Vas Népe, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
! Csend borul a „györvári csatamezőre"? n Nem gondoltuk volna, hogy a györvári tanácselnök távozásának okait firtató írásunk ilyen heves reakciókat várt ki az ottani környezetből. Ígéretünkhöz híven következzen az első írás címében (név nélkül!) intrikusoknak nevezett személyek levelének közlése, és ezt követően az üggyel kapcsolatos véleményük. INTRIKA VAGY KRITIKA A Vas Népe 08. január 18-i számában jelent meg „Az elnök megy, az intrikusok maradnak” című terjedelmes írás. Ennek a cikknek már a címe is rossz szándékot tartottv Az intrika és a kritika fogalmak hasonló hangzása lehetőséget ad a viszszaélésre, mert a közösség érdekében tett jószándékú bírálat is önkényesen intrikának minősíthető. A cikk tartalma pedig sértő, helyenként becsületbe gázoló. Emberek felett ítélkezni egyoldalú meghallgatással nem lehet.Emberek becsületbéli hitelét a legszélesebb nyilvánosság előtt alaptalanul rontani nem szabad. Részigazságok közlése, események saját érdek szerinti beállítása, tények meghamisítása pedig elítélendő cselekedet. A most sértődötten távozni készülő tanácselnök megfutamodásának valódi okát nem értjük, mert azt nem hozta nyilvánosságra. Gyanítjuk, hogy sokkal kézzelfoghatóbb — esetleg anyagiasabb — érdek húzódik meg a háttérben. Vele ellentétben mi nemhogy három, de harminchárom intrikus elől sem futamodnánk meg, érezve területünk lakóinak bizalmát. Az erősödő közéleti demokrácia jegyében készséggel ülünk le a cikk szerzőjével, hogy a velünk folytatott beszélgetés alapján segítsük az igazság megközelítésében — pedig a sajtó ellenünk indított támadását joggal minősíthetnénk intrikának. Győrvár, 199. január 25. EGYED JÓZSEF nyugdíjas vb-titkár TÓTH TIBOR volt iskolaigazgató DR. PETROVICS LÁSZLÓ körzeti orvos ★ TÓTH TIBOR: — Pedagógus pályámat 1954-ben Vasváron kezdtem. Két év múlva kerültem Győrvárra. 1964-től 1986 szeptemberéig iskolaigazgatóként tevékenykedtem. Működésemkezdeti időszakaiban két normál és két szükségtanteremben dolgoztunk. Munkánk feltételei csak 1974- ben javultak, mert ekkor egy hattantermes iskola épült. Ez akkor a Hegyhát egyik legszebb intézménye lett. A nevelőtestület, a szülők, az akkori vezetés közös munkájával az itt folyó oktató-nevelő munka színvonala egyenletesen, javult. A tényt a szakmai felügyelet véleményezése igazolja. 1984-ben a tanácselnök halála miatt a tanácstestület vezetése is rám hárult. A választások előkészítése során több arra alkalmas jelölt közül Pintyőke István személyét javasoltam. A közéletben ő ugyan, addig nem vett részt, de információim alapján alkalmasnak tartottam. Csalódnom kellett benne. Együttműködésünk kezdetén kiderült róla, hogy mint a hatalom birtokosa, uralkodni akar az intézmény dolgozói felett és felettem is. Beleszólt egyebek között a túlórák azárnyába, a jutalmazásba és személyek alkalmazásába. Mindig hivatkozott munkáltatói jogaira. Túlkapásai ellen tiltakoztam. Ezek után pártvizsgálat indult ellenem. Ez egy évig tartott. A sűrűsödő fegyelmi meghallgatások, a pártcsoportgyűlések és a két pártfegyelmi tárgyalásom, valamint anyám hosszas betegsége és halála idegeimet felőrölték. Családom és egészségem védelme miatt 1986. szeptember 15-ével ÁMK igazgatói teendőimről lemondtam. Vezetésem alatt kb. 30 képesítés nélküli végezte el a főiskolát és lett pedagógus. Iskolától való távozásuk oka egyéni érvényesülésük biztosítása volt. Jelenleg az iskolában képesítés nélküli nem dolgozik, de ebben a tanácselnöknek szerepe nincs. A tanácselnök velem szembeni vezetői módszerét nem voltam hajlandó elfogadni soha. Ő munkáltatói jogainak önkényes és diktatórikus eszközökkel próbált érvényt szerezni. Jelenlegi