Vas Népe, 1987. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

XXXII. ÉVFOLYAM 102. SZÁM • 1987. MÁJUS 1. PÉNTEK­I ÁRA 2,20 FORINT Az értelmes munka ünnepe .Május elseje immár egy évszázada a munkásosztály hivatásának betöltéséért, a biztonságosabb, emberibb holnapért foly­tatott harc és a munkásszolidaritás jelké­pe. Hazánkban, miként a többi szocialista országban, május elseje az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sokszor még ,ma is nehéz és fá­rasztó, s amely a hétköznapok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Május első nap­ján a forradalmi munkásmozgalom törté­nelmi vívmányait, a világ jelentős részén megvalósult szocializmus eredményeit kö­szöntjük. Tartós, évtizedek alatt kivívott értéke­ink a teljes foglalkoztatottság, a kulturá­lis színvonal, az internacionalizmus, a szo­lidaritás. Életünknek egy-egy rövidebb­­hosszabb, gondokkal terhes szakaszában sem kérdőjelezheti meg senki egy pilla­natra sem ezeket az értékeinket. Mai feladataink sem­­kisebbek, hanem esetenként, helyenként még nagyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized szá­mos nehéz időszakában. A tét nagy: gaz­daságunknak talpon kell maradnia. Cél­jaink megvalósításához minden munkahe­lyen szükség van a konkrét lehetőségek és tennivalók pontos meghatározására. Elengedhetetlen, hogy a munkaszervezés színvonala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerüljenek és megvalósuljanak a dolgozók ésszerűsítő elképzelései, ötletei, újításai. Szigorúbb rendre és fegyelemre van szükség. Egyet­len munkahelyen se maradjon szó nélkül a felelőtlens­égy a hanyagság, a pazarlás. Jobban ki kell használnunk a munka­időt, javítanunk kell az irányítást, erősí­tenünk kell az érdekeltséget az erőforrá­sok hatékony felhasználásában, a minőség javításában, a takarékos gazdálkodásban. Csakis a munkáiban becsülettel helytállók­ra, a közös cél érdekében és normáink szellemében tevékenykedőkre támaszkod­va valósíthatók meg maradéktalanul ter­veink. A helytálló dolgozók — és ők van­nak többségben! — teljes joggal várják el, hogy a tisztességes, jó munkát övezze elismerés. Ahogy azt is, hogy az ő lel­kiismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk példaként a közösség elé, s ez­zel a munka becsülete legyen a legfon­tosabb közösségformáló érték. A fegyel­mezetlenség, felelőtlenség eltűrése éppúgy sérti érdekeinket, mint maga a fegyelme­­zetlenség, a felelőtlenség. Nem kevésbé lényeges a népgazdasági egyensúly javítása és az ország fizetőké­pességének megőrzése, a hatékonyság, a minőség és exportképességünk javítása, a veszteséges vállalatok és az ott dolgozók helyzetének megnyugtató rendezése. Ezek­nek a feladatoknak a megoldása nem problémamentes. Nem elég csupán meg­értést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell ráj­uk a megoldások ke­resésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgozók széles tömegeinek be­vonására van szükség. A felelős vita és a felelős cselekvés rangját kell erősíteni társadalmunkban. A szakszervezetek a maguk működési körében segítik és ösz­tönzik azokat a termelési mozgalmakat, amelyek képesek eredményesen szolgálni gazdasági, társadalmi céljaink megvalósí­tását, a munkaidő jobb kihasználását, a tisztességes munkavégzéshez szükséges feltételek és körülmények kialakítását. Azokat az irányítási, szervezeti formákat támogattuk, amelyek javítják a vállalatok jövedelemtermelő képességét. Előmozdít­juk az állami vállalatoknál a mainál jobb bérformák és ösztönzési rendszerek kifej­lesztését, a gazdálkodó- és termelőegysé­gek önállóságának növelését Gazdasági céljaink megvalósítása je­lenleg és sajnos még egy ideig együtt jár az életszínvonal stagnálásával, sőt időnként a csökkenésével is. Nem tudjuk elérni, hogy minden egyes család, minden dolgozó életszínvonala azon a szinten ma­radjon, ahol ma van, vagy ahol néhány esztendővel ezelőtt volt. Ez olyan realitás, amit , bármennyire sajnálatos is, tudo­másul kell vennünk. Alapvető fontossá­gúnak tartjuk, hogy ez az időszak minél­­ rövidebb legyen, és az életszínvonal csök­­k­kenése­­minél kevesebb embert érintsen.