Vas Népe, 1989. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

Géprablás ifi a Szovjetunióban Csütörtökön a késő esti órákban ismeretlen személy kerítette hatalmába az Aeroflot szovjet légitársaság Voronyezs—Asztrahany— Baku útvonalon közlekedő TU—134-es gépét. A géprab­ló 500 ezer fontsterlinget követelt a szovjet hatósá­goktól, valamint azt, hogy a pénz kézhezvétele után a gép vigye őt Pakisztánba, ellenkező esetben a repülő­gép felrobbantását helyezte kilátásba. A történtekről Va­­gyim Perfiljev számolt be pénteken. A szovjet külügyi szóvivő elmondta, hogy miután a géprabló — a már Baku fe­lé közeledő — gépet hatal­mába kerítette és személy­zetével közölte követelését. Moszkvából haladéktala­nul az azerbajdzsáni fővá­rosba vezényelték a KGB (Állambiztonsági Bizottság) különleges alakulatát. A ba­­kui illetékesek a TU-134-es leszállása után azonnal tár­gyalásokat kezdtek a gép­rablóval. Ennek eredménye­ként a gyermekek és az asz­­szonyok elhagyhatták a gé­pet, s így 42 utas maradt túszként a fedélzeten. Mint Perfiljev az újság­íróknak elmondta, az illeté­kes szovjet hatóságok több­féle megoldási lehetőséggel számoltak, többek között a váltságdíj kifizetésével is, ám a helyzet alapos mérle­gelése után úgy döntöttek: a KGB különleges alakulata a gép fedélzetén tegye ár­talmatlanná a géprablót, és szabadítsa ki az utasokat. A géprablóról kiderült: 22 éves és Sztanyiszlav Szkok­nak hívják. Fiatal kora el­lenére rovott múltú bűnöző, akit már hosszabb ideje kö­röztek. Részeg volt a kapitány A vizsgálat megállapítá­sa szerint a katasztrófa pil­lanatában ittas vollt annak az amerikai óriás tartályha­jónak a kapitánya, amely olajjal megrakodva zátony­ra futott Alaszka partjai előtt, Észak-Amerika eddigi történetének legsúlyosabb olajszennyeződését okozva. Nemkülönben alko­holos be­folyásoltság alatt volt ab­ban az időben a parti őrség helyi radarfigyelő ügyelete­se is — közölte csütörtökön az amerikai közlekedésbiz­tonsági hivatal. A hatósági vizsgálat vezetőjének beszá­molója szerint az Exxon Valdez hajó kapitányának vérében a baleset után­­ki­lenc órával még 0,09, a ra­darügyeletesében 0,2 száza­léknyi alkoholszintet álla­pítottak meg; a parti őrség előírása alapján már 0,04 százalékos véralkoholszint ittasságnak számít. Az Exxon olajvállalat,­ a hajó névadó­ja és tulajdonosa, a vizsgá­lati eredmény közzététele után azonnal bejelentette, hogy elbocsátotta a zátony­ra futott hajó kapitányát. Két alaszkai halász — a jövőben veszteséget szenve­dő összes társa nevében — csütörtökön benyújtotta az első kártérítési keresetet az Exxon, valamint­ az alasz­kai olajvezetéket üzemeltető helyi cég és az alaszkai kör­nyezetvédelmi­­hivatal ellen súlyos hanyagság címén. Szakértők szerint a peres­kedés évekig elhúzódhat. Vizsgálati fogságban A Malév-gép elrablói, Ste­fan Mach­ko és Dusán Styk csehszlovák állampolgárok jelenleg egy­­fiatalkorúak számára fenntartott fegyin­tézetben, vizsgálati fogság­ban várják az ügyükben fo­lyó vizsgálat eredményét — közölte pénteken délelőtt az MTI tudósítójával Hubert Hart államügyész, a majnai frankfurti főállamügyész­ség szóvivője. A hét kérdése Miről tárgyalt Grósz Károly a Szovjetunióban? A legfontosabb számunkra természetesen az volt, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Mihail Gor­bacsov támogatásáról biztosította a magyar reform­­folyamatot. Szovjet