Vas Népe, 1986. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
Elkötelezetten, felelősséggel Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényről Szeptember elsején lép életbe az Országgyűlés által márciusiban elfogadott sajtótörvény. Ennek kapcsán kért interjút Bányász Rezső államtitkáritól, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökétől az MTI munkatársa. — Fél esztendő múltán hogyan értékelhető a sajtótörvény szakmai és társadalmi fogadtatása, növelte-e a magyar tájékoztatás nemzetközi tekintélyét? — A sajtótörvényt mindenekelőtt a szocialista demokráciatovábbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasztalat, hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a Világ dolgairól szedő i bőséges, eligazító jellegű tájékoztatást, a szőkébb és tágabb környezetünk történéseiről, eseményeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A közvélemény — mint az olvasói levelek sokasága, képviselői,tanácstagi fogadóórákon, s más alkalmaikkor kinyilvánított állampolgári vélemények jelzik — egyetértéssel fogadta a sajtótörvény megszületését. A megjegyzések arra is rámutatnak: a lakosság fokozottabban érzékeli és értékeli, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, eredményeinket és nehézségeinket. Elismeréssel szólnak arról, hogy a tömegtájékoztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, riport a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb-nagyobb közösségeket, egyes gyárakat, ágazatokat, vagy az egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. Rendkívül nagy nemzetközi visszhangja is volt a sajtótörvénynek. Úgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze eszmei-politikai elkötelezettsége szerint — új törvényünkkel. Nemcsak a szocialista országokban találkozhattunk sok, pozitív kommentárral, hanem másutt is, ahol adnak az írott szó hitelére. Voltak persze olyan megjegyzések is, amelyek valamiféle, sehol sem létező „abszolút demokráciát” és „abszolút sajtószabadságot” kértek számon a törvénytől. Mégis, egészében úgy látom, hogy törvényünk határainkon túl is egyértelműen növelte a magyar sajtó rangját, hitelét. — Ön parlamenti felszólalásában sem titkolta: a paragrafusok formálódásakor, az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontakozott ki. Véleménye szerint a végül iselfogadott törvény miként segíti majd a tájékoztatáspolitika gyakorlatának fejlődését? — Elsősorban a kormányzati szerveik, az intézmények, vállalatok, azaz: az informátorok felvilágosítási kötelezettségéről szólnék itt. Nem titok, hogy a törvény előkészítésekor sokan aggályoskodtak, mások őszintén aggódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon, olyan információkat, tényeket, adatokat, álláspontokat is nyilvánosságra hoz, amelyek voltaképp valamely intézmény, szerv belső titkai, s amelyeknek közzététele itthon vagy külföldön hátrányos helyzetbe hozhatna például egy vállalatot. Magától értetődő, hogy az alapvető atársadalom összérdeke, ez felette áll mindenrészérdeknek. De a törvény elismeri a tájékoztatás terén is a kisebb közösségek és az egyén érdekeit is. A sajtótörvény határozottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű információk megszerzéséhez és közreadásához. A felvilágosítás megtagadására a törvény kizárólag állami és vállalati titok védelme címén ad felhatalmazást. Néhányszor mégis megkísérelték minden elfogadható indok nélkül megtagadni a felvilágosítást, elkendőzni a valóságot. Szerencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Külön is szeretném aláhúzni, hogy nincs semmiféle indokolatlan korlát, talmi lista atájékoztatásban. Elkötelezetten, felelősséggel bármiről írhat a sajtó. Mindenkor határozottan, szigorúan fellépünk, ha az újságírót — önérdekből — megfosztják az információtól, vagy félretájékoztatják, de következetesek leszünk a felelősségrevonásban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait. — A sajtótörvény nem rendelkezhet tételesen a sajtójog egy sor időszerű — ha tetszik: napi — kérdésében. Készülnek-e a Minisztertertanács Tájékoztatási Hivatalában e témakörökben eligazító végrehajtási rendelkezések? — A sajtótörvény olyan jogokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amelynek rendelkezései közvetlenül azonnal hatnak. Tartalmazza az alapvető rendelkezéseket, míg a részletszabályokat a végrehajtási rendeletek és más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg. A törvénynyel egyidőben, az abban kapott felhatalmazásnak megfelelően —többek között — négy államtitkári rendelkezés is készült a Tájékoztatási Hivatalban. — Az első, vagyis az időszaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére ésmegszüntetésére, illetve szüneteltetésére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként időszerű volt jogszabállyal rendezni a helyi stúdiók, ismertebb nevükön a kábeltelevíziók működését is. Lényege az, hogy ha helyi politikai, gazdasági és kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítottak a szükséges feltételek is, akkor nincs akadálya az alapításnak. A harmadik, a szerkesztőségek vezetőinek jogállásával foglalkozó rendelkezés a korábbiaknál még egyértelműbben leszögezi, hogy a főszerkesztők, a felelős szerkesztők a szerkesztőségek igazi gazdái. Személyükben felelnek a „lap alapítója által meghatározott célok, szerkesztési elvek megvalósításáért, a lap teljes tartalmáért”. A negyedik rendelkezés az újságíró alkalmazási feltételeiről szól, s a hivatás, a szakma gyakorlásához nélkülözhetetlen követelményeket taglalja — a színvonal, a mérce emelésének igényével. — Véleménye szerint a sajtó — most már törvény által is — kibővített mozgástere növeli-e a tájékoztatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérzetét? — A törvény nem csak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —, hanem a népnek a tájékoztatáshoz való jogát is magában foglalja. Kodifikálja az újságírók jogait és kötelességeit, előírja a felvilágosítási és válaszadási kötelezettséget is. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlásához: nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékoztatás lehetőségeit. Meggyőződésem ,hogy a lapok, az MTI, a rádió és a televízió szerkesztőségeinek vezetői, a rovatoknak határozott arculatot adó újságírók most még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hitelüket az olvasóik, a nézők, a hallgatók előtt. Sajtónk egy felnőtt nép felnőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhelyeinek élén felelős szerkesztők, szakmájuk felkészült mesterei állnak. Így hát minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy a sajtótörvény széles körűen érvényesüljön, tájékoztatásunk megfeleljen fontos társadalmi küldetésének. szépségkirálynő halála (5.) nem volt választék, hanem ami maradt egy divatbemutató után, s amit mások nem vittek el. Végül a pesti barátaink, nem mondom meg honnan, szinte úgy lopkodták össze a megfelelő holmit, több tízezer forintot érő ruhákat. Közölte velünk a Fodros, hogy kell vinni akoronát is. Hetvenezer forint az eszmei értéke ennek a koronának, a lányom tele lesz csomagokkal, hová teszi, mit csinál vele? A Fodros azt mondta, nem baj, majd viszi az ölében, mindegyik lány vinni fogja. A korona most ott fekszik Csilla ágyán, a gyászszalagos kép előtt. A Fabulissimo, a korona készíttetője, részvétnyilvánító levelében lemondott az eredetileg vándorkorona jogáról és azt a gyászoló családnak adományozta. — Málta előtt Münchenben töltöttek három napot mivel állítólag ott gyülekeztek és próbáltak a lányok a versenyre. Szerettem volna tudni a pontos programjukat, hogy melyik szállodáiban fognak megszállni, mert mi igyekeztünk egy olyan embert biztosítani, aki mindenféle szempontból megfelel és vigyáz a lányunkra, odafigyel a sminkre, az öltözködésre, egészen egyszerűen rá. Olyan üzletasszony ment volna vele, aki egyben tolmácsolni is tud, perfekt német, angol, a divatszakmában jártas, s tudtam erre az emberre rábízhatom a lányomat. És nem engedték, de még a szállodát sem mondták meg, ahol a lányom megszállt, úgy tudtam meg kint élő ismerősöktől. Kértük, hogy a kint élők, akik ilyen szakmában vannak, figyeljenek oda Csillára. Várták is a repülőtéren, elbeszélgettek vele, szerződést ajánlottak neki, olyan kikötéssel, — mert a Fodros is ott volt, — hogy a Médiát kizárva, mert ez az