Vas Népe, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

Támogassuk a népfront jelöltjeit Jelölőgyűlések­­ félidőben Megyénkben a tanácstagi és az országgyűlési képvise­lői jelölőgyűlések kétharma­dát már megtartották. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a választó­polgárok érdeklődése jóval nagyobb a korábbiakénál. A városokban, községekben szinte minden család kép­viselői ott voltak a gyűlés­termekben, a falusi lakások jelölőgyűlésre alkalmas meg­hitt helyiségeiben. Ahol a szervezők nem érték be a hirdetményekkel, hanem személyes meghívással is tudatták az események szín­helyét, ott jó volt a válasz­tópolgárok megjelenése, jó volt a hangulat is. Az 1426 helyi tanácstagi jelölőgyűlés közül 1300-at megtartottak már, ezeken 34 ezer választópolgár vett részt. A 21 országgyűlési képviselői jelölőgyűlés kö­zül 17-et tartottak meg, amelyeken több mint 5 ez­ren vettek részt. Ezúttal az átlagosnál is jobb volt a lakosság részvétele a tanács­tagi jelölőgyűléseken Szom­bathelyen, de így volt ez Csehi, Mikosszéplak, Meste­ri, Nagykölked, Nemescsó, Ják községekben is. Néhány káldi, sitkei, tanakajdi, vépi választókerületben viszont 9—1,5 állampolgár vett csak részt a jelölőgyűléseken. Csákánydoroszló, Nádasd, Balogunyom, Magyarsze­­csőd egy-egy kerületében pedig az alacsony részvétel miatt megismételték a jelö­lőgyűlést. Az országgyűlési képviselői jelölőgyűléseken Kőszegen 872-en, Répcela­kon 672-en, Sárváron 470- en vettek részt. A szombat­­helyi lakóterületi jelöléseken azonban csak száz alatt volt a résztvevők száma. A jelölőgyűlések elnökei felkészülten vezették a ta­nácskozásokat. Az előadók beszédeikben a valóságnak megfelelően szóltak az el­múlt esztendők politikai és gazdasági sikereiről, gond­jairól. Legtöbb helyen a la­kóterületek, községek életét közvetlenül érintő kérdések­ről is. Kiváló alkalom volt ez arra, hogy a hallgatóság­gal pártunk XIII. kongresz­szusának legfőbb mondani­valóját, a Hazafias Népfront választási programját ismer­tessék és méltassák. Jó visszhangra talált ez a részt­vevők körében. A jelölőgyű­lések értékelésénél nem fe­ledkezhetünk meg a Haza­fias Népfront sok ezer akti­vistájáról, a pártszervezetek­ről, a tanácsok sok száz dolgozójáéi, akik­­ eredmé­nyesen munkálkodtak a szervezésben. A választópolgárok érdek­lődése a hozzászólásokban is kifejezésre jutott. A legtöbben nem önérdekű, hanem a közügyeket előre­mozdító felszólalásokban fejtették ki véleményüket dolgainkról, az eredmények­ről, és a gondokról. Ezek­ben a hozzászólásokban ott vibrált az a tudat is, hogy a jelölőgyűlések nem min­dennapi alkalmat nyújtottak a közösségek életével fog­lalkozó felszólalásoknak, mert érződött, hogy mindaz, ami ott elhangzott, hang­súlyt kap. Tagadhatatlan, hogy a felszólalók egy része lakóterületének fejlesztését kérte a jelöltektől: a vízve­zeték kiépítését, iskolai tan- és tornatermet, út- és vil­­lanykorszerűsítést, az alap­ellátás javítását stb. Többen bírálták az apró, bosszantó hibákat, előrehaladásunk gátló tényezőit. Ugyanak­kor kezdeményeztek, és tár­sadalmi munkát ajánlottak fel, mert nincsen olyan vá­lasztókerület, ahol ne lenne még sok tennivaló. Egyszó­val jól megrakták a jelöltek „tarisznyáit”, de megértés volt abban, hogy nem ez lesz a tanácstagok, képvise­lők első számú feladata. Ke­vesebb és több is ennél: egy-egy település, az ország társadalmi fejlődését előse­gítő irányító munka, a vég­rehajtás ellenőrzése és a törvényalkotás. Az elhang­zott vélemények azonban minden bizonnyal hatást