. Chan Sy elv­társ életútja szorosan összefonódott azzal a hősies küzdelemmel, ame­lyet a kambodzsai nép ha­zája függetlenségéért és fel­emelkedéséért vívott és vív napjainkban is. Személyé­ben igaz hazafit és interna­cionalistát, a béke és a ha­ladás fáradhatatlan harco­sát tisztelhettük. Elhunytá­­val nagy veszteség érte az új társadalmat építő kam­bodzsai népet. A magyar nép nagyra ér­tékeli, hogy Chan Sy elv­­társ eredményesen munkál­kodott országaink baráti együttműködésének erősíté­sén. Hazánk iránt érzett ro­­konszenve kifejezésre jutott 1984-ben Magyarországon telt látogatása alkalmával is. A magyar nép őszinte barátját vesztette el szemé­lyében és emlékét kegyelet­tel megőrzi. Usztyinov emlékének megörökítése A Szovjetunió Miniszter­­tanácsa határozatot hozott Dmitrij Usztyinov emléké­nek megörökítéséről­. Az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere december 20-án hunyt el, életének 77. évében. A határozat értelmében az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista­­ Köztársaság Izsevszk Városát a jövőben Usztyinovnak nevezik. Usz­tyinov nevet veszi fel az uljanovszki repülőgépipari komplexum, egy katonai egység, egy hadihajó, vala­mint a Leningrádi Műsza­ki Főiskola, ahol , Dmitrij Usztyinov tanult. Moszkvában, Leningrád­­ban és Kujbisevben utcát neveznek el Usztyinovról, emléktáblát helyeznek el a Szovjetunió Honvédelmi Mi­nisztériumának épületén, va­lamint azon a házon, ab­ -1 Usztyinov lakott. Ifjú Kozma Lászlót hajna­lonként az édesanyja ébresz­ti. Háromnegyed ötkor szó­lal meg a figyelmeztető és egyben sajnálkozó hang, hogy kisfiam, reggel van. Laci ásít néhányat, aztán cihelődik. A konyhában ta­lálja a fél liter kakaót, amit azonnal kihörpint, meg a tízórait, amit magával visz, s irány a busz. Szombat­helyről, a Derkovits város­részről a megyeszékhely má­sik szélére, a Pannónia Tsz­­be utazik. Ott mezőgazda­­sági gépjavító technikus. Édesapja, édesanyja, nővére, rokona, keresztanyja mind egy vállalatnál, a LATEX- nél találtak jó kenyeret, csak ő lett „kihúzó”. A tekinté­lyes munkáscsaládnak ez a tagja a mezőgazdaságot vá­lasztotta jövőjének. Bár nem nagy múlt áll mögötte — mindössze húszéves —, már pályakezdésének má­sodik évében ismertté tette­­m­agát. Hogyan? Várom, hogy be­széljen róla, de egy ideig szinte egyenként kell ki­húzni belőle a szót. Pedig roppant értelmes. Nemes Gyula, a tsz főmérnöke is csendes­ szinte zárkózott, de ragyogó észjárású fiúnak mutatja be, aki a gyakorlati munkában is folyamatosan­, Lacir­a érezhetően jön fel. Képessé­geit kétszer is bizonyította. — Akkor mondd, Laci —­ kérem ismét. — Szeptemberre meghir­dették az ifjú mezőgazdasá­gi gépszerelők megyei szak­mai és politikai versenyét — emlékezik vissza. — Ez el­kerülte a figyelmemet, meg még néhányunkét is, akik a műhelyben dolgozunk. Nem kerülte el viszont a vezető­ket, így történt, hogy a Ne­mes főmérnök elvtárs egy­szer csen az irodájába ké­rette az egyik szerelő társa­mat, az Auer Jancsit, meg engem is hivatott. Aztán azt az ajánlatot tette, hogy ket­tőnket beneveztet erre a megyei „tornára”. Nem tud­tuk hova tenni magunkat a csodálkozástól. Nem tudták, de aztán ma­gukhoz tértek. Mert a biza­lom nagy dolog, s érezték: a szövetkezett sem akar le­égni a versenyzőivel. A vár­ható kérdésekről fogalmuk sem volt. A szakmai köny­veket nyálazták éjfélig, meg abban az időben is, amit a szövetkezet kimondottan erre az alkalomra juttatott nekik. — A magam részéről úgy éreztem: a motorok műkö­désétől a vetőgépek beállítá­sáig sok mindent átvettem. 1985. január 3. Csütörtök

Next