munkakörömben jól érzem magam. Élvezem tanítványaim szeretetét, a szülők bizalmát, kollégáim tiszteletét. Igazgatóm, a szakmai felügyelet részéről munkám ellen kifogás nincs. Azzal, hogy jelenleg is itt tanítok, ezek szerint nem ártok, mint ahogy volt elnökünk ellen aknamunkával sem ártottam, pedig ő nyilatkozatában erre utalt. DR. PETROVICS LÁSZLÓ: — Tizenhárom éve vagyok körzeti orvos, 1983. január 1-jétől Győrváron. Sem korábbi munkahelyeimen, sem az előző tanácsi vezetéssel komoly nézeteltérésem nem volt. Fegyelmi eljárással soha nem fenyegettek és ilyan eljárást nem indítottak ellenem. Pintyőke Istvánt az 1985. évi választások kapcsán ismertem meg. Amikor tanácselnök lett, próbáltam vele jó személyes kapcsolatot kialakítani. A kezdeti zavartalan együttműködés után gyorsan romlott a helyzet. Az iskolaigazgató elleni tevékenységében megpróbált eszközül felhasználni. Ezt megtagadtam, módszerét kifogásoltam. Ezek után érezhetően megromlott kettőnk viszoszornya. Részéről sokasodtak ellenem a kifogások, szóban és írásban. Állandó védekezésre kényszerültem, ami sok energiát vett el tőlem. 1987-ben szakorvosi képesítés megszerzésére szántam el magam. Ehhez munkáltatói javaslat kellett. Tőle csak a szakmai felügyeltet segítségével kaphattam meg. Mivel kórházi gyakorlatot el kellett végeznem, megváltoztattuk a rendelési időpontokat. Ez a szakmai felügyelet és a tanácselnök szóbeli hozzájárulásával történt Később mégis elnöki figyelmeztetést kaptam az „önkényes” változtatásért. Közben védőnő és ápolónő nélkül dolgoztam. Asszisztensnő feleségemmel az alapellátást a lakosság megelégedésére biztosítottuk. Jogos panasz ellenünk nem érkezett. Közéleti tevékenységem során a Műgyűlésen véleményt nyilvánítottam a tervezett faluházzal kapcsolatban. Javasoltam, hogy az általános iskola mellett épüljön fel, az iskolai testnevelés feltételeinek javítása és költségcsökkentés miatt. Ez sem egyezett az ő véleményével. Időközben személyes jogaimban is megsértett. Anita ezt kifogásoltam, más körzetbe jelentkezett át, de feleségét és gyermekét továbbra is rám bízta. Elismerve az egészségügyi szolgálat jó színvonalú működését, munkáltatói jogára hivatkozva az egészségügyi dolgozók közül egyedül engem nem részesített jutalomban. Minden esetben testületek és szervek véleményére hivatkozott. Ugyanakkor én éreztem megbecsülésüket. A tanácselnök állandósuló fenyegetőzései elől ezért nem hátráltam meg. EGYED JÓZSEF: — 1985. július elsején mentem nyugdíjba. 1953-tól húsz éven keresztül Győrváron, 1973-tól nyugdíjazásomig Nárai községben vb-stitikárként dolgoztam. Győrvári működésem idején a lakosság akkori jogos igényeinek kielégítésére kollektív összefogással egyebek között óvoda, orvosi lakás rendelővel,kovácsműhely, szeszfőzde, tűzoltószerház épült, és megvalósult a járdásítás. A falusban élénk sport- és kulturális élet folyt. Nyugdíjba vonulásom utáni két évig visszavonultan éltem. De az iskolában zajló eseményeket, a tanácselnök tevékenységét kritikusan szemléltem. 1987 őszén felkérésre pártvezetőségi tagságot vállaltam. A megbízott vb-titkárhoz régi barátság fűzött. Tapasztalataimat szívesen adtam át. A tanácselnökkel is jó viszonyba kerültem. A tagkönyvcsere idején a tanácselnököt elismert, jó munkája értékelése mellett megbíráltam. Többek véleménye alapján, szóvá tettem, hogy nem bírja a jogos kritikát. Helytelenítettem egy nagycsaládos elvtársam jogos igényének elutasítását, kizárásának kezdeményezését. Vitattam egy idős, rokkant elvtársam kizárását, javasoltam szociális otthoni elhelyezését. Tiltakoztam az ellen, hogy a tanácselnök, a tanács és intézménye dolgozóinak jutalmazásakor indoklásként a pártvezetőségre hivatkozott, amikor ezt a vezetőség