gyakorolnak az újjáválasz­tott testületek munkájára, döntéseire, mert azok lesz­nek az igazi válaszok az állampolgárok közérdekű felvetéseire. A jelölőgyűlések alapvető feladata a jelölés volt, amelynek felelősségéről la­punk hasábjain már szól­tunk. Az állampolgárok érettségét mi sem bizonyít­ja jobban, mint az a tény, hogy mindössze egy helyen, Kámban nem tudtak az el­ső jelölőgyűlésen két jelöl­tet állítani. A jelöltek böl­csességét bizonyítja, hogy nem ijedtek meg a kettős jelöléssel járó versenyhely­zettől, így is vállalták in­dításukat. A választópolgá­rok fegyelmezett magatar­tásának a legfőbb mércéje azonban az a tény, hogy a népfront 2854 tanácstagjelölt­je közül eddig mindössze 21-en nem kaptak bizalmat a választóktól. A jelöltek kiválasztása, a népfront je­lölése tehát majdnem min­denütt a választók elképze­léseivel is találkozott. Húsz városi és ötvenhá­rom községi tanácstagi vá­lasztókerületben három, egy helyen négy személyt jelöl­tek. Egy országgyűlési kép­viselői választókerületben pedig három jelölt indul a választásokon. Ismeretes, hogy Kőszegen, Sárváron, Répcelakon, Celldömölkön, Csepregen a népfront jelölt­jei mellett több or­szággyűlési képviselőre tettek javaslatot. A javaslat­ba hozott személyek közül egyikük elfogadta a jelölést, míg a többiek visszaléptek jelölésüktől, mert jelenlegi beosztásuk, munkájuk mel­lett nem tudták vállalni ezt a megbízatást. Dicsérendő ez a nyílt kiállás és felülemel­­kedettség! A párttagoktól, vezetőktől ez a fegyelme­zettség el is várható. A választói törvény azon­ban módot ad a hármas­négyes sőt többes jelölésre is. A jelölés végső soron pedig a jelölőgyűlések joga és kötelessége. A törvény — többször leírtuk már — a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének egyik eszköze is. A demokratiz­mus pedig a jelölés során akkor érvényesül csorbítat­lanul, ha minden választó­polgárnak lehetősége van véleményét elmondania, és a közös szándékkal állított népfront-jelölteket elfogad­nia vagy elutasítania. A szocialista demokrácia azonban nem „parttalan” demokrácia, még a jelölések esetében sem. A Hazafias Népfront valamennyi állam­polgárt, intézményt — köztük az MSZMP-t is — magában foglaló mozgalom. Tanácstag és képviselő je­löltjeit is a választott nép­front-elnökségek fogadták el és indították a jelölőgyűlé­seken. Óriási előkészítő mun­kával járt mindez. A nép­front jelöltjeit a párt is egyértelműen támogatta és támogatja a mostani vá­lasztásokon, legyen a jelölt párttag, vagy pártonkívüli, fizikai vagy szellemi dol­gozó, nem hivő vagy hivő ember egyaránt. Sajnálatos, hogy egy-két párttagunk — főleg az or­szággyűlési jelölőgyűlése­ken — megfeledkezett erről. Talán fel sem merült ben­nük, hogy a tanácstestületek és az országgyűlés nem a vezetők gyülekezetének in­tézménye, hanem társadal­munk minden osztályának és rétegének legjobb kép­viselőit magukba foglaló testületek. Azokban jól megérdemelt helyük van a munkásoknak, termelőszö­vetkezeti tagoknak, szellemi dolgozóknak, a fiatal friss erőknek. Még akkor is, hogy­ha alig tudjuk régi beideg­ződésünket megtagadni: „minél nagyobb ember a képviselőnk, annál jobb!” Mert sokunkban túlteng még a „magas beosztás” és az azzal járó „hatalom és lehetőség” tisztelete, és a kívánatosnál is kisebb az azokat betöltő személyiségé­nek a tisztelete. Mert bár jogilag — ezúttal is hang­súlyozzuk — nincs határa a jelöltek számának és össze­tételének, de a jelölés fele­lőssége, komolysága és ész­szerűsége a határokat ben­nünk kell hogy megteremt­se, vezérelje. Ez