Vas Népe, 1988. október (33. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

fi hagyományok hűt folytatója A községi tanácson található „kék könyv” — a falu írott krónikája — szerint Nemesbőd több évszázados történetében-fejlődésében mindenkor fontos szerepet töltöttek be atanítók. Az első nemesbődi iskola 1697- ben nyittatott meg. Nemesbőd újkori — az elmúlt négy évtizedes — történetében, a tanítói hagyományok folytatójaként — ugyanilyen szerepet töltött s tölt be — többek között — Ger■gye Péter Pál — a ma már nyugállományú iskolaigazgató. Aki azonban nemcsak a tanítói hivatásban jeleskedett s jeleskedik a falu szellemi életében. Az 1946. évi megalakulásától kezdve elnöke a helyi sportkörnek, amely sportkör — több sportágban is nem egy esetben országosan is figyelemre méltó eredményeket mutat fel. 1950-től — megalakulásától kezdve — tagja a helyi tanácsnak. Aktív színjátszós rendező, aki megrendezett több mint 30 színdarabot. Évekig volt EPOSZ-titkár. Tagja az MSZMP-nek. 1954 óta ellátja a helyi népfront bizottságban az elnöki teendőket... Kitüntetések, oklevelek, emlékplakettek, elismerő jelvények sokasága tanúsítja, hogy minden területen kiemelkedő munkát végzett és végez. — Hogyan kezdődött ez a közéletisége, miért éppen ezt a pályát választotta? — A dolgok jöttek maguktól... Helybeli születésű vagyok, édesapám is itt tanított 1914—1949 között... Eredetileg mezőgazdasági szaktanár akartam lenni Keszthelyen, de a háború közbeszólt s így tanítóképzőbe ■kerültem és — „átmenetileg” itt kezdtem el dolgozni a helyi iskolában. Édesapám mellett, a tőle tanultak „az embernek mindenkor tudnia kell, hogy mit tehet, s mit kell tenni a fiatalok, a helybeliek szellemi és más gyarapodásáért” — szellemében. Én ttehát mindig azt végeztem, végzem, ami az adott területen, az adott időszakban a legfontosabb. — Vállalt — munkaköri — hivatásán túl, szinte nincs olyan területe a falu életének, amelyben ne venne részt meghatározó módon. Nem sok ennyi megbízatás egy embernek? — Én sohasem éreztem annak, mert e munkákat másokkal együtt, mások hathatós támogatásával végzem. A faluban igen sok aktív ember él s dolgozik. Amikor megkértek valamire, vagy kezdeményeztem, mindenkor felfogásom, legjobb tudásom szerint tettem a dolgomat... Egy tanító — ha hivatását hivatásnak tekinti, tehát nemcsak állásnak — sohasem állhat meg a tanterem ajtajánál. Annak teljes emberként kell munkálkodni környezete sokoldalú fejlesztéséért, gyarapításáért. Mindig szerettem másokon segíteni, az emberekért tenni annyit, amennyi erőmből, tudásomból kitelik. — Néptanítóhoz illően ... akinek ars poeticája. — Mindig három dolgot tartottam s tartok szem előtt, s másokat is ezekre igyekszem tanítani, rábírni: emberség, haza és munka. Mindenkor emberséggel munkálkodni a haza, a köz javára ... Gergye Péter Pál tanítói munkássága alatt több mint ezer fiatalt — s nemcsak fiatalt — nevelt, tanító társaival együtt, ilyen szellemben. Nem egy helybeli diáknak már a nagyszüleit is tanította. S, hogy nem eredménytelenül, azt Nemesbőd egész fejlődése, lakosainak szellemi gyarapodása, boldogulása, a falu Lakosságának közéleti nyitottsága, példás állampolgári fegyelmezettsége, a szépülő falukép is tanúsítja. — Közel négy évtizeden át