Vas Népe, 1987. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

XXXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • 1987. JANUÁR 2. PÉNTEKI ÁRA 1,84 FORINT lenniakarással, lenekkel Losonczi Pál újévi köszöntője Az alábbiakban közöljük Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének csütörtökön a rádióban és a televízióban elhangzott újévi köszöntőjét. Kedves Honfitársaim! Az új esztendő első íján tisztelettel köszöni hazánk minden állmpolgárát. Sikerekben ■fényebb, ám tanulságban annál gazdagabb vet hagytunk magunk ■gött. Megnyugtató, hogy lélk és munkánk legalaptőbb feltétele, a béke vrtozatlanul fennmaradt. 16 jellemzője volt a niben kibontakozott formai erősödése. A Szovunió és a szocialista orgok új elemeket tartál.20 békekezdeményezőújraélesztették a nét bizakodását az enyhüvisszatérése iránt. Akjavíki szovjet kameai csúcstalálkozón ismét ggyőződhettünk, hogy gyúlóasztal mellett, inte eszmecserében, az ebek kölcsönös tiszte■en tartásával a nemzeti élet legsúlyosabboblémái is közel kerülnek a megoldáshoz. Uyanakkor azt is jól tudjelentősek még azok erők, amelyek a bizaitlanság szításával féltek a népek közötti nárlis kapcsolatok kiallását, zavarják a békés ,más mellett élést, lazánk a bonyolult úlpolitikai helyzetben iskább bővítette nemzeti kapcsolatait. A Maír Népköztársaság kallitikájának eddig is sík legmarkánsabb vása volt, hogy a baráti cialista országokkal élitt, összefogva a viz haladó erőivel, származza a fegyverkezési zseni megállítását, a terelést, a nemzetközi útonság, az államok közbizalom és a béke erőjét. Mindenkor síkra haltunk a különböző tarsalmi rendszerű ország kölcsönösen előnyösüttműködéséért, kiálik a vitás kérdések tárollások útján való rengése mellett, tárgyalunk mindenki, aki tiszteletben tartjaadatai rendünket, vétségi kapcsolatain és a kölcsönös érdek elismerése alapján - velünk szót váltani, tőttük és valljuk, hogy emberiség gondjai csak enyhülhetnek, ha azek közösen munkáldnak orvoslásukon, •kis a kölcsönös bizay és egymás érdekeinek leletben tartása viheti éőre az emberiséget, kis így távolíthatók el a mesterségesen emelt, politikai természetű akadályok, amelyek az országok közötti együttműködés útjában állnak. Kedves Barátaim! Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új létesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reformfolyamata, új tudományos eredmények, szociális és kulturális létesítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetőségeink. Hátráltatták versenyképességünket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladatokat végrehajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az országgyűlés a közelmúltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is következetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb szín- vonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépítésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadalmi berendezkedéseitől. Legbiztosabb támaszunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolatainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az új év napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tettekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunknak az egész világon. Orchideák, fehér orchideák ... Kinek ne lehetne örömet szerezni ezekkel a csodálatosan szép virágokkal, amelyekből az elmúlt hetekben is oly sokat juttatott a vevőknek, az ajándékozni kívánóknak a Szombathelyi Kertész Termelőszövetkezet. Editke asszony, a kertész tsz egyik vezető munkatársa is virággal szerez örömet szeretteinek ... Akik az új esztendő első napján is dolgoztak Tegnap reggel riportkörútra indultunk, hogy bepillantást nyerjünk arról, kik dolgoztak az új esztendő első napján is. Teljességre nem törekedhettünk ezúttal sem, de munkában, szolgálatban levő emberekkel találkoztunk. Képekkel illusztrálva róluk számolunk be az alábbiakban. Szombathelyen, a Köztársaság téren a Centrum Áruház rendészeti dolgozójával, Ifjú Imrével futottunk össze. Körbejárta az épületet, megtekintette a kirakatokat, a bejáratokat, a zárakat. Azt vizsgálta, hogy a szilveszteri mulatozás közben nem jutott-e eszébe valakinek betörni az áruházba vagy a kirakatban kárt csinálni. Igaz, hogy a megyeszékhely főterén több törött pezsgősüveggel és eldobott, széttaposott trombitával találkoztunk, de ezúttal a Centrum Áruház épen maradt. A megyeszékhelyen a kijelölt ügyeletes gyógyszertár ezúttal a Köztársaság téri, a 6/1-es volt. Fellner Ágota gyógyszertárvezető helyettes és Viola Györgyné vezető asszisztens fogadta a gyógyszerért becsengetőket. Hárman is jöttek rövid másodpercek alatt. Az ügyeletes orvos influenzára, torokfájásra, gyerekbetegségekre írt ki gyógyszereket. Ezúttal valóban olyanok (vagy a hozzátartozóik) jöttek, akik az ünnepek alatt betegedtek meg és aznapi volt a recept dátuma is. Vannak azonban olyan esetek — mint az ügyeletes gyógyszerészek elmondták —, amikor több hetes (vagy már lejárt több hónapos) recepteket kívánnak beváltani az éjszakai vagy ünnepnapi ügyeleti szolgálat alatt. Ezeknek a beváltására hétköznap is bőven lenne lehetőség. A Vas Megyei Vendéglátó Vállalatnak a Savaria Filmszínház melletti 1-es számú Korzó önkiszolgáló éttermének konyháján már főzik az ebédet. Van, aki reggelire friss tojásrántottát kér, mások itt vásárolnak kenyeret, mert elfogyott szilveszter éjszakáján. A konyhán Süle Tibor szakácsot egy nagy fazék mellett találjuk. Mellette Tömböl Erzsébet üzletvezető helyettes éppen azt kóstolja, hogy van-e a készülő zöldborsó főzelékben elég só és fűszer. — Éttermünket ezeradagosnak is hívják. Naponta kétszáz jegyes ebédet szolgálunk ki. Január elsején a napi átlagosnál kevesebb az igény, de ilyenkor is felkészülünk, hogy mindenki, aki meleg ételt akar, ne érje 'Csalódás — mondja az üzletvezető-helyettes és a raktárba siet, hogy a frissen sülthöz nyershúst adjon ki, Ők tulajdonképpen nem ügyeletben vannak, hanem egész éven át a lakosság és a turisták szolgálatában állnak. A szombathelyi vasútállomás is az egész éven át üzemben levő munkahelyek közé tartozik. Ottjártunkkor — délelőtt tíz órakor — éppen Szentgotthárdról érkezett egy személyvonat. Ennek osztrák kocsiját vizsgálta Dóka Gyula kocsivizsgáló és Jákfalvi Géza gépkísérő. Ágh Ernő ügyeletes tiszttől — egyébként személyszállításvezetőtől — azt kérdeztük, több vagy kevesebb vonat közlekedett-e ezen a napon. Elmondta, hogy hoszszú évek tapasztalata alapján (mivel nincs rá igény) több vonatot kiiktatnak, így az idén január elsején a kőszegi vonalon két pár, a csornai vonalon két pár és a büki vonalon egy pár vonattal kevesebb közlekedett. Munkájuk persze így is akadt elég. * Itt említjük meg: természetesen lapunk munkatársai és az újságot készítő nyomdászok is dolgoztak az új esztendő első napján. Farkas László Fotó: Benkő Ifjú Imre reggeli ellenőrzésen. Fellner Ágota és Viola Györgyné munka közben. Tömböl Erzsébet a készülő ebédet kóstolja.* Vasutasok munkában.