pedig — úgy tűnik — nehezebb, mint a „kívülről” történő előírás! Csonka György a Nagyszálló napon bárki megtekintheti — anélkül, hogy vendéges­kednie kellene falai között. A gyönyörű szecessziós épület jól illeszkedik kör­nyezetébe. Apró kis változ­tatásokkal szinte eredeti formájában újult meg. A térbe nyúló kis előkertet megszüntették (talán a hu­zat miatt, vagy mert Szom­bathelyen nem jár jó idő a kerthelyiségekre?), s helyé­re betonból készült virágko­sarakat helyeztek. Oldalt megszépültek a szomszéd házak, így most a belváros egyik csinos „övezete” lett a Mártírok tere. Az igazi látványosság persze belül fogadja az ide érkezőt. Mi még tanúi le­hettünk a felfordulásnak is, a szálloda nagy részében még dolgoztak, nemcsak a ■berendezőknek, de még a ■kivitelezőknek is akadt munkájuk. Bútorokat hord­tak, takarítottak, rendezked­tek. Kiss Magdolnát, a fel­újított Nagyszálló új veze­tőjét is csak valahol a ne­gyedik emeleten értük utol, Surányi László rendészeti előadóval. A vezetőnőt szemmel lát­hatóan időzavarban talál­tuk, de azért szívesen vál­lalta a mini-sajtótájékozta­tót. Rögtönözve, de nagyon megbízhatóan mutatta be leendő birodalmát. A szálló belsejében lé­nyegesen több a változás, mint küllemében. A téli kert maradt, de megszépült. A régi presszó helyén irodá­kat, személyzeti szobákat alakítottak ki. A földszinti kis étterem helyén rendez­ték be a ■ város pillanatnyi­lag talán legmodernebb konyháját. A volt étterem az erkéllyel megmaradt ét­teremnek, de jellege meg­változik, kibővül; ez lesz egyúttal a kávéház is. En­nek megfelelő ételeket, ita­lokat, süteményeket szol­gálnak itt fel reggel fél hét­től este 11-ig — jó hangu­latú zene mellett. Egy eme­lettel feljebb három külön­terem áll rendelkezésre. Az egyik egybenyitható, illetve elkülöníthető, főleg családi események megrendezésére alkalmas, de persze konfe­renciák megtartására is. S innentől következnek a szál­lodai szobák, összesen ki­lencven, amelyből 33 fürdő­szobás. A többihez külön fürdőszoba ugyan nincs, de mindegyikben elhelyeztek mosdókagylót, s szintenként van közös zuhanyozó. A kávéházi étterem csil­lárait az NDK-ból hozták, a rézből és valódi márvány­ból való asztalokat, vala­mint a szobák bútorait Debrecenben készítették. A berendezéseknél figyelembe vették az épület jellegét, stí­lusát, a szobák, a folyosók, a belső terek egyaránt árasztják a szecesszió han­gulatát. A szemlélődőből önkénte­lenül kikívánkozik: nagy kár lett volna lemondani erről a nagyszerű épületről! Nemcsak kilencven szállo­dai szobával gyarapodtunk, de egy olyan létesítménnyel is, amely színfoltja váro­sunknak, s minden bizony­nyal keresett helye is lesz a messziről érkezőnek. A felújítási munkálatok­ban a VASÉP mellett még csaknem egy tucatnyi válla­lat vett részt, javukra szól­jon, dicséretesen! Pósfai János­Fotó: Kaczmarski Zoltán Új cégér a bejárat felett. HOTEL SAV­ARIA — áll a megszépült homlokzaton. 1985. május 2. Csütörtök Kötvény a mezőgazdaság­­ fejlesztésére­­ A Magyar Nemzeti Bank Agrár, Ipari, Kereske­delmi és Szövetkezeti Hitelfőigazgatósága 300 millió forint összegű kötvényt bocsát ki kölcsönforrásainak bővítésére. A többletforrásból a hitelfőigazgatóság a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére nyújt beruházási kölcsönöket a hitelpolitikai irányelvekben rögzített feltételek szerint. A Magyar Nemzeti Bank már eddig is részt vett kötvénykibocsátás megszervezésében, de első ízben fordul elő, hogy egyik hitelfőigazgatósága saját for­rásainak bővítésére