Vas Népe, 1985. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
•XvX\\\v • • ! X\\*X*XvX X*X-X*X*XvXvX ..... . Demokratizmus a gyakorlatban .x':: ^ IMIM ■ ^ M no Ic*IDorui d jpoli^|1kifigi ««» Az igazgatók sok mindenért irigyelték a tsz-elnököket: a nagyobb önállóságért, a széles és mozgékony tevékenységi körökért, a kollektíva tulajdonosi felelősségérzetéért, a hatásos ösztönzési módszerekért. De egy valamiért aligha: az ötévenkénti választásokért. Az idei évtől azonban az igazgatókat is választják. Az első félévben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 205 vállalata tért át az új vezetési formára, s az igazgatók túlnyomó többsége fellélegezhetett, társadalmi súlya, tekintélye gyarapodott, miután elnyerte a dolgozók bizalmát. A választások nem szolgáltak meglepetéssel. Néhány nyugdíjazástól eltekintve a volt igazgatókat újrajelölték, túlnyomó többségük megkapta a szükséges szavazatokat. Csupán öt volt igazgatót nem választottak újra április végéig. Ám valamennyien, akiknek állásáról, sorsáról döntöttek, az eseményhez illően felfokozott feszültségben élték át a választást. Valljuk be: van valami bizonytalanság, kiszámíthatatlanság a titkos szavazásban. Nem tudni, hogy kiben mi lakik — szoktuk mondani váratlan emberi megnyilatkozások, fordulatok láttán. És mondhatjuk abban a néhány esetben is, amikor a szavazások végeredménye meglepő volt, nem a „papírforma” szerint alakultak. A demokratizmus fejlődésével úgy tűnik — átmenetileg legalábbis — nő az emberek rejtett énjének szerepe. Pontosabban korábbi ismereteink kevésnek bizonyulnak, s természetes igénnyé, politikai leckévé válik a választók jobb megértése, a választási motivációk megismerése. A titok csak addig titok, amíg nem ismerjük az esemény jellegét, indítékát, mozgatórugóit. A megismerés persze nem egyszerű folyamat. Kialakulatlan még nálunk a közvéleménykutatás, a kikérdezés némelykor bántó és tapintatlan, így hát részben feltételezésekre, mindenekelőtt a tények, a tapasztalatok elemzésére vagyunk utalva. Miért nem kapott bizalmat április végéig öt igazgató? Ezek az elszigetelt esetek kiélezett jellegüknél fogva jól érzékeltetik, hogy a vezetőket nem azonos módon értékelik. Néhány esetben a legutóbbi képviselő- és tanácstagválasztások tapasztalatai szintén jelzik a különböző szintek nézet-, illetve hangsúlykülönbségeit. Ezek jelentőségét persze nem szabad eltúlozni. Végül is a választók döntenek. Körültekintő, sokoldalú előkészítés után is felszínre kerülhetnek új összefüggések, sajátos igények, ha a demokratikus fórumok szerepét nem tekintjük formálisnak. A szükséges tanulságok levonása azonban nem maradhat el. Alapvető tartalmak azonos megítélése, mindenekelőtt a jelölt képességeinek, teljesítményének elismerése önmagában kevés. A nézetkülönbségek — amennyiben vannak ilyenek — rendszerint abból adódnak, hogy az eredményekhez vezető út, a módszer, a stílus, a magatartás közvetlen közelről nem csupán forma, eszköz, hanem vonzó, vagy éppen taszító személyiségjegyek megnyilvánulása. 0 0 0 A gazdasági sikert a dolgozó kollektívák csak akkor méltányolják igazán, ha azt jó szellemű vezetéssel, kedvező munkahelyi légkörben érik el. Erre utal az állami gazdaságok újra nem választott igazgatóinak példája. Egy részük ugyanis olyan egyszemélyi vezetést valósított meg, amelyet minden eredményessége, önmagát sem kímélő igényessége ellenére a kollektíva ellenszenvesnek talál és elutasít. Mindenféle döntés hatásfoka az igények és lehetőségek számbavételétől, az ismeretek szintjétől függ. De vajon ismerték-e minden esetben a választók a tanácstag- és képviselőjelöltet, személyét, nézeteit, terveit? A tapasztalatok szerint nem. A meggyőző ismereteken túl olykor még a benyomások is hiányoztak. A közélet nyilvánossága, fórumrendszere ma még nem olyan, hogy mindenütt azonos helyzetbe hozza a jelölteket. Az egyenlő esélyek elvének megfelelően a sajtó, rádió, a televízió többnyire betartotta a játékszabályokat, és nem favorizált jelöltet a másik rovására. A választási kampány publicitása azonban mennyiségben és műfajilag hiába volt kiegyenlített, az indulási előnyökön és hátrányokon nem változtathatott. Utólag az eredményhirdetésnél tudomásul kellett venni, hogy minden előadóművész (színész, énekes), a vidéki tv-stúdió riportere képviselő lett, messze lekörözve jogászt, építészt, szakszervezeti főtitkárt, tsz-elnököt. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a tudományt népszerűsítő rádiós szerkesztő, aki szintén képviselő lett, megelőzte interjúalanyát, a tudóst. E kitérő után az olvasó közbeszólhat: magára vessen az az igazgató, akit saját cégénél nem, vagy rosszul ismernek. Van ebben igazság. De azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy a demokratizmusnak a magyar közéletben sincsenek mélyen gyökerező hagyományai. A gazdasági élet színpadán pedig szinte minden előzmény nélkül nyílt szét a függöny. Az igazgató korábban főleg a fenti, a kinti követelményekhez igazodott. A dolgozók körében kialakult róla bizonyos kép, de az nem volt mindig reális, és személyes tapasztalatokon nyugvó. A vezetői irányultság átalakításához, a hiteles kép felrajzolásához olykor kevés fél vagy egy év. Az új vállalatvezetési formára való áttérés után többfelé volt tapasztalható tájékozatlanság, vagy a kellő ráhangoltság hiánya. A centralizált vállalati modellel, az egyszemélyi vezetési stílus kizárólagosságával nehéz szakítani egycsapásra. És menynyi előítélet, beidegződés, rutin nehezíti az átállást. Mindenesetre sokféle körülmény, indíték, követelmény létére, érvényesülésére utal, hogy a választások során a kollektíva nem a leggyengébben gazdálkodó vállalatok igazgatói ellen szavazott. A következtetések eltérőek lehetnek, felerősödhet például a bizonytalanság érzése, a választások kétesélyes jellege. De lehet olyan következtetésre is jutni, hogy sokoldalúbban kell hasznosítani a felkészülési időt informálódással, meggyőző és felvilágosító munkával. A legtöbb ipari, építőipari, közlekedési, kereskedelmi vállalat még az új vezetési forma bevezetése előtt áll, s így okulhat mások hibájából. Az áttérési folyamat, mint ismeretes, 1986-ban fejeződik be. «n« csas :::::: •tar w A felkészülés, a választás, a kezdet kedvező indulási feltételeket teremthet. A beosztottak, valamint a különböző szintű vezetők, köztük az igazgatók, a napi munka során közösen alakítják, tanulják az önkormányzat eredményes gyakorlását, a kollektív döntés, valamint az egyszemélyi vezetés összekapcsolásának hatékony módjait. Lényegi változásokra van szükség és lehetőség, ami nem szorítkozhat csupán az igazgató és a kollektíva kapcsolataira. Megengedhetetlen például a választott és a kinevezett vezetők között a munkamódszerbeli ellentmondás, valamiféle szakosodás, a népszerű, illetve a szigorú intézkedésekre, lépésekre. A változások így vagy úgy minden szinten valamennyi vezetői döntésre, magatartásra, gesztusra ki kell, hogy hassanak. Az igazgató fizetését, jutalmát, külföldi útját például a munkáltatói jogokat gyakorló vállalati tanács, illetve annak elnöke engedélyezi. A kollektíva joggal tart igényt teljes körű elszámolásra és meggyőző indokolásra akkor is, amikor hasonló ügyekben az igazgató vagy más vezetőtársa döntött. A nyilvánosság és az észrevételek, javaslatok iránti nyitottság — a demokratizmus mindennapi gyakorlata — megóv a hibáktól, s választások, a titkos szavazások esetén megszünteti vagy erőteljesen csökkenti a meglepetések, a „papírformától” eltérő döntések számát. K. J. tbanlö ni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felismerhetetlenül elváltozott, néi lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát, leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezüklábuk megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismerhetetlenné tette őket. Szörnyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése és vízért való kiáltozása járult.. Ősszel, amikor a város külterületén egy épen maradt épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tartottak a halott diákok emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a bombáktól diákjait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én Nackim legalább a karjaim között halt meg... Ha nem ölik meg, jó orvos lett volna belőle. Amikor beteg voltam, azzal biztatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyíthasson. Lehet persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai. Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször így biztatott: ha a férjemmel a fronton a legrosszabb történik, ő fogja segíteni Naokit, hogy jó orvos legyen belőle. Az atombomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: doktor Junzo Ito is meghalt, egész családjával együtt. Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyetlen fiú a családban. Sokszor elmondta, hogy ha az édesapja elesne is a háborúban, ne essek kétségbe, ő mellettem lesz. A fiam nincs többé, a férjem sincs, csak ketten maradtunk életben: Taeko, a leányom és én ... g. i. Déli csúcsforgalom idején a város szívében. Az élénk, modern utcakép szinte elfeledteti az 1945. augusztus 6-án ledobott atombomba szörnyűségeit. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) 1985. augusztus 1. Csütörtök Vadkár Nemrég azt olvastam, hogy évi vadexportunk valutahozama mintegy 10 ezer szarvasmarha, vagy 30 ezer sertés exportjával egyenlő értékű, s helyes vadgazdálkodás mellett a vad népgazdasági haszna a kártételét sokszorosan meghaladja. Az Apátistvánfalván és környékén lakókat azonban ez aligha vigasztalja. A megyei tanács legutóbbi ülésén Soós Ferencné, a község megyei tanácstagja amiatt interpellált, hogy a környéket nagyarányú vadkár sújtja. Vaddisznóból és szarvasból többször annyi van a környéken, mint amennyit a terület nagyarányú kártétel nélkül eltartani képes, illetve amennyit a vadgazdálkodás szabályai megengednek. Ha nagyüzemi gazdálkodás folyna a vidéken, talán nem lenne olyan szembetűnő a kártétel, de mivel zömében egyéni, házkörnyéki gazdaságokat érint, mindennapos téma. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vidéken sok idős ember él, akiket fokozottabban sújt és érint, ha munkájuk eredménye veszendőbe megy, s akik nem olyan fürgék már, hogy a nyúl, szarvas, vagy a vaddisznó után fussanak. Soós Ferencné szerint sokan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy öreg fejjel oda költöznek, ahol védelmet kapnak a vadak ellen. A területen a vadászati jogot a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát gyakorolja. Illetékesei elismerik, hogy az átlagosnál valóban nagyobb a vadkár. Ezt azonban nem a szarvasok, vaddisznók, őzek nagymértékű elszaporodásával, hanem azzal magyarázzák, hogy a környéken sok az erdő, a szántóföldek, a kertekaljak a legtöbb helyen az erdőkkel határosak. A Kombinát minden évben tetemes összeget fizet az apátistvánfalvaiaknak, a bejelentett károkat — ha a tanács igazolja — minden esetben kifizetik. Kilövési prémiummal is ösztönzik a vadászokat a vadállomány helyes arányának kialakítására. A környéken lakók szerint azonban a vadkár fejében kapott pénz nem ugyanaz, mintha munkájuk gyümölcsét betakaríthatták volna. Éppen ezért az eddiginél jobb szemű vadászokat szeretnének látni a vidéken, akik nemcsak kerülgetik, hanem le is lövik a vadat, ha puskára érettek. Azt se bánják, ha ezek a vadászok nem külföldiek. (fig) Visszatartás Sokszor előfordul velünk, hogy napokig, hetekig keresünk olyan árucikkeket, amelyek hiányához nem szoktunk hozzá. Boltrólboltra járunk, de sem a keresett terméket, sem a hiány magyarázatát nem kapjuk meg. Illetve, bizonyos ismeretség révén legalább a magyarázatot megkaphatjuk, ami azonban legfeljebb keserű vigasz lehet. Aztán egyik napról a másikra (ki tudja honnan?) ismét előkerül az időszakos „hiánycikk”. Igaz, egy feltűnő és boszszantó változással. A termék ára magasabb lett, mint az eltűnése előtt volt. A fogyasztó természetesen tudja (de legalábbis sejti), hogy az árucikk nem a folyamatos termelés megszakadása miatt vált hiánycikké, hanem a termelőüzemben vagy az üzletben visszatartották. Nem lehet elfogadni a gyártók és forgalmazók hivatkozását arra, hogy az áremelés hírének kiszivárgása miatt a raktáron lévő készletet felvásárolják. Nem jogos, és nem is etikus a legyártott mennyiséget azért visszatartani, hogy a fogyasztók csak a felemelt áron juthassanak hozzá. Nagyon sok árucikk árát ugyanis sajnos akkor is gyakorta tudják (általában felfelé) változtatni, ha időszakosan nem vonják ki őket a forgalomból. A folyamatos termelést és ellátást mindenfajta árváltozástól függetlenül biztosítani kellene a lakosság, a fogyasztók érdekében. (lendvai) Nyári fényképgyűjtemény (Lakatos Ferenc karikatúrája)