Vas Népe, 1988. június (33. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
Radzsiv Gandhi Orosz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Minisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökének meghívására ma hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. Radzsiv Gandhi 1944-benszületett Bombay-ban. Szülei Lakhnau-ból Delhibe költöztek, ahol édesapja, Firoze Gandhi parlamenti képviselő lett. Radzsiv Gandhi gyermekkorátnagyapja, Dzsaváharlál Nehru házában töltötte. Tanulmányait Dehradun városban végezte. Ezután a Cambridge Trinity Collegeben, majd a londoni Imperial College-ben tanult, ahol elvégezte a gépészmérnöki szakot. Angliából visszatérve tagja lett a delhi repülős klubnak, majd megszerezte a polgári pilóta jogosítványt és az Indian Airlines légitársaságnál helyezkedett el, mint pilóta, majd mint oktató. öccse, Szandzsai Gandhi 1980-ban bekövetkezett halála után növekvő nyomás nehezedett Radzsiv Gandhira, hogy kapcsolódjon be a politikai életbe és segítsen édesanyjának. Időszakos választáson elnyerte öccsének az Uttar Prades állambeli Ameti választási körzetben megüresedett képviselői helyét. 1980 elején megbízást kapott, hogy koordinálja az 1982 novemberére kiírt ázsiai játékok előkészületi munkálatait. E feladatának sikerrel tett eleget. Később, mint az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt egyik főtitkára, sokat tett a párt korszerűsítésért és aktivitásának növeléséért. Indira Gandhi 1984. október 31-én történt meggyilkolása után miniszterelnöknek nevezték ki. Ezt követően általános választásokat írt fel, amelyen India történetének legnagyobb parlamenti többségét szerezte meg. Radzsiv Gandhi a miniszterelnöki és az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt elnöki tiszte mellett személyesen irányítja a Külügyminisztériumot, a Tervbizottságot, a Tudományos és Technológiai Minisztériumot,az Űrkutatási Ügyek Minisztériumát. . Radzsiv Gandhi 1968-ban Delhiben kötött házasságot azolasz származású Sonia Mainóval, akivel Cambridge-itanulmányai alatt ismerkedett meg. Házasságukból két gyermek született. A szovjet nagykövet sajtótájékoztatója Pártértekezleti előkészületek Befejező szakaszukhoz érkeztek a Szovjetunióban a XIX. országos pártértekezlet előkészületei: országszerte lezárult a küldöttek megválasztása, s élénk társadalmi érdeklődés mellett folyik a tanácskozás alapdokumentumának, az SZKP Központi Bizottsága téziseinek megvitatása — tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön Borisz Sztukali, a Szovjetunió budapesti nagykövete a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A nagykövet bevezetőként leszögezte: az országos pártkonferencia a szovjet társadalom átalakításának mérföldköve lesz; ennek megfelelően nagy várakozás előzi meg a tanácskozást, amelytől a szovjet emberek elsősorban azt várják, hogy erősítse meg mindazokat a garanciákat, amelyek visszafordíthatatlanná tennék az átalakítást, s felgyorsítanák annak folyamatát. A fokozott társadalmi érdeklődést tükröző megkülönböztetett figyelem kíséri az értekezlet téziseinek vitáját is, amelyben a párttagok mellett a pártonkívüliek széles rétegei is szót kértek. A nagykövet beszámolt arról is, hogy az előkészületeket kísérő viták kritikusak voltak, a megnyilvánulások gyakran igen éles hangnemben fogalmazódtak meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a vezetés a társadalmi polémia alapkövetelményének azt tartja, hogy a kifejtett nézetek a szocializmus törvényes keretein belül maradjanak, a viták nem vezethetnek az egység megbontásához, a társadalom erőinek megosztásához. A sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva a nagykövet részletesen szólt arról is, miként választották meg a pártértekezlet csaknem 5 ezer küldöttét. A kiválasztás legfontosabb újdonsága volt, hogy a delegátusokat — az SZKP történetében először — a dolgozók, a párttagok és a pártonkívüliek széles körű részvételével, élénk társadalmi viták közepette választották ki. Az „alulról jövő” kezdeményezések alapján, nyílt fórumokon összeállított jelölőlisták nyomán azután a pártbizottságok titkos szavazáson választották meg küldötteiket. Ezt