Vas Népe, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

! Csend borul a „györvári csatamezőre"? n Nem gondoltuk volna, hogy a györvári tanácselnök távozásának okait firtató írásunk ilyen heves reakció­kat várt ki az ottani kör­nyezetből. Ígéretünkhöz híven követ­kezzen az első írás címében (név nélkül!) intrikusoknak nevezett személyek levelé­nek közlése, és ezt követő­en az üggyel kapcsolatos véleményük. INTRIKA VAGY KRITIKA A Vas Népe 08­. január 18-i számában jelent meg „Az elnök megy, az intrikusok maradnak” című terjedelmes írás. Ennek a cikknek már a címe is rossz szándékot tartottv­­ Az intrika és a kritika fogalmak hasonló hangzása lehetőséget ad a visz­­szaélésre, mert a közösség ér­dekében tett jószándékú bírálat is önkényesen intrikának minő­síthető. A cikk tartalma pedig sértő, helyenként becsületbe gá­zoló. Emberek felett ítélkezni egy­oldalú meghallgatással nem le­het.­­Emberek becsületbéli hitelét a legszélesebb nyilvánosság előtt alaptalanul rontani nem szabad. Részigazságok közlése, esemé­nyek saját érdek szerinti beállí­tása, tények meghamisítása pe­dig elítélendő cselekedet. A most sértődötten távozni készülő tanácselnök megfuta­­modásának valódi okát nem értjük, mert azt nem hozta nyilvánosságra. Gyanítjuk, hogy sokkal kézzelfoghatóbb — eset­leg anyagiasabb — érdek húzó­dik meg a háttérben. Vele el­lentétben mi nemhogy három, de harminchárom intrikus elől sem futamodnánk meg, érezve területünk lakóinak bizalmát. Az erősödő közéleti demokrácia jegyében készséggel ülünk le a cikk szerzőjével, hogy a velünk folytatott beszélgetés alapján segítsük az igazság megközelí­tésében — pedig a sajtó elle­nünk indított támadását joggal minősíthetnénk intrikának. Győrvár, 199. január 25. EGYED JÓZSEF nyugdíjas vb-titkár TÓTH TIBOR volt iskolaigazgató DR. PETROVICS LÁSZLÓ körzeti orvos ★ TÓTH TIBOR: — Peda­gógus pályámat 1954-ben Vasváron kezdtem. Két év múlva kerültem Győrvárra. 1964-től 1986 szeptemberéig iskolaigazgatóként tevé­kenykedtem. Működésem­­kezdeti időszakaiban két normál és két szükségtante­remben dolgoztunk. Mun­kánk feltételei csak 1974- ben javultak, mert ekkor egy hattantermes iskola épült. Ez ak­kor a Hegyhát egyik legszebb intézménye lett. A nevelőtestület, a szülők,­ az akkori vezetés közös munkájával az itt fo­lyó oktató-nevelő munka színvonala egyenletesen, ja­vult. A tényt a szakmai fel­ügyelet véleményezése iga­zolja. 1984-ben a tanácsel­nök halála miatt a tanács­testület vezetése is rám há­rult. A választások előké­szítése során több arra al­kalmas jelölt közül Pintyő­ke István személyét java­soltam. A közéletben ő ugyan, addig nem vett részt, d­e információim alapján alkalmasnak tartottam. Csa­lódnom kellett benne. Együttműködésünk kezde­tén kiderült róla, hogy mint a hatalom birtokosa, uralkodni akar az intéz­mény dolgozói felett és fe­lettem is. Beleszólt egye­bek között a túlórák azár­nyába, a jutalmazásba és személyek alkalmazásába. Mindig hivatkozott munkál­tatói jogaira. Túlkapásai ellen tiltakoztam. Ezek után pártvizsgálat indult elle­nem. Ez egy évig tartott. A sűrűsödő fegyelmi meghall­gatások, a pártcsoportgyűlé­­sek és a két pártfegyelmi tárgyal­ásom, valamint anyám hosszas betegsége és halála idegeimet felőrölték. Családom és egészségem védelme miatt 1986. szep­tember 15-ével ÁMK igaz­gatói teendőimről lemond­tam. Vezetésem alatt kb. 30 képesítés nélküli végez­te el a főiskolát és lett pedagó­gus. Iskolától való távozá­suk oka egyéni érvényesülé­sük biztosítása volt. Jelen­leg az iskolában képesítés nélküli nem dolgozik, de eb­ben a tanácselnöknek sze­repe nincs. A tanácselnök velem szembeni vezetői módszerét nem voltam haj­landó elfogadni soha. Ő munkáltatói jogainak ön­kényes és diktatórikus esz­közökkel próbált érvényt szerezni. Jelenlegi