tanított. Három éve nyugállományban van, de a falu közéletének még ma is aktív résztvevője, alakítója. Nem gondolt még a „visszavonulásra”, a pihenésre? — A tanítói eskü nincs határidőhöz kötve. Én is életre szóló fogadalmat tettem. Amíg úgy érzem, hogy hasznosan tudom ellátni a bizalomból fakadó tisztségeimet, addig dolgozom. A munka ad értelmet az ember életének. Gergye Péter Pál mostanában is, mint mindig, mindennap dolgozik. Gyűjti, rendszerezi, írja a falu történetének legújabb fejezeteit. Mellette megkezdte a helyi sportélet krónikájának feldolgozását... Vezeti az idősek klubját. Irányítja a népfrontbizottság munkáját. Részt vesz a pártszervezet, a tanács végrehajtó bizottságának munkájában ... Amikor egy kis szabadideje van, akkor zenét hallgat, olvas, rejtvényt fejt, s arra is jut ideje, hogy hetente egyszer együtt énekeljen dalos társaival a szombathelyi pedagógus énekkarban. Gergye Péter Pál nyugállományban van, de nem nyugalomban. A nemesbődi tanítói hagyományok hű folytatójaként. S. 1. ló istenes házassága.” Ebiben 797 strófában hűen és részletesen örökíti meg az eseményeiket. A kor főúri életmódjáról ad történelmi hitelességgel leírást. Az is különös, hogy Römer Flóris, a híres régész Varsóban találja meg Kőszeghy Pál könyvét gróf Kosinszky könyvtárában 1674-ben. Élvezetesen írja le, hogy a vépi vár kapuja feletti magas toronyból sok lovast lát vörös csoportokban, a díszes hintót konyhásszekér követi. Barna fakó lován Bercsényi jön, lovának falán hercegi bélyeg van besütve, terítették meg az esküvői liliommal feldíszített asztalt Az esküvő után hamarosan Csáky Krisztina fia Erdődy II. Sándor népet viszszavásárolja Bercsényitől 16 000 forintért. 1695. szeptember 14-én Csáky Krisztina végleg elszakad a vasi földtől. Hűen kitart Bercsényi mellett, amikor II. Rákóczi Ferenccel és vejével Eszterházy Antallal Rodostóba mennek. Előtte Rákóczi lengyeli birtokán Jaroszlávba, Lembergben élnek később Drinápolyban, Konstantinápolyban és Therápiában. Végül Rodostó volt otthonuk halálukig. Itt neveli fel Krisztina anyai jósággal, nagy gonddal és szeretettel Kőszeghy Pál leányát Zsuzsikát, akit Mikes Kelemen levelei nyomán ismerünk. Krisztina halála után a nagy szabadsághős Bercsényi harmadik felesége Kőszeghi Zsuzsika lesz, aki Bercsényi öreg napjainak felüdítője, gyengéd ápolója 1725-ben bekövetkezett haláláig. Erről Mikes Kelemen levelei nyomán értesültünk, melyről ismét vasi vonatkozásként kell megemlíteni,hogy Magyarországon először Szombathely első nyomdájában 1787-ben Siess Antal műhelyében adják ki Mikes Kelemen leveleit. Mikes leírja a bujdosók, így Bercsényi Miklós és felesége Csáky Krisztina rodostói életét. Majd a nemzeti kegyelet 1906-ban hazahozatja mindkettőjüket. Azóta Kassáról emlékeznek a vépi várra. Kiss Kálmán Midas csinálta aranyos szerszámját Persiából hozták nyilván a formáját merő skófiummal födötték czafrangját (nyeregtakaró) melyen látni a híres Aradinak munkáját. Bercsényit így jellemzi: Arany és ezüst vegyült ruhájában sokféle virág vegyesállatjában zöld szín járt selyemmel melyeknek útjában s egy csuport daru strázsált kalpagjában Szépen írja le Krisztina ruháját is: Úgy Csáky Krisztina gyászöltözetében halványult a mint hajnal pirult személyében csillogott a sok drágakő násfás mellében fénylettek gyémántok szép fejkötőjében. Részletesen beszámol arról, hogy kik voltak jelen az esküvőn, hogyan folyt le a dús vépi lakoma, hogyan A sok étel után gyümölcs hozaték sok czukor confocium nagy hosszan rakaték Babilon tornyához majd hasonlíttatók átkozott ki Vépen most jól nem lakatik. Nagy lakoma volt. Cedron bandája rázendített: „Pergett a cimbalom meg a lassú virginia, zengett a hangos hegedű, sípolt a duda hordója.” 