az újfajta választási mechanizmust a soron következő pártkongreszszus főpróbájának is tartják a Szovjetunióban — közölte Borisz Sztukalin. Jubileumi nagygyűlés - Grósz Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról) vált, annyira méltányos és fontos, hogy szocialista értékrendünkben ott legyenek azok a tudósok és műszaki értelmiségiek, akik éppen az elmúlt évszázadiban alkottak maradandót, nemcsak hazai mértékkel mérve. A nagy elődöknek kijáró tisztelet illeti Jedlik Ányost, Déri Miksát, Bláthy Ottót és Zipernovszky Károlyt, Kandó Kálmánt és Bródy Imrét. Annak a kiváló műszaki gárdának — mérnöküknek, technikusoknak, szakmunkásoknak —, akik az imént említett nagy személyiségek kortársaiként és részben munkatársaiként tevékenykedtek, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gazdaságilag közismerten elmaradott Magyarország a villamosság tekintetében a nemzetközi élvonalba került, és ezt a pozícióját a felszabadulás utáni időszakra is sikerült átmentenie. A szocialista építés szerves része, egyik fontos hajtóereje volt a villamosítás. Erőművek egész sora létesült. 1963-ra befejeződött a falvak villamosítása. Hatalmas elektromos távvezetékek épültek. Villamosenergetikai rendszerünk hozzákapcsolódott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió hálózatához. A magyar gazdaság rohamosan növekvő villamosenergia-szükségletét csak ily módon lehetett kielégíteni. Ez az egyesített villamosenergia-rendszer mindmáig pozitív példája a korszerű, kölcsönösen előnyös együttműködésnek. A nemzetközi munkamegosztásba való fokozottabb bekapcsolódásunk igazi korparancs, alapvető nemzeti érdekünk. A világgazdasági változásokhoz alkalmazkodniuk kell. Az ország jövője attól függ, hogy sikerül-e a nemzetközi összehasonlításban megindult leszakadási folyamatot megállítani. A feladat a verseny- és exportképesség számottevő fejlesztése, mert ez a magyar gazdaság megítélésének fő mércéje. A végrehajtás sikere elsősorban a gazdaságban jelent sürgős tennivalókat. A valósággal való őszinte szembenézést mind a világgazdasági folyamatok, mind a magyar gazdaságban tapasztalható kedvezőtlen tendenciák kötelezővé tették. Az országos pártértekezlet ebben is egyértelmű útmutatást adott. Mindezek tükrében a villamosenergia-ipar feladatai is feszesebbek lettek. Amíg korábban az ország fejlettségének jelentős mérőszámaként tekintettük az egy főre jutó energiafogyasztást, ma már ez a mutató helytelen irányba orientálhat bennünket. A világgazdaság legfejlettebb régióiban ugyanis időközben olyan tendenciák erősödtek fel, amelyek egyenesen az energiával való takarékosságot tették meg a gazdasági fejlettség egyik fő mércéjévé. Ebben az összefüggésben is figyelmeztető, hogy a fejlett ipari országok termelésének energiaigényessége a magyarénak mindössze fele, kétharmada. Miközben az összenergia felét, a villamos energia közel egyharmadát behozatalból elégítjük ki. A kormány a munkaprogramban azt vállalta,hogy kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. Az ország energiaforrásainak és -fogyasztásának egyensúlya a jövőben is elsőrendű célunk. Az energiaigényesség csökkenését szolgálja az energiagazdálkodási program következetes végrehajtása, az energiaigényes termelés visszaszorítása, a fajlagos energiafelhasználás mérséklése. Hasonló megközelítésben kell most szemlélni gazdaságunk valamennyi ágazatát A magyar gazdaságban ugyanis még mindig jelentős tartalékok vannak, amelyek nem különösebben jelentős anyagi ráfordítással viszonylag gyorsan mobilizálhatók, és a stabilizációs program időszakában a gazdaság normalizálásához hozzásegíthetnek bennünket. Nemzetközi összehasonlításban, de saját korábbi teljesítményünkhöz képest is alacsony a népgazdaság állóeszköz-állományának kihasználása. Az alacsony kapacitás-kihasználás nemcsak azért okozkárt, mert értékes gépeken viszonylag kevés munkát végeznek hanem azért, mert a mai szűkös beruházások közepette ilyen módon gazdálkodni a meglevő gépállománnyal nem lenne szabad. Figyelmeztető, hogy az 1986-ban megfigyelt új ipari létesítményeik napi átlagban csak 9,6 órát üzemeltek. A kieső idő csaknem háromnegyed részét a kezdeti meghibásodások