Vas Népe, 1987. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
Mi Bmsmm? [a véleménye ] 5 A tájegységi napokról? Azt hiszem, nem valami falrengető bölcsességgel állok elő ha azt mondom, hogy a szülőföldet annak ismerete nélkül nem vallhatjuk igazán magunkénak. Házak mellett megyünk el, kapukon nyitunk be s ha nem tudjuk a kövek, a falaktörténetét, nem tudjuk odaképzelni a régi árnyakat, akik itt éltek, tették a dolgukat, akkor nem tudunk igazán kötődni mindehhez. S ha nem tudjuk szeretni a szülőföldet, akkor másokkal megszerettetni, szinte lehetetlen vállalkozás. Az utóbbi időben egyre több vidékünk, tájegységünk igyekszik bemutatkozni megyének, országnak, hogy híveket szerezzenek a vasi tájnak, barátokat a vasi embereknek. Hogy ez mennyire sikerült, erről olvashatnak néhány véleményt. Fotó: Benkő S. Törő Teréz postai tisztviselő: Bajánsenyei vagyok, így az Őrségi Napokról tudom elmondani a tapasztalataimat. Feltétlenül szükség van az ilyen rendezvényre, hiszen nagyon jó propaganda. Az ország minden részéről eljönnek, megismerik a vidéket, az embereket és remélhetőleg jó hírünket költik, ha hazamennek. Nagy tömegeket igazán a vásár vonz, ami az utóbbi években kicsit gyengébb színvonalú. Az igazán értékes dolgokat árusítók magasabb árakat kérnek, az emberek viszont inkább a bóvlit veszik, így a színvonalat képviselő népművészek legközelebb talán már nem is jönnek el, mert nem éri meg nekik. A vásárnak van egy olyan hátránya is, hogy Őriszentpéteren tartja az embereket. Jobban föl kellene fedezni a környező vidéket, több falut kellene bekapcsolni a programokba. Idén Bajánsenyén is volt néhányrendezvény, de erről nem sok tudomásuk volt a falubelieknek. Baumgartner Gyula cukrász: Az őrségben különösen megnőtt az idegenforgalom az elmúlt években. Ezért ugyanúgy, mint a Balatonnál, nekünk nyáron kell többet dolgoznunk és persze többet keresnünk. Az Őrségi Napok ideje alatt háromszor akkora volt a forgalmunk, igaz reggel hattól este tízig dolgoztam. Mondanom sem kell: érdekeltek vagyunk, hogy jól sikerüljön a rendezvény és minél többen jöjjenek. A programokból és a vásárból sajnos én nem láttam semmit, csak azt tudom, amit az emberek meséltek itt a cukrászdában. Ez az egész vásár itt Őriszentpéteren tulajdonképpen a búcsút helyettesíti, mivel nincs a falunak búcsúnapja. Fülöp Antalné üdülőszövetkezeti dolgozó: A Répcementi napokon nincs kirakodóvásár, nincsenek bazársorok, ami a vendégekszempontjából talán rossz, viszont így inkább a kulturális programok kerülnek előtérbe. Sajnos én dolgoztam, de a fiam mesélte, hogy Bőben nagyon szép és látványos műsor volt. Az itt nyaraló turisták közül is sokan átmentek a faluba, ami mindenképpen igazolja ezeknek a rendezvényeknek a létjogosultságát, hiszen különben csak kevesen lennének kíváncsiak a falura. Csöbör Zsuzsanna tanuló: A fiatalabbaknak egy kis változatosságot hoznak ezek a rendezvények. Kicsit megpezsdül a falu élete, vendégek, turisták jönnek, még külföldről is. Ismeretségeket, barátságokat lehet kötni. Képzőművészeti szakközépiskolába jelentkeztem, ezért egy kicsit más szemmel is nézem a vásárra hozott portékákat. Régebben voltak kópicfonok, fafaragók, akik a tiszta népművészetet képviselték. Ma már egyre kevesebb az ilyen. A trikókat, pulóvereket, vagy Modern Talking kazettákat kínáló árusok jól mutatnak egy búcsúban, ide azonban nem valók. Ha már tájegységi nap, akkor legyen a tájhoz jobban illő a Vásár. Sipőcz Ferenc előadó: A tájegységi napok egyik legnagyobb értéke szerintem nem csupán az, hogy az idegenek megismerik ezeket a vidékeket. Fontosabbnak