munka­körömben jól érzem magam. Élvezem tanítványaim sze­­retetét, a szülők bizalmát, kollégáim tiszteletét. Igaz­gatóm, a szakmai felügyelet részéről munkám ellen ki­fogás nincs. Azzal, hogy je­lenleg is itt tanítok, ezek szerint nem ártok, min­t ahogy volt elnökünk ellen aknamunkával sem ártot­tam, pedig ő nyilatkozatá­ban erre utalt. DR. PETROVICS LÁSZLÓ: — Tizenhárom éve vagyok körzeti orvos, 1983. január 1-jétől Győrváron. Sem ko­rábbi munkahelyeimen, sem az előző tanácsi vezetéssel komoly nézeteltérésem nem volt. Fegyelmi eljárással soha nem fenyegettek és ilyan eljárást nem indítot­tak ellenem. Pintyőke Ist­vánt az 1985. évi választá­sok kapcsán ismertem meg. Amikor tanácselnök lett, próbáltam vele jó személyes kapcsolatot kialakítani. A kezdeti zavartalan együtt­működés után gyorsan rom­lott a helyzet. Az iskola­­igazgató elleni tevékenysé­gében megpróbált eszközül­ felhasználni. Ezt megtagad­tam, módszerét kifogásol­tam. Ezek után érezhetően megromlott kettőnk viszo­­szornya. Részéről sokasodtak ellenem a kifogások, szóban és írásban. Állandó védeke­zésre kényszerültem, ami sok energiát vett el­ tőlem. 1987-ben szakorvosi képesí­tés megszerzésére szántam el magam. Ehhez munkál­tatói javaslat kellett. Tőle csak a szakmai felügyeltet segítségével kaphattam meg. Mivel kórházi gyakorlatot el kellett végeznem, meg­változtattuk a rendelési időpontokat. Ez a szakmai felügyelet és a tanácselnök szóbeli hozzájárulásával történt Később mégis elnö­ki figyelmeztetést kaptam az „önkényes” változtatá­sért. Közben védőnő és ápo­lónő nélkül dolgoztam. Asszisztensnő feleségemmel az alapellátást a lakosság megelégedésére biztosítot­tuk. Jogos panasz ell­enünk nem érkezett. Közéleti te­vékenységem során a Mű­­gyűlésen véleményt nyilvá­nítottam a tervezett falu­­házzal kapcsolatban. Java­soltam, hogy az általános iskola mell­ett épüljön fel, az iskolai testnevelés felté­teleinek javítása és költség­csökkentés miatt. Ez sem egyezett az ő véleményével. Időközben személyes joga­imban is megsértett. Ani­ta ezt kifogásoltam, más körzetbe jelentkezett át, de feleségét és gyermekét to­vábbra is rám bízta. Elis­­merve az egészségügyi szol­gálat jó színvonalú műkö­dését, munkáltatói jogára hivatkozva az egészségügyi dolgozók közül egyedül en­gem nem részesített juta­lomban. Minden esetben testületek és szervek véle­ményére hivatkozott. Ugyan­akkor én éreztem megbe­csülésüket. A tanácselnök állandósuló fenyegetőzései elől ezért nem hátráltam meg. EGYED JÓZSEF: — 1985. július elsején mentem nyugdíjba. 1953-tól húsz éven keresztül Győrváron, 1973-tól nyugdíjazásomig Nárai községben vb-sti­tikár­ként dolgoztam. Győrvá­ri működésem idején a lakos­ság akkori jogos igényeinek kielégítésére kollektív össze­fogással egyebek között óvo­da, orvosi lakás rendelővel,­­kovácsműhely, szeszfőzde, tűzoltószerház épült, és meg­valósult a járdásítás. A fa­lusban élénk sport- és kultu­rális élet folyt. Nyugdíjba vonulásom utáni két évig visszavonultan éltem. De az iskolában zajló eseménye­ket, a tanácselnök tevé­kenységét kritikusan szem­léltem. 1987 őszén felkérésre pártvezetőségi tagságot vál­laltam. A megbízott vb-tit­kár­hoz régi barátság fűzött. Tapasztalataimat szívesen adtam át. A tanácselnökkel­ is jó viszonyba kerültem. A tagkönyvcsere idején a ta­nácselnököt elismert, jó munkája értékelése mellett megbíráltam. Többek véle­ménye alapján, szóvá tet­tem, hogy nem bírja a jo­gos kritikát. Helytelenítet­tem egy nagycsaládos elv­társam jogos igényének el­utasítását, kizárásának kez­deményezését. Vitattam egy idős, rokkant elvtársam kizárását, javasoltam szoci­ális otthoni elhelyezését. Tiltakoztam az ellen, hogy a tanácselnök, a tanács és intézménye dolgozóinak ju­talmazásakor indoklásként a pártvezetőségre hivatko­zott, amikor ezt