Vas Népe, 1987. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
Celldömölkön: marad az autószervizt?) Vállalkozás bukdácsolással és egy bukással Pillanatnyilag úgy látszik, nyugvópontra jut a celldömölki autószerviz ügye. Nem „dobják ki” a javítóbázist, az ÉLGÉP itteni gyárából, ahogy szándékoztak. Bár a gazdaságtalanságra is hivatkozó Élelmiszeripari Gépgyár megszünteti Celfően az autójavítást, úgy látszik, lesz, aki folytatja a munkát. A biztatónak látszó jelekből ítélve nem kell Pápára, Sárvárra hordani a városból és környékéről négy-ötezer autót, és a nekünk levételt író szerelők — huszonegynéhány ember — is együtt marad. Az évek óta tartó huzavona, a szerviz körüli zajló megannyi bizonytalanság — most úgy látni — cselekvésben oldódik fel: egy váratlanul, de igen jókor érkezettjelentkező hajlandóságot mutat új javítóbázis építésére Ce’Hldemürkön. Nem kell állítást keresnüök, nem kell az ÉLGÉP oldományában maradva — ahogy írták—„palacsintasütőt gyártaniuk” a jól képzett áralőszereteknek. De hát mi történt itt vallójában? Miért került veszélybe Cel Öldömölkön az autójavítás? FARKAST KIÁLTÓ... Az ÉLGÉP úgy vette át tíz évvel ezelőtt jogelődjétől — a volt gépjavítótól — cellidemoniki gyárát, hogy vele, benne bizonyos tőle ,idegen szakmákat is örökölt. Gumijavattó részleget, akkumulátor Ibontót-kiújítót. Meg egy autójavító szervizt is, amely szintúgy beékelődött a gyár testiérbe. A gumijavítót, akkumulátor műhelyt az évek során fölszámoltak, ám az autójavítás az idő tájt még kiemeltszolgáltatásnak számított. A szerviz — maradt. Maradt gazdaságtalannak is, — ahogy máig mondják. AzÉLGÉPszíve-joga, hogy miként számolt ■ és számolt. Tény viszont, hogy autószervizük kapacitása egyharmadával az elvi felszámolás percéig — 1987.január 1-jig — nekik dolgozott. A gyár autóit javították, önköltségi áron. A „maradék” 30—32 ezer órájuk volt — nagyjából fele-fele arányban — a lakosságé, ültetve a város és környéke közületedé. („Évente 4500 autót javítottunk” — írják a szerelők.) Az meglehetősen hamar kiderült, hogy az ÉLGÉP- nek nincsenek komoly távlati tervei a celtici autójavítóval. Évek óta árulták már. A helyi tanács kínálta a Volánnak, a Postának, a MÁV- nak, bárkinek, aki vitte volna. Aki kihozta volna a műhelyt az ÉLGÉP területéről, s helyette újat épített volna. A közművesített ingyentelket is adta a tanács a város nyugati bejárójánál, szemben a malommal. De az utolsó pillanatban minden jelentkező visszariadt. Leginkább azért, mert kevesellték a kérés megé ígért tanácsi pénzt. A szolgáltatás-fejlesztési alap hatmillióját, meg azt az ötmilliót, amit az ÉLGÉP helyezett kilátásba „fájdalomdíjajként”, ha a szerviz eltűnik gyárukból. Az évek pedig múltak. Az ÉLGÉP mondta, mondogatta: menjetek. De nem adta — csak 1985-ben — a beígért lelépési díjat. A tanács meg keresgélte a vevőt, de közben vélhetően, arra számi terít: úgy sincs fölösleges pénze az ÉLGÉPnek, úgy sem aktuális a szerviz kiebrudalása... a téesz-vállalkozás KUDARCA Nyolc évvel azután, hogy az élelmiszergépgyártók az első ,komoly figyelmeztetést” eljuttatták szervizügyben a tanácshoz, két éve végre elmozdulni látszott a holtpontról az ügy. Ahelyi Sághegyalja Termelőszövetkezet azt mondta: Ha ide adjátok a tanács halomiilliióját és az ÉLGÉP is letesz ötmilliót, akkor mi fölépítjük az autójavítót Celldömtölkön. S mert mindenki kapva kapott az üzleten, a s termelőszövetkezet hozzá is látott a munkához. Tervek nélküli, bár közben kiadták ezt a munkát is. Az „eredmény” ma a város keleti szélén, a jánosházii