és a technológiai okok miatti állásidők képezték. Nem akarom lebecsülni az ország egyes területein jelentkező elhelyezkedési nehézségeket, ennek ellenére az is tény, hogy vállalataink nagy részénél még mindig jelentős a belső munkaerő-tartalék. Nagy a felesleges tevékenységeken lekötött létszám. Sokan dolgoznak képzettségüknek és képességeiknek nem megfelelő munkahelyen. Vannak mozgósítható tartalékaink a műszaki fejlesztésben is. Végső soron nagy tartaléknak tekinthető, ha a hosszú időn át veszteséges és hatékonnyá nem tehető területeikről a tőkét kivonjuk, és következetesen végigvisszük a szanálásokat, vagy — ha szükséges — a felszámolásokat. Kedvezőbb, vonzóbb feltételeketkell teremtenünk a lakossági megtakarításoknak a fejlesztésbe való bevonásához is. Jól tudom, hogy ez nem puszta elhatározás dolga, s azt is, hogy a felsorolt tünetek gazdaságunk bonyolult ellentmondásait tükrözik. De úgy gondolom, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy ezeknek a tartalékoknak a feltárása sok tekintetben a mi gondolkodásunk, szemléletünk megváltoztatásától függ, és közös cselekvésünk eredménye lehet. Csakis ez adhatja meg az igazi hitelét a felgyorsult politikai, gazdasági és társadalmi reformfolyamatoknak. Meggyőződésem, hogy mindez valamennyiünk öszszefogásával sikerülni fog. Embert próbáló, emberhez méltó feladataink megoldásában nem vagyunk egyedül. Soha nem tapasztalt nemzetközi érdeklődés és segítő szándék kíséri vállalkozásunk sikerét. A legutóbbi világesemények valamennyiünk nagy örömére azt mutatják, hogy meglesz munkánkhoz a legfontosabb feltétel, mert a világbéke fennmarad. A centenárium alkalmából megköszönöm helytállásukat, szívből gratulálok eredményeikhez, kedves mindannyiunknak további sikereket és jó egészséget kívánok — fejezte be ünnepi beszédét Grósz Károly. Ezt követően Hatvani György, a tröszt vezérigazgatója méltatta a villamosenergia-szolgáltatás egy évszázados fejlődését, majd Grósz Károly átadta a Minisztertanács jubileumi oklevelét Hatvani György vezérigazgatónak. A villamosenergia-ipariban hosszú időn át végzett eredményes munkájuk elismeréseként négyen kapták meg a Munka Érdemrendet, s öten vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést. — Betörtünk az oktatási piacra — mondja Apró Attila, a vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet igazgatója, miután letette a telefont, amelyen először angolul, majd németül tárgyalt. A tárgyalásoknak van eredményük. Az intézet tavaly hárommillió dollárt hozott az országnak, dollárját tizennyolc forintért. A jövőben, ha sikerülnek tervezett fejlesztéseik, ez az összeg csak nőhet. S miért ne sikerülne? A külföldi diákok kollégiumát most bővítik. Kollégium helyett pontosabb lenne szállodának neveznünk a nyolcvanhat férőhelyes épületet, amelynek egy- és kétágyas, fürdőszobás szobái könnyen háromágyassá alakíthatók. Kivitelezését az Agrober tervei alapján az Építő és Tervező Kisipari Szövetkezet vállalta. A „térítésesek kollégiumában” minden szinten társalgó, a földszinten pedig tekepálya is lesz. A szokásos szállodai kényelemből — tekintettel a várt vendégek vallására — mindössze az alkoholt is árusító bár vagy presszó hiányzik majd. Líbiaiak már jó ideje nincsenek, s valószínűleg a közeljövőben sem lesznek népen, annál többen jönnek viszont más arab olajországokból és Iránból. — Mi a garancia arra, hogy a negyvennyolcmillió forintért felépülő kollégium nyereséges lesz, azaz folyamatosan érkeznek a külföldi diákok? — kérdezem az intézet igazgatóját. — A magyar szellemi termékek külkereskedőjével, a Tescoval hosszú távú együttműködési szerződést kötöttünk. Az építkezés nagyobb részét ők finanszírozzák, s így a működtetésben is érdekeltek. A magyar mezőgazdaságnak és a vépi oktatásnak is jó híre van az Arab Liga országaiban, tehát nagy esélyünk van a sikerre. Az idősebb tanárok szerint a vépiek nehezen fogadták be a hatvanas évek elején Pápáról ideköltöző iskolát. Ma már híre-hamva sincs a régi idegenkedésnek. Az intézet virágzása jó hatással van a falu fejlődésére is. Rövidesen valószínűleg Vép lesz a megye egyetlen teljes kommunális ellátottságú települése. A kapcsolatunk több, mint