a vezetőség nem is tárgyalta. A tanács­elnök egy alkalommal őszin­te beszélgetést kezdeménye­zett velem. Kérte, hogy nyílt véleményt mondjak az orvos és közte kialakult vi­szonyról. Elítéltem az or­vossal kialakult rossz viszo­nyát. Utaltam rá, hogy eb­ben szerepe van az ő hatás­köri túllépéseinek, munkál­­ta­tói jogai merev gyakorlá­sának. Javasoltam, hogy az orvossal való kapcsolatát rendezze, mert a harag rossz tanácsadó. Figyelmeztettem, hogy az orvos népszerű em­ber, mert élvezi a lakosság bizalmát. Beszélgetésünk után, velem szemben sértő­dötten, viselkedett. Hamaro­san pártvezetőségünk addig elismert munkáját jogtala­nul­ kifogásolta. Emiatt én tiltakozásul lemondtam ve­zetőségi tisztségemről, párt­vizsgálatot kértem. Ezek után a Vas Népe útján tá­madott meg. ­■■■■■■■■■■■■I­ lyettese és Galickij főépí­tész, a létesítménynek is társtervezője kalauzolnak. Az építési költség erős csök­kentése volt itt is a cél. Négy millió rubel alatti ösz­­szegből kellett megépülni a múzsák hajlékának ahhoz, hogy ne kelljen évekig sor­ba állnia moszkvai enge­délyért. Sikerült, nem is akármilyen színvonalon. Tá­gas, parkettával burkolt elő­csarnokában az íves karú márvány­lépcsők virágágyak körül indulnak. Gondosan formáit részletek és a kivi­telezés minősége is figye­lemreméltó. A színpadtech­nika számítógéppel vezérelt, az akusztika egészen kiváló. A helyi üzemek összefogása itt is döntő volt a költsé­gek kedvező alakításában. A színházat nálunk 380 millió forint alatti összegből biz­tosan nem építenék meg. Gratulálok Galickij kollégá­nak. Sötétedik, amikor a Jos­­kar­ola-i Képtárba érke­zünk. Az 1960-as években épült és párkányán nem­zeti motívumokkal díszített múzeumhoz csatlakozik a néhány éve elkészült sarok­épület. A legsarkába az ová­lis alaprajzú lépcsőház ke­rült, erre nézve szimmetri­kus az elrendezés. A kép­tár igazgatónője, Ludmila A. Kuvsinszkaja szívélyesen fogad bennünket. Galickijt mint régi barátot és mint kiállító festőművészt is kö­szönti. Kétórás kalauzolás kövekezik. A földszinten, a főbejárattal szemben mini­­kiállítás, 6—7 festményből. Kortárs festők eladásra vá­ró művei. Tetszetős tájké­pek. Balra a ,csalét doboz”, lényegében olyan oktató te­rem, melynek fekete falain mintegy 100 alkotás az ösz­­szes festészeti és grafikai felfogás és technika bemu­tatását kísérlik meg, jól vá­lasztott és eredeti művek­kel. Itt hetenként 2—3 fog­lalkozás zajlik. A csoporto­kat kor szerint fogadják. A befogadó képesség és az ér­deklődés azonos szintje így biztosítható a leginkább. 12 olyan csoportjuk van, ame­lyek tagjainak az érdeklő­désére rendszeresen számít­hatnak. Az első emeleten van az állandó kiállítás. A második emeletet a Mai Üzbég Művészet időszaki ki­állítás, gazdag és érde­kes anyaga tölti meg. Le­ni­ngrádból érkezett, ván­dorló összeállítás, festmény­e­Az Orosz Drámai Színház.­ken, szobrokon kívül ipar­­művészeti alkotásokat is tar­talmaz. A nagy termekhez minden szinten kisebbek is csatlakoznak. A mari nép­művészet kincsesháza mind­egyik. A textíliák különösen káprázatosak. A sűrű vörös hímzés alig követhető, tö­mött motívumai közül több­nek a néphit varázserőt tu­lajdonít. Az egyik a gonosz varázslást tartja távol, a másik szerelmessé tesz, a harmadik a termékenységet, a negyedik a férfierőt nö­veli. A hegyvidéki és sík­sági marik motívumai elté­rőek. Ami közös bennük, a technikák változatossága, a díszítés aprólékossága és zsúfoltsága. Megkérdezem, készíthetnék-e néhány felvé­telt. Nagyon udvariasan, de visszautasítanak. Tolmá­csunk méltatlankodva kér­dezi, szóvá tegye-e, hogy a Puskin Múzeumban legalább egy tekercs filmet elfényké­­peztem és nem volt semmi probléma. Kértem, ne szól­jon. Pár évtizedes megfigye­lésem, minél vidékibb egy múzeum, annál több a tila­lom. 15 évvel ezelőtt a