Vas Népe, 1989. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
Géprablás ifi a Szovjetunióban Csütörtökön a késő esti órákban ismeretlen személy kerítette hatalmába az Aeroflot szovjet légitársaság Voronyezs—Asztrahany— Baku útvonalon közlekedő TU—134-es gépét. A géprabló 500 ezer fontsterlinget követelt a szovjet hatóságoktól, valamint azt, hogy a pénz kézhezvétele után a gép vigye őt Pakisztánba, ellenkező esetben a repülőgép felrobbantását helyezte kilátásba. A történtekről Vagyim Perfiljev számolt be pénteken. A szovjet külügyi szóvivő elmondta, hogy miután a géprabló — a már Baku felé közeledő — gépet hatalmába kerítette és személyzetével közölte követelését. Moszkvából haladéktalanul az azerbajdzsáni fővárosba vezényelték a KGB (Állambiztonsági Bizottság) különleges alakulatát. A bakui illetékesek a TU-134-es leszállása után azonnal tárgyalásokat kezdtek a géprablóval. Ennek eredményeként a gyermekek és az aszszonyok elhagyhatták a gépet, s így 42 utas maradt túszként a fedélzeten. Mint Perfiljev az újságíróknak elmondta, az illetékes szovjet hatóságok többféle megoldási lehetőséggel számoltak, többek között a váltságdíj kifizetésével is, ám a helyzet alapos mérlegelése után úgy döntöttek: a KGB különleges alakulata a gép fedélzetén tegye ártalmatlanná a géprablót, és szabadítsa ki az utasokat. A géprablóról kiderült: 22 éves és Sztanyiszlav Szkoknak hívják. Fiatal kora ellenére rovott múltú bűnöző, akit már hosszabb ideje köröztek. Részeg volt a kapitány A vizsgálat megállapítása szerint a katasztrófa pillanatában ittas vollt annak az amerikai óriás tartályhajónak a kapitánya, amely olajjal megrakodva zátonyra futott Alaszka partjai előtt, Észak-Amerika eddigi történetének legsúlyosabb olajszennyeződését okozva. Nemkülönben alkoholos befolyásoltság alatt volt abban az időben a parti őrség helyi radarfigyelő ügyeletese is — közölte csütörtökön az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal. A hatósági vizsgálat vezetőjének beszámolója szerint az Exxon Valdez hajó kapitányának vérében a baleset utánkilenc órával még 0,09, a radarügyeletesében 0,2 százaléknyi alkoholszintet állapítottak meg; a parti őrség előírása alapján már 0,04 százalékos véralkoholszint ittasságnak számít. Az Exxon olajvállalat, a hajó névadója és tulajdonosa, a vizsgálati eredmény közzététele után azonnal bejelentette, hogy elbocsátotta a zátonyra futott hajó kapitányát. Két alaszkai halász — a jövőben veszteséget szenvedő összes társa nevében — csütörtökön benyújtotta az első kártérítési keresetet az Exxon, valamint az alaszkai olajvezetéket üzemeltető helyi cég és az alaszkai környezetvédelmihivatal ellen súlyos hanyagság címén. Szakértők szerint a pereskedés évekig elhúzódhat. Vizsgálati fogságban A Malév-gép elrablói, Stefan Machko és Dusán Styk csehszlovák állampolgárok jelenleg egyfiatalkorúak számára fenntartott fegyintézetben, vizsgálati fogságban várják az ügyükben folyó vizsgálat eredményét — közölte pénteken délelőtt az MTI tudósítójával Hubert Hart államügyész, a majnai frankfurti főállamügyészség szóvivője. A hét kérdése Miről tárgyalt Grósz Károly a Szovjetunióban? A legfontosabb számunkra természetesen az volt, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Mihail Gorbacsov támogatásáról biztosította a magyar reformfolyamatot. Szovjet részről leszögezték azt is: kizárólag a magyar népre tartozik az, hogy a többpártrendszer keretei között akar-e boldogulni. Korábban sokszor felvetődött a nemzetközi sajtóban az, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban eltérően ítélik meg a többpártrendszerben rejlő lehetőségeket: az SZKP úgy foglalt állást, hogy a szovjet viszonyokra ez a formula a történelmi fejlődés menete miatt nem alkalmazható, míg az MSZMP ezzel szemben kiállt a többpártrendszer bevezetése mellett. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ szemleírója úgy vélekedett, hogy Nyugaton mesterségesen dramatizálják a szovjet és a magyar megújulás közötti különbségeket. Alekszandr Kondrasov elismerte, hogy vannak és lesznek is eltérések a megvalósítás módjában és ütemében, ezek azonban semmiképp sem vezetnek ellentétekhez. A tárgyaláson annak ellenére kialakulhatott az egyetértés és a kölcsönös megértés, hogy olyan szerv fölött bonyolult kérdések is napirendre kerültek, mint az 1956-os események megítélése. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben, hogy a most elért megállapodás alapján engedélyt adnak a korabeli szovjet dokumentumok kutatására. Nagyon beható eszmecserét folytattak a gazdasági együttműködésről. Ezen a területen korántsincs olyan felhőtlen együttműködés, mint a politikában. Szovjet részről most ígéretet tettek arra, hogy tanulmányozni fogják azt a magyar indítványt, amely szerint áttérnénk a dollár-elszámolásra, méghozzá a világpiaci árak alapján. A tárgyalásonkitűnt, hogy a Szovjetunió és Magyarország egyaránt érdekelt a KGST megújításában, de tény, hogy ez a hatalmas szervezet rendkívül nehézkes, a sokoldalú együttműködés terén nagyon nehéz a reformokat végrehajtani és integrálni a nagyon is különböző nemzetgazdaságok eltérő érdekeit. A közvéleményt rendkívül élénken foglalkoztatta, hogy volt-e szó a tanácskozáson Romániáról, a magyar-román ellentétekről. Mint azóta már leszögezték, a kérdés ilyen formában nem vetődött fel, viszont tárgyaltak a Kárpátalján élő magyarok sorsáról, jogaik érvényesítéséről. Ezen a téren tavaly óta biztató változások kezdődtek: kezdeményezték egy hungarológiai központ működését, a tankönyvcserét és a magyar nyelv szélesebb körű használatát. A Az Elnöki Tanács ülése Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatta a testületet a február 22—25. között Japánban tettlátogatásáról, ahol részt vett az elhunyt Hirohito császár gyászszertartásán, kifejezve a magyar nép, az Elnki Tanács és a kormány részvétét. A látogatás megerősítette: hazánk kiemelkedő fontosságot tulajdonít a magyar—japán kapcsolatok fejlesztéseinek, a két nép közötti hagyományos baráti együttműködés ápolásának, ugyanakkor alkalmat adott a kétoldalú legfontosabb kérdések áttekintésére. A vezető japán személyiségekkel lezajlott találkozások során megerősítést nyert a kölcsönös érdekeltség a politikai, a gazdasági, a pénzügyi és a kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Az Elnöki Tanács a látogatást és az elnök által folytatott több irányú megbeszélések jelentőségét hangsúlyozva a tájékoztatást egyetértéssel tudomásul vette. A testület az Országgyűlés által a közelmúltban hozott, a gazdasági társulásokról szóló törvénynek megfelelően, módosította a magánkereskedelemről szóló 1977. évi 15. tvr. egyes rendelkezéseit. A jogszabály-módosítás kihirdetéskor lép hatályba, a végrehajtást a kereskedelmi miniszter rendelete szabályozza. A testület határozott Petőfibánya lakott területnek községgé alakításáról, továbbá az április 4-e alkalmából adományozandó kitüntetésekről. Az Elnöki Tanács személyi kérdésekben határozott, bírákat mentett fel és választott, majd kegyelmi ügyekben döntött. Tanácskozott a SZOT Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület megvitatta új alapokmányának tervezetét. Mint ismeretes, a szaktanács legutóbbi ülésén töb részletében felfüggesztette a szakszervezetek eddigi alapszabályát, hogy a tisztújítások során megvalósulhasson a mozgalom szervezeti, tartalmi megújítása. A szaktanács elé két vitaanyagot terjesztettek: a szakszervezetek országos tanácskozása által megbízott Alapokmányt Előkészítő Bizottság tervezetét és a SZOT elnökségének ennek alapján kidolgozott javaslatát. Az írásos dokumentumokhoz Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta: az új alapokmánytól nem várható, hogy önmagában, felülről megoldja a szervezet belső konfliktusait. Elvárható viszont, hogy szilárd alapokat biztosítson a további működéshez, ahhoz, hogy egyetlen szervezet se távolodjon el a szövetségtől, s ne gyengítse, hanem inkább erősítse a mozgalom szervezeti egységét. Ez azért fontos, mert a mozgalom ereje tagsága tömegességében, szervezeti egységében, tehát szövetség jellegében rejlik — mondta. Rámutatott, hogy az új alapokmány tervezete csupán a majdani országos szövetségre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Kimondja, hogy