Vas Népe, 1986. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

2 vns NÉPE | Megteremteni a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerét Várkonyi Péter beszéde az ENSZ-közgyű­lésen A magyar külügyminiszter ENSZ-közgyűlésen kedden el­hangzott felszólalásában emlékezett arra, hogy egy évvel ez­előtt, az ENSZ fennállásának 40. évfordulóján átfogóan ér­tékelték a szervezet több évtizedes tevékenységét, és a nem­zetközi politika rendszerében betöltött szerepét.­­ Az a tény, hogy ez alkalomból a tagállamok, köztük a Magyar Népköztársaság képviselői egybehangzóan megerősítették el­kötelezettségüket az ENSZ Alapokmányában foglalt elvek és célok iránt — mondta egyebek között —, véleményem szerint mind a jelen közgyűlés, mind a jövő szempontjából nagy je­lentőségű. A Magyar Népköztársaság kormányának meggyőződése,­­hogy a világszervezet előtt ma nagy feladatok állnak. A jövő nemzedékeinek megó­vása a háború borzalmaitól ma a nukleáris háború meg­akadályozását, az emberiség egészének megmentését, lé­tének fenntartását, az em­beri civilizáció megőrzését jelenti. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris háború el­kerülhető, s ebben az ENSZ jelentős szerepet játszhat. De küldetését a világszervezet továbbra is csa­k akkor tel­jesítheti, ha a tagállamok az alapításakor meghirdetett el­vek és célok által meghatá­rozott úton haladnak. Ne­künk az egyenjogú, gyü­mölcsöző együttműködés út­ján kell haladnunk, hogy A Magyar Népköztársaság kormánya úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi világhely­zet az ENSZ minden tagál­lamától fokozott erőfeszíté­­seket kíván, mert valameny­­nyi ország felelős azért, hogy­­minden tőle telhetőt megte­gyen az egész emberiség sor­sát veszélyeztető kedvezőtlen irányzatok megállítása és visszafordítása érdekében. E tekintetben kiemelkedő jelentőségű a világ sorsáért különleges felelősséggel tar­tozó nagyhatalmak tevé­kenysége. Ezért a nemzet­közi közvélemény üdvözölte a Szovjetunió és az Egye­sült Államok legmagasabb szintű vezetőinek egy évvel ezelőtt megtartott genfi ta­lálkozóját, amely bizonyos értelemben kiinduló pontja volt a szovjet—amerikai vi­szonyban és általában a vi­lágpolitikában azóta tapasz­talt néhány kedvező jelen­ségnek. Továbbra is nagy figyelemmel és várakozással kísérjük a két ország kap­csolatainak alakulását. A Magyar Népköztársaság kormányának őszinte meg­győződése, hogy a Varsói Regionális kérdésekről A regionális kérdések kap­csán Várkonyi Péter hang­súlyozta: ahogy egyetlen más állam, úgy Magyaror­szág sem lehet közömbös a­­tőle távoli földrészek, or­szágok helyzetének alakulá­sa iránt, hiszen azokat a nemzetközi helyzetben köz­vetve, kétoldalú kapcsolatai­ban pedig közvetlenül is ér­zékeli. Különös aggodalom­mal szólt a kialakult akut­­válsághelyzetekről, s kijelen­tette: bármilyen helyi, regio­nális konfliktus súlyosan ve­szélyezteti nemcsak az adott térség, hanem a világ béké­jét és biztonságát is. A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely a válsághelyzetek felszámolá­sát célozza. Meggyőződése, hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irányába vivő együttműködésnek, és nem a konfrontációnak kell jelle­meznie a regionális válság­­helyzetekről folytatott vitá­kat. Vonatkozik ez valamennyi regionális problémára, így a­­z ENSZ keretén belül az emberi jogok tárgyában lét­rejött nemzetközi egyezmé­nyeket méltatva a magyar külügyiminiszter kiemelte: Hazámban az emberi jogok érvényesülése és védelme az ország társadalmi rendszeré­nek egyik alapelve. A ma­érvényesülhessenek az Alap­okmányban megfogalmazott elvek. És éppen ezen elvek érvényesítésének