részről leszögezték azt is: kizá­rólag a magyar népre tartozik az, hogy a többpárt­rendszer keretei között akar-e boldogulni. Korábban sokszor felvetődött a nemzetközi sajtóban az, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban eltérően ítélik meg a többpártrendszerben rejlő lehetőségeket: az SZKP úgy foglalt állást, hogy a szovjet viszonyokra ez a formula a történelmi fejlődés menete miatt nem alkalmazható, míg az MSZMP ezzel szemben kiállt a többpártrendszer bevezetése mellett. Ezzel kapcsolat­ban a TASZSZ szemleírója úgy vélekedett, hogy Nyu­gaton mesterségesen dramatizálják a szovjet és a magyar megújulás közötti különbségeket. Alekszandr Kondrasov elismerte, hogy vannak és lesznek is elté­rések a megvalósítás módjában és ütemében, ezek azonban semmiképp sem vezetnek ellentétekhez. A tárgyaláson annak ellenére kialakulhatott az egyetértés és a kölcsönös megértés, hogy olyan szerv fölött bonyolult kérdések is napirendre kerültek, mint az 1956-os események megítélése. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben, hogy a most elért megállapodás alapján engedélyt adnak a korabeli szovjet dokumen­tumok kutatására. Nagyon beható eszmecserét folytattak a gazdasági együttműködésről. Ezen a területen korántsincs olyan felhőtlen együttműködés, mint a politikában. Szovjet részről most ígéretet tettek arra, hogy tanulmányozni fogják azt a magyar indítványt, amely szerint áttér­nénk a dollár-elszámolásra, méghozzá a világpiaci árak alapján. A tárgyaláson­­kitűnt, hogy a Szovjet­unió és Magyarország egyaránt érdekelt a KGST meg­újításában, de tény, hogy ez a hatalmas szervezet rendkívül nehézkes, a sokoldalú együttműködés terén nagyon nehéz a reformokat végrehajtani és integrálni a nagyon is különböző nemzetgazdaságok eltérő ér­dekeit. A közvéleményt rendkívül élénken foglalkoztatta, hogy volt-e szó a tanácskozáson Romániáról, a ma­gyar-román ellentétekről. Mint azóta már leszögez­ték, a kérdés ilyen formában nem vetődött fel, vi­szont tárgyaltak a Kárpátalján élő magyarok sorsá­ról, jogaik érvényesítéséről. Ezen a téren tavaly óta biztató változások kezdődtek: kezdeményezték egy hungarológiai központ működését, a tankönyvcs­erét és a magyar nyelv szélesebb körű használatát. A Az Elnöki Tanács ülése Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke tájékoz­tatta a testületet a február 22—25. között Japánban tett­­látogatásáról, ahol részt vett az elhunyt Hirohito császár gyászszertartásán, kifejez­ve a magyar nép, az El­nki Tanács és a kormány rész­vétét. A látogatás megerő­sítette: hazánk kiemelkedő fontosságot tulajdonít a ma­gyar—japán kapcsolatok fej­lesztéseinek, a két nép kö­zötti hagyományos baráti együttműködés ápolásának, ugyanakkor alkalmat adott a kétoldalú legfontosabb kérdések áttekintésére. A vezető japán személyiségek­kel lezajlott találkozások so­rán megerősítést nyert a kölcsönös érdekeltség a poli­tikai, a gazdasági, a pénz­ügyi és a kulturális kapcso­latok fejlesztésében.