Vas Népe, 1986. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

Expressz Kr Losoncai Pál, az El­nöki Tanács elnöke Ma­laysia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Sultan Iskan­­dar uralkodót. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke ebből az al­kalomból dr. Mahathir Mohamad malaysiai mi­niszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. K­ Czinege Lajos minisz­terelnök-helyettes veze­tésével vasárnap állami küldöttség utazott Tripo­­liba a líbiai forradalom 17. évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepsé­gétre. Bár Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság­­El­nöki Tanácsának elnöke (Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban kö­szöntötte Moamer el- Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Gyilkos ló A kameruni gázszivárgás halálos áldozatainak száma az újabb összesítések szerint 1746, s 437 sebesültet ápol­nak a kórházakban — jelen­ítették be pénteken Genfben, az ENSZ segélyösszeh­ango­ló irodájában. Az afrikai or­szágban Paul Biya ellnök rendeletére szombaton nem­zeti­­gyásznapot tartanak. A­­természeti csapás körzeté­ben, a Nios-t­ónál a katonai alakulatok tömegsírokba te­metik az áldozatokat, hogy megakadályozzák a járvá­nyok kitörését. A legtöbb gondolt az elhullott állatok okozzák. Pénteken azonban ismét megjelentek a dögke­selyűk a Nips-tó környékén, remélhetőleg gyorsan elta­karítják a tetemeket és ez­zel döntő szerepük lehet a járványok megakadályozá­sában. Henry Moore meghalt Nyolcvan­nyolc éves korá­ban vasárnap elhunyt Hen­ry Moore, napjaink egyik legnagyobb szobrászművé­sze. Mutth Hadlham-i laká­sán, álmában érte a halál. 2 Finnország gyászol Meghalt Urho Kekkonen Vasárnapra virradóra éle­tének 86. évében el­hunyt Urho Kekkonen, egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, otthonában érte a halál. A finn hírügynökség rövid je­lentése szerint a halál köz­vetlen oka agyi vérkeringé­si zavar volt. Finnországban nemzeti gyászt rendeltek el. Kekkonen 1900. szeptem­ber 3-án született. Huszon­öt éven át, 1956 és 1981 kö­zött volt Finnország köztár­sasági elnöke. Nyolcvanegy éves korában, 1981. októbe­rében egészségügyi okokból lemondott tisztségéről. Urho Kekkonen so­kat tett azért, hogy Észak-Európa atomfegyvermentes övezet legyen, ő volt az 1975. évi helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekez­let házigazdája. Tevékenyen kivette részét a finn semle­­­gességi politika megterem­tésében és abban, hogy jó­szomszédi viszony jöjjön létre hazája és a Szovjet­unió között. Kekkonen legfontosabb külpolitikai célja a bizalom megteremtése és megszilár­dítása volt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban —­­hangoztatta vasárnapi tele­víziós beszédében az utód, Iv­anno Koivisto államfő. Mint mondta: erre épülnek Finnországnak a nyugati államokhoz fűződő jó kap­csolatai is. A finn—szovjet kapcsolatok szorosabbá vá­lása hosszú évekig gyanak­vást keltett Nyugaton a finn külpolitikával szem­ben. Ezeket Finnország kö­vetkezetes munkával igye­kezett eloszlatni. A finn politika nemzet­iközi tekintélyének történel­mi elismerése volt 1975 nya­ra, amikor Helsinki vált az európai enyhülés „fővárosá­vá”. Budapest és Helsinki kö­zött természetesen nem ez volt az egyetlen politikai kötelék Kekkonen idejében sem. Urho Kekkonen min­dig tudatosan ápolta a ma­gyar—finn rokonságot, de ezt nem a régmúltba réve­­dezően tette. A két ország számára e történelmi kapocs alapot nyújtott egy szocia­lista és egy tőkés berendez­kedésű állam addig ritka­ságszámba menő jó viszo­nyának kiépítésére és erő­sítésére. Ezt jelezték ma­gyarországi látogatásai is, 1963 és 1976 között többször is volt hazánk vendége. 