hoz forgalomba értékpapírt. A hi­telfőigazgatóság a korábbiaknál aktívabban kíván be­kapcsolódni a tőkeátcsoportosításba. Jobb feltételeket kíván biztosítani a vállalati tőkék áramlásának, an­nak, hogy ezeket a legjövedelmezőbben használják fel a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A hitelfőigazgatóság a kötvényeket százezer, öt­százezer és egymillió forintos címletekben bocsátja ki, amelyek május 6-tól jegyezhetők az országban bármelyik MNB-számlavezető bankszervnél. A köt­vény lejárata 8 év, s a törlesztést a bank hároméves türelmi idő után kezdi meg. A kötvény kamata 12 százalék, törlesztése 1988. július 1. és 1993. július 1. között hat egyenlő részletben válik esedékessé. Az értékpapírokat hazai gazdálkodó szervezetek vásá­rolhatják meg. A hitelfőigazgatóság úgy tervezi, hogy az értékpapírokat elsősorban mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek, állami gazdaságok, erdő- és fafeldol­gozó gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok és az élel­miszergazdasággal kapcsolatban álló egyéb gazdál­kodók között terjesztik.­­ A kötvény értékesítéséből befolyt összeggel, mint többletforrással a hitelfőigazgatóság önállóan gazdál­kodik, így a szokásos beruházási, fejlesztési célú hi­telek mellett 300 millió forinttal többet fordíthat az élelmiszergazdaság fejlesztésének támogatására, kor­szerűsítések, gépbeszerzések finanszírozására. A gaz­dálkodó szervek által megvásárolható kötvény átru­házható, értékesíthető. A Magyar Nemzeti Bank tervezi, hogy a közel­jövőben az értékpapírok népszerűsítésére kötvény­piacot hoz létre. A megvásárolt kötvények viszonylag gyors és biztos értékesítésének lehetősége hozzájárul­hat az értékpapírok forgalmának bővítéséhez, a tő­keátcsoportosítás gyorsításához. Egyeztetés Sokszor látni a lakóterületeken a házak, lakások előtt toporgó kéményseprőt, pénzbeszedőt, karbantar­tót. Elképzelhető bosszankodásuk, amikor már a har­madik helyen nem találnak bebocsátásra. Igaz, annak a lakás-, illetve háztulajdonosnak a felháborodása is érthető, aki nem tudván a szolgáltatást végzők, díj­beszedők érkezéséről, sokáig várhat ismételt megje­lenésükre, esetleg az ügy elintézése felesleges idő­­veszteséget, utánjárást jelent az illető számára. En­nek egyik oka, hogy a megbízottak nem megfelelő időben (legtöbbször a napi munkaidőn belül­ keresik fel az ügyfeleket, másrészt az előzetes tájékoztatás hiánya is hozzájárul a kétoldalú csalódáshoz. Hiszen dolgozó embertől nem várható el, hogy munkaidejé­ben olyan dolgokért is otthon tartózkodjék, amelyek munkaidőn kívül is elintézhetők. De a háztartásbeli, a nyugdíjas családtag sem várhat napokon, heteken keresztül a rendszertelenül, sokszor váratlanul érkező pénzbeszedő, szerelő érkezésére. Az ilyen munkák el­végzésére a délelőtt vagy a kora délutáni időszak semmiképpen sem szerencsés. Jó és követendő példa a megfelelő időegyeztetés­re a nyugdíjfolyósítás rendje, hiszen itt a felesleges utánajárást elkerülendő, egész évre előre ismertetik a postás érkezésének várható időpontját. Ha egészen pontosan nem is, de az időhatárok megjelölésével ez más területeken is megoldható lenne. Ugyanígy jó és eredményes megoldás, ha a megbízott késő délután vagy a hét végén keresi fel az érintett lakosokat. Eb­ben az esetben valószínűleg elkerülhető az eredmény­telenség okozta időveszteség, felesleges fáradozás, de az ügyfelek sem bosszankodnának­­a bizonytalanság és az esetleges felszólítások, utólagos befizetések mi­att! (lendvai) Május, munkavédelmi hónap |

Next