tartom, hogy ezek a rendezvények növelik az itt élők önbecsülését, szorosabban kötődnek ahhoz a tájhoz, amelyet ilyenkor gyakran az egész megye köszönt, ünnepel. A körmendi táncosokkal részt vehettem az őrségi és a hegyháti napokon is, és úgy vettem észre, hogy a hegyháti rendezvények valahogy közvetlenebbek, családiasabbak. Itt még igazán meghitt a vendégvárás, nem fajult üzletté a dolog. Ami viszont sajnálatos, hogy a kulturális programok szereplői nagyon rossz technikai körülmények között lépnek föl. Ezen változtatni kellene, hiszen az önbecsülésbe a bosszúság már nem fér bele. VÍSNEPE Ki „cipekedjen”? Egy „hátrányos helyzetű” peremkerületi lakó panaszkodott június 18- án az Olvasók fórumában „Ha peremkerületi a címzett” címmel. Olvasónk szerint a csomagok kézbesítésének gyakorlatában szélesíthetné szolgáltatásait a posta. Csapó Vilmos postaforgalmi igazgatóhelyettes válasza a következő: „A szolgáltatások színvonalának emelését kiemelt feladatként kezeli a Magyar Posta. Természetesen ez a csomagkézbesítésre is vonatkozik. A csomagkézbesítésbe bevont területeket rendszeresen és folyamatosan bővítjük a rendelkezésre álló gépkocsikapacitás, a területek beépítettségének, a közutak minőségének és a csomagforgalomnak a függvényében. A szentkirályi rész bevonásának lehetőségét megvizsgálom és kedvező esetben a csomagkézbesítés kiterjesztése iránt intézkedem. Addig megértő szíves türelmüket kérem.” Válasz a zsebrádió című írásra Az augusztus 20-i, ünnepi számban megjelent Zsebrádió című írásukra válaszolok. Az újságírónő olyan rádiót hozott vissza, amelyet a múlt év karácsonya előtt vásároltak. A rendelet értelmében cserére csak 8 napon belül van lehetőség. Utána egy évig a forgalmazó vállalat vállalja a garanciális kötelezettséget. Ha nem tudja megjavíttatni, s ezt a tényt a javító igazolja, cserére van lehetőség. A szóban forgó esetben azonban nem ez volt a helyzet. A cikkíró azt állította, hogy a készüléket a vásárlás óta nem használta, azért nem tudott meggyőződni működőképességéről. A rádió persze üzemképes ... Az újságíró megkérdőjelezte hozzáértésemet, szakmai felkészültségemet. Csak megjegyzem: felsőfokú képesítéssel, hétéves szakmai gyakorlattal rendelkezem, s különbséget tudok tenni a csere és a jótállási kötelezettség között. Úgy gondoltam, ezt sikerült is megmagyaráznom. Vagy mégsem? A megalapozatlan kritika nemcsak a személyem iránti bizalmat rendítette meg, de az üzletünkre is rossz fényt vetett. S még valamit: az ügy kapcsán nem találhattam ki, hogy újságíróval van dolgom, ezt csak a végén közölte velem: „Majd olvashatja a Vas Népében!” Ám, ha előbb megtudom, akkor is így jártam volna el. Ugyanis ez volt az egyetlen, szabályos eljárás. Szakály Dezső, a Meteor boltvezető-helyettese Megyénk egyik legnépszerűbb kiránduló helye a hagyhátsaemitjaikaibd Vadasa tó. A gyönyörű környezet és a hűs víz vonzza a közeli és távoli üdülni, pihenni vágyókat. A tó és környezete immár az őrség gyöngyszemévé vált, fejlődött! Azt viszont már kevesen tudhatják, hogy mindezért nagyon sokat fáradozott, harcolt, kilincselt a nemrég elhunyt Solymár Lajos. Sokszor magára maradva győzködteaz illetékeseket, míg lelkes szövetségeseket nem talált, elsősorban a helybeliekben, majd a magasabb fórumokon. Az idő teljes mértékben az ő elképzelését igazolta, elképzelése megvalósult mindnyájunk örömére, hasznára." Áldozatos munkáját az utókor azzal hálálhatná meg, hogy ha a születőben levő második tó a nevét viselhetné, vagy legalábbis egy szép, tájbaillő emléktábla hirdetné, népszerűsítenéaz alkotót, aki kiemelte