1981-től, amikor egészségi okokból lemondott és visz­­szavonult, magánemberként élt korábbi elnöki reziden­ciáján. Utódjául Mario Roivistot választották meg, nagy többséggel. Az ország első szocialista párti állam­fője hűséggel munkálkodik tovább elődeinek külpoliti­kai művén. Szovjetunió—USA Elmaradt a tv-vita Az Egyesült Államok el­utasította azt a szovjet ja­vaslatot, hogy a két ország magas rangú­­tisztségviselői­nek részvételével folytassa­nak nyilvános tévé-vitasoro­­zatot. A lemondást pénteken jelentette be Washingtonban Charles Redman, a külügy­minisztérium szóvivője. Az amerikai kormány „időzíté­si” problémákkal indokolta a döntést. A szovjet központi tele­vízió korábban azt javasol­ta az amerikai NBC­­tévétár­saságnak,­­hogy olyan fontos témákról, mint a szovjet— amerikai viszony, leszerelé­si kérdések, illetve a kölcsö­nös megértés és együttmű­ködés problémái, folytassa­nak vitát a két ország ve­zető tisztségviselői. Az amerikai fél képvisele­tében George Scultz kül­ügyminiszter, William Crowe államtitkár,­ Max Kampel­­man, az Egyesült Államok­nak a genfi leszerelési tár­gyalásokon részt vevő kül­döttsége vezetője, valamint Edward Teller fizikus vett volna részt. A szovjet felet Eduard Sevardnadze külügyminisz­ter, Szergej Abromejev marsall, a fegyveres erők vezérkari főnöke, Viktor Karpov a fegyverzetellenőr­zési­­tárgyalásokat folytató szovjet delegáció vezetője, továbbá Jevgenyij Velihov akadémikus képviselte vol­na. Az NBC elnöke, L. Gross­­man szerint a kiválasztott amerikai tisztségviselők nem voltak hajlandók elfogadni a vitára szóló meghívást. Egyedül a hidrogénbomba „atyja” Edward Teller mon­dott igent. vas KEPE Időnként eltűnődöm raj­ta, vajon van-e jogom a háháborús nemzedékhez tartozónak számítani ma­gamat? A két-három év­vel idősebb fiúkat már rendszeresen becibálták „leventére”, a hat-hét év­vel öregebbek közül pedig nem egyet elragadott az Utolsó háborús hónapok esztelen mozgósításának örvénye. Engem az a pár év­es különbség és jószeren­csém volta­képp megóvott attól, hogy közvetlen szen­vedője, vagy akárcsak szemtanúja legyek a har­ci cselekményeknek, a bombázásoknak, a civil lakosság esztelen öldöklé­­sének­, és mindannak, ami­vel összekapcsolódik ben­nünk a háború fogalma. Mégis megannyi örökre be­rémivódott képet őrzök magamban a második vi­lágháborúról. És nem csu­pán olyan gyermekkori emlékek formájában, mint a házunk közelében 1939 ősz­én táborozó lengyel ka­tona-menekültek . 