Vas Népe, 1987. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
pártbizottság kiürített üléséről is világosan látszik, hogy a fejlesztési lehetőségek számottevően nem változnak Vállalati vélemények szerint például az árindexek változtatásában nagyobb a szerepe a kevésbé hatékony termelők adminisztratív ,,megsegítésének'’, mint a teljesítményekkel arányos differenciálást elősegítő szándék érvényesülésének. A szakma legjobbjai közé számító szervezetekben mondják ezt, ezért különös figyelemre érdemesek ezek a vélemények. Ha nem változnék a helyzet, akkor a dolgok lényege maradna változatlan: a gyengék az erősek kárára maradnának fent. — Meggyőződésünk — mondta Takács László —, hogy továbbra is vállalkoznunk kell minden olyan tapasztalat és vélemény összegyűjtésére és tanulmányozására, amely segíti a döntéshozók munkáját, a gazdaságpolitikai célok és a végrehajtásra ösztönző feltételrendszer minél harmonikusabb összehangolását. Ezért minket, jelzéseink érdemi kezeléséért pedig a címzetteket terheli a felelősség. Beszéde záró gondolataként a pártellenőrzés hatókörébe vont — s az életkörülményeket, közhangulatot jelentősen befolyásoló — tevékenységi területek és vezetőik különleges felelősségéről beszélt. A termelő embernek eredményes munkájához nem csupán feladatokra, munkafeltételekre (anyagra, alkatrészre stb.) van szüksége, hanem arra a tudatra is, hogy keresetéért megkapja a szükséges javakat, hogy figyelmesen és gyorsan intézik ügyeit a hivatalban, hogy gyermekét féltő gonddal óvják, nevelik, amikor ő dolgozik, vagy hogy amíg szorgos munkával is nehezen teremti meg családja tisztességes megélhetésének feltételeit, addig másoknak sem lehet büntetlenül nyerészkedniök, a közösség számára boldogulniok. Mindezeket a tennivalókat nem lehet részletesen összegezni egy feladattervben. Annak van alapvető jelentősége, hogy minden pártszervezetben és munkahelyen érvényesüljenek a KB állásfoglalásának követelményei, kibontakozzon az öntevékenység és a cselekvőkészség. Ezt semmilyen előírás és direktíva nem pótolhatja — zárta beszédét Takács László, a megyei pártbizottság titkára. A szóbeli előterjesztést követő vitában Kristóf Ferencné, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat művezetője egyebek között azt hangsúlyozta: a dolgozók úgy dolgoznak, ahogy vezetik őket. Rátermett vezetők beállítását sürgette. Az ő munkahelyén — úgymond — az emberek úgy érzik, minden tőlük telhetőt megtettek és megtesznek, „az ő szekerük lakott". Farkas János, a KISZ megyei bizottságának első titkára kiemelkedő szervezeti feladatnak mondta a tehetséges, többet akaró fiatalok élre állítását. Világos értékrendet képviselő, hiteles hangon beszélő, a nyilvánosság új minőségére törekvő ifjúsági mozgalom mellett tette le a voksát. Horváth Lajos a szombathelyi városi pártbizottság első titkára a megye feladatterve teljesítését, annak sikeres végrehajtását a készülő ágazati programoktól is függőnek látta. Ha nem lesz összhang ezek között, akkor abból komoly károk származhatnak. Kívánta, hogy ne az ágazati érdek legyen a meghatározó. Figyelmeztetett arra is, hogy — néhány kivételtől eltekintve — hiányosak a gazdálkodók külpiaci ismeretei is. Nagyon időszerű a külkereskedelmi szervezet átrendezése, e téren még sok a merevség, kötöttség. Dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke nyugtalanítónak nevezte azt a megnyugvást, amely az Országgyűlés nagyhatású ülésszaka után széles körben kitapintható. Sürgette, hogy már most, az év hátra levő három hónapjában is más módon dolgozzunk. A gazdaságban is, a tanácsi apparátusokban is. Mindenütt. Az utóbbiak kapcsán igen figyelemre méltó kifejezést használt: „üzletelni” (!), gazdálkodni kell a tanácsoknak, hogy az alaposan megcsappant, központi fejlesztési támogatásokat helyben pótolhassák. Kéri Lászlóné, a Remix szombathelyi leányvállalatának igazgatója további önállósági törekvéseik elhalásának példatárából is merített. Elmondta, ma is meglehetősen tágas ugyan a mozgásterük. „Csak” abban nem önállóak, hogy az adózott nyereségük harminc százalékát — évente tizenöt milliót — be kell fizetniük pesti központjuk kasszájába. A vállalati tanácsban sincs képviselete a leányvállalatnak, de a tanács utasításai rá is vonatkoznak. Tehát — elvileg — a vállalati tanács holnap akár el is adhatná a szombathelyi leányvállalatot ... Lukács János, a KB titkára felszólalásában arról beszélt, hogy népünk akarja a változásokat, a társadalmigazdasági kibontakozást. Az emberek azonban már nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy mind gyakrabban hallják: többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. Úgy érzik, hogy nem fogyasztanak többet. Mit mondjunk nekik? Azt például, hogy nem csupán a kiadásokkal sokalltunk el, hanem a bevételeink akadtak el. Ezért kevesebb a beruházás, a bér és a nyugdíjak sem magasak. Nagy megszigorításokkal tudnánk mi is gyorsabban pénzügyi egyensúlyt teremteni, de ez nem járható út számunkra. Helyette a gazdálkodás fő irányait és szerkezetét kell korszerűsítenünk, mert enélkül nem beszélhetünk hatékony munkáról és nagyobb bevételekről sem. Gazdálkodásunk korszerűsítését csak a dolgozókkal szoros szövetségben tudjuk megteremteni. A változásokhoz azonban az érdekeltségi viszonyokat is módosítani kell. A józanul gondolkodó emberek belátják: ahhoz, hogy többet költhessünk közcélokra és bérekre, magasabb bevételekre van szüksége az országnak. A megújulásért folytatott munkát a KB nem tekinti befejezettnek. A következő hónapokban napirendre tűzi az ideológiai munka, a párt vezető szerepe, az intézményrendszer korszerűsítésének teendőit is. Folyamatosan figyelemmel kíséri a gazdálkodás körülményeit és meggyőzéssel, beszámoltatással, a kádermunka eszközeivel segíti elhatározásainak valóra váltását. A pártmunka megítélésének a mércéje pedig az legyen, hogy az adott területen milyen konkrét eredményeket érnek el, mit tesznek a hatékonyabb termelésért. Befejezésül arról szólt, hogy a párt és társadalmi szervek időszerű feladata társadalmunk cselekvési egységének a megteremtése. Dr. Schmidt Ernő, a Fakombinát vezérigazgatója az utóbbi 15 év alatt eluralkodott rövidlátás (taktikázás) felszámolásának nehézségeit ecsetelte. Példával igazolta azt is, mennyire elmaradt ezen idő alatt technikánk az élenjáró országoktól. Egy 800 ezer dollárért vásárolt, három tonnás teherautóval elszállítható számítástechnikai rendszert tízezer tonna (!) kukoricával tudjuk csak kifizetni. Egyfajta értékítéletvesztést is érzékel társadalmunkban a vezérigazgató. Hallják az emberek, hogy rosszul megy a munka és ezt a vállalatoknál nem érzékelik kellően. Csakhogy: a vállalatoknál azt is tudják, hogy (a PM Ellenőrzési Főigazgatósága tényei szerint) a gazdálkodóknál tavaly ötmilliárd forint veszteséget számoltak össze. Az ország kasszájában viszont ennek a tízszeresét. Aki azt hallja, hogy baj van a gazdaságban, az a gyári ember a másik gyárra gyanakszik, hogy talán ott a baj... A dolgok így vesztik hitelüket. Dr. Gonda György, nyugalmazott államtitkár is arról a derűs nyugalomról beszélt, amely mintha eluralkodni látszanék az Országgyűlés óta. Mintha elvégeztük volna ott a munka nagyobb részét. Mintha csak az lenne a teendő, ha tízezer hektárral több napraforgót vetünk, akkor minden bajunkon úrrá leszünk. Kárhoztatta ezt az öreguras szemléleti módot, mondván: a munka még csak most kezdődik!... Ezt hangsúlyozta a vitát lezáró összefoglalójában Takács László is, hangoztatván: irtani kell a látszattevékenységet, az üresjáratokat. Bármilyen hálátlannak is tűnik, rangjára kell emelni a céltudatos „apró munkáit”, s ami talán a legfontosabb: ha a végrehajtás alapvető feltétele, a cselekvés döntő színtere az alapszervezet, akkor ott a helyünk. Az MSZMP Vas Megyei Bizottságának feladattervét — a vitában elhangzott kiegészítésekkel — a vezető párttestület elfogadta, azt határozattá emelte. Mi lapunk szombati számában adjuk közre: Cs. Gy. — T. Z. a Faunis lentős a szerepe. Az alacsonyabb szintről kiirtották a fenyőerdőt, az így kapott térségeken legeltetnek. Sajnos az optimálisnál több állat tartása következtében a vizek szennyezettek, a gyeptakaró sok helyen pusztul,ajmi a talaj leromlását, illetve pusztulását erősíti. Ezen sokarcú, rejtelmeskarsztvidéken három nagyobb túrát tettünk. Augusztus 3-án a Csodavárat kerestük fel (az elnevezések Czárán Gyulától származnak, aki a múlt század végén turisztikai szempontból feltárta és leírta ezt a vidéket). A csodavár 70 méteres barlangkapu, amely egy 200 m-es mélységű szakkiadéktöbör oldalában nyílik. Ez a töbör két társával (románul a hármas neve: Cestatile Ponorului), egy hatalmas barlang mennyezetének részbeni beomlásával alakult ki. A töbrökbe a le, illetve a felmászás igen nyaktörő mutatvány, de még nehezebb a barlangkapun keresztül a barlangba jutni. Utunka töbör oldalában a zuhatagokon dübörögve leömlő vízibe vezetett. Köziben ház nagyságú kőtömbökön kellett átmászni. A víz néhol Ibokáig, máshol derékig ért. Augusztus 4-én a Gabbena szurdokát kerestük Tél (Patalkja a Fekete-Kőrös egyikmellékága). A szurdok felé útba esik a Tűz-barlang. Nevét onnan kapta, hogy nyáron dél körül a beszakadtmennyezetén át a Nap sugarai a barlang jégképződményeire esnek és onnan visszaverődve a tűz lángjához hasonló felvillanásokat okoznak. Itt is tapasztalhattuk a kemény tél hatását. Afalépcső fokai teljesen eljegesedtek, többen közülünk a tervezettnél gyorsabban és nem a lábukon tették meg a levezető utat. Miután áthaladtunk a kaszálónak használt „Virágok szétjén” (tenyérnyi nagyságú Margaréták borítják), következett a csodálatos (volt akinek félelmetes) Gallbena szurdok. A szurdokot alsó vége felől jártuk végiig, sajnos mennydörgés, villámlás kíséretében és szakadó esőben. Augusztus 5-én és 6-án túrázásról szó sem lehetett.A kiemelkedések gomolygó felhőkbe burkolództak, ha a felhők magasabbra emelkedtek, máris szakadt az eső. Gyakorlatilag minden ruhánk elázott, a sátrak beáztak, a hálózsákok átnedvesedtek. Az ilyenkor természetesen kialakuló egyre rosszabb hangulatot csak a 6-án este megsütött birka tudta némileg javítani. A rövid esőmentes időben a környéken fotózgattunk. Ezt úgy látszik egy ingerült bika nem vette jónéven, mert majdnem egy, az esőzések miatt kialakult tóba kergetett bennünket. Augusztus 7-én a Riagyászszia barlangot (a Kőrösök és a Szamos vízválasztója közelében található) kerestük fel. Az idevezető utunkat egy megrémült, a csordájától elszakadt bivaly zavarta meg. Közöttünk csörtetett vissza — nem kis riadalmat okozva — társaihoz. A barlangot kialakító patak a Meleg-Szamos egyik mellékága. A barlangnak Czárán azért adta a Ragyássza elnevezést, mert mennyezete töbrök mentén felszakadozva, egy nagyás arc sebhelyeire emlékeztet. A barlang könnyen végigjárható. Nehezebben csak a szurdokban folytatódó részén lehet haladni, mivel annyira szűk, hogy falétrákat raktak az aljára a patak fölé. A létrák azonban nagyon csúszósak. Tudományos érdekességea helyinek, hogy Cholnoky Jenő (kolozsvári professzorsága idején) itt