nem is tárgyalta. A tanácselnök egy alkalommal őszinte beszélgetést kezdeményezett velem. Kérte, hogy nyílt véleményt mondjak az orvos és közte kialakult viszonyról. Elítéltem az orvossal kialakult rossz viszonyát. Utaltam rá, hogy ebben szerepe van az ő hatásköri túllépéseinek, munkáltatói jogai merev gyakorlásának. Javasoltam, hogy az orvossal való kapcsolatát rendezze, mert a harag rossz tanácsadó. Figyelmeztettem, hogy az orvos népszerű ember, mert élvezi a lakosság bizalmát. Beszélgetésünk után, velem szemben sértődötten, viselkedett. Hamarosan pártvezetőségünk addig elismert munkáját jogtalanul kifogásolta. Emiatt én tiltakozásul lemondtam vezetőségi tisztségemről, pártvizsgálatot kértem. Ezek után a Vas Népe útján támadott meg. ■■■■■■■■■■■■I lyettese és Galickij főépítész, a létesítménynek is társtervezője kalauzolnak. Az építési költség erős csökkentése volt itt is a cél. Négy millió rubel alatti öszszegből kellett megépülni a múzsák hajlékának ahhoz, hogy ne kelljen évekig sorba állnia moszkvai engedélyért. Sikerült, nem is akármilyen színvonalon. Tágas, parkettával burkolt előcsarnokában az íves karú márványlépcsők virágágyak körül indulnak. Gondosan formáit részletek és a kivitelezés minősége is figyelemreméltó. A színpadtechnika számítógéppel vezérelt, az akusztika egészen kiváló. A helyi üzemek összefogása itt is döntő volt a költségek kedvező alakításában. A színházat nálunk 380 millió forint alatti összegből biztosan nem építenék meg. Gratulálok Galickij kollégának. Sötétedik, amikor a Joskarola-i Képtárba érkezünk. Az 1960-as években épült és párkányán nemzeti motívumokkal díszített múzeumhoz csatlakozik a néhány éve elkészült saroképület. A legsarkába az ovális alaprajzú lépcsőház került, erre nézve szimmetrikus az elrendezés. A képtár igazgatónője, Ludmila A. Kuvsinszkaja szívélyesen fogad bennünket. Galickijt mint régi barátot és mint kiállító festőművészt is köszönti. Kétórás kalauzolás kövekezik. A földszinten, a főbejárattal szemben minikiállítás, 6—7 festményből. Kortárs festők eladásra váró művei. Tetszetős tájképek. Balra a ,csalét doboz”, lényegében olyan oktató terem, melynek fekete falain mintegy 100 alkotás az öszszes festészeti és grafikai felfogás és technika bemutatását kísérlik meg, jól választott és eredeti művekkel. Itt hetenként 2—3 foglalkozás zajlik. A csoportokat kor szerint fogadják. A befogadó képesség és az érdeklődés azonos szintje így biztosítható a leginkább. 12 olyan csoportjuk van, amelyek tagjainak az érdeklődésére rendszeresen számíthatnak. Az első emeleten van az állandó kiállítás. A második emeletet a Mai Üzbég Művészet időszaki kiállítás, gazdag és érdekes anyaga tölti meg. Leningrádból érkezett, vándorló összeállítás, festményeAz Orosz Drámai Színház.ken, szobrokon kívül iparművészeti alkotásokat is tartalmaz. A nagy termekhez minden szinten kisebbek is csatlakoznak. A mari népművészet kincsesháza mindegyik. A textíliák különösen káprázatosak. A sűrű vörös hímzés alig követhető, tömött motívumai közül többnek a néphit varázserőt tulajdonít. Az egyik a gonosz varázslást tartja távol, a másik szerelmessé tesz, a harmadik a termékenységet, a negyedik a férfierőt növeli. A hegyvidéki és síksági marik motívumai eltérőek. Ami közös bennük, a technikák változatossága, a díszítés aprólékossága és zsúfoltsága. Megkérdezem, készíthetnék-e néhány felvételt. Nagyon udvariasan, de visszautasítanak. Tolmácsunk méltatlankodva kérdezi, szóvá tegye-e, hogy a Puskin Múzeumban legalább egy tekercs filmet elfényképeztem és nem volt semmi probléma. Kértem, ne szóljon. Pár évtizedes megfigyelésem, minél vidékibb egy múzeum, annál több a tilalom. 