a szakszervezetek egyetlen funkció teljesítését vállalják: a bérből és fizetésből élők érdekeinek képviseletét és a szakszervezeti tagok érdekeinek védelmét. A tervezet hitet tesz a mozgalom politikai pártoktól való függetlensége, illetve a baloldali mozgalmak legjobb hagyományainak továbbvitele mellett. A szövetségi rendszer felépítéséről szólva kiemelte: az országos szövetséget az országos szakmai, ágazati és rétegszervezetek, illetve országos szövetségek hozhatják létre, s a jelenlegi elgondolások szerint tagjai is csak ezek lehetnek. Az alapokmány azt nem kívánja korlátozni, hogy milyen taglétszámú szervezetek csatlakozhatnak az országos szöövetséghez. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az alapokmány tervezete nem foglalkozik a tagszervezetek struktúrájával, a mozgalom új szervezetének felépítését mégsem lehet a véletlenre, az esetlegességre bízni, mert ez káoszt, anarchiát okozna, kockáztatná a szakszervezeti mozgalom egységét. Erre vonatkozóan az országos tanácskozás döntései az irányadóak, s azokat kell a választási folyamatban érvényesíteni. Az ország egyik sarkában aláírásokat gyűjtenek a vízlépcső ellen, máshol a folytatás mellett kardoskodnak. A kormány a népszavazást fontolgatja, azt mondja, döntse el az ország népe, mit akar, másik nap az építkezés gyorsításáról beszél. Mindenki lázong, vagy lemondóan legyint már csak. Jó lenne tisztán látni, és elfogultság nélkül ítélkezni. Ezzel a szándékkal kerestem fel az építkezés egyik részét, Dunakilitit. Ahogy előbukkant a Duna, az első érzés a döbbeneté volt. Óriási arányok, szürke pusztaság, mindenütt por és kavics, néhol felcsillan az össze-vissza terelt Duna. A túloldal már Csehszlovákia, ott is ugyanilyen állapot. Láng István, az építkezés műszaki ellenőre. Tőle várjuk a tájékoztatást. — Mikor és milyen igények hozták létre a tervet, aminek eredménye most az érdeklődés középpontjába került, és kiváltotta a vitát? — A tervek még a hetvenes években készültek. Ma az erőmű került az érdeklődés középpontjába, de más célja is van a munkáknak. Távlati elképzelés a Duna— Majna—Rajna csatorna megépítése, és ezzel egy Európát átszelő víziót kialakítása. Ehhez is feltétlenül szükségesek a jelenlegi munkák. A második cél a mindenki által ismert erőmű, amely igen fontos lenne, hogy az ország energiaigényét ki tudjuk elégíteni. — Ezt meg lehetne oldani más erőművekkel is. — így, ahogy ezzel, nem. A vízlépcsőn épülő erőművek úgynevezett csúcserőművek. Ez azt jelenti, hogy akkor nyerünk áramot belőle, amikor a legnagyobb szükség van rá, tehát az esti csúcsidőben. Különben az erőmű nem dolgozik. Ez azért előnyös, mert ha például a paksi erőművel szeretnénk a csúcsidőben energiát biztosítani, akkor nap közben túltermelés lenne, és egy atomerőművet nemlehet ki-be kapcsolgatni, amit viszont itt megtehetünk. A munka harmadik célja a Szigetközben és csehszlovák oldalon a Csallóköz árvízvédelmének megoldása. Ez a három feladat, ami indokolja az építkezést. — Dunakilitin vagyunk, és az egész ország Nagymarosról beszél. Hogyan kapcsolódnak össze ezek a létesítmények? — Dunakiliti, Bős és Nagymaros szerves egységet alkot, egyik sem létezhet a másik nélkül, mindháromnak fontos szerepe van. Dunakiliti a duzzasztómű helye. A Duna esése nem lett volna elég ahhoz, hogy egy erőművet működtessen. Itt építünk egy duzzasztót, ami mögött jókora tó alakul ki, ezzel megemeljük a vízszintet. Építünk egy üzemvízcsatornát, ami azt jelenti, hogy új mederbe tereljük a Dunát, aminek magasabb vízszintje jobban alkalmas a hajózásra, sokkal nagyobb esése van, Bősnél alkalmas lesz az erőmű működtetésére. — Hogyan kapcsolódik ide Nagymaros? — Amikor Bős áramot termel, arra az időre itt Kintinél az „öreg” Duna-ágat lezárjuk. Ez csak pár óra, de elég lenne ahhoz, hogy ha a víz szabadon elfolyhatna, akkor a régi meder erre az időre víz nélkül maradna. Ezért Nagymaros visszaduzzaszt, így lesz majdnem állandó vízállás a régi mederben is, ott is lehetséges lesz az áramtermelés. — Volt már szó a hajózásról, az energiatermelésről. Az árvízvédelmet hogyan szolgálná a létesítmény? — Nagyon