Vas Népe, 1987. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
— A legjobbkor jönnek! — sóhajtja Glanz Lászlóné, a Felsőszölnöki Általános Iskola igazgatója. Nincs szemrehányás a hangjában, inkább mosolyog. — Szó adni szó, van még mit csinálni, láthatják — folytatja, s mutat körbe egyik kezével. Merthogy a másikban rongy van, amivel az íróasztalokat törülögette meg az imént. Ahogy az igazgatónő, aki tagja az MSZMP Központi Bizottságának s községi párttitkár is, úgy az épületiben lévők is — legalább negyvenen vannak — serénykednek. A folyosókon létráikkal ördögi ügyességgel mozgó festők a plafonon végzik az utolsó simításokat, az emeleten lányok, asszonyok pucolják az ablakokat, a férfiak szekrényeket emelgetnek, tologatnak, a tetőn cserepeznek. Az udvaron mormog a betonkeverő, igencsak mohón falja a járda a betont. — Kissé fáradtak vagyunk, de boldogok — jelenti ki az igazgatónő már az iskola új szárnyában. Eddig egyébként kilenc tanterem volt a felsőszölnöki iskolában. A több, mint száznegyven felsőszölnöki és alsószölnöki tanuló — hetven százalékuk szlovén, harminc százalékuk német ajkú — ha nem is mostoha körülmények között, de nem a mai nevelési, oktatási igényeknek megfelelő környezetiben tanult. Egyébként az alsó tagozatosok anyanyelvükön tanulják a környezetismeretet és az éneket, az ötödikesek és hatodikosok pedig a történelmet szlovénül és magyarul is. Ciklusonként szlovén, illetve német órából hét van. Mostanáig cserépkályhákban fűtöttek telente, a folyosókon dideregtek a gyerekek, a világítás sem volt tökéletes. Immár mindez emlék, éppúgy, mint a belül és kívül is már meglehetősen tönkrement vakolat, illetve bepiszkolódott fal. Megújult a régi szárnya másfél millióért. Az új épület, amely szervesen kapcsolódik az ódon falakhoz, több, mint nyolc — egészen pontosan 8,3 millióba — került. Technika tanterem, azaz műhely, fizika—kémia előadó, német nyelvi terem, könyvtár kap benne helyet. Szerencsére berendezésre, különféle fontos oktatóeszközre, fölszerelésre is futotta a pénzből. Új a tanári szoba és az iskolavezetésnek is van már hová tennie az okmányokat, tanterveket, segédanyagokat; ezekbenaz irodákban már levegőt is lehet kapni. — A megyei tanács céltámogatása nélkül mindez elképzelhetetlen lett volna — vélekedik az igazgatónő, s utóbb a felsőszölnöki közös községi tanács elnöke, Treiber Ödön is ugyanezt hangsúlyozza. Megemlítik a tervosztály, de a FALCO segítségét is. (Utóbbi az irodák berendezését vállalta.) A kivitelező, a Szentgotthárdi Építőipari KTSZ dolgozóira sincs panasz, ők is hajráznak ezekben a napokban. — A szülők is megérdemlik a dicséretet — mondja Orbán Jánosné, iskolatitkár. — A hívó szóra még senki sem mondott nemet. Folyamatosan dolgoznak, váltják egymást. Az anyukák leginkább takarítanaik, mint ahogyan ,a helybeli Császár Józsefné is, akinek három gyereke jár a felsőszölnöki iskolába. — András másodikos, Gabriella negyedikes, Józsi hatodikos — sorolja, miközben a létra tetején áll s a felső ablakszárnyakat suvickolja. — Persze, hogy miattuk segítek, hiszen nekik lesz itt jobb. S hogy Szentgotthárd „vigyázó szemei” is itt vannak, bizonyítja, hogy betoppan Bauer Károly, a szentgotthárdi városi tanács elnöke két munkatársával. — Szép! — szól elégedetten az elnök, miután végigjárta a termeket s hozzáteszi : — Bár , még van mit tenni... Való igaz, akad még munka bőven. Ám az igazgatónő, a pedagógusok — ki ne felejtsük őket, mert a legkeményebb fiziikai munkát is zokszó nélkül végzik! —, a szak- és segédmunkások, a szülők, minden rendű és rangú közreműködő igyekezete a garancia arra, hogy a jövő héten rendben megkezdődhessen a tanév Felsőszölnökön. Szenkovits Péter -fotó: Horváth Pál Megújult a régi, szép lett az új Fogjuk meg és vigyük! ' Akad még tennivalójuk a festőknek is. Bizonyára szeretni fogják a gyerekek is. Az új műhely. ' . jC\~ i /k 1J ' r r * TpQl 01UJH. Az év elején összefoglaló sorozatot adtunk közre lapunk hasábjain az AIDS néven ismertté vált új fertőző betegségről. Az ebben az évben bekövetkezettVáltozásokról, a megbetegedésekről és — talán ez a legfontosabb — az orvostudomány ellenlépéseiről beszélgettünk dr. István Lajos professzorral, a szombathelyi Vérellátó vezetőjével. — Miképpen alakult idén a betegség terjedésének „sebessége” és ez milyen szemléletváltozást idézett elő hazánkban? — Az utóbbi két évben tapasztalt terjedési ütem megmaradt: az USA-hoz 5, Európához 3 év az „előnyünk”. Ami pedig a szemléletváltozást illeti, nálunk két ellentétes értékelés kialakulása figyelhető meg, egyesek jólbagatellizálják, mások eltúlozzák a problémát. Az AIDS betört az élet intim szféráiba, a szexualitásba és folyamatosan megváltoztatja az emberek magatartását. A fertőzési veszély túl nőtt már az egyes ember problémáján, sőt az egészségügy területén is. Etikai, társadalmi,, politikai és szociális kérdéssé vált. A régi időkben a pestisest, a leprást kiközösítették, ezt egy AIDS fertőzöttel nem tehetjük meg. A homoszexualitás az államoktöbbségében nem elfogadott dolog, ahogy a kábítószerélvezet sem. A nyugati világban viszont ezek az emberek — azt a veszélyt kihasználva, amit a vírus jelent — próbálják magukat elfogadtatni a társadalommal. Vagyis az AIDS elleni küzdelemben való együttműködésért cserébe legalitást, segítséget, sőt egyes esetekben külön ingyenes juttatásokat követelnek, mint például a kábítószeresek injekcióstűi. — Mennyi ma a felderített fertőzöttek és megbetegedettek száma hazánkban? — Eddig, — július eleji adatot mondok .— 140 fertőzöttet derítettünk fel Magyarországon. Közülük hatan betegedtek meg AIDS- ben, három külföldi, és három magyar. Két magyar és egy külföldi beteg pedig meg is halt. — Mik a kilátásaink? — Tény, hogy az AIDS-et a „gyógyíthatatlan” betegségek közé soroljuk, de ha gyógyíthatatlan is, nem elkerülhetetlen. Ahhoz, hogy elkerülhessük, nagyon sokait kell tennünk. Bízom abban, hogy kellő felvilágosító, nevelő munkával a járvány megszelídíthető, bár megszüntetését egyelőre kizártnak tartom. A Vas Népében megjelent sorozat után rengetegen keresték meg az intézetet, vagy engem személyesen. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy sokkal többen olvassák az újságot, mint hisszük és az abban leírtaknak hitele van. Másrészt én annak is tulajdonítom ezt az érdeklődést, hogy a betegség már köztünk is megjelent és az AIDS mindenkit érinthet. A beszéd nem sokat ér, a veszély közelsége keslíti fel az ember elé figyelmét és fogadtatja el a felvilágosító ismereteket. — Ezek szerint ebben a kérdésben nem jellemző a magyar közvélemény struccpolitikára való hajlama, amely alábecsüli a veszélyt? — Azért ott még nem tartunk. Pontosan azt a félelmet lehet használni, kihasználni a felvilágosítás során, amit a „minden rossz, csak mássá történhet” önámító biztonságának megszűnése teremtett meg. Éppen ezért agresszívebb nevelőmunkát kellene végeznünk. — Van-e már gyógyszer az AIDS talaján megjelenő sokféle betegség gyógyítására? — A kutatók több oldalról és többféle gyógyszerrel kísérleteznek, de valamennyi drága és kevés. Azonkívül mellékhatásuk miatt ezek a gyógyszerek csak szoros orvosi felügyelet alatt szedhető. Vannak ugyan biztató dolgok, de csoda, az nincs! Vakcina előállítására tallán vannak remények a géntechnológiában, de ez még nagyon alacsony készültségű, sok évbe telhet az alkalmazás szintjének elérése. És ha kezünkben