Vas Népe, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

EXPRESSZ K­ A Kínai Népköztár­saság megalakulásának 36. évfordulója alkalmá­ból Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Li Hs­ Jen­­mien államelnököt és Csao Ce-jangot, az Ál­lamtanács elnökét. h­ Hétfőn Genfben a nukleáris és űrfegyve­­rekről folyó szovjet— amerikai tárgyalások ke­retében ülést tartott az űrfegyverekkel foglal­kozó csoport. h­ Hétfőn Budapesten megkezdődött a szoci­alista országok környe­zetvédelmi társadalmi szervezeteinek tanács­kozása. Az ötnapos kon­zultáción megvitatják a természet és az emberi környezet megóvására tett intézkedéseik ered­ményeit. Óvári Miklós Madridban Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára, a Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt (PSOE) meg­hívására hétfőn délután Madridba érkezett. A barajasi repülőtéren Pedro Boffil, a PSOE Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a párt szóvivője, Rafael Tanen, a párt külügyi osz­tálya szocialista részlegének vezetője, valamint Dóczé Kálmán, hazánk madridi nagykövete fogadta. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Roska István külügyminiszter­helyettest más fontos meg­bízatására tekintettel — ér­demei elismerése mellett — e tisztségéből felmentette, egyúttal Barity Miklóst külügyminiszter-helyettessé kinevezte. Kádár János és Gustav Husák baráti munkatalálkozója (Folytatás az 1. oldalról) valósulása a két szomszédos országban elősegíti Magyar­­ország és Csehszlovákia né­pes testvéri szövetségének megszilárdítását. A nemzetközi helyzet ér­tékelése során Kádár János és Gustáv Husák egyetértett abban, hogy a világban ki­alakult jelenlegi feszültsé­gekért elsősorban az ameri­kai imperializmus, a NATO szélsőséges körei viselik a felelősséget. A katonai-ha­dászati egyensúly megbon­tására, az erőfölény meg­szerzésére törekszenek és a fegyverkezési verseny foko­zását erőltetik a népekre. Napjaink meghatározó igé­nyeként jelölték meg a vi­lágűr milita­rizálásának meg­akadályozását. Az MSZMP és a CSKP KB főtitkára határozott tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunió nagy jelentősé­gű békekezdeményezéseit. Nagyra értékelték a Szov­jetuniónak valamennyi atomfegyver-kísérlet egyol­dalú moratóriumára hozott döntését és a kozmikus tér­ség békés célú hasznosításá­ra vonatkozó együttműködé­si javaslatát. Kifejezték re­ményüket, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok legfelső vezetőinek tervbe vett találkozója hozzájárul a nemzetközi helyzet álta­lános javulásához, a világ­­béke megőrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltsé­güket, hogy a Magyar Nép­­köztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság a Varsói Szerződés tagálla­maiként tevékenyen kive­szik részüket a szocialista országoknak a nemzetközi feszültség csökkentését, a nemzetközi biztonság erősí­tését, az enyhülés politiká­jának európai és világmére­tű érvényesítését célzó kö­­­zös erőfeszítéseiből. Alá­húzták, hogy e célok elérése szempontjából alapvető je­lentősége van a szocialista közösség országai egységé­nek és összeforrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának, Afrikának és Latin-Amerikának az impe­rializmus, a neokolonializ­­mus, a faji megkülönbözte­tés ellen, a politikai és gaz­dasági függetlenség megszi­lárdításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzetének ér­tékeléséről és távlati fej­lesztéséről, valamint a bé­kéért és társadalmi hala­dásért folytatott harc fel­adatairól vallott nézetek teljes egységét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti hagyo­mányos barátság és együtt­működés megszilárdításá­hoz. Kádár János baráti láto­gatásra hívta meg Gustáv Husákot, aki azt köszönet­tel elfogadta. A párizsi csúcs Ja Mihail Gorbacsov holnap Párizsba érkezik. A különböző