községét és környékét a szürkeségből... Kováts Béla ny. tanító, Pankasz Vászon Sándorné szombathelyi olvasónk is a Vadasa tót és környékét dicsőíti levelében, s romantikus versében, amelyet szintén a Vadasa tó hangulata ihletett. Szívesen tennénk, de helyszűke miatt a vers közlésével nem gyönyörködtethetjük olvasóinkat. A szép versért köszönet a költőnőnek! „Ének” a Vadasáról Utazási gondjainkra VÁLASZOL AZ ILLETÉKES, A VASI VOLÁN IGAZGATÓJA Az Olvasók fórumában július 4-én megjelent „Diákjegy-háború” című panaszra kaptuk az alábbi tájékoztatást: (Bár nemcsak aziskolai szakmai gyakorlatok, de már a szünidőig lassan véget ér, a tájékoztatás talán jövőre is időtálló lesz. A szerk.) „— A tanulóknak júniusban lehetőségük van — az utazás szükségességétől függően — az első fél hónapra félhavi bérletjegyet váltani, vagy az egész hónapra érvényes havi bérletjegyet is megvásárolhatják. — A nyári szakmai gyakorlatra beosztott tanulók aziskola által kiállított igazolás alapján július vagy augusztus hónapra is vásárolhatnak havi bérletjegyet, amelyet nemcsak a szokásos bérletjegy váltási időszakokban, hanem az érvényesség időtartamán belül bármikor megválthatnak. A lakóhelyük (szálláshelyük) és agyakorlati munkahely között nem naponkénti rendszerességgel utazó tanulók az iskola igazolása alapján 75 százalékos díjmérséklésű menetjegy váltására jogosultak. Az általános érvényű kedvezmények félártú menetjegy megváltására nem biztosítanak lehetőséget. Ilyen kedvezményt vállalatunk saját kockázati alapjára július 1-jétől augusztus 31-ig biztosít a tíz éven felüli általános iskolai tanulók, szakmunkástanulók, szakközépiskolát, gimnáziumot, főiskolát és egyetemet látogató tanulók számára, amennyiben önálló keresettel nem rendelkeznek és igényjogosultságukat az 1986/87-es tanév II. félévére érvényesített diákigazolványukkal igazolják. Ennek értelmében az autóbuszvezetők eljárása nem kifogásolható, amiért június hónapban nem szolgáltattak ki félárú menetjegyet az ilyet igénylő tanulók számára. Kocsis József igazgató”. Augusztus 1-i lapunk „Ellenőr” című glosszájára a válasz a következő: „Az esetet több oldalról részletesen kivizsgáltattam. Ellenőriztük az ellenőri vezényléseket, meghallgattuk a vállalat ellenőreit és a 9-es jelzésű autóbuszon szolgálatot teljesítő gépkocsivezetőket. Megállapítottuk, hogy részünkről az említett időszakban és útvonalon ellenőr szolgálatot nem teljesített, sőt társvállalatot sem bíztunk meg ellenőrzéssel. Feltételezzük, amelyet már korábbi személyleírás is megerősít , hogy ezt a feladatot illetéktelen személy akarta ismételten ellátni. A „sző■Cöskezű ellenőr” járatlanságát az ellenőri munkában hitelesen igazolja, hogy a jegy nélküli utazótól csak négy forint térítési díjat szedett be, holott ilyen esetben ennél szigorúbb eljárásra van szükség és lehetőség. A történtekből okulva kérjük az utazóközönséget, hogy ellenőri büntetés alkalmával csak sorszámozott, ellenőri bélyegzővel ellátott pótdíj jegyet fogadjanak el. Kérjük továbbá támogatásukat is, hogy az ilyen személyek felderítésében legyenek segítségünkre. K. J. ig.” Gyors intézkedés Ortopéd történet című glosszánkban szóvá tettük két pár gyógycipő készítésének kálváriáját. Örömmel újságolták a kisfiúk szülei, hogy az illetékesek gyorsan intézkedtek, s rövid időn belül kifianagtatták a Hámán Kató utcai kisiparossal a szükséges kaptafát és elkészítették a nagyon hiányzó cipőcskéket. Az elkeseredett szülők végre megszabadultak egy nagy gondtól, amiért köszönet illeti a Kilosz és a városi tanács ipari osztályának illetékeseit. Hatékony, bürokeráciaimentes