hivatali — mondja Takács Ernő, a vépi tanács elnöke. — A földgáz bevezetése negyvenmillió helyett Dollár huszonötmillió forintba került az intézet segítségével. Most a szennyvízelvezetés, csatornázás van soron. A ,,térítéses kollégium” megépültével ugyanis a szakmunkásképző hatvanas években épült szennyvíztisztítója is szűkösnek bizonyul A vízfogyasztás húsz év alatt a duplájára nőtt. Ilyen terhelés mellett a tisztítómű nem felelhet meg a környezetvédelmi előírásoknak, sőt, ezek már a bővítését sem teszik lehetővé. Az intézet két lehetőség között választhatott: egy új szennyvíztisztítót építenek a falutól legalább egy kilométerre, valahol Bozzai felé, vagy Szombathelyre vezetik be a szennyvizüket. Ez utóbbi megoldás az elsőnek felérveharmadába kerül, ezért az intézet e mellett voksolt. A vezetéket ráadásul nem nyílegyenesen vinnék be Szombathelyre, hanem előtte a faluban is tennénk egy kitérőt, hogy a vépiek könynyebben rácsatlakoztathassanak. Az építkezés a jelenlegi árak mellett harminchárommillió forintba kerülne, ebből ma még mindöszsze hárommillió a falura eső Elhunyt dr. Tóth Zoltán Szíven ütött a váratlan hír: meghalt dr. Tóth Zoltán egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karának egyik vezető munkatársa. Munka közben érte a végzet, környezete mélységes megdöbbenésére. Parasztszülők gyermekeként Salköveskútról indult a mindig felfelé ívelő tudományos pályája, munkája. Gödöllőn végezte az Agrártudományi Egyetemet, s egy ideig ott volt tanársegéd. Majd Mosonmagyaróvárra, a magyar agrártudományok egyik fellegvárába hívták, ahol sok éven át végezte alkotó munkáját. Bennünket, vasi agrárszakembereket érzelmi szálak fűztek össze vele. Sokunkat tanított, s aligha van olyan vasi mezőgazdasági nagyüzem, amelyben meg ne fordult volna azzal a kifejezett szándékkal, hogyan, miben tudna segíteni. Ezenkívül más oldalról is ápolta a vasiakkal való kapcsolatát, illetve az egyetem és megyénk közti kapcsolatot, amelyből megannyi előny származott. Állandó patronálója volt az Óváron tanuló vasi diákok klubjának, és ugyancsak az Óváron működő dr. Varga János ismert professzorral együtt dolgozott a cseh tájegység célravezetőbb hasznosításában. Egyik kimunkálója volt annak a talajmintavételi módszernek, amely Vas megyéből indult el, és amit ma már az egész országban alkalmaznak. Szomorú, hogy csak múlt időben beszélhetünk róla, az állattani tudományok egyik legnagyobb mai magyar művelőjéről. Mi vasiak, egykori diákjai azonban mélyen a szívünkbe zártak, és amíg élünk, szeretettel emlékezünk rá. S a fájdalomban némi vigaszt nyújt, hogy gyermekeit — akikből szintén agrárszakembert nevelt — köztünk látjuk — s bennük mindig az ő emlékét idézzük fel. Szülőfalujában, Sasköveskúton temetik. Az a föld, az a környezet ad neki örök nyugvó helyet, amelyhez gyakran és szeretettel tért vissza, s ahonnan már nem is szakad el többé. — — Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Tímár Mátyást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét e tisztségéből 65 éves korára való tekintettel, — saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt — 1988. június 15-i hatállyal felmentette, egyidejűleg Bartha Ferencet a Magyar Nemzeti Bank elnökévé kinevezte. Dr. Tímár Mátyást a Minisztertanács elnöke a kormány tanácsadójának kérte fel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tímár Mátyás államtitkárt 1988. június 15-i hatállyal e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta neki. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bartha Ferencet kereskedelmi minisztériumi államtitkári tisztségéből 1988. június 15-i hatállyal felmentette, egyidejűleg mint a Magyar Nemzeti Bank elnökét államtitkárrá kinevezte. a budapesti párt-vb ülése A budapesti párt-végrehajtó bizottság június 8-i ülésén döntött arról, hogy június végére összehívja a budapesti pártbizottság ülését. Mint ahogyan arról a pártaktívát korábban már tájékoztatták, Havasi Ferenc, a pártbizottság első titkára tisztségéből való felmentését és nyugdíjazását kérte. A pártbizottság dönt majd kérése elfogadásáról, és a jelölés előkészítésére a vb bizottságot küldött ki. I 1988. június 10. Péntek.