országok megfigyelői egyetértenek abban: az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára még a Ronald Reagannel terve­zett genfi találkozó előtt — megválasztása óta az el­ső nyugati országként — Franciaországot keresi fel, félreérthetetlen jelentőségű gesztus. Moszkvában mindig is kiemelt fontosságot tulaj­donítottak a szovjet—francia viszonynak. Olyan kap­csolat ez, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza és amelyről elmondható, hogy kiállotta a változó idők próbáját. A történészek — és nemcsak a történészek — azt sem felejtik el, hogy a második világháborút követő hidegháború vegén az első komoly rést éppen Charles de Gaulle akkori francia államfő 1966-os moszkvai útja ütötte. Azóta tizenhat szovjet—francia csúcstalálkozóra került sor (ez lesz a tizenhetedik), és nem túlzás az a megállapítás, amely szerint min­den ilyen esemény jótékony­ hatással volt a konti­nens, a világ közérzetére. Most is várható ilyen ha­tás, és ez a jelenlegi, mind veszélyekkel, mind remé­nyekkel terhes nemzetközi helyzetben fontosabb, mint valaha. Két különböző, sőt, egymással élesen szem­benálló szövetségi rendszer tagjáról lévén szó, nem közömbös annak látványos demonstrálása sem, hogy a politikai pozitívumokon túl milyen kölcsönös gaz­dasági haszonnal járhat — és jár is — a kétoldalú együttműködés tudatos, intenzív fejlesztése. Elsőként Franciaországba indult a szibériai földgáz, kelet felé pedig a francia nehéz- és vegyipar termékei áradnak. Az együttműködés modell-formájának számít a Rena­ult és a Moszkvics-gyár közös munkája. „Franciaor­szág — állapítja meg az utazás előestéjén a Pravda — a Szovjetunió egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere; a forgalom értéke az utóbbi öt évben a ko­rábbi fél évtizedes időszakhoz képest megduplázódott, és elérte a húszmilliárd rubelt. Francia szempontból az együttműködés nagyságrendjét érzékelteti, hogy a szovjet megrendelések háromszázezer francia dolgo­zónak biztosítanak munkát. N­yilvánvaló, hogy a két ország számos nemzet­közi problémát — és különösen azok okait — másképpen ítéli meg. Ez azonban a múltban sem lehetett, és most sem lehet akadálya annak, hogy a közeledési lehetőségeket keressék — nemcsak, egymás kölcsönös hasznára, hanem európa és a világ javára is. Harmat Endre Lubomir Strougal kitüntetése Kádár János a prágai vár dísztermében átadta Lubo­mir Strougalnak a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést, amelyet az Elnöki Ta­nács hatvanadik születés­napja alkalmából adomá­nyozott a csehszlovák kor­­mányfőnek. A magas kitüntetés át­adásakor mondott beszédé­ben Kádár János emlékez­tetett arra, hogy a magyar— csehszlovák együttműködés fejlődésében meghatározó szerepet töltenek be a cseh és a szlovák kormány tag­jai, s különösen kimagasló­ak Lubomir Strougalnak, a csehszlovák szövetségi kor­mány elnökének érdemei, amelyeket a szocialista or­szágok egységének erősítése, valamint hazánk és Cseh­szlovákia testvéri barátsá­gának, sokoldalú együttmű­ködésének elmélyítése terén kifejtett tevékenységével szerzett. Válaszában Lubomir Strougal köszönetet mon­dott a magas elismerésért, és kijelentette, hogy ez továb­bi ösztönzést jelent számá­ra a két ország együttmű­ködése és testvéri barátsága erősítése érdekében kifej­tendő további munkához. A kitüntetés átadásán je­len volt Gustáv Husák, va­lamint a CSKP KB elnök­ségének tagjai, a KB titká­rai és a titkárság­­tagjai, va­lamint a Kádár János kísé­retében levő Szűrös Mátyás és Kovács Béla, hazánk prá­gai nagykövete. Gustáv Husák ebédet adott Kádár János és kísé­rete tiszteletére, amelyen részt vettek a csehszlovák párt- és állami élet vezető képviselői. ifj Kádár János a délutáni órákban látogatást tett a prágai magyar nagykövetsé­gen, ahol szívélyes légkörű beszélgetést folytatott a dip­lomáciai képviselet vezető beosztású diplomatáival. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este haza­érkezett Prágából. SZKP KB - Minisztertanács Közös határozat Közös határozatban hagy­ta jóvá a közfogyasztási cik­kek termelése és a szolgál­tatások fejlesztésének az 1986-tól 2000-ig tartó idő­szakra szóló komplex prog­ramját­­az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa. A progra­mot ezt megelőzően áttekin­tette és jóváhagyta az SZKP KB Politikai Bizottsága. A közös határozat a leg­fontosabb feladatként az áru­termelő ágazatok gyorsított fejlesztését, a fizetett szolgál­tatások szerteágazó hálózatá­nak kiépítését jelöli meg. Megszabja, hogy a feladatok végrehajtásába be kell von­ni a különböző vállalatokat, termelési egyesüléseket és szervezeteket, függetlenül azok profiljától, vagyis be kell vonni a népgazdaság minden ágazatát. A határozat előirányozza a szocialista országokkal megvalósuló együttműködés további fejlesztését és elmé­lyítését a közfogyasztási cikkek termelése és kölcsö­nös szállítása területén, to­vábbá az ilyen áruk előál­lításához szükséges nyers­anyagok, anyagok, részegy­ségek és alkatrészek, beren­dezések szállításában, vala­mint a szolgáltatási szférá­ban. Ugyancsak előirányoz­za a tudományos-műszaki együttműködés hatékonysá­gának növelését az újfajta termékek gyártása megszer­vezésében és bevezetésében, korszerű technológiai folya­matok kidolgozásában és al­kalmazásában, korszerű gyártórendszerek, gépek és berendezések előállításá­ban. Japan nem lep ki az UHIESCO-böl Japán nem lép ki az UNESCO-ból, a kormány döntése értelmében válto­zatlanul tagja marad az ENSZ nevelésügyi, tudomá­nyos és kulturális szerveze­tének. Hétfői tokiói bejelen­tés szerint ugyanakkor a szigetország továbbra is tö­rekszik a szervezeten belül általa szükségesnek tartott reformok előmozdítására. E bejelentésnek különös súlya van annak fényében, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol szövetsé­gesére az UNESCO-ból tör­ténő kilépés érdekében. Döntését bejelentve a ja­pán kormány hangoztatta, hogy az UNESCO október 8-án nyíló szófiai közgyűlé­sen­­fokozni kívánja erőfe­szítéseit a reformok kiesz­közléséért. Husszein Washingtonban Reagan elnökkel tárgyalt hétfőn Washingtonban Hus­­­szein jordániai király. A tárgyalások küszöbén jelen­tette be az amerikai elnök, hogy a washingtoni kor­­­mány hajlandó teljesíteni Jordánia fegyverszállítási kérelmét, s mintegy másfél milliárd dollár értékű kor­szerű fegyvert, egyebek kö­zött harci repülőgépeket, légvédelmi rakétákat bocsát Husszein rendelkezésére. Scultz amerikai külügy­miniszter egy vasárnapi te­levíziós nyilatkozatában méltatta Husszein királynak azt — az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszé­dében elhangzott­­ kijelen­tését, hogy hajlandó közvet­len tárgyalásokra Izraellel. A miniszter szerint logikus lenne, hogy egy ilyen tár­gyaló küldöttségben a pa­lesztinok képviselői is részt vegyenek. Heves harcok Triplán Az észak-libanoni Tripoliban változatlan hevességgel foly­nak a harcok. Képünkön: az összecsapások egyik pillanata. Losonczéi Pál Zimbabwében tárgyal (Folytatás az 1. oldalról) ketek, s a termelés a nyug­talan belbiztonsági helyzet miatt nehézségekbe ütközik, hasznos gazdasági-kereske­delmi partnernek kínálko­zik. Évi devizafeltétele — túlnyomó részét az olaj­kincsnek köszönhetően — kétmilliárd dollár, és ebből fogyasztási importjára hoz­závetőleg 600—800 millió dollárt szánhat. A magyar— angolai gazdasági kapcsola­tokról már az eddigi ta­pasztalatok alapján is el­mondható, hogy kölcsönösen előnyös. Angola még a je­lenleginél is vonzóbb gazda­sági és kereskedelmi part­nere lehet Magyarországnak, ha majd a külső agressziót és a belső ellenség támadá­sait sikerül megszüntetni, s a nyersanyagokban gazdag (például jelentős