ismerte fel a barlangpusztulás egyik változatát: a barlang fmnenyrnyezetét beomlással elveszítve szurdokká alakul. Túránkat vissza a táborhely felé a barlang felett folytattuk, a töbröket és így a sérült mennyezetű barlangot felülrőlis tanulmányozhattuk. Dr. Veres Márton A Cetatile Ponorului egyik szakadéktöbrének 70 méteres magasságú barlangbejárata, a Csodavár: A Tűz-barlang jégképződményei. (A szerző felvételei) 1987. október 1. Csütörtök Siker és hiány Közzétették az idegenforgalom ez évi adatait. Ebből megtudható, hogy az ágazat sikeres, már most behozta az 1990-re tervezett valutát. Mindebből értelemszerűen következik, hogy az idegenforgalmat fejleszteni kell. Méghozzá dinamikusan és kockázatokat is vállalva. Elvégre sikerágazatról van szó. Olyanról, amely „meghálálja” a beruházásokat és hosszabb távon is üzlet. Hogy a jövőben is milliók jöjjenek hozzánk, azért persze tenni kell. Nem is keveset. Örvendetes, hogy jut pénz a Balaton megóvására csakúgy, mint újabb szállodák építésére. Eredményként könyvelhetjük el a turisztikailag kiemelt térségek támogatását. Az ide pumpált, nem is jelentéktelen összegeket (Sopron—Kőszeghegyalja üdülőkörzet, egy példát említve). Számos, műemlékekkel bőven megáldott város kap felújítási támogatást és milliókat fordítanak az infrastruktúrára. Mindettől persze nem alakul ki egycsapásra minőségi turizmus. De az is eredmény, hogy ráléptünk erre az útra. A mai pénzhiány sok mindent felszínre hozhat, de el is takarhat. Például olyan turistabosszantó apróságokat, mint miért nincs ólommentes benzinárusítás Vas megyében? Nyaranta száz és száz nyugati vendég teszi szóvá. Olyan is akadt, aki egyszerűen visszafordult, mikor mondták, neki: autózzon még egy százast, aztán ott majd kap... Vagy: miért nem lehet a szombathelyi boltok egy részében „sajtsarkot” kialakítani? Enyhítve a zsúfoltságot, gyorsítva a forgalmat. Miért nincs köszöntő és búcsúztató tábla a városok, falvak határában? Nem igaz, hogy ezek megoldhatatlan feladatok. Ha meg igen, akkor a tehetetlenség és az alkalmatlanság — a hiány — komolyan veszélyezteti a sikerágazat fejlődését o kozma Mozdony-biztató A vasúti nagyon távlatinak tűnő elképzelései között szerepel, hogy visszatérítést fizet a menetjegy árából a késve érkezett személyszállító vonatok utasainak. Mondom: ettől azért még távol vagyunk. Éppen ezért figyelemreméltó — a pontosabb közlekedés érdekében, — egy kezdetinek is felfogható intézkedés október elsejétől a MÁV Szombathelyi Igazgatósága területén. A szombathelyi és a tapolcai vontatási főnökségek továbbítják a távolsági személyszállító szerelvényeket. Ezeken a helyeken, a műszaki hibák elmaradása esetén — kísérletképpen — premizálják a mozdonyvezetőket. Szombathelyen hét pár Budapestre közlekedő expressz, gyors és személy, valamint a pécsi gyorsvonatú párnál lép életbe az új rendszer, amely mintegy 50—55 mozdonyvezetőt érint. Amennyiben az általuk vezetett járművek zavartalanul megérkeznek rendeltetési, helyükre, alapbérük, 15 százalékát kapják meg többletként a mozdonyvezetőik. Ha saját hibájuk miatt menetközben elromlik a járművük, az egész havi többletjuttatásukat, ha más műszaki hibából késnek, akkor az egy útra eső többletbérüket vonják meg tőlük. Az intézkedéstől a műszaki hibák miatti késések lényeges csökkenését várják. A személyszállítás színvonalának a javítását szolgáló rendszer többletkiadásának az 50—50 százalékát az igazgatóság, illetve a szolgálati, helyek a saját bérköltségeikből gazdálkodjék ki. Az intézkedéstől — joggal — sokat vártnak, s reméljük legtöbbet az utasok nyernek vele. • (jakab) Ma: Zenei világnap (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NÉPE.