15 évvel ezelőtt a Louvre-ban például három tekercs diapozitívet készítettem, és tavaly az Ecsmiadzindi Katolikosz kincstárában is legalább kettőt. A felvigyázó tisztelendő uraik még segítettek is. Heckenast János építész (Folytatjuk) 1989. február 1. Szerda Lista Az ezt mondták biztonságos és szapora műfaj. Bizonyára azért tette fel a Győri Rádió munkatársa a vasárnap délelőtt elhangzott interjúban a Térkép főszerkesztőjének a következő kérdést: „Igaz az a hír, hogy a Vas megyei pártbizottság portáján, ahol tulajdonképpen — mármint a pártbizottságban — székel a Vas Népe szerkesztősége is, leadtak egy listát, amin tulajdonképpen rajta voltak a „Tér-kép”-esek is, miszerint őket nem szabad beengedni a házba?” Feltételezem, hogy főszerkesztő kollégám a rádió riporterének kérdésére a több ezer rádióhallgatónak nem adta ki nevemet, hanem kollegiális szolidaritásból jelesre vizsgázva így válaszolt: „A lista sajnos igaz... tisztáztam Takács Lászlóval, az első titkárral, hogy ez a lista nem tőle származik... Hogy ne futkosson tovább körpályán a kérdés, miszerint: ki adta le a listát a pártbizottság portájára? — töredelmesen bevallom, hogy én. Mentségemül mindössze azt a körülményt tudom felhozni, hogy mivel ezúttal nem egy, hanem négy újságíró hagyta el szerkesztőségünket, ennyi nevet nem sikerült egyetlen sorban leírnom. Emiatt — bevallom — egymás alá írtam a nevüket, így lett lista, lajstrom stb. az a szerencsétlen cédula, amelyben munkaköri kötelességemnek megfelelően közölni merészeltem a több intézménynek otthont nyújtó székház portáján, kik nem dolgoznak már nálunk, kiket töröljenek a székház telefonjegyzékéről. A szépen hangzó és avítt önfelmentés helyett tisztelettel kijelentem, hogy csak leadtam a „listát”, és nem tiltottam ki senki emberfiát e házból. Egyébként volt kollégáink azóta is szívesen látott vendégek szerkesztőségünkben. Csonka György □ □□ Mi lesz velük? A Vas Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az 1989. évre több, jelentős és a „szociálpolitikai háló” körébe tartozó témavizsgálatáthatározta el. Nem véletlenül. Nyolc ember — ebből 5 kiskorú gyermek — egy 2 és fél szobás szombathelyi lakásban lakik, 1989. január 28-a óta gáz nélkül. Az asszony kétségbeesetten, zokogva kérdi tőlem, a panaszt felvevő népi ellenőrtől — mi lesz velük? A családjuk válságot él meg amúgy is. A szülők válófélben, két gyermekük súlyos veseműtéten esett át, rendszeres segélyt kapnak a gyámügytől — meg rendkívülit is —, igaz, többre is jogosultak lennének, de hát a pénz a gyámügynél is csak korlátozottan áll rendelkezésre, az igények és jogosultság 100 százalékos kielégítésére nincs mód . . . Ebből se futja a rendszeres fizetésre. Mi lesz így, fűtés nélkül a kicsikkel? (Zsoltival, Tündivel, Roberttel,Anitával, Ildikóval.) De egyáltalán, mi lesz velük, hiszen a következő fűtési szezonban még drágább lesz a gáz? Ez a vékonyka asszony 10 gyermeket hozott a világra, a család ezek közül csak egyre számíthat, aki keres, aki velük él,aki segít — ma még. Nem vitatja, a gázosoknak biztos igazuk van, hiszen nem fizettek, több mint 10 ezer forint körül van a tartozásuk, de élni kell... Tél van, bár nem túl kemény, de fűtés nélkül — meleg étel nélkül — mégis kibírhatatlan. Telefonok: tanács, szociálpolitika, gyámügy, gázművek ... Mindenki érti, ■segíteni kell, talán megoldódik egyelőre ez az ügy. Végül is az asszonyt hallgatva, az ügyet mérlegelve egy gondolat nem hagy nyugodni: az ilyen és ehhez hasonló családok gondjainak megoldására tényleg csak ez az embert alázó, csurran-cseppen segély a megoldás? Az öt kisgyermek nem tudhatja, hogy ezen a hét végén miért kellett betakarózni, összebújni a fűtetlen lakásban .... (Németh) □ □□ Korszerűbb tollat! (Lakatos Ferenc karikatúrája) Has Mépe 3