Vas Népe, 1986. november (31. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

Dél-Korea: szétverték a diákmegmozdulásokat Mintegy 8 ezer rendőr könnygázzal, helikopterek­kel és vízágyúkkal verte szét pénteken reggel Szöul­ban a Kong kuk Egyetemen ■kirobbant diákmegmozdulá­­sokat. . Az egyetemi hallgatók ko­rábban elfoglalták az egye­tem öt épületét, mert a dél­koreai rendőrség az egye­tem területén belül erő­szakkal oszlatott szét egy kormány- és amerikaellenes tüntetést. A hallgatók meg­szállták az egyetem fő igaz­gatási épületét és könyvtá­rát is. A rendőrség nagy erőkkel­ vonult ki, de egé­szen péntekig viszonylagos nyugalom volt a rendőrök és a diákok között. Pénteken reggel háromne­gyed kilenckor, az utolsó, megadásra felszólító ultimá­tum lejártával a rendőrök megrohamozták az épülete­ket. A legalább két órán át tartó összetűzések végén a hatóságok több mint 1400 diákot tartóztattak le, öt­ven diák és rendőr megse­besült. Emb­revés vádja az excsászár ellen Mégis Bokassa perel Polgári keresetet indít a francia állam ellen I. Bo­­­kassa közép-afrikai excsá­szár. Az 1979-ben megbuk­tatott afrikai uralkodó ok­tóberben meglepetésszerű­en visszatért hazájába fran­ciaországi emigrációs ottho­nából, de ezt megelőzően megbízott egy francia ügy­védet: perelje be a korábbi francia kormányt és személy szerint Giscard d’Estaing volt államfőt. Bokassa — a francia had­sereg egykori századosa — azzal vádolja a korábbi fran­cia vezetőket, hogy ők szer­vezték meg a trónját meg­döntő puccsot. A Közép-afrikai Köztár­saságban Bokassát hazaér­kezésekor, október 22-én va­lóban őrizetbe vették, s a Párizs támogatását élvező kormány rövidesen bíróság elé állíttatja, méghozzá több­­rendbeli gyilkosság és em­ber­evés vádjával. Új elnök Laoszban Laosz megbízott köztársa­sági elnöke október 29-től Phoumi Vongvichit, aki egyben a Laoszi Képi For­radalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a mi­nisztertanács elnökhelyette­se. A megbízott köztársasági elnök kinevezéséről szóló pénteki laoszi bejelentés szerint Szufanuvong eddigi államfő egészségügyi okok­ból távozott posztjáról. 2 VAS NÉPE Európai remények a bécsi látószögből Október derekán, az egyik napfényes délelőtt,ön filmesek népes csoportja ■vert tanyát a bécsi Hősök terén (Heidenplatz) a Sa­­voyai Jenő­ herceg lovas­­szobra és a főbejárat köz­ti szakaszon. Mint­­kide­rült, éjszakai forgatást ké­szítenek elő, az épületek a hitleri birodalmi­­kancel­lária külsejét kapják meg, itt majd tüzérségi állások, páncélosak lesznek s még egy repülőgép is átvonul­ a színen, hogy valósághű le­gyen a jelenet. A negy­­venötös végnapokból. Semmi jelképes nincs ebben, az efféle színtér­­váltás a filmesek nyomá­ban természetes. Odabenn a Hofburg elnökségi hiva­talaiban is így vélik. Egyébként is: a hajnali derengésben ügyes kezek visszavarázsolják a Hősök tere és a Népikert, a Hof­burg környékét Ifr. R­udol­f Torovsky nagykövet, a helsinki utó­­konferenciák osztrák dele­­­gációvezetője pedig a ha­talmas épületree,basszus­nak arra a szárnyára hívja föl a figyelmet, ahol majd november negyedikén is­mét összeül harmincöt or­szág küldötte. Feltehetően a külügyminiszterek. — Igen, most mér re­méljük, hogy valamennyi résztvevő ország elküldi külügyminiszterét. Nemrég ugyan voltak aggályok, hogy Reykjavik után eset­leg nem mindenki látogat Bécsibe. Különösen az USA külügyminiszterének, Sínal Izna­k a jövetele volt bizonytalan, de szerencsé­re onnét