1941 nyarának keletre induló­­katonavonatai; három­­négy évvel később pedig a messzehordó ágyúk „sze­renádja”; a vízbelógó híd­roncsok; a deportálásból hazatérő csontváz embe­rek; a Budapesttől Bara­nyáig öt napon át­­tartó vasúti odüsszea. Ifjú és felnőttkorom megannyi utazása tovább szaporította emlékeimet iszonyú háborús roemen­­tókkal, s ha valamennyit lajstromozni próbálnám,­­idő és hely kevés lenne hozzá. A háború borzal­mai ott fészkelnek agyama­iban az egykori Sztálingrád centrumában „eredeti” formájában megőrzött úgynevezett Pavlov-ház emlékében — védői utol­só csepp vérükig, hóna­pokon á­t dacoltak a hit­lerista hódítói őrülettel. Megmaradtak a leningrádi piszlkarjovói emléktemető sok-sok hektáron át — szinte csatarendben — hú­zódó háborús sírjai képé­ben: az 1942-es volt a leg­népesebb évjárat. Egy kis­lány azóta múzeumi erek­lyévé vált iskolásfüzete akkor nagyon is jellemző tragédiát rögzített: azt, hogyan viszi el sorban az éhhajlál családjának vala­mennyi tagját. Utoljára őt magát is ... De elég a háborús em­lékekből. Ki-űri a maga módiján folytathatná köz­vetlen vagy közvetett él­mények szellemidtézésével a sort, de a múlt — a köl­tő szavaival élve — „csak példa legyen most”. A második világháború nem minden országban járt egyforma pusztítások­kal, s abban is nagy kü­lönbség volt, mely nép mekkora részt kényszerült vállalni a hitlerellenes ko­alíció terheiből. A megpró­báltatások és erőfeszítések oroszlánrésze kétségtele­nül a Szovjetunióra esett. Egy újabb világháború azonban nem egy bizonyos ország, egy adott térség biztonságát fenyegetné,­­hanem az egész emberi civilizáció létét. „Nem le­het szó valódi biztonság­ról, amennyiben az nem mindenkinek egyenlő és mindenre kiterjedő bizton­ság. Ha valaki másként gondolkodik, az illúziók világában, az önáltatás világában él” — mondotta erről az egyetemes, globá­lis felelősségről augusztus 18-i emlékezetes tévébe­szédében Mi­hadi Gorba­csov. Az SZKP KB főtit­kára ezt a gondolatot ké­sőbb az úgynevezett új­delhi Hatok (Argentína, Görögország, India, Mexi­kó, Svédország és Tan­zánia) vezetőihez intézett válaszlevelében továbbfej­lesztve hangsúlyozta: ma nincs fontosabb feladat, mint a nukleáris fegyver­­kísérletek beszüntetése. Aki ismeri a fegyverke­zés, az arzenálok megújí­tásának logikáját, annak kézenfekvő, miért éppen a nukleáris robbantások be­szüntetését nevezte a leg­sürgetőbb feladatnak a szovjet vezető. Ilyen rob­bantások nélkül elképzel­hetetlen a fegyverek új nemzedéke, nincs igazi előrelépés sem a támadó fegyverzet, sem a hírhedt „csillagháborús” fegyver­zet terén. Másfelől viszont az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet—amerikai megálla­podás­­kidolgozásának konkrét programja meg­teremthetné a kellő bizal­mat a két vezető hatalom közötti kapcsolatokban. Egy ilyen jelentős fegy­­verzetkorlátozási lépés ér­telmet adhatna egy idei szovjet—amerikai­­csúcsta­lálkozónak is, átfogó pozi­tív hatással lehetne a nemzetközi kapcsolatok egészére. Ezekben a napokban történelme eddigi legtra­gikusabb fejezetének kez­detére, a második világhá­ború kitörésére emlékezik az emberiség. Az idei esz­tendőt az ENSZ nemzet­közi békeévnek nyilvání­totta, szeptember elsejé­ről, a második világhábo­rú kitörésének napjáról pedig békenapként emlé­kezünk, meg. A békéért aggódó közéleti személyi­ségek kezdeményezésére ez év október 15—18. kö­zött Koppenhágában ta­nácskozásra ül össze a Béke-Világkongresszus. Mindezeknek az akcióknak az a céljuk, hogy a külön­böző országok és népek — társadalmi és politikai be­rendezkedésüktől függetle­nül — konkrét lépéseket tegyenek és sürgessenek a háborús vesz­ély elhárítása, az országok közötti biza­lom és együttműködés erősítése érdekében. A tömegmegmozdulások természetesen önmagukban nem tudják