Vas Népe, 1987. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

XXXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • 1987. JANUÁR 2. PÉNTEK­I ÁRA 1,84 FORINT lenniakarással, lenekkel Losonczi Pál újévi köszöntője Az alábbiakban kö­zöljük Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnökének csütörtö­kön a rádióban és a televízióban elhang­zott újévi köszöntő­jét. Kedves Honfitársaim! Az új esztendő első íján tisztelettel köszön­­i hazánk minden ál­­lmpolgárát. Sikerekben ■fényebb, ám tanulsá­gban annál gazdagabb vet hagytunk magunk ■gött. Megnyugtató, hogy lé­lk és munkánk legalap­­tőbb feltétele, a béke v­rtozatlanul fennmaradt. 16 jellemzője volt a niben kibontakozott fo­­rmai erősödése. A Szov­­unió és a szocialista or­­gok új elemeket tartál­­.20 békek­ezdeményező­­újraélesztették a né­­t bizakodását az enyhü­­visszatérése iránt. A­­kjavíki szovjet kame­­ai csúcstalálkozón ismét ggyőződhettünk, hogy gyúlóasztal mellett, inte eszmecserében, az ebek kölcsönös tiszte­­■en tartásával a nem­­zeti élet legsúlyosabb­oblémái is közel kerül­nek a megoldáshoz. Uyan­akkor azt is jól tud­­jelentősek még azok erők, amelyek a bizai­­tlanság szításával félte­­k a népek közötti nár­­lis kapcsolatok kiall­­ását, zavarják a békés ,más mellett élést, lazánk a bonyolult úl­­politikai helyzetben is­kább bővítette nemzet­­­i kapcsolatait. A Ma­­ír Népköztársaság kal­­litikájának eddig is sík legmarkánsabb vá­­sa volt, hogy a baráti cialista országokkal élitt, összefogva a vi­­z haladó erőivel, szár­­mazza a fegyverkezési zseni megállítását, a te­relést, a nemzetközi útonság, az államok köz­bizalom és a béke erő­jét. Mindenkor síkra haltunk a különböző tar­­salmi rendszerű orszá­­g kölcsönösen előnyös­­üttműk­ödéséért, kiáli­­k a vitás kérdések tár­ollások útján való ren­gése mellett, tárgyalunk mindenki­­, aki tiszteletben tartja­­adatai rendünket, vétségi kapcsolatain­ és a kölcsönös érdek­­ elismerése alapján - velünk szót váltani, tőttük és valljuk, hogy emberiség gondjai csak enyhülhetnek, ha a­zek közösen munkál­dnak orvoslásukon, •kis a kölcsönös biza­­y és egymás érdekeinek leletben tartása viheti éőre az emberiséget, kis így távolíthatók el a mesterségesen emelt, politikai természetű aka­dályok, amelyek az orszá­gok közötti együttműkö­dés útjában állnak. Ked­ves Ba­r­átai­m! Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gya­rapodott a nemzeti va­gyon, hazánk új létesít­ményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó re­formfolyamata, új tudo­mányos eredmények, szo­ciális és kulturális létesít­mények születtek. Meg­őriztük a teljes foglalkoz­tatottságot és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredménye­it. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság érték­ítéletei tovább szigorod­tak. Termékeink leértéke­lődése folytatódott, kedve­zőtlenebbé váltak értéke­sítési lehetőségeink. Hát­ráltatták versenyképessé­günket azo­k a végső so­ron politikai jellegű aka­dályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak ma­gyarázatul lemaradá­sunkra, és nem menthet­nek fel bennünket követ­kezményei alól. Későn is­mertük fel a külső hatá­sokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalma­san és gyorsan az új kö­vetelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határo­zata joggal állapította meg, hogy a magyar nép­gazdaság mérsékeltebb teljesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fo­gyatékosságai, a végrehaj­tás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsé­ge becsületesen dolgozik, még nem vált általános­sá a korszerű gazdálkodá­si szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyag­gal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtat­nunk kell, ha előre aka­runk haladni. Az életkö­rülmények javítása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehet­séges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgo­zik. A XIII. pártkongresszu­son megfogalmazott célo­kat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunk­ban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szük­séges feladatokat végre­hajtsa. Államunk ezer­éves­­ történelme is bizo­nyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az országgyűlés a kö­zelmúltban törvényerőre emelte az idei költségve­tést, és tervünk tartal­mazza a legfontosabb ten­nivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetet­len gazdaságunk élénkü­léséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a le­hető legjobban hasznosít­suk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javí­tása és az ésszerű takaré­kosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gaz­dálkodás­­ nélkülözhetet­len feltétele, hogy a ren­delkezésünkre álló anya­gi eszközöket a hatéko­nyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vé­rünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrend­szerünkben is