1988. október 1. Szombat Marha jó! Néha egy-egy furcsa hír olyannyira felcsigázza érdeklődésemet, hogy képtelen vagyok csak a tudomásulvétel szintjén megragadni. Olvasom, hogy egy New York-i sebész — kiszolgálván a kor divatját —, testté tudja varázsolni az arra áhítozó hölgyek ajkait. A tehenek bőréből kivonható kollegér nevű akármit befecskendezi a hölgyek felső ajkába, majd érzéssel elmasszírozza, hogy egyenletes legyen az eloszlás. Ez a szer gyorsan keményedik. Már 15 perc alatt megszületik a telt, felettébb érzéki látványt nyújtó ajak. S ami nem akármi, erre a beavatkozásra évente mindössze egy alkalommal van csak szükség. A köztes időben a „mű” csak álló. Namármost! Kíváncsi lennék, hogy egy tehén bőre hány adag kollagént tartalmaz? Élő állatból nyerhető, vagy fel kell áldozni a szerencsétlent? Hogy ez miért lényeges? Azért, mert egy újkori kozmetikai szalon ezek szerint hamarosan elképzelhetetlen lesz tehenészeti telep, vagy vágóhíd nélkül. Ha esetleg megoldható e szer tartósítása, akkor viszont feltétlen kell egy laboratórium. Érdekelne továbbá, vajon mindenfajta tarka marha bőre jó? Mert ha nem, létrejönnek majd speciális tenyészetek. Beláthatatlan igényekkel kell számolni, mert félő, ez a divat sem feltétlenül csak a nők körében fog hódítani. Az egynemű párok esetében segíthet a nőies vonások kihangsúlyozásában. Talán ettől kezdve a kissé laposabbra sikerült kebleket sem kell plasztikkal kitölteni. Akkor még nem is ejtettünk szót arról, mi lesz, ha egy vállalkozó kedvű urológus korosodó férfibetegein is hasznosítani próbálja a szert? Mindenesetre az a jellemzője, hogy gyorsan keményedik, bizonyára felkelti az érdeklődést. Bár igaz, hogy tartósságát illetően az az egy év itt egy kicsit hoszszúnak tűnik. Ahogy végiggondolom az esetleges hasznosítási területeket, némi aggódás tölt el. Lesz megfelelő számú tehén? Talán abban az esetben, ha ez a divat nem futótűzként terjed majd, hanem lesz elegendő idő a felkészülésre. Ha mégse? Fohászkodom. Isten óvja Indiát! (pölaskei) ■■B■■■■■■■■■■ Kedvcsináló? Naponta annyi információ árad felénk, hogy félő, pusztán a befogadásukra sincs elegendő időnk. A hallott, látott, olvasott híreken én is szívesen eltöprengenék, de mindig jön egy másik, ami az előzőt elsodorja. Ha meg nem hagyom? Valamiről biztosan lemaradok. A Hét műsorában látható furcsaságról azonban szerencsére nem maradtam le. Láthattam, amint egy magyar származású üzletember nyilatkozott közös dolgainkról. Egy vegyesvállalat egyik alapítója. Ezek iránt a vegyesvállalatok iránt újabban igencsak megnőtt az igényünk. Ezért is volt furcsa mondandóját hallani. Hozott tőkét, berendezést, technológiát, ha jól emlékszem alapanyagot is, s ha netán arra vetemedett, hogy cserébe árut is akart, akkor jött és