­­ Az Elnöki Tanács a láto­gatást és az elnök által foly­tatott több irányú megbeszé­lések jelentőségét hangsú­lyozva a tájékoztatást egyet­értéssel tudomásul vette. A testület az Országgyűlés által a közelmúltban hozott, a gazdasági társulásokról szóló törvénynek megfelelő­en, módosította a magánke­reskedelemről szóló 1977. évi 15. tvr. egyes rendelke­zéseit. A jogszabály-módosí­tás kihirdetéskor lép hat­­ályba, a végrehajtást a ke­reskedelmi miniszter rende­lete szabályozza. A testület határozott Pe­­tőfibánya lakott területnek községgé alakításáról, to­vábbá az április 4-e alkal­mából adományozandó ki­tüntetésekről. Az Elnöki Tanács szemé­lyi kérdésekben határozott, bírákat mentett fel és vá­lasztott, majd kegyelmi ügyekben döntött. Tanácskozott a SZOT Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület megvi­tatta új alapokmányának tervezetét. Mint ismeretes, a szaktanács legutóbbi ülésén töb részletében felfüggesz­tette a szakszervezetek eddi­gi alapszabályát, hogy a tisztújítások során megvaló­sulhasson a mozgalom szer­vezeti, tartalmi megújítása. A szaktanács elé két vita­anyagot terjesztettek: a szakszervezetek országos ta­nácskozása által megbízott Alapokmányt Előkészítő Bi­zottság tervezetét és a SZOT elnökségének ennek alapján kidolgozott javaslatát. Az írásos dokumentumok­hoz Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára fűzött szó­beli kiegészítést. Hangsú­lyozta: az új alapokmánytól nem várható, hogy önmagá­ban, felülről megoldja a szervezet belső konfliktusait. Elvárható viszont, hogy szi­lárd alapokat biztosítson a további működéshez, ahhoz, hogy egyetlen szervezet se távolodjon el a szövetségtől, s ne gyengítse, hanem in­kább erősítse a mozgalom szervezeti egységét. Ez azért fontos, mert a mozgalom ereje­ tagsága tömegességé­ben, szervezeti egységében, tehát szövetség jellegében rejlik — mondta. Rámutatott, hogy az új alapokmány tervezete csu­pán a majdani országos szö­vetségre vonatkozó szabá­lyokat tartalmazza. Kimond­ja, hogy a szakszervezetek egyetlen funkció teljesítését vállalják: a bérből és fize­tésből élők érdekeinek kép­viseletét és a szakszervezeti tagok érdekeinek védelmét. A tervezet hitet tesz a moz­galom politikai pártoktól va­ló függetlensége, illetve a baloldali mozgalmak legjobb hagyományainak továbbvi­tele mellett. A szövetségi rendszer fel­építéséről szólva kiemelte: az országos szövetséget az országos szakmai, ágazati és rétegszervezetek, illetve or­szágos szövetségek hozhat­ják létre, s a jelenlegi el­gondolások szerint tagjai is csak ezek lehetnek. Az alap­okmány azt nem kívánja korlátozni, hogy milyen tag­létszámú szervezetek csatla­kozhatnak az országos szö­ö­vetséghez. Arra is felhívta a figyel­met, hogy bár az alapok­mány tervezete nem foglal­kozik a tagszervezetek struk­túrájával, a mozgalom új szervezetének felépítését mégsem lehet a véletlenre, az esetlegességre bízni, mert ez káoszt, anarchiát okoz­na, kockáztatná a szakszer­vezeti mozgalom egységét. Erre vonatkozóan az orszá­gos tanácskozás döntései az irányadóak, s azokat kell a választási folyamatban ér­vényesíteni. Az ország egyik sarkában aláírásokat gyűjtenek a víz­lépcső ellen, máshol a foly­tatás mellett kardoskodnak. A kormány a népszavazást fontolgatja, azt mondja, döntse el az ország népe, mit akar, másik nap az építkezés gyorsításáról be­szél. Mindenki lázong, vagy lemondóan legyint már csak. Jó lenne tisztán látni, és el­fogultság nélkül ítélkezni. Ezzel a szándékkal kerest­­em fel az építkezés egyik részét, Dunakilitit. Ahogy előbukkant a Du­na, az első érzés a döbbe­neté volt. Óriási arányok, szürke pusztaság, mindenütt por és kavics, néhol felcsil­lan az össze-vissza terelt Duna. A túloldal már Cseh­szlovákia, ott is ugyanilyen állapot. Láng