következe­tesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb szín-­­ vonalú, az alkotó tevé­kenységet kívánjuk átla­gon felül megbecsülni­­ az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem becsüle­tesen dolgozó nagy több­ség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk fe­lelősségérzete és demok­ratikus intézményrend­szerünk erősödése egy­aránt záloga a szocializ­mus sikeres továbbépíté­sének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együtt­működni minden ország­gal, függetlenül azok tár­sadalmi berendezkedése­itől. Legbiztosabb táma­szunk azonban a baráti szocialista országok kor­szerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azono­sak, hanem közös a felis­merésünk is: kapcsolata­inkban minőségileg új vi­szonylatok és távlatok rej­lenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az új év nap­jának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tettekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 el­ső napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és bará­tunknak az egész világon. Orchideák, fehér orchideák ... Ki­nek ne lehetne örömet szerezni ezekkel a cso­dálatosan szép virágok­kal, amelyekből az el­múlt hetekben is oly so­kat juttatott a vevőknek, az ajándékozni kívá­nóknak a Szombathelyi Kertész Termelőszövet­kezet. Editke asszony, a kertész tsz egyik vezető munkatársa is virággal szerez örömet szerettei­nek ... Akik az új esztendő első napján is dolgoztak Tegnap reggel riportkör­­útra indultunk, hogy bepil­lantást nyerjünk arról, kik dolgoztak az új esztendő el­ső napján is. Teljességre nem törekedhettünk ezúttal sem, de munkában, szolgá­latban levő emberekkel ta­lálkoztunk. Képekkel illuszt­rálva róluk számolunk be az alábbiakban. Szombathelyen, a Köz­társaság téren a Centrum Áruház rendészeti dolgozó­jával, Ifjú Imrével futottunk össze. Körbejárta az épü­letet, megtekintette a kira­katokat, a bejáratokat, a zárakat. Azt vizsgálta, hogy a szilveszteri mulatozás köz­ben nem jutott-e eszébe va­lakinek betörni az áruházba vagy a kirakatban kárt csi­nálni. Igaz, hogy a megye­­székhely főterén több törött pezsgősüveggel és eldobott, széttaposott trombitával ta­lálkoztunk, de ezúttal a Centrum Áruház épen ma­radt. A megyeszékhelyen a ki­jelölt ügyeletes gyógyszer­­tár ezúttal a Köztársaság té­ri, a 6/1-es volt. Fellner Ágota gyógyszertárvezető helyettes és Viola Györgyné vezető asszisztens fogadta a gyógyszerért becsengető­­ket. Hárman is jöttek rövid másodpercek alatt. Az ügye­letes orvos influenzára, to­rokfájásra, gyerekbetegsé­gekre írt ki gyógyszereket. Ezúttal valóban olyanok (vagy a hozzátartozóik) jöt­tek, akik az ünnepek alatt betegedtek meg és aznapi volt a recept dátuma is. Vannak azonban olyan ese­tek — mint az ügyeletes gyógyszerészek elmondták —, amikor több hetes (vagy már lejárt több hónapos) re­cepteket kívánnak beválta­ni az éjszakai vagy ünnep­napi ügyeleti szolgálat alatt. Ezeknek a beváltására hét­köznap is bőven lenne le­hetőség. A Vas Megyei Vendéglátó Vállalatnak a Savaria Film­színház melletti 1-es számú Korzó önkiszolgáló éttermé­nek konyháján már főzik az ebédet. Van, aki regge­lire friss tojásrántottát kér, mások itt vásárolnak ke­nyeret, mert elfogyott szil­veszter éjszakáján. A konyhán Süle Tibor szakácsot egy nagy fazék mellett találjuk. Mellette Tömböl Erzsébet üzletve­zető helyettes éppen azt kóstolja, hogy van-e a ké­szülő zöldborsó főzelékben elég só és fűszer. — Éttermünket ezerada­gosnak is hívják. Naponta kétszáz jegyes ebédet szol­gálunk ki. Január elsején a napi átlagosnál kevesebb az igény, de ilyenkor is felké­szülünk, hogy mindenki, aki meleg ételt akar, ne érje 'Csalódás — mondja az üz­letvezető-helyettes és a rak­tárba siet, hogy a frissen sülthöz nyershúst adjon ki, Ők tulajdonképpen nem ügyeletben vannak, hanem egész éven át a lakosság és a turisták szolgálatában áll­nak. A szombathelyi vasútállo­más is az egész éven át üzemben levő munkahelyek közé tartozik. Ottjártunkkor — délelőtt tíz órakor — éppen Szentgotthárdról ér­kezett egy személyvonat. Ennek osztrák kocsiját vizs­gálta Dóka Gyula kocsivizs­gáló és Jákfalvi Géza gép­kísérő. Ágh Ernő ügyeletes tiszt­től — egyébként személy­­szállításvezetőtől — azt kér­deztük, több vagy kevesebb vonat közlekedett-e ezen a napon. Elmondta, hogy hosz­­szú évek tapasztalata alap­ján (mivel nincs rá igény) több vonatot kiiktatnak, így az idén január elsején a kő­szegi vonalon két pár, a csornai vonalon két pár és a büki vonalon egy pár vo­nattal kevesebb közleke­dett. Munkájuk persze így is akadt elég. * Itt említjük meg: termé­szetesen lapunk munkatársai és az újságot készítő nyom­dászok is dolgoztak az új esztendő első napján. Farkas László Fotó: Benkő Ifjú Imre reggeli ellenőrzé­sen. Fellner Ágota és Viola Györgyné munka közben. Tömböl Erzsébet a készülő ebédet kóstolja.* Vasutasok munkában.

Next