megfékezni a fegyverkezést, megakadá­lyozni a háború felé sod­ródást. De figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy ko­runk parancsa, az emberi élet megóvása, Földünk védelme. Ez pedig nem­zetközi összefogást sürget. Egyszerű emberektől és politikusoktól egyaránt korábban soha nem ta­pasztalt felelősségérzetet és önmérsékletet követel. Szász­ József Háborús emlékek a békeévben Hasszán felmondta II. Hasszán marokkói király felmondta a Lí­biával kötött egyesítési szerződést. II. Hasszán azzal in­dokolta a két éve kötött egyezmény felmondását, hogy a marokkói—izraeli megbeszélések líbiai bí­rálatának hangvétele sér­tette Marokkó „becsületét és méltóságát” és már „tűrhetetlen” volt Líbia „árulásnak” és az arab egység megsértésének minősítette II. Hasszán júliusi iszfaháni tárgya­lásait Simon Perasz iz­raeli kormányfővel. Tri­poli támogatta a marok­kói megszállás ellen küz­dő nyugat-szaharai fel­­szabadítási szervezetet, a POLISARIO Frontot. Földrengés Romániában A 12 fokozatú Mer­call i­­skála szerinti 7,8-as erős­ségű földrengés volt vasár­napra virradóra Romániá­ban. A bukaresti Szeizmoló­giai és Geofizikai Intézet hajnali jelentése szerint a földmozgás epicentruma a román fővárostól mintegy 180 kilométerre északra, Vrancea­ megyében volt. Bukarestben nulla óra 28 perc 55 másodperckor a Mercalli-skála szerinti 7-es erősségű földrengést mértek. Az Agerpres román hírügy­nökség jelentése szerint na­­­gyobb anyagi kárt nem oko­zott a földrengés. A bukarestiek többségét álmában érte a földrengés, amely a legerősebb volt az áldozatokat követelő és nagy anyagi károkat okozó 1977. márciusi katasztrófa óta. A lakásokban­­hevesen kilengtek a csillárok, he­lyenként elmozdultak a bú­torok, több helyütt megre­pedeztek a faliak, lehullott a vakolat. A román főváros lakói fegyelmezetten visel­kedtek, sokan felöltöztek és néhány órára elhagyták la­kásukat. Az utcákon reggel­re eltakarították a lehullott téglákat, köveket, vakolatot, betört ablaküvegeket. A földrengés nyomán nem történt személyi sérülés a bukaresti magyar kolónia tagjainak körében. A ma­gyar kiküldöttek és család­tagjaik épek, egészségesek. A bukaresti magyar nagy­­követség és kereskedelmi ki­rendeltség épületeinek fala megrepedt, a mennyezet dí­sz­ítő elemei megsérültek, sok helyütt lehullott a vakolat, a csempe. Több magyar kül­­szolgálatos lakásában, köz­tük az MTI bukaresti iro­dájában is anyagi károk ke­letkeztek. A földrengésről és követ­kezményeiről hajnal óta nem adtak ki újabb jelentést. Az élet néhány óra alatt nor­malizálódott , Bukarestben. A villany-, víz- és gázszol­gáltatás nem szünetelt, a tö­megközlekedési járművek ugyanúgy járnak, mint más­kor. ★ A romániai földrengés hatását a Szovjetunió egyes térségeiben is észlelték. A moldáviai Leovóban és Ra­guiban 8 fokos, Kisinyovban 7—8 fokos, Szu­mfaropolban 4 fokos, Moszkvában pedig 3—4 fokos erősségű föld­mozgást regisztráltak. ★ A Budapesti Szeizmológiai Obszervatórium műszerei augusztus 30-án, szombaton helyi idő szerint 23.30 óra­kor a Richter-skála szerint körülbelül 6,6 magnitúdójú földrengést regisztráltak. A vizsgálatok szerint a föld­rengés epicentruma Romá­niában volt. Hazánkban a lakosság a fővárosban és az ország keleti részén észlelte a földmozgást, de személyi sérülés nem történt és anyagi károk