gyémánt­kincs) országban a termelés zavartalanná válik. it Losonczi Pál, hétfőn négy­napos hivatalos, baráti lá­togatásra Harareba érkezett Canaan Sodindo Babana, a Zimbabwei Köztársaság el­nökének meghívására. A délkelet-afrikai ország füg­getlenné válása óta nem járt itt magyar vezető, míg Ro­bert Mugabe miniszterelnök 1983. májusában járt már hazánkban. Harare nemzet­közi repülőterén Canaan Banana elnök, Robert Mu­gabe miniszterelnök és más állami vezetők fogadták Lo­sonczi Pált és hivatalos kí­séretét, amelynek tagjai: Villányi Miklós, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi ál­lamtitkár, Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes, Hor­váth Ottó egészségügyi mi­niszterhelyettes, Németh Je­nő, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának álta­lános elnökhelyettese, Szé­kács Imre, a TESCO vezér­­igazgatója és Várkonyi Jó­zsef, hazánk hararei nagy­követe. A repülőtéri fogadáson a hagyományoknak megfelelő­en 21 díszlövés hangzott el. Losonczi Pál megszemlélte a tiszteletére felsorakozott díszegységet, majd elhang­zottak a himnuszok. Két fe­kete és egy fehér kislány vi­rágfüzérrel kedveskedett Losonczi Pálnak. Mint az afrikai út első állomásán, Angolában, a hararei repü­lőtéren is, népitáncosok ad­tak elő műsort. Losonczi Pált az állami vendégházba szállásolták el. Losonczi Pál délután udva­riassági látogatást tett Ba­nana államfőnél az elnöki rezidencián. Este a közel 760 ezer la­kosú főváros, az egykori Salisbury központjában, az elegáns Meikles hotelben Banana díszvacsorát adott a magyar államfő tisztele­tére. A zimbabwei politi­kai, gazdasági élet közel száz személyiségét hívták meg. A díszvacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. Az elmúlt öt év összeg­zésére, a szakszervezeti munka gondjainak, felada­tainak elmondására kérte munkatársunk a Vas me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat négy szakszervezeti tisztségviselőjét: Kővári Er­nőt, az szb elnökét, Palkó József és Gajda Sándor fő­bizalmit, valamint Szilágyi Zoltán bizalmit. — Hogyan ítélik meg az eltelt öt esztendőt? Mi­lyen volt a szakszervezeti munka ezen idő alatt? — K. E.: — Eléggé szét­szórt területű vállalat a miénk. Van tizenkét üzem­­mérnökségünk, ezekből hat vidéken, Celldömölkön, Kör­menden, Kőszegen, Sárvá­ron, Szentgotthárdon és Vas­váron található. Amikor 1980-ban megválasztottuk a kibővült hatáskörű bizalmi­akat, gondunk volt arra, hogy olyan embereket vá­lasszunk meg, akik tudnak az emberek között mozogni. Kezdetben nemcsak a ki­bővült jogok gyakorlása mi­att voltak gondjaink. Né­hány csoportban amolyan „nagyhangú” embereket vá­lasztottak bizalminak. Róluk később kiderült, hogy al­kalmatlanok a tisztségre, csak hőbörögni tudnak, va­lódi érdekképviseletet nem látnak el. Őket aztán visz­­szahívta a csoport. Úgy em­lékszem, legtöbbször a bé­rezés és a tervkészítés kö­rül voltak heves viták. Tu­dom, nem sok munkahelyen éltek a bizalmiak a vétó­joggal, azért említem: ná­lunk előfordult. Felügyeleti szervünk, a megyei tanácsa olyan besorolási nomenklatát­­úrát adott ki, amely hát­­­­rányosan érintette a dolgo­zóinkat, főként a takarító­kat. A bizalmiak javaslatá­ra vétóztunk, sikeresen. Azt mondhatnám, az eltelt öt év alatt sikerült jó bizalmi hálózatot kialakítani a vál­lalatnál, csak kezdetben voltak nehézségeink. P. J.: — Én a csatorna üzemmérnökségen dolgozom. Az eltelt öt évben legnehe­zebbnek a középszintű ve­zetők véleményezését tar­tottam. Kezdetben több do­logban nem értettem egyet a főnökömmel, ő meg ne­hezen vieslte el, hogy más is beleszól, teszem azt a bé­rek megállapításába. De vol­tak ilyen gondok másutt is. Később a „főnökök” közül jónéhányan belátták: jobb, ha kikérik a véleményün­ket, hasznukra válhat. Ezt a vezetőnk véleményezésé­nél el is mondtam, hozzá- 1985. október 1. Kedd

Next