is biztató választ kaptunk, így nem lesz semmi akadálya annak, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel létre­jöjjön a remélt találkozó itt, a Hoffburgban. Termé­szetesen nem alkarom mi­nősíteni, értékelni a reyk­­siavizei találkozót, de vala­mennyien, akik Európa sorsáért, országainak bé­kés holnapjáért aggódunk, örülünk, hogy a folytatás valamilyen formája vi­szonylag rövid idő alatt és éppen nálun­k valósulhat meg... — Az idő valóban rö­vid a november negyediki­­bécsi nyitóéihoz. Az előké­szítő tanácskozás sikeréről­ éppen külügyminiszterük, dr. Peter Jankowitsch nyi­latkozott még Tokióba­­utazása előtt, ön szerint milyen alapot sikerült te­remteni a tervek szerint jövő nyár közepéiig tartó tárgyalásoknak? — Már ma­ga az is biz­­tató, hogy az előkészítés a tervezett idő alatt zajlott: szeptember 23. és októ­ber 6. között elkészült a napirend, elfogadták, s a részleteikben (a munkacso­portok feladatai, a nyílt viták és a zárt ülések rendje stb.) is sikerült megegyezni. Jó volt a lég­kör, s ez biztató magára a konferenciára is. — A tárgyalásra előké­szített témakörök nagysá­ga és fontossági sorrend­je okozott-e valamilyen gon­dot? — Természetesen ilyen sorsdöntően fontos kérdés­­köteglben, megközelítésük, értelmezésük ügyében min­dig akadnak nézetkülönb­ségek, hiszen — ha egy kissé leegyszerűsítem — a nyugati és keleti szövetsé­gi rend­szer tagországai például a biztonság, az együttműködés, az emberi kapcsolatok ügyében gyak­ran igen eltérő álláspont­ról indulnak ki, mi pedig, a kisebb, a semleges vagy el nem kötelezett országok e két fő vonal­ között ke­reshetjük a közeledés, a közelítés útjait, lehetősé­geit. Számunkra itt adódik fontos és felelősségteljes feladat, a közvetítés ki­munkál­ásáb­an. — Ausztria ebben sok­szor mutatott jó példát. — Legelemibb érdekünk, hogy Kelet és Nyugat kö­zött minden területen se­gítsük a hirdvezést. Ezzel­ persze nem akarom eltú­lozni a szövetségi rendsze­reken kívülálló kis és kö­zepes országok szerepét, h hiszem­ köztudott, hogy a legfőbb kérdésekben a dön­tés a két nagy világi hata­lomé. Egy kicsit humoro­san hangzik, de azt szok­tuk mondani, mi semlege­sek, akiknek a kezében úgyszólván a dialógus a legerősebb fegyver, azt te­hetjük ebben a nagy folya­matban is, amit ők áten­gednek nekünk. De ezt szívesen tesszük. — Most sem lesz köny­­nyű dolguk! — De reménytelen sem! Én mag­am 1983. januárjá­ban kaptam ezt a feladat­­tkört, éppen a madridi­ utó­konferencia legnehezebb szakaszában. Akkor éppen, a NATO ismert raké­tate­llep­ítésű­ döntésse­l hozta rend­kívül nehéz helyzetbe a konferenciát, nőtt a bizalo­matlanság, a feszültség. Végül mégis sikerült ered­ményekkel­ zárni a madridi tanácskozást. Vagy vegyük a közelmúltból a stockhol­mi — véleményem szerint nagyon örvendetes — bi­zalomerősítő határozato­kat. Azt itt csak melléke­sen em­líte­m meg, pedig megárné alaposabban is kifejteni, hogy a Budapes­ti Fórum például minden zökkenő ellenére nagyon sok hasznosat hozott. Erről egyébként ott is, idehaza is részletesen szóltam. — Tehát derűlátó? — Nem volnék tárgyila­gos, ha el­hallgatnám ag­godalmainkat. Ezek egy része abból adódik, hogy a két nagyhatalom, vagy más szóval a két szövetsé­gi rendszer még nem­ egyezett meg a fegyverzet­­csökkentés legfontosabb ké­rd­ése­iben. Természetesen itt a közá­ihatósugarű ra­kétáik számának a csökken­tése é­ppúgy szóba jön, mint a hagyományos fegy­verzeteké. Ismét meg kel említenem a