szándéka, az azokban megjelölt ne­mes célok eléréséhez szüksé­ges korszerű feltételek meg­teremtésének igénye, a világ államai közötti kölcsönös egymásrautaltság ténye ve­zérelte kormányomat, ami­kor kilenc más tagország kormányával­ együtt levél­ben fordult az ENSZ főtit­kárához, és javasolta, hogy tűzzék napirendre a nem­zetközi béke és biztonság átfogó rendszerének meg­teremtését. Meggyőződésünk ugyanis, hogy korunkban egyetlen állam biztonsága sem garantálható mások ro­vására. Szerződés tagállamainak kez­deményezései a tömegpusz­tító fegyverek felszámolásá­ra az ezredfordulóig, vala­mint a hagyományos fegy­verek és fegyveres erők csökkentésére Európában jó alapot adnak ahhoz, hogy az egymással szemben álló szö­vetségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehető legalacsonyabb szinten való­suljon meg. A csökkentési folyamat beindítása érdeké­ben minden meglevő lesze­relési fórumot ki kell hasz­nálni, és egyetlen kölcsönö­sen elfogadható kompromisz­­szumos lehetőséget sem sza­bad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk ebből a szempontból is az atomkísérletekre több mint egy éve egyoldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet morató­riumot — mutatott rá a­­külügyminiszter. Mi úgy véljük, hogy a fegyverkezés megfékezésének sürgető kényszerét minden tagállam­nak át kell éreznie, és en­nek megfelelően kell csele­kednie az emberiség egésze, s saját népe érdekében is. közel-keleti válságra, amely­ben tartós és igazságos meg­oldást hozhat az ENSZ égi­sze alatt, minden érdekelt fél részvételével megtartan­dó nemzetközi értekezlet. Az iraki-iráni konfliktusra, amelynek valódi megoldása csak az immár hét éve tartó értelmetlen háború békés úton történő, haladéktalan befejezése esetén lehetséges. Az Afganisztán körül ki­alakult helyzetre, ahol meg­ítélésünk szerint az utóbbi időben megnőttek az ellen­ségeskedések megszünteté­sének esélyei. A délkelet­­ázsiai térség országainak kezdeményezései, erőfeszíté­sei azt a reményt táplálják, ■hogy a problémákat közösen megoldva, a térség a­­béke, az együttműködés és a sta­bilitás övezetévé válhat. Afrika politikai és gazda­sági gondjait elemezve hang­súlyozta, hogy azok is r­esz­­sze túlnőnek a földrész ha­tárain, és csak széles körű nemzetközi összefogással or­vosolhatós. Munk részéről társadalmunk­­politikai intézményeinek, jogalkotásának fejlesztése, a szocialista demokrácia­­fo­lyamatos kiterjesztése, va­lamint nemzetközi kötele­zettségeink teljesítése révén mozdítjuk elő az emberi jo­gok tiszteletben tartásának ügyét. Szeretném külön is hangsúlyozni, hogy kormá­nyom igen hasznos és építő jellegű együttműködést ala­kított ki a nemzetközi egyez­mények végrehajtását figye­lemmel kísérő nemzetközi testületekkel, s úgy véli, hogy az emberi jogok egye­temes érvényesülését nagy­ban elősegítené, ha minél­­több állam csatlakoznék ezekhez a szerződésekhez. Az emberi jogok egyete­mes érvényesítésének igénye természetesen magában fog­lalja a nemzetiségek jogai­nak biztosítását és védelmét is. Magyarországon a nem­zeti egység fontos alkotó ele­me az országban élő nem-A gazdasági együttműkö­dés és a politikai kapcsola­tok összefüggését elemezve szólt arról, hogy a világgaz­daság jelenlegi helyzete saj­nos nem ad okot derűlátás­ra. Ideje, hogy megkezdjük a nemzetközi gazdasági kap­csolatokat vezérlő demokra­tikus alapelvek valóra vál­tását, ami alapja lehetne a kölcsönös előnyökön nyugvó,­­megkülönböztetésektől men­tes, a kölcsönös bizalom, a megbízhatóság elvein és gya­korlatán alapuló rendszer­nek. A sokszor jelentős mér­tékben eltérő gazdasági, és ezen nyugvó politikai érde­kek folyamatos