ember, mondták, tárgyalóképtelen. Ez a háromnapos müncheni program abból állt, hogy éjjel kettő-háromig divatbemutatón vettek részt, fotózták őket, show-műsoruk volt, tíz fillért nem kapott a Csilla. S azt is megtudtam, hogy óriási pénzeket akasztottak le ezért a három napért, nem tudom azt hogy a Média, de valaki biztosan, lehet, hogy az osztrák cég, de hogy a Média semmit sem kapott, azt nem tudom elképzelni. Később az is kiderült, hogy a Média megbeszélte valakivel, hogy ne csináltassanak koronát, majd a Molnár Csillával kivitetik a Fabulissimus koronát, s azzal majd megkoronázzák az Európa szépét. A Csilla mit várt a versenytől? — Úgy engedtem el a lányomat, hogy tedd meg a kötelességedet ne felejtsd el, hogy magyar vagy és érezd jól magad. A telefonban is azt mondta, hogy anyuka gyönyörűek a lányok, úgyse nyerek. Az nem érdekelte, hogy napidíjat sem kapott, pedig járt volna neki, aki szolgálati útlevéllel kimegy, mindenkinek jár. Megérdeklődtük. A" Csillát, amikor hazajött bántotta az is, hogy ott kint voltk pénzügyek, mások a kütöttségből annyit vásároltak, amennyi pénzt nem is vihettek ki. A férjem BC számlájáról sikerült a legutolsó órában szereznünkkétszáz márkát, azzal ment ki Csátiig. Amikor utólag telefonon rákérdeztünk a tolmácsra, hogy ő kap-e napidíjat, bevallotta, hogy igen, kap. S a Csilla miért nem? Mert azt mondta a Fodros, hogy csak annak jár, akinek ő ad. S amikor azt is megkérdeztük, mennyit kapott, azt felelte, ne haragudjak nem mondja meg, mert ő is a Magyar Média alkalmazottja. Máltán meghívta a Csillát dr. Fodros István egy italra, Csilla elfogadta. Két nap múlva szólt, hogy Csilla tartozol nekem az ital árával. (Folytatjuk) Halmágyi Miklós Fotó: Benkő Sándor „Ne felejtsd el, hogy magyar vagy, és érezd jól magad!” 1986. szeptember 1. Hétfő Felújítva Éppen egy éve foglalkoztunk a képen immár felújítva látható épülettel. Szombathely egyik zöldövezetének kapujában, a Gagarin úton, a termálfürdő szomszédságában áll az újra illemhellyé alakított kis ház. Tavaly szeptemberben azt javasoltuk, hogy a funkcióját vesztett épület sorsáról ideje lenne dönteni: maradjon és csúfoskodjon-e így tovább, vagy bontsák le. Nos, a szép környezetet már nem rontja, megújult, ismét használható. Dicséret illeti a Fedett Uszoda karbantartó brigádját, akik a munkát elvégezték s köszönet jár az IKV-nak is, ők is adtak hozzá anyagokat. Eltűnt tehát az utolsó rozsdafolt is a zöldövezet kapujából.. (gy. z.) Fotó: N. J. mmm Sorshelyzetek Sorshelyzetek címmel 10 részes dokumentumsorozat kezdődik a rádióban szeptember elsején. A politikai adások főszerkesztőségének új műsora a közelmúlt magyar történelmének mintegy másfél évtizedes korszakát, a szocialista építés első időszakát idézi fel neves személyiségekkel folytatott interjúkkal. Az 1948. és 1963. közötti évek jelentős eseményeit, sorsfordulóit a társadalmi-politikai közélet legkülönbözőbb posztjain álló kortársak visszaemlékezései során más-más oldalrólVilágítja meg a sorozat. A személyes hangú beszélgetések alkalmával a riportalanyok — Apró Antal, Bisztou Béla, Nagy Tamás, Grósz Károly, Horváth Márton, Nann György, Marosán György, Barcs Sándor, Rényi Péter és Benke Valéria — nemcsak a politikai események hátterét, hanem saját tapasztalataikat, szubjektív élményeiket is felelevenítik, átfogó képet nyújtva e korszak ellentmondásokkal teli világáról. A Vámos György szerkesztésében készült, félórás interjúkból álló sorozat riporterei: Rapcsányi László, Mester Ákos, Bölcs István, Szemke László, Farkas Zoltán és Zeley László. A Sorshelyzetekben szó lesz egyebek között az ellenforradalmat megelőző időszakról, az 1956-os esztendő eseményeiről, valamint a kibontakozó konszolidáció legfontosabb állomásairól. A sorozat első adásában — szeptember elsején 21 órakor a Kossuth Rádióban — az Apró Antallal készült interjút hálálhatják az érdeklődők. E műsor bevezetőjében Szabó Bálint történész szól az „50-es évek” immár fogalommá vált kifejezésének nemzetközi és hazai értelmezéséről. A hetente három alkalommal jelentkező műsor utolsó részét szeptember 22-én sugározzák. (—) ii Ahogy a diák látja (Lakatos Ferenc karikatúrája) VOS NÉPE 3