Louvre-ban például három tekercs diapozitívet készítet­tem, és tavaly az Ecsmiad­­zindi Katolikosz kincstárában is legalább kettőt. A felvi­gyázó tisztelendő uraik még segítettek is. Heckenast János építész (Folytatjuk) 1989. február 1. Szerda Lista Az ezt mondták biztonságos és szapora műfaj. Bizonyára azért tette fel a Győri Rádió munkatársa a vasárnap délelőtt elhangzott interjúban a Tér­kép főszerkesztőjének a következő kérdést: „Igaz az a hír, hogy a Vas megyei pártbizottság portáján, ahol tu­lajdonképpen — mármint a pártbizottságban — szé­kel a Vas Népe szerkesztősége is, leadtak egy listát, amin tulajdonképpen rajta voltak a „Tér-kép”-esek is, miszerint őket nem szabad beengedni a házba?” Feltételezem, hogy főszerkesztő kollégám a rá­dió riporterének kérdésére a több ezer rádióhallgató­nak nem adta ki nevemet, hanem kollegiális szoli­daritásból jelesre vizsgázva így válaszolt: „A lista sajnos igaz... tisztáztam Takács Lászlóval, az első titkárral, hogy ez a lista nem tőle származik... Hogy ne futkosson tovább körpályán a kérdés, miszerint: ki adta le a listát a pártbizottság portájá­ra? — töredelmesen bevallom, hogy én. Mentségemül mindössze azt a körülményt tudom felhozni, hogy mivel ezúttal nem egy, hanem négy újságíró hagyta el szerkesztőségünket, ennyi nevet nem sikerült egyetlen sorban leírnom. Emiatt — bevallom — egy­más alá írtam a nevüket, így lett lista, lajstrom stb. az a szerencsétlen cédula, amelyben munkaköri kö­telességemnek megfelelően közölni merészeltem a több intézménynek otthont nyújtó székház portáján, kik nem dolgoznak már nálunk, kiket töröljenek a székház telefonjegyzékéről. A szépen hangzó és avítt önfelmentés helyett tisztelettel kijelentem, hogy csak leadtam a „listát”, és nem tiltottam ki senki emberfiát e házból. Egyébként volt kollégáink azóta is szívesen látott vendégek szerkesztőségünkben. Csonka György □ □□ Mi lesz velük? A Vas Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az 1989. évre több, jelentős és a „szociálpolitikai háló” köré­be tartozó téma­­vizsgálatát­­határozta el. Nem vélet­lenül. Nyolc ember — ebből 5 kiskorú gyermek — egy 2 és fél szobás szombathelyi lakásban lakik, 1989. ja­nuár 28-a óta gáz nélkül. Az asszony kétségbeesetten, zokogva kérdi tőlem, a panaszt felvevő népi ellenőr­től — mi lesz velük? A családjuk válságot él meg amúgy is. A szülők válófélben, két gyermekük súlyos veseműtéten esett át, rendszeres segélyt kapnak a gyámügytől — meg rendkívülit is —, igaz, többre is jogosultak lennének, de hát a pénz a gyámügynél is csak korlátozottan áll rendelkezésre, az igények és jogosultság 100 százalé­kos kielégítésére nincs mód . . . Ebből se futja a rend­szeres fizetésre. Mi lesz így, fűtés nélkül a kicsikkel? (Zsoltival, Tündivel, Roberttel,­­Anitával, Ildikóval.) De egyáltalán, mi lesz velük, hiszen a következő fű­tési szezonban még drágább lesz a gáz? Ez a vékonyka asszony 10 gyermeket hozott a világra, a család ezek közül csak egyre számíthat, aki keres, aki velük él,­­aki segít — ma még. Nem vitatja, a gázosoknak biztos igazuk van, hi­szen nem fizettek, több mint 10 ezer forint körül van a tartozásuk, de élni kell... Tél van, bár nem túl kemény, de fűtés nélkül — meleg étel nélkül — mégis kibírhatatlan. Telefonok: tanács, szociálpolitika, gyámügy, gáz­művek ... Mindenki érti, ■segíteni kell, talán megol­dódik egyelőre ez az ügy. Végül is az asszonyt hallgatva, az ügyet mérlegel­ve egy gondolat nem hagy nyugodni: az ilyen és ehhez hasonló családok gondjainak megoldására tény­leg csak ez az embert alázó, csurran-cseppen segély a megoldás? Az öt kisgyermek nem tudhatja, hogy ezen a hét végén miért kellett betakarózni, összebújni a fűtetlen lakásban .... (Németh) □ □□ Korszerűbb tollat! (Lakatos Ferenc karikatúrája) Has Mépe 3

Next