sem­­kelet­keztek. Kiadják a Heysel-dráma brit bűnöseit A belga igazságügyi szer­vek megelégedéssel vették tudomásul: Nagy Britannia kiadja az­t a 26­­liverpooli szurkolót, aki felelős az 1985. májusában a­­brüsszeli Heysel-stadionban lezajlott, s 39 ember halálát okozó drámáért.. A 26 brit huligánt Belgiumban „csoportosan elkövetett erőszakos cselek­mények és nem szándékos emberölés” vádjával állítják bíróság elé. A belga lapok szerint Nagy-Britannia döntésében szerepet játszanak a brit labdarúgó-szurkolók újabb súlyos­­garázdaságai,­­továb­bá a szégyen, amit ezek az elemek az országra és az Angliából elindult sportágra hoznak. Végkiárusítás, avagy a „A választás, a verseny, természetesen nem élet­halálra szól.” (Idézet az 1985-ös szépségverseny programfüzetéből.) — Volt egy londoni meg­hívása is a Csab­ának, két hét alatt nem tud­ták elin­tézni a vízumot. Vagy itt volt a párizsi meghívás a magyar szépségki­r­ál­y­n­őn­ek címezve, a Média állítólag arról sem tudott semmit. A végén amikor már láttuk, hogy itt mit folyi­k, egysze­rűen nem tudtuk hogy mit csináljunk. Barátok, pesti ismerősök, akik tényleg ön­szántukból jelentkeztek, hogy segítenek, olyan em­berek, akiket­­ meg se mer­nénk szontani, adták a ta­nácsot, hogy hát ezt nem lehet hagyni, ez felháborító, amit Csillával csinálnak. A végén az volt, hogy utaz­zon Csiflla, vigyázzon ma­gára, és ne törődjön semmi­vel, mert az életbe ezekre a helyeikre el nem jut és tegye a kötelezettségét, ne törődjön semmi mással. Nincs meg a kairói útja sem. Az újságok ismét olyan jóindulatúak voltak, hogy hírt adtak arról, hogy kéjutazásra hívta meg az a fiatalember Csállát. A kö­vetség , értesítette­­ ott kint a férfit Kaimban, hogy mi­ket írnak a magyar lapok, és ő ekkor visszalépett az ajánlattól. A Média nem volt vele hajlandó tárgyal­ni. Ő az akkor még isme­retlen győztesnek ajánlotta fel reklámfogásból és a ma­gyarok iránti tiszteletből ezt a lehetőséget. Csilla, és az ügyvédünk dr. Vörös Ta­más felkeresték együtt a Hyatt szállóban ezt a Tarek urat, és elbeszélgettek ve­le. Azt mond­ta az úr, hogy amennyiben Csállla úgy dönt, hogy nem jön ki, ak­kor ezer dollárt, amit a Mé­diánál letétbe helyezett, azt a Csálláinak odaadja. Mikor ezt a pénzt kerestük, akikor azt mondták a médiások, hogy ezt ajándékba adta Tarek úr a Médiának rek­lámcélokra. — Ezt követően jött Mál­ta, az európai verseny? — Igen. Felmentem a Médiához, mert ez ügyben néma csend volt mindenhol. Felmentem megkérdezni, mi ebben az egészben a mi kö­telezettségünk. Miit kell csi­nálnunk, hogy a Csilla ki­jusson Máltára. — Ez a győztes nyeremé­nye volt, ugye? Móriánné elém teszi az első, fel­szabadulás utáni magyar szépségverseny programfüzetét. „Az első helyezett képviseli hazánkat a bécsi El Dorádó üdülő­centrumban a „Miss Euró­pa” választáson és meghí­vottként r­észt vesz a „Miss Universe” villágszépségver­­senyen, különdíjként pe­dig egy hétig a kairói Hyatt Szálloda vendége l­esz.” Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Molnár Csilla csak az első nyereményből „része­sült”, hogy a többiből mi­ért nem, az rejttély.­­ Azt mondták vegyek egy cipőt, kell járni szolá­riumba, meg kell­­ tanulni sminkelni, ők pedig meg­ígérték, hogy felöltöztetik a Csillát. Egyetlenegy ruhát kapott a Divatintézettől, de 1986. szeptember – Hétfő

Next