megcsinálta. Jó, jó, tudom! Megértettem én a tréfát a szavai között, de valami azért nem lehet rendben. Annak ellenére, hogy miniszterelnökünk toborzót tartott Amerikában, még nem taposták le a beáramló üzletemberek a gyepűt. Tudom, az eltelt idő még ugyancsak kevés. A megfontoltabbak bizonyára azt gondolják, alszanak az ajánlatra egypár hetet. Meg persze információkat gyűjtenek olyanoktól, mint a riportban szereplő üzletember, aki már közel tíz éve körülményeinkkel melíroztatja hajszálait. Az elmeséli majd, ennyi idő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a közös üzembe akárcsak egyetlen telefonvonalat is szerezzen. S félő, ha a következő tíz éve is így telik el, korkedvezménnyel nyugdíjaztatja magát. Más szóval e vegyes érzelmeket keltő üzletből kivonul. A közelmúltban miniszterelnökünk összeszámolta, mily tengernyi sok aláírás kell ahhoz, amíg egy ilyen vegyesvállalat létrejöhet. Még kimondania is riasztó volt, nem pedig összegyűjteni. Olyan érzésem támadt — meg kell vallanom, nem első ízben —, hogy a KGST-ben mi többek között az aláírások halmozására is szakosodtunk. Hogy ezekért az aláírásokért a nemzetközi piacokon semmit sem lehet kapni? Az lehet, de ezen a téren legalább nem sújtott bennünket a cserearányok romlása. Hogy ettől még nem élénkül a gazdaság? Nem hát, mert olyan ez, mint egy bábaképző, ahol most egy egész ország kutatja, hogy hol is lehet a gyerek? —hj— Nem (csak) pénzkérdés Manapság gyakran halljuk a kifogást, hogy nincs rá pénz, elfogyott a keret, az anyagi körülményeink nem teszik lehetővé stb. Sajnos, az valóban igaz, hogy szűkösebbek az anyagi eszközeink, minden egyes forint helyét jól meg kell választani, s talán az sem túlzás, hogy megkell tanulnunk jobban, ésszerűbben gazdálkodni a rendelkezésünkre álló összegekkel. Tény, hogy sok mindenről le kell mondani a vállalatoknak, intézményeknek, de otthon a családoknak is, mert most nehezebb időket élünk. Azonban nem helyénvaló, hogy számos olyan hátrányos, kedvezőtlen dolgot is a pénzhiányra, az anyagi lehetőségek korlátaira fogunk, amelyek valójában, nem is azon múlnak, sokkal inkább az adott személyek szemléletétől, gondolkodásmódjától, tenniakarásétól függnek. Az üzemek, vállalatok, szövetkezetek telephelyeit, majorjait, udvarait, gépparkjait szemlélve — sajnos — nagyon vegyes, nemegyszer elszomorító kép alakul ki az emberben. A gondatlanság, a nemtörődömség, az érdektelenség jelei tanúskodnak több gazdálkodó szervezetünknél is, ahol aztán előszeretettel sorolják a föntebb említett kifogásokat. Igazságtalan lennék, ha néhány ilyen termelőegységünket megneveznék, mert az efféle példát adók száma nem kicsi, valamennyit pedig képtelenség felsorolni. Lehetőségem volt az elmúlt időszakban, többször is arra, hogy megtekinthettem a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát telephelyeit, üzemeit. Örömmel tapasztaltam, hogy az udvarok, az utak, a telepek, az istállók, üzemek környéke rendezett, ápolt. Az épületek is gondozottak, jól karbantartottak, tiszták, virágok, füvesített részek díszítik, teszik kellemessé, otthonossá a munkahelyeket. S mindez korántsem csak pénzkérdés, s nem is csak az anyagiakról árulkodik ... (Vincze) Külön olimpia (12.) Műugrás. (Lakatos Ferenc karikatúrája) lias Mepe !