összeegyez­tetése szükséges ahhoz, hogy a világgazdaság és alkotó­elemei, a nemzetgazdaságok és gazdasági integrációk kedvező körülmények kö­zött, növekedésre­­ irányuló gazdaságpolitikát valósíthas­sanak meg. Hazámnak is alapvető ér­deke olyan világgazdasági környezet megteremtése, amely kedvező feltételeket biztosít a nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejlő­déséhez. Ez elősegítené gaz­dasági célkitűzéseink valóra váltását is — mondotta. Magyarország földrajzi helyzetéből, történelmi ha­gyományaiból és lehetőségei­ből adódóan különleges fi­gyelmet fordít Európára, amelyet tágabb szülőfél­hazánk érdekelt a helsin­ki folyamat továbbvitelé­ben, és mindent megtesz ennek érdekében. Ennek bi­zonysága a tavaly ősszel Bu­dapesten megtartott Kultu­rális Fórum sikeres lebo­nyolítása. Az együttműkö­dés fejlesztésének irányait illetően úgy véljük, hogy valamennyi részvevőnek a záróokmány egységes értel­mezésére, mindhárom kosár kiegyensúlyozott kezelésé­re, és az ajánlások széles kö­rű megvalósítására kell tö­rekednie. Bécsben, a semle­ges Ausztria fővárosában hamarosan megkezdődik a folyamat sorrendben harma­dik utótalálkozója. Őszintén reméljük, hogy ez jelentős állomása lesz a részvevő ál­lamok együttműködésének további elmélyítésében. Ebben az összefüggésben úgy véljük, szükségszerűvé és egyben lehetségessé vált, hogy Európa meginduljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szolgál­ni a Varsói Szerződés tagál­lamainak Budapesten meg­fogalmazott javaslatai az európai hagyományos fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentésének átfogó prog­ramjáról. Szeretnénk remél­ni, hogy a budapesti kez­deményezés eredményeként a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül ki, és ily módon hasonló jelentő­ségűvé válhat, mint az 1969. évi budapesti felhívás, amely földrészünk életében törté­nelmi eseményként értékel­hető helsinki értekezlethez vezetett e­zetiségek minden tekintet­ben egyenjogú részvétele a társadalom politikai, gazda­sági és kulturális életében. Létük és kollektív jogaik in­tézményes, demokratikus ke­reteinek garantálásával ál­lamunk a hazáinkban élő nemzetiségek önazonosság­tudatának fejlődését segíti — mutatott rá, hangsúlyoz­va, hogy a humanitárius, emberi jogi és szociális kér­désekben kialakult többol­dalú együttműködés további kibontakoztatása és erősíté­se jelentős mértékben hoz­zájárulhat az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer megteremtéséhez. dünknek tekintünk — je­lentette ki, s hangsúlyozta: Reménnyel töltenek el ben­nünket az európai biztonság és együttműködés folyamatá­nak több mint egy évtize­des tapasztalatai. Szólt ar­ról, hogy a fellobbanó fe­szültségek ereje és káros következményei valamelyest enyhültek az állam­közi kap­csolatokban, és a folyamat keretében született a közel­múltban fontos megállapo­dás Stockholmban a háború veszélyének csökkentéséről Európában. Európa értékes tapasztala­tokat szerzett a különböző társadalmi rendszerű, más katonai szövetségbe tartozó, valamint a semleges és el nem kötelezett államok bé­kés együttműködése, kölcsö­nös egymásrautaltsága és bizalomra épülő együttmű­ködése számos területén. E téren Magyarország is kitű­nő és gyümölcsöző tapaszta­latokra hivatkozhat. A har­mincöt részvevő állam kép­viselői által 1975-ben Hel­sinkiben aláírt záróokmány­ra az elmúlt évtizedben a kelet-nyugati kapcsolatok sajátos rendszere épült. E rendszer az évtized súlyos feszültségei közepette is bi­zonyította, hogy az érdekkö­zösség képes mindenfajta ellentétet, súlyos feszültséget és bizalmi válságot is tom­pítani. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, külkapcsola­­tait az ENSZ Alapokmányá­nak szellemében alakítja közvetlen célunk, hogy bel­ső építőmunkánkhoz a lehető­­legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biztosítsuk. En­nek megfelelően igyekszünk tevékeny részt vállalni a vilá­gbéke megóvását, a nem­zetközi biztonság erősítését célzó erőfeszítésekben, őszin­te együttműködésre törek­szünk politikai, gazdasági, emberi és minden más terü­leten is mindazokkal, akik erre valóban készek, akik megértik az egymás jogait és érdekeit tiszteletben tartó sokoldalú nemzetközi együtt­működés, az államok közöt­ti jó kapcsolatok fontossá­gát, felismerik, hogy létér­dekük a kapcsolatok bőví­tése, szorosabbra fűzése, az államok közötti bizalom megteremtése és erősítése a nemzetközi kapcsolatok minden területén. 1986. nemzetközi békeév, amelynek felhívása nagy figyelmet keltett a világ va­lamennyi országában, így hazánkban is. Ennek szel­lemében a magyar küldött­ség építő szellemben kezeli az előttünk álló hetekben megvitatandó kérdéseket, kész erejéhez mérten hoz­­zájárulni a jelen közgyűlés munkájának sikeréhez, ah­hoz, hogy a 41. ülésszak va­lóban érzékelhetően előm­on­­dssa a viilági­éke megóvá­sát, az általános politikai légkör javítását, a sokoldalú nemzetközi együttműködést — mondotta Várkonyi Péter: A nagyhatalmak felelőssége a világ sorsáért Külpolitikánk az ENSZ-alapokmány szellemében Gazdasági és politikai együttműködést Az emberi jogok tiszteletben tartásáról Kádár János megbeszélése Alessandro Nattával Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára kedden délelőtt a Központi Bizottság székházában megbeszélést folytatott Alessandro Nattával, az Olasz Kom­munista Párt hazánkban tartózkodó főtitkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón a két párt ve­zetői véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, mindenekelőtt az emberiség létét fenyegető ve­szélyek elhárításának feladatairól­. Sürgették a fegyverke­zési verseny további kiszélesítésének megakadályozását, és állást foglalta­k amellett, hogy a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés terén mielőbb konkrét megállapodások szüles­senek. Méltatták a Szovjetunió, a szocialista országok ez irányú erőfeszítéseit, és üdvözöltek minden erre vonatkozó konstruktív kezdeményezést, bárkitől is származzék. Külö­nösen nagyra értékelték a Szovjetunió egyoldalú döntését a nukleáris robbantások felfüggesztéséről. Megállapították, hogy a nemzetközi­­béke és biztonság szempontjából különös jelentősége van az ös­sz-európai pár­beszédnek, amelyet a helsinki folyamat keretében a részt­vevő államok a feszültsé­g és a bizalmatlanság csökkenté­séért, az együttműködés bővítéséért folytatnak. Üdvözölték a stockholmi tanácskozás eredményes befejezését és kife­jezték reményüket, hogy a november elején kezdődő bécsi utókonferencián lehetőség nyílik az enyhülés újabb terü­letekre való kiterjesztésére. Kölcsönös egyetértésben nagyra értékelték a kommu­nistáik, más baloldali erők, a különböző demokratikus szer­vezetek és a széles társadalmi­­bázisra épülő háborúellenes mozgalmak erőfeszítéseit. Ezeket az erőket, szervezeteket és mozgalmakat a jelenkor fontos tényezőinek tekintik. Állást foglaltak a kommunista­, a szocialista és szociálde­mokrata pártok kapcsolatainak elmélyítése mellet, és sík­­raszálltak minden olyan erő szolidaritásáért, amely a bé­kéért, a­­társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és függetlenségéért küzd. Kádár János és Alessandro Natta kölcsönösen tájékoz­tatta egymást az MSZMP és az OKP helyzetéről, tevékeny­ségéről és időszerű feladatairól. Áttekintették a két párt közötti