útnál, a téeszközpont mellett látható. Ott áll a félig kész falazatién, hatalmas szín — amelyet autójavító műhelynek szántak. Olyannak, amelyben nem csupán személyautókat, kis teherkocsiikat, de komoly, nagy mezőgazdasági erő- és munkagépeket is javíthattak volna, — ahogy tervezték a szövetkezetben. De itt vélhetően már soha nem fognak semmiféle autót javítani. Az történt ugyanis, ahotgy a Sághegyalja Szövetkezet — kézbe véve a terveket — bedobta a törülközőt. Akkor derült ki, hogy nincs pénzük jó befejezésire, a szerviz fölszerelésére, amikor már tető alatt volt az épület. A tanács pénze, az ÉLGÉP — 1985-ben végre letett ötmilliója jó, ha a költségek harmadára futotta volna. S (bár a téesz szerződésiben vállalta a különbözetet ,ötihatmillió forintra gondoltak), ám az —látva a terveiket — túl nagynak, túl jelentősnek bizonyult. Tizenhét-tizennyolcmillió forint helyett harmincmillió forintnál is nagyobb végösszeget hoztak ki a tervezők. Alku után sem lett kisebb az összeg huszonhétmilliónál. A tsz bejelenítette, hogy leállnak a munkával, abbahagyják a szerviz építését. Az aszály, meg egyéb bajok elvitték a tervezett nyereségüket, amelynek javát az autószervizre szánták... A félig kész autójavítóból most vélhetően, búzamagtár lesz. Vagy bútorrafétár. Viheti, aki fizeti a belé fektetett négymilliót. Viheti a téglát is, amit falazásra szántak, amit — úgy tudják sokan Cellömölkön — boldog-s baldogtalan kocsira rakhat, kényére-kedvére. Mi ezen utóbbiról nem szereztünk bizonyságot. Azt viszont tudjuk, hogy a tréesz jó szándékkal állt az ügy,, mellé. be ,di tudjuk azt is , hogy a pokolba vezető út is jószándákkal van kikövezve. Elverhetné valaki most a port a naiv vállalkozón, de — hallottuk — mire mennének vele. Attól még nem tesz Célinek autójavítója... Az autójavítás ma egy a szolgáltatások közüli, nem kiemelt, nem különlegesebben favorizált. De kisebbfajta botrány kerekedhetnék bárhol abból, ha egyik napról a másikra harminc-negyven kilométerre utaztatnák javítás címén — és újabb költségekbe vernék a mindenütt növekvő autóstábort. Celllidömöllkön is kísértett ennek veszélye, miután asági termelőszövetkezet viszszaadta megbízatását. Ezt érzékelve a helyi vezetés — sürgető kényszer nyomán — kompromisszumot kötött. Az Autóklub megyei szervezetével gyorsan megállapodtak abban, hogy odaadják nekik a pénzt, ha építenek valami javító helyet. Itt nagy készségre, segíteni akarásra leltek: az Autóklub igen gyorsan igent mondh itt. De a szerviz huszonnyolc dolgozójából nekik — mivel nem teljes körű szervizmunkára vállalkoztak — legfeljebb hatnyolc ember keltett. A többiek mehettek volna, ahova akarnak. Az ÉLGÉP is megtantoota volna a szerelőket, emberekre nekik is szükségük van. De nem autószerelőkre. Ismét az utóbbiakat idézem: „palacsintasütő” készítőkre. Nincs ember Cellldömölkön, nincs ideavatóbit, aki mást mondana, mint hogy le a kalappal az Autóklub segítőkészsége előtt. De olyan sincs, aki azt mondaná, hogy az Autóklub tervezett kis műhelye lett volna az igazi megoldás. Újként hoztak volna ugyan egy műszaki vizsgabázist (ilyen itt nincs), de a szakmai munkákat, a motorjavítást stb. Sárváron, Pápán, egyebütt végeztethették volna az autótulajdonosok, meg a közületiek. Kevés a magániparos is Cettisben, ők sem ígérhettek megnyugtató megoldást. Ezt is látva-tudva fogtak tollat azok az emberek, akik csavarhúzóhoz, villáskulcsokhoz szoktak. És nekünk is megírták: az ő egyéni gondjuk majd csak-csak megoldódik. De mitt mondanak az illetékesek annak a négyezer-ötszáz