intézkedésükkel végre kényelmes, egészséges lábbelihez juttatták az ikreket. Hasonlóan gyors, eredményes intézkedésről máskor is szívesen számolnánk be! —1—5. Megszűnt a kilátástalan kilátás... F. Cs. augusztus 8-án Vasúti átjáró című glosszéjóiban agyöngyösihermáni átjáró hiányosságait sorolta fel. Íme, az illetékes válasza: „A felvetett hiányosság feltehetően a Traktoros úti vasúti átjáróra vonatkozott, mert a gyöngyöshermáni átjárónál a leírt hiányosságot nem találtuk. A Traiktoros úti átjárónál a városi tanács körülbelülkét éve gyalogátjárót létesített abból a célból, hogy a gyalogosok védelme így biztosítva legyen. Azit azóta sem használja senki, így a labirint korlátok között felnőtt a magas gaz. Az átjárót és környékét azonnal gazra tanítottuk és szabaddá tettük a vasútvonalra való rálátást. A csatlakozó útszakasz fatomkorlátját közúti jármű rongálta meg. Ideglenesen helyreállítottuk, a kicserélésére intézkedtünk. A figyelemfelkeltő cikket megköszönjük. MÁV Kaproncziai János igazgató.’* (A gyors intézkedést pedig mi köszönjük olvasóink nevében! A szerk.) Szemforgatás nélkül Tisztelt Szerkesztőség! Az augusztus 13-i lap egyik glosszéja a Savaria mozi júliusi és augusztusi műsorajánlatát vette tollvégre. Olcsó dolog lenne most, ha a (gál)-lal szignált írás jogosnak vélt kifogásaira azzal lőnénk vissza, hogy a filmek címeit és szlogenjeit rendre pontatlanul idézi. Szemforgatás nélkül kérdezi: „... Tényleg csak ezek között válogathat a moziüzem?” Szemforgatás nélkül Idemásoljuk a MOKÉP 1987 júliusi és augusztusi megjelenését: július: A zsaru szava, 222-es járat, A bátor lovacska, Árulás és megtorlás, Az ünnepség, Ifjú Frankenstein, A kis vonatrablás, Simogasd meg a macska fülét, A menyasszony gyönyörű volt, Tex és a mélység ura, Miért kell szárny az embernek?, Trükkös halál, Vámpírok Havannában. Augusztus: Asterix és Kleopátra, A Bounty, Áruló a vezérkarban, Pat Garrett és Billy, A kölyök, Biztos halál, Vetélytársnők, Krokodil Dundee, A szenvedély hatalma, A cápaetető, Malom a pokolban, Egy nő vagy kettő, Téli este. Nyáron, a MOKÉP-hez hasonlóan mi is elsődleges feladatunknak tartjuk a szórakoztatást, ennek ellenére a Savaria Mozi júliusban három Bergman-filmet is játszott, így aki akarta, megnézhette a Szenvedély-t, a Suttogások, Sikolyok-at, az Érintés-t, vagy Fellini: Róma című alkotását. Sőt, augusztusban ismét vászonra került az Egy szösz! szerelme, a Találkoztam boldog cigányokkal is, és a Gondviselés, hogy az is szórakozhasson, ...... akinek más az ízlése.” De kérdem én: mit tenne (gál) például, ha Pesten élne? Mert ott a mozik bizony még ennyire sem műsorpolitizálnak az egyformán rendelkezésünkre álló állományból. Kézbe kapva a legfrissebb Film Színház Muzsikát, egyből kiderül, hogy ott még az Új Tükör Klubmozi is az Ifjú Frankensteint meg A zsaru szavát játssza. Ezt, és a hozzá hasonló filmeket kell hogy játssza a Savaria Mozival egyetemben kedves (gál), mert ebben a fránya nyereség-orientált világban valahonnan elő kell teremtenünk azokat a forintokat, amelyekkel a filmklub mozgalmat támogatjuk, vagy amelyeket a jóval kisebb nézőszámot vonzó, de igazi értékeket hordozó, sokszor már a bemutatáskor veszteségesre tervezett filmekre költünk. Németh András prop. csop. vez., Vas Megyei Moziüzemi vállalat.” Mi a jogosabb a műsorpolitikát illetően: a kifogás-e a nézők részéről, avagy a védekezés a moziüzem részéről? — döntse el az olvasó. Am: „Legjobb védekezés a támadás!” — ez nem a filmcím, csak egy közhely. De remekül lehet élni vele . . ._ (A szerk.) . 1987. augusztus 29. szombat