lenne egy megbízható oltóanyag, ki tudja miskorra lenne remélhető a veszélyeztetett korosztály eloltása, újraoltása?! — Olvasni, hallani olyan híreket, amelyek szerint a betegség kórokozója megváltozott. Több vírustörzs létezik, más betegségek jelentkeznek? — Valóban felfedezitek olyan újabb vírustörzseket, amelyeknek terjedése hasonló a már ismert HIV-hez, de maga a betegség is megváltozott. Egyre gyakrabban az idegrendszert támadja meg és demenciát, agyvelőgyulladást idéz elő, de gyakran tüdőgyulladás, xeplazmózis, tbc formátoxaplazmózis, tbc formájában jelentkezik. A veszélyt le lehet becsülni, de az eddigi tapasztalatok alapján nagysága akkor is óriási marad. Miit változtunk mi emberek ebben a kérdésben? — A félelem nagy úr! Nem múlikel úgy egy-egy hét, hogy 6—8 ember nem keresne meg, különféle agyafúrt történettel, hogy a barátjáért, rokonáért, ismerőséért aggódik és azért kér felvilágosítást, segítséget. Sajnos volt olyan ember is a megyében, aki azt hitte, hogy HIV-fertőzött, illetve azt, hogy már AIDS-es, és félelmében a negatív eredményű vizsgálat ellenére öngyilkos lett. Tény, hogy hatalmas az utazók és utazások száma. A megye helyzete ilyen szempontból sokkal kritikusabb, mint valamely alföldi megyéé. A felkészülés és védekezés megszervezése hatalmas terheket jelent néhány szakmában, pedig a védekezés, a megelőzés általános kellene, hogy legyen, sőt messze az egészségügyi beavatkozást megelőzve folyhatna. A közelmúltban két osztrák városban — Innsbruckban és Grazban — jártam, ahol az AIDS ellen létrehozott osztrák szervezet tanácsadógondozó állomásait látogathattam meg. Ezek a tanácsadók ott függetlenek az egészségügytől. Valami hasonló rendszerben nekünk is létre kellene hoznunk ilyen felvilágosító, nevelő, segítő szervezetet, még a két év előnyünkön belül. De új alapokra kellene helyezni, megreformálni a szexuális felvilágosító munkát, a fiatalokkal való törődés, foglalkozás kérdését is. Örülök annak a ténynek, hogy a magyar sajtó örvendetesen megváltozott ebben a kérdésben tanúsított megnyilatkozásaiban. Sajnos vannak még akik csak a szenzációt látják ebben a súlyos kérdésben. — A veszély, a rémhír karöltve járnak. Hallani különféle híreszteléseket a szúnyog csípés általi terjedésről, az itt tanuló külföldi diákok potenciális fertőző voltáról. Mi az igazság ezekből az állításokból? — Ezek a hírek, valóban rémhírek, vagy inkább pletykák. A szúnyogcsípés nem terjeszti a HIV-vírust, mert például Afrikában a megbetegedettek korosztálya 20 és 50 év között van, vagyis az aktív szexuális életet élőké. Ha a szúnyog terjesztené ezt a betegséget, akkor gyerek és aggastyán is Az AIDS elleni irtelmiezés alapvető feltételei a készesül tájékozottság. Egyre ínbb hazai kiadvány szolgálja is naprakész információt, bőven akadna a betegeik között. Ami a Mikedi diákokat, — maradjunk konkrétan Vas megyénél --• az arabokat illeti, közöttük - e?Idáig egyetlen fertőzöttet semtaláltunk. —• Hány fertőzött, illetve beteg van ma a megyében? — Ismeretes, hogy az első hazai AIDS betegét Szombathelyen ismertük föl. Azon kívül egyetlen .fertőzött egyénről van cs tudomásunk. Véradóink között fertőzöttet ez idáig nem találtunk. — Mire számíthatunk a jövőben? — A terjedd-i üU:n marad, ez biztos, ha e nem. változik meg hí. 'ölen emberek m.:,;:.' lu aáállása. I. !' ezerre, védődí.' k .c nem számíthat'. ' . dara sem ifi.'.’ .a, a magunk ereje. . elléfiám fogalma legjobban a . ' I. . .mikor azt mondta: „ifi Iámelweisnek keik... ...i!” Jánay fiilfi helyzet* „ifi Semmelweisnek kellene feltűnni!” Világszerte változatlanul az érdeklődés előterében, a vezető magazinok címoldalán szerepel az AIDS. 1987. augusztus 29. szombat