István, az építkezés műszaki ellenőre. Tőle vár­juk a tájékoztatást. — Mikor és milyen igé­nyek hozták létre a tervet, aminek eredménye most az érdeklődés középpontjába került, és kiváltotta a vitát? — A tervek még a het­venes években készültek. Ma az erőmű került az érdek­lődés középpontjába, de más célja is van a munkáknak. Távlati elképzelés a Duna— Majna—Rajna csatorna meg­építése, és ezzel egy Euró­pát átszelő víziót kialakítá­sa. Ehhez is feltétlenül szük­ségesek a jelenlegi munkák. A második cél a mindenki által ismert erőmű, amely igen fontos lenne, hogy az ország energiaigényét ki tudjuk elégíteni.­ ­ — Ezt meg lehetne oldani más erőművekkel is. — így, ahogy ezzel, nem. A vízlépcsőn épülő erőmű­vek úgynevezett csúcserő­művek. Ez azt jelenti, hogy akkor nyerünk áramot be­lőle, amikor a legnagyobb szükség van rá, tehát az es­ti csúcsidőben. Különben az erőmű nem dolgozik. Ez azért előnyös, mert ha pél­dául a paksi erőművel sze­retnénk a csúcsidőben ener­giát biztosítani, akkor nap közben túltermelés lenne, és egy atomerőművet nem­­le­het ki-be kapcsolgatni, amit viszont itt megtehetünk. A munka harmadik célja a Szigetközben és csehszlovák oldalon a Csallóköz árvíz­­védelmének megoldása. Ez a három feladat, ami indo­kolja az építkezést. — Dunakilitin vagyunk, és az egész ország Nagy­marosról beszél. Hogyan kapcsolódnak össze ezek a létesítmények? — Dunakiliti, Bős és Nagymaros szerves egységet alkot, egyik sem létezhet a másik nélkül, mindhárom­nak fontos szerepe van. Du­­nakiliti a duzzasztómű he­lye. A Duna esése nem lett volna elég ahhoz, hogy egy erőművet működtessen. Itt építünk egy duzzasztót, ami mögött jókora tó alakul ki, ezzel megemeljük a vízszin­­tet. Építünk egy üzemvíz­­csatornát, ami azt jelenti, hogy új mederbe tereljük a Dunát, aminek magasabb vízszintje jobban alkalmas a hajózásra, sokkal nagyobb esése van, Bősnél alkalmas lesz az erőmű működtetésé­re. — Hogyan kapcsolódik ide Nagymaros? — Amikor Bős áramot termel, arra az időre itt Ki­ntinél az „öreg” Duna-ágat lezárjuk. Ez csak pár óra, de elég lenne ahhoz, hogy ha a víz szabadon elfoly­hatna, akkor a régi meder erre az időre víz nélkül ma­radna. Ezért Nagymaros visszaduzzaszt, így lesz majdnem állandó vízállás a régi mederben is, ott is le­hetséges lesz az áramter­melés. — Volt már szó a hajó­zásról, az energia­termelés­ről. Az árvízvédelmet ho­gyan szolgálná a létesít­mény? — Nagyon egyszerűen. Ha figyelembe vesszük, hogy két mederben folyhat ezután a víz, akkor beláthatjuk, hogy még egy nagy árhul­lámot is könnyedén le tu­dunk vezetni itt. Majdnem a duplájára növekedett az áteresztőképesség. — Mennyibe kerül mind­ez? — Az építkezés teljes költ­sége ötvennégy milliárd fo­rint. Ebből Nagymaros hu- Koszorúzási ünnepségek Hazánk felszabadulásá­nak 44. évfordulója alkal­mából pénteken országszerte koszorúzási ünnepségeken emlékeztek meg a magyar földön elesett katonákról. Magyar párt- és állami ve­zetők, a társadalmi szerveze­tek képviselői, a hazánkban működő diplomáciai képvi­seletek vezetői és katonai attaséi rótták le kegyeletü­ket a felszabadító harcokban hősi halált halt katonák sír­jainál, emlékműveinél. HARKÁNYBAN, a bolgár katonák emlékmű­vénél a Magyar Néphadse­reg díszegységeinek tisztel­gése után a bolgár és a ma­gyar Himnusz hangzott el, majd gyászindulók hangjai mellett megkezdődött a