­ Sajnos egyes családok, sőt rétegek szo­ciális biztonsága megingott. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolok, de a probléma­­ szélesebb körű ennél. Vannak más dolgo­zó rétegek is, amelyek szociális helyzete nehézzé vált. Ezért is növekedhetnek bi­zonyos feszültségek. De a szükségszerűen folytatódó jövedelemdifferenciálódás mel­­­­lett is lehetne enyhíteni a problémákat azzal, hogy amit elosztunk, azt a dolgo­zókkal széles körben megvitatva, tisztes­ségesebben osszuk el. A szocializmus a munka társadalma, ezért célunk, hogy mindenki csak mun­kája révén boldogulhasson. Persze, ügyes­kedők mindig is voltak. Most, amikor tár­sadalmi, gazdasági haladásunk meggyor­sítása érdekében nagyobb teret engedünk a vállalkozásnak, a kezdeményezésnek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csupán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igye­keznek kihasználni. A mainál sokkal ha­tározottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jö­vedelmek keletkezésével, a harácsolással, a törvényszegéssel szemben. Nem csupán az anyagi gondok nehezed­­­­nek ránk. Sokunkat bosszant, felháborít a szervezetlenség, a hanyagság, a fegyel­mezetlenség, az érzéketlenség az emberek problémái iránt. Gyakran lélektelenül, bürokratikusan intézik állampolgári ügye­inket, kioktató hangnemben beszél ve­lünk sok ügyintéző, a kereskedelemben gyakran tapasztalunk visszaélést, és elő­fordul durvaság is azok részéről, akik éppen arra hivatottak, hogy foglalkozza­nak ügyes-bajos dolgainkkal. A szakszervezetek társadalmi szerepé­nek alakulása elválaszthatatlan a társa­dalmiunk egészében végbemenő folymatok­­tól. Se­m előre szaladni, sem az esemé­nyek után kullogni nem szabad. Ma a társadalmi feltétel­ek kedvezőek a szak­­szervezetek szerepének a növelésére, tár­sadalmi viszonyaink egyenesen sürgetik a szakszervezetek önálló arculatának egyér­telműbb kifejezését és megjelenítését. Eh­hez elengedhetetlen a demokratikus elvek, az érdekeltség, az ellenőrzés, a nyilvá­nosság következetes érvényesítése. A szak­szervezetek mindennek tudatában vannak. Tudják, hogy egyes rétegek, egyes cso­portok, szakmák, foglalkozások dolgozói­nak helyzete nem javult, hanem inkább romlott az utóbbi idő­ben, mert a bérek, a juttatások növekedése nem mindenütt tartott lépést az áremelkedéssel. A pálya­kezdők, a nagycsaládosok és az időskorú­ak anyagi és szociális problémáit­­ meg kell oldani. Egyes szakmák, foglalkozások, munkakörök megbecsülése is érdemtelenül csökkent az utóbbi időben. Fontosnak tartjuk, hogy a műveltséget, a művelt munkást, dolgozót megfelelő tár­sadalmi elismerés illesse. Ez az igény társadalmunk természetéből fakad, hi­szen az általános, szakmai és politikai műveltség magas fokán álló emberek munkája által gyorsabban épül, fejlődik a szocializmus. A műveltséget és a meg­szerzésére irányuló igyekezetei ne csak a jogszabályokban, a rendeletekben, a határozatokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is ismerjük el, ösztönözzük és támogassuk. Az emberiséget ma foglalkoztató sors­­kérdések között legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése, mert ettől függ minden: a jövőnk. Az utcára vonuló dol­gozók a földkerekség minden részén azért emelik fel a szavukat, hogy a háború ve­szélyétől mentes világban éljen az embe­riség. Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a má­jusi seregszemlére, nemzeti lobogónk és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésire készek boldogulásunkért, szo­cialista céljaink megvalósításáért Vinizl­ay Gyula, a SZOT titkára Kiváló cím a Víz- és Csatornamű Vállalatnak Tegnap délutánra a Sava­­ria Nagyszálló télikertjeibe kaptak meghívót a Vas Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozóinak küldöt­tei, hogy megünnepeljék a Kiváló Vállalat cím elnyeré­sét. Az eseményen részt vett Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdasá­gi Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, Horváth Mik­lós, a megyei pártbizottság első titkára, Nagy Lajos, az SZMT vezető titkára, s ott voltak a társvállalatok kép­viselői is. A Himnusz elhangzása után Fábián József, a vál­lalati szakszervezeti bizott­ság titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Jagodich Béla igazgató szólt azokról az eredményekről, amelyek alapján a vállalat elnyerte a kitüntetést. Mint mondta: a vállalat fejlődése tavaly is dinamikus volt, s a gaz­dasági eredmények lényege­sen meghaladták a tervezet­tet. Az állóesz­közállomány bruttó értéke 370 millió fo­rinttal növekedett, s az év végén elérte a 3 milliárd fo­rintot. Öt nagy beruházás sikeres befejezésén túlmenő­en újabb 6 községet kapcsol­tak be a vezetékes ivóvízel­látásba, s ezzel 55 vízműről 121 település egészséges ivó­­vízellátását biztosítják. Szol­gáltatási kötelezettségének is jó színvonalon tett ele­get a kollektíva: a rendkí­vül kedvezőtlen téli időjá­rás és a nyári szárazság sem okozott fennakadást a vízellátásban. A vállalat nye­resége 10,5 millió forint volt annak ellenére, hogy az alap­­tevékenységben több mint 6 millió forint volt a veszte­ség. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a vállalat a műszaki fejlesztésre, az energia- és anyagtakarékos­ságra és a dolgozók képzé­sére. Mint oktatási bázisvál­lalat 8 dunántúli vízmű vál­lalat részére is képez víz­műkezelő és csa­tomaműke­­zelő szakmunkásokat. Jagodich Béla beszédét követően Kovács Antal ál­lamtitkár adta át a Kiváló Vállalat címről tanúskodó oklevelet (képünkön). A HVDSZ, a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács nevében is gratulált a ki­tüntetéshez, s felsorolta a vállalat számos területen el­ért országosan is figyelem­re méltó eredményeit. Az ünnepségen — amelyen, a vállalat kollektívája által patronált Gencsapáti Neve­lőotthon tanulói adtak alka­lomhoz illő műsort — ki­tüntetéseket, jutalmakat ad­tak át az üzemmérnökségek és a szocialista brigádok kö­zötti verseny élenjáróinak. ★ Lapunk 4. oldalán össze­állítást közlünk kitüntetett vállalatokról, szövetkezetek­ről. F. M. Fotó: B. S. A Népfront Országos Tanácsa elismert oklevelet településfejlesztésért Tegnap ünnepi tanácsülést tartottak Jánosházán és Horvátzsidányiban. Megem­lékeztek a munka ünnepé­ről, majd az 1986. évi tár­sadalmi munkamozgalom­ban elért kiemelkedő ered­ményeikért elismeréseket adtak át a két községnek. Jánosiháza a nagyközségek megyei versenyében első helyezést ért el azzal, hogy az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke elérte a 4676 forintot. A megyei tanács oklevelét és a vele járó négyszázezer forint ju­talmat dr. Pintér István, a megyei tanács vb-ti­tikára ad­ta át. A nagyközség országo­san is kieme­lődő társadal­mi munkájáért elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elismerő oklevelét és a vele járó hatszázezer forint jutalmat. A magas kitüntetést Csonka György, lapunk főszerkesztője, a népfront megyei elnökségé­nek tagja adta át Kovács Ferenc tanácselnöknek. Horvátzsidány a tanácsi s­zékhel­ykö­zségek megyei versenyében első helyezést ért el. A székhelyközség egy lakosra jutó társadalmi mim­ikájának értéke az elmúlt éviben 7512 forint volt. Az ünnepi tanácsülésen a me­gyei tanács oklevelét és há­romszázezer forint jutalmát Horváth Margit, a megyei tanács vb-tagja adta át. A székhelyközség országosan is kiemelkedő társadalmi munkájával elnyerte a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa elismerő oklevelét és a kitüntetéssel együttjáró négyszázezer forint jutalmat. Az elismerést dr. Baris­ka István, a népfront megyei elnökségének tagja nyújtot­ta át a tanács elnökének, Brezsánovits Antalnak. Fotó: H. P. Kovács Ferenc, jánosházi tanácselnök átveszi a HNF Or­szágos Tanácsa kitüntetését.

Next