autótulajdonosnak, akiknek a kocsiját tavaly, meg azelőtt is Celibbek javították? Mitt mondanak? canossa-járas és VÉGKIFEJLET Váratlan fordulat történt a közelmúltban a celdömölki autójavító ügyében. Honnnnét, honnét nem, Pápán, az ottani autójavító vállalatnál megtudták, hogy Vasban árulnak egy szervizet. Eljöttek, megnézték. Megveszik. A tervezett felszámolás idejéig — ezen év végéig — bérlik az ÉLGÉP-től, aztán újat építenek, a város által elképzelt helyen és közművekkel ellátott insventer- ben. Természetesen a közös tanácsnál letétbe helyezett — a jági téesz ők is visszakért — pénzekkel is kalkulálnak. A helyi vezetők Canossajáráson voltak a napokban az Autóklubnál, ahol vélhetően meglepetéssel, de fegyelmezetten tudomásul vettek az újabb tényeket. Pápa és Celldömöllk e napokban készíti elő a szerviz átvételéről és az új javító megépítéséről szóló szerződést. Amelyet még nem írtak alá... Tarabó Zoltán Talán bútorraktár, talán magtár lesz a szervizüzemnek tervezett épületben. Fotó: H. P. Szellemi tőkénk CNC eszterga Körmendről A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola technika tanszékén dr. Nagy Imre témavezető irányításával megalkották egy CNC eszterga terveit. A CNC eszterga számítógép által számjegy vezérelt és ellenőrzött forgácsoló gépet jelent, az NC pedig csak számjegyvezérllésűt. Az előbbi képviseli a szerszámgépek magasabb „tudású” családját. A szombathelyiek esztergapadja tulajdonképpen egy modell, amely a forgácsoló szakmunkások képzését hivatott elősegíteni. Mindent tud, amit egy CNC gépnek tudnia kell, a számítógép jelei alapján készíti el a munkadarabot, és azt egyképernyőre fel is rajzolja. A gép egyedi jó tulajdonságai közül ki kell emelni, hogy a többszázezer deviza forintértkülföldről behozott gépekkel szemben ez csak néhány tízezer forintba kerül. Másik előnye, hogy az iskolák tulajdonában lévő számítógépeikhez kapcsolható. Vezérléséhez már egy Commodore-16 is elegendő. Az újításra vevő is jelentkezett: a körmendi Műszaki és Ipari Szövetkezet. A gépet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem technika tanszékén nyúzópróbának vetik alá. A prototípus kielégítő vizsgálati eredményeinek birtokaiban hozzákezdenek a CNC ok tató esztergák sorozatgyártásához. C sibinger — Fotó: Benkő Aggódó levél Kedves N.I .Ugye nem várja, hogy gratuláljak... Aggódtunk az életéért, bár — bocsásson meg —, ez az aggodalom nem annyira személy szerint önnek szólt, hanem egy embertársunknak a sok közül, akit baleset ért a közúton. Ha lehet különbséget tenni féltés és aggodalom között, sokan inkább féltették, mintsem aggódtak magáért. Miért e körülményes magyarázat? A választ nyilván tudja, s ha komolyan mérlegeli tettének következményeit, talán sejti, hogy vannak olyanok is, akiik részvét nélkül vették volna tudomásul elmúlását. De ne beszéljünk a halálról, hiszen hiába kereste vele a találkozást, még nem jött el az idő ... Tudtommal nem ismerjük egymást, de kérem, erre ne hivatkozzon, olvassa csak el a levelet, ne dobja a szemétkosárba. Keveset tudok magáról, mindössze annyit, hogy azon a nyirkos reggelen előre megfontolt szándékkal nagy sebességgel az útszéli fának vezette a Skodát, ön mondta, véget akart vetni azéletének. Miért? Bizonyára kilátástalannak tűnt a folytatás, mégsem hiszem, nem hirdetem el, hogy a legjobb megoldást választotta. Tudom, semmi közöm hozzá, bár lehetett volna, ha mondjuk éppen akkor ugyanott közlekedek. Ahogy a fát választotta, választhatta volna a szembejövő járművet is. S akkor tette nem csupán önveszélyes, hanem