ko­szorúzás. Az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács nevében Kré­merné Michelisz Teréz, az Elnöki Tanács tagja, Derzsi András közlekedési, hírköz­lési és építésügyi miniszter és őszi István külügymi­niszter-helyettes koszorúzta meg a bolgár katonai teme­tőben álló emlékoszlopot. A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetsége ré­széről Venelin Todorov Ko­­cev nagykövet, Gano Ivanov vezérőrnagy, katonai és lég­ügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. A Honvédelmi Minisztéri­um képviseletében Szórádi Zoltán altábornagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, Póka Ferenc alezredes és Balogh Kálmán ezredes ko­szorúzott. SOLYMÁRON A solymári katonai teme­tőben ünnepélyes külsőségek között — katonai tisztelet­­adás mellett — koszorúzták meg az ausztráliai, a kana­dai, a francia, a brit, a len­gyel és az új-zélandi hősök végső nyughelyét. A nemze­ti himnuszok elhangzása után az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Biró Imre kanonok, az El­nöki Tanács tagja, Czibere Tibor művelődési miniszter, Kovács László külügymi­niszter-helyettes helyezte el a kegyelet virágait. Ausztrália nagykövetsége képviseletében Douglas Alan Towsend, Kanada diplomá­ciai képviselete nevében De­rek Fraser, nagykövet, a Francia Köztársaság nagy­­követsége képviseletében Christiane Malitchenko nagykövet és Christian Ab­ronzi ezredes, véderő attasé, a brit nagykövetség nevében Leonard Vincent Appleyard nagykövet és Frederic Ni­colas John Davies ezredes, véderő­ és katonai attasé, a Lengyel Népköztársaság nagykövetsége nevében Jer­zy Piatkowski ideiglenes ügyvivő, Wladyslaw Jura vezérőrnagy, katonai és lég­ügyi attasé, Henryk Bosak tanácsos, a konzuli osztály vezetője, Új-Zéland nagy­­követsége nevében Peter Gale Harborne brit taná­csos koszorúzott. BUDAPESTEN A Budaörsi úti amerikai hősi emlékműnél az ameri­kai Himnusz elhangzása és a katonai díszszázad tiszte­letadása után gyászindulók hangjai mellett rótták le ke­gyeletüket a magyar földön elesett amerikai katonák emléke előtt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és Minisztertanácsa nevében Biró Imre kanonok, az Elnöki Tanács tagja, Czi­bere Tibor művelődésügyi miniszter és Kovács László külügyminiszter-helyettes koszorúzta meg az emlék­művet. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok nagykövetsége nevé­ben Donald B. Kursch ide­iglenes ügyvivő, Ruth M. Anderson ezredes, véderő és légügyi attasé és Sean E. Maxwell alezredes, katonai attasé helyezte el a tisztelet és megemlékezés koszorúit. HAJDÚ­BÖSZÖRMÉNYBEN Hajdúböszörményben a hazánk felszabadításáért folytatott harcban elesett ro­mán katonák magyarországi központi sírkertjében a ma­gyar és a román Himnusz elhangzása után az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Bognár Rezső, az Elnöki Tanács tagja, Be­­recz Frigyes ipari miniszter és Havasi Béla külügymi­niszter-helyettes helyezett el koszorút az emlékmű ta­lapzatán. A Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vetsége nevében Traian Pop nagykövet, Ioan Todericiu ezredes, katonai és légügyi attasé és Gheorghe Albut ta­nácsos koszorúzott. A honvédelmi Minisztéri­um koszorúját Stock János altábornagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, Majoros László mérnök-ezredes és Mihálka János ezredes he­lyezte el. I■■■■■■■■■■■■■ 1989. április 1. Szombat

Next