stockholmi példát: ott is nagyon ne­hezen, döcögve indult minden, mégis ered­mé­ny­­nyel zárult. Attól ter­mészetesen, messze va­gyunk, hogy az együttmű­ködés a humanitárius és biztonsági kérdések min­den témakörében kölcsö­nösen elfogadható határo­zatot hozhassunk. A min­dent vagy semmit elve he­lyett inkább a lehető leg­többre törekvés elvét, a minden célravezető kisebb lépés módszerét szeretnénk gyakorlattá tenni. Azt pe­dig külön szeretném hang­súlyozni, az önök delegá­ciójával együtt­­ők szemé­lyes ismerőseim, szívélyes és kitűnő a kapcsolatunk) éppen az országaink közti pél­dás jószomszédság alap­ján mindent megteszünk, hogy kontinensünk leg­szebb reményeit a többi 33 ország küldötteivel együtt egy kicsit közelebb vigyük a megvalósulásihoz. — Nagykövet úr, olva­sóink nevében köszönöm, az interjút. Bertalan Lajos A bécsi Hofburg, a konferencia színhelye. Nemzetközi kerekasztal­konferencia Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) rak el záródokumentumot — bizonyították, hogy a har­madik kosár különböző kér­désköreiben is lehet, sőt kell higgadt,­­tárgyszerű és konst­ruktív bárbeszédet folytatni. A stockholmi konferencia eredményes munkájával, a záródokumentum aláírásá­val pedi­g éppen azon a területen sikerült tovább lépni,­ s a kompromisszumot írásban rögzíteni, amelyre eddig nem terjedt k­i az eny­hülés, a katonai bizalom­erősítő intézkedések ügyé­ben. Befejezés­ül Kótai Géza az enyhülési folyamat tovább­viteléinek fontosságáról, a kommunista és a szociálde­mokrata pártok közös fel­adatairól szólt. Képek , események Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár Varsóban Wojciech Jaruzelskivel tárgyalt. Hokkaido szigetén folytatódik a közös amerikai—japán hadgyakorlat. A képen: egy álcázott japán tank. Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott a Magyar Né­pköztárs­aság Elnöki Tanácsa. A testület megtárgyalta a Beatrix holland királynő és d­r. Richa­rd von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársa­ság elnöke közelmúl­­tban Magyarország­on tett hivatalos lá­togatásáról szóló jelentést. Beatrix holland királynő ma­gyarorszá­gi látogatása, a magyar vezetőkkel való találkozása és tárgyalásai során, megvitatták a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, külö­nös tekintettel a feszültség csökkentésére és a fegyver­kezés korlátozására, az európai biztonsági és együttműkö­dési folyamat továbbvitelének lehetőségeire. A megbeszélé­seken kölcsönösen kifejezték érdekeltségüket a kétoldalú együttműködés fejlesztéseiben. Dr. Richard von Weizsäckernek, az NSZK elnökének magyarországi hivatalos látogatása és az ennek sorára foly­tatott magas szintű tárgyalások jó lehetőséget adtak a be­írató véleménycserére a nemzetközi élet legfontosabb kér­déseiről. Egyetértés volt abban, hogy mindkét szövetségi rendszer ország­ainak folytatniuk ,kell az erőfeszítéseket a fegyverzetitooalatozás előmozdítása, a bizalom építése, az enyhülési folyamat továbbvitele érdeké­ben. A tárgyalások során megelégedései szóltak a kapcs­ollatok fejlesztésének eddigi eredményeiről, s m­indkét fél részéről hangsúlyozták, hogy a két ország viszonya problémamentes. Megerősítet­ték a kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló szándékot, továbbá azt a törekvésüket, hogy fel­tárják a két állam és népe javát szolgáló gyümölcsöző vi­szony fejlesztésének új útjait. Az Elnöki Tanács a jelentést egyetértéssel tudomásul vette, és megállapította: a Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság, illetve a Német Szövetségi Köztársa­ság közöttii államközi viszonyok rendezettek, s ez nemcsak ezen államok népei közötti jobb megértést segíti elő, ha­nem eredményesen járul hozzá az európai együttműködés és biztonság erősítéséihez. Kádár János tájékoztatta az Elnöki Tanácsot Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szociallista Köztár­saság elnökének október 30-án hazáinkban tett mun­kal­áto­­gatásáról, amelynek során megbeszélést folytattak a két­oldalú kapcsolatokról és közös érdekű nemzetközi kerete­sekről. Kifejezték meggyőződésüket, hogy tehetséges az elő­rehaladás a nemzetközi bizalom erősítésében, az együtt­működés fejlesztéseiben. Nagyra értékelték azokat a szov­jet javaslatokat, amelyeket a Reykjavíkban tartott legfel­sőbb szintű szovjet—amerikai találkozón Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára terjesztett elő a fegyverkezési verseny megállí­tása, a leszerelés, a háborús veszély elhárítása érdekében. Megállapították, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok eredményesen fejlődnek minden területen. Ezt szolgálja a látogatás alkalmával aláírt, 2000-ig szóló, hosszú távú gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködési program, a KGST-ben való együttműködés, vallamii­t a lenini nem­zetiségi politika következetes érvén­yes­ítése is. A tájékoztatót az Elnöki Tanács egyetértéssel tudomá­sul vette. Az Elnöki Tanács megtárgyalva a Minisztertanács elő­terjesztéseit, módosította a Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. számú törvényerejű rendeletet. A társadalmi szervként működő Magyar Vöröskereszt felügyeletét a jö­vőben nem az egészségügyi miniszter, hanem a Miniszter­tanács fogja ellátni. A módosítá­st e szervezetnek a be­tegségek megelőzése érdekében az állami szervekkel kiala­kult széles körű együttműködése és feladatkörének bővü­lése tette indokolttá.­­ A testület határozott a nagy októberi szocialista for­radalom évfordulója alkalmából adományozandó kitünte­tésekről, bírákat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű témákról tárgyalt. opa legnagyobb Újsághír: „ .. . Visegrádon a bős—nagyamarosi vízerőmű­­rendszer megépítésével kap­csolatos munkálatokról adtak tájékoztatást az OVH és az Oviber vezetői... Elmondták, hogy a beruházási feladatok teljesítése megfelelő ütemben halad. Az idén hárommilliárd forint értékű munkát végez­nek el, ebben a legnagyobb arányt a dunakiliti duzzasztó­mű alapozása, a bősi (gabcsi­­kovói) erőmű alvízcsatornájá­­nak építése és a leendő nagy­marosi vízlépcső kivitelezésé­hez szükséges műszaki felté­telek — ipari vágány, utak — megteremtése teszi ki.” Bár megyénket, lakossá­gunkat közvetlenül­ nem érinti a Dunán folyó nagy építkezés, az emberek mégis­­beszélnek róla. Tulajdonkép­­pen keveset­­tudtunk a ter­vekről, munkákról. Sokszor nem a lényeg, hanem a mel­­­léktömgék jutnak el hoz­zánk, petíciókról, miegymás­ról. A megyei népfrontel­nökség, érzékelve a közvé­lemény érdeklődését, az­t a megbízatást adta a titkár­ságnak, hogy szerezzen h­a­­sonmáciáka­t a bős-nagyma­rosi vízerőmű-rendszerb­ől. Arról, hogy s mint érintik a Szigetközt, erdőségeit, fal­vait a munkálatok, tervek, a kivitelezés. Mintha csak meghallották volna a vasiak készülődését a szomszédban, meghívás érkezett a Győr- Sopron megyei népfront.­ A Melki Apátságtól (Ausztria) kőhajításnyira dolgozik a helyi vízlépcső. 1986. november 1. Szombat

Next