hagyományosan jó kapcsolatokat, és megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar és az olasz kommunis­ták együttműködése eredményesen járul hozzá a két nép közötti barátság erősítéséhez, a két ország közötti kapcso­latok fejlődéséhez és az európai­­béke, a népek közötti ba­rátság ügyéhez. A megbeszélésen­ részt vett Antonio Rubbi, az OKP ve­zetőségének tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője és Ren­ato Sandri, a KB tagja, valamint Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A­­találkozót követően Kádár János ebédet adott Ales­sandro Natta­ tiszteletére. /. Lázár György hazaérkezett (Folytatás az 1. oldalról) néhány vezetője is jelen volt. Lázár Györgynét Wilfried Martens belga miniszterel­nök felesége a brüsszeli Grand-Place-on, a nevezetes­­Hattyú-ház éttermében látta vendégül. Innen a magyar miniszterelnök felesége Wa­­teloo-ba ment, ahol az egy­kori csatamező melletti em­lékmúzeumot tekintette meg. Tegnap délután­­Lázár György a­­brüsszeli magyar nagykövetségen találkozott a magyar kolónia tagjaival, majd a­­belga külkereske­delmi hivatal (OBCE) tisz­teletére­­adott fogadásán eszmecserét folytatott a hi­vatal elnökével, Albert­­herceggel. Lázár György tegnap este hazaérkezett. ­ A szocializmus megúju­lásának bonyolult folyama­tát Magyarországon általá­ban az 1956. november 4. utáni időszakhoz kötik. Ah­hoz a gyakorlathoz, amely­ben az MSZMP újra ér­vényre juttatta a lenini el­veket Mostanában ezt a harminc évet, vagy ennek egy részét a reformpolitika jelzőjével is szokták illetni, kifejezésre juttatva azt az egy időben elfeledett vagy kevéssé emlegetett alapigaz­ságot, hogy a szocialista társadalom és annak veze­tő ereje, a párt tevékenység­­ének szüntelen kritikus fe­lülvizsgálatával és ennek alapján az alkotó megúju­lással töltheti be hivatását. Történelmi igazságot is­métlünk annak kimondásá­val, hogy az 1956. u­táni megújulásnak megvan az eszmei és­­gyakorlati előz­ménye. Ez pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata, amely helyesen, jó irányba nyitott, s megva­lósítása esetén politikai-tár­sadalmi megújulást kezde­ményezve megerősítette vol­na a szocializmus pozícióit Magyarországon. Az 1953- as politikai fordulatot az tette szükségessé, hogy az MDP politikájában 1948 kö­zepétől, a népi hatalom, a munkáshatalom győzelemre jutáséitól fokozatosan és egyre súlyosabb mértékben olyan­­torzulások mentek végbe, amelyek lejáratták a szocializmus ügyét és esz­méit, a lakosság nagy töme­geit elfordították a párttól és a kormánytól, sőt, olykor szembefordították velük. A párt önelégült, elbizakodott, a személyi kultusz vakságá­val megvert vezetősége —­­mindenekelőtt Rákosi Má­tyás és szűk vezetői köre — a maguk erejéből képtele­nek voltak felismerni az or­szág válságosba forduló helyzetét. Az SZKP vezetői — akik Sztálinnak 1953 márciusában bekövetkezett elhunyta után maguk is felülvizsgálták a személyi kultusz okozta torzulásokat a szovjet politikai­­gyakor­latban­­, figyelmeztették a magyar pártvezetőket a fe­nyegető veszélyre. A moszk­vai konzultáció után­, az ott tárgyaló delegáció jelen­tése alapján mélyreható és nyílt vita bontakozott ki a Központi Vezetőség 1953. június 27—28-i ülésén, és ott született meg „A Ma­­­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének hatá­rozata a párt politikai irányvonalában és gyakor­lati munkájában elkövetett­­hibákról s az ezek­­kijavítá­sával kapcsolatos feladatok­ról” szóló dokumentum. A hibáik — állapítja meg a határozat — súlyos nehéz­ségeket okoztak a népgaz­daságban. A szektaszellemű, A szocializmus 4 » * ■■ 9 ■ • f, . A júniusi 1986. október 1. Szerda

Next