közveszélyes is. Továbbá engedtessék meg, hogy mindazok nevében szóljak, akik cselekedetéről hallva megbotránykoztak. Az emberek találgatnak. Vannak, akik azt mondják, szerelmi bánatában cselekedett. Mások szerint az elviselhetetlen családi légköriből próbált ilymódon kiszakadni. S még azt is beszélik, a munkahelyén ért sérelmeket akarta azon a reggelen megbosszulni. Ismétlem, nem ismerem önt, tehát nem tartozom az okokat taglalók egyik csoportjába sem. De elítélem tettét és nem hiszem el, hogy alaposan megfontolta a dolgot. Hölgyem, ön még nagyon fiatal, keveset ért ahhoz, hogy kellő alapossággal vélekedjen az életről. Biztosan voltak rossz napjai, de voltak jók is, csak ezekről közben megfeledkezett. "Megpróbáltatások nehezítették útjait, de ne feledje, voltak számosan, akik egyengették az útját, s tőlük most méltatlanul kívánt örökre elszakadni. Gondolt erre? Szerencséje volt, mármint az élet szempontjából, hiszen könnyebb sérülésekkel megúszta a „kalandot”. Ne is tekintsük másnak, csak egy rosszkalandnak,, azt a reggeli utat, amely végül is nem a temetőiben ért véget, hanem a kórházban, majd otthon, folytatódott. Ne tekintse fejmosásnak, amit most olvas, inkább meditációnak,hangos gondolkodásnak. I Mert néha úgy érzi az ember, nem bírja magába fojtani a gondolatait. Ugye, ismerős ez az érzés. Biztos vagyok abban, hogy ha kellő időben ön ismegbeszélte volna valakivel a problémáját, nem keresi azt a fát az út szélén. Csupán a véletlenen múlt, hogy az a találkozás nem lett végzetes. De feledjük azt a kalandot, bár tudom, nem lesz könnyű kitörölnik az emlékezetéből. Még mindig jobb, hogy ön emlékszik, mintha önre emlékeznének. Gondoljon azokra, akiknek a hozzátartozójukról csak emlékük marad egy szerencsétlen közúti ütközés után. Dehogy akarnak meghalni! Gyakran a vétlenek az áldozatok. Miiért? Miértbünteti a sors azokat, akik az úton kiszolgáltatottak? Persze nem ilyen egyszerű az élet, nincsenek csak jók és csak rosszak, nem lehet a világot felosztani vétkesek és vétlenek között. Mégis, akkor döbbenünk meg igazán, ha azokat sújtja a baj, akik az aktuális helyzet kialakulását csupán a jelenlétükkel befolyásolják. Gondoljon a vétlen szenvedőkre, hölgyem! Jól sejtem? Saját magát is közéjük sorolja? Hogy ön is vétlen volt abban, hogy élete csaknem tragédiával végződött? Mások miatt érezte kilátástalannak a helyzetét? Lehet, hogy így van, de ezt a magyarázatot nem szabad elfogadni. Sem önnek, sem pedig nekem. Többlet nem kérek, csupán azt, legyen több bizalma az emberekhez, gondolkodjék nagyobb felelősséggel, ne veszítse el a hitét. Még akkor se, ha a látszat néha azt súgja az embernek, legjobb lesz mindennel leszámolni. Ez a legrosszabb gondolat, s ha netán újra hatalmába kerítené, vegye elő ezt a levelet. Nem azért, mintha azt képzelném, bármiről is sikerült meggyőznöm, de azt hiszem, hogy ez a néhány sor is ér annyit, mint amikor az ember magában elkezd tízig számolni. Még mindig aggódó üdvözlettel: Burkon László A Szénsavtermelő Vállalat, Répcelak felvételre keres GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ, kivitelezésben ÉS KARBANTARTÁSBAN JÁRTAS, MAGASÉPÍTŐ SZAKOS ÉPÍTÉSZTECHNIKUST építész csoportvezető MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Fizetés megegyezés szerint, felvétel esetén, ha szükséges, lakást biztosítunk. Jelentkezés személyesen, vagy írásiban a vállalat személyzeti és oktatási önálló osztályán. Cím: Szénsavtermelő Vállalat, Répcelak, Pf. 1. 9653. _______________________ (4021) 1987. március 14. Szombat