Vas Népe, 1989. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Az Országgyűlés ülésszakáról (Folytatás az 1. oldalról) jenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt,kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről,illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött.Kéthárom év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felmerült kisebb észrevételre is kitért.Mint mondotta: — Voltak, akik kifogásolták a termőföldek termőképességének fenntartásikötelezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül —, felesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra. Amai művelésikötelezettség helyett javasolt talajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kultúrállapot fenntartását jelenti. A mai termelő,vagy a következő nemzedékek számára lehetővé teszi, hogy a piaci viszonyok megváltozása miatt az adott földön amezőgazdasági termelést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek közepette folytathassák.Az Országgyűlés mezőgazdasági, illetve jogibizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és nemcsak a mostlehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzukaz Országgyűlés elé. Ehheza Parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve a Dmainális eredményesebben dolgoznak az ország javára. Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), a litkei Ipoly Termelőszövetkezet elnöke is szükségesnek ítélte a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény módosítását, ugyanakkor hangsúlyozta: a közös gazdaságok jövője szempontjából a végleges megoldást csak az egységes szövetkezeti törvény adhat. Szorgalmazta: a törvényben a küldöttgyűlést nem tartó szövetkezeteknek garanciát kell adni arra, hogy fontos kérdésekben az alapszabály ne utalhassa a döntést a vezetőség hatáskörébe. Kiss István (Bács-Kiskun m., 28. vk.), a tataházi Petőfi Mgtsz elnöke fontosnak tartotta, hogy a törvénytervezetek ténylegesen igazodnak a mindennapi gyakorlathoz, ily módon megteremthetik a termelőszövetkezeti tagok vagyoni érdekeltségét. Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.), a devecseri Virágzó Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugalmazott elnökének véleménye szerint sem szabad olyan törvényt hozni, amely a szövetkezeti tulajdon szabad mozgásterét akadályozza. A tulajdonnal kapcsolatos döntéseket a szövetkezetek közgyűlésére kell bízni. A szövetkezeti tagok képesek arra, hogy saját sorsukról döntsenek, saját vagyonukkal rendelkezzenek. Ezt nem szükséges a törvényben szigorúan szabályozni. Zahorecz József (Békés m., 10. vk.), a gádorosi November 7. Mgtsz elnöke megállapította, hogy a szövetkezeti jogszabály tervezett módosítása számos könnyítést tartalmaz, ennek ellenére — megítélése szerint — a gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépésével a szövetkezeti mozgalom lépéshátrányba került. Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese szerint mai formájában mindhárom törvény átmeneti. Azaz alapvetően arra szolgálnak, hogy ne gátolják meg a társasági törvény működését, s folyamatosan befogadják mindazokat a módosításokat, amelyek a mai tulajdonviszonyok alapján a nagyobb mozgástér, a cselekvési szabadság irányába mutatnak. Ezután következtek a földtörvény módosításával kapcsolatos hozzászólások. Hozzászólások Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesen konzultált a különböző érdekképviseleti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedélyesen szóltak a paraszti munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hozzászólók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelőkkel együtt formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megalkotására. A földtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek viszszafordíthatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosításának vitájában elsőként Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára szólalt fel. A képviselő többek között kifogásolta, hogy a törvényjavaslatokat nemhogy széles körű társadalmi vitára, de nyilvánosságra sem bocsátották. Hangot adott annak a véleményének, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom ellen tudatos hangulatkeltés folyik. Egyes fórumokon azt hangoztatják, hogy a parasztság közös gazdaságokba tömörítése elsietett, hibás lépés volt. E megítélésekkel szembehelyezkedve Südi Bertalan a szövetkezeti mozgalom nemzetközileg is elismert sikereire emlékeztetett, s rámutatott: a közös gazdaságok legsúlyosabb gondjait nem a gazdaságok idézték elő. Czakig Zoltán (Fejér m., 11. vk.), a lajoskomáromi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ágazatvezetője szerint fontos lépés a szövetkezeti vagyon részben vagy teljes egészében oszthatóvá tétele. Ez kedvező a tulajdonosi érdekeltség növelése szempontjából. Németh Kálmán (Győr- Sopron m., 12. vk.), a kapuvári Lenin Mtsz elnöke felszólalásában utalt arra, hogy 1988-ra az évtized legrosszabb pénzügyi helyzete alakult ki a termelőszövetkezeteknél, s ez rányomja bélyegét idei gazdálkodásukra is. Elviselhetetlen a kamatköltség növekedése, drasztikusan csökkennek a beruházások, erősen romlik a likviditás, ami fokozza az egyensúlyi gondokat. Varga János (Tolna m., 6. vk.), az iregszemcsei Egyetértés Mgtsz elnöke hangsúlyozta: olyan szövetkezeti törvényre van szükség, amely lehetővé teszi mindenki számára a szabad belépést, de a kilépést is, minden hátrányos következmény nélkül. Azt a véleményét hangoztatta, hogy olyan földtörvényre van szükség, amely engedi a sokszínűséget, lehetőséget ad a szabad választásra. Győrffy László felszólalása A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában elsőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az osfeffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kért szót. Hangsúlyozta: a szövetkezetek nyugdíjas és aktív tagjai a föld tulajdonjogával még ma is rendelkeznek. Esetükben tehát nem került sor megváltásra. Ez csak azoknáltörtént meg, akik a területet elhagyták, a szántóföldről lemondtak, illetve felhagytak a föld művelésével. A képviselő azt taglalta a továbbiakban, hogy miként kell megváltani a földet azok esetében, akik kilépnek a közös gazdaságokból, illetve, akik elhunytak. Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartotta, hogy ne törvény szabályozza ezek módozatait, hanem bízzák ezt a kilépő, az örökös és a termelőszövetkezet közös megegyezésére. Dr. Tallósy Frigyes írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is világosabbá tenni képviselőtársai előtt. Nyomatékosan hangsúlyozta a tulajdonjog és a földhasználati jog közötti különbséget. Rámutatott: javaslata arra irányul, hogy akitől megváltással vették el a földet, annak vagy örököseinek vissza kell adni, ha ezt kéri. Más kérdés viszont, hogy a közös földhasználat változatlanul megmarad. Ez azt jelenti, hogy a tagnak vagy a tulajdonosnak abban kell megegyeznie a szövetkezettel, hogy a szövetkezet mennyi haszonbért fizet a földért, ha ezt a tulajdonos kéri. Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik. Az MSZMP KB közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-ai temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot, szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközeikkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz”ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 14-e között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban résztvevő Nagy Imrének és küzdő társainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reform-kezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jelképe. Ingyen utazhatnak a hetven éven felüliek A SZOT javaslatára — mint ismeretes — a Minisztertanács jóváhagyta, hogy a hetvenedik életévüket betöltött magyar állampolgárok június 1-jétől, csütörtöktől ingyen utazhatnak a vasút, a ZVolán, a GYSEV és a Budapesti Közlekedési Vállalat helyérdekű vasútjain — erről tájékoztatták szemánaz újságírókat a MÁV Vezérigazgatóságán. A 70 éven felülieknek ezentúl a vasúti pénztáraknál csupán a személyazonossági igazolványukat kell felmutatniuk, hogy megkaphassák ingyenes jegyüket. Ám ha valakinem megy a pénztárhoz, az sem baj, a vonaton pótdíj felszámolása nélkül is megkaphatja ingyenes jegyét. Az utazáshoz hozzátartozik ,a balesetbiztosításibélyegzés is, ennek alapján a MÁV magára vállalja a kártérítést, ha az időskorúak közül valakit a járművön utazás közben baleset érne. A vasúton csaka II. osztályon lehet díjmentesen útjazni, az I. osztályra meg kell vásárolni ajegyet, ugyanígya helyjegy is pénzbe kerül majd. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a közalkalmazottak vasúti kedvezménye 33-ról 50 százalékranövekszik, de nem változik az utazásra jogosultak köre. Amagyar színházak gyegy évadját áttekintő szakmai tszemlék, találkozók létrehozásuk óta nemcsak arra voltak jók, hogy kiemeljék az adott időszak előadás-rengetegéből a Legjobb produkciókat, hanem arra is hogy tükrözzék a hazai színházművészet pillanatnyi helyzetét. A szervezés módszereit, a kiválogatás, a találkozókra kerülő előadások előzsűrizése rendjét illetően az évek során többféle variációt is kipróbáltak. Volt, amikor a színházak maguk sajánlották valamely bemutatójukat, sezt elfogadták a szervezők. És volt,amikor népes szakmai testület nézte végig a megfelelőnek vélt előadásokat, s jelölte kia Véleményük szerint legjobbakat, abból a nézőpontból is megítélve, hogyan fest ez vagy az az előadás országos összehasonlításban. Mint minden válogatásnak, élőzsűrizésnek, összehasonlító teljesítménymérésnek, úgy e találkozó előmunkálatainak is, nemigen lehetne mindenki számára egyaránt elfogadható, tökéletes módszerek kitalálni. Nem tökéletes az a megoldás sem, amelyet az idén alkalmaztak: szakmai zsűri válogatott, de úgy, hogy egyegy színház akár két előadással is jelen lehetett a találkozón, míg másokegy produkcióval sem. Mindenesetre az így kialakult lista nem érdektelen, mert i ismét csak azt a bizonyos helyzetet tükrözi. A találkozón bemutatkozott Szolnok, Kaposvár, Nyíregyháza(két-két előadás), Eger, Győr, a budapesti Katona József Színház, a Pesti Színház, a Vígszínház, a Radnóti Színház (egy-egy előadás), és újdonságként, a találkozók történetében első ízben, egy főiskolai vizsgaelőadás, pontosabban: vizsgarendezés. Más szóval: avidéki színházak közül Zalaegerszeg, Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Szeged, Veszprém, Pécs, a budapestiek közül a Nemzeti (és vele a Várszínház), a Madách és a Madách Kamara, a József Attila, a Népszínház, a Játékszín, a Vidám Színpad, a Thália nem tudott olyan produkciókat felmutatni, amelyek a válogatást végzők ítélete szerint joggal vehettek volna részt a találkozón. Illetve: voltak színházak, amelyek — mint már akorábbi években ,is — nem kívántak részt venni a versengésben. A kérdés már most laz: A „helyzet” Román Judit és Csonka Ibolya Rozewicz Fehér házasság című színművében. 1989. június 1. Csütörtök