egyszerűen. Ha figyelembe vesszük, hogy két mederben folyhat ezután a víz, akkor beláthatjuk, hogy még egy nagy árhullámot is könnyedén le tudunk vezetni itt. Majdnem a duplájára növekedett az áteresztőképesség. — Mennyibe kerül mindez? — Az építkezés teljes költsége ötvennégy milliárd forint. Ebből Nagymaros hu- Koszorúzási ünnepségek Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából pénteken országszerte koszorúzási ünnepségeken emlékeztek meg a magyar földön elesett katonákról. Magyar párt- és állami vezetők, a társadalmi szervezetek képviselői, a hazánkban működő diplomáciai képviseletek vezetői és katonai attaséi rótták le kegyeletüket a felszabadító harcokban hősi halált halt katonák sírjainál, emlékműveinél. HARKÁNYBAN, a bolgár katonák emlékművénél a Magyar Néphadsereg díszegységeinek tisztelgése után a bolgár és a magyar Himnusz hangzott el, majd gyászindulók hangjai mellett megkezdődött a koszorúzás. Az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Krémerné Michelisz Teréz, az Elnöki Tanács tagja, Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter és őszi István külügyminiszter-helyettes koszorúzta meg a bolgár katonai temetőben álló emlékoszlopot. A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetsége részéről Venelin Todorov Kocev nagykövet, Gano Ivanov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Szórádi Zoltán altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Póka Ferenc alezredes és Balogh Kálmán ezredes koszorúzott. SOLYMÁRON A solymári katonai temetőben ünnepélyes külsőségek között — katonai tiszteletadás mellett — koszorúzták meg az ausztráliai, a kanadai, a francia, a brit, a lengyel és az új-zélandi hősök végső nyughelyét. A nemzeti himnuszok elhangzása után az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Biró Imre kanonok, az Elnöki Tanács tagja, Czibere Tibor művelődési miniszter, Kovács László külügyminiszter-helyettes helyezte el a kegyelet virágait. Ausztrália nagykövetsége képviseletében Douglas Alan Towsend, Kanada diplomáciai képviselete nevében Derek Fraser, nagykövet, a Francia Köztársaság nagykövetsége képviseletében Christiane Malitchenko nagykövet és Christian Abronzi ezredes, véderő attasé, a brit nagykövetség nevében Leonard Vincent Appleyard nagykövet és Frederic Nicolas John Davies ezredes, véderő és katonai attasé, a Lengyel Népköztársaság nagykövetsége nevében Jerzy Piatkowski ideiglenes ügyvivő, Wladyslaw Jura vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé, Henryk Bosak tanácsos, a konzuli osztály vezetője, Új-Zéland nagykövetsége nevében Peter Gale Harborne brit tanácsos koszorúzott. BUDAPESTEN A Budaörsi úti amerikai hősi emlékműnél az amerikai Himnusz elhangzása és a katonai díszszázad tiszteletadása után gyászindulók hangjai mellett rótták le kegyeletüket a magyar földön elesett amerikai katonák emléke előtt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Biró Imre kanonok, az Elnöki Tanács tagja, Czibere Tibor művelődésügyi miniszter és Kovács László külügyminiszter-helyettes koszorúzta meg az emlékművet. Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége nevében Donald B. Kursch ideiglenes ügyvivő, Ruth M. Anderson ezredes, véderő és légügyi attasé és Sean E. Maxwell alezredes, katonai attasé helyezte el a tisztelet és megemlékezés koszorúit. HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN Hajdúböszörményben a hazánk felszabadításáért folytatott harcban elesett román katonák magyarországi központi sírkertjében a magyar és a román Himnusz elhangzása után az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Bognár Rezső, az Elnöki Tanács tagja, Berecz Frigyes ipari miniszter és Havasi Béla külügyminiszter-helyettes helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége nevében Traian Pop nagykövet, Ioan Todericiu ezredes, katonai és légügyi attasé és Gheorghe Albut tanácsos koszorúzott. A honvédelmi Minisztérium koszorúját Stock János altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Majoros László mérnök-ezredes és Mihálka János ezredes helyezte el. I■■■■■■■■■■■■■ 1989. április 1. Szombat